Két hónapja vagyok együtt életem eddigi legnagyobb szerelmével. Imádom Õt, de egyszerûen képtelen vagyok megszokni hogy van egy fiúbarátja, akire bevallom féltékeny vagyok.
A srác a kedvesem húgával járt együtt, aki kb. április magasságában kidobta a srácot. A kedvesem azóta rendkívül jóban van a taggal, szinte minden héten eljártak bulizni amíg mi nem ismerkedtünk meg. Azóta egyszer ment el a sráccal valami partyba, aminek én olyan szinten nem örültem hogy egészen egyszerûen azon az éjjel képtelen voltam aludni. Tudom hogy csak barátok a sráccal, meg ismeri már ezer éve, de egyszerûen képtelen vagyok elfogadni azt hogy a kedvesem egy másik faszival járjon el éjszakázni.
Másnap találkoztunk, megmondtam hogy bocsi de ez nekem így nagyon nem lesz jó, próbáljon ezen változtatni, mert ez így nem kóser. Mivel nekem is van egy lány barátom aki csak barát, próbáltam Õt az én helyzetembe képzetetni úgy, hogy én megyek el a barátnõmmel éjszaka valami partyba, amíg Õ otthon van. (ja, persze az én lánybarátom amióta mi összejöttünk, egyszer nem hívott el semmilyen buliba, nem hív telefonon annyit mint régen amíg egyedül voltam, mert tudja hogy ezen egy kapcsolat akár el is hasalhat).
Szóval visszatérve a lényegre az én Kedvesem megígérte kb. egy hónapja hogy nem megy el a sráccal bulizni kettesben, azonban ez az ígéret egészen most csütörtökig áll csak fent, mert a srác megint hívta valahová, Õ pedig igent mondott.
Tegnap ezen elég sokat vitatkoztunk és beszélgettünk, hogy miként lehetne megoldani, én kerek perec megmondtam hogy nekem ez így baromira nem lesz jó, és Õ is beismerte hogy akármennyire is szeretjük egymást, ezen a dolgon el is hasalhat a kapcsolatunk. Õ felajánlotta hogy megszakítja a kapcsolatot a haverjával, és nem talizik vele többet, de én ezt határozottan elutasítottam, hiszen nem áll szándékomban korlátozni az emberi kapcsolatait. Felajánlottam, hogy ha olyan jó barátok, találkozzon a sráccal késõ délután v. koraeste, beszélgessenek valahol egy kávéházban vagy mittudomén hol, ahogyan a kapcsolatunk óta én is teszem nõnemû barátommal. (természetesen kedvesem kurv@ féltékeny a lányra, ezt hozzá kell tennem).
A párom szerint ez a dolog totál értelmetlen, mert tökmind1 hogy hol és mikor találkozik két barát (mondjuk én akkor is nyugodtabb lennék ha mondjuk délután bratyizna és nem éjszaka partizna egy másik faszival)
Szóval itt állok totál kérdõjelként, egyszerûen nem tudom hogy mi a helyes út. Arra gondoltam, hogy hagyom az egészet a fenébe s csak annyit mondok mielõtt elmegy vele buliba, hogy ahányszor jól érzi magát majd a partin, annyiszor gondoljon arra hogy én milyen cefetül érzem magam akkor.
Mégegyszer, a félreértések elkerülése végett: Nem korlátozom a páromat abban hogy barátkozzon. Van egy csomó barátnõje, felõlem oda megy velük ahová akar. Csak egyszerûen képtelen vagyok feldolgozni hogy egy másik férfival indul bele az éjszakába.