Kívánom, hogy sikerüljön, de nem biztos, hogy a legjobb országot szemelték ki erre Európában (vagy akár csak Kelet-Európában), mivel M.o. a nemzetközi gyógyszerlobbi egyik fejõstehene, itt úgy uralkodnak, ahogy nem szégyellnek.
Megalakult a kínai Beike cég magyarországi leányvállalata.Egyenlõre még csak a betegek kinti kezelését szervezik le.De a legmodernebb õssejtterápiás eljárásokat kívánja Magyarországon engedélyeztetni és meghonosítani.A Beike Magyarország Kft. egész Európát ellátó õssejt-elõállító centrumot, kutató-fejlesztõ laboratóriumot és õssejtterápiás rehabilitációs központot kíván építeni, valamint magyarországi kórházakkal és egyetemi klinikákkal szerzõdve terápiás részlegeket, osztályokat kíván nyitni és üzemeltetni.http://beikemagyarorszag.hu
Napló megnézése útán kerestem fel erre,mert elég érdekes.
Ha a hülye magyarok nem engedik meg ,hogy egy egész europai õssejt centrumot hozzanak létre itthon a kinaík akkor nyugodtan fel lehet robantani az egész parlamentett...(komolyan)
Minden a pénzrõl szól akik ellenzik valamelyik gyógyszer gyár tagja, vagy egyszerüen irigyek ,és jönnek a szövegekel ,hogy ez spontán gyogyulás nem az õssejt miatt van( természetesen ez is igaz lehett ,de az is ,hogy valamit mégha kicsit is az õssejt segitt biztosan).
És azért ha arányokat nézzük 100 emberbõl 85-t a várt hatás megkaptta ami szerintem elég jóh.
Egyébként nem europban kell ezt elvégeztettni igazán még nincs kiépülve itt az egész. A Kinaík kicsit jobban nyomják ezt ( jó drágák is) talán egyszer lesz most egy jó döntés részünkrõl ,és jövöre ide hozhatják az ottani mintátt. Nan Shan Kórház
De szerintem nem lesz.... mert az itteni gógyszergyártók szivrohamot kapnának ha bejönne. Ugyanis az a érdekük ,hogy hosszu távon fizess! Mint ahogy egy autó kereskedésnél majdnem ,hogy leköpik aki azzonal teljesen ki tudja fizetni az autót... Az nem faja ha gyogyulnak az emberek ,mert akkor gyorsan sok pénzhez jutnak ,de hosszzab távon nem lesz útánpótlás...
És igen vannak olyan gyogyszerek amit nem kell sokáig szedni , de azok olyan dolgoknál van mint pl a megfázás egyéb fertõzések stb. Amik az élet során vissza jöhetnek egyéb formába.( igy lényegében nem egyszer használatosak azok se)
És sajna komolyabb eseteknél ilyen gyors ,és teljes megoldásokról még nem nagyon hallotam a gyógyszeripar részérõl ,csak mindig a kezelés fentartás...( vajon miért?)
Az orvosok meg rá bizzák ezekre magukat... Amit tanultak csak az lehett, és elhisznek mindet meg muszály is elhiniük,hogy a gyógyszergyár jóh terméket ad kih arra amire kell.. ( hát szerintem ez elég gáz)
Kicsit fejlõdni is kéne nem csak csökkönös fejel mindet ellenezni.(sajna nem ez a jellmezõ hanem náluk is a pénz az úr..)
Inkább ezt írtam volna oda: "vegytiszta formában bevéve nem fejtik ki hatékonyan a hatásukat az antioxidánsok".
Az antioxidánsok zöldségekben-gyümölcsökben található természetes vegyületek, nem gyógyszerek. Több közülük vitamin (ami azt jelenti, hogy nem tápanyag, de esszenciális katalizátor, hiánya életveszélyes).
Nos erre azt tudom mondani, hogy ez nem olyan nagy újdonság, pl. a C vitamint sem vegytisztán érdemes bevenni, hanem P vitamin komplexszel együtt (rutin, heszperidin, bioflavonoidok - csodák-csodája, a legtöbb gyümölcsben ezekkel együtt található a C vitamin).
Gyerekek! Én egyetértek veletek. (rímel!)
Jóagamnál is csak ultima ratio a szintetikus gyógyszer, illetve az orvos/sztk/kórház.
Amúgy, nagy gyógynövénybuzi vagyok, 20 éve tanulmányozom a témát, kisebb-nagyobb kihagyásokkal. Tehát, nálam nyitott kapugat döngettek ezzel. :-)
Csak azért vetettem fel ezt az izületi gyulladás dolgot, mert nekem volt egyszer mind a két térdemben, bibibííí. :P
Felírt rá a doktornõ vmi micicilint meg fájdalomcsillapítót, meg vmi kenceficét is. Amikor nem használt, akkor lecserélte a gyógyszereket másfajtára. Aztán kitalálta hogy gipsz+ esetleg mûtétféleség. Mindezt két hónap gyógyszerezés után.
Ahogy anyám panaszkodta a szomszéd öregasszonynak, hogy mily csodás dolgok várnak rám, akkor az elkezdett röhögni, és azt mondta hogy meg kell csapkodni csalánnal, oszt jó. Ez is kellemesebb gondolat volt, mint a mûtétféleség és gipsz kombó, tehát veszteni nem nyerek vele semmit alapon kipróbáltam. Napi három négyszer javallta a kúrát. Kevesebb mint egy hét alatt elmúlt a dolog, azóta sem volt vele gond.
Mellesleg ezt nem azért írtam hogy bárkit is lebeszéljek az orvosokról, de néha nem árt elgondolkodni arról, hogy õk sem tévedhetetlenek.
Nem a paciens a hibás, hanem az orvos (kuruzsló, sarlatán, csodaorvos, természetgyógyász, stb) - ezen esetben. Mivel bizonyos esetekben nem árt 'segíteni' némileg a szervezetnek. Erre legtöbbször tökéletes lenne egypár gyógynövény, a táplálkozás módosítása a megfelelõ irányba. De inkább a szintetikus gyógyszerek kerülnek felírásra, melyek többnyire csak a tüneteket 'leplezik'. Ha a tünetek elmúlnak xy idõ után, akkor ki is gyógyította meg a beteget?
És nem minden esetben kerülhetõ el a gyógyszerek alkalmazása.
És mellesleg, mi éri meg jobban bizonyos fertõzésekkel szemben a gyógyszergyártóknak? Egy vakcina, ami egyszer(esetleg ismétlõ oltások, stb) kerül x összegbe és viszonylag jó védettséget ad egy életre, vagy a tüneti kezelés, ami 8x összegbe kerül a tb-nek és a paciensnek egyaránt?
Illetve a mai rendszerben a többi dolgozó érdeke is, mert ugye miért fizetnék az elhúzódó betegállományát. Aztán munka mellett meg nincs ideje magával foglalkozni, eszébe sem jut az emberek nagy részének. Nem tudnak semmit az egészségmegõrzésrõl, -visszaszerzésrõl, mert ugye ez az "orvos kompetenciája".
Nos ha immunrendszeri probléma, vagy ha krónikus betegség következménye, akkor is sokmindent lehet tenni. Persze nem 1 nap alatt, kényelmesen hátradõlve a fotelban. Csak ugye a "társadalom" (pontosabban a vezetõ réteg) érdeke az, hogy a dolgozó minnél hamarabb visszaálljon a munkába "tünetmentes" státuszban.
Epikurosz, a civilizációs betegségek kifejezés után most nézd meg ezeket is: pszichoszomatikus, stresszelmélet (neves magyar tudós vívmánya). Nem kell ide feltétlenül pszichoanalízis. Én pl. eleve nem vagyok túl nagy híve Freudnak. A problémák nagyobb része sokkal prózaibb alapokon nyugszik: a szervezet túlerõltetése, túlterhelése (és kiegyensúlyozatlan terhelése), stb. (és emiatti jelzéseinek elfolytása, fel nem ismerése).
Nos nem csak fájdalomcsillapítót ír fel ilyenkor az egyszeri orvos, hanem gyulladáscsökkentõt is. Páciens meg azt hiszi, az orvos csodát tett, megszûnt minden baja. Pedig a háttérben összetett probléma áll, ami egy idõ után másban nyilvánul meg. (Meg aztán a gyulladás is visszatér egy idõ után - nem baj, majd felírnak egy másfajta gyógyszert, az is jó lesz egy darabig, aztán már semmi.)
Manapság az orvos-természetgyógyászok azok, akik igazán odafigyelnek a háttérproblémákra. És a sima orvosok tárják szét a kezüket, amikor az egyszerû gyógyszerek már nem válnak be.
Tulajdonképpen a sanyargatott szervezet követeli a jussát... Tápanyagok, természetes gyógyanyagok, káros stressz helyett hasznos stressz (sport, olyan tevékenységek, amit az ember szívesen csinál), stb.
"a kiváltó ok(ok) felé elég kevés orvos mutat érdeklõdést"
Miért, például egy gyóntatópap igen?
"Mondj el 5 Miatyánkot, 3 Üdvözlégyet, és menj isten hírével!"
Amúgy a pszichoanalízis után veri ki mindenki a hisztit e téren. Pedig a Freud által feltalált elmélet sem bizonyult amúgy csodaszernek. Akkor?
(azt akarom csak sugallni, hogy néha a feketedoboz-elmélet sem rosszabb, mint bármely más)
"Feltaláltad a spanyolviaszt! Mégis mit írjon fel? Gondolod, hogy ha lenne olyan csodagyógyszer, ami elmulasztaná végleg a betegséget, nem azt írná fel? Csak ugye ilyen panaceum universalis nincs."
A kiváltó ok(ok) felé elég kevés orvos mutat érdeklõdést, tehát marad a fájdalomcsillapító tabletták és kenceficék különféle kombinációja. Ha nem a túlzott immunválasz a tettes, vagy nem egyébb krónikus betegség szövõdménye, akkor meg lehet szüntetni a gyulladást és elég hosszú ideig tünetmentessé lehet tenni a pacienst, mindenféle mesterséges kemikáli felhasználása nélkül. Csak hagyni kell hogy a szervezet elvégezze a 'piszkos' munkát.
Azt akarod mondani, nem hallottál még a civilizációs betegségek fogalmáról?
Igen, Afrikában meg a fertõzõ betegségbõl van sok, és eleink életét is legtöbbször ez keserítette meg. Bár Afrikában több tényezõ külön rátesz erre: (sivatagokat leszámítva) fülledt meleg, sok rovar, nincstelen népek esetén nagyon rossz higiéniai feltételek, és az alultápláltság, ami nagyban gyengíti persze a szervezetet. De talán még így sem olyan tömeges, mint itt a civilizációs betegségek. Ha nincs járvány, és nem is éhezõkrõl van szó, az afrikaiak átlagban egészségesebbek. Vannak egyébként egyéb tájak is, ahol sem fertõzõ betegségbõl nincs sok, sem civilizációs betegségbõl.
Azt sugallod, hogy á, ez a mai ember, a civilizáció maga ellen dolgozik, bezzeg a régi emberek, akik ismerték a dörgést, bezzeg a természeti népek...
Érdekes, amit én olvastam, hallottam Afrikát megjárt orvosoktól, mind olyan nyavalyákról számolnak be, amelyeket európai orvosok (Európa, a túlcivilizált fránya kontinses!) csak tankönyvekben láttak. Akkor mirõl beszélünk?
Mármint kisebb fertõzésekkel általában ma is az immunrendszer gyûrközik meg(*), a komolyabbak esetén meg ugye jönnek az antibiotikumok, antimiotikumok, antiviral szerek (amiknek van elõnye és hátránya is). Mondjuk nincs minden ellen ilyen kezelés, lásd pl. infuenza, herpesz (csak helyi tünetek), stb.
(*) Ez nem ilyen egyszerû valójában, mivel a szervezet koránt sem steril. Sokféle mikroorganizmussal élünk szimbiózisban. Nos ezek egymáshoz képesti egyensúlyát is fenntartja a szervezet. (Ebbe is alaposan bezavarnak az antibiotikumok.)
Még egy dolog, hogy abban az esetben, amikor valamilyen külsõ/lelki hatás miatt alakult ki egy betegség, akkor annak kiiktatása után is legtöbbször rendezõdik a szervezet mûködése, visszafejlõdik a betegség, hacsak nem ért el egy olyan fázisba, amikor ez már kvázi lehetetlen. De a mai ember legtöbbször észre sem veszi, vagy nem fogja fel, mi okozza a problémáját. Inkább bekap valamit, amivel ideig-óráig lerázhatja a problémát. De ennek is megvannak a következményet.
"Ezt te sem gondolod komolyan. Ha így lenne, nem is lenne betegség."
Már hogy ne gondolnám komolyan!? A szervezet igyekszik fenntartani az optimális mûködés állapotát, és ha nem zökkenti ki ebbõl valami, sikerül is. De arra is számos mechanizmus van, hogy a kibillent egyensúlyt helyreállítsa, ill. elhárítson sokfajta problémát. Tudod, pl. van immunrendszerünk, a sérülések begyógyulnak, stb. A betegségek kialakulásának megvannak az okai: a legelterjedtebb mai betegségek oka a hibás életmód (civilizációs betegségek). Persze vannak genetikai hajlamok(!) is, komoly fertõzések (az egyén immunrendszerének mûködése jósága szerint vagy sikerül meggyógyulnia, vagy nem).
"Feltaláltad a spanyolviaszt! Mégis mit írjon fel? Gondolod, hogy ha lenne olyan csodagyógyszer, ami elmulasztaná végleg a betegséget, nem azt írná fel? Csak ugye ilyen panaceum universalis nincs."
Nem panacea kell ide. De attól, hogy nincs erre gyógyszergyárak által elõállított szer, lehetnek rá más, alternatív megoldások. És vannak is. Nem feltétlenül szerek.
Ezt te sem gondolod komolyan. Ha így lenne, nem is lenne betegség.
szivar:"van egy tartósnak tûnõ izületi gyulladásod, akkor vajon mit ír fel az orvos? Fájdalomcsillapítót vagypedig ...? És elmúlik végleg?"
Feltaláltad a spanyolviaszt! Mégis mit írjon fel? Gondolod, hogy ha lenne olyan csodagyógyszer, ami elmulasztaná végleg a betegséget, nem azt írná fel? Csak ugye ilyen panaceum universalis nincs.
"Ez azért túl kihegyezett: ó, azok a gonosz gyógyszergyártók, akik betegen tartják az embereket..."
Azért érdemes megnézni pl az aids kutatásra fordított összegek megoszlását a tüneti kezelés (ne dögöljön meg a kuncsaft 10 éven belül a fertõzéstõl) és a vakcinák,stb (legyûri az immunrendszer a vírust) szempontjából. Csak a kutatásokhoz rendelkezésre bocsátott pénzt... Egy a százhoz az arány?
Illetve ha van egy tartósnak tûnõ izületi gyulladásod, akkor vajon mit ír fel az orvos? Fájdalomcsillapítót vagypedig ...? És elmúlik végleg?
Ameddig a tüneti kezeléssel nagyobb zsét leakaszthatnak a gyógyszergyártók, addig xarnak a probléma gyökerére - tisztelet a kivételnek. De ez utóbbi nincs, mert akkor nem lesz profit (spec. a profitorientált cégekre célozgatok).
Csak egy példa a sok közül, mennyire érdekli az "iparosokat" az emberek egészsége, a profittal szemben: A dohánygyárak titkos trükkjei
És azt még hozzáteszem, hogy a szervezet maga gyógyítja meg magát. Egyes gyógyszerek ezt némileg elõsegítik, mások meg nem, csak kompenzálnak problémákat (ezt is jelenti a tüneti kezelés).
BiroAndras nem gondolta azt teljesen komolyan. Legalábbis nem annyira, mint én, ha én írtam volna. :)
Nos azt nyilván nem tehetik meg, hogy minden egyes gyógyszer, a legenyhébb bajokra való is olyan legyen, ami csak könnyít rajtad némileg, de nem gyógyít meg. Viszont nagyon is sok ilyen gyógyszer van, miközben van mód a kigyógyulásra is. A legtöbb bevétel a nyugtatókból, fájdalomcsillapítókból, gyulladáscsökkentõkbõl, vérnyomáscsökkentõkbõl, stb. van. Pedig ezek csak a nagyon felületes tüneti kezelések. De nem csak ennyire közismerten tüneti kezelés célzatú gyógyszerek vannak: a gyógyszerek nagy része tüneti kezelésre való (még akkor is, ha ezt csak egy részüknél ismerik el hivatalosan). Pedig mint tudjuk a tünetek mélyebb problémák jelzései. Mégpedig nagyon sokszor több áttéletel keresztül életvezetési, lelki, érzelmi, stb. problémák állnak a háttérben. Csakhogy még a kormányok érdeke sem az, hogy mindenki nekiálljon feltárni ezeket. A gyógyszergyártóké meg fõleg nem, persze.
"Egy gyógyszergyárnak az az érdeke, hogy ne gyógyulj meg, hanem csak maradj életben, hogy sokáig vásárold a gyógyszereket."
Ez azért túl kihegyezett: ó, azok a gonosz gyógyszergyártók, akik betegen tartják az embereket...
"A gyógyszergyártók" - ez így eleve problémás, mert ott is van jó gyártó, és van rossz.
Mást mondok: a törzsi varázsló, sámán azért gyógyított meg, hogy maradj beteg? Nem, legfeljebb elvárta a hálát, az anyagit is beleértve. Ma sem más a gyógyszergyárak, orvosok motivációja.
És legyünk már õszinték. Én szedtem olyan gyógyszert, amely adott problémámból tényleg kigyógyított, és ma már nem szedem az adott gyógyszert. Ennek ellenére az illetõ cég nem ment csõdbe, hisz vannak más emberek, akik hasonló problémával küszködnek. Ha az adott kór teljesen megszûnik, akkor sem maradnak hoppon a gyógyszergyártók, legfeljebb átállnak másra. Ha meg minden betegség megszûnik, ami kevéssé valószínû, akkor meg profilt váltanak.
Hogy mást nem mondjak, ha tényleg kijutunk az ûrbe, tartósan ott élünk, az újabb kihívásokat, újabb orvosi szakterületeket igényel. Ha meg eljutunk egy másik naprendszerbe, megtelepedni másik bolgyón, megint újabb szakterületeket kell kifejleszteni. Persze, az olyan emberek, akiket pillanatnyi érdekek vezérelnek, csak az orrukig látnak, mindig is problémásak lesznek. Ezért jó az internet is, hogy gyorsan információt tudunk cserélni, hamar megtudjuk, hogy kik azok, akik simlisek. (A hamis információk kiszûrése meg ugye más téma, de itt is müxik az evolúció: aki bedõl a hazugságnak, elõbb-utóbb megszívja.)
"Annak, hogy nonprofit vagy nem, semmi koze nincs ahhoz, hogy mennyi allami penzt kaszalnak be."
Nem errõl van szó, hanem a szponzor érdekeirõl. Egy gyógyszergyárnak az az érdeke, hogy ne gyógyulj meg, hanem csak maradj életben, hogy sokáig vásárold a gyógyszereket. Az államnak viszont ez nem jó, mert a számla jó részét õ fizeti, és más közvetett módokon is károsul. Tehát az állami pénzen élõ kutatók sokkal valószínûbben végeznek valóban hasznos, lelkiismeretes munkát. Viszont gyakran jóval kisebb a költségvetésük.
Most, legyünk õszinték. Én jó szakembernek tartom magam a saját területemen, és igenis elvárom, hogy fizessenek meg. Tudom, hogy vannak olyan szaktársak, akik nálam olcsóbban dolgoznak, illetve rablógazdálkodnak. Kinek jó ez?
Másrészt: amikor én igénybe veszem mások szolgáltatásait, már kigyógyultam abból a gyerekbetegségbõl, hogy az olcsóbbat keresem, mert tudom, hogy a fentiek oda-vissza mûködnek. Tehát, úgy el szoktam szaladni a nagyon a piaci árak alá kínáló szolgáltatóktól, hogy lobog a hajam. :-)
Kialakult amúgy mifelénk egy olyan közvélekedés, hogy ha valaki orvos, pap, vagy politikus, akkor annak úgymond önfeláldozóan kell munkálkodni mások jólétéért. No, emiatt aztán megszületett a képmutatás, pláne politikuséknál. Ilyen olcsójánosokból van nekünk teli a padlásunk, ill. a parlamentünk. :-) A helyzet azért nem reménytelen, mert alakul ez az egész honi állapot, mint a púposgyerek. :-)
Visszakanyarodva a kacskaringóról, ha piaci verseny van, az nem rossz, akár õssejtkezelések terén. Legfeljebb komoly állami felügyeletre van szükség, mint mondjuk a gyógyszerengedélyezések terén. És persze a kórházak privatizációjára, a borravalós állami népkórházak ledózerelésére, vagy átalakítására.
"Rendben, csak ugye nagyprofit reményében mindenfélét igérgetni, és fokozottan kockázatos, mai állás szerint kontárkodásnak minõsülõ emberkísérleteket végezni nem túl szívderítõ dolog..."
Nem épp arról szól a cikk, hogy a kutatók is ugyanezt mondják?
nekem ehhez csak annyi hozzá fûzni valóm van.. hogy mindenért... szinte mindenért kell némi áldozatot hozni.. az más kérdés ugyebár hogy milyen és mekkora az a bizonyos áldozat.. ezt mindenkinek magának kell eldöntenie... és áldozat nélkül... nem minden mûködik..
elavulóban lévõ tudáson alapuló -> vagy épp nagyrészt ismeretlen területen szerzett, erõsen hiányos tudáson alapuló (bár ez volt az elõzõleg említett kontárkodás esete)
Engem az idegesít, hogy kevés non-profit alapkutatást látok, és annál több elavulóban lévõ tudáson alapuló profithajhász próbálkozást. Pedig mennyi felfedeznivaló van még.
Rendben, csak ugye nagyprofit reményében mindenfélét igérgetni, és fokozottan kockázatos, mai állás szerint kontárkodásnak minõsülõ emberkísérleteket végezni nem túl szívderítõ dolog...
"És ha olyasmi történik, amitõl még rosszabb lesz az életed?"
Igaz, de vannak egyrészt, akiknek már nem sok veszítenivalójuk van, másrészt olyanok is, akik vállalják a kockázatot.
Hirtelen Stephen Hawking jutott eszembe. Mindig, amikor ehhez hasonló orvostudományi fejlõdésrõl hallok, rá gondolok.
Neki megmaradt az esze, és úgy néz ki, hogy ezt értékeli a legjobban, és amíg megvan, addig nem akar kockáztatni. Persze, ha az agysejtjeit is megtámadná valamilyen kór, pld. az Alzheimer, akkor szerintem õ is lépne.
Volt egy nagybátyám, aki kb. 55 évesen agyvérzést kapott, lebénult az egyik oldala, és deréktól lefelé teljesen. Ágybanfekvõ beteg volt, teljesen magatehetetlen. A felesége 8 évig gondozta. Szomorú volt nézni, ahogy fokozatosan leépül. Egymás után hullottak ki a fogai, nem tudott beszélni. Amikor utoljára láttam, azzal bíztattam, hogy minél tovább húzza, annál jobb, mert talán megéri, hogy az orvostudomány talál megoldást a bajára. Úy köszöntem el tõle, hogy: "Fel a fejjel!" Mosolygott.
Rá két évre, miután az egyik fia szívrohamban meghalt, õ sem bírta tovább, egy héttel a fia halála után temették.
Szomorú történetek ezek, de nem szükségszerûek, bízni kell a jövõben. Bocsánat, ha közhelyes voltam.
Erre az utolsó hozzászólásra és az egészhez annyit fûznék hozzá hogy, ha jól emlékszem, akkor az eredeti Superman mozi fõhõse Christopher Reeve is abban, halt meg, hogy õ próbálta ki arra a betegségre az ellenszert, amely neki is volt. Persze minden gyógymód, módszer kockázatos, de aki kerekes székben éli le az életét stb. szerintem vállalhat némi kockázatot saját és társai érdekében is. Persze ez magánvélemény, én szerencsére egészséges vagyok.
És ha olyasmi történik, amitõl még rosszabb lesz az életed? Az egy szép öngól. Még nagyon sokmindent nem tudnak a szervezet és az egyes sejtek mûködésérõl.
Egyébként jópár hivatalosan gyógyíthatatlan betegségre léteznek hivatalosan nem elismert gyógymódok. A miértek tárgyalása messzire vezetne.
Én ha tolókocsiban ülnék biztos, hogy válalnám azt a kockázatot, ahogy te mondod, hogy nõ 1 harmadik fülem, annak érdekében, hogy teljes életet élhessek.
Mi köze a témának az imádkozáshoz? Ha belémböknének ilyet, akkor tuti imádkoznék, nehogy harmadik fülem nõjön. Ebben a tolókocsisban azért lehet valami...
Miköze a témának a mutánsokhoz? Ellenben ha ágyhoz vagy tolókocsihoz köztööt gerincsérült lennél, akkor tutira imádkoznál, hogy minnél gyorsabban fejlõdjön a dolog. Persze ebben az ellenörizetlen szövetfejlõdésben azért lehet valami ...
Informatika és tudomány
