Hát itt most bejöhetne egy másik perverzióm, a kvantummechanika és a fraktálokkal leírható, káoszelmélet viszonya.
A kvantummechanika ugye a perturbáció számításon alapul, ami a "kis zavar kis eltérés a jövõbeni állapotokban" elvét követi. Miközben ugye az összetett dinamikai rendszerek a kis zavarra/eltérésre a kezdeti paraméterekben akár teljesen más állapotokkal is válaszolhatnak.
Van egy-két példa, hogy kvantummechanikai problémáknál is alkalmazható a káoszelmélet.
Szal lehet, hogy azok a véletlen sorozatok, valójában csak véletlen szerûek;)
De ezt a kvantummechanika jelenlegi matematikájával nem lehetne bizonyitani, mert itt minden nagyösszetettségû állapot egyenletet megpróbálnak egyszerûbb esetekre visszavezetni, és így elleve elveszik a komplex struktúra.
De ez még ezekhez a fantasztikus eredményekhez képest is csak scifi;))))
Ez abban az esetben igaz, ha hagyományos(urán, vagy plutónium) nukleáris töltetrõl van szó. Kísérleteztek azonban más instabilabb, de kisebb kritikus tömegû radioaktív anyagokkal is, melyek az általad említettnél jóval kisebb mennyiségnél is képesek a láncreakcióra. Hivatalosan persze ezek nem léteznek...
Igazakat mondasz. Ha majd megújul, nézz el a Transzporter címû magazin honlapjára. Ott van néhány cikk errõl. Pl. a régi Star Trekesek (TNG) még ismerték ugye az alkotót, és legszívesebben kinyírnák a felsõvezetést, ha tönkreteszi az álmát. Jó kis magazin az is.
Bocs, de azt hiszem súlyos tévedés történt:) az "atombomba szerû" dolgok csak kritikus tömeg elérése esetén képesek robbanni... ez pedig 7kg....tehát a "sok kicsi" dolog felejtõs:)
A Star Trek univerzum egyik legnagyobb problémája az, hogy több tucatnyian dolgozták ki, és sok kérdés nincs tisztázva, rögzítve, így pl. a sebességeké sincs, az írók sokáig az aktuális történet céljainak megfelelõen kezelték a sebesség kérdését. Pl. egy, az Original Series idejében játszódó regényben negyven nap elég volt warp 5 fokozaton a galaxisunk magjáig, a Voyager sorozatban mindez warp 9,995 sebességgel kb. negyven évet vesz igénybe..
A Trek csúcsát jelentõ Deep Space 9 sorozatban kezdett valami konzekvens technológiai háttér körvonalazódni, bár az erõegyensúly kérdése továbbra is sokféle képet mutatott..
Addig mondjuk még hátravan 2 év. Sajnos.
Kösz szépen. Az ELTE TTK-n meg amúgyis gondolkozom, de tudtommal ma már nem kell szakosodni, bármely tantárgy felvehetõ.
Ha megnézel egy diagrammot a sebesség, fokozat feltüntetésével, akkor rájössz, hogy 0-10-ig maga a sebesség rögtön a c fölött kezdõdik, és a 10-es elõtt ér véget. Gyakorlatilag végtelenül tart a Warp 1 a c-hez, ergo nem tom min vitatkozunk, az alapegyenlet megkötéseket is tartalmaz. De sajnos nem írják le, sehol rendesen. Asszem.
Mint írtam: csak okoska vagyok.
jol sejted. nem magyarazok itt a link: http://en.wikipedia.org/wiki/Gravitational_slingshot
Linket nem tudok, de ajánlom figyelmedbe Brian Greene Az elegáns univerzum c. könyvét. Bár nagyobb részt húrelméletet népszerûsít, az elsõ száz oldalban viszonylag sok szó esik a rel alapjairól, közérthetõen megfogalmazva.
Haladó szinten Hraskó Péter Relativitáselmélet c. könyvét ajánlom, valamint az ELTE TTK megfelelõ szakirányait..:-)
Még megsem ismertük a földünket, nincsen 10000 éve, hogy kimásztunk a barlangokból és máris a világûr hatalmas titkeit próbáljuk megfejteni, sztem bámulatos :P
Nem vezetek, csak egy saccperkabe szamot mondtam. :)
#61: Nezd meg ujra a tablazatot:
warp 10 nem letezo sebesseg.
a warp 1es a fenysebesseg.
Jóestét!
Szóba került a gravitációs hintamanõver, mint a sebességváltoztatás eszköze. Itt ugye arról van szó, hogy az égitest pályamenti sebességének valamely komponensét hozzáadjuk vagy levonjuk az ûrekszöz sebességébõl..? Elképzelésem szerint egy égitest pusztán a gravitációs terével (vagy térgörbületével, vagy hívja mindenki annak, aminek akarja) nem képes megváltoztatni egy ûreszköz sebességének nagyságát, csak annak irányát.
Alapvetõen azok válaszát várom, akik részletekbe menõen ismerik a gravitációs himtamanõver lényegét.
Csak a dolog abban az esetben tök mindegy hogy az eredeti változat megsemmisül, vagy nem visszanyerhetõ, ha a teleporból kilépõ Kirk kapitány még se lesz amnéziás és eltudja mondani, a flotta tanácskozásán hallottakat.
;)))))
Ha a kvantum-összefonódási és fénysebességnél gyorsabb információátvitelre gondolsz, akkor ki kell, hogy ábrándítsalak: _hasznos_ információt nem lehet így átvinni, csak véletlen jelsorozatot. És ami az egészben a "legszebb", hogy bizonyítottan csak véletlen 0-1 sorozatokat tudsz átvinni, magyarul használhatatlan (legalábbis arra a célra, amire te gondolsz - egyébként nagyon is használható pl. kriptográfia terén.)
Amúgy meg lehet nyugodni, jó pár éve már végrehajtottak olyan kísérleteket, amelyek a fénysebességnél nagyobb sebsségeket eredményeztek.
Minimum 4X!
Igaz itt csak kvantumállapot átvitelrõl volt szó, és csak néhány részecske erejéig.
De ha sikerülne egy az ember anyagi struktúráját leíró koherens "kvantum-reprezentációt" létrehozni azt egy csillagkapuszerûséggel a világegyetem bármely más csillakapujához el tudnánk juttatni!
Az elv bizonyítottan mûködik, kérdés hogy létrehozható-e egy az embert leíró bonyolultságú kvantum-reprezentáció!
Szal lehet hogy negyven év múlva útnak indítunk egy csillagkaput az Alpha Centaurihoz ami másik 40 múlva oda ér, és akkor kinyílik az univerzum az emberiség elött!!!!
"Én arra lennék kiváncsi, mikor a tudomány elkezd a parajelenségekkel foglalkozni, és kiderül, hogy nincs is bennük semmi para"
ha már a tudomány komolyan foglalkozik vele, automatikusan nem parajelenség :)
A részecskék kölcsönhatására azt szokták mondani, hogy a kölcsönhatást közvetítõ részecskékkel (általában bozonok-egész spinü) pinpongoznak az "anyagi" részecskék (általában fermionok, feles spinû, Pauli kizárási elv alá esõ részecskék).
Ez egy egyszerûsített kép további egyszerûsítése, mert a valóság az, hogy a részecskék állandó kapcsolatban vannak az õket körül vevõ térrel ,éterrel, kvantumvákuummal, nevezd ahogy akarod. Egyrészt folyamatosan elbomlanak és energiájuk kvantumállapotuk, tömegüknek megfelelõ utód részecskéket hoznak létre, majd ezek a részsecskék megint elbomlanak és létrehoznak más részecskéket. A stabil anyagnál az a pláne, hogy nagy valószínûséggel pont az eredeti anyagot. Na most ha két részecske egymás közelébe kerül és ott folytatja ezt a szétbomlok összeálok táncot, akkor a kvantumállapotaik összekeverednek, befolyásolják egymást és a keletkezõ új részecskék másképp viselkednek. Valahogy így;)
Hát igen az jó lenne ha saját hajtómûvel elérnék a szökési sebességet, de az még odébb van. Ezt a sarkokon spirálisan belépést a légkörbe és aztán leszállást hogy gondolod? Mert amikor egy ürhajó a hangsebesség 26000-27000 km/h-val belép a légkörbe nem nagyon lehet vele még kanyarodni, amíg le nem lassul normálisabb sebbességre, mondjuk 5000 km/h alá. Ha meg már az ûrben lelassítana az nem lenne valami jó, mert akkor szépen elkezdené maga felé húzni a föld, aztán meg szép függõleges sebességet érne el mínuszban, és pillanatok alatt elégne. Van erre megoldás, hogy az ûrhajó lebegtetõ rakétákkal lassítaná az esést, de ehhez nem kevés üzemanyag kéne :)
Ebben az a vicc, hogy a Star Trekben a Warp 10 szintén olyan, mint a fénysebesség. Meg a Warp 20, 30 ... is. De ebbe ne menjünk bele. Meg kéne értenünk még sok mindent a tudományban, és sok minden másban is. Az univerzum egy nagy rejtvény ami kb. azt kérdezi mi a neved, de senki se tudja. Ezért elkezdtük megnézni a beceneveinket, a fizikai jelenségeket. Remélem egyszer majd megfejtjük. Tök jó lesz. George Lucas: Még remek 300 000 év elé nézünk, még csak most léptünk ki a világûrbe. Nem pontosan, de ezt mondta. Ha már bekevertük az EM kölcsönhatást, megmagyarázná vki, hogy mi az oka egyáltalán annak, hogy keletkeznek közvetítõrészecskék. Nagyon érdekelne. Steven Hawking mondott egyszer egy nagyon idevágó nagyon okosat, csak most nem jut eszembe. Majd megírom, ha igen. Akartam még vmit, de azt is elfelejtettem. Na mindegy. Nem tudna vki egyszer mellékelni egy linket egy olyan oldalra, ahol MAGYARUL le vannak írva rendesen a relativitáselméletek. Nagyon megköszönném.
Csak írjatok továbbra is ilyen okosakat, mert egyre jobban érzem magam itt. Egyre okosodom. Kösz mindenkinek, aki hozzájárult. Meg persze megbizonyosodtam, hogy vannak még parajelenség-hívõk. Én arra lennék kiváncsi, mikor a tudomány elkezd a parajelenségekkel foglalkozni, és kiderül, hogy nincs is bennük semmi para.
Elnézést, ha vkit idegesít "néha" az okoskodásom, sajnos családi vonás.
Einstein egyenleteiben van valami ilyen az osztóban: 1-v²/c²
Ez 0 sebességnél 1, a fénysbesség felénél 0.75, háromnegyedénél 0.43, 90%-nál 0.19, 99%-nál ~0.02, 100%-nál végtelen, ill. 0-val való osztást eredményezne.
Szóval annyi az egész, hogy fénysebességnél a tömeg lenne végtelen, azt meg csak végtelen további energiával lehetne tovább gyorsítani, ami egyelõre lehetetlen, de talán csak azért, mert nem ismerjük a viszonyokat ilyen állapotban.
Mert ugye a tömeg görbíti a teret. Ha végtelen a tömeg, akkor az végtelenül összehúzná az univerzumot, tehát belépne a Warp10, azaz a hajónk képes lenne egy azon pillanatben elfoglani az univerzum összes terét, de természetesen ezen az univerzum összes anyagmennyiségével osztoznia kellene:) És ha elég ügyesek a hajó tervezõi, akkor a sebesség hirtelen lecsökkentésével visszaállhat a normális térszerkezet és szerencsés esetben a hajó azon a ponton tartózkodik, ahova épp menni akartunk:)
Aztán még van pár érdekes momentum. Állítólag a Föld a forgásánek megfelelõen a tér szerkezete is meggörbül, mintha megcsavarnénk egy kicsit a hálót. Vajon egy jóval nagyobb forgó tömeg mit csinál a körülötte található térrel?
És egyáltalán, azok, akik részei ennek a térnek, vajon érzékelik-e, hogy a tér velük együtt (vagy csak rajtuk keresztül) görbül?
Mert így az is elõfordulhat, hogy össze-vissza görbülünk a térrel. Már ha egyáltalán létezik a tér és nem csak érzékcsalódás az egész...
Stb., stb... Ebbe szerintem már jóõár ember belezöldült, én nem szeretnék:)
A csillagközi utazásra jelenleg az úgynevezett fényvitorlás ûrjármû tûnik legmegfelelõbbnek, amely a fotonok impulzusát használná fel, körülbelül úgy, mint a hajók vitorlája. Persze itt is megjelenik a napelemek problémája, hogy a naptól távolodva csökken a fotonok száma. Ezt a nap körüli pályára telepített mûholdakról kibocsájtott fokuszált energianyalábbal(pl. lézer) tudnák megoldani. Következõ probléma a fékezés, amit a tükrözõ felület egy részének leválasztásával, és annak a jármû elé helyezésével oldanának meg. Ugyanilyen elven akár egy visszatérõ modult is ki lehetne alakítani, ami a visszaverõdõ fény 'hátán' mintákat, vagy asztronautákat juttathatna haza a földre. A technológia fejlesztés alatt...ha jól tudom a számítások szerint akár a fénysebesség 30-40%-át is elérné a jármû sebessége.
Az nem arra vonatkozik, ez az anyag által tárolt energia, az anyag-energia ekvivalencia elve.
Nem a relativitáselmélettel van bajom, de 2 db szorzásból álló képlet (E=m*c*c) sehol máshol nem lehet végtelen csak a végtelenben. Ahhoz valami alma/(a-x)-nek kellene lennie, ahol a valami konstans, és ha x tart a-hoz akkor a függvényérték tart a végtelenbe. Szóval Einstein bácsi okosakat mondott, de azért ne akarjuk már a 2+2-vel is az õ állítását alátámasztani.
Nem, ez nem egészen így van.
Az a lényeg, hogy egy test mozgási energiája tetszõlegesen nagy lehet, ehhez az energiához mindig is tudsz egy sebességet rendelni, de tetszõlegesen nagy energia esetén sem fogja elérni a sebessége a c-t.
Nem tom, de szerintem az exponenciális függvény határértéke az a végtelenben van, nem 300000ezernél, tehát ez nem magyarázza meg azt hogy miért nem lehet elérni a fénysebességet. 300000nél is sok, de nem végtelen.
Meg úgy eleve az E=m*c2-ben hol van benne az objektum aktuális sebessége (c ugyebár konstans vagy mi). Vagy c volna a sebesség (aliasolta c-re a v-t Einstein bátyó?)?
A relativitás alapkísértlete a nagy sebességgel mozgó elektronok mágneses eltérítése.
Abból indul ki, hogy az elektronok becsapódási helye nem parabola lesz, hanem eltér tõle.
Ebbõl arra következtettek, hogy az elektron fajlagos töltése megváltozik, ami akkor lehet, ha
a)változik a tömege
b)változik a töltése
A töltésváltozást kizárták, tehát maradt, hogy a nagyobb sebességû elektronoknak nagyobb a tömegük.
De mi van akkor, ha csak a hatás változott meg?
Szerintem inkább így kell a relativitást felfogni.
Mivel a fénysebességgel mozgó ûrhajó is áll önmagához képest, de ha azt nézzük, hogy mihez mozog, és azt tekintjük állónak, akkor már összeáll a kép: ez mind csak kívülrõl érvényes.
Persze ez most csak egy gyors eszmefuttatás volt, a "hivatalos" álláspont persze nem ez. :)
Hiszen az e=mc^2 megadja a fissziónál/fúziónál felszabaduló energiát is, pedig a kettõnek nem sok köze van egymáshoz(legalábbis elsõ ránézésre).
Ettõl szép a relativitás elmélet;)
Viszont a gyorsítást ne keverd össze az adott sebességgel történõ mozgással, mert ez utóbbi Newton óta nem igényel külön energiát. Viszont a gyorsítás igen!
A fénysebesség feléig történõ gyorsításig szerencsére nagyjából lineáris(ként is értelmezhetõ) a gyorsítás és a szükséges energia viszonya (helyesebben az impulzusé, mert ez írható le mint m*v, az energiájé valójában ugye m*v-négyzet). Utána viszont ugye átmegy exponenciálisba, ami azt jelenti, hogy bármennyi volt a kiindulási sebesség (pl akár a c 99%-a) a fénysebesség eléréséhez akkor is végtelen energiára lesz szükség!
Másrészt a rel elm ilyen szempontból valszeg nem teljes, hiszen azt mondja ki, hogy v1 sebrõl v2 sebre gyorsításhoz ennyi meg ennyi energia szükséges.
Na de arról semmit nem szól, hogy mennyire fontos az, hogy ezt a gyorsítást magát mennyi idõ alatt végezzük el!!!???;)))
Tegyük fel, hogy az elsõ esetben viszonylag nagy idõ alatt történik a gyorsítás, és akkor a szükséges energia mennyiség teljesen egybevág a rel elmmel, de mi van ha a másodperc törtrésze alatt gyorsítassz valamit fénysebre?
Ezt nem tudjuk!
(Zárójelbe jegyzem meg, hogy ez a teljes fizikai világképünket befolyásolja. Mi van ha a gyorsítókban érzékelt egyre nagyobb energiájú részecskék teljességgel mûtermékek???!!! Nincs kötési energia, mert ezek az ütközés során szétrepülõ részecskék nincsenek is benn a protonokban/atommagokban, hanem a mért/kiszámított kötési energia valójában az a plusz energia többlet, amit a mind nagyobb energájú részecske C-rõl nullára történû lefékezésekor extrában kapunk;))))
Ezt nem teljesen értem...
Ha közelítünk a fénysebességhez, a Földhöz viszonyítva, akkor pl. egy távolodó galaxishoz képest még nem. Szóval, a galaxishoz képest még lehet gyorsulni, a Földhöz képest már nem. Különben is, ha nem látunk semmit, nincs viszonyítási alap, csak a nagy semmi, akkor pedig gyorsulhatunk a végtelenségig úgyis csak egy helyben állunk ...
Képletet nem írok, de ahogy a hajónk közelít a fény sebességéhez, a tömege is a végtelenhez. Ahhoz, hogy ezt az egyre hatalmasabb tömeget ugyanolyan mértékben gyorsítsad, egyre hatalmasabb energiamennyiségre lenne szükség.
A fény sebessége ~300 000 km/s. A Cassini max sebessége 15.5 km/s, a Wiki szerint 30 km/s a maximum, amit ember építette jármû eddig elért (a Földhöz viszonyítva).
Emlékeim szerint a képlet legalább négyzetes, azaz 10x nagyobb sebességhez 100x erõsebb hajtómû kellene, 100x-oshoz 10000, de lehet, hogy tévedek és a növekedés mértéke még nagyobb.
Még egy apróság: ahhoz, hogy hatás-ellenhatás révén gyorsuljunk, hártafelé ki kell dobálni mindenféle anyagot. A sebesség növekedésével ugyan nõ a kidobálandó cuccok tömege, csak éppen azt az erõt nem tudjuk arányosan növelni, amivel ezeket a dolgokat kidobáljuk...
Szóval ha van egy ûrhajó mondjuk és olyan hajtónûve van elég mindig csak egy nagy robbanásszerû löketet adnia ami gyorsítja aztán egyre nagyobb energiával egyre gyorsabban menne nem?
mi ez a szarság? semmit sem értek, de szép lila...
nemesgázzal hajtott autók? hmm...fingani kell a Suzukiba hogy menjen? :-)
"A Smart-1 idén kezdte feltérképezni a hold felszínét és ionhajtómûvel renlkezik, úgyhogy élesben is szépen mûködik. Annyi tolóerõvel rendelkezik, mint egy papírlap."
Ha így lenne, akkor olcsóbb lett volna papírlapokkal kitapétézni a járgány alját.
Ezt is elírtam egy kicsit, de azért lényegileg stimmel.
A gravitáció mindig a föld közepe felé hat, a centripetális gyorsulás pedig a forgási tengelyre merõleges. Tehát vagy az egyenlítõ fölött kering, vagy "bolyong" az északi és déli félteke között. A pálya szélessége ilyenkor harmonikus.
Speciel az északi sark körül semmiképp sem fordulhat elõ, Vagy csak egy rövid idõre, de akkor már mindegy...
Szóval ahhoz hogy ott kezdjen el spirál alakban leszállni, iszonyatos energia kellene.
Madáár: En ugytom ugyvan ha valamit ellokunk az urben az a vegtelensegig fog azzal a sebesseggel mozogni. Tehat csak fel kell gyorsitani az urjarmut onnantol megy szepen mig a fekezohajtomuket be nem indijjuk. :)
Hali bocsi a hülye kérdésért de megkérdezhetem, hogy egy állandó tolóerõ melett az ûrben nem lehet a végtelenségig gyorsulni ugye?
Jó a cikk látom sokmindenkinek beindította a fantáziáját beleértve engem is.Idõ kell ezekhez a dolgokhoz de ha így halad tovább akkor nemsoká lehet hogy valóraválnak ezek a fantáziálások :)
Ez mind szép és jó, de elöször azt kellene megoldani ,hogy ürsiklók/hajók, saját hajtómûvel érjék el a szökési sebbességet, és tudjanak szinkronpályán mozogni, azaz ne egy meteorként hulljanak be a légkörbe, hanem mondjuk az északi sark felett spirál pályán lépjenek be és szálljanak le pl. Budapesten.
Ez után már el lehet kezdeni tervezni a bolygóközi utazásokat.
Szerintem
ezen majd beszartam:
"...azaz a Nap által kibocsátott villamosított gáz plazmája eléri a Föld mágneses mezejét..."
aszt 4es vagy 6os villamossal jón a gázplazma a földre, komám? :D
Hátt jah nemlehet elérni a fénysebességet...de ha teret meghajlítjuk...:D Event Horizon rulez... pont most megy :)
1. Lehetõség: az út elsõ felében gyorsítunk, majd 180°-os fordulatot teszünk, és a hátralévõ úton lassítunk ugyanakkor erõvel.
2. Lehetõség: kihasználjuk a csillag és/vagy valamelyik bolygó gravitációs mezejét, hogy befoga az elsuhanó ûrhajót. Elég preciz manõvert igényel, és tudni kell elõre a gravitációs erõket, valamint a pályákat, ezért egy nem kellõen ismert rendszerben nem célszerû megoldás.
3. Lehetõség: aerodinamikai fékezés, vagyis egy légkörrel rendelkezõ bolygó vagy hold felsõ légkörébe beleereszkedünk, és a hajó hõvédõ pajzsa által a mozgási energiát a légkör surlódása által hõenergiává alakítjuk. Erre is igaz, hogy ott célszerû használni, ahol ismerjük a tényezõket (bolygó vagy hold pontos pályája, a légkör összetétele és sûrûsége, stb.).
ami a lassú mélyûr-szondákat illeti: Kolumbusz se várta meg gõzhajók korát, hogy felfedezze Amerikát, hanem elindult a karavelláival. ha tudunk szondát küldeni, küldjünk, legfeljebb a következõ, ami gyorsabb, másik célt kap, hogy az elsõ se menjen kárba. van elég érdekes objektum az ûrben.
(a hasonlat egyébként nem tõlem származik: Zsoldos Péter - A Viking viszzatért)
Az a durva h autonal amikor megyunk 100km/h-val akkor van vagy 10meteres fektav. Ez egy 300 000km/s-nal mennyi lenne? :)
Akko megeri ezen a meghajtason agyalni. Egy mars misszioba gondolom hasznalhato lenne. Koszi a linket, nagyon mákosbejgli. :)
#26: Azthiszem ha valaki kedveli a scifit, akkor annyival tisztaban van h a mai tudasunk szerint (Einstein bacsikanak is koszonhetoen) tudjuk h nem lehet elerni a fenysebesseget. Persze arrol nem szol a palma h tullepni lehet-e.
Az egészben az a legjobb, hogy elõbb-utóbb elérjük, hogy baromira fel tudunk gyorsulni. És akkor már csak azt kell megoldani, hogy a célig le is tudjunk annyira lassulni, hogy ne repüljünk át rajta, vagy el mellette
A Sci-fik meg jók, akármennyire is fikázod õket, vannak rosszak is, nem arról van szó.
Ismerem a lendületmegmaradás törvényét, tudod az arról ír, hogy az impulzus (lendület) átadása a tömeggel arányosan nõ vagy csökken. Meg zárt rendszerekben a rendszer elemei közt is létezik. És ez az egész akkor igaz ha nincs külsõ erõ. A rakétameghajtás meg eleve a hatás-ellenhatás törvényén alapszik, asszem Newton IV.
Látom, hogy az itt hozzászólók a sci-fi sorozatokkal kapcsolatban nagyon otthonosan szólnak hozzá, de a fizikáról fingjuk sincs. Hallottatok már az impulzusmegmaradás törvényérõl? Jó lenne, mert a rakétahajtás lényege ezen alapszik. Ha egy picit is ismernétek, akkor nem fantáziálnátok ilyen marhaságokról, mint amiket írtok, meg amirõl a cikk is szól.
Jójó, persze nem idevagott, de akkoris mien szupi lenne ily sebesseggel futkarozni a galaxisban. Neadjisten Warp10el. :)))
Per pillanat még az sincs tisztázva, hogy egyáltalán átléphetõ-e a fénysebesség. Ha nincs meg a megfelelõ szintû elméleti tudásunk, hogy lehetne fénynél gyorsabban haladni, akkor hogy akarunk hozzá hajtómûvet készíteni?
Szerinted mien jovoje lehet ennek a technologianak? Gondolom ennek is van valamien maximuma, pl alkalmas lenne egy ilyen eszkoz naprenceren beluli utazasra?
Röviden és tömören: Valószinüleg ezek jelentik a jövõt. Elõnyük, hogy akár nukleáris reaktor nélkül, nagy méretû napelemekkel is táplálható (hátránya: a napelemek hatásfoka a naptól távolodva egyre kisebb, ezért csak a belsõ bolygók közötti utazásnál merülhet fel ez a lehetõség).
Több tíz éve létezik ez a meghajtás a Star Trekben, az Enterpriset meg eleve elszarták. Remélem megéljük a térhajtómûvet, de addig is ezek a legjobb jövõbeli módszerek, én olyanról hallottam pl., hogy amikor megcsinálták a 10 Machot az egy olyan kutatás része volt, hogy hogyan juttssák el a kis ion-, ill. plazmahajtómûveket olyan magasságba a légkörön belül!!! Hogy már mehessenek, nincs az túl magasan, de nem emlékszem pontosan mennyire.
Jójó, persze nem idevagott, de akkoris mien szupi lenne ily sebesseggel futkarozni a galaxisban. Neadjisten Warp10el. :)))
Szoval a realitas: Szerinted mien jovoje lehet ennek a technologianak? Gondolom ennek is van valamien maximuma, pl alkalmas lenne egy ilyen eszkoz naprenceren beluli utazasra?
Van esetleg link vagy valami forrás? Mert ilyen atombomba-robbanásos megoldásnál én még nem láttam/tudok Földröl induló verzióról, csak "hagyományos" atomhajtómûrõl...
Állati jó dolog ez a hi-tech kutatás!
Ezért is imádom a Sci-fi -ket, mert ott egy kicsit a jövõbe lehet pillantani!
Ionsugár hajtómû!
Beszarás
tök jó
Jó hogy végre fejlõdik ez a meghajtásmód is, mert a jövõben az energia nagy része elektromos energia formájában lesz jelen a fuzziós energiatermelés megoldása után, így olyan hajtómúnek lesz létjogosultsága elsõsorban, ahol a meghajtáshoz létrejött tolóerõ minnél nagyobb részben az elektromos energiából származik. Ennél a meghajtásnál azért ez jobban teljesül, mint a kémiai hajtómûveknél.
Informatika és tudomány
...
