Arra azért kiváncsi lennék, hogy a jelenleg használt rakétákkal indított ûrhajóban lévõ személyek, hogy fogják bírni azt az iszonyatos sebesség növekedést..
Vagy talán szép apránként fog gyorsulni?
Ha azt nézzük, hogy hány G hat ilyenkor egy emberi szervezetre... palacsinta effektus :)
nezd meg ezeket az oldalakat a fekuttal kapcsolatban
http://autoweb.drive.com.au/cms/A_100868/newsarticle.html
http://mynrma.com.au/suzuki_swift_05_ds.asp
Komolyan egy-két év múlva olyan lesz a technika, mint a '80-as évekbeli sci-fi, fantasztikus könyvekbe. Amit most olvasok, 'A hosszú szafari', az is jövõbe játszódik, és ûrkutatással kapcsoltaos, csak nem mennék most bele, nem akarok a könyvrõl dumálni.
Egyre okosodom, bár ezt már mondtam.
Sajnos elõfordul az ilyesmi.
Bocs, elismerem. Nem tom mi ütött belém. Gondolom vmiért párhuzamvonásként elszúrtam vmit, én is tom, hogy a tömeg egy energiafajta, az energia pedig nõ a sebességgel... Csak kicsit voltam. Szerintem.
"(a fékezõ ejtõernyõ mellett)" Most fékezõernyõ, vagy ejtõernyõ?
Amúgy egyiket sem használját anyahajókon, túl sok idõ kellene az összeszedésükhöz, és addig a kötelég többi tagja krónikus üzemanyaghiány miatt a vizbe pottyan.
"Nem a relativitásra van szükség a gyorsuló rendszerek leírásához, hanem a tehetetlenségi erõket kell bevezetni, onnan megy sima Newtoni mechanikával meg Galilei-féle relativitással."
Ez csak addig müxik, amíg a gyorsulás nem túl nagy. Kísérletileg igazolták, hogy a newtoni mechanika nem ad pontos eredményt, a rel. elm. viszont igen. Még gyakorlati alkalmazása is van, a GPS mûholdak atomórái egy egészen picit pontatlanul járnak a Föld forgása miatt, és ezt korrigálni kell.
"De két szembehaladó foton egymáshoz képest nem létezik, mert nincsen egymásról információjuk. Csak akkor látják egymást, mikor találkoznak."
Nem számít, hogy látják-e egymást, attól számolni még lehet.
"A doppler-effektus magyarázható azzal is, ha a fény mégiscsak gyorsabban ér oda, ha gyorsabb forrásból származik!"
Hiába magyarázható, ha a mérések az ellenkezõjét igazolják.
"ha hullám, akkor a közegben terjed."
Vagy nem. Csak azért, mert a mechanikus hulámok közegben terjednek, nem feltétlen igaz ez más hullámokra. De mivel a tér dohasem üres, akár közegnek is tekinthetjük. De nem olyan egyszerûen viselkedik ez a közeg, mint egy rugalmas anyag.
"De azért én megnézném azt a kísérletet, hogy pontosan hogy is ment.
Ha valami hiba lenne benne, akkor nekem lenne igazam :)"
Mivel a rel. elm. a kísérlet eredményére épül, és számtalan mérés igazolja az elõrejelzéseit, eléggé nehéz elképzelni, hogy hibás lett volna a mérés.
"3 test probléma. A dolog úgy áll hogy valóban nem megoldható hagyományos matematikai úton, fõleg mert ez tipikus káosz probléma!!!!!"
Nem ezt mondtam?
"Viszont a káoszelmélet és a nagyteljesítményû számítógépek segíthetnek"
Természetesen. De egzakt megoldást nem adnak. Csak azt akartam mondani, hogy analitikusan kezelhetetlen problémákért nem kell a kvantumfizikáig elmenni.
"Az EPR nem tiszta elvont valószínûségi probléma, hanem olyan probléma ami vastagon érinti a kvantummchanika alapvetõ elemeit pl a Planc állandót, mint tapasztalati értéket."
A Plank állandó pusztán egy konstans paraméter, az egyenletek lényegét nem befolyásolja (csak ha nulla). Olvasd el a levezetéseket. A klasszikus fizikához csupán 1-2 apró kiegészítés kell, ami kísérletileg egyszerûen igazolható, és máris megkapjuk az EPR paradoxont. Nem szükséges a kísérlet részletes leírása, csupán a bemenõ és a kijövõ jel klasszikus fizikában is értelmezhetõ és mérhetõ tulajdonságait vizsgáljuk. Sõt, ha polarizált fénnyel végezzük a kísérletet, akkor semmi kvantum nem kell hozzá.
"Csak egy kérdés: változik a Planck állandó nagy tömegek hatására?"
A csillagászok ezt is megmondják. A csillagokból illetve nagy tömegõ feketelyukak közelébõl érkezõ fény spektruma nem tér el a földi körülmények közt elõállított fényétõl, ha az ismert effektusokat levonjuk (doppler effektus, grav. vöröseltolódás, stb.). A spektrum rendkívül pontosan megmondja, hogy mi folyik arrafelé. A spektrumvonalak ugyanis az atomok/molekulák lehetséges energiaszintjeinek felelnek meg, ami pedig mindenféle kölcsönhatástól függ. A Planck állandótól pl. függ az atomok mérete, amitõl meg pl. az atommag és az elektonok közti kölcsönhatás erõssége függ.
"És itt jön a képbe az hogy a QED is, egyrészt maga is félig meddig tapasztalati és nem egzakt elmélet (renormálás ugye)"
A renormálásról mindenki tudja, hogy nem jó. A húrelméletek éppen azért születtek, hogy ezt a hibát kiküszöböljék. Egyébként bizonyos mértékik minden elmélet tapasztalati. Sokféle állandó értékét állapítják meg kísérletileg. Akkor van bajban az elmélet, ha nem 1-2 paramétert kell mérni, hanem sokkal többet.
"másrészt az alapja a perturbáció számítás."
Nem, nem az. Csak konkrét problémák megoldására használják, és akkor is fõleg akkor, ha papíron kell megoldani. Számítógéppel lehet pontos képlettel számolni.
"Csak éppen az a gond, hogy a különbözõ matematikai elméletek a vizsgált paraméter zónán túl tök más eredményeket adnak!"
A vizsgált tartományon túl minden közelítõ módszer értelmetlen eredményt ad. Ez alapvetõ dolog, és nem a kvantumfizika sajátja.
"Ha a fény betéved egy fekete lyuk vonzásába akkor nem kéne fénysebesség fölé gyorsulnia?"
Nem gyorsul. Az energia, amit kap a gravitációtól a frekvencia növelésére fordítódik. Kívülrõl viszont az idõ torzulása miatt épp ellenkezõleg, csökkenõ frekvenciájúnak látszik.
A jelenség fordítottja jobban megfigyelhetõ. Amikor egy nagy csillag fénye elhagyja a felszínt a grav. ellenében kell mozognia, amitõl energiát veszít, vagyis csökken a frekvenciája. Ezt hívják gravitációs vöröseltolódásnak.
"Ha két foton egy lézersugárban egymás mellett halad hogyan haladhatnak egymáshoz képest is fénysebességgel? Lehet hogy a fotonokra nem vonatkozik?"
A foton számára az idõ és a távolság nem létezik. Bármerre megy, 0 hosszúnak látja az utat, és 0 idõ alatt megy végig rajta. Ezért két fénysugarat nehéz összemérni. Határérték számítással lehet meghatározni a relatív sebességüket, és abból ki is jön, hogy egymáshoz képest is épp fénysebességgel mennek.
"Tehát egy ûrhajó pl.: a Földhöz _mérve_ valóban nem lépheti túl a fénysebességet, de CSAK a Földhöz mérve. A valóságban szerintem igen, és nem hinném, hogy az ûrhajón is lehetne tapasztalni a tömegnövekedést."
Pontosan errõl szól a relativitás. Azért "relatív", mert amáshonnan mérve más eredményt kapunk. Az ûrhajó utasai azt fogják tapasztalni, hogy a külvilágban az idõ felgyorsul, a távolságok pedig egyre rövidebbek.
Nem csak az számít, hogy a forrás mozog, hanem az is, hogy a megfigyelõ mozog.
Ha jól emlékszem a képletre, amit egyáltalán nem garantálok, akkor asszem így néz ki:
lambda=lambda0*(c+v_forrás)/(c-v_megfigyelõ)
És a vonatkoztatási rendszer(hangnál) az álló levegõ.
De ezt Doppler csillagvizsgálás közben fedezte fel(vöröseltolódás), és késõbb jöttek csak rá, hogy a hangra is így van.
Ezzel magyarázható a hangrobbanás is:
Amikor egy test átlépi a hangsebességet, egy ideig "tolja maga elõtt" a hullámot(rövid ideig, amíg a sebessége közel egyenlõ a hangéval). Ez felhalmozódik, és elég erõteljesen terjed szét utána.
Itt van nálam egy fizika tankönyv, abban is ezt írja.
Én meg úgy tudtam, hogy eredetileg a hanghullám azon tulajdonsága adja, hogy a közeledõ testbõl érkezõ hang hullámhosszalecsökken, asszem, a távolodótól érkezõé meg megnõ. Vagy nem?
A lényege, hogy ha egy testet egy másik rendszerbõl nézünk, akkor a paramétereihez(hely,sebesség,idõ) hozzá kell adni a két rendszer paramétereinek különbségét.
õszinte leszek a fizikához éppúgy nem konyítok, ahogy máshoz se, viszont a googlén ezt találtam:
http://cosmo.supernova.hu/relat.htm
és elég jónak tûnt a témában
Kösz, de akkor meg a tehetetlenségi erõket nem értem. De az nem az, hogy a tömeg ellenáll a rá ható erõknek, akkor meg az a hozzászólás, amelynek kapcsán kérdeztem, nem értelmes teljesen. (Vagy egyáltalán nem)
Amikor a vonat megérkezik a princetoni pályaudvarra, tulajdonképpen azt is mondhatnánk, hogy a princetoni pályaudvar érkezik meg a vonathoz. Ez a Galilei-féle (speciális) relativitás elv, amelyet már kétszáz éve ismerünk, és amelybõl egyértelmûen következik, hogy a tér nem abszolút.
Értem az információs témát! De nézzünk egy példát!Van 2 test egymástól 600.000.000 Km távolságra,a kettõ között középen van egy érzékelõ, amelyik csak 2 ellentétes irányból érkezõ fotonra aktivizálódik,a fotonok indításától számítva hány másodperc múlva fog az érzékelõ jelet küldeni ha a 2 foton egyszerre indult el ?
A Doopler hatást pedig meg lehet nézni sima levegõben is hangsebességnél !
A Galolei-féle relativitásról egyébként még, sajna, nem hallottam. Tartanál belõle egy gyorstalpalót?
A Newtoni mechanikában csak olyan pontokhoz köthetjük a rendszert melyek NYUGALOMBAN VANNAK vagy EGYENES VONALÚ EGYENLETES MOZGÁST VÉGEZNEK, nem gyorsulót. Én legalábbis ezt tanultam a tanáraimtól.
Erre az n-test problémára én nemrég írtam egy szimulációt(fizikai tömegpont szimuláció).
Minél pontosabban számolsz, annál jobb eredmény jön ki, de a vonalak tartanak egy véglegeshez, van határértékük!
Azt lenne érdemes mondjuk megvizsgálni, hogy sokkal késõbb mi történik, de ennyit még nem foglalkoztam vele :)
Nem a relativitásra van szükség a gyorsuló rendszerek leírásához, hanem a tehetetlenségi erõket kell bevezetni, onnan megy sima Newtoni mechanikával meg Galilei-féle relativitással.
Szerintem ha két foton halad egymással szembe, akkor használhatjuk a relativisztikus képleteket.
Csak éppenséggel komplex megoldások fognak kijönni.
De két szembehaladó foton egymáshoz képest nem létezik, mert nincsen egymásról információjuk. Csak akkor látják egymást, mikor találkoznak.
Másik:A doppler-effektus magyarázható azzal is, ha a fény mégiscsak gyorsabban ér oda, ha gyorsabb forrásból származik!
De itt megint bekavartuk a részecske/hullám hülyeséget.
Szóval ha részecske, akkor az lenne a logikus, hogy amirõl leválik, viszi a sebességét, ha hullám, akkor a közegben terjed.
Namost a kísérlet azt mutatja, hogy közegben terjed.
De azért én megnézném azt a kísérletet, hogy pontosan hogy is ment.
Ha valami hiba lenne benne, akkor nekem lenne igazam :)
Kezdjük a végén:
3 test probléma. A dolog úgy áll hogy valóban nem megoldható hagyományos matematikai úton, fõleg mert ez tipikus káosz probléma!!!!!
A káoszelmélet (jelenlegi) eszköztárával sem tudunk esetekre lebontva megoldásokat találni. Fõleg a valós kezdeti értékek és a számításhoz felhasználtak közötti különbségek okozta "pillangó effektus" miatt.
Viszont a káoszelmélet és a nagyteljesítményû számítógépek segíthetnek különbözõ szempontok szerinti álapotterek összeállításában, ami azért jelentõsen több mint ha csak azt mondjuk, hogy papír és ceruzával valamint kis agyunk felhasználásával semi értelmeset nem tudunk róla kinyögni.
EPR.
Az EPR nem tiszta elvont valószínûségi probléma, hanem olyan probléma ami vastagon érinti a kvantummchanika alapvetõ elemeit pl a Planc állandót, mint tapasztalati értéket.
(Csak egy kérdés: változik a Planck állandó nagy tömegek hatására? Ki tudja nem igaz? Talán a Jóisten!)
És itt jön a képbe az hogy a QED is, egyrészt maga is félig meddig tapasztalati és nem egzakt elmélet (renormálás ugye), másrészt az alapja a perturbáció számítás.
Ha a perturbáció számítás csak matematikai eszköz akkor ugye simán használható helyette bármilyen más módszer, ami adott feltételek mellett legalább olyan jó eredményeket ad. Csak éppen az a gond, hogy a különbözõ matematikai elméletek a vizsgált paraméter zónán túl tök más eredményeket adnak!
A gugli jó volt!;))))
Amúgy mostanában én is igencsak rámozdultam a wikire, egész használható!;)
Hát megmondom õszintén,hogy bekavartál ezzel a kérdéssel !
De a legjobb ha megkérdezel egy KFKI-s fizikust modjuk DcsabaS-t ,mert én régebben az õ szavaiból azt vettem ki,hogy úgy kell értelmezni a sebességeket ahogy leírtam alább! A saját véleményem pedig az,hogy igenis létezik éter melynek hulláma a fény ,viszont nem magyarázna meg az éter sokmindent egy plusz dimenzió bevezetése nélkül! De hangsúlyozom ez csak az én elméletem !
Ha csak a fékutat nézzük:
20.....4,6
50.....22
90.....63
110....92
130....126
Természetesen a fékutat lehet rövidíteni, spéci esetekben.
Repülõgép anyahajókon a leszálló vadászgépeket pányvával is fékezik (a fékezõ ejtõernyõ mellett).
Bummmm!
Féktávolság = reakcióidõ alatt megtett út + fékút
Én most személygépkocsikról fogok beszélni, amelyek aszfaltozott úton haladnak!
Na jólvan ez volt az utolsó, hogy beírtam a fórumba. Idefigyelj OKOSKA!!!
Hozzászóltam a témához? Nem. Mert nem értek hozzá...viszont érdekel. De láttam egy elírást amit legjobb tudomásom szerint igyekeztem kijavítani.
Te még ebbe is belekötsz? Hihetetlen mi megy itt a fórumban...pfffff
Mindenki csak leszólja a másikat, hogy õ aztán jobban tudja, meg nem is így van hanem nem úgy...
Sok okoskodó okostojás csak ahhoz szóljon hozzá, amihez valójában ért, ne írjon f@aszságokat, inkább kussoljon, mert ezzel nem csak magát égeti, le, a többit is hülyíti, akik nem értenek hozzá..
Te is jobban tennéd, ha nem kötözködnél, hanem a témához szólnál hozzá építõ jelleggel...persze ha van vmi idevágó, és nem légbõl kapott információd...
Na pá
Mivel egyáltalán nem értek a témához:
Szóval a fény az általunk ismert körülmények között max c-vel tud terjedni
Ha a fény betéved egy fekete lyuk vonzásába akkor nem kéne fénysebesség fölé gyorsulnia?
Gondolom itt jönnek a részletek amiben az ördög jó szokása szerint megbújt :)
Azt is számold hozzá, hogy ha hintamanõverhez egy bolygó körüli pályára állsz, az adott bolygó nem áll egy helyben. Tehát nem csak irányváltoztatás történik, hanem "ütközés" is, amely szerencsés esetben hozzáad az ûrhajó sebességvektorához valamit.
http://www.sulinet.hu/cgi-bin/db2www/ma/et_tart/lst?kat=Afaq&url=/eletestudomany/archiv/2000/0017/diak/fizika.html
hosszú lenne leírni, de linken ott a válasz
Jó,hogy kételkedsz benne !
HA 2 foton megy egymással szemben akkor a sebességük egymáshoz viszonyítva bizony 2c ! Az kavar be sok embert pl.: hogy egy vonaton mész és zseblámpázol a menetiránnyal megegyezõen akkor a zseblámpából kiérkezõ foton sebessége ugyanúgy max c marad viszont nõ a frekvenciája egy álló megfigyelõ szemszögébõl aki a vonat elõtt áll (szerencsétlen:))!
"ami fénysebességgel halad, az mindenhez képest fénysebességgel halad?"
Elõbb értem meg a voodoot mint ezt :P
Ha két foton egy lézersugárban egymás mellett halad hogyan haladhatnak egymáshoz képest is fénysebességgel? Lehet hogy a fotonokra nem vonatkozik?
Valszeg nekem szegényes a fantáziám de amit még elképzelni sem tudok azt nehéz elhinnem.
"Én mostantól úgy döntöttem, hogy szerintem vagy túl lehet lépni a fénysebességet, vagy nem :)"
Nincs kizárva, hogy van ami eleve fénysebesség "fölötti" sebességgel mozog, de akkor annak a dolognak éppen akkor probléma a C alá lassítani, mint innen lentrõl C fölé menni. De igazából nem is sok értelme van a dolognak, mert akkor az az objektum idõben visszafelé halad, ezért mondjuk antirészecske, és semmi feltûnõt nem látnál rajta itt.
Másrészt ami fénysebességgel "megy", annak az idõ áll, és a térben mindentõl való távolsága nulla, ergo az összes létezõ pontban egyszerre létezik. (Á lá Valószínûtlenségi Meghajtás by Douglas Adams)
Minden esetre vicces lehet fotonnak lenni.
"az "atombomba szerû" dolgok csak kritikus tömeg elérése esetén képesek robbanni..."
Az SG néhány cikke (2003?) és pár egyébb 2002-es cikk alapján, valamint abból, amit Stanislaw Lem írt ...
Bizonyos izótopokat kritikus tömeg nélkül, erõs energiabevitellel (nagyenergiájú mikrohullám, vagy más?) rá lehet venni láncreakcióra. Ez elõre vetíti a "lokális" nukleáris fegyverek tényét, avagy háztömbnyi rész felrobbantása kockacukor méretû bombával, vagy páncélozott járgányok tömeges pusztulását egy kávéskanálnyi hasadóanyagtól.
"Ha közelítünk a fénysebességhez, a Földhöz viszonyítva, akkor pl. egy távolodó galaxishoz képest még nem. Szóval, a galaxishoz képest még lehet gyorsulni, a Földhöz képest már nem."
Öööö, a relativitási elmélet egyik érdekessége nem az volt, hogy ami fénysebességgel halad, az mindenhez képest fénysebességgel halad?
Én is tudom, csak szerintem rosszul értelmezik.
Ha egy fél fénysebességgel haladó testrõl mérnének egy másikat, ami szembe halad fél fénysebességgel, szerintem ugyanaz jönne be, mintha egy állóhoz képest menne egy másik fénysebességgel.
Végtelennek mérhetõ tömeg, stb.
Ja: az E=mc^2 teljesen másra vonatkozik.
A relativitáselmélet legnagyobb újítása a Newtoni mechanikához képest, az (ha jól tom), hogy gyorsuló ponthoz viszonyított vonatkoztatási rendszerekben is érvényes. Ha jól emlékszem, egy könyvben olvastam, de nem biztos.
Einstein azt is kijelentette, többek közt, hogy a fény sebessége az egyetlen, ami nem relatív. Ki tudja mér? A tömeg pedig a relativitáselméletben szintén nem relatív, asszem azért mert mindkettõ az energia ill. annak kvantuma (foton) valamely tulajdonsága, megjelenési formája... E=m*c*c Emlékszel?
Bocsánat, ha esetleg megbántottalak. De szerintem ez van.
Én mostantól úgy döntöttem, hogy szerintem vagy túl lehet lépni a fénysebességet, vagy nem :)
Errõl még beszélni fogok a fizikatanárommal(bár asszem csak a vizsga után :D), de sztem. a relativitás az egymáshoz képesti rendszerekre vonatkozik.(most nem elmélet szintjén, hanem a valóságban)
Tehát a tömegnövekedés úgy lehet érvényes, hogy innen a Földrõl a nagy sebességgel mozgó valamit nehezebbnek észleljük, de a nagy sebességgel mozgó valamiben nem biztos!
Ezért túl lehet lépni.
Ez így felold egy csomó ellentmondást, pl.: hogy mihez kell mérni a fénysebességet.
Úgy lehetne effelõl megbizonyosodni csak, hogy dinamikai tömegmérést kellene végezni nagy sebességgel mozgó rendszerekben.
Mert ha tényleg így van, akkor soha nem fog számunkra kiderülni, mert mi csak a hatás nagyságából tudunk következtetni, de belsõ hatásokról már nem tudunk.
Tehát egy ûrhajó pl.: a Földhöz _mérve_ valóban nem lépheti túl a fénysebességet, de CSAK a Földhöz mérve. A valóságban szerintem igen, és nem hinném, hogy az ûrhajón is lehetne tapasztalni a tömegnövekedést.
"QED és más kvantummezõ elméletek?"
Mi van velük?
"Gondolom a kísérlet matematikai leírásánál, a standard modellhez tartozó matematikát alkalmaztak, amelyek jórésze a perturbáció számításon alapul."
Érdekes, hogy ha magyarul keresek, a találatok fele olyan fórum, ahol ilyenekrõl vitáztunk.
(google)
"A kvantumfizika jelenlegi matematikai eszköztára nem képes minden esetet és bármilyen összetettségû rendszert kellõképpen leírni."
Nem a kvantumfizika, hanem a matematika eszköztára. Nem kell hozzá kvantum, hogy ne tudjuk megoldani egy differenciál egyenletet. A 3 test probléma sem oldható meg egzaktul, pedig az egyszerû newtoni mechanika.
Viszont numerikusan (számítógéppel) mindent meg lehet oldani (persze nem tökéletesen pontosan).
Természetesen, amikor közelítõ megoldást használ az ember (akár numerikusat, akár valami matematikai trükköt), mindíg meg kell vizsgálni, hogy elegendõen pontos-e a módszer (a legtöbb módszernél viszonylag könnyen becsülhetõ a pontosság).
télleg, ezen már morfondíroztam. egy napvitorlás, ha képes elegendõ energiát gyûjteni, hogy el-el hagyjon naprendszereket, afféle örökmozgószerûségként vándorolhatna közöttük, nem? (a programja meg figyelné, hogy nem e épp most robban fel :) )
Ti most komolyan egy személygépkocsi körülbelüli fékútjából extrapoláljátok egy ûrhajó fékútját?
Remélem, akik ehhez a szálhoz hozzászóltak, remélem még nem végezték el a középiskola 1. osztályát, ha mégis, akkor azonnal kezdjék újra, de legalább olvassák el az egyenes vonalú egyenletesen változó mozgásokat.
Az attól függ hogy mekkora erõvel fékezünk.
A fékerõ nem nagyon lehet nagyobb, mint az út elején a gyorsítóerõ(legalábbis ésszerûen), viszont addigra könnyebb lesz a jármû, úgyhogy nem pont a feléig kell gyorsítani, onnan lassítani.
még az a szerencse, hogy ott fent nem méterekben mérik a helyt ;) na meg a féktávnál sok múlik gondolom pl. azon, hogy emberi személyzet van e, avagy nincs,... lehet, hogy még a versenyautóknál is számít?
"A kvantummechanika ugye a perturbáció számításon alapul, ami a "kis zavar kis eltérés a jövõbeni állapotokban" elvét követi."
Ennek semmi köze a kvantumfizikához. A perturbáció számítás egy matematikai trükk, ami a differenciál egyenletek közelítõ megoldását adja bizonyos feltételek mellett.
"Szal lehet, hogy azok a véletlen sorozatok, valójában csak véletlen szerûek;)"
Nem arról van szó, hogy megfigyeltük, hogy a sorozatok véletlenszerûek, hanem arról, hogy matematikailag igazolt, hogy nem lehetséges hasznos információt átvinni. Ugyanis az információ kinyeréséhez egy kiegészítõ adatfolyam is kell, ami a hagyományos módon max. fénysebességgel jut el a címzetthez.
Informatika és tudomány
voltam. Szerintem.
Hahó!
Merre vagy??? Csak gyorstalpalót kértem.
