Nekem ok, csak gondoltam, leírom, persze azóta születtek elméletek, felfedezések, amik befolyásolták a szemléletet, szeretném azt hinni persze, hogy a világ nagyon egyszerû, ami igaz is lesz, vmikor, addig azomban még hátravan pár könyv és év. Kicsit iddõigényes ez az iskola. Sajna, de így tanuljhuk meg az élet egy részét. Egyszerû, mégis öszetett és végtelenül bonyolult, ez a világegyetem és az ember is. Szerintem.
Szerintem ez nem ilyen egyszerû. A kvantumos világ alaptulajdonsága egyfajta határozatlansági állapot, a megfigyelés ebbõl zökkenti ki, egy adott határozott állapotba kényszerítve, ejtve azt lokálisan. (A materialisták nem szeretik elismerni, de ez nagyon szépen mutatja, hogy a világ nem olyan "materiális", mint amilyennek õk szeretnék tudni. Felületesen szemlélve persze olyan.)
"A határozatlansági reláció bevallottan technikai probléma" Most olvasok egy '65-ben készült könyvet, amiben benne van a határozatlansági reláció, az egész abból következik, hogy mi csak "fénnyel" figyelünk meg, vagy a behatás nagy(ha nagy az energia, kicsi a hullámhossz), vagy nagy a hullámhossz, ez meg határozatlanná teszi asszem a helyet, pontosabban pontatlanná, tehát nem nézhetjük meg kellõ pontossággal a dolgokat a kvantumok világában, mert akkor drasztikusan megváltoztatjuk a megfigyelt dolgot, érdekes, hogy manapság ez sokkal nagyobb filozófiai terhet jelent, mer ilyeneket hoznak elõ, mint megfigyelõ, a Schrödinger-féle hullámegyenlet is benne van, az is arra adválaszt, hgoy mit érzékelünk, elég érdekes, hogy pl. ott a tömegtõl függ, hogy mennyire elmosódik egy test észlelése. Na mindegy, ez már egy régi topic régi hozzászólása, szóval csak ennyi. Remélem vki megnézi és felújul a topic.
"Csak az utolsó mondat valahogy túlzott bizonytalanságot sugallt. Egyébként mit értettél rajta?"
Azt, hogy bár a kvantumfizika egyenletei rettentõ pontosan egyeznek a kísérleti eredményekkel, nem igazán tudjuk, hogy mit jelentenek. Sokféle értelmezés létezik, de egyik sem igazán meggyõzõ. A szerintem legjobb, viszonylag új értelmezés a már említett könyvben olvasható. Megoldja a hullámfüggvény összeomlás problémáját azon az áron, hogy idõben visszafelé terjedõ hullámokat is megenged (amiket egyébként semmi sem tilt az okság elvén kívül, de az sem sérül ez esetben).
Asszem vhogy tényleg sikerült nekik, ha az emlékezetem nem csal, egy bizonyos Max Planck megalkotott olyan számokat Planck-idõ,-hosszúság. Az egyik Planck szám amit most nem írtam, mert nem emlékszem a nevére, megadja egyetlen foton energiáját, a fény legkisebb kvantumának energiáját. A kvantum csomagot jelent, ez a kvantumelmélet alapja, az energia csak bizonyos méretû csomagokban nyelõdhet el, keletkezhet, terjedhet... Nemrég megkaptam egy 11.-es fizikakönyvet, melyben bennevan egy ábra az univerzum jelentõs eseményeirõl, és a felfúvódás pl. még az anyag kvarkállapota elõtt agy elején volt mer itt 10 a -34-en másodperc van írva az õsrobbanás után, 10 a -43-on másodperc meg a felfúvódás kezdetének(hatványoztam). Érdekes. Planck nagy koponya volt. u.i.: nem tudja valaki, hogy lehet ilyen "szlogeneket" írni a hozzászólások végére?
Kaptam privi üzit egy eltávozott barátunktól, juhé! :-)
Nos, azt írja, hogy : "adok neked egy tippet. Kérdezd meg az okostojásoktól, hogy egyetlen fotont hogyan állítottak elõ... És honnan voltak abban biztosak, hogy valóban csak egyetlen fotonról van szó."
Mivel nem teljesen értem a kérdést, gondoltam szószerint beidézem. Mert a 2réses kísérletnél nem állítottak elõ fotont, hanem hullámot nyomattak rá a résekre. Legalábbis én így gondolom....
Így vagy úgy, szerintem ez az egész csak a világ egyik szelete. És talán csak a két világ (anyagi és szellemi) csak együtt érthetõ meg igazán. Persze a tudósok a végletekig próbálják csak az egyik irányból megmagyarázni a dolgokat.
Az én emlékezetem szerint is. A személyes véleményem pedig: a kvantummechanika legnagyobb relytélye, hogy a microvilágban miért a nagy számok és miért nem a logika törvényei mûködnek. A nagy számok törvényei pedig a hullámmechanikában teljesedtek ki. A kétréses kísérletet máig nem értik, néha pedig elmagyarázni se lehet rendesen, mit is jelent az hogy: ha megfigyeljük, hogy az anyaghullám melyik résen megy át, akkor már nem jelentkezik az interferenciakép csak a két valószínûség "összege". Szerintem ez nem is olyan bonyolult, nagy számok törvényei, ha nem figyeljük meg: 50-50% hogy az egyiken vagy a másikon ment át, ergo két egyszerre meglévõ hullámként jelentkezik a becsapódások valószínûsége; ha meg megfigyeljük 100%, hogy melyiken ment át, mégha a részecskék átmenetelének helye a kísérlet elején 50-50%-kal volt megjósolható, a két rés egy-egy teljesen új kísérletet hoznak létre, azaz olyanok a becsapódások mint két külön "egyréses" kísérlet eredményének gymásra tevése, ami igaz is; amikor nem figyeltük meg, hogy melyiken ment át, akkor egészen a kísérlet végéig 50-50% maradt, hogy melyik résen is ment át,visszanézve az idõben a nagy számok ugyanazt mondják, mikor megfigyeltük, kettéválasztottuk a kísérletet, összeomlasztottuk a hullámfüggvényt, megváltoztattuk a szuperpozíciót, visszafelé haladva az idõben nem ugyanazt mutatják a nagy számok, az alapvetõ kérdés viszont megmarad minden esetben: Mi minõsül megfigyelésnek? Mi omlasztja össze a hulámfüggvényt, változtatja meg a szuperpzíciót? Ez egy filozófiai kérdés, szerintem meg csak mi, a jelenség megfigyelõi, nem tudjuk megfigyelni anélkül, hogy beleavatkoznánk. A kísérlet megszûnne paradoxonnak lenni, ha megfigyelhetnénk az átmenetelt anélkül, hogy hatnánk a részecskére. Ha nem hatunk rá, a nyagy számok törvényei változatlanul hatnak egészen a kísérlet végéig, de ez lehetetlen, ha felidézzük: minden hat mindenre. Sajna emiatt még jóideig elvitatkozhatunk majd a kísérleten. Amíg fel nem adjuk, a részecskék sokasága csak addig terjed hullámszerûen, amíg nem hatunk rá. Ha ez hosszú eszmefuttatás volt, bocs, ha belsõ ellentmondásokat tartalmaz, kérlek világítsatok majd rá. A pulzáló feketelyukakról: így biztos nem található meg és, mint nemrég megtudtam, még régebben megmondta elõre a Steven Hawking, hogy találunk majd olyan feketelyukakat amelyek érzékelhetõ mennyiségû sugárzást bocsátanak ki, és nem csak az elõttük végbemenõ anyag-annihilálódás egy része az, hanem tényleg a feketelyuk belsejébõl ered, ergo a közvetítõ-horozó részecskéje gyorsabb a fénynél, állítólag a kvantummechanika ezt is megengedi. A relativitáselmélet szintén, ugyanis csak a fénysebességig beszél a világról. "Isten nem kockajátékos"(Einstein), szerintem meg szerencsjátékmániás. Az ok-okozat is csak a valószínûtlenebb jelenségek 0-hoz tartó valószínûségébõl ered, szerintem. Bár még mindig ott a másik lehetõség: ma még egyszerûen túl primitívek vagyunk. Éljen a fejlõdés, még csak az utazás elején tartunk. George és Gene a két álmodozó, az egyiket ezért, a másikat azért szeretem(-i a világ). De a tudomány mindennél jobb.
Tulajdonképpen azt. Csak az utolsó mondat valahogy túlzott bizonytalanságot sugallt. Egyébként mit értettél rajta? (Meg azért idéztem be Epikurosz mondatát, mert félig arra is válaszoltam.)
Hát az, amikor egyetlen foton két egymás melletti résen "egyszerre megy át". Valójában ilyenkor hullámként van jelen, és annak rendje és módja szerint a rések által "szétszedett" két hullám interferál egymással. Vagyis, saját magával. És a rések mögé helyetett fotólemezen, stb. egy interferenciakép jön létre. (Persze, amikor eléri a rés mögé helyezett fotólemezt, akkor mint részecske nyelõdik el, mivel csak így tud. És ezek az egymás utáni elnyelõdési pontok rajzolják ki az interferenciaképet.)
Ez volt talán az elsõ nagyobb meglepetés. Utáná még jött egy pár.
Mi a túró ez a kétréses kísérlet? Lehet, hogy ismerem amúgy, csak ezen a néven nem ugrik be...?
A foton egy furcsa jószág, az tény. Az, hogy nem lehet megállítani, nem biztos, hogy igaz, mert nem is olyan rég olvastam valami olyant, hogy sikerült egy kísérletben megállítani a fotont. Az Élet és Tudományban volt a cikk, valamely ez évi számban. A legutolsó számot (2005/49) is érdemes megvenni, mert épp a témánkról van benne egy cikk (1540. old.): Tételesen is igazolódik "Einstein legnagyobb tévedése"? A cikkhez kapcsolódóan ad egy linket is.
Engem egyébként a sötét energiáról szóló cikkekel biztosan el lehet bûvölni. Olyan ez nálam, mint a reklámokban a kisgyerek vagy a kutyus. :-)
"szerintem meg beigazolódott az éter léte. Ugyanis a vákuum mint olyan nincs, helyette anyag és antianyag részecskék folyamatosan keletkeznek és elpusztulnak."
Az nem az éter. És semmi köze az részecskék hullámtulajdonságaihoz. Az éter fogalma egyébként nem teljesen halott, de a mai elképzelések egyáltalán nem oylanok, mint a 100 évvel ezelõttiek. Ha jól rémlik az említett könyvben is van szó errõl.
"ép ésszel elképzelhetetlen, hogy valami, aminek nyulla a nyugalmi tömege olyan heves kölcsönhatásba lépjen az anyaggal"
A foton esetén a nyugalmi tömeg csak elvi jelentõsségû, mivel soha nem lehet nyugalomban. Amikor mozog (vagyis mindíg) van tömege (az energiája és a sebessége alapján könnyen kiszámolható).
"Szerintem itt inkább arról van szó, hogy ha megállítasz egy foton"
Nem tudod megállítani, csak ha valami elnyeli, akkor meg megsemmisül.
"A hullámelémélet számomra idegen, mert azonnal felveti a hordozóközeg problémáját."
Ettõl még mûködik. Az egyenletek határozottan egyeznek a megfigyelésekkel. Az interpretáció persze már más kérdés.
szerintem meg beigazolódott az éter léte. Ugyanis a vákuum mint olyan nincs, helyette anyag és antianyag részecskék folyamatosan keletkeznek és elpusztulnak. Vákuumenergia is létezik, most az más kérdés, hogy kinyerhetõ-e vagy sem és mennyi. Semmibõl pedig nem lehetne energiát nyerni.
Hallottál már a kétréses kísérletrõl, és elég érdekes következményierõl? Az éter létét már megcáfolták, bár most nem jut eszembe a cáfolás menete.
Nyereg alatt puhított dimenziók, mi? Jó! :-) Nos, annyira azért hülye nem vagyok, hogy ne ismerném a fény kettõs természetét. Csak a hullámtermészet kiéléséhez közvetítõ közeg kell. Mondjuk, mivel tökéletes vákuum nincs, akkor a közeg is (éter) adott. Igen, éter.
A fény és minden más részecske is kettõs természetû, fény-hullám. Szintén Einstein, ha jól emlékszem. Az 1905-ös 3 cikk egyikében.
Az ábrázolás csak vkinek szólt, aki nemrég belekötött a dimenziókba, meg a görbültségbe. A nyereg alak mellé ha jól emlékszem odaírtam, hogy pongyola. Végre vki elmagyarázta a relativitás elméletét, kösz.
Olvastam Azért van ott, hogy közvetetten, és tényleg elméleti megfontolás. Pulzáló feketelyukak, mond vmit?
Ezt én is tudtam, amit írsz, de ép ésszel elképzelhetetlen, hogy valami, aminek nyulla a nyugalmi tömege olyan heves kölcsönhatásba lépjen az anyaggal, mint a foton. Gondolok itt arra, hogy fénnyel (fotonokkal) pld. gerjeszteni lehet nem sugárzó anyagokat, hogy maguk is sugárzóvá váljanak (felmelegedjenek, no).
Szerintem itt inkább arról van szó, hogy ha megállítasz egy foton, akkor mindjárt keletkezik egy másik, amely folytatja a "nyugalmi helyzetbe került foton" (energiaként elnyelõdött foton) pályafutását.
A hullámelémélet számomra idegen, mert azonnal felveti a hordozóközeg problémáját.
"A fény nem azért hajlik, mert a távolságok változnak, hanem a fény terjedése közben a fényhullám különbözõ irányú fázis komponenesei idõben elcsúsznak! (Valszeg erre van fizikaibb megfogalmazás is) Olyan ez mint a fénytõrés!!!! Szal attól hogy törik a fény egy pohár falán áthatolva, még hülyeségnek tartod, azt hogy a pohár belsõ méretei mások lennének mint amit kivülröl mérsz! Einsein ugye nagyon is tisztában volt a fény hullám természetével!"
Lehet értelme annak, amit írsz. De nem cask a fénnyel kell ennek történnie, hanem minden anyaggal.
"Sajnos a féreglyukaknak a rel elmmmel történõ magyarázása eléggé pongyolaság. Mert ha a téridõ görbülete elér egy határt és a rajz szerint ugye átmegy függõlegesbe, akkor az azt jelenti, hogy az idõ megáll, vagyis soha nem esik át semmi a féregjáraton. Mint ahogy az esemény horizonton is végtelenül lelassul az idõ!"
Ez csak a külsõ megfigyelõ számára van így. Az "utazó" csak a szingularitásban pusztulna el, amit viszont ki lehet kerülni, ha a feketelyuk forog. A visszaérkezésnél viszont mindenképpen idõutazás is történik, ami elég nagy elvi probléma jelenleg.
"A rel elm (és az õsrobbanás is) egy euklidészi simaságú térrel dolgozik"
Nem. Éppen a ált.rel.elm. vezette be a fizikába a görbült tér fogalmát.
"Én viszont inkább híve vagyok annak, hogy a világegyetem egésze is önmagába záródó teret alkot."
Nincs sok variáció, vagy végtelen, vagy önmagába záródó. Régebben a zártra szavaztak a fizikusok, de a legújabb mérések nagy léptékben síknak mutatják a teret, ami nyitva hagyja a kérdést, mert a nagyon nagy sugár miatt is láthatjuk síknak. Nem tudom, hogy most mi a hivataos álláspont.
"A matematikában a dimenziók száma tetszõleges, a való világtól nem függ, mert absztrakt tudományról van szó."
Persze. De a dimenzió fogalmára voltál kíváncsi. Egyébként a matematika megmondja azt is, hogy hogyan tudjuk meghatározni a világunk dimenzióinak számát.
"A tér háromdimenziósként való leírása egy konvenció, hisz a tér leírása megoldható lenne több dimenzióval is, de akár kettõvel is, attól függõen, hogy milyen koordinátarendszert választok."
Nem. A tér pontosan 3 dimenzióval írható le. Többel mondjuk lehetne, csak értelmetlen, mert csak 3 koordináta lenne független. Kevesebbel, viszont nem lehet leírni. 2 dimenzió az sík, nem tér.
"Poláris koordinátarendszer - mond valamit?"
Két szög és egy sugár, az pontosan 3 dimenzió. Az, hogy konkrétan hogyan jelöljük ki az irányokat nem számít, mindíg pontosan 3 irányra van szükség.
"Ha viszont elfogadják az õsrobbanás elméletet miért keresik a magyarázatot a gyorsuló tágulásra?"
Egy dolog az õsrobbanás, és egy másik a gyorsulva tágulás. Az õsrobbanás önmagában csak tágulást jósol, ami nem feltétlen gyorsul. És más dolog elfogadni valaminek a létezését, és megérteni annak okát.
Elkéstél!;) Általában az általad leírt módon ábrázolják a relelm 4 dimenziós tér-idejét.
A rel elm viszonylag egyszerû elmélet, minden középiskolás megérthetné ha vennék a fáradtságot, hogy rendesen elmagyarázzák nekik.
A spec rel alapja kb az, hogy a tömeggel rendelkezõ tárgyak állapotának megváltoztatásához a fénysebesség közelében történõ haladás esetében sokkal több energiára van szükség, mint alacsonyabb sebességen. Az energia viszont maga is tömegként szerepel, vagy is miközben a test állapotát a még nagyobb energia bevitellel megváltoztatom, annál nagyobb lesz a tömege, vagy is további változtatásra még nagyobb energiára lesz szükség. Ez a két egymást erõsítõ dolog a fénysebességnél éri el a végtelent. Fénysebességre történõ felgyorsításhoz, bármilyen kicsiny nyugalmi tömeggel rendelkezõ testtel végtelen energiát kell közölni.
A tömeg viszont lelassítja az idõt, a reakciók sebességét, ezt úgy is értelmezzhetjük, hogy ugyan annyi energia, a megnövekedett tömeg miatt csakk jóval kisebb változást fog a paraméterekben okozni, ahogy egy nagyobb tömegû test sepessége ua energia közlés hatására is csak kevéssé növekszik.
Az elõbbiek miatt a nagy nyugalmi tömeggel rendelkezõ testek úgy mûködnek, hogy szinte lokálisan csökkentik a fénysebesség nagyságát, pongyolán megfogalmazva. De mivel az adott területen minden reakciót illetõen "csökkentik" a fénysebességet ezért lokálisan ebbõl semmit nem érzékelsz. Úgy mond a téridõ maga görbül el, "sûrûbbé válik".
Röviden és pongyolán kb ennyi, de azért nem árt kalasszikusokat eredetiben is elolvasni;)))
Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy a rel elm is leíró elmélet és nem megmagyarázó. Hogy miért történik mindez, milyenek a téridõ görbületet közvetítõ részescskék, (ha ugyan vannak) azzal nem foglalkozik.
A bennünket körülvevõ tér/idõ/és anyag paramétereinek összefüggéseit, pedig a már említett relativitás elmélet írja le. Tér idõ anyagtehát egymástól nem független dolgok.
Ne írj le engem. :-)) Én még hiszek a kolbászból font aranykerítésekben.
"Nézz csak fel, az ég magas, Bár azt mondják, hogy nem igaz. Ott jártak õk, a repülõk, És nem látták sehol.
Kell ott fenn egy ország, Mely talán ránk is vár, Kell ott fenn egy ország, Amit senki nem talál. Kell ott fenn egy ország, Mely bárkit átölel, Kell ott fenn egy ország, Amit sosem rontunk el." (Zorán)
Nos, lola és Epikurosz hozzáállása teljesen olyan, mint a középkori "a Föld márpedig lapos!"... Látják, hogy "lesüllyed" az a bizonyos hajó, ahogy távolodik, stb., de erre biztos van valamilyen "ésszerû, reális" magyarázat, nem olyan õrült fantazmagóriák, mint hogy a víz görbe, a Föld gömbölyû lenne.
Na persze, a modern fizikusok is csak néhány lépéssel vannak elõrébb: õk haljandóak levonni a következtetést, hogy bizony gömbölyû a Föld, és szépen kiszámolják azt is, mekkora, stb. De ugye az a legenda, hogy ott "lent" van egy ismeretlen földrész, ahol aranyból van a kerítés, meg más effélék, az tökéletesen alaptalan és kizárt... (Az a néhány ember, aki valahogy oda jutott, majd visszajött, az csaló, bolond, vagy egyszerûen eltévedt, és nem is volt sehol.)
Jaj, lola, hogy te mekkora csacsi vagy. Épp most lépsz le, amikor egyre izgibb lesz a dolog?
Csak egy gyors hozzászólás: köszönöm a biztatást, az optimizmusom meg végtelen. A Sliders tényleg jó, csak a vége nem tetszik, a sci-fi-k nagy részét szeretem, mégha félre is fogalmaznak (Star Wars), de legjobban az optimsta, és kicsit kevésbé félrefogalmazó sci-fi-ket szeretem (Star Trek), a "Bolygó neve: Föld" is jó volt, történetileg. De ez már nem egy gyors hozzászólás. A másik dolog, hogy az egyszerûsítésembõl kiveszett a lelkem. A tér-téridõ keverését hibámként elfogadom. De: én úgy ovastam, hogy a tér görbül az idõben, és ez mindkettõre hatással van. Mivel mindig 2D-ben ábrázolják a görbült teret, itt van rá egy ötlet, h. miért: ha kinullázuk az egyik térdimenziót a 3D-s koordinátarendszerünkben, berakhatjuk helyére a 4. dimenziót (idõ). Na persze még ottvan az amirõl keveset tudok(el kéne olvasni a relativitás elméleteit), a gravitáció, meg a fénysebességhez való közeledés, mindig eltussolják, ahol írnak róla. Sztem õk se értik teljesen. A Gauss-féle gometria=Bolyai-féle, csak Bolyai elõbb csinálta meg. A határozatlansági reláció bevallottan technikai probléma, amit átültetve az elméletbe, igazolni lehet a megfigyeléseket. A tudomány nagy gondjaival (sajnos) csak abban a kevés szabadidõmben foglalkozok. Mennem kell, hajrá filozófia+modern tudomány, kezd nagyonis élvezhetõ lenni.
lola, ne kímélj. sok mindent elbír az én vállam. Lehet épp azért mert alacsony. :-)) Nem huppan nagyot.
Kegyetlen dolgokat olvastam most... Ha leírnám a véleményemet a saját szavaimmal, azonnal elkezdhetnék egy új nicknéven gondolkodni... Így inkább nem kommentezek semmit. Csak annyit írok, hogy alacsony a kerítés.
Ha már filozófiáknál tartunk, bátorkodok én is leírni az enyémet: Van egy igazán végtelenség. Ott nem folyik az idõ. Az ott lévõ személyek nem születttek soha, így nem is tudnak meghalni. Öröktõl fogva léteznek. Ez a végtelen tér tartalmaz egy gömbhéjat. A gömbhéj az 5 alapelembõl áll: föld, víz, tûz, levegõ, éter. A gömbön belül vannak Univerzumok. Némelyik "egyszerûbb" Univerzum 4 dimenziós, de vannak sok dimenziós "bonyolult" Univerzumok is. Egyik Univerzumból a másikba nem lehet átjutni semmilyen fizikai eszközzel. Az Univerzumokban vannak galaxisok. Az Univerzumok mind gömb alakúak és akkorák, h a bennük lakó értelmes lények végtelennek hiszik, bár egy idõ után rájönnek, h mégiscsak gömb alakú. Mivel a fénynek csak behatárolt a sebessége, így az igazán értelmes lények a 4. dimenzióban közlekednek, mely rövidebb utazást tesz lehetõvé, mintha "légvonalban" mennél. Aki rájön a 4. dimenzió titkár a, szerintem egycsapásra megfejti a gravitáció mibenlétét is.
Õszinte legyek?
Én a tér és idõ fogalmát metafizikai szempontból oldom meg, emrt az úgy egyszerûbb. Nem kell hozzá nagy tudás.
A tér minden valós történésnek, végsõsoron anyagnak otthont adó közeg, médium. Jobb híján nálam is 3D-s. Ebben zajlik le minden esemény: itt születnek új világok, itt csavarodik fel a fizikai tér, majd bomlik ki, itt van õsrobbanás, ha van, majd nagy reccs, ha van, itt gyúr Isten, ha van, új világegyetemeket porból, majd itt pusztítja el azokat, ha elpusztítja. A tér mindhárom irányba végtelen.
A metafizikai idõ felfogható 4. dimenzióként is, az események egymásutániságát írja le. szigrúan egy irányba mozog, a múltból a jelenen át a jövõ felé. Végtelen, mindkét irányba.
A fizikai idõ a metafizikai idõ speciális esete, mint ahogy a fizikai tér is a metafizikai tér speciális esete.
A metafizikai tér és idõ mellett, felül ott van a Szellem, amely ezektõl függetlenül létezik, de ezeket magába foglalja. Nevezhetjük akár 5. dimenziónak is.
Még gondolkodom azon, hogy ez az 5. elem egy szakállas bölcs bácsi, vagy egy véletlenszerûen játszadozó kisgyerek.
Válasz roviden:;)) 1. A spec rel egy euklidészi téridõ leirása, az általános rel elm meg gauss féle geometriával leirható téridõvel dolgozik. Nem külön tér és nem külön idõ, ami azt is jelenti, hogy a téridõnek akár lehet egy olyan térbeli vetületét is találni, ami látszólag nem görbült! 2. Hát igen, pl a qvantummech folyamatok bizonyos valószinûséggel gyorsabban zajlanak mint a fényseb, csak ki kéne tudni válogatni a nekünk kellõ ilyen állapotokat a többiböl;))) 3. Erre nem vennék mérget, az hogy nevet találtak neki, még nem azt jelenti, hogy bizonyitották a létét. Istennek is van neve! 5.Éljeeen!;)))) 6. A scifivel is ugyan az a helyzet, mint a tanárokkal. Nem szabad mindent elhinni nekik!;)) 7. Ebben sokan biztak!;)) De az atombomba, a lézer, a félvezetõk marha meggyõzõek tudnak lenni, hogy azért még is csak máshogy van. A határozatlansági reléciók és a dolgok kvantumossága sajna nem elválasztható dolgok. Nem kikiüszöbölni kell hanem kihasználni! Mint a Szlájderszben, az is jó kis sci-fi ha már itt tartunk.
Amúgy további sok sikert kivánok! Ne veszitsd el az optimizmusod.
Továbbra is fenntartom, hogy a rel elm szerint nem tér, hanem téridõ görbületrõl van szó.
A rel elm szerint továbbra is vicc marad a következõ: -Hé bátyám milyen messze van a falu? -Légvonalban 20km, de én tudok egy rövidebb utat;)))
A fény nem azért hajlik, mert a távolságok változnak, hanem a fény terjedése közben a fényhullám különbözõ irányú fázis komponenesei idõben elcsúsznak! (Valszeg erre van fizikaibb megfogalmazás is) Olyan ez mint a fénytõrés!!!! Szal attól hogy törik a fény egy pohár falán áthatolva, még hülyeségnek tartod, azt hogy a pohár belsõ méretei mások lennének mint amit kivülröl mérsz! Einsein ugye nagyon is tisztában volt a fény hullám természetével!
A #100-as hozzászólásban többek között ezt írtam: "Különösen fiatal korban jellemzõ az emberre, hogy a különbözõ sci-fi, fantasy és egyéb filmeket/könyveket egyre jobban összemossa a valósággal, és akár hajlamos is ezeket elhinni. Jól példázza ezt az sg fóruma is, amit túlnyomórészt a fiatalabb korosztány látogat." Te jól példázod ezt :)
arról szólt volna hogy sokan itt jobban értesültek, mint én vagy nem. röviden: 1. a relativitáselmélet Bolyai-féle negatív görbületû térrel manipulál, ami pngyolán nyereg alakú, nem euklideszivel 2. a fénysebesség nem egy fal, hanem egy kerítés amin át lehet majd vmikor ugrani, sztem 3. a fénynél észleltek, közvetetten, gyorsabb részecskéket is már, tachionok 4. ajánlottam az Isten egyenlete címû könyvet ami pont errõl szól 5. éljen a modern tudomány, amit nem ért mindenki, de nem is kell, mert mûködik, bármennyire is kevesen értik 6. éljen a Star Trek-féle tudomány, tudjátok ti hány nagy tudású, akár több PhD-s ember van a Star Trek fan klubbokban??? nagyon sok, ennek a sorozatnak volt a nagyobb hatása sztem a mai világra, nem a Star Wars-nak, ami szintén egy másik elméletet dolgoz fel, ami egyszerûbb, ergo jobban eladható a népnek kitalációként, a Star Trek fizikája viszont nem fogalmaz félre, pl. fénykard, lézerpuska, hanem modern, többnyire már mûködõként elfogadott elméleten alapul, egy kis tudományos fantasztikummal, ami még mindig nagyrészt megmagyarázható 7. a határozatlansági reláció nem elméleti fogalom, hanem technológiai hiányosság 8. Ajánlom figyelmetekbe a Talentum Tudományos Könyvtár könyvsorozatot, a modern fizikáról szól, és IGEN, én hiszek a modern fizikában Egy-két személyes adat, csakhogy ne kelljen rákeresni, 16 éves vagyok, 4.6-os átlagú tanuló(a német nem megy), és fizikusnak készülök, és mindezek ellenére nagyon tájékozatlannak érzem magam, mert jobban szeretek olvasni, mint társaságba menni, a suliban 2 helyett 4 emelt szintû tantárgyra járok, és most éppen középfokú informatikusi szakot tanulok heti 3 órában. Hogy ez túl sok, nem. még nyelvvizsgatanfolyamra is járok. Év eleje óta folyamatosan témazárókat írunk, és csak úgy szerzem az ötösöket(tanulás nélkül, emelt szinten). Mindezt nem felvágásnak szántam. Csak azért írtam, hogy senki ne hurrogjon majd le, hogy általánosiskolás könyveimbõl szedem a hülyeségeimet. A modern fizika most lépi át a filozófia határát. Örüljünk együtt, hogy itt lehetünk, mikor egy új klasszikus fizika születik.
Igen, rámtappintottál az ellentmondásomra.
A tér abszolút, a fény görbülése nem az abszolút tér görbülése, hanem a gravitáció miatti elhajlása.
Ha most azt mondod, hogy én elszakítom a teret az anyagtól, és azt állítom, hogy létezik tér anyag nélkül is, akkor megfogtál.
"A tér nem görbült, mert pl nincs teleportáció, meg ilyesmi."
A görbe térhez nem feltétlenül kell teleportáció meg ilyesmi. Elég a nagy tömeg (Godzilla rulez). Azt már sikerült bebizonyítani, hogy nagy tömegek mellett elhaladva a fény egyenes helyett görbe úton halad. Ez már a tér görbülete, naná!
Különben a fentibõl az következne, hogy nem-görbült az a tér, amelyben a fény egyenes vonalban halad, és ha a fény nem egyenesen halad, akkor a tér meggörbülésérõl lehet beszélni. Én, ugye mondanom sem kell, hogy ezzel nem értek egyet, hanem a világot egy abszolút térbe helyezem, amelyben nincsenek sem dudorok, sem rücskök.
Nekem is úgy tûnik, de más a tér, és más a téridõ!;)
A tér nem görbült, mert pl nincs teleportáció, meg ilyesmi.
(Sajnos a féreglyukaknak a rel elmmmel történõ magyarázása eléggé pongyolaság. Mert ha a téridõ görbülete elér egy határt és a rajz szerint ugye átmegy függõlegesbe, akkor az azt jelenti, hogy az idõ megáll, vagyis soha nem esik át semmi a féregjáraton. Mint ahogy az esemény horizonton is végtelenül lelassul az idõ!)
Ahogy azt BiroAndris írta, aminket körülvevõ teret egy euklidészi simaságú térként írjuk le/érzékeljük?. Ez egy sima végtelenbe tartó asztallapként írható le.
Matematikailag viszont leírhatunk teljesen más tereket is: pl helyettesítsük a világegyetemet egy szóbával, a jelenlegi világegyetem szobályának falai gyak. végtelen messzeségbe vannak. Egy másik univerzumban viszont a falak nem csak hogy véges távolságra vannak de a görbült tér miatt esetleg össze is kapcsolódnak. Pl ha kimész a baloldali ajtón akkor bejösz a baloldalin. Ezen kívül még meg is lehetnek csavarodva, vagy is amikor bejösz fejjel lefelé, vagy vagy a jobb és paloldalad fel van cserélõdve, esetleg idõben is visszafelé haladsz, ha még a téridõt is bevesszük;)))
A rel elm (és az õsrobbanás is) egy euklidészi simaságú térrel dolgozik, a kvantummechanika viszont nem ilyen terekkel dolgozik, szal lehet hogy vannak 10-11 dimenziók, de ezek általában bezáródó "tereket" írnak le!
Én viszont inkább híve vagyok annak, hogy a világegyetem egésze is önmagába záródó teret alkot.
"Olyan dolgokat nevezünk dimenziónak, amik leírhatók bizonyos matematikai struktúrákkal. "
A matematika alapvetõen mennyiségekkel, vagyis számokkal operál. Ezeket a számokat lehet halmazokba rendezni, közöttük összefügéseket felírni stb. A matematikában a dimenziók száma tetszõleges, a való világtól nem függ, mert absztrakt tudományról van szó.
Egy tömb elemei tekinthetõk dimenzióknak, vagy ott vannak akár a mátrixok, amelyek szintén számokat, vagy számokból származtatott elemeket - pld. függvényeket - rendeznek halmazokba. A dimenziók száma itt is tetszõleges.
A matekatika tehát - ha úgy tetszik - egy olyan tudomány, amely leírja a való világ egy (ismert) részét bizonyos megközelítéssel, de a virtuális világ egy részét is.
A tér háromdimenziósként való leírása egy konvenció, hisz a tér leírása megoldható lenne több dimenzióval is, de akár kettõvel is, attól függõen, hogy milyen koordinátarendszert választok. (Poláris koordinátarendszer - mond valamit?)