A rakétánál a rendszer egyik részét az üzemanyag képez, ami igen jelentõs sebességgel távozik hátul. A teljes rendszer tulajdonképpen nem megy sehova, csupán nagyon megnyúlik, és az egyik végén ott csücsül a rakéta.
Amikor viszont ugrálsz, te is és a Föld is kis sebességgel mozogtok, és a gravitáció szépen visszahúz. Semmilyen anyag nem száguldozik el sehova.
A kisbolygók vontatásánál az a trükk, hogy a hajtómûvek nem pontosan hátrafelé irányulnak, hanem kicsit oldalra, így a kiáramló gázok szabadon távozhatnak. Persze közben a hatásfok romlik.
Ja, igaz, kell a szökési sebesség.
(akkor meg jó nagyot kell f....ni :-)
Pontosabban: ha van egy rakéta az ûrben, inerciális pályán, és begyújtom az egyik oldalán a kanócot, akkor az bizony el fog mozdulni a másik irányba. Az ûrhajók pályakorrekciói is így mûködnek.
Persze kell egy energiaforrás, amely mindkét rendszernél a vegyi reakciókból nyerõdik. Bummm!!!
Akkor magyarázd meg nekem, hogy miért müxik a raketta?
illetve a meteoritok vontatása
Kifelejtetted a számításból a gravitációt. Amikor téged visszahúz, egyben a Földet is húzza. A rendszerre ható erõk eredõje végig nulla. Mellesleg ezt szó szerint ki is mondja Newton 3. axiómája.
A "saját magad kihúzása a hajadnál fogva" itt azért sem jó analógia, mert itt arról van szó, hogy az izmaidban kifejtett erõvel mozdítod odébb a földtekét. Te vagy a rakéta.
Visszatérve Münchausen báró meséjére: ott is ki lehet jutni a mocsárból, de nem úgy, hogy hajadnál fogva rángatod magad, hanem egyszerûen felugrasz. Ha eléred a szökési sebességet, akkor, igen, kiszabadulsz a mocsárból.
Vissza térve a sárgolyónkra: nem is cél lepattani róla, nem kell elérned a szökési sebességet, csak fel kell rugaszkodnod, ekkor a sárgolyó lefelé nyomul, sõt, amikor visszazuhansz, akkor is lefelé nyomul. Tehát kétszer ütöttél. Mi nem világos?
(Az energiakülönbözetet a combocskáid adják, illetve a kaja, amelyet vegyileg mechanikai energiává alakítasz át. Ennyi elég is.)
Nem értem, hogy a hinta hogy cáfolja meg amit mondtam, az az elrugaszkodás miatt nem tekinthetõ zárt rendszernek.
Csak akkor változhatna meg a Föld pályája, ha akkorát ugranának az emberek, hogy nem esnek vissza a Földre, ugyanis amíg a levegõben vannak, addíg a Föld pályája tényleg módosul, de amint visszaesnek minden visszatér a régi kerékvágásba. Egyébként ez azért van így, mert a rendszer tömegközéppontja mozog egy állandó pályán, ha az módosul, akkor a magának a Földnek módosul a pályája valamennyire, de tulajdonképp ez akkor is változik, ha mondjuk arrébb mész egy szobával, csak jelentéktelen mértékben.
Ráadásul sokkal nagyobb energia szabadult fel egy atom- vagy hidrogénbomba felrobbantásakor, mint abban az esetben ha tényleg lehetséges lenne a elképzelésed, és a Föld még mindíg a pályáján van.
Ja amúgy meg ha ilyesmi könyvekre éhezik valaki olvassa el az egyik apolló ûrhajós által írt könyvet igen érdekes: Csillagok Fiai 1. -2.
Ebben a könyvben egy idegen faj szemén keresztül történik kapcsolatfelvétel és leszállás egy másik bolygón. Csakhogy itt az idegen faj éppen a földön száll le Kr. elõtt 7000 évvel. Igen tanulágos történet...
Az említett Ûrodüsszeiás példa az Európán esik meg ahol a japán Csiang ûrhajó száll le a jégen és balesetet szenved egy a fagyott óceán alatt élõ lénytõl mely a víz alatt él, de a fény vonza és a hajó külsõ reflektora miatt a hajóra mászik. A könyvben azért nagy horderejû mert ez az elsõ tényleges találkozás egy földönkívüli lénnyel. (a monolit is földönkívüli, de csak egy eszköz) Egyedül az egyik japán éli túl a szerencséltlenséget, de megmenteni már nem tudják ugyanis az orosz-amerikai expedíció még mögöttük van 2 héttel...
Ez amúgy részletesen le van írva a 2063 Harmadik Ûrödüsszeiában... a 2010-ben csak rövid utalás van a balesetre (és a filmben is).
a 2063-ban az egyik eltérítet ûrhajó leszáll az európán a tiltás ellenére, és a hajó fedélzetén Floyd unokája is ott van.
Érdekes mû az is.. és sajnáltam hogy sosem filmesítették meg.
Viszont azt meg lehetne csinálni, hogy a Marson elindulni az egyenlítõn egyik irányba addig, míg teljesen lelassul és meg nem áll. Ezért a Nap folyton az egyik oldalát melegítené és egész jó idõ lenne. Már csak a zoxigén meg a víz lenne kérdéses.
Biza, nem olyan.
Mert, igaz ugyan, hogy a rendszer nyomatéka (vagy mije) állandó, de gondolj csak a hintára: elég néhány rugaszkodás, és máris leng, mint az inga.
A cikket most még nem olvastam el, mert befejeztem a munkám, és megyek egyet csavarogni. Hátha akad a horogra valami. :-)
Te, figyu, én komolyan elgondolkodtam ezen. Ez már több, mint hoax.
Nem is kellene átmenni sehová, akár otthon is lehetne csinálni.
A lényeg, hogy olyankor kell ugrálni, délben, amikor a Hold épp a másik oldalon van (apály). Tehát, pld. Európa, Afrika, Ázsia nyugati fele ma délben, Amerika, Ausztrália, Ázsia keleti fele másnap délben. Mondjuk, lehetne versenyeket is rendezni, ki tud nagyobbakat ugrani, és a nyerõnek kisorsolni egy személygépkocsit..
3 mrd * kb. 50 daN = 150 mrd daN = 150 GN erõ, ez azért már nem semmi
Ha a bálnák is épp akkor fújnák ki a levegõt, az meg pláne. :-)
Atomfegyver helyett azt is meg lehetne csinálni, hogy mind átmegyünk az egyik (keleti/nyugati) féltekére, és ott ugrálunk. A Föld ettõl a másik irányba elmozdulna.
+ esetleg a Földet lehetne külsõbb pályára mozdítani, a Vénusszal együtt, de ha leszereljük az atomfegyvereinket (mondjuk, ezzel sem lenne könnyû eltolni :-) és nem találjuk fel a vonósugarat, akkor az necces lesz. (Abban már lenen fantázia, hogy a Vénuszt most toljuk kifelé, és pár százezer év múlva a radioaktív sugárzás is elpárologna).
A lakható zóna fokozatosan fog kitolódni: elõször a Mars felé (+ 2 holdacska), bár a kevés víz gond lehet, majd a Jupiter holdjaira, utána a Szaturnusz, Uránusz majd legvégül a Neptunusz holdjaira.
Az emberek ebben a sorrendben fognak valszeg kiszorulni a naprendszerbõl.
Szerencsére az óriásbogyóknak sok holdjuk van, így ha többen is leszünk, de modern technikával elférünk.
Én optimista vagyok.
Hm, nem a Clark-féle 2010 2. ûrodüsszeia c. könyvben (filmben) van az, hogy a Titánra leszállnak a kínaiak, hogy a jégbõl üzemanyagot nyerjenek a továbbrepüléshez, és a leszállóegységük fényei valami primitív õslény/növényt vonzanak a felszínre a mélybõl, a jég alatti óceánból?
Ebbe, ne: http://www.sg.hu/listazas.php3?id=1162983739 #31
de nem baj, ha több helyen ott van.
Igen, csak az anyagot nem találtad el! Nem vízbõl áll a megfagyott sapka, hanem széndioxidból, ami nem ugyanaz! de ha felmelegítjük, egy 400-500 év és lakható! Mikor indulunk?
Hát, akkor már késõ lesz, amikor a Nap kezd felfújódni (erõs sugárzás pld.) Elõtte el kell innen húzni, de szerencsére sok idõ van még addig, amely alatt bizonyára a Titánt is gyarmatosítani fogjuk (vagy inkább: belakjuk), persze csak az Európa után, ahol már eleve van folyékony víz, mégpedig rengeteg.
Egyébként a cikkbõl nem nagyon derül ki, hogy a Titán a Szaturnusz holdja. Több száz km vastag légköre van, amely fõleg nitrogénbõl, kisebbrészt metánból áll, amely jó lenne melegíteni, üzemanyagnak. Kellene is a fûtés, mert a felszíni hõmérséklet -180°C, a felszíni nyomás kb. másfélszerese a földinek. A légkörben, a nyomás, hõmérséklet, UV és kozmikus sugarak hatására szerves vegyületek, cianopoliacetilének, jöttek létre. Van ott HCN is, amely az aminosavak építõköve. Ezek a vegyületek azonban, víz hiányában (amely csak jég formájában van a bolygó testében), nem tudtak elindulni a Földön ismert fejlõdés utján.
Íme az elsõ színes kép a Titánról, 2005. január 15.-én kapta le valamelyik ûrszonda (Huygens?).
Az ilyeneken mindig jót derülök. Azt se tudjuk mi az élet, de azt tudjuk mikor alakult ki. A semmit hogy lehet meghatározni?
Szerintem az emberiség számára akkor lesz jelentõsége,
ha a Nap elkezd felfúvódni (vörös óriássá, ami nem egy gyors
folyamat), akkor néhány évig megfelelõ hõmérséket lesz
a Titánon dobbantani.
Nekünk csak a Hold, meg a Mars a lehetõségünk.
Mars:
"A felszín vizének nagy többsége a nyáron át is megmaradó sarki sapkákban van. Ezek víztartalma teljes elolvadás esetén mintegy 10 m vastagon fedné be a bolygót."
A cikk igen érdekes gondolatot feszeget, ami azonban már korántsem új. Ld: Oparin elmélet, valamint Stanley és Miller kísérlete
http://en.wikipedia.org/wiki/Chemical_evolution
A Titán távolsága a Naptól lehetetlenné teszi, hogy a kisebb bolygó méretû hold a Föld "nyomdokaiba lépjen". Még egy Vénusz-szerû, sûrû CO2 atmoszféra és az ezzel járó üvegházhatás sem emelné a Titán felszíni hõmérsékletét a víz olvadáspontja közelébe.
Informatika és tudomány
! Mikor indulunk?
A semmit hogy lehet meghatározni? 
