Hûha nem irigyellek, nehéz helyzet. Az nagyon gáz ha kettesben mennek bulizni (ha társoság lenne az más, de így). Sajnos nem igazán tudok mit tanácsolni. Én a magam részérõl nem hiszek a fiú-lány barátságban. Az csak ideig-óráig mûködik.
Mondjuk Szabó Lõrinc élete nem témája a topiknak, u h nem fejtegetem. :) De mondom, h nem feltétlen ellentmondás a két vers. Ugyanis ha a másik felé követelmény az önmagáról lemondás, akkor a követelõ részérõl is az, u h akkor el tudja engedni a másikat. Ha nem tudja, akkor önzõ, tehát nem mondott le önmagáról, ergo nem teljesítette a kapcsolat felé támasztott önnön követelményét. ;)
Hogy rettenetes, elhiszem, De így igaz. Ha szeretsz, életed legyen Öngyilkosság, vagy majdnem az. /.../ Nem vagy enyém, míg magadé vagy: Még nem szeretsz. ... (Szabó Lõrinc)
Kit, mit nem voltál képes elengedni, azt csupán használod. (Fodor Ákos)
persze hogy viszem a párom mindenhova, illetve megyünk közös bulikba is (az egészn nyarunk szinte csak az utazásról és bulikról szól). Általában az Õ baráti társaságával, az enyémet annyira nem kultiválná. A sráccal eddig még nem találkoztam (sajnos), ezért nem tudtam vele beszélni. Bár nagyon szívesen elmagyaráznám neki, hogy ha valaki párkapcsolatban van, ne hívja el már mindenhová csak azért mert õ egyedülálló és unatkozik.
hat... en se igazan birnam ha a parom masokkal maszkalna... Szerintem neked kene Ot elvinni mindenfele es nem a baratjanak. elhiszem hogy feltekeny vagy, elhiszem, hogy nem tudsz aludni. Velem is megesett majdnem ugyanilyen dolgok miatt. Beszeltel mar a csavesszal? Lehet azt kene... lehet konnyebb lenne a helyzet.
Ha soxor latod oket nevetgelni...egymast "megerinteni" megolelni stb.. akkor feltekenykedhetsz joggal.. ha nem akkor beszelj a pasival a problemaidrol hatha o is tud valami okosat
Két hónapja vagyok együtt életem eddigi legnagyobb szerelmével. Imádom Õt, de egyszerûen képtelen vagyok megszokni hogy van egy fiúbarátja, akire bevallom féltékeny vagyok.
A srác a kedvesem húgával járt együtt, aki kb. április magasságában kidobta a srácot. A kedvesem azóta rendkívül jóban van a taggal, szinte minden héten eljártak bulizni amíg mi nem ismerkedtünk meg. Azóta egyszer ment el a sráccal valami partyba, aminek én olyan szinten nem örültem hogy egészen egyszerûen azon az éjjel képtelen voltam aludni. Tudom hogy csak barátok a sráccal, meg ismeri már ezer éve, de egyszerûen képtelen vagyok elfogadni azt hogy a kedvesem egy másik faszival járjon el éjszakázni.
Másnap találkoztunk, megmondtam hogy bocsi de ez nekem így nagyon nem lesz jó, próbáljon ezen változtatni, mert ez így nem kóser. Mivel nekem is van egy lány barátom aki csak barát, próbáltam Õt az én helyzetembe képzetetni úgy, hogy én megyek el a barátnõmmel éjszaka valami partyba, amíg Õ otthon van. (ja, persze az én lánybarátom amióta mi összejöttünk, egyszer nem hívott el semmilyen buliba, nem hív telefonon annyit mint régen amíg egyedül voltam, mert tudja hogy ezen egy kapcsolat akár el is hasalhat).
Szóval visszatérve a lényegre az én Kedvesem megígérte kb. egy hónapja hogy nem megy el a sráccal bulizni kettesben, azonban ez az ígéret egészen most csütörtökig áll csak fent, mert a srác megint hívta valahová, Õ pedig igent mondott.
Tegnap ezen elég sokat vitatkoztunk és beszélgettünk, hogy miként lehetne megoldani, én kerek perec megmondtam hogy nekem ez így baromira nem lesz jó, és Õ is beismerte hogy akármennyire is szeretjük egymást, ezen a dolgon el is hasalhat a kapcsolatunk. Õ felajánlotta hogy megszakítja a kapcsolatot a haverjával, és nem talizik vele többet, de én ezt határozottan elutasítottam, hiszen nem áll szándékomban korlátozni az emberi kapcsolatait. Felajánlottam, hogy ha olyan jó barátok, találkozzon a sráccal késõ délután v. koraeste, beszélgessenek valahol egy kávéházban vagy mittudomén hol, ahogyan a kapcsolatunk óta én is teszem nõnemû barátommal. (természetesen kedvesem kurv@ féltékeny a lányra, ezt hozzá kell tennem).
A párom szerint ez a dolog totál értelmetlen, mert tökmind1 hogy hol és mikor találkozik két barát (mondjuk én akkor is nyugodtabb lennék ha mondjuk délután bratyizna és nem éjszaka partizna egy másik faszival)
Szóval itt állok totál kérdõjelként, egyszerûen nem tudom hogy mi a helyes út. Arra gondoltam, hogy hagyom az egészet a fenébe s csak annyit mondok mielõtt elmegy vele buliba, hogy ahányszor jól érzi magát majd a partin, annyiszor gondoljon arra hogy én milyen cefetül érzem magam akkor.
Mégegyszer, a félreértések elkerülése végett: Nem korlátozom a páromat abban hogy barátkozzon. Van egy csomó barátnõje, felõlem oda megy velük ahová akar. Csak egyszerûen képtelen vagyok feldolgozni hogy egy másik férfival indul bele az éjszakába.
Szerintetek mit lehetne csinálni?
Help!
sehogy csak mondtad h vmi bulizó helyen dolgozol és +kérdezném melyikban
eddig 4 partnerem volt...és vcáltozó nagysággal...egy idõ után mindenki egyforma abból a szempontból, hogy amikor az ember teljesen elengedi magát, átadja magát az élvezetnek, az érzésnek, már nem is arra figyelsz, ki-mi, hogy-merre, hanem a másik lélegzeteire, a hangjára...szuszogás, nyögdécselés...hmm....szép is az :)
nem számít a méret....nem azért mondom, mert extra romantikus vagyok, hanem azért, mert a nõk egy idõ után így is-úgy is kitágulnak és akármekkora farok lehet bennük, egy idõ után nem számít, mert csak a szenvedély, az érzés számít, hogy azzal lehetsz, akit szeretsz....és igen...ilyenkor jön a kérdés: "Mi a helyzet azokkal, akik nem szerelembõl feküdnek le a másikkal?" Hát ott gáz van, mert ott csak a szex számít, viszont azzal meg már azért nem kell foglalkozni, hisz nem szerelembõl történik a dolog. Szal akármilyen is legyen a szerszámod, ne foglalkozz vele, lehet kicsi, lehet nagy, a lényeg, hogy szeressen a párod és te is szeresd!
srácról a sztori elég szomorú... Azt nem bírom a csajokban h +játszák magukat és mire arra kerülne a sor... nem tudja vki h mé csinálják? Miért szûzkurválkodnak?
pont azt akartam mondani...tiszta felesleges felvenni, csak poénkodtatok :)
Ja és igen...sok olyan srácot ismerek, aki gyúr/gyúrt. Pl 2 voltom :D Hát az egyik voltom olyat csinált, hogy nézegette magát a türökben mikor beléptem a szobába, utána mutogatta nekem az izmait, aztán hozzávágtam a szekrényhez, hogy letámadjam, amin õ annyira meglepõdött, hogy szó szerint ijedt pofát vágott és összehúzta magát picinykére...na ennyit a valós önbizalomról. 2 perc alatt sárba lehet tiporni az ilyenek önérzetét :D
én elég béketûrõnek ismerem a természetem de amit mûveltek az több a soknál! kezdtek elég pofátlanok lenni az örökös ahálás és kritizálásaitokkal. ne kóstolgassatok! Éretem?!
az igaz. :) de ez volt az elsõ, ami úgy volt megcsavarva, h elbizonytalanodtam, jól értem-e. :)
ugye? Nekem is nagyon tetszik de most így kicsit másnaposan ennyi telik tõlem s nem több… talán van vmi baj a fogalmazással? a lényeg érthetõ, sztem…
mármint az õ jó nevelése, hogy ilyen szépeket tud írni nyilván nem az enyém...
Dehogynem! Nálam az van, hogy folyton azt érzem, hogy néznek valami miatt, de olyan lenézõen végignéznek rajtam, legalábbis azt érzem. És k*rvára zavar!
tényleg! titeket idegesít mikor +bámulnak ha elmész vki mellett? mert én soha nem bámulok meg ( csak ha jó aranyos jány ) senkit de az esetek 90%-ban jól +néznek, vazze! És akkor most jöhetne az a beszólás h " de akkor mégis nézed õket" igen, de csak azt h +néz v sem... és már kicsit idegesít!