Most olvasom: New York-ban a bürokraták betiltották az éttermekben a hidrogenizált dúsított olajszármazékok (talán jó fordítottam le) használatát. Na ez az amirõl beszélek a NANNY STATE. OK, ha a szakemberek azt hiszik, hogy nem jó az egészségnek, akkor irják az étlapra, hogy XYZ doktorok azt állítják, hogy káros és kész, de ne mondja meg, hogy nekem mit szabad ennem, ne tiltson nekem semmit amivel mást nem veszélyeztetek. Ha én akarom az egészségemet károsítani ez az én dolgom, nem az államé. Felnõtt emberek vagyunk vagy mi a szar? Minek nekünk ilyen NANNY.
Hogy ne legyen "értészavar", nem gyenge államot akarok én hanem korlátolt államot. Az államnak megkell legyen a megfelelõ hatalma, hogy eltudja végezni a feladatát, erõss állam OK, de korlátolt erõss állam. Az amit én nem tartok jónak, hogy ez a feladata nem korlátolt, azt csinál amit akar, azt szabályoz amit akar. Azt csinál amire nincs joga, mert amire neked vagy nekem nincs jogom arra az államot sem hatalmazhatjuk fel, hogy helyettünk végezze, és az államot a polgárai alapítják, tehát azok hatalmazzák fel, nem fordítva, bár szerintem így kellene, hogy legyen. Szabadságban így van. Persze az államot errefelé bár úgy mondják, hogy Szent István király alapította, a Pápa és a Szentszék áldásával (akitõl a koronát kapta) azok pedig az Isten áldásával tették ezt, mert ugye a Szentszék az Apostoli szék, a Pápa Szent Péter örököse, Szent Pétert pedig Isten nevezte ki... tehát az állam a hatalmas (Isteni) az osztogatja a népnek a jogot.
Ez így nincs rendben, ez így nem szabadság.
Erõss állam, de korlátolt. Ugyanakkor ha tovább vinnénk a vitát akkor belevágnánk a federalizmusba, vagyis, abba a kérdésbe, hogy a közösség mennyire kell önnáló legyen, vagyis a közintézeteket mekkora közösség kell, hogy alapítsa (mert OK lehet, hogy nem lehet minden privát), de szerintem a közoktatás, kulturális intézmények maximum megyei de inkább városi nagyságrendûek kellene, hogy legyenek, nem államiak, ugyanis az állam nagyon messze van az emberektõl, nagyon messze van az adott közöségtõl.
Borzasztó, hogy az integrációt sokan úgy képzelik el, hogy egyesülés, pedig az integráció az két nem egységes dolog egymásmellettlétét jelenti. Két ember mindég két ember marad, még ha integrálódik vagyis közösségbe él akkor is, nem lesz egy nagy ember, nem ugyanazt szereti, nem ugyanazok a szükségletei stb. az EU egyébként itt hibázik a legnagyobbat. Miért kell egy Magyarnak úgy élni mint egy Németnek vagy miért kell ugyanazt tanulnia a suliban, nem biztos, hogy a közösségének és neki arra van szüksége, nem biztos, hogy az az izlése sem vagy az életfilozófiája. A multikulturális környezet nem azt jelenti, hogy több kultúra egybeolvad és a nagyobb gyõz, hanem azt, hogy egymás mellett élnek, fejlõdnek és egymást gazdagítják.
Ja és nem a multiktól kell védeni a népet, hanem a szabadságot kell védeni, mert ha szabadság van akkor a multik sem különbek senkitõl, a pénzük és erõforrásaik gazdasági elõnyt adhatnak nekik de csak akkor ha ki tudják használni - ha nem akkor veszíteni fognak (megérdemelten), politikai elõnyt csak a korlátlan állam adhat nekik, nem a pénzük és nem az erõforrásaik, csupán az állam.
Nézd van két ember, az egyiknek van puskája a másiknak nincs. Tehát az elsõ elõnyben van, nagy elõnyben. Most ez a puskájával mehet vadászni, neki lesz hús az asztalon, a másik is vadászhat de hátrányos helyzetben van. Az állam itt nem szabad beavatkozzon mert semmi joga. Ugyanakkor ha az elsõ leakarja lõnni a másikat, na itt az államnak ezt meg kell akadályozza, mert ez esetben az elsõ (a puskatulajdonos) a másik szabadságára, életére tör. Ugyanakkor egy idõ múlva az elsõ rájön, hogy ketten gyorsabban tudnak pl. házat építeni és közösséget köt a másodikal, vagy megosztja vele a vadat, vagy kölcsön adja neki néha a puskát. Na most mindketõjüknek jobb, és mivel a másodiknak is van ideje vadászáson kivül másra is, esetleg barkácsol egy puskát, vagy valamit amit valakivel elcserél egy puskáért. Na most már mindkettõjüknek van puskájuk, de nem úgy, hogy elvették egymástól (mert ezt nem tehetik, az államnak az a dolga, hogy megakadályozza az ilyen dolgot), értéktermelésbõl lett a másiknak is puskája, méghozzá az elsõ segítségével. Most már mindkettõnek van puskája, tehát más az elsõnek sem kell osztani vele a vadat, oszthatják valakivel akinek nincs vagy elcserélhetik valamié vagy barkácsolhatnak valami értéket amit használhatnak vagy szintén elcserélhetnek... stb.
Na ez nagyon ügyetlen és egyszerû mese, de alapjában mûködik. Értékteremtés az egyetlen reális dolog a jobb életre, az elosztás nem. Elosztás esetében egy kalácson osztozkodunk, ha mindenki viszont értéket teremt akkor mindenkinek több jut, senkinem sem jut kevesebb. És ez akkor mûködik igazán jól ha együttmûködünk, ha közösségben élünk, ha munkamegosztás van.
Én úgy látom, annak ellenére hogy jól elvitatkozunk, a lényegben, abban ami talán nem is került szóba, valójában egyetértünk. Arra gondolok, hogy olyan társadalomra van szükség, amely felelõsség teljes, gazdasáhgilag is önálló egyéneken, családokon, vállakozásokon (alapvetõen kis és közepes) alapul. Valójában amikor én az állam erõsítésére gondolok azt azért mondom, mert csak egy erõs állam képes az egyének, a családok és a kisebb vállalkozások önállóságát, függetlenségét, autonómiáját és szuverenitását, egyszóval szabadságát biztosítani a nagyobb gazdasági szereplõk, pl a multikkal szemben.
Egy ilyen állam felelõsséggel ellát minden olyan feladatot, amivel megteremti az infrastruktúrát, a társadalom alapjait. Közút fejlesztés, közegészségügy közoktatás, kultúrális intézmények stb.
Jelenleg az állam minden olyan intézményt eldob magától, amivel az embereket támogathatná, az olcsóbb állam a költséghatékonyság, dereguláció, racionalizálás meg mindenféle jelszavakkal. Eközben az állam olyan gazdasági szereplõket támogat azoknak nyit utat, akiket fékezni kellene. A nagyvállalatoknak, multiknak, mert õ maga nem hajlandó, nem képes megszervezni az ország gazdaságát, így átengedi nekik a terepet.
Ezek a nagy vállalatok pedig nem jótékonysági intézmények, ha nem is direkt tesznek a társadalom az emberek ellen, pl a leszorított munkabérekkel, a kiszorított szakszervezetekkel, de nem különösebben érdekli õket a dolog, ha csak valaki nem koppint az orrukra. Már pedig csak az állam képes rá.
Erre az egészre jó példa, a legutóbbi nagy botrány az átcimkézésekkel.
Te máshol húzod meg a határt, de lehet hogy csak a retorikában van különbség, de hát ugye azért jó egy ilyen vita, hogy ezeket tisztázzuk;)
Na látod Nexus6, errõl vitatkozunk, ez az intervencionalizmus. Most New York állam az adófizetõk pénzét költi azért, hogy az AMD-t odacsábítsa, miközben erre csak azért van szükség, mert New York a legszocialistább állam az USA-ban, a terhek, az adók, a szabályzások sokkal nagyobbak mint pl. Oregonban vagy akármelyik államban, esetleg Connecticut-on kívül, és az AMD-nek ez miatt esze ágában sincs oda építeni, mégha esetleg minden más infrastruktúra és erõforrás a legmegfelelõbb akkor sem. És most az AMD oda építi a gyárát, de nem azért mert az a legmegfelelõbb hely, hanem mert kap valamit. Idõvel ez a valami már nem lesz (jönnek az új politikusok, akiknek ez már nem fontos, mert valami újabb hasonló dologra koncentrálnak, hogy politikai pontokat szedjenek maguknak) és akkor az AMD észbekap, hogy jobb helyen is építhet gyárat, és akkor ezt majd becsukja vagy leszûkiti (persze akkor már az AMD-t fogják hibáztatni, nem az államot nem a politikusokat, akik egyébként a más pénzét költve voltak a hõsök amikor bejelentették, hogy jön az AMD), miáltal egy csomó ember munkahelyét veszíti.
Ugyanakkor az AMD aki nincs rászorúlva most itt kap 650 milliót az államtól, miközben pl. a 5 embert foglalkoztatõ kiscég amely nehezen tud sikeres lenni, nem kap semmit, sõt az õ által fizetett adóból adnak most az AMD-nek. Na most akkor jó az intervencionalizmus, az állam nagy felesleges szerepe vagy nem?
Informatika és tudomány
