Akkor kérdezd meg tõle, hogy pl. a fõnök bácsival szemben is meg kell-e próbálni megvédeni az igazunkat, hogy esetleg jól kirugjanak! Csak egy élethelyzet.
Én szeretem a kihívásokat. Csak sokszor nem tudom megoldani õket.
Egyik tanárom véleménye szerint, ha valaki nagyon kerüli a kellemetlen szituációkat - konfliktusokat, és bármilyen megoldásban kiegyezik, csak hogy egy konfrontációt elkerüljön, az majdnem annyi, mintha egy ilyen helyzetbõl "vesztesen" kerülne ki. Aki nem tudja megvédeni a maga igazát, álláspontját, stb. az kb annyi, mintha nem is létezne véleménye, mintha alárendelné magát a másiknak. Nem teljesen értek ezzel egyet, de azért elgondolkodtató.
vkire az igaz: kihíváskerülõ, NEM munkakerülõ, mert azért azt megcsinálja, kellemetlenségkerülõ! erre mit mondasz? ezt a fajta embert is utálod? aki mondjuk csak nyugis akar lenni? de mégis normálisan dolgozik????
Tévedsz. Nagyon sok minden marad a lehámozottak után. Sajnálom, hogy egyik általam átélt megnyilvánulását a szeretetnek nem nagyon tudom szavakba önteni. Biztos lehetsz benne, kevés olyan erõ létezik. Azt nem tudom, szavunk van-e rá a maiak között. Mert tartok tõle, hogy nemcsak az agyak, de a szívek butítása is nagyon erõs jó ideje.
Egy biztos: akit szeretsz, bárki legyen, szeresd akkor is, ha elválnak útjaitok. Fogadd el, hogy soha nem lesz a tulajdonod. Szeresd önérdek nélkül. Rá fogsz döbbenni: múlhatatlan az érzés. Boldogító és szívet melengetõ, míg élsz.
#5870 Látom, te sem ismered a megfelelõ idõ fogalmát. Azért nem kezdte korábban, mert most jött el az ideje és a megfelelõ partner.
"ne hezitáljatok mert csak az idõ fogy el a fejetek fölül"
és mindezt saját tapasztalatból mondja, úgy hogy a pácban õ is benne van nap mint nap ott a hang a fejében, hogy: "miért nem kezted el korábban, és miért nem csinálod most is nagyobb lendülettel, mit szarakodsz még mindig amikor tudod mit kell(ene) tenned"
Látod, nem volt véletlen az, hogy sokszor értettünk egyet. Az érzéssel is így van. Viszont, ha mindazokat, amiket írtál lehámozzuk, nagyon sok dolog marad, ami nem volt a felsorolásodban. Azokról a dolgokról a legtöbben nem is hallanak.
Viszont ha a késõbbi üzeneteket megnézed: Huntofának nem volt igaza. Mert az õ önbizalma sem áll biztos lábakon. Itt próbál feltöltõdni, ahogy mondtam.
Én nem bántásként írom örülõk annak hogy van barátnõd. De mi van ha elhagy(remélem nem). Mit csinálsz? Felmetéled a csuklód? Az önbizalomnak nem abból kell fakadnia hogy most van-e barátnõd vagy nincs. Ezt én is nehezen tanultam meg de muszáj volt. Hidd el neked is van még mit fejlõdni és nem tenni a nagyarcot. Gondolom ez a barátnõd is úgy lett hogy szerencséd volt nem pedig úgy hogy te döntöttél.
Még egy jó tanács: Egy férfi nõ nélkül is férfi és ne a nõ legyen az életed értelme.
Kezdem érteni,leküzdhetõ de a legnehezebb hogy tenni kell valamit nehéz a váltás,megszokott a kényelmesség...ezzel mit kezdjek?nagyon erõs a megszokás érzése.
campy tudod mit kell állandóan bizonygatni? Mit? Mit? A bizonytalant
panaszkodtam régebben ebben igazad van de ma már próbálok nem panaszkodni ha nem vetted olna észre... jó pár HSZ-el ezelõtt csak tényeket közöltem nem PANASZKODTAM
Salsoul: arról nem tehetek ha utálod az olyan embereket, akik tiszták becsületesek, szerények, normálisak az életben, de még 19 évesen nem önállóak bocs én kérek elnézést, miért baj az elkényesztetés? nem az én döntésem volt így alakult de nem élltem vissza semmivel sem (1-2 dologban tudok önálló lenni, de ebbõl látszik h nem ismersz hiába írogattam itt akkor sem ismersz nem is lehet)...soha semmi rosszat nem csináltam és mégis rossz vagyok :D:D hihetetlen hülye logikád van, bocs de nem tudom a te logikád követni mások vagyunk én ha tehetném inkább Nessire vagy Anaidra hallgatnék jobban találd ki vajon miért:D szapulással csak azt éred el h téged kezdelek egyre jobban kiutálni és nem hatna a "segítséged" egyébként is nem kell segítség, mert elvagyok így is...na mind1 lenne mit írni de nem akarok panaszkodni csak ez már nyomja eléggé a bögyömet...
húú de kemény vki hirtelen:D azért ne szálljál el magadtól mert hirtelen lett egy barátnõd ki akarná elvenni?:D nem is ismerünk...nevessé csak azt lehet a monitor elõtt
még mindig sokan vannak itt önbizalomhiányosak , csak kitudom õket nevetni.
ne hezitáljatok mert csak az idõ fogy el a fejetek fölül , én már csak tudom hisz eddig sosem volt barátnõm , 24 évesen most van az elsõ és most csókolóztam legelõször....
szóval csak hajrá gyerekek , ne legyetek beszarik
Viszont aki rástartol az egyetlen barátnõmre az agyonverve találja magát.
Igazából nem is a #5853 nagy kérdés, hanem az, hogy törekszik-e egyáltalán erre az ember? Mûveli-e magát szeretet téren?
Szerintem mindenki tud önzetlenül, tisztelve szeretni, ha hagyja magában kibontakozni ezt az érzést és el tud rugaszkodni a valós élet problémáitól. Na ez utóbbi a "nehéz" része.
Kimegyek a természetbe, rámsüt a Nap és érzem, hogy szeret. Akkor is ha leéget esetleg. Ugyanakkor nem érzelmes. Nincs benne érzelem. Akár mit is csinálok szeret. Intaktságomat meghagyja, és tisztel.
Érzelmek...A szeretet egy érzelem, nem "fejtheted" le a szeretetrõl az érzelmet, szerintem. Maga egy érzelem. Hát így megközelítve naná, hogy nem marad semmi. Érzelem-érzelem=0 Na ez spec egy ember számára megoldhatatlan egyenlet.
Jó az persze, csak lehet hogy az elkövetkezendõ 10-20 évben csak jó szelek fogna fújni, ehhez hozzászokik, aztán hirtelen változik a szélirány és minden összeomlik, mert minden csak a jó szélre épült. De kívánom, hogy jól boldoguljon - mást nem is kívánhatok neki.
A rák az igaz, valóban rajtunk múlik. S még õ is a legnagyobb szeretettel van irántunk. Nagyobbal mint bárki más.
Szeretet kapcsán én már sokat vizsgálódtam és ezalatt az idõ alatt rájöttem, hogy mi az ami nem szeretet, de mégis annak vélik, mondják, azzal keverik:
- érzelmek - érzelgõsség, szentimentalizmus - nyálasság és csöpögés - lágyság, engedékenység, elnézés, következetlenség - szubjektív jó szándék - szubjektív jó cselekedet - hazugság és ámítás és kímélés (strucc politika, korrupció) - más szubjektív kedvében járás, nyalás a másiknak - más kiszolgálása, kényeztetése, személyes feladatinak helyette történõ megoldása - elfogultság valakivel szemben - szubjektív szimpátia - ragaszkodás, birtoklás - félelem, féltés, aggodalmaskodás - óvás, korlátozás
S ha mindezeket lefejtjük, arról amit ma szeretetnek bélyegeznek... semmi sem marad.
Az igaz szeretet az az amivel a természet irántnuk van, vagy Isten (leginkább õ mert õ alkotta a természetet is). Mindenkit szeret, mindenkinek mindent biztosít, és mindenkinek minden tekintetben meghagyja totális intaktságát, nem kivételez, mindenki felett érvényesíti a Törvényt. Nem szól senkinek, nem szól bele semmibe, nem bizonygatja magát, csak azoknak van akik felé fordulnak.
Raulreal sikere csak akkor ér valamit, ha minden lépését, sikerét és kudarcát tudatosítja, kielemzi. Egyébként csak éppen arra hajladozik amerre a szél fúj.
Most csak azért neked válaszolok, mert te írtad az utolsó olyan üzenetet, amire válaszolni szeretnék. Felhomályosítások mára:
1. Sajnálhatjátok, hogy tegnap nem jártatok ott, ahol én. Többek között részem volt a Gyermekrák Alapítvány kuratóriumi tagja: Dr. Bakanek György elõadását meghallgatni a rákról, az elkerülhetõ halálról és a félreértelmezett szeretetrõl. Nem kicsit volt tanulságos.
2. Valódi szeretettel kapcsolatban találkozhattam egy szakértõvel, aki Spirituális Válasz Terápiával segít azokon, akik felkeresik. Nem kicsit érdekes.
3. Raulreal kinézett az iskolán kívüli világba. Sikerei vannak több témában. Meg fogja találni magát, úgyhogy semmi szüksége az OKJ Öngyilkosságra. Csak nagyon nehezen viseli azokat, akik a közvetlen környezetében b*sztatják. Számára viszont már tényleg csak néhány hetet kell kibírni az érettségiig. Mi meg gondolom ki fogjuk bírni, hogy addig itt adja ki a fáradt gõzt.
4. Huntofának még mindig nem lehet igaza. Te segíteni próbálsz a magad érdes, kemény módján. Õ viszont saját önbizalomhiányát flastromozza csak azzal az én mennyivel jobb vagyok stílussal. Nem õ lenne az egyetlen eddigi életem során, akinél az elsõ komolyabb beszélgetés alkalmával kibukott egy teljesen más valóság, mint a festett kép.
Könnyebb lenne az tuti. Ha meg az ember egy szórakozóhelyen beég, van egy tuti jó módszer ami nálam be szokott jönni. Ahogy beégtem pl. dj-ben kapásból grimaszolok és közlöm, na puff jól beégtem, én mekkora....vagy vmilyen poénnal csökkentem a dolog kínos voltát. Szerintem az emberek határozottan jobban reagálják le, ha gyorsan elneveti az ember, mintha görcsöl rajta. Pl. egy komolya laklommal ez nem túl jó módszer, de szórakozóhelyen...stb. igen.
Tudod, nem követed olyan régóta ezt a topikot mint én.
Az két manus csak játsza itt az eszét, és eszük águkban sincs változtatni. Mindegy hogy biztatod õket. Õk kiböjtöléssel akarják orvosolni a problémáikat - amivel nem lehet persze.
Raul decemberben aszonta' elmegy OKJ-s öngyilkosnak de ott is megbukott.
Campy pedig anyuci elkényeztettje, akit annyira elkényeztettek, hogy teljesen, és magától önállóan semmire sem képes.
Én pedig vagyok az elvont destruktív gonosz sg mumus.
Ki? Én? Én nem. Vagy igen? Én csak szófogadó voltam, megpróbáltam egyszerélünk materialistaként gondolkodni, hát nem sikerült fényesen, úgyhogy nem erõltetem. Mivel szóltam be?
Jaj, ne már! Totál uncsi jó zsaru, rossz zsaru játékra hasonlít: biztatnám, te meg eljátszod a "rossz zsarut". Nem kellett volna engem is megkérdezned, kedves, hogy van e kedvem az ilyen játékhoz?
Az adatlapomon szereplõ kor valós. Szerettem volna emberekkel beszélni, bármirõl, találtam ezt az oldalt, beléptem. Amit írtál: nem lesz lerombolva amit építünk, lesznek akik tovább építsék. (öööö, remélem, hiszem)
te most mennyi idõs vagy ha már illik ilyet kérdezni:), és hogyhogy mostanában itt tengeted nálunk a napjaid?:) nem mintha nem lenne jó félre ne érts:) tetszik amiket írsz
hallod Anaid szépen elûzted Salsoult...érdekes ha így beszólnak neki rögtön elbújik...kár h a monitoron keresztül nem látom a képét majd megbolondul dühében:D
ez a halál dolog elég fura mindenkinél más, hogy megakar e halni vagy sem...Aki sikeres nyilván nem akar meghalni, aki pedig unja a banánt azt nem érdekli én kb ilyen vagyok nem félek a haláltól, vannak gátlásaim (marad is sztem) ugyanakkor vhogy nem fog érdekelni h meghalok voltam nem váltottam meg a világot és kész...amúgy is evvel a küzj emberi mondással kellene vmit kezdenem de most nem fogom azt mondani h nem tudom mert megint le leszek ugatva...úgyhogy csak annyit tökmind1 mit építesz fel, ha egyszer le lesz rombolva...
"ez is egy elfoglaltság."--jaja Mostanában rászoktam mindenhol a zenehallgatásra. Nekem segít. Elõször is, ha erre-arra járkálok, nem hallom a megjegyzéseket. Másodszor meg: ha feldühítettek--lenyugtat, ha el akarok aludni, akkor meg felébreszt. :D
Jaj ezt ismerem, csak nálam pont nem azt okozza, hogy visszahúzódó lennék. Én úgy nevezem az "esélytelenek nyugalma". Volt annyi koppanás, vacak a helyzet, szal miért ne mennék oda bátran, koppantam én már annyit, hogy nem jelenthet újdonságot, ismerem milyen, elõfordult már, akkor meg nincs mit vesztenem. Nemtom, de az "esélytelenek nyugalma" amiket kb. vázoltál, milyen kérdések merülnek fel benned, nos nálam jól mûködött. Beszélünk, hülyéskedhetek, adhatom magam, valszeg úgysem érdeklem, ez a kiindulópont ebbõl tök jó dolgok sültek ki életemben. Rájöttem, hogy fogjam fel, hogy ne bajt okozzon. Kicsit összehajigáltam a szöveget bocs.
Szerintem nálunk még nem ilyen veszélyes a helyzet. Unatkozol? Hát mit ne mondjak, nekem se túl mozgalmas manapság az életem. Voila, itt el lehet "hyülyülni", meg komoly dolgokról is dumcsizni ez is egy elfoglaltság. Én majdnem mindig találok egy-két témát, ami érdekel és éppen "aktív". Azt meg, hogy "csoszognak-e...":én nem hallottam semmilyen csoszogást a sulid tájékáról.
Jah meglehet deh önbizalom nincs akkor se:d.a pontos gondom ez:egyszerûen van egyfajta akadályozó érzés,de ez sok területre igaz.például:jaj mit fog szólni?hogy mondjam?ugyan már miért pont én?esélytelen,beégnék.na ezek a gondolatok kínoznak.ez a probléma nálam
Hát...ööö...nem tudom...annyi biztos, hogy nagyon sokszor van elegem mindenbõl. És nagyon sokszor nagyon unatkozok. Nagyon. Mondjuk úgy, hogy untatnak a hétköznapok. De nem kell félni, nézzünk csak körbe egy kicsit...1-2 országgal arrébb, ha van valami gond a suliban...lõdöznek, mint az állat...ha nem tetszik valami, akkor leölik manapság a másikat. Ki tudja, lehet, hogy az én sulimba is csoszog néhány ilyen pszichopata, uzival a táskában, azt ha kisül a biztosíték már osztják is a skulót alá COD
Lol azt meg még elképzelni sem tudom hogy milyen attól félni, hogy milyen a halál:D.
Várjatok csak. Nincs itt egy alapvetõ félreértés? Az emberek zömében nem attól félnek, hogy majd egyszer meghalnak, azt mindenki tudja, hogy meghal. A félelmet az okozza, hogy nem tudják milyen meghalni. Nem? Melyiket nevezzük halálfélelemnek? Vagy azt, hogy ragaszkodnak az élethez és nem akarják elveszteni? Minthogyha most totál nem ugyanarról beszélnénk...
Te ne legyél értetlen,még jó hogy nem keresem a halált és az is természetes hogy ha életem veszélyben lenne mindent megtennék hogy életben maradjak.De ha már egyszer elkerülhetetlen akkor se félnék,hiszen semmi olyat nem tettem amiért halál elõtt szégyenkeznem kellene
De ez nem standard állapot, ugye? (a nem akarok élni....)
ne legyetek értetlenek. Fiatal vagy, persze, hogy nem félsz a haláltól, messze van az még. Kerülj olyan helyzetbe, hogy elveszítheted és mindjárt két kézzel fogsz kapaszkodni.
Mr. Egyszerélünk Materialista fél, mivel a tudomány jelen állása szerint a halál bármikor utolérhet bennünket és azzal kampó. Leáll az agy, a szív elõfordul pár hallucináció és ennyi, hát igyekszik amíg él minden jót összeharácsolni, meg nem beszélni arról, hogy be van tojva a haláltól. Mr. Egyszerélünk Materialista csak kitalált személy, bárminemû hasonlóság élõ személyekkel csak a véletlen mûve. Ezen sorok írója elhatárolódik ezen véletlen egyezésektõl.
Igen, és a példa lényege az, hogy elvonatkoztatunk attól hogy mi hogy gondoljuk. És a "tegyük fel, hogy" példában felhozott egyszerélünk materialista fejével gondolkodunk, szemlélõdünk.
Nem azt nézzük, hogy én vagy te hogy gondolkodunk, hanem hogy õ hogy, de ha nem tudsz elvonatkoztatni magadtól, akkor tényleg hagyjuk.
Kérlek értsd már meg, hogy errõl nem tudok, márhogy a halálfélelemrõl nem tudok mit írni és tudom, hogy annyira más szemszögbõl nézem a dolgot, mint te, hogy vitatkoznom sem érdemes. Ez egy olyan téma, amit teljesen máshogy fogok fel, mint a pl. Magyarországon élõ emberek 90%-a. Többször nem fogok róla vitázni. Bocs.
Nem kértelek rá. Amit az ember megtapasztalt és nem volt szörnyû attól nem fél. Nem önámítás. Az meg tényleg nem érdekel, hogy ki mit hisz ezzel kapcsolatban és semmi köze az önbizalomhoz. Úgyhogy errõl tényleg nem kell itt beszélni. Már különben sem zavar a szkepticizmus. Rezignáltan olvasom a nem hiszem jellegû szavakat, kifejezéseket.
Még mindig nem érted, mert a halállal nem nekem van gondom, hanem annak az embernek a "tegyük fel, hogy" példában.
Hogy valakinek fáj egy ember elvesztése az már egy külön történet, aminek köze nincs ahhoz, hogy a példánk emberét mennyire nyomja a haláltól való félelem.
Az nyomasztó, emeber elvesztés érzés az elvesztõt nyomja. Nem a haldoklót. Nem haldokló terhe, gondja. Õt ez a kérdés nem érdekli. Mint ahogy az elvesztõt sem érdekli a haldokló félelme, terhe csak a saját vesztesége és saját félelme a saját halálától.
ne haragudj, de nem hiszek neked. Nekem ez az önámítás kategória. Az élet aminek van mélysége nem féli a halált, de könyörgöm, az önbizalomhiány topikban vagyunk.
Elõször is szerintem nem kell félni a haláltól. Máshogy szemlélem ezt, ezek szerint mint te. Te ezt érted? A lelki teher nagysága attól is függ, a környezet hogyan reagálja le. A saját lelki terhét csökkenthetik a hozzáállással, növelhetik. Szerintem nem kérdés. Ha magára hagynák egy kórteremben tök egyedül tuti hatással lenne a lelki állapotára is, ezért nem teszik (remélem). Mivel egy ember halála nem csak rá tartozik abban az értelemben, hogy a hiánya másoknak is fájhat majd, nos szerintem, igen tartozik másra is. Van egy mondás, miszerint ha egy ember meghal, neki már nem fáj semmi, de a szeretteinek fel kell dolgozzák lelkileg az õ hiányát, néha ezért nekik nehezebb. Lehet jobban értem, mint hiszed.
Adott egy ember akit nyomaszt a rák, a rák által a halál és fél és retteg. Mi tud valaki más átvállalni ebbõl a (lelki) teherbõl? Tud-e ezen bárki is könnyíteni neki? Tartozik-e ez még rajta kívül valaki másra?