Nekem mindig 1 komoly "barátom" volt bizonyos életszakaszaimban aztán valami történt kisebb konfliktus nélkül is eltávolodtam tõlük...vagyis õk tõlem.
Egyik gyerekkori kb 10 évig tartó barátomat mindig én kerestem fel holott bírta a fejem, de 2 kerülettel arrébb laktam tõle és 2 hetente mentem el oda. Apám halála után nagymamámhoz jártam oda és ez a barátom is ott volt felcsöngettem mentünk bringázni, focizni minden. én kb 15-16 voltam õ kamaszodott 13 körül volt, de teljesen más fordulatot vett az egész...Elkezdett más irányba érdeklõdni én pedig megragadtam a szokásos, bicikli, foci és egyéb sport programoknál...Aztán egyszercsak eltûnt egy kis idõre nagymamája betegsége okán még nem is jelentkezett egyszercsak felcsengettem hozzá, majd közölte ne menjek fel inkább a másik haverját hívta fel. Otthagytam a picsába azóta se kerestem fel...De õ se...Ennyit ért a hûû, de nagy barátság, ennyit számított neki 10 év...
most egyedül tengõdöm és valahogy nem izgat mi van a középiskolai 9 éves barátommal úgymond, akivel addig a pillanatig, amíg nem voltam pénztelen tudtam is tartani a kapcsolatot...azok után annyira elszegényedtem, hogy még programokban se tudtam részt venni túlzottan így kissé eltávolodtunk õ meg keresett másokat...