Hollandiában van egy múzeum, ahol IIVH-s tankokat, jármûveket tárolnak, restaurálnak. A mozgásképesekbe be is lehet ülni, haverom volt ott, aki nagy modellezõ... Vagy ez most game topic?
nem... Én a Bovingtoni Tank museumban voltam, és láttam egy igazi Tigrist
Angliát tudom ajánlani, tele van 2. VH-s múzeumokkal. Iden Angliában nyarultunk a tesóméknál (mint tavaly), és megnéztünk párat. Ismeri vki a Corgi-t? Egy szép kis gyûjteményem van Corgi gyártmányú tankokból, már csak T-34 kéne. Magyarországon van Corgi? Itt az Angol honlap:Corgi
Itt a shopnál, a military-nál találni meg azokat a cuccokat amire gondolok, de sajna már nincs T-34-es:(
össze sem lehet hasonlítani a Codename Panzers-t a CM szériával... az elõbbi egy arcade akciójáték, az utóbbi pedig egy élethû taktikai szimulátor
viszont a Panzer Command Operation Winterstorm már majdnem megközelíti a CM szintjét
Az elsõ prototípus (amely csak fa tornyot kapott) teste a második típus tornyával (amely Berlin felé haladva lerobbant, és a személyzete felrobbantotta) ma is látható Kubinkában.
...azért így utólag vicces belegondolni, hogy úgy '39-40 tájékán egyedül az a 75-ös már maga elég tisztességes fõfegyverzet lett volna. :D
150 és 75? nem semmi. a Legokról vélemény?
én egy makett magazinban olvastam róluk régebben! [makettezik] árak is voltak ott,de most nem tudom melyik számban volt benne! jópofák,de inkább a makett! :D mint pl a #99-ben!
na ezt is elszúrtam: fáradt vok, karate övveizsgáról jövök nem tehetek róla
Szomorú egyébként, hogy nagyon sokan csak Tigriseznek, és nagyvasaznak, pedig van egy olyan pszichiátriai eset-beütésem, hogy bár tisztelem és becsülöm a "nagyokat", és sok "kedvenc" is van belõlük (már ha lehet ezt mondani harckocsiról), de az én szívem csücske a kis kávédarálók, és azok korszakai.
Például itt az én egyik személyes kedvenc hullajelöltem, a T-36 kétéltû ún. "Tankette", egy szál géppuskával, kétfõs kezelõszemélyzettel.
(sajnos jobb képet nem tudtam fellelni szegénykémrõl) Na, EZZEL bátorság nekimenni a német arcvonalnak...
De ugyanilyen érdekes Ivánék másik véglete, mondjuk a T-28-as, ami úgy öt toronnyal és ebbõl eredõ igen komoly tûzvezetési nehézségekkel indult neki a háborúnak. A puszta tûzerõre építõ elgondolás nem váltotta be a hozzáfûzött reményeket.
(hihetetlen, hogy ennyire nem köp még a Google sem képet semmi értelmes dologról...)
De érdemes egy pillantást vetnünki a másik kiskedvencemre (valahogy ez amolyan annyira szánom, hogy már szeretem-szindróma lehet nálam), a T-26-as szériára, mely a T-34 elõtt gyakorlatilag a szovjet páncéloserõk gerincét képezte, rengeteg alvariánssal. Eleinte még dupla géppuskástornyokkal, késõbb egyre erõsödõ fegyverzettel és finomodó újításokkal, bár esküdni nem mernék rá, de talán még lángszórós változat is készült belõle (vagy csak az OT-széria kavar be?)
Fontos megjegyezni, hogy bár a T-34-esek árnyékában ezt a típust szinte "figyelmen kívül hagyták" és hagyjuk ma is, azért a korai Pz III.-asok és IV.-esek korántsem voltak a 45mm-es harcokcsiágyú számára leküzdhetetlenek, csakhogy a T-26-os maga is "papírtank" volt. A német és az orosz optika között pedig van azért különbség...
Még említésre méltó a BT-sorozat, amely a szovjetek "gyorsharckocsijai", függetlenül attól, hogy milyen relatív, és egyátalában böszme egy kifejezés ez. Lánctalpát ledobva több, mint 80km/h-s sebességgel tudott haladni, és szintén sok alvariáns megszületését élte meg, végsõsoron tekinthetünk rá a T-26 és a T-34 között egyfajta "hiányzó láncszem"-ként. Még éppen csak nyomokban, de már kezdünk eljutni a kis fémdobozoktól a modern MBT alapelvét lefektetõ T-34-es három fõ szempontot (tûzerõ, páncélvédettség, mozgékonyság) figyelembe vevõ kialakításához, érdemes megfigyelni például a nagyméretû futógörgõk alkalmazását (kiiktatva ezzel a korai típusok csaknem mindegyikére jellemzõ felsõ görgõsort), a már úgy-ahogy döntött páncéllemezt (a németek még a Tigrisnél sem jutottak el idáig! Inkább a gyártási szempontokat vették figyelembe, és vastagítottak) és a kor igényeinek megfelelõ 45mm-es páncéltörõ löveget a toronyban.
BT-7-es. Már-már kész, modern értelemben vett "harckocsi".
Valakit érdekel a Sherman Firefly? Tudtátok h milyen sok változata volt? Ha nem klikk ide!
A II. vh legjobb tankja akkor is a Panther volt, különösen ha a már sorozatgyártásra nem került Panther II-re gondolunk, aminek már éjjellátója is volt többek között...
Vékony volt a páncélzat, a törzset és a tornyot szegecselték, gyenge volt a motor, a felfüggesztés nem bírta a tömeget, a megbízhatósággal gondok voltak, ráadásul erõsen túlterhelt volt a rövid 75-ös löveg miatt is. A páncélzat megerõsítése + a nagyobb löveg miatt még tovább növekedett volna a tömeg, csökkent volna az amúgy sem legendás saras terepen mutatott terepjáró képessége...
Az Pershing teljesen jelentéktelen szerepet játszott a II.V.H-ban , túl késõn jött . Firefly szerintem csaktûzerõben vehette fel a versenyt a német/orosz kollégáival , bár errõl azért nyilván lehetne vitatkozni .
"a magyarok tudtak egy kiváló tankot építeni a 2. Világháborúban egyáltalán?"
Nem az a kérdés, hogy tudtak- e kiváló harckocsit építeni, hanem az, hogy egyáltalán tudtak. A második világháború idõszakában harckocsit gyártott: USA, Kanada, Ausztrália, Japán, Nagy Britannia, Franciaország, Svédország, Olaszország, Németország, Lengyelország, Csehszlovákia, Szovjetunió és Magyarország. Vagyis a világon benne voltunk abba a 13 államban, amelyik tudott harckocsit gyártani. Azért ez nem lebecsülendõ.
Egyébként ha engem kérdezel, a Csaba páncélgépkocsinak végsõsoron elment, a Nimród sem maradt le különösebben német kollégáitól, ha szerepkörének megfelelõen vetik be és nem orosz harckocsikra küldik rá mint "páncéltörõsök", de a Zrínyi rohamlöveg viszont egy igazán jól használható és ütõképes konstrukció volt. A hagyományos értelemben vett harckocsikat tekintve meg finoman szólva sem volt "szerencsénk".
"Sherman Firefly is már közel volt" A Sherman alvázára ráraktak egy bûnagy ágyút a német nehézharckocsik ellen (fejbõl végképp nem tudom, de talán még igazán páncélerõsítés sem nagyon lehetett, hiszen a motor és az erõátvitel sem bír el mindent), de igazából semmi komoly fejlõdés nem esett. Ezt a lépést a németek is megcsinálták már réges rég, csak sokkal kétségbeesettebben, aminek sokkal több és összetákoltabb végeredmény(ek) lett(ek) a vége(/ük).
Nem, ha arra gondolsz, hogy hogy egy Tigrissel vagy Párduccal felérõ harckocsink volt-e, akkor erre a válasz egyértelmûen nem. De ezen nem lehet csodálkozni:
"Jellemzõ példa Magyarország anyagi lehetõségeire, hogy amíg a V-3 és az abból kialakított V-4 teljes fejlesztéséhez a honvédelmi tárca csak 70-70 ezer pengõvel tudott hozzájárulni, addíg Németországban ugyanebben az idõben csak a harckocsi-felépítményekmintáira 700 ezer márkát költöttek." /A MAGYAR KIRÁLYI HONVÉDSÉG FEGYVERZETE/
1935-ig nem is lehetett páncélos fegyvernemi fejlesztést vérehajtani az antant ellenõrzés miatt. Ehhez képest a 40M Turán a Panzer III. a 41M Turán a Panzer IV.F1. az el nem készült 43M Turán a Panzer IV.H., a 44M Tas pedig a Párduc szinvonalát képviselte, még ha nem is érte el azt. A Zrínyik is jó rohamlövegek voltak, csak mindíg mindegyikbõl kevés volt.
Ez nem is volt rossz teljesítmény, fõleg ha mondjuk Olaszországhoz hasonlítjuk, ahol nem volt tiltás, mégis csak a "játéktankok" gyártásáig jutottak el. Vagy nézzük Japánt, ami azért régebben harcolt és több ideje volt, mégis egy közepes tank volt a maximum, amit produkáltak, de még azt sem vetettek be soha.