A cikk lényege mélyebb értelemben az hogy az infrmatikával foglalkozó KREATÍV-alkotó embereket(ez nem minden infósra jellemzõ szerintem) máshogy kell kezelni mint az adatrögzítõ gizikéket.Ezt nem szájhúzással meg fujjolással kéne végrehajtani hanem toleránsan.Ezek az emberek viszik elõre a világot tágabb értelemben,nem pedig az irodai személyzet meg a kockafejû fõnök úr akinek nem tetszik ha valaki nem tartja a hülye szabályait. De a mai piacgazdaság undorító vadkapitalista szabályai szerint mindenki pótolható.Ezért ha nem tetszik a rendszer mehetsz amerre látsz. Talán ezt a szemléletet kéne törölni elõször.
Nem, tévedsz. Nem az a lényeg, hogy és igen elképesztõ nagy része ennek a munkának a megrendelõvel együtt történik (persze ez is, DE), hanem az, hogy teljes egésze a vezetõ fejlesztõ bevonásával kell(ene), hogy történjen. Na ez a legfontosabb, találhat ott ki bármit a két manager (ajajajjjj :pp), ha nincs mellettük a szaki aki azt mondja, hogy 2hét, 5hét, 32hét, never ..., illetve: A csodákat azonnal teljesítjük, a lehetetlenre egy kicsit várni kell :D Mond már, hogy sose dolgoztál még olyan managerrel, akit a nyakadra ültettek, semmihez sem értett, elõre ígérgetett olyan dolgokat, amik még elképzelve sem voltak?? Mázlis-e vagy A 4 hét pedig k.rva hosszú idõ (létezõ rendszer bõvítés, + modul, felület, ...) SZVSZ.
Különben ezek az ad-hoc projectek kb. 100%-ban sikertelenek, és ezért van néha rossznéven a szakma. Ez hülyeség. Csapatfüggõ (azaz csapattagok professzionalitás függõ). Nekem még ilyen project sem volt soha sikertelen, vagy a megrendelõ elégedetlen :p Profikkal kell együtt dolgozni, nem vérkóderekkel, ennyi.
Wow... ehh, azert jutott ide az orszag, mert hasonlo "programozo" (bar sztem te mas programra gondoltal:))emberek kerultek vezetoi posztba a kommunizmus idejen.
Amúgy szerintem is az a jó, ha a Manager is ért a szakmához mert akkor nem ígérget felelõtlenül és nem tolja le utána a szart a fejlesztõkre. Mert sokuk ezt csinálja.
Nettó vagy bruttó? Én nettóról beszéltem.
Tapasztalatom az hogy nettó 250 fölé nem nagyon akarnak menni
És már az is baromi jó, ha egy részére bejelentenek...
"a fejlesztõ meg heveny röhögõgörcs közepette közli, hogy ha békénhagyja se lesz meg 4 héten belül :))"
gondolod a specifikáció és esetleg a UI prototípus... mert kb. ide sem szokott 4 hét elég lenni, a kódolásról ilyenkor bûn még gondolkodni is. Na éppen ezért a fejlesztés csapatmunka, és igen elképesztõ nagy része ennek a munkának a megrendelõvel együtt történik. Különben ezek az ad-hoc projectek kb. 100%-ban sikertelenek, és ezért van néha rossznéven a szakma.
Bizony, mennyi komoly problémát is oldottunk meg lazán ebédelés közbeni dumcsizással :)) A másik amit nem értenek a managerek, hogy a programozó nem robot, hogy 8 órát monoton pötyögjön, a fejével dolgozik nem a kezével (hallottam olyanról, hogy progival leütött betûszámot számoltak vhol ... lol) Ennél már csak az viccesebb, amikor egy programozónak 6-7:00-ra teszik a munkakezdést. Ja, félálomban a robotszerû kódolás elképzelhetõ (?), node komplex rendszerek fejlesztése kizárt (úgy 1-2 óra alatt magához tér szerencsétlen, aztán már dolgozni is képes esetleg :)) És az überlol pedig az a kategória, amikor a manager fõnök kijelenti, hogy egy ez a fejlesztés (amit a buci fejével kitalált és már el is adott a megrendelõnek) meg lesz egy nap alatt (a fejlesztõ meg heveny röhögõgörcs közepette közli, hogy ha békénhagyja se lesz meg 4 héten belül :))
szerintem erdemes lenne picit korulnezned... 350 - 500e Ft korul kellene lenned valahol, ha pesten dolgozol.
pontosabban: Nekem állandó fizuként napi 14 ezret fizetnek
Amúgy nagyon jó a cikk!
"Csapat nélkül napi 20eFt-ot kereshetsz naponta. Kis csapatban már 50eFt-ot, nagy csapatban 100-150eFt-ot. Ebbe persze benne van, hogy nagy csapatban a biztonságot is megfizetik, de inkább azt, hogy egy nagy csapat együtt többre képes, mint külön-külön kis emberek"
Azért megnézném hogy hol fizetnek ennyit. Én állandó fizuként napi 14 ezret fizetnek 3 éves gyakorlattal (java), és elég komoly melókat csinálok természetesen csapatmunkában
És még valamit, a szoftverfejlesztõket (programozókat) nem lehet leépíteni, hisz óriási a hiány belõllük. Azok akiket a leépítés érint azok általában vízhordók és értéktelen súlyfeleslegek. Egy jó programozó csak akkor veszítheti el állását ha a cége tönkremegy, és akkor is általában max hetek allatt elhelyezkedik, mert szükség van rá. A rosz programozó viszont nem kell senkinek és csak akkor talál állást, ha valamelyik cégnél a várakozás nem opció vagy ha túl sok a fejlesztésekre szánt pénz és a csapatban elfér egynéhány vizhordó aki semmivel sem járul hozzá az értékes munkához. Sajnos elég sok az ilyen, de én ezeket nem nevezném programozónak, ezek valószínüleg azok a nagyképûek akikrõl CyrSys beszélt. Nem létezik munkanélküli jó programozó, ezt 100% biztossan állíthatom.
Na akkor gyerünk sorban...
CyrSys...
Nincs nagyképû programozó, vagyis aki nagyképû az nem programozó, nem tudok elképzelni egy olyan területen valakit mint a programozás, ahol mindennap újabb problémákkal találkozik az ember és ahol a tudása villámgyorsan elavul, hogy nagyképû legyen, mert egyszerûen a programozónak nincs erre ideje.
Komolytalan...
A nagyképûség az ostobaság elsõ számú bizonyítéka, ezért szerintem soha nincs miért nagyképû lenni.
szombi...
Alpajában a programozás egy komoly intelektuális munka, és ezért nagyon fontos, hogy az egyén vagyis a programozó képes legyen egy magasfokú önnálóságra, de nagyon veszélyes, ha ez az önnálósága a csoportmunkába ütközik. Azért mert ahogy Xantia is elmondta a szoftverfejlesztés ma kimondottan csapatmunka, másképpen nem is lehet csinálni. De ezzel egyidõben azt is figyelem elõtt kell tartani, hogy a programozás nem egyenlõ a szoftverfejlesztéssel. Ha a programozást kiegyenlítsük a kopasz kódolással akkor inkább az önnálóságra tenném a hangsúlyt, de megfelelõ mennyiségû csapatmunkával, vagyis nem lehet a vákuumban programozni, általában szeretem ha a programozó képes specifikáció szerinti munkát önnálóan elvégezni, de nem szeretem ha nincs tölle feedback, vagyis ha nem ajánl modifikációkat és ha nem tanál optimizáltabb megoldást, általában azért mert maga a szoftver architekturája és a specifikáció nem foglalja magába az alacsonyabb szintû dolgokat, vagyis van amikor jobb architektúrát lehet összedobni ha a mérnökök minõséges információkkal rendelkeznek a kódolóktól, mert azok közelebb álnak a dolgokhoz. Persze ez nem jelenti, hogy a specifikációt kikerülhetik (még véletlenül sem), de amikor a programozó csak megírja a kódot és nem szól semmit, akkor általában tudom, hogy rossz programozóval van dolgom, mert, annak az esélye, hogy a mérnökök tökéletes specifikációt alkottak sokkal kisebb mint annak, hogy a programozó nem tud gondolkodni vagy nem egyésszen ismeri az adott technológiát, protokolt stb. Tehát, hogy egy csapat mennyire képes jól mûködni az általában két dologtól függ, 1. mennyire összetett az adott project és 2. mennyire jók a csapat tagjai szakmailag és csapatjátékosként. Különben a programozók - szoftverfejlesztõk általában nem szeretik ha mikrómanagement alatt vannak, ez két okból van így, mert képessek önnálóan gondolkodni a másik meg, hogy ha a kezükbe adnak valamit akkor az 1005-ban legyen a saját tulajdonuk. Ezért amikor elkapják a munkát akkor maguk döntenek, arról, hogyan oldják meg a problémát és õk a felelõssek a munkáért. Persze ez csak akkor mûködik ha a fõnök ismeri a problematikát, ha a fejlesztõ tudja a megoldást és ha õszinte, vagyis ha megmondja a valós helyzetet. Ezért fontos, hogy a fõnök és a csapat a lehetõ leghamarább tudja ha valami probléma van, nem szabad gyugni a dolgokat, idõt nyerni stb. Ez egyébként a legnehezebb dolog a szoftverfejlesztõknél, mert nem szeretik ha valaki azt gondolja, hogy nem tudják megoldani a problémát és ezért halgatnak az utolsó pillanatig, és akkor már késõ, a kis probléma amit a csapat többi tagjával együttmûködve vagy akár külsõ tanácsadással gyorsan meg lehetne oldani, nagy problémává dagad... Életemben néhány szoftverfejlesztõ csapatot vezettem kis, közepes és nagy projekteken is, és azt tapasztaltam, hogy a legfontosabb dolog a csapatot összehozni úgy, hogy a csapattagoknak hasonló szintû tudásuk és tapasztalatuk legyen, hogy õszinték legyenek egymáshoz, hogy a csapatvezetõ NE legyen a csapat tagja, mert akkor megbomlik az egyensúly, ugyanis a csapatvezetõ magasabb beosztásban van. Ugyanakkor fontos, hogy a csapat tagok egymást értékeljék és egymást befogadják a csapatba, ezért amikor új tagot veszek be, mindég kérem az egész csapat véleményét. A csapat nem szabad nagy legyen, max 7-10 ember, ha a project nagyobb akkor fel kell darabolni több kisebb csapatra és akkor az együttmûködés több szinten történik. És még valami nagyon fontos, a napi értekezletek megfontoltak és szükségessek kell, hogy legyenek, sokszor csak divatból tartják meg és csak idõvesztés lesz belõlle, mert nincs elõkészítve, ez a csapatvezetõ munkája, az értekezletek összpontosítottak kell, hogy legyenek. Ezenkívül fontos még, hogy a csapattagok csapatvezetõ nélküli értekezleteket is tartsanak, de ezek nem formális munkaértekezletek, ezeken általában a csapat problémáit vitatják meg, és ez csak akkor mûködik, ha csak az egyenrangú beosztású tagok vannak jelen, tehát NINCS csapatvezetõ. Na de errõl irhatnák még könyveket ide... mindenesetre aki ezzel foglalkozik az legalább részben tudja, mirõl beszélek.
krsz...
ha egy véleményt elfogadásán gondolkodsz akkor azt ne az alapján döntsd el, hogy a véleménymondó kicsoda, hanem, hogy amit mond annak van e értelme és, hogy a véleménymondó tapasztalt e és tudja e a dolgokat, iskolai végzetsége az egyáltalán nem fontos ebben az esetben. Különben a szoftverfejlesztést három oldalról kell megközelíteni, szakmai szempontból és itt a vezetés a szakmából kell, hogy legyen, alkalmazási szempontból itt a kõszülõ szoftver alkalmazási területérõl kell legyen a vezetés, és a pénzügyi oldal, tehát a kivitelezés ellenörzése a fejlesztés költségvetése stb. Szükség van ezeknek az oldalaknak az együttmûködésére, hogy sikeres legyen a project. De alapjában fontos, hogy ismerjük a csapatunkat, és ha jó csapatunk van akkor a legokosabb megoldás, szaladgálni körülöttük és lükdüsni fére az akadályokat, mert ha tényleg jó a csapat akkor önnálóan megoldják a problémákat, csak ne legyen elõttük valami hülye akadály. Persze az más kérdés, hogy egy jó csapatot nehéz osszehozni, és általában a jó csapatok méregdrágák ezért kevesen tudják megfizetni, viszont ha megvan akkor minden erõvel meg kell õrizni, mert sokkal többet ér mint amennyibe kerül.
Különben alapjában egyetértek Xantiával, egy dolgon kívül, az pedig, hogy szerintem egy fejlesztõ nem 3-5 évente kell a tudását felújítsa, hanem folytonossan... persze van amikor technológiai váltás van, de az inkább marketing által újrapakolt dolog amit általában késõ ha akkor tanulják, ezért én követelem a csapatomtól, hogy már a kezdõ bétákon ismerkedjenek az új dolgokkal, persze nem a produkciós környezetben, hogy ne legyen tévedés. És még valami, folytonossan nyelni kell a szakirodalmat, ezért amikor interjút tartok, általában kérdezem melyik könyveket olvasta a jelölt az elmúlt 3 hónapban, ha nincs rendes válasz akkor tudom, hogy olyan emberrel van dolgom aki nem szereti a változást, az informatikában és fõleg a szoftverfejlesztésben pedig az ilyeneknek nincs helyük.
Már az elsõ gondolatod is fals, látszik, hogy sohasem voltál még vezetõi pozícióban. A fõnök és a beosztott fejlesztõ / rendszergizda ég és föld, egyáltalán nem azt csinálják, amire te gondolsz. Vagy ha igen, abból csak baj és nyûg van.
Szombi menj csak el polgármesternek. Ha programozó, illetve szoftverfejlesztõnek készülsz, akkor kicsit több alázattal és évekig kell tanulnod, hogy tudásodat kb. 3-5 évenként megújítsd.
Magam egy szoftverfejlesztõ cégnél dolgozom már vagy 15 éve. Havonta rúgok ki állásinterjún a magad fajta önjelölt, csapatban még nem dolgozott zseniket. A szoftverfejlsztésben a magányos hõsök ideje lejárt. És miért? Mert mint kis informatikus max a kódoláshoz értesz, azaz hogy egy pontosan specifikált algoritmust lekódolj egy nálad alacsonyabb szinten mûködõ programnak. Miért kell csapatban mûködnöd? - Hogy valaki pontosan specifikálja a kódolandó algorimust - mert Te nem értesz sem a könyveléshez, sem a pénzügyi elõírásokhoz, sem az üzleti algoritmusokhoz, sem még további tudáshoz. - Hogy valaki ellenõrizze az általad kódolt algoritmust - mert ember létedre képes vagy hibát ejteni, és persze hibát vét a neked specifikáló személy is. - Hogy valaki pénzügyi forrás biztosítson a munkádhoz. - Hogy valaki be is hajtsa tõled a munkádat, mert képes vagy évekig fényesíteni a programodat. - Hogy valaki rendszerbe foglalja az egész rohadt nagy informatikai problémát.
Csapat nélkül napi 20eFt-ot kereshetsz naponta. Kis csapatban már 50eFt-ot, nagy csapatban 100-150eFt-ot. Ebbe persze benne van, hogy nagy csapatban a biztonságot is megfizetik, de inkább azt, hogy egy nagy csapat együtt többre képes, mint külön-külön kis emberek.
Nem akarlak megbántani, de polgármesterség helyett inkább tanulmányi idõben (gyakornokként) menj el egy nagy céghez dolgozni. Gyakornokként némi pénzt is keresel, de sokat tanulsz és az adott cégnél be is dolgozhatod magat. Ifjú informatikusként kicsit nehéz elkezdeni munkavállalóként.
És tényleg jobb lenne, ha a menedzserek és fõnökök inkább a programozókból kerülnének ki, mintsem a közgazdász-diplomásokból! Az ilyen ember alkalmas arra, hogy a saját munkája mellett ellássa a fõnöki feladatokat. Mert akkor jó egy fõnök, ha nem csak ,,belemonitoroz'' a projectekbe, hanem õ is részt vesz benne.
Az én falumban polgármesterjelölt vagyok. Már most van programom arra, hogy mi mindent tudnék a lakókért, az iskoláért tenni. Legnagyobb gondot annak a 10-12 embernek az elhelyezése jelent, akiknek a ,,munkáját'' saját magam, egyedül fogom ellátni. Mert nem hiszem el, hogy egy két hektárnyi zöld közterülettel rendelkezõ településen 5 fûnyírós bácsi és 3 ,,zsebkendõszedõ'' cigánylány kell. Szükségük van a munkájukra, de nem ott! Nekik a csatornát kellene kiásni, és az iskolát felújítani! Csakhogy a mostani polgármestert is elõbb a kocsmában keresik, utána a hivatalban. Már-már az alpolgármester és a teleházvezetõ látja el a ,,feladatát''. Az igazi projektember az, aki a legtöbb részt veszi ki a munkából.
Én is amolyan programozó típus vagyok, de még nem dolgozom, hanem tanulok. Szinte minden igaz rám, amit a cikkben írnak. Az autonómiától kezdve az egyéni gondolkodásmódig.
Többnyire éjszakai alkotó vagyok, de gyakran nappal is elég tevékeny vagyok. Tudásomat nem lenne értelme megosztanom, mert amire végigérnék, már teljesen más trend uralkodna. Sokan próbálják rámerõszakolni, hogy mindent - ismétlem MINDENT!!! - csapatmunkában kell megoldani. Nos, ehhez lenne egy-két szavam, ugyanis meggyõzõdésem, hogy a feladatok többségét igenis egyénileg kell(ene) megoldani, és nagyon kevés azon esetek száma, amikor tényleg csapatban kell minden apró részletet kidolgozni. Egy csapaton belül is inkább az egyén a fontos, hogy õ mire képes a cél érdekében, és a feladatok elenyészõ részét kell csak közösen, együtt megoldani. A programozás nem futball!
A nagyképûséggel semmi baj, ha van neki mire. Én simán elviselem, de csak ilyen esetben.
"Ne feledjük: a jó szakértõ a maga területén okosabb, tapasztaltabb, képzettebb lehet a vonalbeli fõnökénél." Tessék berakni a managerek kézikönyvébe, elsõ oldalra. Vagy maradjon így minden ahogy most van, de akkor ne fájjon nekik az, hogy programozóék magasról letrágyázzák a cég problémáit, amíg az állásuk veszélybe nem kerül. Jól teszik.
sok programozó nagyképû! Ez a véleményem! Az ilyet nem tisztelek
"Hogyan kell kezelni a magasan képzett, különleges, kreatív munkát végzõ embereket?"
Tiszelni, jól megfizetni, békén hagyni dolgozni... Jah, hogy ez nálunk nincs így? Az más kérdés...