Az önbizalomhiány oka (miután magadon radikálisan nem változtathatsz): nem vagy elég idõs, amikor már tudod minek mi az értéke. (vagyis rátermett a dolgokra, nyilván az idõ elõtt amikor kéne)
köszönöm. iagzság szerint valahol megértem a Nõket is, hogy valamilyen szinten elanyagiasodtak. sokan közülük szegénységben nõttek fel, s nem szeretnék ugyanazt a gyermekeinek. persze ez csak normális határokon belül igaz.
:-) én meg a poénok! ehh hát kb egy fényévnyire van tõlem. a humorom ahogy Ági (Õ kire azt tudom mondani talán a 2. feleségem lehetne) mondta nem fekete, mert az nem elég sötét hozzá. :-) gyorsan megtalálom az embereket ha cseszegetni kell, még akkor is ha nem gondolom komolyan. valahogy van hozzá érzékem. kérdezni sem tudok. viszont szeretem hallgatni a Nõket. ahogy Õk látják a világot az Életet. elég érdekes.
sajnálom nem lehetett kellemes elveszíteni...igazságszerint az nem gond vmilyen szinten én is félek az emberektõl mert nagyon számítók és csak a saját érdekeiket tartják szem elõtt, meg sok más. Nõkkel meg sztem csak érezni kell a beszélgetést néha 1-2 poént kell benyomni, és minden apróbb lelki dolgot megbeszélni velük, kérdezgetni a múltjukról tulajdonképpen önmagában a kedvességeddel vagy akár, ha udvarias vagy velük megfoghatsz nõt, bár sajnos az értékrendek változása miatt egyre több fiatal nõnek fontosabb az anyagi biztonság, és egyéb dolgok:S na mind1 csak ennyit akartam
ehhh köszönöm! de nem vagyok versíró. csak kósza rímeket faragtam. igen volt. Szyszy. s azóta sem volt más Nõ az életemben. kapcsolat szinten. ám volt/van egy Nõ kit szeretek, s tudja is, s Barátok voltunk. csak összekaptunk, s most semmi. hogy hogy vagyok? hát élek. sok meló s akkor feledem bánatom. úgy érzem Szyszyt el tudtam engedni, mondjuk ez akkor derül ki igazán ha össze is jönnék valakivel, s mondhatni normális kapcsolatban tudnánk élni. más tészta hogy nem az miatt nem tudtam más Nõt keresni, mert eltemettem a Feleségem! persze ez is közrejátszott/ik, de a fõ ok, hogy nem tudok kommunikálni, s kapcsolatot teremteni a másik nemmel illetve az emberekkel. nem vagyok a szavak embere. s úgy nehéz. s a Nõktõl meg rettegek. nem tum mért, de ha csinos Nõvel kell beszélgetnem, remeg a hangom a testem a lelkem, nem tok koncentrálni izzadok. kivétel volt a Feleségem s a másik Nõ.
hogy vagy mostanában?:) tudom h remek versíró vagy, és úgy emlékszem volt egy fájó emléked ami miatt nem mertél új asszonyt keresni magadnak...volt egy feleséged ugye?
Akinek önbizalomhiánya van, az tegye fel a kezemet.
biomage egy érdekes ember
jó topik, itt gondolom voltak heves beszélgetések;) Az a véleményem, h rengeteg ember küzd evvel a "betegséggel" csak nem tud róla senki, vagy ha igen egy burkolt álcázott fallal veszik magukat körül az embere, esetleg egy álarccal.
Bocs, de ez nettó hülyeség amit írsz. Én pl. a BME-n olyan dolgokat tanultam áramlástechnikusként amit sehol máshol nem oktattak, merthogy az éppen folyó kutatásból jöttek részben az eredmények amit én csináltam, elsõnek az országban. (Ez nem dicsekvés, csak tény. Lehet tanulni hasznosat és olyat, amit magadtól nem fogsz, hacsak nem vagy egy Albert Einsten). Önálló feladatbat kávzi egyedül dolgoztam, volt egy konzulensem. Ennyi passz.
Szerintem azért hülyézett le, mert offról szóltál egy jó beszélgetés révén.
A leírásod harmadik pontja és egy régebbi megjegyzésed alapján javaslom, hogy szûz nõt a nálad fiatalabb korosztályban keress. Eszem ágában sincs azt állítani, hogy nem léteznek különbözõ korú szüzek, de a javaslatom legfõbb oka:
Lehet, hogy elõbb-utóbb gyereket is szeretnétek. Ha mindketten negyven körül vagytok, ez a gyerek jó eséllyel lesz genetikailag sérült. Ráadás: ha hetven éves korodig élsz, a gyereked 30 éves, mikor elveszít. Ha mindkét szülõ idõs, mikor a gyermek születik, a gyerek jó eséllyel lesz tiniként, vagy fiatal felnõttként árva. Az nem kis trauma egy életre. Ilyet nem kívánhatsz saját vérednek.
Azért mert : 1: Nincs felsõfokú végzettségem 2: Mert még szûz vagyok 3: A legjobban egy szûz nõt szeretnék 4: Szimpatikus számomra egy feminista hölgy ???
Más , "jobb" fórumokról már régen kitiltottak volna bennünket off-topic irrelevancia miatt.
Az egyetem mellett az egyetlen érv pusztán a papír, ami nélkül nem alkalmazhatnak bizonyos területeken.
Én mindenkinek azt szoktam tanácsolni, ha tõlem kérnek tanácsot, hogy végezzenek el valami gyorstalpalót, hogy papírjuk legyen, és többi munkához szükséges tudásnak pedig maguk járjanak utána munka mellett.
Így lehet minimálisan tartani az agyatlan magolást, és az idõt hasznosabban befektetni.
Nyilván nem veheti fel a versenyt egy fizetõs magániskola. Én sem amellett agitálok most, hogy az egyetemek milyen tökéletesek/felkészültek/stb... azt mondom csak, hogy a semminél jobbak, és aki akar, az ott is tud tanulni.
Na igen, labormunka mikor 10 emberre jut egy eszköz... ami talán mûködik...
Én ahogy látom az egyetemekrõl több kiváló alkoholista kerül ki mint kiváló szakember...
A szaksuliba ahova végül jártam azért volt jó járni mert: csak a szakmai és szükséges tárgyakat tanították, nem volt mellébeszélés, nem tanárok tanítottak, hanem tapasztalt mérnökök adtak át tudást, és a laborban a legjobb eszközök voltak elérhetõk és szabadon használhatók.
Mondanom sem kell, hogy nem állami intézményrõl van szó...
"Tele hasonló érdeklõdésû emberekkel, meg egy a témában jártas tanárral."
Hmm arra gondolsz, amikor a diákok unottan / kétségbeesve próbálják meghatározni a titrálás végpontját, vagy amikor elvesznek az analitikai kémiai levezetésekben? biztos mindenki szabadidejében is csinálná
Nem csak elõadás van az egyetemeken. :) Nagyon jó kis "laborok", mûhelymunka tud kialakulni egy-egy szemináriumon. Tele hasonló érdeklõdésû emberekkel, meg egy a témában jártas tanárral. Hmm és ezek a tanárok tényleg nem azok közül valók, akik az elõadásokat tartják.
Ez így van, és: - fel fogom keresni amennyiben szükségem lesz a segítségére, véleményére - az ilyen tanár tudja, hogy a mennyiségi tanítás a minõségi tanítás rovására megy és nem tanít egyszerre többszáz diákot
/Az elõadás - mert az egyetemeken az van - az nem tanítás, hanem elõadás. Mint ahogy nem tanítás egy könyv elolvasása, vagy egy film megnézése. Ez legfeljebb autodidakta tanulás [az elõadásból, könyvbõl, filmbõl...]/
Ez jó önnyugtatás a sikertelenség magyarázatára. :)
Off. Amúgy a felsõoktatás tényleg nem tökéletes, de nem is hasznavehetetlen. Az hogy nagyon sok dologgal kell foglalkozni a saját szak mellett, hát... egyrészt egy alapmûveltség azért nem árt meg, másrészt pedig annyira nincs is sok ezekbõl az órákból. Harmadrészt pedig a tanulni vágyó emberen sokkal több múlik... hogy képes beleásni magát az õt érdeklõ problémákba, vagy csak a kötelezõ tárgyakat csinálja, aztán sír, hogy nem is ez érdekli õt. Egy félév után különben sem kéne messzemenõ következtetéseket levonni, az még "alapozás" csak. Bocs az offért.
Kicsit ide kapcsolódik:D Akinek van kedve hajrá... Szerintem az ilyen technikák hosszútávra elég kérdésesek, mert ugye akkor jár a legjobban az ember ha önmagát adja...
Több ok miatt sem tudtam semmit sem lerakni az asztalra: Fiatal koromban hivatásos katona szerettem volna lenni, de egy öngyilkossági kísérlet miatt alkalmatlanná minõsítettek. A civil, polgári élet sohasem érdekelt, így soha nem volt kedvem semmilyen polgári szakma elsajátításához. Azután meg hosszú éveken keresztül voltam egy nagyon súlyos depressziós állapotban. 36 éves koromban mégis jelentkeztem egyetemre és az elsõ félévet el is végeztem, de aztán a depresszió egy nagyon súlyos kíújulása miatt nem tudtam az egyetemet folytatni. A lényeg azonban az, hogy számomra az egyetem egy óriási csalódás volt. Azt kellett tapasztalnom, hogy az egyetemistának nagyon sok dologgal kell foglalkoznia, csak éppen érdemben pont azzal a hivatással vagy szakmával nem, ami miatt az egyetemre jelentkezett. Emiatt nagyon rossz véleményem van a magyar felsõoktatásról.
Hujujujjjjj, itt egy csöppet megakadtunk.:)))) Elõször tisztázni kéne, hogy "szûz" avagy "szûk"?? Lehet, hogy csak elírás.... Mindenesetre, inkább egy tapasztalt dominát keress
Az állításodnak ellentmond a korban hozzád illõ szûz igénye. De bocs, ma szemtelen vagyok.
Sokkal jobban járnál, ha olyat keresnél, akivel jól megérted magad.
A munkahely kérdés: láttam én már közmunkán három diplomás embert is.
Az az egyetlen elõnyös tulajdonságom van, hogy sokkal intelligensebb vagyok az átlagnál. Ezt viszont máris lerontja az, hogy ennek ellenére (vagy talán éppen ezért) csak egy középiskolai érettségim van és egy minimálbéres , szellemileg igénytelen munkakörben dolgozom. Ráadásul egy keletmagyar kisvárosban élek, ahonnan a szellemileg igényesebb nõk a középiskola elvégzése után jó messzire eltávoznak. Nem is tudom, mikor láttam itt utoljára olyan nõt , aki minden tekintetben tetszett volna. Van ugyan a látókörömben egy életkorban kb hozzámillõ elvált hölgy, aki elég értelmesnek tekinthetõ , azonban õ egy erõsen férfigyûlölõnek tûnõ ultrafeminista hölgy és már õ sem szûz. Én pedig a legjobban egy még szûz nõnek tudnék örülni, jóllehet tudom , hogy ennek a gyakorlati esélye erõsen a nullával egyenlõ.
Ennek a pajzsmirigyes dolognak célszerû lenne utánanéznem, ugyanis nem sokszor érzem úgy, hogy lenne min mosolyognom. Nevetni tudok, de mosolyogni nem szokta, elég közömbös, szûk skálán mozog a hangulatom általában, se pozitívan se negatívan nem mozgatnak meg annyira a dolgok
Nem olyan nehéz az, probáld csak ki! Jo dolog az õszinteség, de ne csak akkor mosolyogj ha kedved van hozzá! Én pl. multkor beszélgettem 1 ugyvédnõvel 1 bizonyos magánugy kapcsán, és megjegyezte hogy szép a mosolyom! Szal nem kell aggodni ha komoly eredményt akarsz, ne törõdj semmivel, zárd ki a kulvilágot ilyen helyzetben!
ingerlõ érzésekrõl meg annyit,h ha vmi poént/viccet hallok,akkor termézetesen megy minden,de ha nincs semmi,ami ilyen,pl. ha ránézek vkire(lány),akkor már nem megy...Szal igy magamtól,spontán...Nem tudok...Max akkor ha õ is..
Ez a mosolygás kérdés... Hülyén érzed magad, ha mosolyogsz, vagy nem váltódnak ki benned mosolyra ingerlõ érzések?
Ha az elõbbi, ne tükör elõtt gyakorolj. Ha az utóbbi, fordulj orvoshoz. Meg foglak lepni: nem pszichológus kell, hanem egy pajzsmirigy vizsgálat. Pajzsmirigy alulmûködés is okoz ilyen tüneteket.
ezt most kipróbáltam, de nem érem el az orromat a nyelvemmel D:::
a poén bemagolása nem túl célravezetõ. néha elõfordul, hogy utcán sétálva vagy buszon állva eszembe jut valami, és elkezdek nevetni magamban. Olyankor mások természetesen hülyének néznek. De legalább lehajtom a fejem :Ð
Nem rossz:)), de azt is hiheti, hogy megvesztél. De ha nyalogatod az orrod, látja milyen hosszú nyelved van, és tuggya, hogy kényeztetni akarod:DDD. De ezt nem hiszem el, hogy nem tud valaki mosolyogni, ha máshogy nem megy, magolj be egy ütõs poént, és ha szükséges gondolj rá. Én szinte folyamatosan mosolygok kivéve amikor a fõnökömmel beszélek, akkor jönnek a hûséges kutyaszemek :DDD
Nem az a baj,hanem h nem emgy a mosolgyás,amibõl akár késõbb elhetne vmi..Ez a baj. :( Neten könnyû,kettõspont meg zárójel :) De igaziból...Multkor is volt egy lány a buszon,nem tom h azt nézte,h milyen magas vagyok,v h milyen hüléyn áll a hajam(pont elõtte lévõ nap mostam emg olyankor mindig mint egy hatalmas sörány ugy szétáll és hülyén néz ki,bár irr nem volt annyira vészes),v h mekkora szar vagyok?nem volt annyira semmi,szal nem gondolom h jelent vmi,mer tuti nem,csak már annyira jó lenne vki,h minden kis semmiségre azt hisze,h megváltja a világot...Szal állandóan ide-ide nézett..Rámnéz,elnéz,késõbb megint rám,megint el..Ennyi..tudom én h nem jelent semmit,de azért jó lett volna csak azért is rámosolyogni,v vmi,de...:C Nem tok.
én nem tudok spontán mosolyogni, és a nézésem sokak szerint alapvetõen komor és barátságtalan, amirõl nem tehetek. nem direkt nézek úgy, ahogy. szóval átérzem a problémádat :D