"magasabbrendûnek hiszed magad" ezzel ti jöttök állandóan... ti mondjátok állandóan...
köszönöm az elismerést
"érdekes ha egy börtöntöltelék írkálna ide sztem azt Istenítenéd engem pedig azonnal tömlöcbe dobnál" mindkét szélsõség helytelen aki azért nem lop mert beszari lopni az ugyan úgy tolvaj, mint aki kivitelezi is a dolgot, gyilkosság, erõszak sat. dettó
21. századi logika, de lehet a szõke nõi logika is...halkan jegyzem meg 1-8 ig egyetlen káromkodás nem esett ki a számon...pont azért szekáltak nagy ritkán:) viszont középiskolára azért "tanultam" meg kismértékben káromkodni, nehogy észrevegyék hogy túlszent vagyok
más vagy... az a te dolgod hogy idiótának tartasz magasabbrendûnek hiszed magad pedig vhol minden ember egyenrangú...még az önbizalomhiányosok, beszarik, nyápicok is... érdekes ha egy börtöntöltelék írkálna ide sztem azt Istenítenéd engem pedig azonnal tömlöcbe dobnál hmmm azt is elmerem képzelni rólad hogy egy rasszista állat vagy...de erre megint fogsz mondani vmit nem érdekel innentõl...mégegy dolog régesrég az a célod hogy elûzz innen Raulreal nem lett a haverom de egyet jegyezz meg ne hasonlíts hozzá õ is más én is...ha most azt mondom eltûnök ebbõl a topikból valószínûleg be is tartom ahcsak valami rendkívülit nem írtok bye bye jó8szakát Mr Proper
de minek verekedtem volna ha nem kerültem konfliktusba? békeszeretõ ember vagyok és ezért miért ítélsz el? miért kötelezõ testtel, erõvel elintézni az emberenek a dolgokat amikor nyugodtan is meg lehet beszélni te ez nem beszariság úristen...ebben tényleg nincs igazad viszont
igaz barátom csak 1 volt, de az ma már nincsen...nem tudok szorosabb barátságot kötni senkivel, gyerekként minden könnyebben ment...belsõ hang azt mondatja hogy ne bízzak meg közelebbrõl senkiben se pl együtt nyaralgatásokra a rengeteg közös programra gondolok érted mirõl van szó úgy is mit akarok mondani...szval vannak itt bogaras gondolatok amikre néha azt mondom hogy nem normális:D
tudod mi a furcsa... ha igaz lenne amit mondanál, akkor úgyanúgy jártam volna mint Raulreal...csakhogy én életemben nem verekedtem még és jóban vagyok mindenkivel akivel beszélgetk másutt, sõt meg se kíséreltek volna durva szekálásokat végezni felém pedig látták hogy olyan visszahúzódó félénk vagyok általánosban próbáltak segíteni avval hogy pl álljak be focizni meg ilyenek volt hogy beálltam volt h nem ...most középiskolában talán még 9-ben volt 1-2 szurkáló megjegyzés felém már nem tudom mi de volt vmi...aztán annyi azóta is közömbösség mindenkivel 3-4 személlyel pedig azóta is inkább csak haverságban vagyok de barátom mégsincsem na mind1
nem érzem hogy eltoltam volna vmit...a testem semmit nem tol el legalább is hanem vmi furcsa gondolkodás folytán zavarodtam meg már talán gyerekkoromban...nem tudom az okát, de a halálesetek óta rosszabb minden...múlton rágódom nincs aki elfeledtesse a dolgokat nincs olyan ember aki érdekelne a családomon kívûl nincs, ami a hétköznapi életen kívûl izgatna...magyarul az már az én saram, hogy eluntam magam
na és aztán? mi van ha nem tudok magamról képet kialakítani? ilyen forma is létezik, csak bonyolult... én kb olyan vagyok mint a 256-os szög bonyolult magam sem ismerem...dehát errõl se én se az édesanyám nem tehet mert te azt hiszed õt hibáztatom...errõl a környzetem tehet meg amit láttam gyerekkoromban meg a semmi jót hogy is várja el mindenki hogy egycsapásra valaki megváltozzon mostmár konkrétan nem magamra gondolok
na látod errõl a szemétségekrõl beszélek... de mind1 lényegtelen sajnos a bánatodra kigyógyultam és makk egészséges vagyok...de tudom a te gondolatod az hogy agyilag nem pedig tévedsz...agyilag ok vagyok lelkile lehet hogy nem
fulladtam volna meg a Croupus betegségemben (gyerekkori fulladás vagy asztma) többször kötöttem ki a kórházban, mintha otthon 1 éjszakát is átaludtam volna...amióta elmúlt egyszer nem voltam kórházban...
a válasz tudom, hogy az vagyok... csak méshogy élek mint a "nép"
(a you are an idiotos smile-s cuccost ismerem és alkalmazam is már, sok embernek elküldtem;)
bármennyire olvasott vagy te nem vagy jó ember legalább is itt Fórumon nem látnám hogy használt volna bármiféle segítséged is... de csak az a lényeg, hogy magamról tudjam hogy én jó ember vagyok hehehehehe
most ideges vagy amiért sértegettelek amugy ezt nem én mondtam hanem egy Fórumról egy gyerek az egy dolog ha kedvem tartja leírom ebbe viszont nem szolhatsz bele
hát biztos sokan mondták már a szokásos szöveget érzésbõl kell hogy jöjjön, de hallottam egy fórumról olyat is hogy hirtelen kell hogy meglepõdjön elvégre a nylvedet nem harapja le hogyha megpróbálod xD
Van egy csaj. Már elég rég óta ismerem, de eddig nem nagyon voltunk "barátok". Most jobban összejöttünk (eddig még csak msn-en dumáltunk amióta jóba vok vele) aztán ma találkoztam vele. Elvoltunk mint a befõtt... :D Csak nem vágom mikor jön el a csók ideje :D Ebben kaphatok segítséget?
figy a magadfajta majd én megmondom a frankot embertõl aki még ilyen eszközökkel akarna az elvileg jóra rávezetni utálom ez van...bár minden ember egy kedves, normális, nem nagyképû, nem öntelt és jómodorú lélek lenne...de ez lehetetlen
te meg ne reménykedj egy rohadék kétszínû álladék vagy... elõször reménytkeltesz aztán ezt csinálod az emberekkel pedig én nem szoltam be neked mostanság... nem csúnyán...
ez nagyon érdekes az szof fób mechanizmusáig nagyjából tisztában voltam a dolgokkal(attól nem lettem több) viszont a mechanizmusban a 2. és 3. eset totál illik rám->
"A második típust Hofmannék "szorongásos"-nak nevezik. Míg a "félõsek" a szociális helyzetben kialakult tünetektõl ijednek meg, ez a típus elõre vetített szorongása miatt eleve kerül minden szociális kihívást. A harmadik típus a "félénk". A félénkség egy temperamentum sajátosság, amelynek lényege az újdonságtól, ismeretlentõl való félelem. Mivel a szociális ingerek igen összetettek és nehezen kontrolálhatók, a félénk vagy gátolt temperamentumú emberek közt igen sokan válnak szociálisan félénkké vagy fóbiássá. Van aztán a fokozott "éntudatossággal" jellemezhetõ csoport. Ahogy Erving Goffman szociálpszichológus egy tanulmányában írta, a szociális szorongáskor az ember nem a társalgásra figyel, hanem önmagára, ahogy éppen mond valamit. Fókuszban az "Én". Na ennek aztán az szokott a vége lenni, hogy nyelvünk összeakad, össze-vissza beszélünk, végül csendben megsemmisülünk. Az eddigi típusba akár sikeres vezetõk is tartozhatnak. De a most következõ alcsoportot leginkább "csinovnyik"-nak nevezhetnénk, mert akik ide sorolhatók, azok állandóan és mélyen átélik alárendeltségüket, és ettõl aztán állandóan alázatosak, mukkanni sem mernek, mindig attól félnek, kit bántottak meg, mikor mondtak rosszat. Kerülik mások tekintetét, orruk alatt motyognak, evolúciósan jól bevált technikákkal hirdetik: "ne tessék bántani, én vagyok a Szerencsétlen"." ez a rész az:S:S:S
hát Neoregnél kár próbálkozni xD nálam még van esély úgy érzem:D csak én alapból vagyok olyan amilyen nem váltam szoc problémássá hanem az alapprogramom , de majd kicsit ellensúlyozom:) hajrá
Én csak az eddig beküldött hszeidbõl tudok konzekvenciát levonni, mivel nem ismerlek. De ha azokat visszaolvasod egy idegen szemével, rájössz, hogy nem fail.
Neonak nem önbizalomhiánya van. Nem szocfóbiája. Õ Rája. Pontosan: szarik rája, hogy arrébbmozduljon saját érdekében, akár segítséggel, akár egyedül. Viszont jól esik neki a törõdés. :D
Ahogy látom itt elég fiatal a társasaság. 20 év körüliek lehettek. Azt mondom, hogy azonnal menjetek el valamilyen "személyiség erõssítõ" tréningekre. Amíg nem lesz késõ. Ez a dolog idõvel egyre rosszabb lesz és könnyen válhattok depressziósokká is. Én már csak tudom...
Lehet az is benne van, hogy (legalábbis itt a fórumon) sokat okoskodsz (ezt jó értelemben mondom), és talán vele is ilyen vagy.
persze hogy emlékszek téged is eléggé vita középpontba állítottak + bíráltak amiért létrehoztad a topikot közben láthatod nagyon jól megy itt minden xD...
Szeva, igen én voltam a tettes xD Rég jártam erre bíza, képbe vagyok nagyábol, de mostanában nem nagyon jártam, erre. :-) de örülök h emlékszel rám ^_^
Én lehet megint nemtetszõt szólok: ha már túl vagytok 18-on akkor lehet el kéne gondolkodni azon, hogy miként kívántok megszabadulni a visszahúzó nehezékektõl
Tudod, aki komolyan nem akar gyereket az apácának megy. De legalábbis elkerüli a lehetõséget. Viszont ha a lány nincs növésben és van mit felvennie, simán megy: kösz, nem kérek ruhát. Azt vedd meg magadnak.
Az ilyen embereket nem meggyõzni kell. Kivenni a hatalmat a kezükbõl. Ma azt hiszik: bármit megtehetnek. "Az én fizetésem, én döntöm el!" Erre egy válasz van: "Nekem nem kell!" Mondhatnám azt is kend a fizetésed a hajadra! De nem mondom, mert nem én beszélek.
Hidd el, velem is megpróbálták. Akkor nem én kértem elnézést. De a családi hagyományok szerint én már elsõ pillanatomtól tudtam mit akarok. A családnak volt egy választása: igen, vagy nem alkalmazkodik. De az szóba se került, hogy én megyek arra, amerre õk gondolták.
Anyám halála elõtt mondta meg: sok dolgot azért nem kaptam meg, mert õ azt várta, hízelegjek érte. Én meg elárultam: nem koldust szült. Meg azt is, tudtam, hogy belefért volna a keretbe. De azt nem, hogy a keretet mire szánja. Én egyszer elmondtam, mit szeretnék. De a nem választ is elfogadtam elsõre.
Viszont megváltoztak a család étkezési szokásai: az édes ételek, édesített fõzelékek eltûntek. Ez lezajlott úgy fél éves koromig. Számold ki, elmúltam 50.
ja, ezeket a dolgokat már mondtam neki, de sajnos az anyja nem olyan ember, akit meg lehet gyõzni bármirõl. Õ kijelentette, hogy eredetileg nem is akart gyereket szülni... csak gondolom unatkozott volna. Azóta is úgy kezeli, mint ha egy játékbabája lenne, nem pedig gyereke. Csak azokat a ruhákat veszi meg a lányának, amik neki is tetszenek, mert hogy az õ fizetése, õ dönti el, stb. Minden más pénzdologgal is így van, kb. csak azt veszi meg a lányának, aminek õ látja szükségét.
hmm na végre egy kis változatosság a témában...nos a amiket az utolsó sorokban írtál a családi hátterérõl az tényleg nagyban befolyásolja a dolgokat...ha lehetséges mihamarabb költözzetek össze hogy ne szkálja az anyja, bár nem tudom h vele élsz e vagy hogy van? na mind1 elsõ tanács ez a másik, hogy bármi ilyesmi dolog van ne hagyd el, mert most van szüksége rád-> nem tudom mennyire lepted meg valamivel hátha bejön...kösd le valami érdekessel a figyelmét jó tudom könnyû mondani:S
"Természetes emberi reakció lenne megvédeni azt a dolgot, amit õ szeret. De ehelyett, ha leszólják az adott dolgot, megszeppen, hogy õ valószínûleg mindeddig egy teljesen szar dolgot szeretett feleslegesen, és elszégyelli magát, hogy hogy tetszhetett neki az adott dolog, amikor valószínûleg tök sz@r."
ezt nagyon nem értem már este van:D
a legfontosabb hogy éreztesd vele hogy bármit csinál fontos neked...ennél többet nem tudok mondani neked, mert ilyesmit még nem éltem át...bocsi:( sok szerencsét megvárom mit nyilatkoznak az okostojások:P
Én nem irigylem õt egy csöppet se. Az egész család folyamatosan nyomja neki, hogy semmitse ér.
Az õ részérõl az lenne az egyetlen helyes megoldás, ha elárulná a családtagoknak:
1. Én nem akarok helyettetek élni. Nem akarom megvalósítani azokat a dolgokat, amiket ti elb...tok és azóta is sajnáltok. 2. Én a saját életem akarom élni. Saját álmaimat megvalósítani. 3. És fõleg nem akarom a gyerekemet arra kényszeríteni, hogy õ valósítsa meg, amit nekem kellett volna.
Sajnálom, hogy kihagytátok, de ez már a ti bajotok marad.
---------- Ha ezt megérteted vele, lesz nagy családi botrány. De békén fogják hagyni utána.
Na, ti hátha tudtok valami okosat mondani. Én már másfél éve nem :D
Mit csináljak egy olyan barátnõvel, aki szép, egy jó gimiben négyes-ötös tanuló, mégis rendszeres szokása lehúzni, lef*szozni magát?
A helyzet nem ilyen egyszerû, mert ebben az esetben szimpla figyelemfelkeltés lenne a dolog. Az van, hogy ahányszor belekötök abba amit mond/csinál, hogy az szerintem XY dolog miatt nem helyes, azonnal magába fordul, szar lesz a kedve, és jön a következõ fejezet: úgy gondolja, hogy õ teljesen hülye, nem érdemel meg engem, nem illik hozzám, bepánikol, hogy kiszeretek belõle, elveszti a tekintélyét elõttem mint nõ, mert hülyeségeket csinál, stb. Igaz, hogy nem egy érett nõ, tehát meg van benne az a kislányos, érzékeny, naiv oldal, de amúgy egy szorgalmas, kellõen okos lány. És mégis, az õ fejében teljesen az van, hogy õ buta, és hogy én hozzá képest mekkora bölcs vagyok, istenem. Ezzel hergeli magát mégtovább, én meg már full kivagyok, hogy ne csinálja, mert a világon nem vezet sehova az önsanyargatás, fõleg nem apróságokért. Minden esetben úgy érzi, be kell hódolnia elõttem, nem gyõz apróságokért bocsánatot kérni, nem bírja elviselni, ha leszólják azt, amit õ szeret. Természetes emberi reakció lenne megvédeni azt a dolgot, amit õ szeret. De ehelyett, ha leszólják az adott dolgot, megszeppen, hogy õ valószínûleg mindeddig egy teljesen szar dolgot szeretett feleslegesen, és elszégyelli magát, hogy hogy tetszhetett neki az adott dolog, amikor valószínûleg tök sz@r. Az ép észre nem hallgat. Ha mondok neki bármit, ha elmagyarázom, ez miért nem helyes így, a következõket csinálja: 1. Megérti, amit mondok, tudatosul benne, és jön a szöveg: jaj, én mennyire okos vagyok, hogy olyan dolgokat le tudok vezetni, ami meg sem fordult a fejében. Ebbõl következik az, hogy õ teljesen szar, és nem illik hozzám. 2. Sûrûn bocsánatot kér. 3. Egyik fülén be, másikon ki. Az "okos dolgokon" való álmélkodás és a bocsánatkérés után általában ez a következõ fázis. hiába magyarázom el neki, hogy bizonyos dolgokon felesleges stresszelnie, és hogy ne hódoljon be elõttem mindig, ha valamit rosszul csinál. 1-2 hét múlva ugyanaz a probléma, és megint végigszenvedünk egy egész estét, mire letisztázódik. Õ belenyugszik abba, hogy hozzám képest valószínûleg hülye, de attól még úgyis szeretem, én meg megnyugszom, hogy nincs semmi gond, mert már lenyugodott a lelke. Teljesítõkényszere van, szokta számolni, hogy utoljára hány napja csinált olyat, ami nekem nem tetszett, és hogy ez milyen jó az ezelõtti eredményéhez képest... stb.
Azért írtam ide, mert szerintem illik a témához. Ez bizony elég erõs önbizalomhiány. Ha minden okos dolog amit eddig tanácsként mondtam neki csak azt érte el, hogy engem még inkább okosnak, magát még inkább jelentéktelennek tartsa, akkor mégis mit tudok csinálni? Hozzáteszem, alapvetõen olyan jól el lehet vele beszélgetni bármirõl, vannak okos gondolatai sokszor, szóval alapvetõen van esze. De valamikor egészen bekattan, és olyankor nincs semmi, ami kihúzza ebbõl... elkezdi még inkább szenvedtetni, csesztetni magát, látóköre mintha teljesen beszûkülne, olyan dolgokat ír, olyan flegmán, amit amúgy senki nem nézne ki belõle. Rövid idõre olyan lesz, mint egy önmagától undorodó 14 éves kisfiú. Abban biztos vagyok, hogy az oka a neveltetésben rejlik (mindkét szülõ mûvész, az apját nem látta csak hétvégente, az anyja teljesítõkényszerben nevelte, járatta táncolni, zongorázni, már egész kiskorától mûvészfilmeket nézett vele, mûvészek fiatalkori felvételeit, hogy azok a gyerekek bezzeg milyenek voltak, stb.) Nem is meri manapság közölni a tág családi körrel, hogy valójában mennyire egyszerû életet szeretne, de mivel látják, hogy efelé tart, szabályosan elkallódott tehetségnek tekintenek rá, az anyja emiatt lehülyézi, a keresztapja sem szereti már annyira, mert nem akar nagy rajzos lenni mint az õsök, stb. Basztatja az anyja, hogy engem szeret, nem egy gazdag huszonévest... Nem tudja már igazán, hogy mit gondoljon. Tudom, hogy ez így elég komplex. Valaki adhatna már egy jó tanácsot =)
bocsánat ideveszem Nanduszt és Highlander15-öt:)
basszus Xreactor de régen láttalak anno te indítottad a topikot:P elolvastad mi mindent írtunk? pl amit Tigerbá, Salsoul, Raulreal, Danielboy, hydroceph, berlinboy, Ronny, Nessigraf, Fbn X, sz4bolcs, threat, kulabácsi, Runstedt17, ba32107, Wallender és én írogattunk?:P sponsored by team:P
Igen, ezekhez tényleg nagy erõ kell. De sok elõnye is van, pl:
1. Nem mások elképzelései szerint oldod meg a problémákat. 2. Saját ütemezésedet alkalmazhatod. 3. Mindig csak akkora lépésekkel haladhatsz, ami erõdbõl, hangulatodból futja 4. Soha nem kell többé másokhoz hasonlítani magad, mert minden nappal saját magadnál leszel különb. Ezt gondolom érzed, milyen jelentõségû az önbecsülésed szempontjából.
Szerintem egyébként az önbecsülés, a saját teljesítményed miatti büszkeség sokkal fontosabb és sokkal megvalósíthatóbb, mint az önmagunkat szeretjük és megváltozik a világ.
Ha ma nem szereti magát valaki délelõtt 10-kor, ez nem fog megváltozni 11-re. De ha az alatt tesz valamit, ami fontos, legyen az akár egy jó gondolat, érzés, egy jókor jött mosoly más felé, akkor már más a helyzet.
érdekes... elolvastam, és alkalmaztam egy párat, de nem tudom mindegyiket ahhoz nagy erõknek kellene rávenniük:D talán majd okulok belõle ha nem megy el a szemem elõtt