ÉS HA VALAMELYIK HÜLYE, BUZI, FASSZOPÓ, GECI MODERÁTOR TÖRÖLNI FOGJA EZT A HOZZÁSZÓLÁSOMAT, AKKOR KÍVÁNOM NEKI AZT, HOGY Õ IS DÖGÖLJÖN MEG KEGYETLENÜL, BAZMEG !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Most átgondoltam magamban ezt a dolgot ,és rájöttem arra, hogy én igazából nem is akarok csajozni, és nem is akartam soha. Elvagyok én nagyon jól egyedül is, nincs szükségem nekem senkire.
25 év felett csak találsz egy valódi retro beállítottságú nõt - vagy nem. De az biztos.
6665-re: Ezzel a témával kapcsolatban fogok közvélemény kutatást tartani, amit a 6664-es hsz-ben írtam kérdést, és igazából ez az én stílusom ez az egy kérdés, szóval ezt fogom kipróbálni, vagy találok egy olyan csajt valaha, akinek ez bejön, ha ezt kérdezem tõle, vagy nem...
Kitaláltam egy ötletet, amit az elõzõ 6664-es hsz-ben írtam az a kérdés lesz a csajozós kérdésem, ezzel fogok megpróbálkozni, viszont emellett ki is tartok akkor életem végéig, más csajozós kérdésem nem lesz, csak ez, nekem csak olyan csaj kell, akinek bejön, ha valaki ezzel a kérdéssel próbál meg ismerkedni.
Miért nincs egy olyan szórakozóhely sem Pesten, ahol minden hétvégén a 90-es évek eurodance zenéit nyomják, és nem csak a legismertebb, unalomig ismételt agyonjátszott slágereket, hanem ritkábbakat is, és brutálisan nagy teljesítményû hangerõvel?
A 90-es évek zenéi pörgõsebbek, azok jobban bejönnek nekem, de nem sok zenét ismerek abból az idõszakból, "csak" tizenyvalahányezret kb :)
Végiggondoltam most magamban az életet, és rájöttem, hogy igazából egyetlenegy dologra lenne nekem szükségem ebben az életben: arra, hogy a világon létezõ legnagyobb teljesítményû hangfalban a létezõ legnagyobb hangerõn szóljanak a 90-es évek eurodance zenéi életem végéig minden nap, non- stop 24 órában, ez az egyetlenegy dolog lenne lényeges az én életemben, semmi más!
Szóval még mindig itt vagy, Salsoul - de legalább most realistán bátorító hozzászólással. :)
Még valami: az önbizalmat és a magabiztosságot a gyakorlás és a tapasztalás adja. Minél több a gyakorlat és a tapasztalás annál nagyobb az önbizalom, a magabiztosság, a jártasság.
Csak vigyázz, hogy a dolog ne a visszájára süljön el, szóval, ne a meghátrálásban fejlessz ki hatalmas önbizalmat, magabiztosságot, jártasságot.
Ajjaj! Retroman: ha jól olvasom és jól szummázom soraidat akkor végülis neked az a stílusod, hogy: "nem mersz csajozni, miközben szeretnél csajozni". Ehhez a stílushoz pedig rendesen ragaszkodsz mivel ugye ez a te stílusod.
Az ilyen szituból baromi nehéz önerõbõl elmozdulni, mert ez a te stílusod rendesen küzd a túlésért, és igyekszik mindent lepattintani és elgáncsolni, ami õt megváltoztatná, ami vele szembe megy, s ami téged a célodhoz közelebb vinne.
A társastánc egyébként remek ötlet. Egyszer régen nekem is rengeteget segített. Pedig falábam van hozzá. Segített áttörni mindenféle nõkkel kapcsolatos gátlásokat és téves eszméket.
Ha nem tudsz nõket megszólítani csak úgy, akkor esetleg tarts valamilyen kérdésrõl közvélemény kutatást, és ennek ürügyén szólítsd le az embereket, nõket. Ugye nem csak azt, aki neked bejön, hanem mindenki mást is. Pl megtudakolhatod tõlik, hogy terveznek-e a külföldre költözni egy jobb élet reményében, s ha igen mi sarkallja õket erre, és hova, melyik országokba mennének, s miért. S ha mennének megkérdezheted, hogy mi hányozna nekik legjobban Magyarországról. Akik meg nem mennének azoktól meg megtudakolhatod, hogy mi tartja, köti õket ide. Stb.
A nõi nemet kell tisztelni, de a helyes mértékben. A túltisztelés ugyan olyan rossz, mint a teljes tiszteletlenség.
A hölgyek érzõ lények és szexuális tárgyak. Szükséges lesz, hogy bizonyos helyzetekben szexgép is legyél. Az abszolút érzelmi alapon való mûködés az éppen nem fogja az utadat egyengetni. (Kivéve, ha csaj valami olyan – vallásos? – helyrõl jön, ahol vastagon beleverték, hogy a szex az bûnös dolog.)
Na, és olyat csinálni, ami még nem a mi stílusunk kezdetben igen nehéz, kellemetlen, kényelmetlen sokszor zavarba kerülünk, esetleneknek, bénának, hülyének, kényelmetlennek stb érezzük magunkat, jön, hogy ne csináljuk, "forduljunk vissza". Ezen viszont csak elszánt kísérletezéssel, próbálkozással, gyakorlással, kitapasztalással lehet túljutni.
És érdemes mindent aszerint szemlélni és kiértékelni, hogy vajon közelebb visz-e A Nagy Célodhoz. Pl itt a tánc: oké, hogy nem akaródzik, de vajon közelebb vinne A Nagy Célhoz? És igen, közelebb. Megér nekem egy nagyobb izzadást A Nagy Cél? igen. De akkor is, nem akarom a táncot. Jó, nem akarom. De van jobb alternatíva, amihez mihamarabb hozzá lehetne fogni? Oh, igen, várni a jobb módszerre. Uhh, de mégis, honnan jönne az? Tánc közben is lehet azt várni nem igaz? Na akkor miért ne jussunk már ma közelebb A Nagy Célhoz ;)
Nem úgy értettem. Sokan járnak oylan cipõben, mint te. Csak a csajozással akartalak picit b*sztatni. A tû a szénakazalban, erre írtam. :) (Röviden: lttál már p*ncit, anyádét szöveg, nincs olyan baráti társaság, ahol ne szavalnák ezt.)
Az elköltözés az más dolog. Melák a csajozásról írt és errõl is folyt is a beszélgetés.
Úgysem értenéd a speciális helyzetem. Nem te neked az utolsó élõ rokonod akire számíthatsz, leszarom ki mit gondol nem fogok soha a büdös életbe itthon albérletet keresni csak azért, hogy együtt éljek olyannal, akit pár hónapja ismerek még akkor is, ha...
Ezenfelül abban én viszont benne vagyok, hogy majd együtt kimenjünk külföldre, ha végez a sulival. Az rendben van itthon nincs értelme külön költözni jelenleg nem is lenne rá lehetõségem ráadásul a lakás az enyém nem is a muteré... Ha viszont hosszabb távon külföldön lennék nem hagynám itt a munkanélküli anyámat szenvedni ezt ugye te sem gondolod...
nem vagyok örökszûz, kifejezetten belevágtam a szex dologba anélkül már hónapokkal ezelõtt, hogy a te bunkó stílusodat alkalmaztam volna és már írtam is, hogy megtaláltam a tût a szénakazalban
Retroman: Látom, nem nagyon figyeltél. Nem fogsz olyan tanácsot kapni, amitõl megvilágosodsz és kikerülöd a félelmed ami gátol abban, hogy megtedd azokat a dolgokat, amikre vágysz.
Látom van itt kér fehér Gandalf. Imex az örök szûz és az újonan jött melák.
Emberek (kisfiúk?), a lányok/nõk szeretik a szexuális tartalmú célozgatásokat. Jó persze ez a buszos téma sok és egyáltalán nem célra vezetõ, de sokan abba a hibába esnek, hogy bókolnak össze-vissza, csak éppen a nõnek a nõiességét nem dicsérik. Az ilyen emberek szerintem csak maguknak bókolnak, a másikat észre sem veszik.
Én sokszor átlépem a pofátlanság határát, beismerem. Nekem nem rákapcsolni kel csajozáskor, haem visszafogni magam. Ez ugyanoylan rossz, mint a félénkség. De egyszerûen ha meglátok egy lányt/nõt, aki bevonz (sajnos sokan vannak), akkor elgurul a gyógyszerem.
Viszont pia nélkül kell csajozni. Ok? Aki csak alkohollal mer csajozni ,az maradjon anyucival. Az életben sok nehéz dolgoz meg kell tenni, ha mindig innánk egyet elõtte, akkor hova tartanánk?
Melák jól írod, egy nõ nem szexkellék. De ez is fontos dolog. Az elsõ prostival vlaó élményem kicsit szûziesre siekredett, de a második már jobb volt. Ott uge nincsenek érzelmek, az egész mû. Nem is megyek sokszor.
Tehát röviden: a nõk nem magát a bókot szeretik, hanem azt, ha a bók kiemeli õket. Ezt lehet közvetetten, de közvetlenül is. Néha jó keverni a kettõt (tehát valamihez hasonlítod, jön egy szituáció, ami emlékeztet valami közösre), de a bók róla szóljon. Az nem bók, hogy úgy kellesz nekem, mint éhezõnek egy falat kenyér. Gagyi, szánalmas. Azt nyilvánítod ki, hogy õ a hordogra akadt (vagy te az övére?? - ez ma már divat és jellemzõ), elvegetálsz rajta életed végéig.
Nem semmi, amiket leírtál. Tudod mi hasonlítunk sokban, mert az én értékrendem is azt diktálja, hogy a bunkóság nálam alapból kizárva én a tiszta és normális kommunikáció híve vagyok addig, amig fel nem bosszantanak, vagy meg nem támadnak. Nõk tisztelete nálam mai napig fennáll. Sosem voltam még bunkó nõvel/nõkkel max apró poénok, amikkel nem sértettem az õ kis lelkecskéjüket és erre büszke vagyok, te se kezd el csak, mert a nagy átlagnál ez válik be.
Nõkhöz hasonlóképp viszonyulok, mint te még a mai napig is én megpróbálok velük normális kommunikációt kiépíteni [(bár ez részben igaz, mert mióta barátnõm van nem igazán érdekelt egy nõ sem)] nem pedig magamra haragítani õket és logikátlan, tahó és egocentrikus álarc mögé bújni, mint azt teszik az ismerõseim és a fiatalok nagyrésze, merthogy ez a menõ és tényleg ezt szeretik belül, ha túlzottan is megbántják õket, mintha a maguk defektes gondolkodásmódjuk okán ezzel mégis azt hiszik h egy határozott kiállású, biztonságot és tekintélyt parancsoló srácot választottak. Hát igen...
Nem szeretnélek félrevezetni és hülyeségekkel traktálni ugyanis mai napig szarul viszonyulok az emberekhez egyre nehezebben viselem a mai modern felfogást, meg, amiket a média táplál a fiatalok és a többiek felé, tehát éppen ezért is hasonlóan konzervatív vagyok, mint te. Nem szeretem és egyre nagyobb undorral nézem a városi picsák viselkedését (merthogy egyre több van belõlük). Amikor ideregeltem hasonló kérdéseket tettem fel évekig küzdöttem itt a sok nagyokossal valaki tényleg segíteni próbált mások pedig eltéríteni a sok baromsággal. Én azt mondom ne az SG-n keresd a kulcsot a záradhoz. Még annyit szeretnék mondani, hogyha semmi reményt nem érzel arra, hogy mondjuk leküzd a félelmed a leszólítással és egyéb dologgal akkor próbálj meg fórumokon szétnézni olyan témában, ami téged érdekel és hátha találsz egy olyan lányt aki pontosan keni vágja a témát, amiért te rajongsz. Pl: barátnõmet a port.hu oldalon ismertem meg. 2-3 levélváltás kulturált keretek közt, oda volt az Odaát c sorozatért én is, és rögtön azzal kezdtem a mondókámat és felhoztam témaként, hogy "na milyen jó évad volt" és stb...Utána már róla kezdtem el kérdezõsködni jó pár dolgot leírt magáról, nem sokra rá pedig lesz, ami lesz alapon belevágtunk egy találkába totál ismeretlenül. És nem bántuk meg. Az 1. randin totál önmagam adtam, amilyen vagyok (hozzáteszem ez nem csak rajtad múlik, a lányon is h mennyire jön be neki élõbe is a stílusod), de, ha hagyod h a dolgok menjenek a maguk természetes módján akkor tényleg menni fog és így vágtam én is bele, mert már annyira el voltam keseredve és ki szerettem volna próbálni milyen az, ha van egy lány, akivel kapcsolatot létesítesz testileg, lelkileg (bár én kurvára nem vagyok lelkizõs, nem is ez a lényeg). Halkan jegyzem meg az 1. randink pazar volt délután 15-éjfélig tartott és már 1. csók is megvolt. Ha ezzel nem hoztam meg számodra a kellõ motivációs erõt akkor semmivel se. Ki kell várnod a megfelelõ alkalmat, megfelelõ nõnemû lénnyel, megfelelõ idõben és helyszínen. Ez a megoldása mindennek, ami szintúgy az élet bármely területére is igaz pl. munkahely...
köszönjük, hogy elmagyaráztad a nyilvánvalót :D egyébként a bókolás jól esik mindenkinek de te nem fogsz tõle jobb fényben feltûnni, ha már bók akkor jobban szeretik, ha arra utalgatsz, hogy milyen fasza személyiségük van és remek gondolkodásmódjuk. és próbálj rajtuk egyedi dolgokat keresni amik csak rájuk jellemzõek, azt hiszem szeretik, ha észreveszik a csak rájuk jellemzõ egyedi dolgokat, mert attól különlegesnek érezhetik magukat ez csak így eszembe jutott
Visszahúzódó, gátlásos vagyok, de van elképzelésem az udvarlásról. Én úgy gondolom, hogy a hölgyeknek elõször a lelküket kell meghódítani, és szerintem sokkal bátrabb férfiasabb dolog az, ha valaki valami kedves dolgot, vagy bókot mondd egy hölgynek, ha leszólítja, ez szerintem sokkal férfiasabb dolog, mintha valaki olyanokat mondd, mint a villamosos sztoriban az "úriember". Az intelligenciám meglenne hozzá, hogy udvaroljak, és ne ilyen alpári dolgokat mondjak, hanem normális kultúrált stílusban, csak egy kis bátorság kéne... Amúgy ahhoz kapcsolódóan még, amit az elõzõ hsz-mben írtam, hogy a hölgyek érzõ lények, és nem szexuális tárgyak, ehhez kapcsolódóan írnám még, hogy ha nem lennék visszahúzódó, akkor sem lennék, és nem is szeretnék egy szexgép lenni, mert én egy érzelmi alapon mûködõ ember vagyok abszolút. Lehet, hogy a mai világban ez már egy kihalófélben lévõ dolognak számít, de érzelem nélküli szexre nem is igazán lenne szükségem, nekem fontos az érzelem nagyon is!
Lehet, hogy ebben a mai világban maradinak és idejétmúltnak számít a gondolkodásmódom, de én úgy gondolom mindenképpen, hogy a nõk érzõ lények, nem szexuális tárgyként kell rájuk tekinteni.
Nekem nem ez a stílusom semmiképpen, így rögtön ezzel kezdeni, az bunkóság szerintem, én, ha bátrabb lennék, és meg mernék szólítani egy lányt, inkább valami kedves dolgot, vagy bókot mondanék neki mindenképpen, ez szerintem egyáltalán nem a nagy önbizalom jele, ha valaki odamegy egy lányhoz, és ezzel kezdi, ilyet egy analfabéta, hülye is tud mondani, aki 2-ig sem tud számolni, ez semmiképpen nem nagy büszkeség szerintem, ha valaki ilyen stílusban próbál meg leszólítani egy hölgyet.
De nem kell versenyszerûen ûzni. Elmész egy tánctanfoylamra és ott becsajozol. Megcsinálod a tanfolyamot és utána eldöntöd, hogyan tovább. Ha megvan a csaj, jönnek majd a programok maguktól.
Sport? Mondjuk sajnos kevés nõ sportol. Én anno egy tök dedós módszert alkalmaztam. Megkérdeztem a lányoktól pl az idõt, hogy X hely merre van, sõt, a vaterán vettem egy könyvet és egy aranyos lány volt az eladó.
De ha ezek se mennek, akkor haveri körrel elmész valahova (kávézni, inni, lõdörögni, partyzni), aztán majd alakul. Ha ez sem megy, akkor marad az internet. De ez legyen az utolsó dobás. Én utálom a netes ismerkedést. Inkább leszek élõben szánalmas, nem érdekel.
A tánc az nálam nem nyerõ dolog, mert egyrészt nagyon távol is áll a személyiségemtõl, másrészt meg a táncosokhoz képest én "bulldózer" testalkatú vagyok (190 cm/ 100 kg). Unokatesóm több évig táncolt versenyszerûen, de õ teljesen más személyiségtípus, mint én, õ ilyen mûvész lélek, magas õ is, 180 felett van az õ magassága is, de õ max 80 kg szerintem, vagy inkább még kevesebb. Szóval a személyiségemhez sem áll igazán közel a tánc, lefogyni meg nem fogok 20 -25 kg-t, a 80- 85 kg-os testsúly az én testalkatomhoz képest pehelysúly lenne, mert mindig is nagydarab voltam, tehát úgy biztos, hogy nem érezném jól magam. A break tánc az mondjuk jobban tetszene, de ez a testalkat ahhoz sem nyerõ szerintem, nem csak a súly, a break-nél szerintem a magasság is hátrány lenne, a break-esek általában jóval alacsonyabb emberek szoktak lenni. Egyébként kösz az ötletet, de nálam a tánc nem nyerõ dolog, de úgy látom, hogy te nagyon lelkesen írtál róla, ha tényleg ennyire örömödet leled benne, akkor sok sikert kívánok neked hozzá! :)
A 6635-ös hsz-hez kapcsolódóan még: Szerintem egy normális, intelligens, kultúrált ember nem mond ilyet egy hölgynek (gondolni lehet rá, de ezt így bunkóság ilyen formában kimondani szerintem).
Nekem tudjátok mi segített, hogy leküzdjem az önbizalomhiányomat?... A tánc. Szerintem a legjobb önbizalom-fejlesztõ módszer - nézzétek meg a Cirque du Soleil táncosait, hogy mennyire jól elõ tudják adni magukat: http://www.youtube.com/watch?v=QiRbyX2DPQs Február 5-én 6-án akár élõben is meg lehet nézni õket az Arénában! Ajjj....szeretnék már én is ilyen szinten tartani, de szerintem azért elég jó úton haladok! :) Tudom tanácsolni mindenkinek, hogy kezdjetek el táncolni! ;)
Ez nem hiszem, hogy önbizalomra, vagy bátorságra vallana, szerintem ez inkább a bunkóság kategória. Én visszahúzódó, gátlásos ember vagyok, de tisztelem a nõi nemet, én soha nem mondanék ilyet egy lánynak sem, nem hinném, hogy ez lenne a célravezetõ út, hogy ilyenekkel próbálkozzak, hogy ilyeneket mondjak...
Az önbizalom egy dolog, de nem szabad a srácot arra sarkallni, hogy mindent mondjon ki, amit gondol, mert az hátrányos lehet a további életére. Megfelelõ idõben, megfelelõ körülmények közt, normális kereteken belül kell szókimondónak lenni...
tegnapelõtt a villamosra felszállt három lány, ilyen feszülõs nadrágban, ami rendesen kiadta a feneküket és a combjukat. ott ült egy görbe fogsorú, kancsi, gizda cigánygyerek. õ bezzeg le merte õket szólítani átadta a helyét, és kérdezte, hogy "nem szeretnél a faszomra ülni inkább?", utána pedig mesélte hogy hogyan nyalná ki mindegyiküket, és mutatta nekik, hogy hogyan szopjanak ...õ ki merte mondani, amit mindannyian gondolunk :DD
Krónikus önbizalomhiányom van, nagyon visszahúzúdó, gátlásos vagyok. Nem a külsõm miatt, külsõre én átlagosnak tartom magam, talán a termetem feltûnõbb az átlagosnál (190 cm/ 100 kg), de egyszerûen nem tudok csajozni sajnos (: Neten próbálkoztam már ismerkedni több lánnyal is, de nem sok sikerrel. Az meg sajnos nem megy nekem, hogy szemtõl szembe leszólítsak egy lányt, buliban, vagy koncerten sem, az meg, hogy csak úgy utcán, vonaton, vagy buszon, vagy bárhol leszólítsak egy lányt, az abszolút nem az én stílusom. Egyébként egyetlenegy probléma van, hogy kezdeményezne nem merek, amúgy, ha bárhol odajönne hozzám egy lány, és elkezdene velem beszélgetni, igazából bárkivel bármilyen témáról tudnék beszélgetni, csak a kezdeményezés nagyon nem megy nekem. Van erre esetleg valakinek valamilyen építõ jellegû ötlete, hogy mi lehetne ez ellen a megoldás? Nagyon megköszönném, ha valaki érdemben tudna tanácsot adni ezzel kapcsolatban! (Elõre megkérnék mindenkit, hogy az olyan jellegû megnyilvánulásokat, hogy menjek el egy "hivatásoshoz, ezt kerüljük, ha lehet, meg azt is, hogy legyek bátrabb- azzal nem sokat érek, ha valaki ezt írná).
Igen, de legalább még mindig vannak, akiknek van ilyen bajuk és ezt lehet javítani azzal, hogy beszélünk róla és tippeket osztunk meg egymással.
Nekem akad még önbizalom hiányom, de nem erõltetek semmit sem, mert értelmetlenség lenne. Nehéz találni olyat, aki érdekel.
Na igen... próbáltam finoman szólni, hogy nálam rossz ajtón kopogtatsz. Lehet kicsit durvább voltam, mint akartam, ez esetben bocs...
Nekem amúgy nincs bajom a melegekkel amíg "normálisan" viselkednek. Értem ez alatt azt, hogy ha egyszer tisztáztam valakivel, hogy hetero vagyok, utána ezt tartsa tiszteletben. A másik amit nehezen tolerálok (hetero pároknál is) amikor az orrom elõtt elkezdik falni egymást... könyörgöm vonuljanak szobára vagy valami, nem vagyok rájuk kíváncsi.
Persze nehéz lehet folyton visszautasítással találkozni és csak barátnak lenni... pontosan ismerem az érzést, nem egy lánnyal vagyok csak barátságban, holott eredetileg mások voltak a szándékaim. De nem erõltetem, mi értelme lenne? Tisztán megkaptam az arcomba, hogy neki (a lánynak) ez nem menne. Valószínûleg a barátságunkat kockáztatnám, ha tovább próbálkoznék. Az pedig sokat ér nekem, nem dobnám el csak úgy egy ilyen marhasággal...
Biztos nem egyszerû, de a heteroknak sem sokkal kedvezõbb a helyzet. Nem egyszerû ismerkedni (legalábbis hosszú távra).
Szeretnék kérdezni valalmit anélkül, hogy megbántanálak. Miért gondolod, ill. miért gondolják általában az azonos nemûhöz vonzódók, hogy érdekli a többieket a szexuális érdeklõdése és azt mindenáron "fel kell vállalni"? Ez egy természetes, mindig is létezõ identitás, de nem volna szabad, hogy befojásolja az emberi kapcsolatokat. A személyiségjegyek manifesztálódása eredményez szimpátiát vagy az ellenkezõjét. Nem?
Az viszont tuti, hogy a hetero férfi felé nagy baki közelednedi egy homoszexuális fiúnak. Mi csajok ezt lazábban kezeljük, de ha csak a fizikai velejáróit nézzük, érthetõ a hetero pasik ellenséges reakciója :) Ha emberként kedvel egy pasi, nem undorodhat meg pusztán a melegségtõl (hacsak nem akarod megszexelni). Vagy ha mégis, nem vall túl fejlett intelligencia szintre.
ez evolúciós, a férfiak általában egymással szemben erõviszonyokat mutatnak mégha burkoltan is, a tesztoszteron sem empátiára hajaz. Én is azt látom hogy mégha megértõ is szoktam lenni, de ilyen irányban kicsit távol tartom magam, sry:)
Nekem is vannak gondjaim. :( Képzeljétek el milyen nehéz lehet egy meleg fiúnak ismerkedni. A legtöbb fiú utálja a melegeket, még akkor is ha nem látszik rajta. és a legtöbb toleráns fiú sem járna soha egy másik fiúval, és kurva szar mondjuk egy olyan dolog, hogy összebarátkozol egy fiúval, nagyon tetszik, nagyon rendes, édes, jól kijöttök, és amikor többet szeretnél tõle, megundorodik tõled... és annyi minden történt már, és már nem tudok ismerkedni, mert félek csak a neten tudnék ismizni..de az nem jó..ebbe most nem megyek bele... szóval el van cseszve az egész és nem tom mit kéne tennem, szégyellõs is vagyok, többnyire nem vállalom fel magam
meg a rutin..a gyakoriság..szerintem az is fontos ám
Ez az ego szinten dõl el. Vagy megismered a mûködését és elveszti feletted a hatalmát, vagy uralkodik feletted. Érdemes tudnod, az ego csak a görögök és a pszichomókusok szerint az éned. Nem az. Egy kis köcsög, akinek az a dilije, hogy folyvást vele kell foglalkozz. Ha megtanulod kiröhögni, rögtön kussol, így lesz módod azt tenni amit valóban akarsz.
Ezt tanulhatod és próbálhatod éveken át. Amit nekem mutattak összesen 15 perc az életbõl. Egyszer rá kell szánni. Amikor úgy érzed: egy életed, egy halálod, mégis megpróbálod, fõleg mivel szerepelni se kell sehol hozzá, keress meg. Itt privátban, vagy itt: https://plus.google.com/i/lrMBjUv2Qo4:iUsRhONGuck
szerintem kapcsolódik az önbizalomhoz, mert, ha bíznék magamban akkor az lenne bennem, hogy meg tudom csinálni. E helyett csak a pánik jön. Ez agyban dõl el...
Általában a szóbeliktõl én is fosok, de ha sikerül belelendülnöm a dumálásba és nem szakít félbe a tanár sem, akkor nincs gond. Ergó fel kell készülnöm :)
A teljesítési kényszer pánikolással kombinálva nem az önbizalom hiányától van, hanem a teljesítési kényszertõl. Vannak rá módszerek, amitõl elmúlik, nem is túl bonyolultak.
sajnos tévedés, majdhogynem pánikrohamom van mindig amikor szóbeliznem kell és ezen nem bírtam változtatni. Minél jobban öregszem annál jobb. Teljesíteni kell, amirõl azt gondolom h már megtanultam, utána annyira begörcsölök, hogy nem bírom úgy visszaadni összevissza beszélek kb, mintha semmit nem tudnék...
pláne elõadásoknál hóóó, remegõ hang, kiállni oda a tömeg elé, közben diavetíteni is kell, nem túl jó dolog...
ha dumálni akarsz.. semmi se nem jut eszedbe és csak össze vissza nyögsz ha meg leszarod, minden megy a természetes rendjén
hetero fiúknak kell szerezni egy gyakorló lányt, lány oszt társat akitõl soha nem akartál semmit, az se baj h csúnya.. de az a lényeg, hogy sokat kell vele beszélgetni, minél több féle témában, minél szinesebben. Az nem árt azért ha a lánnyal már beszéltél párszor pár szót és a lány elég közvetlen.
A meleg fiúk akik szégyenlõsek szerintem úgy járnak a legjobban, ha a hozzájuk hasonló csendes és félénk fiúkkal barátkoznak.
Csak az elsõ mondat nehéz. :) Amúgy meg más pódiumról beszélni, meg más a többiek közül.
Neked velem kéne barátkoznod. Én szeretem az önbizalomhiányos meg a szégyenlõs fiúkat. Neked az lenne a legjobb terápia ha egy ilyen fiúval, baráttal tudnál beszélgetni, akit ez nem zavar, sõt, még egy kicsit vonzó is számára ha valakit nem feszít szét az ego meg az önbizalom.
De fel a fejjel, az önbizalomhiány meg a szégyenlõsség nem egy negatív személyiség jegy, hanem csupán a személyiség része, ami nem rossz vagy jó. Ennek is megvan a bája, és értelme, és én látom is.. És az lenne a legjobb ha az önbizalomhiányos fiúk sem úgy élnék meg ezt a dolgot mint egy katasztrófát, hanem elfogadnák magukat ilyennek..
ha nem cselekszel azonnal nem mész bele minden ökörségbe meggondolatlanul az még a hasznodra is válik...nem kell spontánnak lenned, ha nem akarsz inkább gondold át kétszer, mintsem hülyeséget csinálj...
Ugyebár olyan félelmeinket kell legyõzni ilyenkor, amikkel nem merünk szembenézni, dehát nem könnyû feladat és fejben kell rendbe tenni a dolgokat. Aquir is elmondta, hogy kell egyfajta rátermettség, dehát úgy gondolom ez nem mindenkinek adatik meg, ez egy szerezhetõ, elsajátítható erõ, hatalom lehet.
Én pl mai napig képtelen lennék arra is, hogy elõadást tartsak egy nagy teremben még a gondolatától is írtózom és élhetek még 50 évig ezen pánikomat nem tudom legyõzni, ha akarom, ha nem...
Csak a szokásos, lassú vagyok. Nagyjából öt másodperces késésben élem az életem, ami valós szociális helyzetekben általában már túl sok (interneten keresztül meg szinte észrevehetetlen). Nem vagyok eléggé spontán hogy úgy mondjam. Vagy azt is mondhatnám, hogy nincs elég önbizalmam ahhoz, hogy egybõl cselekedjek, és ne gondoljam végig még kétszer, hogy mit is akarok csinálni...
Megoldás lehetne az alkohol, egy kicsit megereszti a nyelvem, meg részegen nincs kedvem gondolkodni se, de van egy betegségem, ami mellett nem kifizetõdõ folyton leinnom magam (ez a tegnapi két sör kivételes alkalom volt).