Szerintem is hozzátartozik az élethez a természetes halál...megszületünk, élünk, meghalunk, feltámadunk/elkárhozunk/újjászületünk az idõk végezetéig/negyedik dimenzióba jutunk/örök enyészetté válunk ki-ki válasszon hite szerint :D
Szerintem fordítva. A lakosság, 90%-ának vannak önértékelési gondjai. Valamelyik irányban. Vagy kórosan önpizalomhiányosak, vagy akkora az egójuk mint a Szaturnusz.
Na ez nagyon igaz. Nem panaszkodni jöttem ide, de nekem is voltak/vannak is nehéz idõszakaim. Rövid családtörténet: 8 éves koromban anyámék elváltak, apám italozása volt a fõ ok. Mostanra már valamennyire javult a viszonyunk, nem iszik 1,5éve. Dehát mégiscsak akkor nem volt ott,mikor a legnagyobb szükségem lett volna rá. Egyke gyerek vagyok(féltestvérem van apám elõzõ házasságából, 14 évvel idõsebb nálam a bátyó). Sajnos már általános suliban is értek támadások, és ezt szó szerint kell érteni. Ötödikre sikerült valamennyire összekapnom magam, elõzõ nyáron sokat mozogtam és erõsebb lettem a legtöbbjüknél. Attól kezdve valamilyen szinten tiszteltek. A gimi már jobb volt, nem voltak balhéim, nem kellett punchandrun-oznom, mint raulnak:)Viszont amit nagyon fájlalok, hogy a "legjobb"(és tulajdonképp egyetlen igazi) barátomat se foglalkoztatta különösebben az se, mikor 2 éve nagyon keményen benne voltam a depresszióban. Ez nagyapám rákja,majd halála miatt ért el engem. Ha azt mondom olyan volt, mint 1 hidegzuhany, enyhén fogalmazok. Akkor láttam elõször 1 ember halálát, méghozzá testközelbõl, mivel ott voltam vele. Azóta se gyógyultam ki 100%-ig. Ilyen körülményekkel nem csoda, hogy én is bizonyos fokú önbizalomhiánnyal küzdök szerintem. Na lehet oltogatni hogy milyen láma vagyok, ne kíméljetek. Bocs a hosszú hsz-ért, de asszem így korrekt, végtére is azért van(lenne?) ez a topic, hogy segítsünk egymáson.
#5227: valaki kérdezte - 5172 Én pedig a kialakult indián nevén neveztem akkor.
#5228: nem hiszem, s miattam nem is érdemes megváltoznia sem neki sem senki másnak. Csak maga miatt.
ha egy bipolárisnak azt mondod, hogy szar ember, hogy valamit nagyon rosszul csinál, és ezt épp egy ilyen depresszív hullám alkalmával mondod, az csak ront a helyzeten. Nagyon sokat ront. Az ellentétes pszichológia itt tilos.
Csak az volt érdekes számomra, hogy idõtlen idõk óta egy hangot se írt a topikba - a megjegyzésed elõtt - és marhára nem értettem azt se, hogy ez most hogy jön ide.
upsz - engem nem lehet skatulyázni vagy újabb skatulya kell skatulyázhatatlan cimkével
ettõl eltekintve itt nem piti dolgokról van szó, hanem arról, hogy adott egy beszari ember ... hetekig a blikk-re meg az index-re voltam tapadva - csalódás, csalódás... :(
[Raulreal-t pedig nem azért marom mert az olyan jó szórakozás, hanem hogy megelégelje a beszari tutyimutyiságot és elkezdje bebizonyítani magának, hogy nem egy nyomorék elveszett ember. Ám sajnálatos mód a dolog viszájára látszik elsülni: a "korát-tulhaladott-meg-nem-értett-zseni" valamint "elbaszott a világ" szindrómában tetszeleg maga elõtt, s ezekkel menti fel magát. Én meg ehhez nem asszisztálok.]
ui: egy olyan ember amit megfogalmaztál szóra sem méltatná az egész topikot, sg-t.
az alapján nem célszerû senkitõl semmit várni, hogy milyen tanácsokat ad neten. Másrészt meg szerintem nem létezik sztereotíp "olvasott ember". Ne keresd a bölcsességed visszatükrözõdését azokon, akik szimpatikusak.
Igen. Azt hittem eddig, hogy piti dolgokon át tudsz lépni és emberi szóval közelítesz másokhoz. Mert nem baj a szúrós modor, hiszen ébresztõ célú. De a megjegyzés amit tettél egy hisztis ovishoz illik, nem egy olvasott, jó tanácsokat adó emberhez.
Józsi érdekes ember. Az utat, amit kínál maga is végigjárta. Nem külsõsként beszél. És ha jól emlékszem, elég sok évig az önbizalomhiányra is volt oka. De az ok nem egyezik a ténnyel.
#5217 Hsz-ed nem vall jó ízlésre és másokkal normális kapcsolat kialakításának igényére. Ennél jóval többet vártam tõled.
Azt nem értem, miért cikkezel, ha neked tökmindegy melyik nap ünnepelsz. :D
Augusztus 20. a Rákosi-diktatúrában
...
Az ünnepnek természetesen új nevet adtak. Addig Szent István napnak hívták leggyakrabban augusztus 20-át. Elõször lekopott a szent kifejezés, majd 1948-ban megszületett az új kenyér ünnepe elnevezés, mint központilag elõírt szóhasználat. A kifejezést azonban hamar felváltotta egy újabb elnevezés, az alkotmány ünnepe. 1949. augusztus 20-án lépett életbe ugyanis az alkotmány, az elkövetkezõ években pedig ez a kifejezés dominált.
Azért nem egészen. Aratással összefüggõ ünnep volt. Mert kenyér elõbb volt, mint István. Akinek mivoltáról nem szeretnék vitát nyitni. És a katolikusok ferdítették elõször: Szent István ünnepévé.
Március 15-e 1848 és nem 1956. A forradalmi tavasz mosás igaz.
És a Karácsony valóban a téli napforduló ünnepe (kösz a hsz-eket). Minden más csak kamuzás, ferdítés. Mielõtt vitába szállsz: mi volt elõbb? Tél, vagy karácsony?
én úgy gondolom, hogy a vallás félreértelmezett asztrológia. Vagy kifigurázott csillagtérkép. Attól függ, mi volt vele az alkotók eredeti célja. De ez csak az én "hitem", bele lehet kötni :]
az Egyiptomi Jézus egyenlõ Hórusszal, aki december 25-én született. RENGETEG nép megváltója született december 25-én, ami gondolkodásba ejti az embert.
"A kutatók többsége egyetért abban, hogy december 25-e nem Jézus születésének idõpontja. A korai keresztények nem ünnepelték Jézus születését, és nem is próbálták meghatározni az idõpontját; az ünneplés legkorábbi ismert példája Egyiptom, ahol Jézus születését tavaszra tették. Számtalan más idõpont is használatos volt.
Késõbb az alexandriai egyházban január 6., máshol december 25. vált elterjedtté. A 4. században sok vallási vezetõ törekedett a dátum egységesítésére; végül I. Gyula pápa 350-ben december 25-ét nyilvánította a Megváltó születésnapjává. Az örmény és a kopt egyházak kivételével – melyek hívei ma is január 6-át ünneplik – a többi egyház elfogadta Gyula pápa döntését."
A kommunizmus egyébként hadilábon állt az ünnepekkel, a Karácsonyt is próbálták "fenyõünnep"-pé degradálni. Az, hogy "karácsony a szeretet ünnepe" is innen terjedt el, mert nem a szeretet, hanem Jézus Krisztus születésének ünnepe. Március 15-öt sem szerették - nehogy eltanulja a nép a forradalmat mint 56-ban - ezért csak a diákoknak volt ünnep, egyébként munkanap. Meg igyekeztek egybemosni március 21-gyel és április 4-gyel, mint "foradalmi tavasz".
Karácsony: eredetileg a téli napforduló pogány ünnepe volt. Aug 20: az új kenyér ünnepe kommunista találmány, augusztus 20 Szent István király ünnepe. Állami ünnep egyházi vonásokkal (mivel a kereszténység felvétele is hozzá köthetõ, lásd még Szent Jobb körmenet).
Igazából az ünnepek többségének eredetileg volt jelentése. Csak kicsit más. A karácsonyt nem tudom, de a Húsvét egy termékenységi rítus volt, május 1 meg tavaszünnep. Augusztus 20-ra érdekes módon már tudják, hogy az új kenyér ünnepe eredetileg. Igaz, abba a katolikus egyház nem piszkált bele.
Születésnapban a koptok vezetnek: náluk minden nap ünnep, mert nem ismerik az éveket, napban számolják az életkorukat is.
S jót a Karácsonyra egyébként. Új évet meg olyat, amilyet szívbõl szeretnétek magatoknak.
Okés, legyen: a menetrendszerinti ünnep az ünnep... Ha más mondja akkor ünnep... Mi nem gondolhatunk és teremthetünk ünnepeket csak úgy hasracsapással mint mások pl a karácsonyt...
"... az, hogy kiválasztjuk az év egy napját, hogy kedvesek legyünk máshoz, visszataszító és igazolja azt, hogy a többi napon szánalmasak lehessünk... "
1. A szeretet ünnepe. Aztán olyan a körítés, mintha csak karácsonykor kéne egymást szeretni. 2. A kapcsolódó vásárlási láz. Mintha a szeretetet meg lehetne venni.
Viszont az én karácsonyom igazira sikerült: anyósom a kedvenc kajámat fõzte Karácsonyra. És örült, mert örömöt szerzett vele. Én meg örültem, mert bevallom elég macerás és nem szoktam megcsinálni :D
Jer, jer szép karácsony Jer, jer szép karácsony, Ó, de régen várunk, ragyogtasd be hit, reménnyel a családi házunk. Enyhítsed és vigasztaljad a csüggedt lelkeket, hozzál nekünk békességet s igaz szeretetet.
Tigerbá biztos örülne neki:)
Igen, már volt téma. Ritka az olyan mániás depressziós, akinél a ciklusok naponként, hetente, vagy óránként változnak.
Legszerencsésebb esetben elkerülitek azt, hogy pszichiátriai betegségként definiáljátok az állapotát, és akkor saját hatáskörben értelmezhetitek azt.
Véleményem szerint ennél a személyiségzavarnál nincs gyógyszer, ami közelebb vinne az 'egészséges' személyiséghez, mert neki nincs ilyen. Amit ebben az esetben betegségként definiálnak az maga a személyiség. Ennek a mûködését lehet tompítani gyógyszerekkel, de az nem megoldás.
Létezik egy gyógynövényes, gyógyszermentes megoldás, ami kb. fél év. Az agy és idegsejteket táplálja a gyógynövény keverék. Elõször egy gyermekideggyógyász fõorvostól hallottam róla. Õ mondta: rendkívül jó megoldás a túlmozgásos, a depressziós és az labilis esetekben. Nem találta jónak a kábító hatású gyógyszereket, különösen gyerekeknél.
ahm. Neten utánaolvastam, mert elõször mániákus depressziónak tartottam, de most utánaolvasva a tüneteknek, gyakorlatilag, 95%-ra mondom, hogy Borderline (érzelmileg labilis) személyiségzavar. Ilyesmire gyanakodott õ is, amikor "tiszta" pillanataiban megbeszéltük :p
utánanéztem, mindenhol hangulatjavítókat meg stabilizálókat írnak fel. Nem hiszek a gyógyszerekben. foggal körömmel fogom megvédeni bármiféle gyógyszertõl. Fõleg, hogy a borderline-osok különösen hamar függõkké válnak, minden tekintetben.
Szerintem az idõ függvényében egyre nehezebb leküzdeni a dolgot illetve sokminden múlik azon is, hogy miket is tanultál eddig az életedben és a tanultak alapján milyen értékrendet állítottál fel magad elõtt. Ha az értékrended prioritása a saját életed értéke és ezt fel is fogod, akkor nyilvánvalóan teljes mértékben ki tudsz lábalni belõle, még ha sok idõdbe és energiádba is telik. A másik lehetõség ugye az, ha képtelen vagy elõtérbe helyezni és megküzdeni a saját életedért, mert nem ismered ezt a funkciót. Ebben az esetben még nehezebb lesz, de szerintem ez sem lehetetlen (habár nekem nincs túl sok tapasztalatom ilyen téren, ez csak egyéni vélemyény:)), csak több segítségre lesz szükséged és mégtöbb (akár rossz akár jó) tapasztalatra, hogy kiismerd saját magadat és a tetteid következményét (felelõsségvállalás).
erre mindenki mást mondd sztem...én úgy hiszem h nincs rá gyógymód, viszont tünetmentessé lehet tenni, környezetválltozással, életviteli változással lehet boldogan élni, de én eddig mindig visszaestem idõközönként, de ha elfogadod ami van utána már egyre könnyebben éled meg ezeket a dolgokat, egyre jobban tudod kezelni.
nekem az fordult meg a fejemben... létezik a mániákus depresszióra gyógymód? tehát ha pl. a szárnyaló boldogság és a teljes letörtség/öngyilkos gondolatok ciklusa napok, vagy egy hét eltéréssel váltják egymást általában. Ahelyett, hogy gyógyszereken éli le az életét, az illetõ tehet valamit? Egy olyan esetben, ahol pszichológus, szeretet, józan ész nem segít, mert pusztán agyi folyamatok, amik idõrõl idõre elõtörnek, minden elõjel nélkül. Szóval... van rá valami megoldás szerintetek?