Szevasztok!Na azt szeretném megkérdezni hogy hogy kell bevinni a kódokat a játékba(ps2 verzió) mer nem tom hogy hogy kell akárhogy is próbáltam! Elõre is kössz a segítségért!
csak ugy megkérdem tõled mert csak a játékosok forumában van, de ha neked a konzolosok és a játékosok foruma ugyan az akkor csak sajnálni tudlak boccs a kifejezésért:D
Bocs, még meg kell szoknom, hogy megnézzem, konzolos vagy játékos fórumról van-e szó.
Nagyon tartalmas és jó az elsõ hozzászólás, de már van ilyen topic, pontosan ugyanezzel a címmel, úgyhogy törölhetõ. Ha már veszed a fáradtságot, hogy felkészülj az elsõ hozzászólással, akkor miért nem keresel rá a címre?
hát én néztem ezt a videot és szerintem a hibák ellenére jó, de a jármûvek irányítása nem a legjobb, de én nem játszottam vele PC-n
én végig toltam kétszer is pc-n, pont a hentelés miatt jött be ennyire és a combók is tetszettek, egy pályát nem bírtam csak megcsinálni, amikor 180 fokból kellett lõni a pácienseket, amúgy pc-n télleg sok hiba volt benne, de nekem ennek ellenére bejött
Sziasztok! A Total Overdose érdekessége mexikói stílusa mellett, hogy számos többé-kevésbé nagyágyú játék egyvelegét képezi. Bár a képek alapján sokak emlékezetében csak egy újabb TPS-ként marad meg a játék, azonban annak kivesézésével, végigjátszásával rájöhet akárki: itt bizony többrõl van szó. Érdekes küldetéseket oldunk majd meg, mint bármelyik Grand Theft Auto részben, s szintúgy GTA módra kisebb szabadságot kapunk helyenként a játékban. Végrehajthatunk kombókat és visszatekerhetjük az idõt, akár a Prince of Persiákban, sõt még Serious Sam féle blõd humor, pontgyûjtögetés és végtelennek tûnõ hentelés is elõfordul majd. Király? Király. A sztori már nem sikerült olyannyira filmbe illõnek, lévén a moziban is láttunk már sok ehhez hasonlót: hõsünk, Ramiro Cruz édesapját egy drogkartell emberei megölik, ezért bátyánk – ki mellesleg a DEA-nél dolgozik – megfogadja, hogy felkutatja, és véget vet a maffiának és piszkos ügyeinek. Lévén Tommy sérülést szenved, így tolókocsival a feneke alatt nehezen tudna eltenni láb alól egy seregnyi bûnözõt – ránk, a rossz öcskösre hárul a feladat, hogy megbosszuljuk apánkat. Beépülünk, eleinte feladatokat oldunk meg a vezérnek, vagyis Cesar Morales-nek – az igazi balhé persze ezután kezdõdik: kilétünk kitudódik, mindenki ellenünk fordul. Persze akad egy csinos (?) asszisztensnõnk is Angel szerepében, tehát a romantika is garantált. Többször vet érdekes fordulatot a játék története, így sokszor azt gondolván, hogy végeztünk a sztorival, akkor újra és újra csavarodnak egyet a dolgok. A játék felépítése a következõ: szabadon mászkálunk az országban, mely több tartományra oszlik – természetesen ezek csakúgy, mint a GTA-kban nem valós helyszíneket jelölnek meg, legfeljebb azok „névtelen másáról” beszélhetünk. Két fajta küldetést kaphatunk majdan – lesznek sztorihoz kötõdõ misszióink, továbbá mellékfeladatokat pipálhatunk ki „Challenge Mission” néven. Eleinte elõbbihez egy-kettõt el kell végezni utóbbiból a továbbjutás érdekében, azonban a történet lezárása után elõttünk a lehetõség, hogy megcsináljuk-e õket vagy sem. A fõmissziók meglepõen változatosra sikerültek: bár többnyire folyton hentelnünk kell, a környezet olyannyira változatosan van kidolgozva, kitalálva, hogy soha sincs de ja vu érzésünk egyes jeleneteknél. Végiglõjük magunkat egy luxusvillán, kocsikat, kamionokat lopunk, felrobbantunk bizonyos helyeket, sõt még egy száguldó vonatot is utol kell majd érnünk egy derék kétkerekûvel. Bár ilyesféle missziókból közel sincs annyi a TOD-ban, mint például legutóbb a GTA: San Andreas-ban (a fejlesztõk mentségére ismét csak a változatosságot tudom emlegetni), azonban a kb. 35 mellékküldetés plussz két-három óra szórakozásra ad lehetõséget. (Az ilyen feladatokban általában egy halom banditát kell kicsinálni idõre, vagy valamilyen versenyt kapunk.) A Challenge feladatok megoldásával kapunk esélyt arra, hogy ne rohanjunk végig a játékon, mint King Kong New York-on, lévén ezek nélkül meglehetõsen rövid játékot kapunk a Total Overdose személyében – mellesleg a játék nagyon könnyû ha belejön az ember, s még nehézségi szintet sem választhatunk! Az unalmas, végtelen hentelést színesítendõ, a TOD-ban különféle kombókat hajthatunk végre – ne gondoljunk itt olyan profin kivitelezhetõ alakításokról, mint amilyenek az új Prince of Persiákban szerepeltek, hanem afféle könnyen végbevihetõ laza – az idõbelassulásnak köszönhetõen mégis parádés – mozdulatokat mutathatunk be. Bár megtanulni õket nem nehéz (a töltõ képernyõkön mindig egy-egy kombó mikéntjét olvashatjuk), azonban ha mégis gondot okoznának, bármikor szabadon meglátogathatjuk a játék Tutorial helyét. A kombókkal pontokat gyûjthetünk, és ha a mozdulat elvégzése után még a radaron található kis mérõ lepergése elõtt kivégzünk valakit, akkor szorzót kapunk a pontszámainkra. Mindez addig megy így, míg le nem jár az óra – ennek feltöltéséhez ún. Combo Timer-t használhatunk, melyet általában két közeli heves csata közt helyeztek el a készítõk. Hogy a pontokat mire használhatjuk fel? Ó, rengeteg mindenre! Minden küldetés végén összegezve láthatjuk pontszámunkat, s minden feladat során bizonyos megütött pontszámokért egyéb extrákat is kaphatunk, így például fegyvereket. Mivel a küldetésekben kapott pontok az egész játék során összeadódnak, így bizonyos pontszámokat elérvén szintén bõséges pluszt kapunk. Háromféle tokenbõl kaphatunk párat: ezek kapcsolatban állnak életerõnkkel, állóképességünkkel (a bullet time hosszának meghatározója) illetve fegyvertudásunkkal. Mindháromból 100-100 darabot gyûjthetünk össze, s ezek folyamatosan növelik életerõnket, állóképességünket, továbbá új kombókat tanulhatunk meg, sõt egyes fegyverek végtelenített mennyiségben állnak majd idõvel rendelkezésünkre. Mellékes információként jegyezném meg, hogy tokeneket és pontszámot az utcán mászkálva is gyûjthetünk, ehhez csupán meg kell õket találni. Ha nagyon reménytelen a helyzet, bevethetjük az ún. Loco mozdulatokat is. Ezek használata után nagy tehetség kell ahhoz, hogy egy tûzpárbajból ne gyõztesen kerüljünk ki – éppen ezért az ily módon megölt ellenfelekért sokkal kevesebb pontot kapunk, mint amúgy. Ilyen mozdulat a Tornado: hõsünk két uzival a kezében folyamatosan lõve a levegõben 360 fokot fordul, így ölve meg számos ellenfelet. A Golden Gate használatával négy rosszfiút lõhetünk le teljes pontossággal, egy-egy golyóval, míg az elképesztõen látványos El Mariachi során két gitártokba bújtatott gépfegyverrel irthatunk mindent, ami lélegzik és mozog. Még négy darab érdekesség vár felfedezésre, ezek megismerését rátok bízom – ezek is legalább olyan ötletesek, mint az elõbb ismertetett három. A játékot tovább könnyítendõ, ha nagyon elszúrnánk valamit, akkor visszatekerhetjük az idõt – ilyen lehetõségünk maximálisan kilenc van, ám ezekhez is be kell gyûjteni a megfelelõ tokeneket. A játékban rengeteg felhasználható fegyver kapott helyet, így mindenféle közelharci eszközön kívül (baseball ütõ, szöges bot, stb.) sok-sok lövöldözésre alkalmas szerszám is kezünkbe akad majd. Van itt egyszerû pisztoly, uzi, vagy AK – de rendet tehetünk különféle shotgun-ok, egy M4-es vagy egy raksi segítségével is. Hõsünk mesterien kezeli eme fegyvereket, nemcsak vidáman ugrál a rakétavetõvel, hanem fél kézzel tölti újra a legutolsó shotgun-t is, ráadásul, ha ilyenbõl kettõ is keze ügyébe akad, akkor jogosan pályázhat a terminátori címre! Mivel Ramiro igen lassacskán mozog, így a közlekedést gyorsítván igénybe vehetünk jármûveket is. Van itt motor, hétköznapi autó, sportkocsi, ráadásul még targoncát is csenhetünk – mert ugye egyértelmû, hogy nem törvényes úton szerezzük meg a járgányokat. Külön megemlíteném a taxit, melybe beülve kiválaszthatjuk hova szeretnénk menni, az pedig ingyen és bérmentesen elfuvaroz bennünket a kívánt helyszínre. Jó üzlet, nem? :) Ha szépen szeretném kifejezni összegzõ véleményem a játék grafikájáról, akkor a következõt állítanám: nem emiatt válhat nagy szerelmünkké a Total Overdose. Lévén szõrõs szívûnek születtem, le is rántom a leplet, hogy miért: azt hiszem, nem túlzok sokat, ha a TOD grafikai színvonalát a jó pár évvel ezelõtt megjelent GTA III-hoz és a Vice City-hez hasonlítom, lévén az a két játék egyes elemeiben szebb, mint a mexikói GTA. Itt az embereket mintha baltával faragták volna, a textúrák mosottasak, rendkívül kevés ember modell található a játékban. Az irányítás is nehézkesre sikerült: míg motort kínszenvedés lesz vezetni, addig a járgányok is nehézkesen fordulnak – mintha nem lenne fizikája a játéknak (ráadásul az autók sem törnek úgy, ahogy kellene!). Eleinte emberünket is érdekesen tudtam csak kezelni, szerencsére ebbe volt alkalmam belejönni rendesen. Ennek tetejébe a program elképesztõen bugos, számos programozói hiba rontja helyenként a játékélményt – a betonba olvadás, mint olyan, rengetegszer fordul elõ a játékban, pedig nem kicsi bakinak számít az ilyen! Mindezek ellenére a Total Overdose-ban van valami, ami elfeledteti az emberrel a hibáit. Ez pedig a hangulata, az a leírhatatlan fíling, amit az ember átérez a folyamatos hentelés közben, a mexikói varázs, és sorolhatnám tovább a jobbnál jobb hangulati tulajdonságokat. Bárki, aki szerette a Max Payne-t, erre a játékra rá fog kattanni már csak a humora miatt is. Rengeteg nevettetõ poén, rejtett utalás vagy éppen mozdulat kapott helyet a játék párbeszédeiben, animációiban. A hangulatra nagy adaggal tesz rá az ezúttal tényleg profira sikerül zenei összeállítás – amolyan latinos hipp-hoppról volna szó, például a Delinquent Habits elõadásában. Jómagam nem épp e zenei stílus kedvelõje, ám a TOD zenéit órákig el tudnám hallgatni. Régen akadt olyan tesztjáték a kezembe, melyet mindenkinek tudtam ajánlani: a Total Overdose pont ilyen gamma. Azt javaslom, hogy ne elsõ pillantás után ítéljük meg a játékot, tekintsünk el hibáitól, és egy nagyot szórakozhatunk Mexikóban. Tequila mindörökké!
Informatika és tudomány
