Ha meg a vásárlási szokások kielemzését akarjuk elkerülni, elég lenne szerintem "eldobható" bankkártyákat használni. Sõt, a bankkártyák is lehetnének smartcard alapúak. Az is sokkal biztonságosabb lenne. A pénztárgép adna egy befizetési kódot->Ezt a bankkártya titkosítva elküldi a banknak. a pénztárgép nem is tudja kiolvasni a kódolt kommunikációból a vevõ bármilyen egyéni azonosítóját->a bank átdobja a pénzt az üzletnek, és egy a smart-card számára titkosított és a bank által alírt üzenetet küld vissza a kártyának, hogy átrakta a pénzt. A kártya dekódolja, és marad a bank által hitelesített bizonylat. Ezt a pénztárgép pedig elfogadja, mint fizetés. Ennyi az egész.
Személyi igazolvány kiváltására sokkal racionálisabb megoldás egy chipkártya. Azt nem lehet lehallgatni. Valami smart-card féleségre lenne szükség. De ha már mindenképpen el akarják kerülni az elektronikus összeköttetést, akkor pedig jobb lenne egy olyan módszer, hogy az e-igazolvány és a leolvasó optikai úton kommunikálnak. Sokkal kevésbé lehallgatható, mint az RFID. A leolvasó csak rávilágít az igazolványra, amin lenne egy kis fotocella, ezt a fényt felhasználva beindítja a saját áramkörét és jeladóját. Bár én még egy retinascanner-szerûséget is el tudnék képzelni, csak az igazolványt szkennelné. Ott is elég csak odatenni, és már mehet is. Ez is sokkal biztonságosabb az RFID-nél.
Informatika és tudomány
