A saját szemszögembõl ami velem történik az mindenkor az én karmám. Ergó ha pl hirosimán lettem volna mikor ledobták az atombombát akkor az atombomba általi halál az én szempontomból az én karmám lett volna. Ugyanakkor ez nem menti fel a rosszcsont USA-t [az elkövetõt!], és nem mondhatja azt, intézheti el azzal, hogy ugyan már: ez az õ karmájuk volt, s én csak beteljesítettem azt.
Az USA karmát gyártott magának az atombombázással.
ps: karmája nem csak egyéneknek lehet hanem közösségeknek, országoknak, kontinenseknek sat.
húhaa... köztetek mostmár úgy érzem magam mint a kisgyerek akinek meg kell simogatni a buksiját xD eszméletlen mikrõl beszéltek ez már nem az én asztalom:D
Szép ki ezomaszlag értelmezése a karmának. Ezek szerint, minden amit teszek másokkal, jogos, mert mások ezt tették velem...
#5316: Én terelem a szót? Én már az értekezés elején arról beszéltem, hogy mindenkinek magának kell megoldani az élethelyzeteit, a karmáját. Ezt senki nem tudja senki helyett elvégezni. Erre te jössz itt fizikai, szellemi és érzési hármas egységgel. Kitérdekel ez most? Van köze ahhoz, hogy hogy kerül valaki valamilyen élethelyzetbe? Semmi. Van köze a karmának hozzá? Nem kicsit...
Úgyhogy fejtsd csak ki a karmát. És utána ennek [saját egyéni karma] fényében világítsd meg a hontalanok helyzetét, és a 80 éves kisemmizett öreg néni helyzetét, és annak az ismerõsnek a helyzetét. Hogy, hogyan nem tehetnek semmirõl... és hogy hogyan kell csak ölbetett kézzel várniuk... hogy õk csak ártatlan áldozatok...
De most terelõdjünk az ejobigyóra és az értelmi fogyatékaimra. Mindez amit leírtál hol olvasható ilyen szépen röviden tömören az ejobigyó oldalon? Hm? Egy linket plíz. (Egyébként hasonló szép történettel jött az egyik MLM-es barátom mikor be akart szervezni...)
Másrészt hol lehet bõvebben tájékozódni errõl az "Egyre Jobban Társadalmi Felelõsségvállalási Program"-ról, részleteirõl. Mert az oldalon csak az áll, hogy ennek a "népszerûsítésére és folyamatos támogatására jött létre" az ejobigyó.
És az az orbitális hazugság, hogy: "minden résztvevõ számára több bevételt hoz, mint amennyi a ráfordítás" Fizikán kerek perec megmondták, hogy amit beleteszel csak az tudod kivenni... A 80 éves néni is itt rontotta el...
#5317: Elmondom. Nem volt munkám, mindenféle öntömjénezés nélkül teljesen egyszerûen elmentem nekem tetszõ cégekhez, hogy ezt-meg ezt tudom, ilyen és ilyen jártasságom van és ilyen-olyan munkát vállalnék, ha van lehetõség. Elsõre elküldtek, aztán visszahívtak, hogy lenne munka és akkor kipróbálnának. A mai nap is az egyik legjobban megbecsült munkaerõ vagyok mindenféle márketing program nélkül.
Úgymond jóérzéssel és õszinteséggel kerültem be. Mézes-mázas csomagolás nélkül... Az emberek pedig egész egyszerûen elégedettek a munkámmal. Nincs szükségem semmilyen márketing programra...
Tudod, csak mert nem vagyok irigy, segítek a marketinggel kapcsolatban:
Hogyan mentél jelenlegi munkahelyedre?
1. Egyszercsak nyílt az ajtó, bejött egy ismeretlen és azt mondta: Salsoul, gyere dolgozz nálam! = 0 marketing 2. Ismerõsök, rokonok valamelyike szerezte neked a helyet? = kõkemény reklámmarketing 3. Hirdetésre jelentkeztél és megfelelõnek bizonyultál? = mindennapi marketing
Ne tereld a szót más medrekbe. Most arról beszélünk: te olyat véleményezel, amirõl semmit nem tudsz. Például lépjünk egyet vissza ejobigyónak nevezett dologhoz. Amit megintcsak véleményeztél, mint más dolgokat - anélkül, hogy tudnád, mirõl beszélsz.
Azt igazából úgy hívják: Egyre Jobban Társadalmi Felelõsségvállalás Program.
Ami arról szól: egy, a Magyar Közigazgatási Intézet által akkreditált stresszkezelõ tanfolyamot juttat el - alapítványon keresztül - rászorulókhoz, ingyenesen. Az alapítvány támogatását maroktartás helyett úgy oldja meg: a nála hirdetõ cégek a hirdetési díjból ajánlhatnak fel a támogatásra.
Ugyanezek a hirdetõ cégek kedvezményt adnak a tagoknak, akik lehetnek hirdetõk, vagy magánemberek. Magánemberek ingyenesen is csatlakozhatnak. És mindenkinek többféle Internetes megjelenésre van lehetõsége (hirdetõk papír alapon és a CD tagságikon is megjelennek). Ráadásul mindenkinek van lehetõsége pénzt keresni, ha nemcsak a megjelenés és a kedvezmények vonzzák.
Az vesse rám az elsõ követ, aki szerint ez rossz cél és módszer. Mert te, kedves Salsoul ezt fikáztad le. Nem kötöm az orrotokra, mi munkám van benne, hány dolog nem lenne, ha nem én foglalkoznék vele, de nem én vagyok a tulajdonos. Ráadásul nem MLM, mégha azt gondolta bárki is.
Szóval nálam elveszett a hiteled. Szép, fontos, nagy gondolatokkal és szavakkal mondod a semmi tartalmat. És nem, nem tudom még a te karmádat sem megoldani, mert nem kívánom azt tõled semmi módon átvenni. Úgyhogy elkezdheted a tágulást. Van hova.
"Neked meg tényleg nagyon gyenge a marketinged. Az emberi, a sajátod." Lehet nem sokat tudok a márketingrõl. Ám abban a pár könyvben és tanulmányban, amit elolvastam mindenhol csak az eladásról volt szó. A vevõrõl (Alibabáról) szó csak annyi volt, hogy miként tuszkoljuk le a torkán a dolgot, s ehhez miként nyaljuk a seggét, milyen mézes madzaggal vezessük meg.
Tudod mit? Az, hogy te nem tudsz egyszerû dolgokat felfogni (ejobigyó) nem hiszem, hogy az én problémám.
És tudod, a karmáról nem csak papolni kéne részedrõl, hanem valóban átélni is mit jelent. Lehet, többet tudok róla, mint gondolod.
És a havonta kétszer jársz Pesten: én 50 évig ott éltem és hetente egyszer járok még most is. És igen, az általad csövesnek mondottakat nemcsak nézegetem, hanem bizony beszélek is velük. Úgyhogy a tapasztalati szinten elég csehül állsz.
Neked meg tényleg nagyon gyenge a marketinged. Az emberi, a sajátod. És ez nem hiszem, hogy csak az én véleményem. A marketingrõl meg azt hiszem, igazából azt se tudod, mi az. Csak kitaláltál errõl is valamit, ami a saját gondolataid visszaverõdése. És amirõl úgy gondolod: Salsoul sokat olvasott, néha lát is foszlányokat az életbõl, tehát mindent tud. Semmitse. Sorry. De lehet, ez a vakság is a karmád része.
"A karma lényege, hogy minden cselekedetnek (sõt gondolatnak, érzésnek s akaratnak is) következménye van: a jónak jó, a rossznak rossz és az ember összes cselekedetének következményével elõbb vagy utóbb – vagyis vagy még ebben vagy valamelyik késõbbi inkarnációjában –, de feltétlenül találkozik, hogy a következményt átélje, átszenvedje, vagy hogy elõnyeit élvezze, ha a cselekedet történetesen jó volt. Az ember tehát minden cselekedetéért vagy mulasztásáért felelõs és viselnie kell annak következményeit. Ha az ember rájön cselekedetének hibás voltára és azt jóváteszi, ezzel feloldotta a vonatkozó karmát és megszabadult annak kellemetlen következményeitõl. Ez az, amire az embernek törekednie kellene: hogy "elébe menjen" karmájának."
"Hát még mindig nem értek veled egyet. A csövesrõl mondottak - mint általánosítás - messze nem fedik a valóságot. Papírszag sajnos"
Személyes tapasztalat. Nagyszüleim pestiek. Havonta kétszer járok pesten, minden egyes alkalommal tapsztalom... de csak papíron...
"És nem minden abból a háromból áll? dehogynem. Még analógiát se tudsz helyesen felállítani nélkülük. Te részeket próbálsz felhozni az egész ellen." Ezt most hagyjuk és vizsgáljuk meg inkább karma törvényét. Mit is mond ki ??? ??? ???
"Az életnek ugyan van iskolája, de az iskola nem maga az élet. A te életed se jut sehova marketing nélkül például. Bõven elég hozzá egy partnerkapcsolatról beszélni. Ha nem tudod magad "eladni" - maradsz magadnak. De erre úgyis rájössz majd, ha kijutsz az iskolás korból."
Nessie, az egész világot a márketingesek ba***ák szét. Ha õk nem lennének a 80 éves néni sem járt volna, úgy ahogy mert nem verték volna át a búráját önzõ extrapofitlesõ érdekbõl... és a szemétgyártó ipar is csõdbe ment volna... Nézd meg az ejobigyódat is. Csak azt látni, hogy mindenkinek milyen k*rva jó. Ha pedig konkrétan ki akarod hámozni, hogy mi az istenrõl van szó annyi sz*rt kell átrágni, hogy az élettõl is elmegy a kedved... Nem látható át egyszerûen és gyorsan.
A partnerkapcsolatot illetõen: kerülöm az olyan nõket akik bûzlenek az alattomos márketingfogásoktól.
Egy termék marketingjének semmilyen köze nincs egy termék minõségéhez és használhatóságához. Max a merketinges tehetségéhez és gátlástalanságához.
Node mirõl is szól a karma törvénye, mit is mond? /oly szépen kerülöd e kérdések kifejtését/
Hát még mindig nem értek veled egyet. A csövesrõl mondottak - mint általánosítás - messze nem fedik a valóságot. Papírszag sajnos.
És nem minden abból a háromból áll? dehogynem. Még analógiát se tudsz helyesen felállítani nélkülük. Te részeket próbálsz felhozni az egész ellen.
"A marketingesek, meg spekulánsok trükkös hülyítéseinek pedig nem ülök fel. Elég csak fizika órára járni és odafigyelni az anti-márketing és anti-átverés és anti-könnyítés törvényre: "egy zárt rendszer teljes energiája állandó marad" "az energia átalakítható egyik formájából a másikba, de nem lehet létrehozni, vagy lerombolni" "Az energiamegmaradás törvénye kizárja az elsõfajú örökmozgó létezését, azaz olyan szerkezetét, amely kisebb energia befektetésével több energiát termel.""
Az életnek ugyan van iskolája, de az iskola nem maga az élet. A te életed se jut sehova marketing nélkül például. Bõven elég hozzá egy partnerkapcsolatról beszélni. Ha nem tudod magad "eladni" - maradsz magadnak. De erre úgyis rájössz majd, ha kijutsz az iskolás korból.
Az még nem baj, hogy más a véleménye. Baj akkor van, ha valaki csak egy oldalt ismer és azt hiszi: az az egyetlen. Gondolom, velem sem vagy mindenben egy véleményen. Én másfelõl közelítem az embereket és az élet dolgait, mint õ. Lehet a kortól, lehet mástól, én úgy tudom: senkinél se vagyok több, csak egy a sokból. Az a dolgom: sokat próbáljak tenni az egy egészhez - a magam módján.
Én tudok olyat akinek 6 diplomája van és takarító... Plusz 3 nyelven beszél. Mióta VIP és STAFF kártya a gondtalan élethez a diploma?
Út vezet, út vezet... Így van, az ívászathoz is, a kéjelgéshez is, az adóssághoz is, a feladáshoz is, az utcára kerüléshez is sat. Ezeket valahogy mindenki segítség és rávezetés és kérdés nélkül irdatlan hamar megtalálja... Ezeken senkinek sem kell nagyon törnie magát.
csöves: nincstelen, hontalan ember aki bûzlik a piától, senkire sem tud tekintettel lenni, a tetves testszõrzeteit vakarja a villamoson. Számára nem okoz problémát, hogy a menedékként választott lépcsõházat összeszarja-hugyozza, s ha valaki kedvesen - tényleg kedvesen - megkéri, hogy legalább az ilyen dolgait odakint végezze el: elõveszi a kiskését és támadásra kész állapotba helyezi magát. Ha adakozol neki a pénzt elsõ sorban piára költi el.
Sajnálom Nessie, hogy szerinted ilyen egy "80 éves kisnyugdíjast, aki sose ivott és azért csövezik, mert lakásspekulánsok forgatták ki mindenébõl - természetesen bírósági beleegyezéssel"
Egyszómintszáz: az ember kerülhet embertelen helyzetekbe, utcára is kerülhet, de ez nem ok arra, hogy hip-hop minden emberségét és kulturáltságát félretegye.
---
"Nem fontos a fizikai lét, a szellem és az érzések hármas egysége? A világ összes népe és vallása tévedne, mert te valahol mást olvastál? Most viccelsz?" Egy szóval nem mondtam, hogy nem fontos. Csak azt, hogy nem csak(!) ebbõl a háromból áll a világ. Meg azt, hogy általában a fizikai világ a szellemi világot másolja. Analógia. Meg karma törvénye. Mit is mond a karma törvénye Nessie? Mirõl is szól az analógiák tana?
Sajnálom a "80 éves kisnyugdíjast, aki sose ivott és azért csövezik, mert lakásspekulánsok forgatták ki mindenébõl - természetesen bírósági beleegyezéssel", hogy nem vett húszon éves korában egy nagyon fontos leckét. Nekem sem köti az orromra senki, hogy hogyan kell bölcsen belátással élni. Senki nem kötötte az oromra, hogy salsoul el kéne gondolkodni valami életterven és addig kell vetni míg a vetésnek van ideje, mert aratáskor nem lesz mit aratni, és télen pedig fel fog kopni az állad.
A marketingesek, meg spekulánsok trükkös hülyítéseinek pedig nem ülök fel. Elég csak fizika órára járni és odafigyelni az anti-márketing és anti-átverés és anti-könnyítés törvényre: "egy zárt rendszer teljes energiája állandó marad" "az energia átalakítható egyik formájából a másikba, de nem lehet létrehozni, vagy lerombolni" "Az energiamegmaradás törvénye kizárja az elsõfajú örökmozgó létezését, azaz olyan szerkezetét, amely kisebb energia befektetésével több energiát termel."
na, akkor most lovagoljuk meg az idézgetés hullámait. Újra és újra.
"És tudod, ha ezeknek a csöviknek a világ összes kincsét felkínálnánk fél perc alatt elherdálnák, és ismét a kiindulási pontban tartanának."
Ez az elmélet megbukik ott, hogy tudok olyan csövesrõl, akinek két diplomája van. tudok olyan csövesrõl (óriási százalék) aki önhibáján kívül került utcára. A csöves elherdálja amije van, ezért tehet róla, hogy ilyenné vált -> általánosítás.
"Mondtam: engem csak az érdekel aki ebbõl az említett igazi éhezésbõl és nyomorból is saját kútfõbõl talpra tudott állni. Tõlük tudok tanulni. A többiek elmehetnek nyafogni... ahová akarnak."
Mondj egy ilyen embert. Egy olyat aki bele volt kényszerítve gyakorlatilag kitörési lehetõség nélkül. Elég, ha a 18. század monopóliumainak dolgozóira gondolsz. Akik annyit dolgoznak, hogy emellett marad idejük arra, hogy aludjanak is. Szûkösen, talán. Akik nem nyálaztak át annyi ezoterikus tanítást és nézetet, mint te, mert nem voltak hozzá könyveik, írásaik, tanítóik. Ahhoz a megvilágosodáshoz, amirõl te beszélsz, út vezet. És aki nem kap errõl az útról inspirációt, annak nyers önerejébõl esélye sem lesz rá. A nagy tanítók sem a semmibõl kezdték, nem a reménytelen nyomorból váltak valakikké. Buddha eleinte fényûzésben élt. De õ elmehet nyafogni. Tõle nem tudsz tanulni.
Nincs mit hozzáfûznöm a mondottakhoz. Te a csöveseknek nevezett emberekrõl se tudsz semmit. És nagyon szégyellném magam, ha a helyedben lennék, mikor tivornyázónak titulálod a 80 éves kisnyugdíjast, aki sose ivott és azért csövezik, mert lakásspekulánsok forgatták ki mindenébõl - természetesen bírósági beleegyezéssel.
Nem fontos a fizikai lét, a szellem és az érzések hármas egysége? A világ összes népe és vallása tévedne, mert te valahol mást olvastál? Most viccelsz?
Saját belsõ gondolataid akadályoznak a való világ látásában. Légbõl kapott mellébeszélés és papírszag, amit okítasz és amivel azt gondolod, embereket motiválhatsz. Állj be valamelyik egyházhoz hittérítõnek. Ott elmondhatod bátran: hidd el, így kell. És majd jól elhiszik.
#5291: Oh-hoh-hóóó, te kis hamis... Gondoltam mindenki igyon a inkább a tiszta kútfõbõl, mint a "sárgámból".
Megjegyzem nem ugyan az ha valamire saját belátás alapján jutsz azzal amikor valamit muszájból csinálsz, valamire rá vagy kényszerülve. A csöves rá van kényszerülve a csövizésre... és ahogy tud úgy hódol mindenféle tivornyázásának [s gyakorlatilag más nem is motiválja]... és csak egyet kérdezzünk meg e csövik közül, hogy vajon boldogak e... És tudod, ha ezeknek a csöviknek a világ összes kincsét felkínálnánk fél perc alatt elherdálnák, és ismét a kiindulási pontban tartanának. Soha sem a csövesség, az igénytelenség volt a lényeg a tanításban...
#5292: "Te viszont most sem tudod, mi az éhezés, az igazi nyomor és a kiszolgáltatottság - szerencsédre." Tudod: szerencsétlenségemre. De ha tudnám is mindenféle kifogás jönne... Mondtam: engem csak az érdekel aki ebbõl az említett igazi éhezésbõl és nyomorból is saját kútfõbõl talpra tudott állni. Tõlük tudok tanulni. A többiek elmehetnek nyafogni... ahová akarnak.
Nagymamám anyjára emlékszek: Lekulákozták, az oroszok meghurcolták, lányától elszakították, bebörtönözték, házát elvették... de mégis mire kicsit normalizálódtak a dolgok minden után azt mondta: történt ami történt, azért ilyen jó világ mint ma, még sosem volt.(!!!!!!!!!!!)
Fizikai, szellemi, érzelmi blablabla... Te is megtanulhattad volna: vonzás törvénye. Megfelelés törvénye. Agyban járó gondolatok törvénye. Ahol egészség károsodás van ott nincs egyensúly. Az egyensúly helyreállításnak fokozatos jobbulással kéne együtt járnia nem? Nem pedig szívinfarktussal...
Az utolsó bekezdés embereit illetõen én tudod mit látok a szemükben: le van szarva minden, üresek, megtörtek, semmi belsõ tartalmuk nincs Csak össze kéne szedniük magukat, és kicsit tartalmasabb célokat kéne kitûzni a maguk elé, a napi bor adag megszerzése helyett.
Persze Te nem voltál benne - mindjárt mondod. Nem, de másban igen. Ám amint látom tök mindegy, hogy miben voltam benne vagy nem voltam benne. Annak a benne vagy nem benne voltnak hiszünk aki negatívan fest le mindent, és aki kudarcot vallott.
A lényeg hogy az ember fejében mindig legyen egy svájci bicska, pár gémkapocs és szigetelõszalag nomeg kis elszántság, fantázia és találékonyság.
Zárszó: leszarom, hogy hogyan nem. Azt keresem, hogyan igen. Bármilyenek is legyenek a helyzetek és körülmények...
Az igen. Most hallok ilyen dolgokról elõször, "érdekes" intézkedések voltak a szociban, az biztos. De 1 elõnye azért mégiscsak volt, amit anyámék is állandóan mondogatnak: mindenkinek volt munkája. Más kérdés, hogy voltak veszteséges gyárak, de meggyõzték az emberek nagy részét, hogy jó amit csinálnak. De nem rajongok azért a korszakért(se). Hogy mást ne mondjak, ott volt a kuláküldözés. Nagyszüleim családja akkor vesztette el vagyona nagyrészét. Nem felvágni akarok, de micsoda gazdaság volt az övék: több mint 300 disznó+marha, kb. 90 hold föld. És hirtelen semmivé lett. Hatalmas akaraterõ, teljesítmény volt a részükrõl, hogy 1 ilyen után talpra tudtak állni. Csak egy kicsivel alakultak volna rosszabbul a dolgok, csak egy kicsit rontottak volna el valamit, és én nem is léteznék.
Te engem hülyébbnek nézel, mint amilyen vagyok. Én elsõ perctõl tudtam, mirõl beszélsz. Te viszont most sem tudod, mi az éhezés, az igazi nyomor és a kiszolgáltatottság - szerencsédre.
De ha nagyon sok idõm lesz, elõveszem azt a munkaköri leírást is, ami valahol az egyik szekrényben ücsül. Ami a szoci elejérõl származik. És amiben az is le van írva, hogy a dolgozó a saját fizetésébõl mennyi szenet kell bevigyen a munkahelyére, hogy fûtve legyen pl. az iroda.
És sajnálatos, hogy azt hiszed, a nagy lelki gazdagság út. Annyit megtanulhattál volna már: - fizikai - szellemi - érzelmi síkok egyensúlya nélkül semmi sincs. És hiába hangsúlyozod abból bármelyiket, önmagában értéktelen. Nincs nyertes egyensúly nélkül. És az a nemzedék, amirõl beszéltem, nagyon sokat kellett tegyen az egyensúly eléréséhez. Amire bizony sokak egészsége ráment.
Mily sajnálatos, hogy annyi könyvet olvastál hiába. Éhesen nem szárnyal a szellem. És hiába a szellemi színvonal, ha érzéketlen tuskó (nem rád értem) agyában születik a gondolat. És mint írtam: érezhet, gondolhat, sose tudod meg, a a fizikai síkon esetleg életkörülményei miatt nem létezhet.
Tudod nem materiális értékekrõl papolok neked, hanem azok majdnem teljes hiányáról. Mondd annak, hogy nincs a pénznek jelentõsége, aki a kenyeret is koldulja, szó szerint. És esélye sincs arra, hogy valaha munkája lesz. Mert esetleg végigdolgozott egy életet és nincs már hova tovább. Mutathatok néhányat, de gondolom, nemcsak én. De én szoktam az ilyenekkel is beszélgetni. Valahogy hiába a bölcsesség, tapasztalat, érzelmi gazdagság. Az nem segít a fûtetlen lakásban fájó ízületeken éppúgy, mint a korgó gyomron.
ahelyett, hogy azt emlegeted, kinek mit kellene elolvasnia, emlegesd simán azt, amit ezekbõl tanultál.
Tudjuk, hogy nem materiális értékekrõl beszélsz. Tudjuk, hogy lelki, szellemi értékekrõl beszélsz. De ha mutatsz egy olyan nincstelen embert, akit nem köt röghöz az anyagi helyzete, és attól függetlenül, hogy a centrum sarkában csövel, végtelenül boldog a saját belsõ értékeivel kapcsolatban, akkor elhiszem, hogy a kitörés bármilyen anyagi helyzetbõl lehetséges. az üres gyomrú, kint fagyoskodó embernek nincs erre annyi affinitása, mint neked, ahogy bent ülsz a melegben.
Olvass kis Seneca-t, Epiktetos-t, Epikuros-t, sinopei Diogenészt aztán rájössz, hogy én mirõl beszélek...
Nem világi dolgokról van szó. Nem materiális értékekrõl. Nem mások elõtti hencegésrõl. Nem dicsõségvágyról. Nem materiális anyagi gazdagságról. Nem olyan boldogságról melyet tirvonyázás nyújt.
Sajnálatos, hogy a fejedben elsõdlegesen ilyen sekélyes dolgok asszociálódnak ahhoz hogy gazdagság, és boldogulás az életben sat.. ..
Megint tévedsz. Csak az önmagát szellemi, lelki elitnek valló csapat egy része pont annyira õszinte, mint a politikai elit itthon. Ha esetleg emlékszel egy nem régen kipattant furcsaságra, amikor a jugoszláv szellemi vezetõrõl kiderült, hogy eredetileg tömeggyilkos, csak így bujkál.
Furcsák ezek a színek. Sokszor derül ki, hogy a látásunkkal van baj. Idõnként dolgokat fordítva látunk, mint a mellékelt példa is mutatja.
Ezzel szemben váltig állítom, hogy: 1. a gazdagság nem a pénztárcán múlik 2. semmilyen lelki és szellemi gazdagság nem ment meg az éhenhalástól adott esetben 3. nagyon sok olyan nagy gondolkodó és érzelmileg gazdag ember él körülöttünk (kortól, nemtõl és bõrszíntõl függetlenül), akinek a tudása, a tõle megtanulhatók lehet, hogy örökre rejtve maradnak, mert nincs számára út, hogy az információit eljuttassa hozzánk.
Nézd. Senki sem mondta, hogy nem kell megdolgozni. Mindenki megodolgozik. Még a betegségéért is. Én mikor nyertes pozícióról beszélek nem a külvilág elõtti nyertes pozícióról beszélek.
Ma is emberek ezrei lesznek rákosak és kapnak szivinfarktust hülyeségek hajszolása miatt.
Engem kemény és puha idõktõl függetlenül csak azok érdekelnek akik [jól] megoldották a helyzeteket. Mert tõlük lehet tanulni... Õk lettek szénbõl gyémántok.
Bárki jön ki egy nehéz helyzetbõl, azért meg kell dolgoznia. A jelenlegi idõk még nem olyanok. De most sem könnyû nyertesnek lenni. A keményen megdolgozni az életben maradásért, a nyertes pozícióért viszont olyan áldozatokkal is jár, ami az ember szervezetét megviseli. Úgyhogy bátran hidd el, nem alszom. Te viszont lehet, hogy sokmindent láttál, de biztosan elég keveset egyidejûleg.
Lehet tényleg én alszok, és fel kéne ébrednem. Lehet ti alszotok és nektek kéne felébrednetek.
Sokszor megkaptam, hogy igen jól megy egyeseknek és azért jár a szájja. Csak akkor is megkapom ugyan ezt mikor tapasztalatom van a dologról és ez a tapasztalat más mint a többségé.
Ha nekiállnánk biztosan találnék abból a korból olyan embert aki tudta revideálni az életét minden nehézség ellenére. Mert nem adta fel, és a körülmények kurvájává sem vált.
Én olyan emberekre hallgatok, és olyan emberekre figyelek akik az "olyan kemény idõk"-bõl is nyertesként jöttek ki. Mert vannak ilyenek... És tõlük lehet tanulni.
Tudod, amikor nincs mit enni és amikor a munkahelyeden kötelezõ lehúznod napi 12-14 órát (mert ez is a szocihoz tartozott az elején), akkor nincs módod revideálni az életedet. Akkor két választásod van: életben maradsz, vagy már akkor feladod. Érdemes ezen elgondolkodnod.
Nagy dumák és filozófiai gondolatok csak jóllakott emberek esetén mûködnek. Nem éltél át olyan kemény idõket, mint õk.
A bûnbakgyártás: tudod egy orvos, aki így áll hozzá a betegekhez, nem bûnbak, de igazából nem is orvos. Ha egy építész így tervezne, a házak a fejünkre szakadnának. Úgyhogy most én mondom: ideje felébredned a szépelgésbõl! Üdvözöllek a valóságban.
1. Én tisztelem az õszinteségét, hogy felvállalja amit gondol és nem takargatja, meg játsza meg magát, meg hülyíti maga körül a népet.
2. Csak mondtam.
3. Gyógyítható. Számtalan példa van gyógyulásra. Csak más modszerek [megoldóképlet] felhasználásával. Amiket ma még kinevetnek, mint régen Semmelweis bácsi kézmosását.
Minden esetre ha a standard gondolkodásmód nem hoz használható megoldást, érdemes lehet egy alternatívát [legalább] kipróbálni [még ha baromságnak is tûnik - veszteni nem veszíthet az ember, csak nyerhet és olykor az élete is múlhat rajta, mint a kézmosáson pl]...
hmm kezd megfordulni a szimpátia mutatód soulkám:D:D:D hmm ebbõl látszik hogy nem lehet mindenkinél sikeres az általad vélt szuper gondolatmenet amiket folytatsz:) whehehe
1. Te dolgod, én egyáltalán nem tisztelem aki az...
2. Ez nyilvánvaló, semmi se biztos, de mit idegeskedjek rajta? Ha azt hiszed, ezzel félelmet keltesz bennem, tévedsz.
3. Belenéztem, a 2. meg is van a könyvespolcon(hihetetlen mód nem az enyém:)). Távol áll tõlem, hogy kioktassalak, de az arra vonatkozó rész már rég nem aktuális ugye tudod? Az lenne, de ugye az tény, hogy már rég gyógyítható lenne többek közt a szóban forgó betegség is.
Mindenesetre kösz a linket, figyelj én nem veszekedni jöttem. Nem haragszom rád, de jó lenne, ha figyelembe vennéd:nem mindenki szereti, ha ráerõltetnek egy elvont gondolkodásmódot.
Jobban díjjazom és tisztelem azt aki pl nyíltan kurva mint aki...
Lehet rizsázni ám a dologban, hogy te kimaradsz sosem lehetsz 100%-ban biztos. 1-10 nyugtalanító s idegesítõ százalék mindig ott lesz...
Nem álszenteskedek, csak leírtam a tényeket. Már nem azért, hogy kötözködjek, de honnan veszed hogy nem ment messzire, pláne hogy egyáltalán nem ismered a körülményeket... Egyébként részben igazad van, akkor tényleg elgondolkoztam rajta, hogy mi lesz, ha én is így járok. De ha az ember végiggondolja, nem kell attól tartani, hogy mindenképpen ez vár rám. Még ha örököltem is valamennyit a hajlamból, 1000 és 1 más tényezõ is közrejátszik a rák kialakulásánál. Viszont visszaolvastam, és korábban valahol azt írtad, a beteg felelõs az állapotáért. Ezt hogy érted? Mi ez, a "mindenki azt kapja, amit érdemel" filozófia?
blah blah...kombinálj csak:D ne csak a hibát keresd másokban
#5265: Ha "egyik orvost se mentesíti saját felelõssége alól." akkor A háború sem, meg a túlhajtás sem mentesíti a fiatalokat. Ha keresnénk biztosan jópár példát találnánk arra, amint ebbõl a nem sok választásból páraknak mégis sikerült jobbat választani, vagy újabb választhatóságokat találni.
A bûnbakgyártást gyökerében kell kiírtani.
#5264: a nagyi nem ment messzire vagy legalább is nem olyan messzire mint a képmutatók kár neked is álszenteskedned...
ha jól olvasok a sorok közt te csak attól rettentél meg, hogy esetleg téged is elérhet egy ilyen gonosz fájdalmas vég...
Szerintem nem a természetes módján. De a háború alatt, után fiataloknak sok választása nem volt. Túlhajtás. Ez biztos. A másik: olvasni tudott. Ugyanúgy az õ felelõssége is az elmulasztott vizsgálat. De ez tudott volt akkor is. Azt se véletlenül mondtam: ha nem akkor és úgy, lehet sokkal rosszabb lett volna neki. De ez egyik orvost se mentesíti saját felelõssége alól.
Nálunk is történt 1 hasonló elszólás. Valahogy szóba került, hogy nagyapám meg haverja fõleg fiatalabb korukban szerettek eljárogatni szórakozni. Nagyanyám meg elkezdi, hogy "mert papa olyan jó szolgája volt neki, ment vele mindenhova." Mondtam neki, álljon meg a menet, nem kéne a kegyeletsértés határait súrolni. Egyébként is túlzó volt a megjegyzése, méghogy a "szolgája". Szeretem a nagyit, de akkor muszáj volt megértetnem vele, hogy túl messzire ment.
Nálam is volt már ilyen. 2000-ben meghalt nagyanyám, 1-2évente 1szer láttam. Szóval 10éves voltam, csörög a telefon, nagynéném volt, sírva mondta hogy adjam anyut. mondom nincs itthon, dolgozik. azt mondta mondjam meg neki hogy meghalt nagyanyám, én meg nem tudtam mit mondjak 10 éves fejjel, leraktam a telefont szó nélkül. Nem éreztem semmi különöset sajnos :( rá néhány napra elpusztult a macskám, akkor viszont bõgtem egy kicsit, azóta se kell macska, megutáltam õket.
#5252: hmm, ez igaz... múltkor én is ezt mondtam de le lettem hurrogva, hogy nem magunkt siratjuk... nagyapám mikor meghalt nagyanyám elszólta magát: igazából csak saját magát siratta, és hogy mi lesz most õvele, és ki viszi el nyaralni sat. Viszont ez a halott meggyalázása ha úgy nézzük... hogy õ nem volt más mint a kétlábon járó szórakoztató iparunk... vagy a napi boldogság narkotikumunk...
Én már vettem pár leckét, és egyre világosabb, hogy semmi sem enyém e világon, mindent csak egy ideig õrzök. Ez [az alapban belém nevelt felfogás után] egy fajta fájdalmas felismerés és lemondás az egyik a oldalon a másikon pedig mérhetetlen gazdagság. S nem hidegség. Legfeljebb a más állásponton lévõknek hat annak. Idõnként az ember bõre is vele megy, ám nagyon ez irányba mutatnak a dolgok. Az ember egyre jobban meglátja a dolgok megváltoztathatatlan természetét és ezzel a természettel kezd el összhangban élni.
Ki siratja a tegnapi napot, vagy az elvirágzott (beérett) virágokat, vagy a tegnap lefolyt vizet a Dunán? Mindenki azt siratja amihez görcsösen tapad... ha az egy ember akkor azt, ha az egy autó akkor azt, ha az egy ház akkor azt, ha az ifjúsága akkor azt sat.
#5255: Úgy gondolom, hogy vagy annyira tájékozott a témában, hogy belásd: ok nélkül semmi sem történik senkivel. Nem véletlen, hogy úgy halt meg ahogy... a betegsége, halála és az élt élete közt rejtett azonosság van - ami csak rá tartozik, és sem rád sem rám. Ha anno változtatt volna élete irányán máshol és máshogy ért volna célba. Idõben kell venni az adást, mielõtt túl késõ lenne... A tüneti kezelés pedig nem adás vétel...
"Úgy gondolom, ez nem a halál természetes módja, útja" Vajjon az élet Természetes módján élt?
Persze hogy azon, elfogult hozzátartozó mást nem mondhat...
mikor én papám meghalt nekem is kb ezvolt,de az oka hogy nem nagyon ismertem,és sosem történt még ilyen velem sem.nemtudtam sírni,semmi,sajnáltam õt,de semmit nem éreztem igazából,könnyek sem jöttek.nemhiszem hogy veled volna a baj
Ezen nincs mit sajnálni. Az ilyen orvost ki és fel kéne rúgni. A halállal kapcsolatos történeteimet meg majd jövõ novemberben kérd. Most új évre, új életre készül a világ. Nincs itt a horror ideje.
hát bizony a halál akarva akaratlanul is szar érzés az embernek csak vki sír vki nem... az ilyen típusú érzelmekbe jobb nem beleszólni mindenki úgy érzi az elveszett közeli ht-ját, ahogy ismerte vki szomorúan vki olyan semmilyen módon fel sem fogja hogy ez megtörténhet...ahhoz nem tudok hozzászolni hogy oktatás kellene a népnek halálból:S
Tudod szép elméleteket lehet gyártani a halálról, elengedésrõl, egyebekrõl. Igazából nem hiszem, hogy a halál ténye az, ami megviseli az embert. Inkább az, ha elõtte szenvedni látja azt akit szeret. Csak sokan a szenvedés és a halál fogalmát összekapcsolják.
Nekem egyetlen olyan szerettem van, akinek a halála körülményeit a mai napig nem tudtam feldolgozni. Egészen biztos, hogy nem élne ma már akkor se, ha akkor nem történik meg. De azért durva volt:
Bekerült kórházba, váratlanul, szívritmus zavarral. Ahol kiderült, hogy amikor évekkel elõtte egy orvosi mûhibából eredõ gyógyszermérgezése volt, a kórházban nem csinálták meg a pajzsmirigy vizsgálatot. Ezt ráírták ugyan a zárójelentésre, hogy ilyen szükséges, de a körzeti orvos: "Elfelejtettem elküldeni". Ha akkor megtörténik a vizsgálat, meglehet, hogy pajzsmirigy kezeléssel elkerülhetõ lett volna a ritmuszavar.
És igen. Szereztem szívspecialistát, akinek azt válaszolta a kórházi orvos: nincs idõm konzultálni. És igen. Pénteken hazaengedték. Szombaton rosszul lett megint. És igen. Visszakerült a kórházba. Nem érte meg a vasárnapot.
Úgy gondolom, ez nem a halál természetes módja, útja. Ezért állítom: ezeket a körülményeket nem vagyok képes megemészteni.
A halála tényével már réges-régen megbirkóztam. Más közeli halálesetekbõl okulva tudom azt is: nem mindig jó ha valaki megússza a halált. Lehet olyan - nem tudott - betegség a háttérben, ami csak a szenvedését hozza el.
mert nem állt hozzád annyira közel. Szóval ez nem feltétlenül baj, vagy elõny, egyszerûen csak nem éreztél akkora értékveszteséget, mint egy olyan ember, aki számára nagyon fontos volt.
salsoul: senki nem mondta, hogy a gyásszal a halott illetõt illetjük, hogy szomorkodunk a sorsa felett, hogy sajnálkozunk. A gyász nem a halott emberekért szól, hanem értünk. A halott ember számára mindegy, de számunkra nem, mert az illetõ fontos volt az életünkben, ezért ehhez méltóan szeretjük elbúcsúztatni. Más halála nem az õ, hanem a saját értékveszteségünk, és igazából magunkat gyászoljuk, magunkat siratjuk. Ha ennek nem adunk helyet az életünkben, üressé, vagy gépekké válunk. Ha egy szeretett ember elvesztésére hidegséggel válaszolunk, az bizonyos fokú érzelmi szegénységre is utal. Nem szabad átesni az önkontroll túloldalára.
Nekem is ez volt, szerettem és semmi nem volt... Nem gyakran láttam és nem értettem mi a baj. Aztán végülis a temetésen minden elõjött, ami addig nem. Nekem is elsõ hozzátartozó, akim meghalt.
Talán csak mivel nem volt ilyen még veled fel se fogtad igazán.
#5248: lehet hogy õ nem fog ám én fogok neki pedig adhat egy lökést, hogy a másik oldalról is szemügyre vegye a helyzetet, ha nem ragaszkodik foggal-körömmel a saját nézõpontjához mellesleg lehet hogy te tudod ezeket a dolgokat, ám az emberek nagy része "halál-tudatlan".
#5247: [saját nézõpont] minden okkal történik mindenhez események láncolata vezet és elég egy apró láncszemet kiiktatni...
Ha tényleg keresed a választ, akkor ezekben találhatsz:ezek
Az egyikben külön fejezet van a rákot illetõen.
Tegnap hajnalban meghalt nagyapó. Nagyon nem érzek semmi különöset. Délután fociztam haverokkal, és tök jól éreztem magam. Bennem van a hiba? Mondjuk az is igaz õt kevésbé ismertem, mint másik nagyapám. Meg elsõ rokon, aki meghalt, és emlékezek is rá.
Vélemény?
salsoul te ugy beszélsz minth mi totál hülyék lennénk, ezeket miis tudjuk miket leírtál de akinek meghal a rokona ettõl a ténytõl nemfog örömében kumbájjázni
Nem a halál ténye bánt, hanem a módja. Akkoriban mindig az járt a fejemben, hogy miért így, ilyen szörnyû kínok közt kellett meghalnia. Mostanában már nem emésztem magam rajta annyira, de úgy látszik, erre hiába kerestem választ. Lehet, soha nem találom meg...
#5240: lehet, de halál ügyeben totális tájékozatlanság uralkodik az emberek fejében minndennek mértéke az ember - amint azt Prótagorasz kimutatta
#5243: lehet, csak sajnos manapság az a trendi, hogy gyász tart végtelenbe ennek pedig semmi értelme s ha van is akkor is csak mértékkel fel kell tudni dolgozni, hogy valaki meghal, ugyan úgy mint a születést vagy a megfoganást egyik sem valami csoda vagy valami húde váratlan ritka csillagászati jelenség amin meg kellene illetõdni
#5244: nem tudom, szerintem semmit ugyan azt, mint amikor levegõt vesz, vagy sétál, vagy beszél... egy adott emberrel addig kell együtt lenni ameddig él miután meghalt neki már mindegy
mint ahogy mindenkinek mindegy, hogy alvás közben mi történik a világban, vagy hogy reggel felkel-e vagy sem