Reagálok a régebbi hozzászólásokra is, de csak összefoglalóan.
Ezek a típusú állítások: "még elméletben sem lehet a végtelenig felezni a szakaszokat" és hasonlóak egyszerûen hazugságok. Aki ezt állítja, hazug ember, mert õ maga is jól tudja, hogy ezek az állítások hamisak.
A matematika elmélete egy olyan világ, amit régóta építünk, és számos eredményét használjuk. MODELLEZZÜK vele a valóságot. A következõeket szeretném leszögezni:
1) A matematika ÖNMAGÁBAN MEGÁLL mint elmélet. Szûkebb értelembe véve nem természettudomány. A természetbõl vett példákkal cáfolni nem lehet. Ennek megkísérlése is ostobaság. Félreértésre az adhat csak okot, hogy a matematikát a természetben megfigyelt dolgok INSPIRÁLTÁK. Mint ahogy a valós számok konstrukcióját a geometria, és a geometriát pedig a tárgyakról, azok viszonyáról, a térrõl alkotott szemléletünk.
2) Ha már van matematikánk, azt HASZNÁLJUK a valóság MODELLEZÉSÉRE. Ez a szó, hogy modell, magában foglalja, hogy nem pontos, nem tökéletes a leírásunk, NEM EGYENLÕ a valósággal. VISZONT hisszük azt, hogy a modelljeink nagy része pontosságát, egyszerûségét és praktikusságát tekintve egyfajta optimális kompromisszum. Aki ezt akarja cáfolni, MUTASSON JOBB MODELLEKET.
Utóbbira mindeddig nem került sor az ellenzõk részérõl. Nem láttunk alternatív magyarázatot, ami a pontosság, praktikusság követelményekben felülmúlja a klasszikus magyarázatokat. Se a töltésekre, se a mértékegységekre, semmi másra. Csak fikázás van, konstruktív gondolat nulla.