Hehe ez igaz, de ha nem mélyedsz el önmagadban túlzottan, hanem megpróbálod elemezni is azt amit magadban találsz akkor nem õrülsz meg feltétlenül, viszont okosabb leszel:)
Mindenki jobbnak akarja képzelni magát mint amilyen valójában és jobbnak is képzeli. Van azért egy jókkora önigazoló mechanizmus bennünk meg egy adag ego...
Mi az, hogy "nem az, hogy milyennek képzeled magad, hanem hogy milyen vagy valójában" ? Ezt te hogy állapítod meg? A másik meg, hogy milyen lélekre gondolsz? Ami minden pillanatban ugyanolyan? Vagy az a tudatállapot, amiben épp benne vagyunk?
Szép is lenne, ha az SG-s kiscsókák közül valaki eljutna arra a szintre, hogy megismerje a lelket, ami a személyisége mögött rejtõzik. Akkor máris elérte volna a nirvánát és mehetne lebegni a tibeti hegycsúcsok fölé, tutkó nem ide írogatna baromságokat... :D
Amúgy az embereknek mindig torz képük van magukról, másoknak meg még az sem nagyon lehet róluk.
Amúgy szerintem eredendõen minden ember gonosz és vagy ki tudunk mászni a sötétség mocsrából a fényre vagy csak örület és magány vár ránk.
Sokan sok mindent írtatok és mindenki véleménye a sajátja,de nem feltétlenül vitázni akarok ebben a topicban.Itt nem arról van szó milyennek képzeled magad,hanem hogy milyen is vagy valójában.A démonok nem csak bennünk laknak hanem mi magunk válunk azzá ha nem tudunk választani.Azt meg nem akarom elhinni,hogy van olyan ember aki életében nem tett semmi rosszat.Örülök,hogy van aki jót is tesz,de még mindíg nem volt egy olyan emberke aki õszintén leírta volna,hogy mi van benne,milyen is az a lélek ami benne lakik.
Hát ölésre még soha nem éreztem késztetést. :) Van mikor félek, van, mikor egész felszabadult vagyok. Sok sok tudatállapot váltogatja egymást. Mikor épp melyik a mérvadó. Vagy van valamiféle maradandó énkép? :D
de miért ne lehetnék boldog attól ha másoknak segítek? ha látom rajtuk hogy amit tettem értük nekik öröm, ezáltal nekem is az... lehetnek ezek apró dolgok, de súlyosabbak is, mindegy, szerintem megéri ezt tennem...
egyébként én bátran állítom magamról,h boldog ember vagyok.egyszerûen nem tudok szomorú lenni.néha búskomor vagyok,de nem komoly,inkább félni szoktam.pl attól,h megbukok :) de akkor is jókedvû vagyok,és rájöttem,h nem érdemes erõlködni azon,h más kedvében járj,mert semmibe vesznek,és nem tudhatod,h ki h fogja fogadni a segítséget. ezért csak annak segítek,aki kéri,és megérdemli.
ya,és /fav :)
õszinte leszek:orvos látott már?azt hiszem nálad baj van. ya,és a helyesírásodon csiszolhatnál. meg látom h a 3 ponton kívül már mondatvégi írásjelet nem nagyon ismersz XD
errõl jut eszembe: "Az amit önzetlenül teszünk másokért, nem válik hasznunkra, nem segíti elo szellemi fejlodésünket. Ha elosegítené szellemi fejlodésünket, akkor hasznunkra válik. Ha hasznunkra válik, akkor a cselekvés nem önzetlen. "
Ez butaság. Mi az hogy boldogság?! Attól nem leszel valójában boldog, ha másokon segítesz, de magadon nem tudsz és mások sem lesznek boldogabbak, mert az csakis rajtuk múlik.
hát...nem tudom, lehet hogy így van..., nem tudom megmagyarázni igazán, hogy miért akarok másoknak örömet okozni, nem hiszem hogy azt akarnám hogy elismerjenek, vagy hogy fontos legyek, persze jól érzi magát az ember ha valakik számára fontos, és elismerik, de nem ezért teszem talán az vezérel, hogy ha már én nem vagyok boldog legalább mások legyenek azok...és ha látom hogy õk azok, akkor én is egy kicsit az leszek
Sokszor az "önzetlen" segítségnek is oka van.Ha még mélyebbre ásol lehet, hogy ezt fogod tapasztalni: segítek ahol tudok, hogy elismerést váltsak ki az emberekbõl, hogy fontosnak érezzem magam, hogy felnézzenek rám, hogy igen én egy jó arc vagyok.És EZ tényleg jó érzés.
pontosan :) csak a mai társadalomban már furán néznek arra is, aki önzetlenül, egyszerûen csak jót akar tenni másoknak, és nem azért, mert céljai lennének a tetteivel, hanem csak szimplán szeretné látni a másik arcán a mosolyt, a boldogságot...
nemhittem volna h van még1 ilyen ember, énis ilyen vok, és nem fogom kinõni, mert nekem ez így jó, régen engem is basztak már át nagyon csúnyán, de egyszerû a képlet, csak olyat engedek magamhoz közel, aki erre nem képes, ha mégis átverne, akkor a pofájába röhögök, azt csuma, mert ezek szerint nem õ az akivel én szívesen bármilyen kapcsolatot is létesítenék....
a nics szükséged "locsi pocsira ..." akkor nevedd fel, ne olvasd ...
Olvassatok EMerek Blavatsky-t vagy Müller Pétert
vagy József Attilát ... és pl aki beleolvas egy Jozsef Attilak ötetbe és becsukja 3 perc után és ki se nyitja annak pl ez a topik sem ér semmit .... ennyi ...
SZinte mniden nézõpont kérdése... Úgy Fent Mint Alant és Úgy Kicsi , Mint Nagy ...
Emberek vagyunk ... mindanyiunkban ott van a egy démon ... és kifelyezzen szerintem nem hogy probáljunk meg jók lenni hanem egyenesen gyilkoljunk pusztítsunk gyûlöljünk és tegyünk rosszat és azokka a dolgokal, emberekkel szemben amik rászolgálnak ... és pl nekem túl korán kezd felnyílni a szemem és ez nagyon fály ... mmibdg látni kell ki . mit érdemel ... arra akarok erre kijukadni hogy aki megérdemli azzal ahhoz a szeretetnek a joleküségnek és a segítõkészségnek menyiségbeli és mninöségbeli határa nincs ... tudjatok szeretni ... mert az embernek bármenyire is nemhiszi a szeretet az ami biztonságot nyújt ... de ahoz hogy ezt egy ember igazán megérthesse magában kel tisztázni rengeteg dolgot ... és ez nagoyn nehéz mert pl mnidígvan egy másik énünk aki ha lelki ismeretünk szerint roszul cselekedtünk vagy cselekszünk kijavít és fellülbírál mniket ... ezzel az emberel kell beszélgetni és közös nevezõre jutni és ez nagyon nehéz .... és ha az ember biztonsága megvan akkor egy gyönyörû démonná válhat ... én is kiskoromban a mesékben mnidíg a roszaknak drukoltam hogy így mnodjam .... :D .... mert az ember , embergyermek a roszat "vagánynak" tartja ... azabaj... hogy nekem l túlsok mnident kelet átélnem akkor amikor nem volt biztonságom és nem voltam felkészülve dolgokra és belebuktam ... eredménye az hogy sok sok szempontot figyelembe nézve kiégtem ... és fály nagyon fály ... mniden ... és félek egydül maradni mgmamal mert reszketni kezdek .... és ezt csak íg azért mnodpom el mert itt szinte mnidenki idegen és az ember sokal joban megnyílikidegenbe ... azabaj hogy nem egy kis kamaszi dekadencián megyek kresztül .. salynos ... komolyan ha nem lettem vonla képes meglátni azt ami a fontosabnál is fontosabb akor már rég sínek között lennék :'( .... és én csak tanácsolom mnidenkinek ... hogy gnodolkodjo el ezekröl a dolgkoról amit elsö körökben mndotam ... lehet hogy kívülre semit nem mutatok belõlle ... de kérlek legyetek érzelgõsek egy kicsit ... akkortlaáln van r esély hogy õszinték legyetek magatokhoz ... mert amikor már valki magának kimondja azt amit valójában gondol akkor lhet csak kezdeni megértetni hogy hogyan is kellene ....
hát én személyszerint soha nem akartam senkit bántani, vagy rosszat okozni akárkinek is... épp ellenkezõleg...ott segítek ahol csak tudok, ez nyugtat meg, ettõl érzem jól magam, mindent azért hogy boldognak lássam a körülöttem lévõ embereket és ettõl én is az leszek ;)
Értem. CÉLJA van egyébként a topiknak? Btw, paradoxon. Abból, hogy leírom milyennek képzelem magam még nem fog senki másképp megítélni mivel valójában nem is ismer ezért nem is tudhatja, hogy mikor és hol tévedek. Ergo=locsi pocsi topik.
Sok minden nézõpont kérdése,de nem gondoltatok néha olyanra ami rossz és beteges?Ez vajon mitõl van attól,mert perpillant így gondoltátok vagy,mert ilyenek vagytok igazából.
Nem,nem akarja meg mondani senki milyen vagy.Mutasd meg az iagzi önmagad!Én például nem tartom magam jó embernek,mert tele vagyok dühvel indulattal és félelemmel.Ez oda vezet,hogy mindíg rossz gondolataim vannak és utálom magam.Ilyen vagyok harcolok ellene,de ez vagyok én.Tudok jó is lenni,de belül mindíg is az tetszett amit nem szabad és ez az igazi önmagam.
Általánoságokró besézlni itt azrért fály mert mnidenki valamien siznten magát veszi alapul a világ megértésében ... mert a világot mi alkotuk magunknak és mi adtunk értelmet minennek és ebbe a wilágban 1 az isten maga az én, a te.. az Ego tudat ... ezt kell elöször megérteni szerintem ... és utánna lehet csak magával az ember ... magunkla lenni nagyon ritkán tudnunk .. és beszélgetni magunkal õszintén szinte soha .. van akinek egész életében nem sikerül ....
Á,sz4bolcs látom ide,találtál jó hosszú hsz így elsõre.Van benne valami amit írtál,de ez vagy te?Biztos,hogy tudod milyen vagy?Sokszor megtehttél volna bizonyos dolgokat akár megölhettél volna valakit csak úgy.Miért nem tetted?Mert nem vagy gyilkos?Félsz a büntetéstõl?Vagy pedig van benned is valami,talán egy hang ami azt mondj:Áljj,ne tedd!
most ezt nem értem.akkor beszéljünk magunkról,és ti megmondják,h igazából nem is milyen is vagyok? :DDD pszichiáterek csinálják azt,h beszélsz magadról,aztán megmondják,h ki vagy,mi vagy,sztem én tudom a legjobban,h milyen vagyok,csak hát nem mindig az igazi arcát adja az ember,manapság már nehéz õszintének lenni,de én próbálok mindig az maradni
Az csak összezavarná a dolgot.Inkább mindenki maga meséljen arról milyen is valójában.Sokszor akarunk bántani másokat tudatosan csak hogy kiélhesük a gonoszságunk,de valamiért ezt nem mindíg teszük meg.A bennük élõ jó és rossz közti vívódás az élet nagy harca és tudom mindenkiben meg van ez.Errõl lenne itt szó milyen az emberek igazi természete,milyen az igazi önmagunk.
Hajrá!
Nem tudom, mennyire nyilvánul késõbb ontopicnak, de nekem két idézet ugrik be errõl:
"Tudja, élt a második világháború végén Sopronban egy pasi. Hivatásos feljelentõ. Csendõröknek, SS-nek, Gestapónak, válogatás nélkül dolgozott. Aztán amikor közeledtek az oroszok, és mindenki pakolt, akinek vaj volt a fején, ez a pasi csak ült nyugodtan, hosszú lábait elnyújtva, és bagózott. "Maga nem fél, a maga múltjával? – mondták neki. – Mindjárt itt vannak az oroszok!" "Nem baj, csak legyenek – mondta a pasi mélységes mély önismerettel –, szar emberre mindig szükség van.""
-Popper Péter
Jelek után kutatsz, Keresed a kulcsot, A rejtély nyitját. Csirkék beleibe bámulsz, Térképezed a csillagok mozgását, Számolod a lélegzeted, Istent becenevén kántálod, Kártyát vetsz, Összeadsz számokat, Vég nélkül szeretkezel, Böjtölsz, Drogokat szedsz, Tanulmányozod a szentiratokat, Tealevelekbõl olvasol, Szellemekkel beszélgetsz, Tested elbûvölõ pózokba csavarod, Egyik gurultól a másikig szaladsz, Szemináriumokra és elvonulásokra jársz, Gyakorolsz, Könyveket vásárolsz, Kazettákat hallgatsz, Tiszta szívbõl imádkozol. Ram Tzu tudja: Amikor mindezzel végeztél, Ott találod önmagad.
-------------------------------
Ram Tzu tudja:
Bedõlsz a hízelgésnek.
Imádod azt hallani, Hogy te nem vagy más, mint:
Tiszta szeretet Végsõ Jóság Tökéletesség Isten Minden, mi Csodálatos és Értékes
Olyan mesterekhez rohansz, Akik biztosítanak afelõl, Hogy nem az a közönséges Kis seggfej vagy, Akinek titokban tartod magad.
De tudod mit?
Az a Te, amirõl õk beszélnek, Nem te vagy.
Én most épp ilyen vagyok. De nem mindig találom magam.
Lesz majd pszichiáter is a topikban?
Nos ezt a topicot azért nyitottam,hogy legyen egy hely ahol mindenki elmondhatja vagy megismerhesse az igazi önmagát.Mindent tudsz magadról ismered magad eléggé ahoz,hogy eldönts jó vagy rossz ember vagy?Tudsz-e választani a bennünk levõ jó és gonosz közt?Ilyen témákban várok hozzászólásokat vagy csak mondjátok el milyenek vagytok igazán.