nyugi már, nem bántott senki. nem kell megsértõdni, írj nyugodtan, ha van mit közölnöd. mondjuk, elérted a célodat, feléledt a topik. viszont, tényleg nem volt idevaló az a kép. humorosba elment volna a többi között.
Nem a diszkókban kell keresni a normális lányokat, lehet ezt nem mondták még a mai fiataloknak XD Viccet félretéve... Az élet majd odasodor egy olyan elé, aki tökéletesen megfelel számodra, lehet más szemében nem lesz normális az az illetõ csaj, de kit érdekel, ha számodra éppen megfelelõ? Felesleges, apróságokon lovagolnak sokan, maga ez a téma is felesleges, sõt, egyáltalán mi értelme van? Majd mások mondják meg nekem hogy számomra ki a normális lány? Ugyan :) Majd én azt eldöntöm :) És kb mindenki eldönti önmagában, hogy neki mi a normális lány.
ennyi erõvel szinte minden beszélgetés felesleges :)
Nem. vannak dolgok amikrõl érdemes beszélgetni, viszont vannak olyan dolgok amik egyénileg adódnak automatikusan nem? :) Ha te szereted a paprikás krumplit, minek megkérdezni, hogy miért jó a paprikás krumpli? Mert neked jó, más meg nem szereti.. Vannak témák amikre érdemes idõt szentelni, és van amire felesleges. De nem rontom el a beszélgetést, véletlenül keveredtem ide erre a részre és beleolvasgattam :)
Szerintem felesleges :) Mert gondolom mindenki elmondja hogy szerinte mi a normális lány és mi nem. Azt gondolom, összefoglaltam megfelelõen a véleményemet, errõl a témáról, és azt is tudom, hogy bizonyára számos, elsõ szerelmén túl lévõ emberke irkált ide,és nyilván jó néhány már az ezen túl lévõ is. De mint mondtam, senki, SENKI nem döntheti el senkinek, hogy kit, mit szeressen. Az belül van, benned. Ott érzed. Ha másokra hallgatsz, becsapod önmagad csak. ismerek olyant aki a kurvás lányokért van oda, ismerek olyant is aki a szerény és családiasért van oda. Mindkettõnek más a véleménye arról, hogy mi a normális lány. Senkinek sincs joga ezt felül bírálni. :) A baráti körök pedig vagy elfogadják ezt az illetõnek, vagy mehetnek a búsba, már ha az illetõ ki mer állni a saját érzéseiért :)
Véleményt lehet nyilvánítani igen. Csak kérdezd meg önmagadtól, hogy ad e valami + ot ez a te érzéseidhez? Érdemes errõl beszélgetni? Hiszen ami neked megfelel norbre egy lányban, az úgy sem fog megváltozni bárki, bármit is mond nem? :)
ebben nincs vita, de nem hiszem hogy itt pl bárki megmondaná bárkinek is hogy hogy kéne élje az életét.. ahogyan senki nem mások szerint fogja élni az életét. .viszont van olyan hogy az ember néha tanácstalan bizonyos dolgokban.. nekem ez a topik is errõl szól.. vélemények cseréjérõl.. önfejlesztésrõl.. oylat nem tennék magamévá amivel nem egyezik az életfelfogásom
engem érdekel bizonyos kérdésekben az hogy mások hogyan oldanak meg dolgokat az életükben, ki hogy él meg bizonyos helyzeteket, és ebbõl próbálok "profitálni" a saját életemmel kapcsolatban.. pl az értékrendekrõl folytatott vita is érdekes számomra.. mondjuk hoyg ki hogy látja milyen a mai társadalom, ezen belül a lányok stb.. ezekben a beszélgetésekben is vannak érdekes dolgok számomra.. és nyilván nem ezektõl fogok jobban vagy kevésbé szeretni valakit..
Szerintem, ha valaki tanácstalan valamiben, érdemes a baráti körét megkérdezni, nem vadidegeneket :) Természetesen ez csak az én egyéni felfogásom, mások másképpen is gondolkozhatnak. :) De elgondolkoztam, lehetséges, hogy vannak, akik valóban tanácstalanok, és lehetséges az is, hogy van aki itt, egy egy válaszban kapja meg azt a választ fel nem tett kérdéseire, ami pont kell neki. Csak nekem fura volt így ahogy elolvastam jó néhány kommentet, miszerint másoknak megfelelni, mások hogy látják a kapcsolatomat stb... ez nekem abszurdnak tûnt és irreálisan torz gondolkodásnak :)
nincs abszolult mérce ami leírná hogy kell viselkedni vagy érezni.. ami neked irreális vagy abszurd, az másnak lehet hogy nem az.. és fordítva is igaz persze..
barátok? igen az is jó, de van amikor a barátok sem tudnak mindenre választ adni, vagy esetleg elfogultak.. mellesleg a barátaid is idegenek voltak egykor ;)
Én magam úgy fogom fel a dolgot, ha van egy lány akit szeretek, elõnyeivel és hibáival együtt, oly mindegy ki mit gondol róla. Az igazi barátok elfogadják ezt, akik meg nem, azok nem is voltak jó barátok. Az elsõdleges szempont mindig az ÉN és a PÁROM. Minden más ezután következik. Ezen nem lehet változtatni, aki pedig ennek ellenére másképpen cselekszik, az becsapja önmagát, és idõvel úgy is felszínre tõr valós jelleme, értékrendje. És ha mások észrevétele, kedve alapján választott párt magának, az úgy is tönkre fog menni, éppen emiatt.
a baráti kör is ugyanúgy telibeszarja az érzelmi világod ugyanis mindenki SAJÁT magával van elfoglalva..az egy dolog, hogy odaböffentenek némi támpontot, ami nem biztos, hogy célravezetõ hisz önmagából indul ki és az õ életük nem az enyém...az megint más kérdés, ha minden klappol, minden rendben mûködik akkor jó néhányan elmennek jobb esetben az ember esküvõjére, de akkor is, mert "JÓ BULI, EVÉS, IVÁS, TÁNC, ZENE"
Az igazi barátok nem így gondolkoznak, tapasztalatból tudom :) Persze igaz barát nem lesz valakibõl 1-2 hetes ivászat, netes beszélgetés, meg buli után. Ahoz sokkal több idõ kell, persze ez is magánvéleményem :) De még így is fenttartom, ha egy igaz barát nem fogadná el azt hogy én xy lányt szeretek, mehet a picsába. Senki sem szólhat bele az érzelmi világomba, ami csak az enyém, és a választott nõmé. És azt hiszem pontot tehetek mondandóm végére :)
Nekem mindig 1 komoly "barátom" volt bizonyos életszakaszaimban aztán valami történt kisebb konfliktus nélkül is eltávolodtam tõlük...vagyis õk tõlem.
Egyik gyerekkori kb 10 évig tartó barátomat mindig én kerestem fel holott bírta a fejem, de 2 kerülettel arrébb laktam tõle és 2 hetente mentem el oda. Apám halála után nagymamámhoz jártam oda és ez a barátom is ott volt felcsöngettem mentünk bringázni, focizni minden. én kb 15-16 voltam õ kamaszodott 13 körül volt, de teljesen más fordulatot vett az egész...Elkezdett más irányba érdeklõdni én pedig megragadtam a szokásos, bicikli, foci és egyéb sport programoknál...Aztán egyszercsak eltûnt egy kis idõre nagymamája betegsége okán még nem is jelentkezett egyszercsak felcsengettem hozzá, majd közölte ne menjek fel inkább a másik haverját hívta fel. Otthagytam a picsába azóta se kerestem fel...De õ se...Ennyit ért a hûû, de nagy barátság, ennyit számított neki 10 év...
most egyedül tengõdöm és valahogy nem izgat mi van a középiskolai 9 éves barátommal úgymond, akivel addig a pillanatig, amíg nem voltam pénztelen tudtam is tartani a kapcsolatot...azok után annyira elszegényedtem, hogy még programokban se tudtam részt venni túlzottan így kissé eltávolodtunk õ meg keresett másokat...
mindenki másképpen egyforma, nézd meg magad, idejössz, hogy felesleges beszélgetni ebben a fórumban, ehhez képest vagy 5 hozzászólást írtál feleslegesen vagy mégsem feleslegesen?
azért abba gondolj bele, hogy mit vársz tõlünk? azt várod, hogy mi ne csináljunk olyan dolgot ami szerinted felesleges, de honnét tudod, hogy mi nem szeretünk felesleges dolgokat csinálni?
milyen igaz barát az, aki nem fogad el egy döntést a párválasztással kapcsolatban? max elmondja, hogy neki ez nem stimmel ezért, meg ezért. de ott marad melletted, ha kell segít. akkor barát valójában. nem egy párkapcsolat fogja a barátságot felrúgni. az való igaz, hogy a rendes lány neked, a te szemedben legyen rendes, a többiek meg elfogadhatják a döntésed. nagy baj lenne, ha mindenki egységesen állna ahhoz, hogy ki a neki valóan rendes lány.
Válaszoltam bizonyos fel nem tett kérdésekre, melyeket felém tettek fel... Nem várok én senkitõl semmit,elmondtam a véleményemet. De most gondolj bele, ha nem írtam volna tovább reagálva arra amit írtak (válasz Derek Morba üzenetére) nem lettem volna bunkó? Megadom a tiszteletet azoknak, akik reagáltak a kommentemre, ennyi történt :)
De hogy véget vessek annak, hogy esetleg nekem támadjon bárki is, hisz nem e céllal írtam ide elsõre sem, hogy bárkit is megbántsak, az nem szokásom. Egyre figyeljen mindenki:
Ne add el a gerinced, mert nem kaphatsz másikat :)
Ha ezt betartod, mindig bátran tükörbe nézhetsz :)
és mi van azzal, aki megvette tõlem? - õ sem kapta meg csak megvette? akkor igazából nem is tudom eladni? vagy eladom, de akkor megszûnik létezni
Látod, te most kötözködsz :) Szerintem fel sem fogtad a mondat értelmét, de szíved joga :) Megyek, azt gondolom mindent leírtam ide amit akartam, további jó szórakozást :)
azzal, hogy elfogadod cigarettázik, és hogy akár helyetted is eltakarít és semmit nem segítesz a házimunkába nem jelenti azt, hogy dúlna a kompromisszum köztetek...szimplán egyeduralom van, illetve, ha nem takarítana ki nem úgy tûnik, hogy megcsinálnád...
Dohányzásra könnyû rászokni, minden attól függ az illetõ mennyire akar másoknak megfelelni ugyanis legtöbb esetben így alakul ki ez a ritka rossz szokás. Ad egyfajta biztonságot, és hozzácsapódhatok egy bizonyos körhöz legalább is sokan így gondolják...Késõbbi életszakaszban a feszültség levezetés mivoltja miatt nem teszik le legalább is erre ragasztják rá, akik függõk...
a takarítás egyáltalán nem nagy teher, ház mérettõl függetlenül hamar végez az ember vele, itt azon van a hangsúly, hogy munkaundora van-e az illetõnek vagy sem...
És elég gáz, hogy csak akkor vagy hajlandó takarítani, ha éppen azt mondanád a barátnõdnek tegye le a cigarettát...És azzal, hogy te elfogadtad azt, hogy õ dohányzik semmit nem adtál:D
Ha esetleg te tartod el a barátnõd, aki ennek okán megcsinálja a házimunkát fõz rád, talán ez lehetne egyfajta kompenzáció, vagy ebben állapodtatok meg netán így jöhetne létre köztetek kompromisszum...
szerintem ez nem kompromisszum, hanem üzlet.. valamit valamiért
a kompromisszum szerintem az lenne ha te (bár nem szereted a dohányzást), azért mert szereted a barátnõdet, elnézed ezt neki, meghozod azt az áldozatot (mindenféle ellenszolgáltatás nélkül), hogy hagyod õt dohányozni, mert ez vele jár.. inkább dohányozzon melletted, mint hogy ne legyen a barátnõd..
de egyszer mintha már cseréltünk volna errõl véleményt :)
én elfogadom, hogy valakinek mást jelent a kompromisszum, viszont én úgy érzem hogy nekem nincs semmi alapom senkinek azt mondani, hogy te változz azért hogy elfogadhassalak.. az jó dolog ha valaki önként változik számára is pozitívként értékelt irányba egy kapcsolat kedvéért vagy hatására, de a kényszer szerintem nem hasznos
ezt nem is kell mondani, mivel azt a jellemet fogadod el eleinte, akit megismersz. a véltozás azután jön, hogy idõket töltöttök együtt és idomultok is. #22381 igazad van, ott forgatja ki a kommenteket, ahol akarja. "saját akarat kényszerû feladása a másik javára" ?? ez mégis meddig meeht majd szerinted? ennek fals vége lesz, nem normális kapcsolat, ami miatt feladtad az akaratod. ez nem kompromisszum, hanem önmegtagadás. #22376 van, akinek nem nehéz leszoknia a cigirõl, sõt nem is kell hozzá más motiváció, csak önmaga. a takarítás nincs egy síkon a szenvedélybetegséggel. rossz volt a hasonlat.
dohányzás ellenes vagyok, undorítónak tartom az utána lévõ szagot, eleve, hogy a friss tüdõbe beszívja a elégetett száraz növényi levél égéstermékét és utána kifújja
nem tudom elképzelni, hogy odaálljak az autóm kipufogójához vagy a parázsló fa fölé hajoljak és a füstöt beszívjam szándékosan sõt ezt még a napi rutinomba be is építsem, naponta ezzel eltöltsek 15-20-szor 4 perc 46 másodpercet, ami összesen 1- 1,5 órát jelent a nappalomból, ami eleve 8 óra alvást feltételezve csak 16 óra, tehát minden nap 10%-át ezzel töltsem el
szándékosan túloztam a jellemzéssel, de akkor is van ennél jobb függõség
az, hogy a lány melletted él az nem lehet kompromisszum kérdése, a kompromisszum ezen túlmutat, az nekem nem elég "ígéret" promis, hogy azért cserébe, hogy mellettem van, én elfogadom, hogy dohányzik
miért?
mert mi a jó nekem abba, ha egy dohányos mellettem van ha ezen kívül semmi mást nem tesz, ennyi erõvel egy dohányzó 55 éves hajléktalan férfi is lehetne melletted
vagy neked az, hogy egy nõ van melletted már elég?
még egy példa, kutyát sem azért tartasz, mert úgy van aki a papucsodat szétrágcsálja vagy cicád, aki összecsikarja a bútoraidat ^^
Én is undorítónak tartanám, ha a párom távol tartaná tõlem és kint az erkélyen intézné el abszolút nem lenne vele problémám...a dohányzó fél természetesnek veszi, ha te elfogadod õt...akkor lenne gebasz, ha te nem tudnád akkor nem lennétek együtt valószínûleg...
de ez akkor sem kompromisszum, hogy hagyom a másikat, hogy szívja a füstöt...takarítás végeredményben nagyobb áldozat hisz a fizikai ereje megy el az embernek fõleg a gyengébb nemnek, akinek ezenkívül ott a mosás, fõzés és egyéb otthoni tevékenység, amit esetleg nem vagy hajlandó megcsinálni...
és õ is megtehetne bármit ennyi erõvel...olyan dolgokat is, amik neked nem tetszhetnek belül...kérdés te ezeket a dolgokat elfogadod-e, de erre azt válaszolnád, hogy mégis miket;)
"mert mi a jó nekem abba, ha egy dohányos mellettem van ha ezen kívül semmi mást nem tesz, ennyi erõvel egy dohányzó 55 éves hajléktalan férfi is lehetne melletted"
ha a csajod nem tenné meg neked amit te elvársz tõle, az neked ugyanannyi mint egy 55 éves hajlesz?
senki nem tökéletes, így szerintem amit tehet az ember az az, hogy olyat választ akinek a tulajdonságai, személyisége nagy részét tudja szeretni, tisztelni, a többit pedig elfogadja hogy ez vele jár.. aztán lehet mondani hogy ez vagy az nem szimpatikus, de azt már a másik félnek joga eldönteni hogy változtat-e ezen.. neked meg szived joga hoyg eldöntsd, akarod-e úgy is ha nem változtat..
kutyát sem azért tartok.. nõt sem "tartok", úgyhogy ez nem jó példa szerintem
én nem azért szeretek valakit mert õ viszontszeret.. akkor mondhatod valakirõl hogy szereted, ha a hibái ellenére is pozitívan tudsz felé fordulni.. a szeretet nem lehet sem kompromisszum, sem üzlet kérdése..
az más kérdés hogy azért mûködik egy kapcsolat mert kölcsönösen akarjuk mûködtetni, és ez akkor igazán jó ha kölcsönös szereteten alapszik..
az hogy te nem vagy tisztában magaddal és az érzéseiddel, az még nem azt jelenti, hogy igazad van
ha valakit szeretsz, azt azért szereted, mert kialakult egy olyan elképzelés benned róla, ami jólesik neked és akkor magadat szereted olyannak, amivé az által váltál, hogy kialakult benned egy gondolat róla
tehát, ha szeretsz valakit, akkor igazából nem azt az embert szereted, hanem azt a változást éled meg szerethetõnek, amit az õ megismerése jelent
ezáltal becsaphatod magad elég könnyen, utána, ha jönnek a tapasztalatok a lánnyal kapcsolatban, amik esetleg nem tetszenek, akkor azokat kompenzálnia kell a jó dolgoknak vele kapcsolatban, mert akkor ez a prekoncepció el fog sekélyesedni, ha csak a rosszat látod meg, ezen a lánynak is dolgoznia kell, de neked is, mert ha nincs egyensúly, akkor borul a kapcsolat
az hogy nem vagy tisztában azzal hogy én mivel vagyok tisztában magammal, és az érzéseimmel kapcsolatban még nem jelenti azt hogy nekem nicsn meg a saját igazam, valamint azt sem hogy csak a te igazságod létezik
azzal egyetértek hogy a legtöbb ember (korábban magamat is beleértve) gyakran esik abba a hibába, hogy akkor gondolja valakirõl hogy szereti, ha a másik neki szeretetet, jó érzéseket tud adni..
viszont én pont ezért nem mondom ezt addig, amíg csak a fenti érzést tapasztalom magamon.. csak akkor mondom ezt bárkinek is amikor eljutok odáig amit a #22391-ban leírtam..
ha jól érzed magad valami hatására, akkor szereted azt a valamit, függetlenül attól, hogy azt egy csaj okozza vagy egy cicus vagy egy tál húsleves vagy egy szem eper
tisztába kell kerülnöd az érzéseiddel ez tény és ebben igazad van
viszont, ha te eldöntöd, hogy szereted a húsleves, akkor az nem azt jelenti, hogy bármilyen körülmények között szeretni fogod - hidegen lehet hogy már nem, vagy ha el van sózva esetleg sótlan, vagy nincs benn elég tészta vagy túl sok tészta van benne és így tovább, tehát azért tenned kell neked is és a húslevesnek is, hogy az jó legyen neked és ezt a tökéletes húslevest kompromisszumok árán éred el, mivel dinamikus egyensúly van van olyan elsózott leves amit még megeszel, de van olyan amit már kiöntesz
mindig is szerettem volna tisztába kerülni az érzéseimmel, egy részével azt hiszem sikerült is.. de nem hinném hogy túlmisztifikálom, egyszerûen csak másra használom a "szeretlek" szót mint általában szokták.. emiatt számomra tartósabb és értékesebb lesz mint azoknak akiknek ezt annyi is el tudja mulasztani ha a "szeretett" személy épp nem a kedvük szerint cselekszik..
az hogy szeretem a húslevest, számomra nem ugyanaz a kategória mint amikor valakinek azt mondom hoyg szertlek, még akkor sem ha a "hagyományos" megközelítést használom.. de akkor hogy a példánál maradjak.. az hogy a hideg húsleves nem ízlik, és lehet hogy meg kell várjam hogy megmelegszik, még jelenti azt hogy nem szeretem a húslevest..
A húsleveses példa szvsz arra próbál rávilágítani, hogy mennyi negatívumot vagy hajlandó elviselni a párodtól és mikor éri el a hibáival/hozzáállásával/akármivel nálad azt a tûréshatárt, amikor már azt mondod, hogy nem éri meg fenntartani a kapcsolatot, mert nem lehet megoldani a felmerült problémát vagy a köztetek feszülõ ellentétet.
Ha eljön ez a pont, azon már semmilyen kompromisszum nem segít. :)
a/ szeretem azt amilyen vagy velem, hogy pozitív dolgokat kapok tõled b/ szeretlek: szeretem azt aki te vagy, a személyiségedet, a világnézetedet stb (az ellentéteink ellenére is)
ez a kettõ nem ugyanaz, ráadásul: a/ ha nem kapok tõled, vagy bántasz akkor az nem olyan jó nekem ezért nem szeretlek b/ ha nem kapok tõled semmit akkor is fontos vagy a számomra, és ha esetleg bántasz az nekem rossz ugyan, de mégis fontos vagy
az emberek általában (korábban én is) az elsõ esetben mondják valakinek hogy szeretlek.. én egy jó ideje már csak akkor mondom ha úgy érzem eléggé megismertem valakit ahhoz, hogy õt magát értékeljem számomra pozitív emberként az életemben (még akkor is ha esetleg õ maga nem ad nekem semmit).. ezért is mondom ezt kevésszer
btw az hogy valakit szeretek ("b"), még nem jelenti azt hogy az mûködõ kapcsolatot is eredményezhet..
szeretni a páromat? nem azért vagyok senkivel kedves hogy majd õ is kedves legyen velem.. azért vagyok kedves vele mert értékes ember számomra, és jól esik nekem hoyg adhatok neki.. egy kapcsolat akkor mûködik szerintem jól, ha mindkét fél ilyen elven, önként akar adni a másiknak..
lehetne mondani hogy nincs különbség, hiszen számomra is fontos hogy kapjak.. a különbség ott van szerintem, hogy valamit elvárok cserében a másiktól, vagy hogy rábízom azt a döntést hogy mit és mikor ad..
velem ne azért legyen senki kedves mert én azt elvárom.. legyen velem akkor kedves amikor õszintén felém tud fordulni, és azért mert neki jól esik adni
ha tartósan mindig csak az egyik fél "ad", akkor ott nincs egyensúly, és akkor a kapcsolat nem mûködik
ha a személyisége nem változik meg ahhoz képest amit én fontosnak és szerethetõnek tartok akkor igen..
csak egy példa.. biztos nem én vagyok az egyetlen, akinek vannak olyan barátai aki felé szeretettel tud fordulni akkor is, ha mondjuk évente egyszer vagy kétszer beszélnek csak.. vagy jó érzéssel gondolsz valakire attól függetlenül, hogy õ tette-e érted mostanában valamit vagy sem..
Például, van egy barátnõd, akit szeretsz, mert okos, szereti az állatokat, humoros és mondjuk még kedves is másokkal. ("szeretlek: szeretem azt aki te vagy") Viszont, az illetõ nem foglalkozik veled, fontosabb neki, hogy a barátaival legyen, vagy inkább egyedül lenne, és te azt veszed észre, hogy folyamatosan csak a háttérben vagy. Ez rossz esik neked. És ez mondjuk így megy nagyon sokáig. ("ha nem kapok tõled semmit akkor is fontos vagy a számomra")
Szeretni valamit, ami fájdalmat okoz, mazochizmus.
És ha azt mondod, hogy egy idõ után szakítanál a hölggyel, mert hiába szereted, ez így nem mehet tovább, akkor lényegében elmondtad ezt: #22401.
az lenne mazochizmus ha azt szeretném hogy fájdalmat okoz.. de én azt nem szeretem, így hosszú távon nyilván nem akarom elviselni ezt.. ha ez így lenne, akkor azt mondanám hoyg bár szeretlek, de ez a kapcsolat nem jó nekem
van olyan barátom, ismerõsöm, akit ritkán látok, de attól függetlenül tudom szeretni a személyiségéért. így egyet értek veled ebben. sõt, olyan személyre is tudok szeretettel emlékezni, aki utóbbi idõben leginkább csak piszkált, vitáink voltak, nem is kicsik. dobálóztunk egymásra mindent. nem lesz belõle újra barátság azt hiszem, de nem csak a marhaságaira tudok visszaemlékezni, hanem arra is, amikor törõdõ, kedves volt, megmutatta a jó tulajdonságait is. bár remekbeszabottan elcseszte a jó kapcsolatot kettõnk között, mégis tudok rá szeretettel gondolni annak ellenére is, hogy mostanában csak rosszat kaptam tõle. tuti van benne abból a jóból, amiért közel tudtam érezni magamhoz hónapokon keresztül.
Hát nincs olyan nagy eltérés aközött, amit beszélünk. :)
Amit írsz, az a barátságra remekül igaz, ezzel egyetértek. A barátaiddal meg tudod tenni, hogy hetekig vagy évekig nem beszéltek, aztán ugyanott folytatjátok, ahol abbahagytátok. És persze addig is szereted és fontos neked. (Nekem is van ilyen barátnõm, évente kétszer találkozunk, de 10 perc után úgy egymásra hangolódunk, mint anno amikor minden nap együtt mászkáltunk.)
Szerelemben, kapcsolatban viszont ez nem mûködik, mert egyoldalú lesz a dolog. Egy darabig el lehet viselni, ha fülig bele vagy zúgva a másikba, akkor meg is bocsátasz neki mindent. Pláne ha együtt is éltek már, akkor sokkal inkább felerõsödik minden bántás, hisz minden nap látod, együtt alszotok... De te is írod, hogy attól, hogy szeretsz valakit, még nem lesz feltétlen mûködõ a kapcsolat. A #22409 -ben írod is; ezt az állapotot nem lehet a végtelenségig eltûrni, bármennyire is fontos neked a másik. A többiben meg egyetértünk: ha a másik csak azért ad, hogy késõbb õ is visszakapja és elvárja az ennek megfelelõ bánásmódot, az nem szerelem, hanem üzlet.
nem bocsájt meg az ember akkor sem mindent a másiknak, ha fülig bele van szerelmesedve. én legalább is nem tettem. van az a határ, amit már nagyon nem kell feszegetni senkinek egy párkapcsolatban sem. max ez egyéni besorolás.
Arra akartam célozni, hogy a kezdeti rózsaszín ködben, amikor még fülig szerelmes valaki, több dolgot elnéz a másiknak, hajlamos kisebbíteni az ellene elkövetett apróságokat. Nyilván nem szó szerint kell érteni azt, hogy "mindent megbocsát"... De akkor még meg lehet magyarázni, hogy ez csak átmeneti állapot, és majd minden helyrejön stb (nevezhetjük önáltatásnak is), annyira nem akarja elveszíteni a másikat. De mindig megvan az a határ, amikor már elég volt és nem mûködik tovább a dolog.
Aztán persze embere válogatja. :) Nekem ez a tapasztalatom.