A végtelen definíciójából adódik, hogy ha valamit elvágsz akkor az ugyanúgy végtelen lesz, tehát nincs értelme vagdosni meg semmit sem csinálni, mertt úgyis minden végtelen.
Vagy az elvágott egyenes 2 darab kevesebb végtelenbõl állna? És akkor mi értelme ay 1 méternek amikor az is végtelen.
Vagy Basic szerint van kisebb végtelen és nagyobb vagy hosszabb esetleg nehezebb végzelen?? vagy hogyan gondolod?
"Nem tudtok még elvonatkoztatni és szabadabban gondolkodni."
Lehet, hogy még szûkíteni kellene a kört. Na még mi nem létezik?
Tehát nincs két félalma, mert nincs fél alma, az egy alma van két különbözõ helyen. És mikortól alma az az egy alma, bimbó korában, esetleg valamennyi atomszámra növekedett nagyságú lesz az egy alma?
A fél alma nem alma, az egész alma alma. Mit nem értesz ezen?
Én akkor nevezek almának valamit amikor úgy néz ki mint 1 alma.
A félbevágott almára nem mondhatom hogy ott egy alma, vagy fél elme, mert nem tudom hogy pontosan sikerült e félbevágni (de nem is lehet).
Azt tudom kijelenteni teljes bizonyossággal, hogy az egy alma darabja.
Az alma gondolom tudod több részbõl áll, biológiailag is. mag magház gyümölcshús héj stb.
Ezért találtuk ki a nyelvet, hogy pontosan le tudd írni mit látsz vagy mirõl van szó, annak az embernek a számára is aki nem látja a tárgyat egyértelmú legyen mirõl van szó.
Pl: felhívod a haverodat, modod neki hogy almát eszel
erre õ arra fog gondolni, hogy a kezedben a piros alma és azt majszolod.
utánna kiderül hogy zöldalmát eszel tehát máris rossz az illúziója mert nem piros, hanem zöld.
Utánna kiderül, hogy meghámoztad, elõtte tehát nem zöld, hanem, a fehér gyümölcshús látszik.
Utánna kiderül, hogy szétvagdostad 15 részre. más illúzió megint
kivágtad a magot és a magházat. megint csak más kép adódik a telefon végén.
A beszélgetés végére a piros egész alma helyett esz széttvágott magházától megszabadított hámozott almaszelet lesz az illúziója.
Tehát egy félbevágott alma az nem alma. Az egy 2 részre vágott egész alma.
Még mindig nem tudtad megmagyarázni, hogy miképpen létezne érzékeléstõl független világ. Ha független tõle, akkor a kérdés eldöntésébõl kiesik minden érzékelés, hiába jössz a vakokkal, nagyothallókkal, és 3 éves gyerekkel, ezek észlelései mind érzékektõl függnek. Mégpedig nem úgy kell kiesnie az érzékelésen kívülre, mint a telefonfülke, amit most nem, csak az ablakból kihajolva látok, sem mikor valami géppel méred egy dolog létezését, -utóbbinál pl. bejön a "gondolati valóság" is, -mert ezek mind érzékszervektõl függnek. Én nem azt mondom, hogy amirõl nem tudok, az nincs is, de ha van is, csak az érzékelés útján lehet róla tudomásunk, ezért nem független tõle. Továbbá még hogy ha azokra a dolgokra érted az érzékszervektõl független kifejezést, amikkel az érzékszervek még nem léptek kapcsolatba, akkor is azok miért lennének valódibb létezõk mint azok, amikkel már kapcsolatba léptek?
Most olvastam végig ezt a topicot, hát... Hihetetlen figura ez az Albertus, minden elismerésem a kitartásáért. Fizikából nem vagyok valami jó, úgyhogy nem tudom eldönteni teljes bizonyossággal, hogy kinek van igaza, úgyhogy hinta és egyéb kérdésekben nem tudok nyilatkozni.
Viszont lenne egy nagyon jó példám Albertus számára, nagyon kár, hogy elment, kíváncsi lennék, mit mondana arra, amit leírok most.
Egyszer én is láttam olyan eseményt, amirõl a mai napig azt hiszem, megsértett egy fizikai törvényt. Tanultam mechanikát szakközépben, és nagyjából meg tudtam állapítani, hogy amit látok, az elvileg lehetetlen. De mechanikából se voltam jó, úgyhogy ki lehet javítani, ha esetleg tényleg megetettek valamivel... :-)
2003-ban egy konferencián Molnár György, az Omega gitárosa mutatott be nekünk egy pofonegyszerû kísérletet, amivel sérthetõ egy fizikai törvény. A következõ mondattal kezdte a demonstrációt, miközben két vasgolyót és egy erõs lapmágnest fogott a kezében: "Lenz törvénye értelmében azt az erõt, amellyel a mágnes a golyót vonzza, a mágnes fejti ki. Azt az erõt azonbam, amellyel a mágnes vonzásából kiszabadítjuk a golyót, már én fejtem ki."
Ezután demonstrálta azt, amit elmondott: egy írásvetítõre (hogy a nagy teremben mindenki rendesen lássa az árnyképet) letette a lapmágnest és ráengedte a golyót. CSATT! - a golyó hozzácsattant a lapmágnes felületéhez, amelyet Molnár György közben függõleges helyzetben tartott, így a lapmágnesnek nem az élével, hanem a lapjával találkozott a golyó (Azért írok le mindent ilyen részletesen, hogy ha esetleg svindli van a dologban, azt könnyebben lehessen azonosítani). Aztán fogta a mágnest rajta a golyóval és a golyót megfogta és leveszõdte a mágnesrõl. Tényleg nagyon erõs mágnes volt, de csak azért, hogy jobban lehessen azt látni, ami ezután következett.
De elõtte még egy demonstráció a törvény mûködésérõl: próbáljuk meg két golyóval. Az eredmény természetesen ugyanaz lett, duplán: a két golyó egymás mellett rácsattant a mágnesre és ugyanúgy emberi erõvel kellett õket lehúzni.
És most jött a megdöbbentõ harmadik kísérlet: mi van akkor, ha nem egymás mellett, hanem egymás mögött engedjük rá a golyókat a mágnesre?
Az elrendezés a szoksásos: a mágnes az élére állítva, a két golyót egymáshoz érintve gurította el Molnár György a mágnes felé. Mi fog történni vajon?
Hagyok egy kis helyet, hogy mindenki belegondoljon, hogy szerinte hogyan fog végzõdni ez a kísérlet.
Én ha 100000 évig gondolkodok, se gondolok erre.
Bevallom, az én tippem az volt, hogy az elsõ golyó nekicsattan a mágnesnek, majd a második golyó szépen hozzátapad az elsõhöz, mivel az a mágnes erõterén belül szintén mágnesként funkcionál - már ha jól idéztem vissza fizikatanulmányaimat abban a pillanatban.
Ámde: nem ez történt.
A két golyó tehát gurul a mágnes felé egymás mögött, egymást érintve. A következõ történt akkor: az elsõ golyó nekicsattant a mágnesnek. Ez tehát rendben van. A második golyó viszont abban a pillanatban, ahogy ez megtörtént, pont az ellenkezõ irányba kilõtt és messzire szállt. Amennyire meg tudtam állapítani, ez az erõ körülbelül azonos lehetett azzal, amekkorával az elsõ golyó nekicsattant a mágnes lapjának. Tehát a második golyót ugyanekkora erõhatás érte visszafelé, azaz elhagyta a mágnes vonzásterét. Sõt, mit elhagyta, elszáguldott belõle...
Õszintén szólva valami taszító erõ megjelenésére gondoltam elõször, valami olyasmire, hogy valójában a két golyó közül az egyik szintén mágnes, de ezt a verziót elvetettem, mert a két golyó úgy nem tudna a mágnes felé gurulni, ha közben az egyik vonzza a másikat magához, az érintkezõ ponton összetapadnának.
Azóta se értem, hogy honnan jelent meg egy, a golyók mozgását elõidézõ erõvel és a mágnes vonzóerejével ellentétes irányú erõ, amely végülis a másik golyó kiszabadulását okozta a mágneses erõtérbõl.
Ha valaki tud magyarázatot, várom! Kíváncsi vagyok rá, hogy valóban sérült-e valamilyen törvény itt...
érdekes. Jó, hogy ilyen részletesen leírtad, én is el tudom képzelni. :)
Hát igen,mint elképzelünk egy vaslapot,szórunk rá vasreszeléket,s a vaslap alatt elkezdünk egy mágnest mozgatni centrifugálisan(mágneslap+vasgolyó).A vasgolyó mindig egy adott ponton érintkezik a mágneslappal,így mozgási iránya és mágneslap kölcsönös hatása egy iljen fajta képet mutat,mint elsõ mondatomban írtam.Úgynevezett centrifugális kör a következõ vasgolyót kilöki,eltaszítja magától.Pl:Tejútrendszer,vagy gondoljunk egy örvényre,esetleg a tenger hullámaira.
Szerintem nagyon fontos tényezõ volt az hogy a két golyó eleinte együtt ment a mágnes felé. Nem lévén egy test(a ket golyo) amikor kritikus közelségbe ért a magneshez, az elso golyo nagyon megvaltoztatta a mágnes koruli magneses teret, de a masodik golyo ebben nem vett reszt, maradt a regi mezovel, es VALAHOGY taszitas lepett fel. Vajon valami indukcio jott letre??
#1212: részleteiben egyelõre nem tudom megmagyarázni, de önmagában a jelenség nem mutat a fizika törvényeit megsértõ jeleket.
Egy egyszerûbb kísérlet jut eszembe, amikor két labdát ejtek le együtt, amik egymás felett vannak, és érintkeznek. Ekkor a felsõ szintén kilõ. Ezt a jelenséget persze könnyebb magyarázni, mert a mágnes nem kavar be. Részletezés nélkül, a felsõ labda átvesz egy csomó energiát és impulzust a másiktól, így tud jóval magasabbra pattani, mint ahonnan leejtettük.
A golyós kísérletben is nyilván megvalósul valahogyan a rugalmas ütközés. Ha nagyon érdekel, belegondolhatok, de ehhez több idõ kéne.
Ha jobban megnézed a kísérletet, igazából nem az a furcsa, hogy miért pattan vissza a golyó. Sokkal inkább az a furcsa, hogyha nekigurítasz egy vasgolyót egy mágneslapnak, akkor miért nem pattan vissza? Hiszen ha egy labdát leejtesz a földre, az is visszapattan, pedig van súlya.
Valóban nem pattan vissza, vagy csak olyan kis mértékben, hogy nem látjuk?
#1218: nyilván visszapattan, csak túl kis mértékben, ahogy mondod. Elvégre a fémek rugalmasak, az ütközés rugalmas.
Az is igaz, hogy ha mozog egy vezetõ egy inhomogén mágneses térben, akkor ott váltakozó mágneses mezõ keletkezhet. Ez a váltakozó mezõ pedig taszíthatja a másik vezetõt.
A probléma ott van, hogy miért pattan vissza annyira a másik golyó. Szerintem annyi csalás van a kísérletben, hogy az egyik golyó könnyebb. A labdás kísérlet is akkor hoz igen látványos eredményt, ha a felsõ labda jóval könnyebb.
A golyók egymást érintve gurultak a mágbes felé. Pl ha mágnessel szedsz össze vasszögeket akkor sem lökik el egymást. De ezt a kísérletet le fogom játszani én is.
Én nem tartom túl valószínûnek a visszapattanásos verziót, inkább akkor az indukció.
"a jobban megnézed a kísérletet, igazából nem az a furcsa, hogy miért pattan vissza a golyó. Sokkal inkább az a furcsa, hogyha nekigurítasz egy vasgolyót egy mágneslapnak, akkor miért nem pattan vissza?"
Ha csak sima fémlap lenne, akkor valóban visszapattanna róla, de elég "vérszegényen", semmiképp nem annyira, hogy az ellenkezõ irányba, pont merõlegesen szinte ugyanakkora (vagy nagyobb, szemre nem lehetett megállapítani) kilõjön visszafelé, mint amekkora erõvel a lapmágnes berántaná. Szóval nekem még mindig rejtélyes, honnan keletkezett a taszító hatás...
Az említett konferencián egyébként Egely György elmondta, hogy a légy repülése is ellentmond az energiamegmaradás törvényének is meg még az aerodinamika törvényeinek is (mivel vákuumban is repül). Ebben a videóban Egely mond errõl is pár szót.
Az elektromos autóról pedig igaza van: a Who Killed the Electric Car? címû filmet néztem meg nemrég és tényleg bezúzták az elektromos autók mûködõ, gazdaságos, már kifejlesztett és legyártott példányait, ráadásul elõtte elvették a tulajdonosaiktól... Bár ez itt egy kicsit OFF, mert az elektromos autó nem sért semmilyen törvényt - hacsak azt nem, hogy az autó márpedig csak benzinnel mehet, mert ha nem azzal megy, akkor a szegény olajtársaságokra rohad az olaj :-)
LOL elírtam, csak éppen a pizzámat ettem és a kés volt elõttem éppen vagy mi. :P
#1223, #1225: Köszi a videót, nagyon jópofa kísérlet! Egy egyszerûbb változatát már nagyon régóta ismertem, ez látványosabb.
Nem kell, hogy teljesen a közepére szúrja a fogpiszkálót. Ha nem szimmetrikus a két oldal, akkor is ki tudja egyensúlyozni magát, ha a villák szárai lefelé mutatnak. A kétkarú mérleg nyelve is így funkcionál.
#1227: ellenkezõleg, nagyon fejlesztik már évek óta az elektromos autókat, és fõleg a tömegközlekedésben használható buszokat (nálunk fejletebb országokban közlekednek már ilyenek). Az akkumulátoros megközelítés zsákutcának tûnik, de az üzemanyagcella egyre ígéretesebb. A hidrogéncella például már régen készen volt, csak a sûrített hidrogén tárolása problémás. Azt pedig ne gondoljátok, hogy az olajtársaságoknak különösebb probléma lenne, ha a földi közlekedés átállna üzemanyagcellára. Ott van a többi ágazat: vegyipar, mûanyagok, útépítés, légi közlekedés. Lehet, hogy az olajtársaságoknak még kedvezne is a csökkenõ fogyasztás.
#1222: képzeld úgy, mintha a mágneses mezõrõl pattanna vissza. Az elsõ golyó elvileg kelthet váltakozó mágneses mezõt (mint a mezõben forgó vezetõ). Egy ilyen mezõben egy másik vezetõre (ha az áll) olyan erõk hatnak, ami a nagyobb intenzitású helyektõl a kisebb intenzitású helyek felé mutat. Ha a mezõ kellõen erõs és inhomogén, akkor ez az erõ nagy is lehet.
A kérdés az, hogy miért pattant vissza nagy erõvel az a golyó? Ez akkor lehetséges szerintem, ha már az elsõ golyó is visszapattan valamilyen szinten a mágnesrõl (ezt közvetlen ütközéssel tudom elképzelni), majd ezt követõen a golyók között létrejöhetett egy ütközés, de ott talán nem kellett hogy összeérjenek.
Mindenesetre a kísérlet mûködhet, ha egy rugalmas felületnek nekigurítunk egy nehéz és egy könnyû golyót, mágnesek nélkül.
Viszont továbbra is úgy vélem, hogy a két golyó nem egyforma.
Reagálok a régebbi hozzászólásokra is, de csak összefoglalóan.
Ezek a típusú állítások: "még elméletben sem lehet a végtelenig felezni a szakaszokat" és hasonlóak egyszerûen hazugságok. Aki ezt állítja, hazug ember, mert õ maga is jól tudja, hogy ezek az állítások hamisak.
A matematika elmélete egy olyan világ, amit régóta építünk, és számos eredményét használjuk. MODELLEZZÜK vele a valóságot. A következõeket szeretném leszögezni: 1) A matematika ÖNMAGÁBAN MEGÁLL mint elmélet. Szûkebb értelembe véve nem természettudomány. A természetbõl vett példákkal cáfolni nem lehet. Ennek megkísérlése is ostobaság. Félreértésre az adhat csak okot, hogy a matematikát a természetben megfigyelt dolgok INSPIRÁLTÁK. Mint ahogy a valós számok konstrukcióját a geometria, és a geometriát pedig a tárgyakról, azok viszonyáról, a térrõl alkotott szemléletünk. 2) Ha már van matematikánk, azt HASZNÁLJUK a valóság MODELLEZÉSÉRE. Ez a szó, hogy modell, magában foglalja, hogy nem pontos, nem tökéletes a leírásunk, NEM EGYENLÕ a valósággal. VISZONT hisszük azt, hogy a modelljeink nagy része pontosságát, egyszerûségét és praktikusságát tekintve egyfajta optimális kompromisszum. Aki ezt akarja cáfolni, MUTASSON JOBB MODELLEKET.
Utóbbira mindeddig nem került sor az ellenzõk részérõl. Nem láttunk alternatív magyarázatot, ami a pontosság, praktikusság követelményekben felülmúlja a klasszikus magyarázatokat. Se a töltésekre, se a mértékegységekre, semmi másra. Csak fikázás van, konstruktív gondolat nulla.
Végre elismerted, hogy igazam van.
Csak azt nem értem, miért vagy felháborodva.
A fórum célja, hogy rávilágítsunk a jelenleg használt szabályok, törvények hibáira. Én ezt úgy érzem megtettem, nem vállalkoztam továbbá semmilyen jobb modell létrehozására. Elmondtam mi nem tetszik, de te ezzel vitatkoztál és most meg azt mondta, hogy tényleg HIBÁSAK, de mutassak jobbat.
#1233: Nem vagyok felháborodva. Csak éppen ellenzek számos kijelentést, amit néhányan tesztek.
Egyrészt a hamis állításokat, amikor tisztán matematikai definíciókat illetve tételeket kérdõjeleztek meg.
A másik, amikor olyanokat hallok, hogy "hibás negatív számokat használni", "hibás törteket használni". NEM HIBÁS. Hiba akkor lenne, ha vagy NEM MAGYARÁZNÁ az adott jelenséget, vagy LENNE JOBB MAGYARÁZAT. Mivel nincs, ezért nem hibás.
Kérdés, hogy PONTALANA-E? Számos esetben a modell nem az. Például a töltésmegmaradást leírja pontosan az elõjeles szám. Itt nincs hiányosság a modellben.
Kérdés, hogy PRAKITKUS-E? Ezt CSAK AKKOR lehet vitatni, ha lehet mutatni jobb megoldást. Ha nincs alternatív magyarázat, ami egyszerûbb, az azt is jelentheti, hogy maga a modellezendõ jelenség a bonyolult.
#1233: ez egyébként pontosan onnan indult, hogy "jobban kellene megválasztani a mértékegységeket". Az állításod az volt, hogy "megfelelõ mértékegység megválasztásával a törtek elkerülhetõek". Ez továbbra sem igaz!
És ennek az állításnak az igazolására nyilván kérhetek egy konkrét javaslatot, hiszen VALAMIT KELL használni, ha mérni akarunk? Mi legyen az, ha kidobjuk a métert, mit használjunk onnantól?
Ciklikus hiba miatt, mondtam ezeket. Ugyanis, ott a méter és a sekundum a fénysebességben, amikor a szekundum állítólag nem ugyanannyi a fénysebességgel haladó számára és a méter is hosszabb.
Kezdjük elõrõl: Dimenziókkal.
Kezdetben van a pont, végtelenül kicsi nem lehet, mert akkor nincs. Nevezzük el a legkisebb részecskének, amit még fel sem fedeztünk és lehet fel sem fogunk. Ennek a mérete 1 méter! Tehát ennél kisebb nincs. Olyan tulajdonsággal rendelkezik, hogy csak mellé lehet közvetlenül helyezni a többi pontot(részecskét). Tehát mint egy apró gömb, ami áthatolhatatlan.
Folyt. köv.
Sziasztok! :) régen jártam erre..
na, már mindenki megértette, hogy a Föld miért vonz 300 000 000 -szor nagyobb erõvel minket mint mi õt??
Épp jókor. Na miért is vonz pontosan annyival jobban? Mert szerintem nem vonz :P A gravitáció tol a földhöz és azért jobban, mert rám a földet másik irányból jobban tolja a gravitáció :P
#1236: látod, mivel a másodperc függ a koordinátarendszertõl, így szükségképpen a méter is függ a koordinátarendszer megválasztásától. Semmi gond nincs, ha a relativitáselmélet képleteit nézegeted, látható, hogy az idõdilatációban és a hosszkontrakcióban ugyanaz a konstans szerepel, ez nem véletlen.
Nincs itt semmi ciklikus hiba.
Csak arra kell ügyelni, hogy: a másodpercet és a métert ugyanabban a koordinátarendszerben hozd létre, és ha egy tárgyat mérsz meg, annak állnia kell ebben a koordinátarendszerben.
Ha ezután a mérést megismétled, a tárgyat mozgásba hozva, a tárgyhoz rögzített koordinátarendszerben, és az abban felvett idõ és hosszúságegységekben, akkor ugyanazt a hosszúságot kapod.
És ez itt a lényeg. Ugyanazt megmérve ugyanazt kapod.
#1239: Az a marha nem hiszi el, hogy az erõk szimmetrikusan lépnek fel, tehát a Föld a tárgyat akkora erõvel vonzza, mint a tárgy a Földet. Nem hisz a kísérleteknek sem. Egy álomvilágban él. Pszichológiai eset. Ne is törõdj vele.
Szia..
Ez a toló modelben is igaz..
Ugye ismerõs: F=G* m*M/r^2 azaz a gravitációs erõhattás
amit egy m vagy M tömeg gyakorol a másikra egyenesen arányos a tömegének nagyságával.
Azaz a felszíni térerõssége
a Föld M/A / m/A ember arányok esetén 300 000 000:1
Magyarul, a nagyobb tömeg több erõkifejtésre alkalmas hatást bocsájt ki magából, mint a kisebb tömeg.
A szigetelésre éépen úgy igaz..! A nagyobb tömeg jobban szigetel, mint a kisebb..
A tizedik éveben lévõ kisfiam, így magyarázta el a hetedikes unokatesójának:
Te legyél a föld, én leszek az ember! Kettõnk közé teszünk egy mérleget.
Magamhoz kötlek ezzel a gumikötéllel, ezzel vonzalak én, a mérleg egy kilót mutat. Leveszem és most te köss magadhoz a gumi köteleddel. Na látod öt kilót mutat. most visszakötöm az enyémet is. A mérleg hat kilót mutat. Levesszük a te gumiköteledet, már csak az enyém 1 kilója marad.
Érted már? A két erõ összegét mutatja a mérleg!
A Földnél nem tudjuk külön "levenni" az erõket!
Tragikus, hogy olyan ontaja az észt itt is, aki azt nem képes megérteni, ami egy majdnem 10 éves számára evidens..
Tudom hogy mûködik, de nem értettem mi az a 300 000 000... Nekem a toló szimpatikusabb, mert akkor nincsen negatív impulzus, amit a tárgyaknak ad át a gravitáció.
#1245: lehet, hogy egy tízévesnek evidens, de attól még nem lesz igaz.
Mint mondtam, ha homokba dugod a fejed, és nem veszel tudomást a külvilágról, az a te bajod, de ne fertõzz másokat ezzel. Amit állítasz, az közvetlenül ellentmond a tapasztalatoknak.
A te képzeletbeli világodban bármi megtörténhet, de attól a valóság nem fog megváltozni. Ha elhiszed, hogy érvekkel, szavakkal meg lehet változtatni az elmúlt történéseket, akkor pszichológiai eset vagy.
Esetleg politikus, vagy újságíró, ezek a többi alternatívák. Ezek persze nem zárják ki az elõbbit.
#1248: Elmondom az errõl szóló viccet, hátha valaki nem ismeri még.
Az idõs bácsihoz jönnek az unokák, és elmesélik legfrisseb élményüket, az állatkerti látogatást. A bácsi nem néz TV-t, és sosem utazott külföldre. Unokái szavait mosolyogva hallgatja, hümmöget, és egy szót sem hisz az egészbõl. Vita kerekedik, aminek az a vége, hogy a nagypapát is elviszik az állatkertbe.
A nagypapa odaér a majomketrechez. Néz, bámul, vakarja a fejét. Mennek tovább, meglátják az elefántot. A nagypapa elvörösödik, egy szót sem szól. Végül odaérnek a zsiráfhoz. A nagypapa felmérgesedik, földhöz csapja kalapját, ráugrik, jól megtapossa, és azt morogja közben: "márpedig ilyen állat nincs!"
Itt van részletesen.
1kg test súlya a Földön 9.81N körül van. A sokkal kisebb Holdon körülbelül hatoda, 1.64N. Ez tapasztalat, ott voltak az ûrhajósok. Ha nem a Hold felszínén van, hanem olyan messze, mint a Hold-Föld távolság, akkor a súly négyzetesen csökken, azaz 1.67N * (1735 / 384000)^2 = 3.41 * 10^-5
Adatok forrása: http://hu.wikipedia.org/wiki/Hold http://www.freeweb.hu/hmika/Fizika/Html/Tomeg.htm
A Földet a Hold annyival erõsebben vonzza, mint amekkora a súlya kilogramban. Hiszen 2kg kétszer nehezebb, M kilogram M-szer.
Adatok forrása: http://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%B6ld
Tehát az erõ 1.36*10^-4 * 5.97*10^24 = 2.04 * 10^20 = F1
A Földön 1kg súlya 9.81N. Ez a Hold távolságából nézve négyzetesen kevesebb, tehát 9.81N * (20000 / 384000)^2 = 0.0266N
A Holdat akkor erõvel vonzza, amekkorával a Hold nehezebb, mint az 1kg. Ez pedig: 0.0266N * 7.35*10^22 = 1.96 * 10^20 = F2
A két erõre közel ugyanannyi jött ki, az utolsó tizedesjegyben van eltérés a kerekítések miatt. Jól látható, hogy szó sincs nyolcvanszoros eltérésrõl, márpedig a Hold ennyivel könnyebb.
Már bocs de honnan tudod a föld súlyát? A tömegét talán valami misztikus számításból. De a súlyát??? Tehát hány Newton súlyú a föld amikor egy ember vonza?
És súlyt mivel mérsz, hogy magára a mérõ eszközre ne hasson a gravitáció? Vagy ezt elhanyagolhatjuk, mint minden hibát?
#1251: a Föld tömegét tudom. Elírtam egy szót, de ezen ne akadj ki.
A súly pedig a tapasztalatok szerint arányos a tömeggel. Ezt pár kiló cukorral otthon kipróbálhatod.
Ez a vége ilyen politikusi szöveg, pl 300 000 millliárd forintunk volt a kiadásunk 299 999 milliárd volt az a 5. tizedes elhanyagolható, de bazze nekem az az elhanyagolás jól jönne a bankszlámon.
#1251: súlyt mérhetsz rugós erõmérõvel. Az erõmérõ függõleges helyzetben beáll egy egyensúlyi pontba. Az innentõl vett kitérés arányos a súllyal.
A kalibráció elvégezhetõ akár úgy is, hogy vízszintesen tömegeket gyorsítasz az erõmérõvel húzva.
Igen... de hogyan arányos az a nem mindegy. A föld súlya annyi amennyire nyomja az embert. Az én súlyom pedig ennek negatívja ezért nincsen elmozdulás igaz?
Egyébként már vagy egy hónapja nem kaptam választ a következõre. Ha a képlet a tömegekre ez: F = G* m*M/r^2 és a töltésekre ez F = e * q1*q2/r^2 akkor hogyan lehet, hogy a különbözõ nagyságú töltések egyforma erõvel vonzzák EGYMÁST?
A töltések azért érdekesek, mert azt házilag is lehet mérni. És ez azért fontos, mert itt egyesek csak a közvetlen tapasztalatnak hisznek. Bár akik sokat hazudnak, azoknál ez érthetõ, hiszen magukból indulnak ki.
#1255: nem tudom mi ez a hirtelen visszatérés a negatív számokhoz, valami csapda?
A lényeggel egyetértek, nincs elmozdulás, mert a két erõ nagysága egyforma. Meghökkentõ módon ostoba fórumostársunk épp ezt vitatja.
#1253: De ha elosztod a különbséget a tízmillió állampolgár között, akkor egyre nem olyan sok jut.
Cinikusnak szántam :P Tehát az én súlyom a negatív vagy a földé? ;) A két súly kioltja egymást... lol
Mi van akkor ha ekvivalenciát nézzük, súly-töltés...
Van negatív súly és pozitív. Ezek vonzák egymást. Föld-ember.
Néha az azonos elõjelû töltések is "kénytelenek" egy helyen többlettöltést létrehozni. Így az emberek is.
Viszont a nap körül is úgy kering a Föld mint ha a 2p pályáján lenne egy elektron egy atomnak.
#1259: a kvantummechanika szerint nem. A Föld pályája gömbszimmetrikus, és van perdület. A kvantummechanikában tudtommal a kettõ együtt nem megy. Az S pályák szimmetrikusak, de nincs perdület, a P pályákon van, de az meg nem szimmetrikus. Erre azért nem esküszöm meg.
A perdület egy nehezen elképzelhetõ dolog kvantumos szinten. Meghökkentõ kísérleti tapasztalatok vannak, ami nélkül el se hinném még magam sem a dolgot.
A perdület tulajdonképpen a spin. Bizarr de ez van. A Föld pályája pedig elliptikus :) nem gömb. De valóban, az elektronok pályája elliptikus is, de a hullámtulajdonság miatt kvantálódik, és torzulnak az elektronpályák, annyira hogy nagymértékben eltérnek az elliptikustól.
#1261: önmagában nem ez a megdöbbentõ, hanem ami itt van:
http://en.wikipedia.org/wiki/Spin_(physics)
"For example, there are only two possible values for a spin-1/2 particle: sz = +1/2 and sz = -1/2."
Tehát bármilyen irányban méred a spint, kétféle lehet. Ha egy normál perdületet bontasz fel vektorosan, akkor a komponens akármekkora lehet nulla és az abszolútérték között. A kvantummechanikában nem.
Ezek után még meglepõbb, hogy a spinnek mégis van mechanikai jelentése. A barátnõm mesélte, hogy lehet manipulálni egy fémtömbben a spineket (hogy pontosan minek a spinjét, arra nem emlékszem), a véletlenszerû és az egyirányú között kapcsolni arra alkalmas mezõvel. Ekkor makroszkópikus elmozdulás történik, a perdületmegmaradásnak megfelelõen.
Aszem paramágneses anyag, paramégneses elektronjai... Na és milyen mezõvel??
#1263: váltakozó elektromágneses mezõvel. Nem elmozdulás mérnek, hanem rezonanciát, a fémtömb rezgésbe jön.
Szia!
A felületi térerõsség aránya a 300 000 000.
Egyszerû ember tömeg/felület ~~ 40 kg/m^2 Föld tömeg/felület ~~ 5,9742·1024 kg / Felszín területe: 510 065 600 km2
a két arány megadja az ember ill. a föld egy felszíni négyzetméterére jutó tömeg és ezzel gravitációs erõt okozó hatás nagyságát. A két arány, egymáshoz viszonyított aránya a 300 000 000.
Kényszeres viselkedésedet látva kérlek, hogy ne reagálj a hozzászólásaimra!
Nem szeretném az idõmet és energiámat olyan hallgatóra pocsékolni, aki annyira értelmetlen, hogy fél év alatt sem tud alapevidenciákat felfogni!
Megértésedet köszönöm!
Szia!
Elolvastam! Nagyon jó a leírásod. Gratulálok hozzá!
Nos, ezt a kisérletet én is gyakran bemutattam, az érdeklõdés felkeltése érdekében.
A második vasgolyó a lassított felvételen jól látható módon, valóban nem érintkezik sem az elsõvel, sem a mágnessel. Mégis "Menet közben" visszafordul. Ennek a magyarázatából kiderül, hogy a sértés, csak a helytelen definíció megfogalmazások miatt létezik.
A folyamatban úgy a vasgolyókbani, mint a mágnesben lévõ elektronpályák (mágneses momentumok) irányai folyamatosan elmozdulnak. ( Ezt kívülrõl akkor láthatjuk, ha kis iránytûkkel tesszük körbe az írásvetítõt.) Az elsõ vasgolyó becsapódásának a fluxusra csak mint mozgásnak és sebességének van hatása. Azaz annál nagyobb a fluxusváltozás mértéke az állandó mágnesben, minél közelebb és minél nagyobb gyorsulással mozog az elsõ vasgolyó.
A Lenz-törvénybõl következõ "visszahatás" fluxusa akkor hat a második vasgolyóra, amikor annak saját ( az állandómágnes által generált-kiváltott) mágneses tere még éppen az eredeti, azaz a mostanival ellentétes irányú.
Így természetes, hogy ha megfelelõ távolságon követi egymást a két golyó, akkor az elsõ golyó által kiváltott fluxusváltozás szembeforduló pólusa ellöki a második vasgolyót.
Ezt a momentum forgatást akkor is megfigyelhetjük, ha két állandómágnest erõvel nyomunk össze.. A "gyengébbik" észak-dél pólusai elvándorolnak a nagyobb térerejû mágnes hatására. Ha elvesszük a kényszerítõ mágnest, akkor pedig visszaállnak az eredeti helyükre.
Ha túl érthetetlenül fogsalmaztam, akkor kérdezz csak nyugodtan, itt, ezen a fórumon akárhogyan fel lehet tenni egy kérdést. Soha sem a kérdés felvetés milyensége jellemez valakit, hanem kizárólag, mint Buta256 esetében is láthatod, a hülyeséghez való makacs ragaszkodás.
Mint láttam, a kérdésedre ugyan bevallottan nem tudott értelmes választ adni, de a következõ mondatával már kijelentette, hogy mi lehetett..
Nos, miután a mágneses momentumok elfordítására-elfordulására még csak hagymázos rémálmaiban sem gondolt. Nyílván, errõl szóló további minden megnyilvánulása szánalmas butaságának "gyümölcse". Ezért javaslom, hagyd figyelmen kívül.
#1265: ne magadat ismételgesd, hanem mondd meg, hogy melyik lépéssel nem értesz egyet az 1250-bõl. Mert ott kijött a két erõ egyenlõsége. Tehát, szerinted mi nem stimmel?
Gondolj bele a következõbe:
A nap egy atommag és a föld és a többi körülötte keringõ bolygó pedig elektronok.
Ha egy nagy léptéket nézünk és azt mondjuk, hogy a nap csak egy atommaggal ekvivalens, akkor a hozzáképest emberi nagyságú szemlélõ a gravitációt, elektromosságnak véli.
#1267: persze utólag mindenféle magyarázatot lehet adni, akár kicsi manókkal is. Ezt már megbeszéltük. Sokkal inkább az a kérdés, hogy tudsz-e ELÕREJELEZNI a tudásoddal és elméleteddel, mert ez a próbája a helyességnek.
Például: - Mi van, ha az egyik golyó acél, a másik alumínium? Hogyan zajlik le ekkor a kísérlet? - Mi van, ha az egyik, vagyik mindkét testet kicserélem golyókról kis kockákra, amik csúsznak (mondjuk beszappanozom a kis surlódás érdekében)? - A kettõ kombinációjánál mi fog történni?
És a kvantitatív oldal is érdekes. Mekkora sebességgel gurul vissza a második golyó, ha mindkettõ acél, ismeretesek a mágneslap mezejének paraméterei, és az elgurítás sebessége illetve távolsága?
Én bevallom, hogy nem értek az elektromágneses terekhez, mert ahhoz csak kifejezetten a megfelelõen szakosodott villamosmérnökök értenek olyan szinten, hogy magyarázhassák. De ha valaki el akarja hitetni a hozzáértését, akkor válaszoljon a kérdéseimre.
#1267: Mellesleg kihagytad azt a tényt (amire pedig felhívtam a figyelmet) hogy álló mágneses mezõben vezetõt mozgatva abban áram indukálódik.
Pusztán a vas domain-ek forgásával nem magyarázható a jelenség, ugyanis mágnes környezetébe tett vasdarab olyan mágnesezettséget kap, amitõl a mágnes vonzza, hiszen látjuk is, hogy a mágnes vonzza a vasat.
Ezért a két golyó mágnesezettsége sem lehet ellentétes pusztán a domain-ek forgása miatt. Hacsak a sebességek nem a fénysebesség nagyságrendjébe esnek. De utóbbiról itt szó nincs.
#1267: ja, és jut eszembe, még mindig várjuk a választ az "elektromágneses szakértõ úrtól" hogy mi lesz a Lorentz-erõvel, ha a töltéshez rögzítem a koordinátarendszert.
Ha erre az alapkérdésre sem tudod a választ, akkor ne kezdj el magyarázgatni komplex indukciós folyamatokat.
Úgy magyaráznám az esetet, hogy a kísérlet alatt a golyók, úgy viselkedtek, ahogy a kedvük tartotta.
#1273: ha nem követeljük meg az ELÕREJELZÉST, ami egy jó modell egy kulcsfontosságú tulajdonsága, akkor valóban ez a legegyszerûbb magyarázat.
A tárgyak úgy viselkednek, hogy nekik az adott körülmények között a legkedvezõbb legyen. Adaptálódnak.
Ha ezt belátod akkor nincs szükség szabályokra, mert a körülményeket egyidõben úgysem ismerheted. Lehetetlen elõrejelezni.
#1278: pontosabban többmindent akarsz megmagyarázni, annál bonyolultabb elméletekre van szükség, illetve ennek hiányában annál korlátozottabb és pontatlanabb lesz a modell és az elõrejelzés.
Minél több minenrõl tudsz még ha felületesen is. Annál jobban megérted.
Viszont ha csak egy dologra figyelsz, de arra nagyon, akkor nem fogod érteni, miért történik vele az ami.