Örvend a szívem látván, hogy a költészet nemes vonulata iránti érdeklõdésnek, meg nem kell versben megfogalmazni a sírfeliratát.
Nyomasek Bobó
Óda napjaink karrierista hölgyeihez
Nyirkos lett a cicim a pusáp alatt, Mer az ofiszban a mítingen nem éri a nap, Pedig, asz'ondják, a szilikonnak jót tesz az úvé, Mint hó végén a számlámnak az aputól jött lóvé.
A nonfigi a derekamon marha jól mutat, Tolatáskor jelzi az agyamhoz az utat, Bár szolcsiban a csajok szerint egész jó a mellem, De nem nyerhetnék vele még a légzsákom ellen.
Kígyóbõr csizmám, kicsit több volt, mint hetven, Külsöm, mint egy statisztáé a LeniKrevic klipben. Mango szatyor, telcsi, szájfény felken, Fontos az összhang, a trendem rendben.
Karrierem építése nem egyszerû feladat, Gyakran kell térdelnem, az asztalok alatt. A píáros szakma nem könnyû kenyér, A háton fekvõ egértõl kérges lesz a tenyér.
De hagyjuk is a munkát, mert sietek éppen, Talizunk a csajokkal a Liszt Ferenc téren. Péntek esti "Szex és Nyújork" paródia túra Ez a nagyvárosi, kozmo, trendi kultúra.
Egy negyvenes ügyvéd, álmaim lovagja, Bájos az a poci, ha fakormányra rakja, Nem minden a külsõ, tartja a mondás, Dzsípiesz és klíma nélkül hiába vagy Hondás.
Ha eltûnnek a pasik, az ágyjelenet után, Hogy miért történik veled, te csak nézel bután, Fõzni azt nem tudsz, és nem akarsz gyereket, Egy liter tejért meg nem tartunk tehenet.
Húspiaci értéked, ahogy konvergál a nullához, Sorsod, mint a folyó, mely olvadáskor hullát hoz. Macskát tartasz gyerek helyett, beszélsz a kutyádhoz. A vénlányok klubja lassan téged is elátkoz.
Nem az élet ver, hanem Te szívatod magad, Kicsit sokat néztél tévét, átmosta az agyad. Bármit is mond anyukád, és tömi fejed a média, Az az út, amit jársz, az nem vezet sehova.
Családod az nem lesz, igaz lóvé, mint a pelyva. De a temetõben tudod, nincs menedzser fejfa, Az önmegvalósítás, meg a karrier a fõ cél, Te döntöttél, cicám, eszed, amit fõztél.
Edgar Allan Poe verseit nagyon szeretem, a legjobban A hollót
NyB tényleg publikált ilyeneket, vagy valaki felvette a nevét?
Vor einem Kornfeld sagte einer: Die Treue und Märchenhaftigkeit der Kornblumen Ist ein hübsches Malmotiv für Damen. Da lobe ich mir den tiefen Alt des Mohns. Da denkt man an Blutfladen und Menstruation. An Not, Röcheln, Hungern und Verrecken - kurz: an des Mannes dunkeln Weg.
[Egy gabonatáblánál
Egy gabonatáblánál így szólt: A búzavirágok mesébe illõ hûsége hölgyek bájos jegye. Én a mák búgó altját dícsérem. Méhlepényre és havibajra emlékeztet. Ínségre, hörgésre, éhségre, elhullásra - röviden: a sötét útra, melyen a férfi jár.]
Der Mann: Hier diese Reihe sind zerfallene Schöße und diese Reihe ist zerfallene Brust. Bett stinkt bei Bett. Die Schwestern wechseln stündlich.
Komm, hebe ruhig diese Decke auf. Sieh, dieser Klumpen Fett und faule Säfte, das war einst irgendeinem Mann groß und hieß auch Rausch und Heimat.
Komm, sieh auf diese Narbe an der Brust. Fühlst du den Rosenkranz von weichen Knoten? Fühl ruhig hin. Das Fleisch ist weich und schmerzt nicht.
Hier diese blutet wie aus dreißig Leibern. Kein Mensch hat soviel Blut. Hier dieser schnitt man erst noch ein Kind aus dem verkrebsten Schoß.
Man läßt sie schlafen. Tag und Nacht. - Den Neuen sagt man: hier schläft man sich gesund. - Nur sonntags für den Besuch läßt man sie etwas wacher.
Nahrung wird wenig noch verzehrt. Die Rücken sind wund. Du siehst die Fliegen. Manchmal wäscht sie die Schwester. Wie man Bänke wäscht.
Hier schwillt der Acker schon um jedes Bett. Fleisch ebnet sich zu Land. Glut gibt sich fort, Saft schickt sich an zu rinnen. Erde ruft.
[Férj és feleség áthalad a rákosok barakkján
A férfi: Ez itt oszlásnak indult ölek sora, ez pedig oszlásnak indult melleké. Összezsúfolva bûzlik minden ágy. A nõvérek óránként váltanak.
Gyere, emeld föl a takarót. Ez a zsírcsomó és pár csepp rothadó nyirok valaha sokat jelentett egy férfinak - nevezték mámornak és hazának is.
Nézd ezt a varas sebhelyet a mellen. Érzed a lágy csomók rózsafüzérét? Nyugodtan tapogasd meg. A hús lágy, fájdalmat nem érez.
Ez itt vérzik, mintha harminc teste volna. Embernek ennyi vére nincs. Ennek elrákosodott ölébõl kivágtak még egy gyermeket.
Altatják õket. Éjjel és nappal. Az újaknak azt mondják: az álom gyógyulást hoz. Csak vasárnaponként engedik ébren maradni õket, a látogatók miatt.
Már alig fogy élelem. Kisebesedett a hátuk. Látod a legyeket. Néha lemossa õket a nõvér. Mintha padokat.
Itt domborodik már a föld minden ágy körül. A hús megtér a porhoz. A hõ elillan, a nedv elszivárog. Szólít a föld.]
Bár szerintem egyik magyar fordítás sem adja vissza azt a benyomást amit a német nyelv nyers hangzása nyújt, de aki nem tud németül, annak így élvezhetetlen.
Utálom az irodalmat!
De vicces vagy.... Az FHM, a CKM meg a Playboy is irodalom.
Azért július óta nagy tisztelettel vagyok Babits és Kosztolányi mûvei iránt is. De õmellettük az objektivistákat nagyon szeretem, Nemes Nagy Ágnesnek hihetetlen versei vannak. De az abszolút kedvenc klisésen, divatosan hangzik; József Attila. Zseni volt. Amelyik költõ megír naponta három "Óda" szintû verset, amiben magát egyáltalán nem ismétli, arra mást nem lehet mondani. Egész költészetének nyelve iszonyat feszes, nincs olyan szó, amit ki tudnál cserélni másra, minden tökéletesen úgy jön, ahogyan kell és az egész "determinált".
Erõm bûvös, csodát teszek: Vizet húzok, fát cipelek.
PANG JÜN
:D:D:D
UP!
Ha ez a kérdés még mindig aktuális, hát elmondom, hogy nekem minden olyan költõ bejön, akit már költõnek lehet nevezni. Csak manapság sajnos 10x annyit neveznek költõnek, mint amennyit jogosan lehetne.
A költészetben a magyarok a világon a legjobbak! És ez a vélemény most cseppet sem szubjektív részemrõl, ugyanis én csak magyarul olvasok verseket :)).
Viszont ha a kérdés úgy hangzana, hogy "ki a kedvenc költõd?", akkor nagyon nehéz lenne válaszolnom, de a top három Szabó Lõrinc, József Attila és Weöres Sándor lenne, azt hiszem. Ugyanis számomra a legizgalmasabb egy versben a mondanivaló és annak a lehetõ legköltõibb kifejezése. És sajnos sok költõnk egyszerüen csak költeni tud, igazi mély (és fõleg új) gondolatok nélkül, így a költészetük sokszor átcsap amolyan vásári majomkodásba.