Bett stinkt bei Bett. Die Schwestern wechseln stündlich.
Komm, hebe ruhig diese Decke auf.
Sieh, dieser Klumpen Fett und faule Säfte,
das war einst irgendeinem Mann groß
und hieß auch Rausch und Heimat.
Komm, sieh auf diese Narbe an der Brust.
Fühlst du den Rosenkranz von weichen Knoten?
Fühl ruhig hin. Das Fleisch ist weich und schmerzt nicht.
Hier diese blutet wie aus dreißig Leibern.
Kein Mensch hat soviel Blut.
Hier dieser schnitt man
erst noch ein Kind aus dem verkrebsten Schoß.
Man läßt sie schlafen. Tag und Nacht. - Den Neuen
sagt man: hier schläft man sich gesund. - Nur sonntags
für den Besuch läßt man sie etwas wacher.
Nahrung wird wenig noch verzehrt. Die Rücken
sind wund. Du siehst die Fliegen. Manchmal
wäscht sie die Schwester. Wie man Bänke wäscht.
Hier schwillt der Acker schon um jedes Bett.
Fleisch ebnet sich zu Land. Glut gibt sich fort,
Saft schickt sich an zu rinnen. Erde ruft.
[Férj és feleség áthalad a rákosok barakkján
A férfi:
Ez itt oszlásnak indult ölek sora,
ez pedig oszlásnak indult melleké.
Összezsúfolva bûzlik minden ágy. A nõvérek óránként váltanak.
Gyere, emeld föl a takarót.
Ez a zsírcsomó és pár csepp rothadó nyirok
valaha sokat jelentett egy férfinak -
nevezték mámornak és hazának is.
Nézd ezt a varas sebhelyet a mellen.
Érzed a lágy csomók rózsafüzérét?
Nyugodtan tapogasd meg. A hús lágy, fájdalmat nem érez.
Ez itt vérzik, mintha harminc teste volna.
Embernek ennyi vére nincs.
Ennek elrákosodott ölébõl
kivágtak még egy gyermeket.
Altatják õket. Éjjel és nappal. Az újaknak
azt mondják: az álom gyógyulást hoz. Csak vasárnaponként
engedik ébren maradni õket, a látogatók miatt.
Már alig fogy élelem. Kisebesedett
a hátuk. Látod a legyeket. Néha
lemossa õket a nõvér. Mintha padokat.
Itt domborodik már a föld minden ágy körül.
A hús megtér a porhoz. A hõ elillan,
a nedv elszivárog. Szólít a föld.]
Bár szerintem egyik magyar fordítás sem adja vissza azt a benyomást amit a német nyelv nyers hangzása nyújt, de aki nem tud németül, annak így élvezhetetlen.