Megigértem hogy szólok. Mind a kettõ egyszerre... Valami azt súgja, nem biztos hogy nem a hálózat feszültségingadozása a ludas... De csak a fénycsövek döglöttek meg.Olybátor tûnik hogy kimászott belõlük a gáz... Hiába na, ezt is Kínában gyártották. :D
Ha veszed a fáradtságot és jobban megnézed idéztem az oldalról amin megtaláltam, azok kedvéért akik nem akarják fárasztani magukat a kattintgatásokkal. Az a kis macskakaparásszerû a szöveg elõtt és végén. Látod? A szerzõ ikerfémszalagnak mondja a bimetált, ami szó szerinti fordításban kettõs fémet jelent. Szerintem rajtad kívül ezen nem akadt fel senki! Talán járhatnál önkontrol gyakorlatokra.
"egyik elektródja egy U alakban meghajlított ikerfémszalag."
Ikerfémszalag az anyád kínja! Bimetall az ami két nagyon eltérõ hõtágulású fém összevasalva.. Melegítéskor a nagyobb hõtágulású fém jobban nyúlik és a bimetall görbül vagy ha meg van görbítve kipróbál egyenesedni így zárhat áramkört. A glimm a melegítésre szolgál.
http://mek.oszk.hu/00500/00572/html/viltech2.htm
Ott van, úgy a közepe felé. Rákerestem hátha emlékeim megcsalnak, ezt KB 25 éve olvastam. Az elõzõ megjegyzésemet visszavonom. .
"A fénycsõgyújtó egy olyan, nemesgázzal töltött parázsfénylámpa (glimmlámpa), amelynek egyik elektródja egy U alakban meghajlított ikerfémszalag. A parázsfénykisülés hõjének hatására az ikerfém elektród megváltoztatja alakját, hozzáér az ellenelektródhoz és így zárja a fénycsõ katódfûtésének áramkörét. Az áramkörben folyó áram felmelegíti a fénycsõ elektródjait. Mivel a gyújtóban az elektródok zárlata miatt ekkorra már megszûnt a parázsfénykisülés, az ikerfém hûlni kezd és rövid idõ elteltével megszakítja az áramkört. Az áramkör megszakítása az elõtét önindukciója révén feszültséglökést hoz létre, ami begyújtja a fénycsövet, így az áram ettõl kezdve a fénycsõ elektródjai között folyik. A fénycsõben kialakuló áramot az elõtét vasmagos tekercsének impedanciája korlátozza."
Szerintem valamit félreértettél. A fénycsõ fojtótrafója sorba van kapcsolva a fénycsõvel ezt nem kapcsolgatja semmi. A fénycsõ két végén lévõ érintkezõk közé van bekötve a bimetálos gyújtó. Felkapcsoláskor a csõ még nem ionizált, ezért a két végén lévõ, gyújtón keresztül sorbakötött izzószálon folyik az áram. A gyújtó meg a felvett áram függvényében idõnként leveszi róluk az áramot. Amint a csõben a gáz ionizálódik, az áram a kisebb ellenálláson az ionizált gázon keresztül folyik (világít), ezért a fénycsõgyújtó bimetálja lehül és ismét zár. Várja a legközelebbi gyújtást. Borzasztó egyszerû is egyben ugyanakkor ez a rákfenéje a fénycsõnek. Van egy másik módszer is a csõ begyújtására. Ha az üzemi feszültségnél magasabb feszültséggel elérjük a gáz két elektróda közötti átütését az ionizáció létrejön. Minél hosszabb a csõ, annál magasabb az átütési feszültség. Csakhogy az elektronikát senki sem akarta valahogy gyártani, vagy úgy voltak vele, hogy feszültségbõl 230V is elég sok ebben az országban. A KF-eknél a csõ rövidsége miatt könnyebben megoldható a magas feszültségû gyújtás, de ez is precíz elektronikai alkatrészeket feltételez. Hosszabb élettartama lehetne a csõnek.
2120Ft (bruttó) 8W. A 40W-os változat olyan 4-5E forint között mozog (nem emlékszem tisztán), szintén elektronikus elõtéttel. Ja, csõvel meg armatúrával, cakli-pakli. Csak a bizsergedrótra kell rákötni és kész.
Persze hogy szólok ha valamelyik beadja a kulcsot. Csak gyõzzed kivárni:).
Ebben nincs bimetal(sem ptc), mindkét izzószál két végpontja közösítve van :). Ebbõl sejtem hogy pár kV feszültséggel ionizálják a gázt, majd utána leveszi az elektronika az 'üzemi' feszültségre a delejt, nehogy bekokszoljon a csõ, illetve az elektronika. A fénycsõ a kondik értéke és a hozzájuk csalatkozó tekercsek(trafó ha úgy tetszik) mérete alapján (saccolt érték következik) 30-50 kHz-el vannak járatva. A hálózat zavarvédelmét ellátó tekerencs nincs kispórolva, az egyenirányított feszültséget 2db párhuzamosan kapcsolt 10uF/500V kondi szûri, tehát láthatóan villogni nem fog, még véletlenül sem.
És igen. Amíg nem szökik ki a gáz a csõbõl, illetve az elektronika nem mihálylik meg, addig világít.
Minden fénycsõ indulásakor a bimetallon keresztül mikor felizzítja az izószálat nagyobb feszültséggel kezd. Amikor ionizálódott a gáztöltés az áramlás a csövön hosszában indul meg és a bimetall kihül,(szétkapcsol) akkor a fojtón keresztül megy a folyamatos üzem, kisebb feszültségen.
Kínából Románián keresztül vezet az út. :-) Mégis hol és mennyiért vetted? De ugye szólsz ha elpusztul valamelyik? Soha nem értettem a reklámokat! Csak akkor mondjuk ki a nevét, ha fizetnek érte! Ha valamiben hibát találtunk, (fogyaszthatatlan, vagy teljesen alkalmatlan a fogyasztásra) NEM MONDJUK ki a nevét, mert a gyártónak és a forgalmazónak is joga van ismeretlenségben maradni! Nehogymá' a vásárló is megtudja mit és kitõl nem szabad megvenni!
Nem hozhatnánk létre egy olyan fórumot ahol megbeszélhetjük ki milyen termékkel járt rosszul?
Nem bírtam ki... Nemrég dicsekedtem a vadonásúj fénycsövekkel, amiket beszereztem. Egy kicsit szemrevételeztem belülrõl, az belét górcsõ alá véve. Úgy érzem, minden gond nélkül kihúznak egypár évtizedet. Ahhoz képest hogy Romániából importálják és Kínában gyártják, elég korrekt az elektronika és a többi kacat kivitelezése. Nem igazán spórolták ki belõle az alkatrészeket, és ezek sem igazán alulméretezettek.
A gyújtás nem az izzószálak hergelésével történik, hanem nagyfesszel, amit az elektronika visszaszabályoz a késõbbiek folyamán. A panel sem valami összetákolt cucc, gyenge forrszemekkel, stb. A 'végfok' fetjei (típusjelölés nélküli, de nem igazán aprók) eléggé túlméretezettnek tûnnek, már csak annak az egy icnek(szintén jelölésmentes) az élettartam baszogatja a csõrõmet...
Minél kisebb az izzó teljesítménye, (mint a hûtõben is) annál nagyobb az izzószál ellenállása. Nem izzik olyan magas hõmérsékleten, mint a nagyobb teljesítményû társai, világítási ideje pedig töredéke a helységvilágításra használt izzókénál. Nagyobb szálellenállása miatt a bekapcsoláskori áramlökés is kisebb. Tehát minél kisebb az izzószál teljesítménye, annál tovább tarthat.
Az elõbb kimaradt, hogy a halogénes izzókkal vigyázni kell, mert némelyik nem szerelhetõ fel tetszõleges irányban az izzó gáztöltésének hõmozgása miatt. Ha nincs hõmozgás vagy rossz irányba tart - nincs önmegújuló jelleg. Ezek általában a térvilágításra használt hosszúkás (pálcaszerû)izzók. Vizszintesen kell õket elhelyezni.
A halogén izzó szála magasabb hõmérsékleten izzik, mint a hagyományos izzó szála, ezért több fény szolgáltat. A különbség csak annyi, hogy a mûködés közben helyenként (elvékonyodó) elpárolgó izzószál wolframrészecskéit az izzó gáztöltésében lévõ halogén elemek kötik le, amit a vékonyabb részen magasabb hõmérsékleten izzó szál által keltett hõmozgás visszaáramoltat és leköt. Tehát hosszabb az élettartama és magasabb a fényhasznosítása. Viszont nem sokkal takarékosabb a hagyományos izzónál. Ezért találták ki a fénycsöveket és ennek továbbfejlesztett változatát a kompakt fénycsöveket, amik valóban kevesebbet fogyasztanak ugyanakkora fénykibocsátás mellett. Ugye a fénycsõ eléggé villog, számítógépes munkahelyen még tovább fárasztja a felhasználó szemét, esztergapad és forgó eszközökkel dolgozók számára balasetveszélyes a stroboszkóphatás miatt. (ld. elõbb) Ugyan 3 fázison alkalmazva a hatás csökkenthetõ, a mérete miatt nem mindenütt használható. Fõleg a mechanikus gyújtás okozza a halálát hiszen gyújtáskor a csõ két végén lévõ izzószálak ionizálják a csõben lévõ gázt a további vezetés reményében. A fénycsõ gyújtója egy egyszerû bimetál ami ki-be kapcsolgatja a fénycsõ izzószálának fûtését. Hát nem túl precíz eszköz. A KF valóban jó megoldás lenne, de amint az elõbbiekben írtam indokolatlanul magas áron adják, és gyenge minõségû elektronikát alkalmaznak hozzá. Ebben a formában ez is halott dolog. A profit még mindig az elsõ, utána jöhet a emberek megelégedettsége, és esetleg a környezetvédelem.
Lehet, h lejjebb már írta valaki, de az energiatakarékos ( kompakt fénycsõ) izzónak abszolút nem tesz jót, ha csak rövid idõre 1-2 percre, de sûrûn kapcsolgatják ( pl forgalmas lépcsõház) igazából be sem melegszik 1 perc alatt. Szal ennek így semmi értelme nincs. Lehet alkalmazni ún, halogén izzókat amikben szintén van izzószál, de kis fogyasztás melett nagy fényerõt biztosítanak.
Én csak döbbenten néztem hogy valakinek ennyire nincs alapvetõ fogalma hogy mi történik egy fegyvercsõbõl való lövés közben és bíróság elött mondhatja a hülyeségét.még az volt a szerencse hogy nem a vádlott ellen tett "szakértõi" véleményt hanem a tényfeltárásban szerencsétlenkedett.
Az a legszomorúbb hogy állítólag tankönyvben jelenik meg ilyen butaság, mikor alapvetõ hogy minden a világon bármely dolog bármilyen igénybevételtõl csak romlik az állaga. Igaz hogy láttam bírósági szakértõt aki a lövésrõl szakértett és pillanatok alatt kiderült hogy lövése sincs az egészrõl.
Ez úgy van hogy a folyamatos üzem párologtatja az izzószálat ami elvékonyodáshoz és elpattanáshoz vezet. A ki be kapcsolás meg a fém szerkezetében hoz létre (elfáradást). senki nem mondta hogy csak a kapcsolás okozza a szál elszakadását, de nem mindegy hogy naponta hényszor kapcsolgatják.Minden igénybevétel csökkenti mindennek az élettartamát.
Gondolkoztál már a hûtõn?:) Naponta hány tucatszor kinyitja a család, mindig csak pár pillanatra, de szinte sose kell cserélni az égõt. Ellenben a konyhában? Néhány havonta. Hogy is van ez?
Amit senki nem mer kimondani, én kimondom! Amit a te tankönyvedben olvastál, miszerint a bekapcsolás gyakorisága nem befolyásolja az élettartamot BALGASÁG! Próbáld meg elvinni a válladon az 50 kg-os kukoricás zsákot 100 m-re úgy, hogy felveszed és mégy vele, vagy leteszed 10 m-enként, majd felveszed újra! A munkád fizikai értelemben ugyanakkora lesz, mégis az utóbbinál jobban ki fogsz fáradni! Ehhez szerintem nem kell bizonyíték, minden villanyász tudja gyakorlatból.
Nem gondolom ezt partalan vitának bár az tény hogy a tankönyv azon állítását nem tudom bizonyítani, mondjuk egy tankönyv bizonyítását nem is érzem igazán feladatomnak (és nem is tartom szükségesnek). De ez mindegy is, hiszen amit írtál a verebes példára azzal én is egyetértek. A kérdés csak az mennyivel él tovább a kalitkában?
Erre linket pedig találtam, ebbõl: Since bulbs usually burn out during the current surge that occurs when they are turned on, one would expect that eliminating the surge would save light bulbs. In fact, such devices are available. Like the diode-based ones, they are available in a form that is built into caps that one could stick onto the tip of the base of a light bulb. These devices are "negative temperature coefficient thermistors", which are resistors having a resistance that decrease when they heat up. When the bulb is first started, the thermistor is cool and has a moderately high resistance that limits current flowing through the bulb. The current flowing through the thermistor's resistance generates heat, and the thermistor's resistance decreases. This allows the current to increase in a fairly gradual manner, and the filament warms up in a uniform manner. However, this extends the life of the bulbs less than one might think. If the filament has thin spots that cannot survive the current surge that occurs when the bulb is turned on, then the filament is already in very bad shape. At this time, the thin spots are significantly hotter than the thicker parts of the filament and are evaporating rather rapidly. As described earlier, this process is accelerating. If the thin spots are protected from surges, the life of the bulb would be extended by only a few percent. Additional life extension occurs only because the thermistor keeps enough resistance to result in enough heat to keep it fairly conductive. This resistance slightly reduces power to the bulb, extending its life somewhat and making it slightly dimmer.
Ha a statisztikát vesszük alapul, akkor mondhatni azt hogy egy izzónál a megadott 1000 órás élettartamot úgy határozzák meg hogy vesznek (mitomén) 1000 darab izzót, és ha ezeknek az izzóknak az 50%-a 1000 óra múlva mûködik, akkor ezer óra az élettartama ezen terméknek. Tehát ha górcsõ alá veszünk 1000 darab izzót, és ki-be kapcsolgatjuk õket, akkor 1000 óra múlva vagy világít az 50%-uk vagy nem. Ezt így el lehetne dönteni, de nem azzal az indokkal hogy ez volt leírva abban a tankönyvben, és ezért nincs igazad. Tehát azon állításnak hogy "A bekapcsolási gyakoriság az élettartamot nem befolyásolja" valóságot átfedõ része körülbelül annyi mint annak hogy egy rózsaszínû elefánt egy lufiban kapaszkodva benéz a 9. emeleti lakás ablakán. 50%. Vagy benéz, vagy nem. Sem ellene sem mellette nem lehet bizonyítékokat szerezni.
És a példádra reagálva, ha a kiöregedett verebet kalitkába rakod és ott tartod (eteted,itatod, stb), akkor annak az esélye hogy a macs felzabálja, konvergál a nullához. Tehát a csuri élettartama felülmúlhatja a statisztikai átlagot, amelyet a szabadon élõ verebekre fogalmaztak meg.
Összegezve, ha 'lágyindítással' kapcsolod a záramkörbe az izzót, akkor valószínûsíthetõlegesen magasabb élettartamot ér meg, mint amennyit egyébként megérne. Ezt ismét csak statisztikai alapon lehetne bizonyítani, de sajnos erre még nem találtam konkrét kisérleti bizonyítékot. Valószínûleg te sem tudnál konkrét linket adni.
Ellenben ha utánajársz az elektoncsöves korszak úttörõinek, akkor elég sok érdekes, az izzószálakkal foglalkozó problémát és a rájuk talált megoldások garmadájával találkozhatsz. Persze nem csak a neten, inkább könyvtárakban lelhetõ szakirodalomról van szó. Végül is az izzólámpa és az elektroncsõ között elviekben csak annyi a különbség, hogy az utóbbiban nincs rengeteg elektróda és persze a gáztöltés milyensége sem mellõzhetõ. Tehát a régebbi könyvekben található egypár leírás az izzószál párolgásáról, elvékonyodásáról, ésatöbbirõl illetve a felsoroltak miértjérõl, illetve a folyamat lassításának a gyártási/felhasználási hátterérõl.
Mellesleg értem én hogy mit akarsz mondani, de ez ebben a felállásban egy parttalan vitának tûnik, amiben én nem nyerhetek, mert nem tudok egy olyan dolgot cáfolni, amit te nem tudsz bizonyítani. Tehát a véleményem dióhéjjban annyi, hogy .
Erõltettem igen, hogy megtudjam mi az tudás ami alapján simán hibásnak tartod a könyvben leírtakat. Most kiderült számomra, hogy nem pusztán nem értesz egyet egy állításával, hanem még önellentmondásosnak is találod azt!? A logikai láncolatod szerintem is önmagában elfogadható, ám ha jobban belegondolsz az csak egy villamos modell, és sehol sincs benne szó a párolgás folyamatáról hogy az hogy is megy végbe, milyen a hõfüggése, szakadáshoz szükséges idõtartalma, stb.
És hogy miért triviális? Itt a kedvenc mondatom :) A bekapcsolási gyakoriság az élettartamot nem befolyásolja. Tehát akárhányszor kapcsolhatjuk, akármennyi áramlökést engedünk át rajta, az átlagos élettartalma akkor is 1000 óra lesz.
És a másik mondat amivel szerinted ez ellentmondásban van: Az izzólámpák esetében az élettartam "drasztikusan" a szál elszakadásával ér véget…amely lehet túláramtól is, de inkább leggyakrabban attól. Egy példával élve: a viszonylag rövidéletû veréb vígan repkedve éli életét, ám megöregedvén egyre nehezebben megy már neki a repülés, sõt egy idõ után már fel sem tud szállni olyan öreg és gyenger. Egy verébkének veszélyes ám a földi lét, csúnya macskák tucatjai járnak-kelnek arra, hamarosan egy el is kapja védtelen vén verébkét.
Tehát a veréb élete a macska szemfogától ért véget, ám az idõtartalmat amíg a verébke élhet nem a macska szemfogai hanem a szervezetének öregedési folyamatai határozzák meg.
Nézd, én alátámasztottam az érvelésemet egy -szerintem elfogadható- logikai láncolattal. Ezzel szemben te azt erõlteted hogy én bizonyítsam be neked egy mondat állításának helyességét, amely a két sorral elõtte lévõ állításokkal homlokegyenest ellentétben áll, és ez szerined teljesen triviális dolog. Ez valamiért bosszant.
Nem nagyon értem a 12777 órát... Egy 60 Wattos égõ 0,06 KWh-át fogyaszt óránként 12777 óra alatt ~767 KWh-t fogyaszt. Ezt beszorozva a kb. 38 forintos KWh árral ~29000 Ft jön ki.
/OFF Azt számolni, hogy a saját árát mennyi idõ alatt fogyasztja (kb. 50 óra egyébként) el erre hasonlít: Egy szakadt lada 100 km-eren kb. 12 liter benzit eszik. 250 Ft-os benzinárral a saját árát (50000 Ft) 1667 km-en eszi meg. Egy új szuzuki 100 km-eren kb. 6 liter benzint esztik. A saját árát 2500000 166667 km-en eszi meg. Tehát a szuzuki nem éri meg mert 1000x annyit kell vele autózni mire a saját árányit beletankolhatjuk./ON
Nézd, azért ragaszkodom ahhoz a mondathoz, mert az egy tankönyvbõl származik. Feltételezhetõ tehát hogy valóban olyan emberek írták azt akik igazán képben vannak izzólámpák terén, nem azt mondják hogy úgy gondolom (mint én), hanem ahogy van.
Te a tankönyv egy állításával szemben beszélsz, most akkor hibás a tankönyv, szegény kis világítástechnikusok hülyeséget tanulnak?
Szivar jól mondja! A motorinditáshoz használt kondenzátor nem elektrolit kondenzátor, de kondenzátor. Az elektrolit kondenzátor polarizált, ezért CSAK egyenáramú körben használhatod! Az izzó valóban az izzószál elvékonyodása miatt megy tönkre, ám a bekapcsoláskor pontosan azon a helyen melegszik túl az izzószál ahol a legvékonyabb. Ezért állítottuk azt, hogy a bekapcsoláskor megy tönkre a legtöbb izzó. A folyamatosan fûtött izzószál egy egyensúlyi állapotban van ahol a szál ellenállása és a rajta átfolyó áram beáll az üzemi értékre. Így az elvékonyodott részen arányosan jóval kevesebb áram szalad át, ezért a túlterhelése sem akkora mint bekapcsoláskor!
"Amit most leírtam az jól megfér azzal sorral amit a pdf-bõl idéztem: A bekapcsolási gyakoriság az élettartamot nem befolyásolja. Ami mellett Te érvelsz, az is?"
Az izzó élettartama többnyire a wolfram szál párolgása miatt korlátozott, ezt viszont elõsegíti az izzószál teljes kihûlése illetve utána a felfûtése, azaz a bekapcsolás gyakorisága. Ha 'lágyindítású' a kapcsolód, akkor az izzó élettartama jócskán megnõ(het, kívéve egyes egyszerhasználatos izzókat).
De ha ezzel a megállapításommal és a lentebb leírt sorokkal netalán nem értenél egyet, akkor legyél olyan kedves kifejteni az álláspontod lényegét. Persze azon a mondaton kívül hogy "A bekapcsolási gyakoriság az élettartamot nem befolyásolja."
Na igen, olvastam én is. Az értelmezésemben az áramlökés igénybe veszi az izzószálat, amit csak egy jó állapotban lévõ szál tud elviselni. Ha az már a hosszú használat végett néhol elvékonyodott, akkor ez adja meg neki a végsõ döfést, de nem ez az igazi ok amiért az égõ elhasználódik.
Amit most leírtam az jól megfér azzal sorral amit a pdf-bõl idéztem: A bekapcsolási gyakoriság az élettartamot nem befolyásolja. Ami mellett Te érvelsz, az is?
#288-ban azt írtam hogy „Persze érvelhetsz úgy”…, látom megtetted.:) Amit leírtál, abban hiba nincsen. Ha viszont ennyire hiszel benne, adj valami támpontot, szerinted 1 bekapcsolás hány óra normál használat általi állapotromlással egyenértékû?
Képzeld nem. Ugyanis a váltóáramra nem nagyon szoktak elektrolitkondenzátort azaz 'elkót' használni, mert némi idõ múltával kondenzátor helyett rövidzárként viselkedne(egy darabig, amíg szét nem pukkan). Amire te gondolsz, az a papír (illetve egyébb) szigetelésû polarizálatlan kondenzátor.
A váltakozó áramkör az hogy mûködik? Menet közben váltakozik az áramkör, vagy feszültség nélküli állapotban? :P
Te nem láttál váltakozó áramkörben elkót? Pld az egyfázisú motorokat indítják vele, különben kurblizni kellene.Fáziseltolást hoz létre.Sok helyen használják.
Köszönöm a linket és elnézésedet kérem ha netán bántó illetve lekezelõ hangnemben írtam volna.
De azért találtam egy bekezdést a cikkben:
"Az izzólámpák esetében az élettartam "drasztikusan" a szál elszakadásával ér véget. A szálszakadásnak több oka lehet. Az esetleges technológiai hibáktól kezdve az egyenlõtlen volfrámpárolgáson keresztül a bekapcsoláskor jelentkezõ néhány ms-ig tartó áramlökésig. (A szál hideg ellenállása még kicsi!)"
Nos akkor jöhet az okfejtés. Ha egy átlagos 100W teljesítményû hagyományos égõt veszek figyelembe, és nem bonyolítom túl a dolgokat - egyenárammal üzemeltetem az égõt (egyszerûbbnek tûnik a számítás, más kérdés hogy nem biztos hogy sokáig mûködne az izzó, de a szinuszhullám egy pontjának megközelítésére megfelel)... 230V feszültséggel számolva a névleges teljesítménybõl akkor ~0,43 ampert kapok eredményül. Hidegen az izzó ellenállása ~40 ohm. Ha erre a 40 ohmos ellenállással rendelkezõ szálra rákapcsolom a 230V-os feszültséget, akkor úgy tûnik hogy 5,75A áramerõsséget kapunk végeredményül, ami az 'üzemi' áramerõsségnek több mint a tízszerese.
Tehát egy százas égõ üzem közben(meleg izzószállal) ~100W energiát vesz fel és alakít hõvé, addig hideg izzószállal ez az érték ~1300W is lehet, tehát pár tizedmásodpercig több mint egy kilowattos teljesítmény fordítódik az izzószál fûtésére. Ha egy (vagy több) helyen elvékonyodik a szál, akkor kezdetben jóformán csak ezen a helyen 'dolgozik' a delej. Végül is ez egy 'ördögi' kör lesz, mert itt vékonyodik legjobban a szál, tehát ezen a szakaszon növekszik legjobban az ellenállása, itt fog legjobban és leghamarabb felmelegedni a szál.
Végül is, a sok duma helyett inkább a példa kedvéért szakaszokra bontom az izzószálat és ezen szakaszokat ellenállásokkal helyettesítem. Akkor fogjuk rá hogy 4 szakaszból áll az izzószál(valójában rengetegbõl, de ez mellékes...). A (számomra) könyebb számolgatás végett mindegyik szakasz hidegen 9 ohmmal rendelkezik, kivéve egyet, aminek az ellenállását 10ohmnak kiáltjuk ki(R1,R2,R3 = 9ohm,R4 10ohm). Ekkor ha 230V egyenfeszültséget kapcsolunk a sorba kötött ellenállásokra, akkor a következõ értékeket kapjuk:
Elfûtött teljesítmény összesen ~1,43kW R1,R2,R3 = ~347W R4 = ~386W
Látható hogy a kisebb ellenállású szakaszon majd 40W-al több energia megy a fûtésre.
Ha a felfûtött izzószálat nézzük (egyszerûsítés miatt csak 10-el szorzom az ellenállások értékét):
Elfûtött teljesítmény összesen ~143W R1,R2,R3 = ~34W R4 = ~38W
Ezen esetben a kisebb ellenállású szakasz csak 4W-al melegít jobban mint a többi szakasz. Összegezve nem teljesen mindegy hogy 40W párologtatja az izzószál anyagát, vagy pedig 4W, ráadásul a példánkban szereplõ ellenállások valójában nem egyszerre melegednek fel, hanem a 10 ohmos elõbb mint a 9 ohmos, mivel több energiát fût el. Mivel elõbb fût fel, elõbb lesz nagyobb az ellenállása mint az R1..3 ellenállásoknak. Ekkor elõfordulhat az is, hogy duppla akkora teljesítményt fût el, mint a hasonszõrû szakaszok.
Ha bekapcsoláskor csökkentjük a feszültséget, akkor kisebb áramerõsség folyik majd át a teljes ellenállássoron, az elfûtött energia kisebb mértékben tér el az egyes szakaszok között, ezeknek az ellenállása és hõmérséklete relative egyszerre fog emelkedni, és nem lesz köztük égbekiáltó különbség, mint a fentebb vázolt esetben.
Remélem hogy érthetõen és hibátlanul vázoltam fel a dolgokat. Amennyiben nem így lenne, akkor majd valaki kijavítja a hiányosságokat. Vagy nem.
Rosszul illesztetted be a linket, így nehezen fogom megtalálni. Különben sem tudok angolul, mert csak magyar iskolába jártam. Igazán lefordíthatnád. Megírhatnád azt is, hogy melyik világító alkalmatosságnak nem befolyásolja az élettartamát a ki-bekapcsolás?
Köszönöm hosszú válaszod, valamint egyéb értékes tanácsaidat, csak éppen semmi olyat nem mondtál amit eddig ne tudtam volna. Azt nem értem miért kell a másikat teljesen amatõrnek nézni/kezelni. Hosszasan kifejtetted miért lép fel áramlökés bekapcsoláskor, ezzel ellenkezõt sosem mondtam, ám te/ti valahogy triviális összefüggést láttok az áramlökés és az égõ élettartalma között. És itt a bibi, erre kérdeztem rá, mi szerintetek ennek a fizikai oka?
Azonban ha nem a nullátmenetnél kapcsoljuk rá a feszültséget, akkor az üzemi áramerõsség sokszorosa folyhat át az izzón, és ahol az izzószálnak kisebb az ellenállása(szennyezett anyag, vastagabbra sikerült egy kicsit az a rész a gyártás folyamán,stb), ott nagyhirtelen elpárolog az izzószál anyaga.
Az a baj, hogy amíg hideg az izzószál -így túláramot enged magán átfolyatni- az izzószál HIDEG, nem akar párologni. Mikor meg már meleg és párologna, akkor a túláram marad el.
Persze érvelhetsz úgy, hogy olyan helyen ahol a szál hibás, ott nagyobb az ellánállás, így ott jobban melegszik, ami igaz is csak éppen összehasonlítva a forró pont ellánállását a teljes méteres hosszúságú száléval, akkor belátható hogy ez csak arra elég hogy picit melegebb az a rész mint egyébként, így HOSSZÚ idõ alatt tovább párolog.
Ha pedig még mindig egy „nem gondolkodó” szájmenésének tûnnek az általam leírtak, akkor tessék ezt megcáfolni:
A bekapcsolási gyakoriság az élettartamot nem befolyásolja. Innen: http://www.efficientlighting.net/formerdoc/pubdoc/ELI210.pdf
325 V lesz az. Elkót betenni váltóáramú körbe? Ugye nem mondod komolyan?
Fenéket stimmel. Három fázisú hálózat esetében a két fázis közti feszültségkülönbség ugyanakkora minden idõpillanatban, megközelítõleg 400V, egy fázis esetén a nullához viszonyított feszültségkülönbség idõben változó, 0-230V-ig (sacc/kb érték) tetszõleges feszültséget felvehet.
Hááááát. Ha valaki váltakozó feszültségre elkót használ, az megérdemli :). A többi az stimmel:)
Apropó, fénycsõ (8w foglalattal, elektronikus fénycsõelõtéttel, meg amúgy is caklipakli) kétezeregypárszáz pénz. A budiban és a spájzban csodálatos szépségével fog kitûnni... A nagyobb teljesítményû változatok nem kerülnek sokkal többe.
A hálózati feszültségnek nincs maximuma mert a feszültség mindíg a színusz egy pontján lehet csak. A két tetõpont távolsága 314 V az a csúcsfeszültség. Ez egy kondenzátornál érdekes csak mert az feltöltõdik mindkét csúcsra, ezért 220 V-os hálózathoz min. 350 V-os elkót teszek be pld.
Szerintem ha nem gondolod át a leírtakat, illetve nem olvasol vissza a fórumban, akkor egy életen át hiába várhatsz a válaszra.
Az izzószálnak idõ kell ahhoz(pár msec), hogy felfûtsön, addig gyakorlatilag rövidzárként viselkedik. Ha a nullátmenetnél adod rá a delejt, akkor elméletileg 0 amper és 0 volt (gyakorlatilag ettõl mindig eltér egy kicsit) áramerõsségrõl indul a tánc, így lesz ideje felfûtenie a szálnak, mely felfûtés közben az ellenállása sokszorosára növekszik, amíg be nem áll egy 'egyensúly'. Ekkor a hálózati feszültség csúcsán sem tud az üzemi áramerõsségnél nagyobb áram átfolyni az izzószálon.
Azonban ha nem a nullátmenetnél kapcsoljuk rá a feszültséget, akkor az üzemi áramerõsség sokszorosa folyhat át az izzón, és ahol az izzószálnak kisebb az ellenállása(szennyezett anyag, vastagabbra sikerült egy kicsit az a rész a gyártás folyamán,stb), ott nagyhirtelen elpárolog az izzószál anyaga. Gyakorlatilag ilyenkor úgy viselkedik egy izzó, mint egy olvadóbiztosíték.
Használat során is párolog (és egyébb úton leamortizálódik) az izzószál anyaga, ezért nem mindig az elsõ bekapcsolásnál jelentkezik ez az apró probléma.
Ha nem hiszel nekem, akkor mérd meg egy kicsavart(a hálózati feszültségtõl igencsak elszeparált) izzó ellenállását. Utána a névleges teljesítményébõl kiszíámíthatod a névleges üzemi áramot, mivel a feszültség az relative ismert. Most kiszámolhatod azt, hogy mekkora áramerõsség folyik át a hidegizzószálon akkor ha a hálózati feszültség szinuszának a csúcsán vagy a 'közepén' kapcsolódik be az áramkörbe. Ezen adatok ismeretében kiszámolhatod hogy mekkora teljesítményt is vesz fel pl. egy százas villanykörte adott körülmények között. Utána már nem fogsz meglepõdni hogy miért is ég ki nagyhirtelen a cucc és miért pont akkor amikor.
Azt kérdeztem, hogy miért van az -amit egyesek itt mondanak- hogy ha a hálózati feszültség maximumában (230*gyök2) sikerül felkapcsolnom a villanyt, akkor az tönkreteszi az égõt. Amit írtál az nem válasz a kérdésemre.
Nem kap nagyobb feszültséget, csak hidegen jócskán kisebb az ellenállása az izzószálnak mint forrón, ezért a névlegesnél nagyobb áramerõsséggel rohan át rajta a delej, ezt sok bekapcsolás után egy villanással, sötétséggel vagy a kettõ kombinációjával tolerálja az izzó.
Már megint ez áramlökés, hogy ettõl bizony kiég az égõ ha a feszültség-szinusz csúcsán kerül bekapcsolásra. Honnan szeditek ezt? Most komolyan, csak azért mert átmenetileg 40%-al nagyobb feszt kap bekapcsoláskor az izzó, mint annak névleges értéke miért égne ki? Hamarabb melegszik be az izzószál, annyi.
"fényerõszabályozó triakja fázishasítással szabályozza az izzóra kerülõ teljesítményt"
Egen. Csak ahhoz le kell szabályozva lennie bekapcsoláskor, mert teljesen felcsavarva átengedi a színuszt egy az egyben.
Látom jó kis vita alakult ki! Én csak az izzó bekapcsoláskori áramlökését említettem (a hidegellenálláson -izzószál- ez a kritikus), mivel ezt elektronikusan korlátozva az izzó élettartama megnövelhetõ. A fényerõszabályozó triakja fázishasítással szabályozza az izzóra kerülõ teljesítményt. Bekapcsoláskor nincs nagy áramlökés, ezért az izzók sem mennek tönkre idõ elõtt. Ha a villanykapcsolók gyártása során az illetékes beletette volna a kapcsolóba azt a néhány áramköri elemet pár SZÁZ forintért, lehet nem is jutott volna eszünkbe, hogy a hagyományos izzót kicseréljük KF-re. Ugyan többet fogyaszt, de barátságosabb a fénye. A vacak KF-ek gyártása során felhasznált villanyáramot meg elhasználjuk az izzókkal amik gyártása és megsemmisítése kevesebb energiába kerül.
Lásd egyben a dolgokat, ne csak részenként egy-egy idõtartamot, mert rettent nagy hülyeségek kerekedhetnek belõle (tudom, mert gyakoroltam;)), de ne kívánd hogy képletek garmadájával igazoljam az állításod ellentétét.
Ha induktív fogyasztóról lekapcsoljuk a feszültséget, akkor elméletileg teravoltos feszültség impulzust is kaphatunk eredményül, ami hasonlóan szép áramerõsséget eredményezhet(ne). Hacsak nem számolunk azzal az apró körülménnyel hogy az induktivitásnak valós ellenállása és kapacitása van. Ha ezzel kalkulálunk, akkor egy kicsit másképpen alakul a végeredmény. Még a szupravezetõ (ismét egy mágikus szó...) tekercsek esetében is, igaz itt más okokból(is) kifolyólag.
"akkor mérhetõ a benne maradt áram feszültsége, feszültségugrása kikapcsoláskor." --> persze ellenkezõ polaritással, ahogy a létrehozott mágneses tér megsemmisül, azaz minden visszatér az eredeti állapotába, és így ellentétes irányú áramlást indukál.
"Kisebb feszültség kevesebb áramot tud áthajtani azonos ellenálláson."
Összegezve kevesebb teljesítményt ad le az ellenállásként szonosított fogyasztó.
Továbbá az áramkör megszakításakor a tisztán ohmikus ellenállású fogyasztónál (a hagyományos vellanykörte nagyon jól megközelíti ezt) nincs sem feszültség, sem ebbõl eredõ áramlökés. Az hogy mit mutat a mutatós mûszer, az megint más kérdés. Itt érdemes figyelembe venni azt hogy az analóg mûszerekben van valami rugó is, ami ellenáll az alaktromos áram álltal létrehozott mágneses terének. Továbbá az analóg mûszer induktív...
Különben is, ha sorosan van kötve a fogyasztóval, mi a csudát mérne, egy nem zárt áramkörben kikacsoláskor? Voltmérõt kell párhuzamosan kötni a fogyasztóval, és ha induktív, akkor mérhetõ a benne maradt áram feszültsége, feszültségugrása kikapcsoláskor.
Ezt hogy kell érteni? Egyszer jobbra, egyszer balra? (Vártóáram miatt nem lenne csoda.) Vagy kikapcsoláskor még emelkedik egy pillanatra az áramerõsség? Motoroknál és trafóknál van az, amit írsz.
(Ti. a bekacsoláskori nagyobb áramlökés a kegyelemdöfés, az befejezi, amit az elõzõ nagyobb áramlökés elkezdett [ha épp annak nem sikerült, csak meggyengíteni].)
Ez mitõl lenne? Az izzó nem igazán induktív. Nálam eddig mindig bekapcsoláskor halálozott el. Azt is megfigyeltem, hogy néha megolvad+elvékonyodik bekapcsoláskor a szál egy helyen(valószínû a színuszhullám csúcsa közelében lett bekapcsolva), de azért még mûködik. Kikapcsoláskor nem történik semmi! Aztán újabb bekapcsoláskor a megolvadt rész már nem bírja tovább, és szétszakad. Ezért hiszed te azt, hogy kikapcsoláskor történik a meghibásodás.
Informatika és tudomány
.
A KF-eknél a csõ rövidsége miatt könnyebben megoldható a magas feszültségû gyújtás, de ez is precíz elektronikai alkatrészeket feltételez. Hosszabb élettartama lehetne a csõnek.
. 
.
