Az, hogy a vénuszon egy nap 240 földi napig tart, amig a légköri mozgás oka a hideg levegõ gyors áramlása a felszálló meleg helyére.
Bocs, egy nagy hibát írtam az 50.-ben: a köbgyök omega négyzettel FORDÍTVA arányos! (Ez utóbbi szerint számoltam)
A lufikat a Vénusz légkörében igen jó ötletnek tartom. Nem olyan EGYkamrás lufikra kell gondolni mint a hõlégballonok, mert ilyenre nem szívesen bíznám magam egy 500 fokos borzalom fölött lebegve. De sok-sok-sok kamrás lufi (akár hab-szerû töltettel) kilyukaszthatatlan, energiát nem fogyaszt, a Vénusz redukáló légkörében nem kell a kigyulladásától tartani, szóval remek lenne.
Szerintem ezt az ûrliftet nyugodtan el lehet felejteni, még a Föld körül is. Annyira messze van a gazdaságostól. Sok milló tonnát kellene feljuttatni, összeragasztani valahogy (egy összefüggõ kábelt nehéz ügy lesz viszonylag kicsi darabokból összerakni) és folyamatosan egynsúlyban tartani...
Nem lehet kicsiben KIPRÓBÁLNI, és ha a tervezés közben valamilyen effektusra nem gondoltak (például a mérnökök rémére, a rezonanacia alapú belengésekre) akkor vagy szétesik az egész, vagy csillagászati pénzeket kell folyamatosan rákölteni, hogy ne essen a fejünkre...
ELMÉLETILEG megoldható, hogy az ún. geoszinkron pálya fölött keringõ testet és az az alatt (akár a földfelszín közelében) keringõ taetset összekötünk egy nagggyyon erõs kábellel. A két testnek szinkronban kell keringenie, ami miatt az alsó test lafelé próbál elmozdulni, a fölsõ pedig fölfelé (mivel a geoszinkron pályán kívül, de 24 órás keringési idõvel mozgó testre ható centrifugális erõ (forgó koordinátarendszerben vagyunk) nagyobb, mint a Föld vonzása.
Ezzel a Föld körül csak 2 probléma van: -- a szükséges kötél römege, súlya, a feljuttatásához szükséges energia -- a kötél anyagára vonatkozó szakítószilárdság elvárások (megfelelõ biztonsággal)
A Vénuszon még egy probléma vetõdik fel: a "geoszinkron" pálya. Ugyanis a Vénusz nem 1 nap alatt fordul körbe, hanem sokkal lassabban.
A geoszinkron pálya sugara: köbgyök(g*R^2/omega-négyzet) ,ahol g a nehézségi gyorsulás a felszínen, R a bolygó sugara, omega pedig a tengelyforgás sebességét adja meg (radián/sec)
(Érdemes felfigyelni rá, hogy a g*R^2 szorzat nem függ R értékétõl, ui. g értéke R^2 -tel arányosan csökken. Ez a szorzat a bolygó tömegével lesz arányos.)
Mindebbõl az köbetkezik, hogy a geoszinkron pálya sugara arányos a köbgyök-omeganégyzettel, valamint a bolygó tömegével.
Nem tudom pontosan, hogy a Vénusznak mennyi a tengelyforgási ideje, de tegyük fel, hogy 200 nap (talán NEXUS6 tudja pontosabban) Ez esetben (tekintettel arra, hogy a Vénusz tömege 85%-a a Földének), a venusz-szinkron pálya sugara 1 millió km. Ez már annyira távol van a bolygótól, hogy a Naprendszer egyéb égitesteinek gravitációja is belezavar.
Az a baj, hogy a lelógó kábel fékezõdik a légkörben, ráadásul ez az erõ folyton változik, tehát nem lehet egyszerûen még nagyobb ellensúllyal kompenzálni. Arról nem is beszélve, hogy ez a surlódás ellenszelet jelent, egy léghajó pedig nem fog tudni szélviharban bedokkolni. Ráadásul a 4 napos keringési idejû pálya magasabban van, mint a földi geostacionárius, tehát hosszabb a kábel.
Ha létezik a Vénuszon olyan zóna az egyenlítõ környékén, melyben elég szabályos a légáramlás, és elfogadható mértékû az ellenszél, akkor ez egy lehetséges megoldás. De akkor is fejlettebb ûripart igényel, mint egy ûrrepülõgép flotta fenntartása.
Az ûrliftet elég a külsõ légkörhöz szinkronizálni és elég ha 50km magasan lóg a kötél vége. De lehet hogy ez sem kivitelezhetõ elviekben sem, nem számoltam utána.
Sanyix: A felszínen mit csináljon egy ûrhajó??? 90 atmoszféra, 450 fok a felszínen van. Éppen azért lebegünk kellemes hõmérsékletû, és légnyomású rétegekben, hogy ezt elkerüljük.
Doktor Kotász: Te is a felszínrõl beszélsz. A "lufizgatás" 50 km magasan, 1 atmoszférás nyomáson, szobahõmérsékleten történik. És ott már nincs kénsav.
Plamex: Ez egy magyar expedíció, a csillagkaput a külügyminisztériumnak kell elkérnie az Egyesült Államok Csillagkapu programjától. Te kinézel ennyi diplomáciai képességet a mikrofonfejû külügyminiszter-asszonyból? Ha hozzám bekopogna, azt hinném, hogy felmosni jött Õ az egyik oka annak, hogy ki akarok vándorolni a Vénuszra
Majd kitermeljük a Vénuszi naqvadát vagy micsodát, és építünk saját kaput
Csak ne felejtsétek el vinni a tartalék csillagkaput
Néhányszáz fok, 100 atmoszférányi nyomás, és kénsavas légkör. Mit lehet ott lufizgatni? Dr. Kotász
"Sanyix: 90 atmoszféra = 900 méter a tenger felszíne alatt, rengeteg embereket szállító tengeralattjáró van, ami ennél mélyebbre is merül." Csakhogy egy tengeralattjárónál nem olyan fontos a tömeg, mert van a víz amiben úszkál. De egy ûrhajónál már nagyon nem mindegy mekkora tömeget kell megmozgatni, és az ilyen nagy nyomás álló szerkezetek elég nehezek szoktak lenni.
tvik:
50 km magasan szobahõmérséklet van arrafelé. Pont ez a pláne az egészben.
Ûrliftet nem tudsz használni, mert a Vénusz nagyon lassan forog, 243 földi nap alatt fordul meg a tengelye körül.
Jó kis agymenés. 50km magasan hány fok van arrafelé? A bolygó elhagyásához lehetne ûrliftet is használni.
Kornan: az biztos hogy sok részlet hiányzik, de néhány dolgot már most tudunk.
A szelek tisztán egyirányban mozognak, ezek felsõlégköri szelek mint a Földön. A Vénuszon 4 földi nap alatt körbeérnek. Nincsenek kisléptékû turbulenciák, mert azok csak felszíni formák hatására jönnek létre, 50 km magas hegy nincs a Vénuszon sem. A ciklonok, örvények nem veszélyesek, lehúzni-felemelni nem tudják õket, csak egy adott légnyomási övben tudnak tartózkodni. A szelek nem szállítanak veszélyes mennyiségben szilárd részecskéket, túl magasan vannak ahhoz. A város egy ballon alján van, ami fõleg mûanyag, és természetesen rendszeresen karban kell tartani.
Még az ütközések sem veszélyesek. A ballonok átlagsûrûsége megegyezik a környezõ atmoszféráéval, ettõl lebegnek. Ha egymás felé haladnak, akkor a közéjük szoruló légtömeg lefékezi õket, ha pedig össze koccannak, az sem baj, hiszem nagyrészt puhák. Hõlégballonok, lufik is összetalálkoznak néha, semi gond nincs belõle.
Engem az zavar, hogy nincs állandó helyük, mint a mûholdaknak, szóval nem lehet egy térképen ábrázolni, hogy hol vannak. Mert mindig úton vannak a Vénusz körül :)
Valóban az ember a gyenge pont, ezért kell teljes felszereltséggel odautazni, és több várost használni egyszerre, hogy ha az egyik megsérül, akkor a másikra át lehessen menekülni. Végsõsoron ez a hosszútávú túlélési stratégia is egyben. Mint ahogy a Marson is, a kolóniák kisegítik majd egymást.
Egyetértek veled, rövidtávon és hosszútávon egyaránt a Mars jobb hely. A Vénusz mellett egyedül a földi mértékû gravitáció szól. Azt már tudjuk, hogy nem lehetséges a terhesség súlytalanságban, a gravitáció kell a magzat fejlõdéséhez. Ha kiderülne, hogy a marsi gravitáció ehhez nem elég, akkor csak a Vénuszon tudnánk hosszútávon megtelepedni. Vagy forgó ûrállomásokon...
A Marsot tényleg jobban ismerjük, ez azért van mert bármit is akarunk tenni a két bolygóval, a Marson minden könnyebben megy, mint a Vénuszon :) Ez is a vörös bolygó javára szól.
Legyünk realisták hát ehez még rengeteg apró részletet kéne kidolgozni,nem vagyok a vénusz szakértõje,de a szelek nem valószínû hogy csak tisztán keleti irányban mozognak,kialakulhatnak turbolenciák,amik veszélyeztetik a várost,illetve lehet ,hogy homokszemcséket vagy valamilyen anyagot szállít,ami hosszútávon a fémeket is elkoptathatja... Az ilyen küldetések gyenge pontja az ember,szóval ha ott romlik el valami vagy ott lessz rosszul valaki akkor magukra vannak utalva.Ha még nem is teljes egészében de nagyjából rendelkezésre áll a technika,csak az a baj ,hogy még nem éri meg odamenni és csak nemzetközi összefogással sikerülne ha hatalmas költségek miatt.Én személy szerint inkább a marsra mennék az azért barátságosabb hely.Ott is van nagyjából megfelelõ hõmérséklet,jég+erõsforrások és a felépítését is jobban ismerjük.
Frosty01: zseniális! De tényleg, ez a megoldás, az ereszkedõ ûrrepülõ fújjon fel egy ballont, és szépen ott lebegne 50000 métere magasságban, nem kell kitenni az alsó légrétegek pokoli körülményeinek, remélhetõleg így is belefér a tömeghatárba. Ez tetszik
halgatyó: Amikor a kékalgás terraformálási tervet kitalálták, még nem tudták hogy milyen viszonyok vannak a Vénuszon. Azt hitték, hogy a sarkokon nincs ennyire meleg, és van pára. Azóta kiderült, hogy a Vénusz felszíne egységesen száraz, forró. A kénsavas esõk le se érnek a felszínre, elpárolognak néhányszor 10000 méteres magasságban. Szerencsére a ballonok mûködési magassága alatt vannak ezek az idõjárási jelenségek...
Sanyix: 90 atmoszféra = 900 méter a tenger felszíne alatt, rengeteg embereket szállító tengeralattjáró van, ami ennél mélyebbre is merül. 450 Celsius fokos hõmérsékletet ki lehet bírni jó hõszigeteléssel, és aktív hûtéssel. A kénsav sokmindent nem tud feloldani, az a legkisebb gond, de a felszínen már nincs is gond vele, csak a légkör középsõ részén. Egy jól felszerelt expedíció, szilárd elemekbõl felépített szkafanderekben, és páncélozott jármûvekkel néhány hétig biztos kitartana. A baj, hogy ezeket a körülményeket tartósan nem tudják az eszközeink elviselni. A hossztávú életfeltételek 50000 méteres magasságban találhatóak, a felszínre pedig néha le kell menni ásványkincsekért. Napelemek energiáját felhasználva a légkörbõl elõ lehet állítani rakétaüzemanyagot, mûanyagokat, töltõgázt, még cukrot is, de a chipekhez használt szilícium, vagy a fémszerkezetekhez szükséges alumínium, magnézium és titán csak felszíni kõzetekbõl nyerhetõ ki. Szerencsére ezek gyakori fémek a Vénusz talajában is, elektrolízissel kinyerhetõk, de akkor is le kell értük menni. Persze nem biztos hogy embereknek, robotok is begyûjthetik, aztán egy léghajóval felküldik nekünk
és ha a leszálló ûrhajó fékezés után egy ballont eresztene ki és "leparkolna" a többi ballon közelében, és bevontatnák? :p
Valahol olvastam egy Vénusz-terraformálási tervet. Kékalgák telepítésével képzelte el az alkotó, és persze számolt is hozzá. Ehhez persze (szerintem) sok víz kellene. Annyit nem lehet odavinni. Azt nem tudom, hogy mennyi van belõle a Vénuszon. Ha nincs, akkor esett a kékalgás ötlet.
"Felszínre szállást elfelejtheted, mert az a brutális nyomást, és a finom kis kénsavas esõt, még egy full automata szonda se bírja pár óránál tovább, utasokat szállító ûrhajóról nem beszélve."
Ezt mondjuk nem igazán értettem. 90Atm az kb 900 m mélységnek felel meg a tengerben. Ennyit lazán értünk már el kutató tengeralattjárókkal. Fõleg automata szondákkal.
Persze gondolom az ûrrepülés követelményeit nehéz összeeggyeztetni a mélytengeri merülés követelményeivel. Meg a kénsavas esõ természetesen probléma de nem tudom megoldhatatlan-e.
Szerintem nem a kénsav a fõ gond, hanem a majdnem 500 fok Celsius hõmérséklet. (A kénsav könnyen kivédhetõ, az ehhez szükséges vékony felületi réteg még akkor is elenyészõ töredéke az egész expedíció költségének, ha platinából lenne)
A hõmérséklet miatt lehet hogy nem emberek, hanem robotok fognak a felszíni egységekben mûködni. Ha egyszer megvalósul. Addigra a robotok többet fognak tudni mint most. (Talán ha a fejlesztõk nem a seggbelövõ robot irányába fejlesztgetnének...)
Felszínre szállást elfelejtheted, mert az a brutális nyomást, és a finom kis kénsavas esõt, még egy full automata szonda se bírja pár óránál tovább, utasokat szállító ûrhajóról nem beszélve.
Gyuri: szállt már le szonda a Vénusz felszínére, és színes TV-közvetítést sugárzott (Venyera-11 és -12). Lehet látni, csak kicsit borult az ég :) A ballonok magasságában ragyogóan süt a Nap :D
Bocs, félreérthetõ voltam. Az ûrhajó amirõl beszélek, csak arra jó, hogy elérjük vele a Vénusz körüli pályát, a Vénusz légkörébõl. Így néz ki az expedíció:
1. Szükség van egy ûrrepülõre, ami a Földrõl indul, és Föld körüli pályára áll, tehát azt teszi, amit a mai ûrrepülõ, semmi extra. Elneveztem 'Fiume'-nek.
2. Bolygóközi automatikus teherûrhajó, ami az elsõ ballonokat szállítja a Vénuszra, Föld körüli pályáról indul, sosem száll le. Amikor megközelíti a Vénuszt, akkor elengedi a terhét, ami a légkörben fékezõdve landol a felszínen. A leszállóegység felfújódik, és felemelkedik üzemi magasságba, a keringõ egység a Vénusz gravitációs terét felhasználva egy hintamanõverrel visszaindul a Föld felé, és csak a Föld közelében fékez. Ezzel üzemanyagot spórolunk, és újrafelhasználható lenne.
Ezt a lépést teszõleges alkalommal meg lehet ismételni, vagy akár több ûrhajót indítani egyszerre, de csak másfél évenként van indítási ablak, tehát ennél gyakrabban nem megy.
mivel az út maga tovább tart mint másfél év (kb 2 év) célszerû kettõ teherûrhajót indítani, különbözõ idõpontokban. A nevük: 'Turul' és 'Csodaszarvas', totemállataink :)
2. Ugyanezzel a módszerrel érkeznek az emberek, és az elõzõ hozzászólásomban említett Vénuszi ûrrepülõ, tehát nem a saját erejébõl repül oda. Az emberszállító hajó neve: 'Honfoglalás', az ûrrepülõ pedig 'Csaba Királyfi'
3. A Vénusz körüli pályán szükség van mûholdakra, ezeket a Földrõl indítják, mint a mai ûrszondákat. Ûrállomást nem érdemes Vénusz körül telepíteni, mert a Vénuszi telepeseknek nincs elég erõforrásuk fenntartani.
Az elsõ ballonokat a hét vezérrõl neveztem el: 'Álmos', 'Tas', 'Huba', stb.
Hogyan jutnak az emberek a Vénuszra?
A földrõl felszállnak a 'Fiume'-val.A 'Honfoglalás' elviszi õket a Föld körüli pályáról Vénusz körüli pályára. Ott átszállnak az említett a 'Csaba Királyfi' fedélzetére, ami landol a felszínen. Aztán egy léghajó felemeli õket egy levegõ városhoz (az ûrrepülõvel együtt), ezzel megérkeztek.
hogyan jutnak az emberek vissza a Földre?
Beszállnak az indítóballon alján csünggõ 'Csaba Királyfi'-ba, és felrepülnek alacsony Vénusz körüli pályára. Ott várja õket a 'Honfoglalás'. Átszállnak, a 'Csaba Királyfi' visszatér a felszínre, õk pedig a 'Honfoglalással' elindulnak a Föld felé. Föld körüli pályára állnak, ott átszállnak a 'Fiume'-ra, és leszállnak Ferihegyen :D
Hangsúlyozom, általános iskolás voltam amikor kitaláltam a neveket :) De az expedíció részleteit csak gimis koromban tudtam kidolgozni.
Ha egy szonda leszállna a felszínre továbbra sem látna semmit a látható fény tartomyányában?
Jó, elolvastam figyelmesebben. A lényeg, hogy szerintem egy bolygóközi ûrhajó, fõleg ha cuccost szállít a földrõl a kolóniára, könnyen lehet több, mind 1000 tonna. Persze ez igazából lényegtelen, hiszen nem tudjuk pontosan mi a határ teherbírásban ami még megvalósítható nagyjából jelenlegi technológiával.
Várjunk csak. Visszamenni nem kell soha? A Földrõl a Vénuszra tartó utat biztosan egy 3 személyes kis kabinban kellene megtenni? Az a kis kabin hogyan száll le a Vénuszon, és jön onnan vissza? A földi teherszállító hajók hogy szállnak le, és utánna fel. (Még ha a felszállás üresen megy is.)
Az ûrsikló 30 tonna hasznos terhet képes alacsony Föld körüli pályára állítani, plusz az önsúlya, egy igazi teherhordó. Ez sokkal több, mint amire itt szükség van. Szerintem elég ha csak embereket tudnak felbocsátani, hiszen a Föld küldi a többi cuccot, mûholdakat, ûrállomásokat, és Földre visszatérõ bolygóközi ûrhajót (ami csak akkora kb, mint egy nemzetközi ûrállomás, mivel a Vénusz elég "közel" van).
A Szojuz rakéta tömege megközelítõleg 300 tonna, és egy 7 tonnás ûrhajót tud pályára állítani, amiben 3 ember elfér. Ha egylépcsõs megoldásban gondolkodunk, akkor 300 tonna nem elég, de szerintem 1000 tonna fölé nem megy az össztömeg (Chiolkovszkij képlete alapján gondolom). Talán megoldható egy Venture Star-szerû egylépcsõs ûrrepülõvel, ami egy indítóballon alján függve indul (tehát leejtik, aztán begyújtja a rakétáit, és irány a világûr), visszatéréskor pedig fékezõdés után ejtõernyõvel ereszkedik, és valahogy elkapják a magasban, ez az, amire nincs ötletem. Lehet hogy hagyni kellene leszállni a felszínre, aztán egy léghajó felemeli a bázis magasságába, ahol karbantartás után újra ki lehet lõni. Akkor viszont a hõvédõ burkolat nem elég az aljára, az egész gépet be kell borítani vele.
Mit gondoltok, ez lehetséges?
" a felszálló ûrhajó biztos könnyebb mint 1000 tonna" Annyira azért nem biztos. Az ûrsikló külsõ tankkal és gyorsítókkal együtt ennek a duplája.
Na, megszervezzük az új honfoglalást?
Hú ez nagyon kúl!
Valami hasonlón én is gondolkodtam, Földi viszonylatban. Antigrav hajtómûvel miegymással. De ez a Vénuszos meg talán még csak ne is sci-fi! ;))))
Valamit: a torlósugárhajtómû a Földön a légköri oxigént használja fel, a Vénuszi légkörben nincs oxidáló anyag, ezért muszáj rakétaelvû meghajtást alkalmazni. A légköri indításhoz egy lebegõ platform kell, ami szerintem megoldható, a felszálló ûrhajó biztos könnyebb mint 1000 tonna. Az én mérnöki tudásom ahhoz is kevés, hogy egy ilyet elképzeljek :)
Pluskast: A Vénusz sem forog össze-vissza, szinte egyáltalán nem is forog, ez a légköri városokat nem érinti, hiszen a felsõlégköri szél körbeviszi õket 4 naponta, a bolygó körül. A Vénuszon tényleg nincsenek meg a természetes életfeltételek, ez különösen a felszínre igaz. De a városok magasságában megfelelõ a légnyomás, és a hõmérséklet, csak talaj nincs, ezért kell hogy lebegjenek. Van napfény, ez az energiaforrás, és a felszínre lehet látogatni néha, ez az ásványianyag forrás. Szerintem már most megvannak azok a technikai ismeretek, amik alapján el lehet kezdeni az expedíció szervezését.
Lenne egy-két kérdésem. Nem vagyok csillagász és nem is értek igazán hozzá. Szóval elnézést ha hülye a kérdés de. Nem azért tüntek el az óceánok mert a Vénusz túl közel van a naphoz? A másik kérdésem. Én azt hallottam - de lehet rosszúl tudom és ha így van javítsatok ki - hogy a földön azért megfelelõek a körülmények az életre mert pont megfelelõ távolságra van a naptól. Sem túl közel sem túl távol és ugyanakkor megfelelõ méretû holddal is rendelkezik aminek köszönhetõen nem forog össze -vissza. Namost nem azért ilyenek a körûlmények a Vénuszon mert ezek a feltételek nincsenek meg?
Ezek a ballonok lehetnének a Vénusz lakóházai. Tíz-húsz ilyen meg a lakópark. Mellette lehetne egy-két ilyen a bolt, meg a munkahely. Ha lehet, akkor vékonyabb "csöveken" összekötni õket. Már csak az a kérdés, hogy kaját meg vizet tudnának e ilyenek elõállítani. Ha igen, akkor a végén még egyszer a Vénuszon megvalósul a Cloud City :) Szép lenne. Szerintem mire ez mind meglesz addigra pl. torlósugárhajtómûvel megoldható lesz a légkörbõl indítás is. Vagy lesz addigra valami újabb.
Ha a töltögáz hélium, nitrogén, és szükséges mennyiségû oxigén keveréke, egy kb. 150 méter átmérõjû ballon akár 1000 tonna hasznos terhet is tartósan a légkörben tarthat. Szükség van a fedélzeten olyan berendezésre, meg a külsõ atmoszférából pótolja az óhatatlanul szivárgó töltõgázt, esetleg a légköri széndioxid és egyéb anyagokból mûanyagokat lehet elõállítani, a ballon foltozásához. A szükséges energiát a napelemeke szolgáltatják. kb 15-20, max 30 ember egész otthonosan ellakhatna rajta. A ballon részben önellátó lenne, mint a mai ûrállomások, és a tervezett marsi bázisok. Egyes ballonok specializálódnának nehezen szintetizálható élelmiszer alkotóelemek elõállítására (lebegõ üvegházak), mások a felszínrõl származó ásványi anyagokat dolgoznák fel, pl. mini lebegõ gyárként napelemtáblákat, vagy mikrochipeket állítanának elõ, ruhanemûket, újabb ballonokhoz alkotóelemeket, bármit. Ezek az egységek kölcsönösen elláthatnák egymást, szóval lenne kereskedelem kisebb, kb 30 méteres és könnyebben írányítható léghajókkal. Mások depóként funkcionálnának, a felszínrõl származó ásványi anyagok felvevõhelyei lennének.
A Vénuszra utazni, és mindezt megvalósítani nem lenne lehetetlen, az elsõ kisebb ballonokat a Földön álítanák elõ, egy bolygóközi automatikus ûrhajónak kellene eljuttatni a szomszédos bolygóra (ez a legdrágább tétel) ezek becsomagolva leszállnának a Vénusz felszínére, ott felfújódnak, és üzemi magasságba (kb 50000 méter) emelkednének. Az emberek ugyanezzel a módszerrel jutnának el a Vénuszra. A baj csak az, hogy a Vénuszról visszajönni a Földre nagyon nehéz lenne, ugyanis onnan a felszínrõl felszállni legalább olyan nehéz, mint innen a Földrõl. És nekünk ez a legnehezebb, ûrrepülõgéppel, meg Szojuz ûrhajóval szállunk fel, és egy egész ûripar van itt a Földön ami ezt támogtatja, de ez a Vénuszon hiányzik.
A Vénuszi telepesek, legalább is az elsõ generációjuk örökre ott ragadna a Vénuszon. Nekik kellene kiépíteni a lebegõ városokat, a köztük zajló kereskedelmet, és idõvel a felszínen kilövõállásokat kellene felépíteniük, ami elég reménytelen az ottani mostha körülmények miatt. Valahogy a légkörbõl kellene felszállni, és oda is visszaérkezni. A felszínre csak különleges bányász egységek látogatnának. A Vénusz körül keringõ ûrállomások/mûholdak telepítésében a Föld tudna segíteni.
Ja, és ott a földi összetételû levegõ könnyebb, tehát ha csak annyit csinálunk, hogy felfújunk nitrogénnel és oxigénnel egy hatalmas (pár 100 méter átmérõjû) lufit, és beleköltözünk, máris van lebegõ városunk. Az aljára valami nehezéket, hogy ne bukdácsojon, és az alján lehetne lakni. legyen többrétegû, átlátszó fala, hogy besüssön a Napocska, és kívül néhány napelem, hogy legyen villany. pár tucat ember lakhatna benne, és ilyenekbõl jó sokat lehetne a Vénusz légkörébe föleregetni. Kicsi léghajókkal lehetne közöttük közlekedni, és a felszínre látogatni ásványkincsekért. Menjünk új hont foglalni, a magyaroknál úgy látszik 1100 évente kitör a balhé, és akkor a társaság egy része elpályázik. Ki tart velem?
Végre egy remek cikk a kedvenc bolygómról, köszönjük Richárd Balázs
Már az általános iskolában terveztem Magyar expedíciót a Vénuszra, megrajzoltam az ûrhajó terveit, kiszámoltam a készleteket, meg a kutatásokat is A költségek elég kemények lettek volna
Ugyanakkora a gravitációja mint a Földnek, és a légkörében 50 km magasan van akkora légnyomás mint nálunk a felszínen Ha léteznének benne lebegõ városok, azokat a szélvihar 4 nap alatt körbekergetné, ezért kb 48 órás nappalokat, és 48 órás éjszakákat tapasztalnának a lakók. Azon a magasságon a hõmérsékleti viszonyok normálisak mint a Földön, szóval nem kellene szkafander, csak oxigénpalack. A városok óriási napelemes hõlégballonok (vagy inkább héliumos ballonok), stb. a Wikipedia tele van ilyen leírásokkal, csak rá kell keresni.
Én mennék oda lakni, biztos gyönyörû a kilátás, fölötted, alattad felhõk...
A felszínen is brutálisak ( a földi viszonyokhoz képest) a körülmények ~600 C fok, tömény kénsavas gõzök..ehh nem veszek ott telket, inkább a Holdon :)
"Lehetséges, hogy a Vénusz nem szenvedett el olyan becsapódást, mint a Föld, amely a Hold kiválását elõidézte. Ezen becsapódás (kozmikus ütközés) következtében a Föld az akkori légkörének jelentõs részét elveszítette."
Valszeg legalább akkora becsapódást kapott!!!! Ugyanis a többi bolygóhoz képest sokkal lassabb a forgása -pedig holdja sincs ami lassíthatná - ráadásul ellentétetes irányú!
Pár száz millió éve ez a naprencer még igen csak izgis hely lehetett a maihoz képest. Szal a Vénusz összes CO2-je akár egy kiba nagy üstököstõl/Kuiper-objektumtól is származhat, a tudósok szerintem soha nem fogják pontosan tudni, hogy honnét van.
Gondolom ezt inkább nekem akartad válaszolni. Az általános ûrszonda/mûhold tervezési nehézségeit leírtad, és egy átlagos embertõl, vagy akár egy hétköznapi mérnöktõl tényleg nem várhatunk ilyet, de az ûrkutatáson belül a csak körpályára álló és onnan méréseket végzõ mûholdak megtervezése/építése még a könnyebb rész. Lényegében nem olyan sokban különbözik egy föld körüli mûholdtól.
A mostoha körülmények: a sugárzás, a vákum, a karbantartás hiánya (még a számítógép újraindítása sem egyszerû), a hõmérséklet-ingadozás, az indítás körüli rezgés és gyorsulás, a nagyfokú pontosság amivel az antennákat be kell irányozni, a helyzetmeghatározás és a navigáció, stb. Ha nekem kellene egy ilyet megterveznem és megcsinálnom, akkor szétesnének a napelemek a napszéltõl, felforrnának az akkumulátorok a Nap felé közeledve, a sugárzás megváltoztatgatná a memória tartlamát, kiakadna a számítógép, néhány fokkal odébb pozicionálná az antennákat, stb.
Az még a jövõ, hogy kiderüljön: hasonlít-e a Vénusz belsõ felépítése (a legbelsõ magig lemenve ha van neki) a Földéhez. Továbbá: mely nehéz elemekkbõl van több és melyekbõl kevesebb, mint a Földön. A Naprendszer és a bolygók keletkezési elméletei nagy lökést kapnának az ilyen irányú kutatásból.
A végérõl lemaradt a lényeg. A víz ilyenforma elpárolgása a Vénuszon már a Nap közelsége miatt is sokkal erõteljesebb mint a Földön. Továbbá: a Föld mágnese tere akadályozza hogy az UV mellett még a részecskesugárzás is hasogassa a vízmolekulákat. A vénusz mágnese tere pedig, ha jól tudom sokkal gyengébb mint a Földé.
Nem véletlen, hogy az a légkör CO2-bõl áll, és nem fele víz.
A nagyonis egységes média által "megszólaltatott" pontosabban megjelenített "tudóstársadalom". Ja. A lényeg: éljünk még szarabbul, mert még nem élünk eléggé szegényen ahhoz, hogy néhány fõ-izének még több pénze és hatalma lehessen. Méd tudunk embrehez méltó módon közlekedni, és a lakásainkat is tudjuk fûteni... Errõl szól az egész.
A Vénusz és a Föld között ilyen egy-az-egyhez megfeleltetést valamirevaló tudós nem csinál. Más a Naptól való távolság, valamilyen mértékben más a kémiai összetétel is, és fõleg: más a két bolygó ELÕTÖRTÉNETE.
Lehetséges, hogy a Vénusz nem szenvedett el olyan becsapódást, mint a Föld, amely a Hold kiválását elõidézte. Ezen becsapódás (kozmikus ütközés) következtében a Föld az akkori légkörének jelentõs részét elveszítette. A Vénuszon 90 atmoszféra van. Ha a Föld összes széndioxid tartalékát felszabadítjuk, ami a földkéregben található, töredék ennyi CO2 se lesz.
A Vénusz tengelyforgását nem befolyásolta pár évmilliárdon keresztül az árapály miatt távolodó és lassuló Hold.
Meggyõzõdésem, hogy a Vénuszon SOHA nem is voltak víz-óceánok, mert az a bolygó mindigis túl forró volt ehhez, még akkor is, ha 3-4 milliárd évvel ezelõtt a Nap gyengébben sütött valamivel.
Van egy nyugtalanító effektus, ami a Föld légkörének lassú párolgását okozza (eltûnését a világûrbe). A vízmolekulákat a Nap UV sugárzása széthasítja, és a hidrogén, amelynek molekulái szobahõmérsékleten ÁTLAGOSAN kb. 1600 m/s sebességgel mozognak (egyatosmos gáz esetén ez kb. 2500 m/s-t jelent) nem teljesen marad meg a Föld gravitációs terében. Ugyanis egy gáz részecskéinek egy parányi része az átlagos sebességnek akár 10-szeresével is mozoghat, a nagyon ritka gázban pedig (a magaslégkörben) a részecskék szabad úthossza túl nagy ahhoz, hogy az ütközések biztosan visszatereljék õket
Vagyis a Föld vízkészlete egyszer el fog tûnni. "Magától", azaz nem emberi beavatkozás miatt. Csak remélni tudom, hogy az emberiség még létezik akkor, és lesznek eszközei hogy kivéde ezt (is)
"Viszont az ûrszondát elkészítõ csapat minden tiszteletet megérdemel. Nem semmi olyan mûszereket és adatátvitelt csinálni, ami 100% -ban mûködik a mostoha körülmények között, hosszú idõn keresztül"
Milyen mostoha körülmények? Jó, napszél meg napkitörések hatása biztosan erõsebb, de ha jól vettem ki a hírbõl itt csak egy mûholdról van szó, amelyekkel egyébként sem szokott annyi gond lenni, mint a leszálló szondákkal.
Hmm ez a szonda pont úgyanúgy néz ki mint a mars express, jó tudom hogy ugyanaz a csapat csinálja, de akkor is. Sorozatgyártott szonda? :)
Egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy ezek politikailag elhamarkodott kijelentések lennének. A tudóstársadalom 10-20 éve ezen az állásponton van, ez egyáltalán nem új dolog...
Asszem van ott még kutatnivaló... még a legeslegelején tartanak. Épp ezért jóval óvatosabban kellene bánni az ilyen elhamarkodott kijelentésekkel, hogy: -- "az óceánok eltûnését és az elszabadult üvegház hatást" , meghogy -- "ami hosszú távon akár a Földet is fenyegetheti..."
Ezeknek a kijelentéseknek túlságosan napi politika szaguk van. Abban biztos vagyok, hogy magára valamit adó tudós ilyet nem mond.
Viszont az ûrszondát elkészítõ csapat minden tiszteletet megérdemel. Nem semmi olyan mûszereket és adatátvitelt csinálni, ami 100% -ban mûködik a mostoha körülmények között, hosszú idõn keresztül
Mostmár tudom, miért nevezték el a bolygót Vénusznak: Lásd mûvészi kép a kettõs örvényrõl:) :) :)