Mégegy, amit majdnem elfelejtettem: Mint olvashattad nem ma lettem önálló. Felnõtt mikor leszek nem tudom. De esetemben ez nem másoktól függést jelent.
Igen, valóban érdekes volt. Most a nyomor esélye sokkal nagyobb kötöttség, mint akkor a muszáj dolgozni volt.
#4913 Viszont a munka nem terem sehol. A mostani világ legfontosabb üzenete: a munkát saját magadnak kell megteremtened, vagy kiérdemelned! Mindegy hol vagy.
És bocs, de nem azt olvasom: ezt, vagy azt akarom jól csinálni, abból megélni, hanem azt: hova akarok menni, ahol esik, vagy puffan.
Esni fog. Pofára te, ha a mesékben hiszel, mint a hány éves királyfi.
ez van akkor mindig is ilyen melankólikusm típusu ember voltam és társult hozzá egy kis nem kis gond...és akkor meg amit nem tudhat a nagy világ amiket nem mondtam még el óóó ide nem...persze hogy akkor salsoul meg vki más azt mondja hogy lesz jobb is húú nem olyan egyszerû az... és azoknak van igaza akik azt mondják "kell egy kicsike segítség személyesen nem tanácsilag"...
#4913: hát sok szerencsét de a #4916-os HSZ-t is vedd figyelembe
a zárkozottságomnak az az oka hogy félénk gyerek voltam mindig is aztán már a kamaszkoromra sem tükrözõdött át a nyitottság ettõl függetlenül 2003-ig mondhatom boldog vidám gyerekkorom volt, de apám halála óta nem tudom magam összeszedni
szerintem is próbáld meg Angliát, én 19 évesen mentem ki - akkor még egészen más volt a helyzet -, az biztos, hogy ez az élmény igazán meghatározóvá vált és számodra is az lesz majd.
Én jövõre tervezek itthonról elszakadni. 20 éves leszek. Vagy Pestre költözök fel valahogy, vagy Angliába megyek ki. Utóbbi szimpatikusabb, már csak azért is mert ott könnyebben ellehet helyezkedni. Pestre felmegyek ugye kellene szerezni albérletet(angliába eleinte tökéletes lenne egy munkás szálló), amit nagyon nehéz találni, fõleg olcsó, megbízhatót. A munka meg már fogalom itt jót találni. Már idén év elején ki kellett volna mennem...
Campy ne vedd bántónak, de ha ennyire beletörõdtél hogy ufo vagy, nem lesz barátnõd soha, magadnak való vagy akkor hol itt a kérdés? Nem kell rágnod magad ezeken a dolgokon.
ja hogy most nézem hogy 50-55 között vagy akkor már értelek:) érdekes lehetett akkor élni, ha akkoriban születek tuti más felfogásom lenne és nyitottabb lennék de ez a világ...
#4889 Ez az üzenet nagyon precízen írja le a szülõi hibákat. Ezért szokták azt mondani: amikor a gyerek 12-16 között van, ideje venni egy kutyát. Amin a kedves szülõ levezetheti a pátyolgási vágyat, és aki úgy is marad.
#4890 A felnövés témára: 19 évesen költöztem el a szüleimtõl, az õ hathatós segítségükkel. Nem albérletbe, saját - akkor még létezett a fogalom - tanácsi lakásba. 27 nm volt. Mivel fõiskolára jártam akkor, a megélhetésemre egy kezdõ fizetésnyi pénzt kaptam otthonról (meg hétvégi ellátmányt :D). Férjhez menés, gyerek, diploma - ebben a sorrendben.
Onnantól magunk oldottuk meg a megélhetést. Hangsúlyozom, az egy másik ország volt. Az a Magyarország, ahol tudtad: holnap is bemehetsz a munkahelyedre. És egy tanácsi lakás havi bérleti díja kifizethetõ volt. Mai forintra számolva: kb. havi 5000,- Ft lenne. Kényelem annyi volt ott, amit megteremtettünk magunknak. Induláskor wc az udvaron át.
Évekkel késõbb mondta valaki egy lányról: õ még gyerek, miért akadsz ki azon amit csinál? A lány akkor 25 éves volt. Ma sem képes önálló életre.
Amit a dédszüleim révén tapasztaltam, az együtt a család mellett a mindenki személyes felelõssége is az egész család megélhetése.
én még gimiben úgy ahogy tûrhetõen írtam, de fõsulin van egy pár tanár, ahol körmölni kell, ott aztán nem figyelek, milyeb szép, csak kb. olvasható legyen...
de láttam egyszer egy magyar költõ kézírását, ami rémisztõen hasonlított az enyémre. Nem ugrik be biztosra így hirtelen, hogy ki volt az.
ez az írás dolog szerintem érdekes, fõleg, hogy azt mondod, gyerekbetûkkel írsz. Engem ugyanezzel basztatnak, azt mondják, mint egy csúnyán író harmadikos kisgyerek, aki próbálja nagyon szabályosan kerekíteni a betûket, és nem veszi figyelembe a vonalakat, ha vonalra kéne írnia. Továbbá a betûim nem teljesen szabványosak, gyakran enyhén össze-vissza méretezettre sikerül, és sokszor átsatírozok többszörösen betûket, ha leírtam, és nem lett eléggé szabályosan kerekítve, stb... elvinném egyszer egy grafológushoz, kíváncsi lennék mit mond.
nem szoktam senkivel ökörködni mivel nem nagyon van haver...magamnak való vagyok inkább... csak arra értettem hogy a tipikus felnõtt komolyságot nem szeretnám magamba látni
"akkor tedd próbára magad és költözz el három évre vajon tényleg el tudnád látni magad? kizárt..." ezt te nem tudhatod h kiben mennyi van egy fórum alapján. ha talál vmi melót lehetséges h el tudná magát látni, ezt neki kell érezni belül h vajon képes e rá vagy sem, te nem tudhatod, vhol még õ sem amíg próbára nem teszi magát
" vki belül nem akar felnõni mégha ez hülyeség is..." nem hülyeség ez, lehet komolytalanabbúl venni kicsit az életet, de attól még a nagyobb dolgokhoz fel kell h nõjjél! mert gyerek fejjel nem tudod magadat ellátni, amikor meg elkezdessz melózni, akkor már bizony elindúlsz a felnõtté vállás útján, jobban tudod h minek mi az értéke, ez ellen nem tudsz tenni semmit. ezt leszámítva ugyanúgy ökörködhetsz és szórakozhatsz a haverjaiddal, nem tiltja meg senki, mindenki úgy alakítja az életét ahogy akarja
nekem is van haverom, aki most lett 34 éves, van lakása, melózik, közben meg járunk partyzgatni, ma is megyünk pl :D lehet így is csinálni, meg lehet úgyis h mindennek meg akarsz felelni, egybõl beleugrassz a lecsóba, család gyerekek stb stb mert ez vennék normálisnak manapság, de ezt énse akarom pl, mindig is rendszerellenes voltam, fõleg az utóbbi idõkben, de ettõl még kell egy némi felnõtt gondolkodás, különben nem mész semmire az életben
de akkor hülyeség az élet...máshogy szeretnék élni mint mások...nem kell mindenkinek ugyanazt csinálni egyébként is ellátni el tudnám látni magam ha szükséges...de mi a francnak menjek bele a haszontalan felnõtt dolgokba ha nem akarok??? az eszem, felfogásom nem változik gondoljatok bele még mindig olyan az írásom mint mikor megtanultam írni (kerekített gyerek írás szerint azóta is) akkor ez miért változna? nem sok köze van ehhez az írásnak de mégis mert ebbõl azt vettem ki, hogy vki belül nem akar felnõni mégha ez hülyeség is...
Pedig jobb, ha készülsz rá. Bármilyen formában fog megvalósulni, akkor is fájdalmas lesz.
Egyszer írtak nekem egy hozzászólást, ami nagyon megfogott:
Amit meg kell értened, az az, hogy a cél az individualizáció. Az mi? Az a teljesen önállóvá válás. Ha megfigyelsz egy fejlett állatot sikeresnek akkor tekinthetõ, ha megtanul a környezetében élni, szaporodik, és olyan utódokat hoz létre amelyek szintén képesek ezekre, azaz individualizáltak, támasz segítség nélkül túl tudnak élni a környezetükben, innentõl kezdve az anyjuknak nem mások mint táplálékkonkurensek. Az emberek nem tanulnak a természetbõl (mivel nem tisztelik: leigázottnak tekintik) és sokszor pl. nem igyekeznek "individualizálni" az utódaikat, az eltorzult anyai ösztönük miatt mesterségesen infantilisnek tartják õket, akiknek meg ez kényelmes. A gond ott van, ha "küzdeni" kell, mert akkor a személyiség visszalép egy fokozatot és "szõranyát" keres magának akihez vissza lehet "vonulni" és megvéd a bajtól'
emberfüggõ ez a dolog nagyon én pl szívesen lennék egyedül, de egyszerûen jelenleg esély nincs erre...van aki meg megtehetné de jól érzi magát ha mosnak fõznek takarítanak rá, na igen az tényleg nem fog tudni mit kezdeni magával az életben...
hmm a Parainesist olvastam azt a Kölcsey Kálmánhoz írta az unokaöccséhez...nem rossz csak érteni kell mirõl szól;),az ilyen hogy Iliász , Odüsszeusz, Görög Mitológia engem érdekel és bele is olvastam, vannak benne jó részek, de az élettõl rendesen elvont azért:D, Bibliát, KOránt nem ítélem el meg ilyesmi de nem tud érdekelni...Koránról senki nem hiszi azt hogy terroritákról ír Korán rendelkezéseit iktatták mindenütt törvénybe az arabok...
nem lehetséges a 6 milliárd embernél...sajnálom akkor én nem vagyok ember hanem valami UFO, mert sztem nem jó dolog a kirepülés...mind1 idegesít ha bele kell gondolni abba hogy menjek el itthonról aztán legyek egyedül?:S:S semmi értelme
"Mikor elmentek szerncsét próbálni úgymond." -Nem elmentek, hanem elment. Szokás szerint a legkisebb. A többi pedig az otthoni feladatokat végezte. Ha a népmesei motívumokra gondolsz. :)
Én is ajánlanék egy könyvet még pluszban: Andorka Rudolf - Bevezetés a szociológiába. 11. fejezet azt hiszem kielégítõen tárgyalja, hogy hogyan változtak meg a trendek a családok funkciói, és háztartásokkal kapcsolatban.
A "kirepülés a fészekbõl" ahogy te gondolod, szerintem nem az egyedüli járható út. Nekem pl. a többgenerációs háztartás szimpatikusabb. Abban egyetértek, hogy az önállósodás nem elkerülhetõ, de ennek nem az egyetlen útja, amit eddig felvázoltál.
Ehhez még annyit, hogy a kirepülés a fészekbõl az élet rendje, és nem más mint beavatás a felnõtt önálló létbe. A SAJÁT élet elkezdése. Errõl kéne szólnia a nelevlésnek is. Felkészítés az életre. Mint régen a hagyományokban. Mikor elmentek szerncsét próbálni úgymond.
Persze a fészekbõl való kirepülés nem jelenti azt, hogy ettõl a fészeknek utálnia/kerülnie kellen minket és fordítva.
Ja és könyvespolcon semmin sem fognak segíteni a könyvek.
Érdemes folyamatosan jegyzetelni a fontosnak, érdekesnek, meglepõnek, vagy éppen valamiért rettenetesnek, unszimpatikusnak talált gondolatokat.
Aztán a tanultakhoz érdemes rögtön gyakorlatokat összeálltani.
Itt mindenki mindent magáért csinál. Nem másért, nem diplomárt sat... Senki sem fog senkit önmûvelésre késztetni, kényszeríteni, és haveri körökben sem fogja senki díjjazni.
A gimnazista nem biztos. A többi szakma: ha nem is napközben szinten, de össze lehet dolgozni mindenképp. És a #4874 tökéletesen igaz. Azzal a kiegészítéssel, hogy azon is túl még rosszabb a helyzet.
Az az igazság - s ezt ne vedd rossz néven - belefáradtam a témába, mármint az ittenibe - az irogatásba. Nekem is fel kéne mennem a "hegyre" ebbõl a szempontból.
Bõséges irodalom áll rendelkezésre az adott témába. A teljesség igénye nélkül felsorolok párat ami nekem sokat segített, és amikben - úgy gondolom - rengeteg kérdésre választ lehet találni.
Biblia /Evangéliumok, bölcseleti könyvek/ Korán Negyven hagyomány /Az iszlám vallás alapvetõ tanításai - több fordításban/ !Brian Tracy - Maximális teljesítmény !Anthony Robbins - Határtalan siker !Anthony Robbins - Ébreszd fel a benned szunnyadó óriást !Thorwald Dethlefsen - A sors mint esély Peter Lauster - A szerelemrõl, a szeretetrõl Erich Fromm - A szeretet mûvészete Seneca - Vígasztalások/Erkölcsi levelek/egyéb prózai mûvek Hamvas Béla mûvei (www.hamvasbela.org) Dubravszky László - A Megismerés titkai I-III Maggy Whitehouse - Az élõ Kabbala !George S. Clason - Babilon leggazdagabb embere !Csernus Imre - A nõ !Müller Péter - Jóskönyv A Kybalion Tabula Smaragdina - Hermész Triszmegisztosz tanításai (Hermit kiadó) Mircea Eliade - Vallási hiedelmek és eszmék története A sumer irodalom kistükre /Komoróczy Géza/ Görög mitológia Széchenyi István - Hitel/Világ Széchenyi István vallomásai és tanításai (Széchenyi- Anthológia) Széchenyi István - intelmei Béla fiához, Phanteon Kölcsey Ferenc - Parainesis Ralph Waldo Emerson esszéi - Szerelem - Barátság - Önbizalom - Személyiség - Életbölcsesség - Jó modor - Kiegyenlítõdés Eucken Rudolf - Az élet értelme és értéke Epiktétos Kézikönyvecskéje Luciano De Crescenzo - A görög filózófia rendhagyó története Hérodotosz - Görög-perzsa háború Soren Kierkeagard - A csábító naplója (Osiris kiadó, Vagy-Vagy c. kötetében) Tatiosz - A bölcs ember könyve Nietzsche: - Ecce Homo (Hogyan lesz az ember azzá ami) - Zarathustra - A hatalom akarása - Túl jón és rosszon Fejér István - Tudni illik, hogy mi illik Az ezeregyéjszaka meséi (Atlantisz kiadó, 7 kötet) C.G. Jung - A nyugati és a keleti vallások lélektanáról Rüdiger Dahlke - Sorsfordulók Mindenféle mítoszok mesék és közmondások
Persze mondanom sem kell, hogy elsõdlegesen semmit sem szórakoztató irodalomként olvastam. Mindenben azt néztem ebbõl mit tanulhatok, mit akarnak mondani ezek az írások. A vallásokat sem úgy tanulmányoztam, hogy milyen dilettánsak voltak régiek, hanem azt, hogy mit lehet hasznosítani belõlük. Minden mítoszt és mesét... komolyan véve tanulmányoztam.
Ez ilyen kirakózás. Sokszor olyan mintha 6-7 kirakó darabjai össze lennének keverve pedig nem. Szóval neki kell állni ki kell válogatni és össze kell rakni. Egyik könyv sem szentírás, még a Biblia sem és a Korán sem.
A közvetlenül a témát érintõ könyveket felkiáltójellel kiemeltem. De ez nem jelenti azt, hogy pl a Korán tanulmányozására semmi szükség. És az, hogy a Koránt tanulmányozzuk nem jelenti azt, hogy terroisták, szektások, vagy vallási szélsõségesek/fanatisták, idióták sat. lennénk.
Javaslom mindenkinek, hogy a nagy bevásárlás elõtt inkább menjen el könyvtárba.
Egy kicsit én is hozzászólok a témához. Salsoul-al sok mindenben nem értek egyet, vitatkoztunk is korábban ezen-azon. De amit itt most leírt, kifogáskeresésrõl, önállótlanságról, otthon élésrõl, azzal százszázalékosan egyetértek. Én 26 éves koromig laktam otthon, és hogy úgy mondjam, igen jó sorom volt. Túlságosan is jó, ezt most érzem igazán. Persze nem véletlenül maradtam otthon, a pénz volt a döntõ. A saját lábra állás mindennél fontosabb az életben, és én már így is túl sokáig halasztgattam. De egyszer mindenbe bele kell kezdeni. Fura egy dolog ez, mert még most sem érzem magam igazán felnõttnek. Pedig ennyi idõsen már illene. És ehhez nem kevés köze van az otthon lakásnak. Mert amíg nincs valakinek saját egzisztenciája, addig nem is áll teljesen a saját lábán. Fõleg a középsuli alatt szereztem sok negatív tapasztalatot, és talán emiatt voltam/vagyok bizalmatlan, zárkózott. Bár dolgozom rajta hogy ez megváltozzon, de ezek túl erõs berögzõdések ahhoz, hogy egyik napról a másikra megváltoztassam. A lényeg hogy tegyen meg az ember minél többet, és mutassa meg hogy milyen fából is faragták. Én is ezen vagyok.
én is alapvetõen negatívan állok az emberekhez, már azelõtt drámákat és tragikus élettörténeteket írok róluk fejben, hogy igazából egy szót is váltottam volna velük. Tömören mindenkirõl elképzelem, hogy vajon milyen szempontból lehet egy faszfej, és eköré történetet kerítek. De nem azért mert annyi kudarc ért, egyszerûen csak élénk a fantáziám negatív oldala
a különbözõ bekezdések mind tetszenek, bár leginkább az elsõ. nagyon fílinges, jól érzem magam ezekben az összefogós dolgokban.
Ha olyan 5 év múlva összevonnánk a dolgokat, lenne egy vegyészünk, egy ápolónõnk, egy informatikusunk, egy gazdászunk, meg egy gimnazistánk, és talán 1 gyerek :D
csak az a baj, hogy az összefogás már nem úgy mûködik mint régen, és nem annyira szükségszerû...
Jó meglátás. Nem véletlenül :-) Nem célom belemenni konkrét helyzetekbe, hogy hogyan élem mindennapjaimat, s milyen kudarcok, negatív élethelyzetek értek eddig, amitõl olyannak látom a Világot, amilyennek. Tudom, hogy így nehezebb segíteni, csak az meg úgy már túl személyes egyrészt, másrészt önsajnáltatás hatását is keltheti, azt meg nem szeretném. Annyi a probléma tömören, hogy a szûk család 3 tagja és a 3 barátomon kívül, elég negatívan, defenzíven állok az emberekhez. Kicsit félek, több ez már, mint egyszerû bizalmatlanság. Az instabilitás is igaz, ahogy Salsoul is megjegyezte. Nem tudom, hogy hogyan lehetnék magabiztosabb, pofáraesés nélkül? Igazából nem tudom, hogy mit tudok, csak (többnyire) azt, hogy mit nem...
"Hasonló ember hasonló embereket vonz. Amit mások nyíltan mûvelnek, azt te belül beszariságból csak némán magadban, de az eredményt meg a mentalitást tekintve ez nem számít."
Ez nem egészen világos. Az elsõ mondat nem okoz gondot, de a másodikat félek nem jól értelmezem, s mielõtt komolyabb félreértések kerekednének, kifejtenéd más szavakkal, mire is gondolsz? Ha nem muszáj, ne legyen nagyon nyers a fogalmazás.
Valamelyest a változás útjára léptem már magam is (na nem a férfi klimaxéra). Több dologba is belevágtam egyszerre, melyekhez korábban nem volt merszem. Bár eddig sem annyira a mersz, mint inkább a kellõ kitartás volt a kérdés, amit viszont a megfelelõ mennyiségû sikerélmények hozhatnak el...
"Minden sikertelenség és rossznak..."
Kétségtelen tény igazad van, de ha nincs kellõ segítség, akkor lehet, hogy magamtól sosem jövök rá, hogy hol hibázom. Igaz, ha saját magamtól ébredek rá a hibára, akkor nagyobb sikerélménynek élem meg, jobban értékelem, mintha mások segítségével jutok el ugyanoda, azonban csak egy darabig van meg az újrapróbálkozás, hogy hátha, de túl sok kudarc végül feladáshoz vezethet. Kicsit olyan ez, mintha egyedül akarna megtanulni úszni valaki. Lehet sikerül, de ha hibázik, könnyen lehet, hogy meghal, míg ha van ki segítsen, sokat javulnak az esélyei... Ezt nevezhetjük gyávaságnak, de a másik oldalról is vakmerõségnek.
"A legtöbben inkább csak a világot változtatnák meg, holott az sokkal nehezebb mint önmagunkat és nem is áll a hatáskörünkben."
Elvonatkoztatva attól, hogy nem a mi hatáskörünk, meg hogy ez messze nem önbizalmi kérdés: Szerinted nem férne rá a Világra némi változtatás? Szerinted jól mûködik úgy, ahogy van? Amolyan behunyom a szemem, amit nem látok, az nem is létezik... (édes tudatlanság), és ettõl boldog vagyok érzése? Vajon akik a Világot változtatnák meg, azok miért tennék, és mely részét változtatnák meg szerinted? (Most a "Húdejópofa vagyok: legyen sok pénzem" -féle gondolatoktól tartózkodjanak azok, akik ezt olvasva ingerenciát éreznek ilyen kommentre, és billentyûzetet ragadtak).
"És mért kell besértõdni egy idióta embertõl nem értem..."
Nem besértõdtem, csak meglepett, lévén, hogy egy tanár volt, akitõl - mondjuk akkor még a naivitás tengerén hajóztam - nem egészen azt vártam, hogy a tudását titkolja. Ha ennyire féltékeny az ismereteire, akkor az ilyen, minek megy tanárnak? Vagy az ilyen az óráját is úgy tartja, hogy mindenki viszolyogjon attól a témakörtõl, amit oktatásnak hazudik, hogy jó sokáig õ lehessen benne minden egyetemek doktora? Hát nem tudom. Próbálom az ilyen emberek sajátos gondolkodási módját is megérteni, de nem egyszerû.
"Nincs stabil önértékelésed, nincs meg önmagad."
Meglehet. Ez a pesszimizmus biztonsági(?) velejárója, hogy az ember a saját "tudását" sem meri felvállalni. Ha ledegradálom az ismereteim, egy huszadrangú senkinek állítom be magam, akkor ha valahol meg kell villantani belõle valamit, akkor ha sikeresen jövök ki, akkor pozitívan élem meg magam is, és a környezetem is -> tehát jó; ha meg olyan szar lesz az eredmény, mint amilyennek bemutattam magam, akkor megint csak nem csalódik senki -> tehát jó :-D
"[ebben a topikban már rengeteget jártattam a számat; egy könyvajánlót is írtam a probléma megoldásához - keresd fel, ha tényleg érdekel a megoldás]"
Két fõ mûvet említenék: Brian Tracy - Maximális teljesítmény Anthony Robbins - Határtalan siker
Ezek azok? Vagy ezen kívül is van?
Aztán közben pár könyv is a kezembe akadt amik konkrétan leírták, hogy mindenért én vagyok a felelõs...
A mindenért egy kicsit erõs, de a tetteimért, igen. Ha eltolok valamit, nem másban keresem a hibát, hanem önmagamban...
Ahol most lakom is láttam jó megoldásokat az együtt is, nem is módra. Nekem eddig a legjobban tetszõ megoldások:
1. Dédnagyapám megoldása. Apai/nagyanyai vonal. A legcsúcsabb, amit eddig láttam. A családnak egy olyan házat épített, amiben végül 6 db kétszobás lakás lett. És ott laktak õk is, a gyerekek is családostól. Mondjuk õk össze is dolgoztak akkoriban. Volt földmûves, fuvaros, kovács, vendéglõs, meg aki csirkét és disznót nevelt. Közös volt a munka és a haszon is.
2. Budapesti bérházban nagy lakás. Átalakítás után 3 lakás lett, csak az elõszoba közös. Szülõk és a gyerek - ma már családdal.
3. Helybéli: A család nagy házban lakik. Nagyon régen megvették a szomszéd telket. Oda épült a nagyobbik gyerek családjának ház. Az eredeti emeletesbõl két lakás lett, külön bejárattal: lent a szülõk, fent a kisebbik gyerek.
Az albérlet: nem járható út. Vagy egy életre benne ragadsz, vagy hazaköltözöl, mert ott nem lehet egy saját lakás indulását kigazdálkodni. Felesleges kudarcélményt okoz, anélkül, hogy más oka lenne, minthogy gazdaságtalan.
Sokkal több értelme az albérlet+rezsire szánt pénzt félretenni, a maradékból valamennyivel beszállni a jelenlegi család gazdálkodásába. Ráadásul az egyetlen módja a szülõkön kívüli családi csapok megnyitásának. Amiben a jobb munkától a gyorsabban növekvõ bankbetétig sok dolog belefér. Mert az lesz a fogadj Isten az átgondolt hozzáállástokért.
És a miért akar otthonról elmenni mindenki?
1. Sok apró súrlódás a más idõbeosztás miatt. 2. Sok szülõ nehezen fogadja, hogy eggyel több felnõtt lakik a lakásban, ezért mindenbe beleszól (megfelelõ adjon Istentõl elmarad). 3. Divat. Trendi. De sok tanács van úgy: "Nõsülj meg te is, Fiam! (Miért legyen neked jobb, mint nekem?)" Szóval ilyen után az menjen, akit hidegen hagynak saját érdekei. Azok a fajták, amiket nem mások legázolásával szokás érvényesíteni.
de miért vágynak el annyira sokan korán otthonról? Akár mit is mondtok, ez valamennyire a családi élet színvonalát jellemzi. Mondjuk én csak 18 vagyok, ezért nem biztos, hogy érthetem, de az én családom teljesen normális, és szeretek velük itthon lenni. Elõször nyilván elvégzem az egyetemet, 22 éves koromra HA elvégzem, és HA találok állást az ország nyugati felében (Miskolcról indulok) amit erõsen remélek, majd elgondolkodok rajta, hogy elmenjek-e. De valszeg várni fogok, még egy évet, amíg barátnõm is elvégzi... ha balfasz leszek, pont egyszerre végzünk :DD és persze, HA együtt leszünk még addig. Ezek nem csak tervek -.-' Pécs környékét már kinéztük magunknak. De alapból: ha egyszer elmentek otthonról, többé nem mehettek vissza. Azzal túlléptek egy korszakon. Ez persze csak azoknak jelent problémát, akik élvezték a családdal töltött idejüket, és jó nekik otthon, azaz kellemes korszak volt. Ezért próbálom kiélvezni, amíg tart. Önálló még bármikor lehetek =)
csak a csajból ki tudsz szeretni, és ha együtt élsz vele meg tudod utálni, a haverod meg csak a haverod, soha nem is szeretted, ezért nem tudod megutálni :]
érdekes ez az albérlet dolog... még mindig van másfél év az érettségiig aztán ha biztosan továbbmegyek akkor még 4 év egyetem? mit tom én hogy mûkszik, de ha 24-25 évesen kapnák normális állást akkor sem költöznék el és nem érdekel senki véleménye...egyrészt úgyse lesz barátnõm másrészt ha nagyon kicsi eséllyel lenne, akkor mindannyian nagyobb lakásba költöznénk, hidd el salsoul én nagyon béketûrõ ember vagyok semmi gond nem lenne mindenki jól el lenne és nem lenne konfliktus...ez is egy példa ilyen is lehetséges...csak az még nem biztos hogy meg is valósul:P:P:D
ez sem igaz mert a mai fiatalok pont az hogy nincsenek jóban a szüleikkel és leszarják h mi van velük.. inkább elmennek otthonról abszolút rossz a statisztikai adat...
de figyelj aki nem zavar sok vizet akinek nincsenek sok igényei aki elteszi megtakarítja a pénzt és segít is hacsak néha is otthon azt miért kéne elzavarni otthonról??? életembe nem vesztem össze szinte édesanyámmal..a másik apám már 5 éve meghalt a nevelõapám pedig sosem szólt bele a nevelésembe...
A fõ kérdés azonban nem is az, hogy hogyan - mert azt menet közben így vagy úgy megoldja az ember - hanem az, hogy eljutott-e ténylegesen arra az elhatározásra, hogy változtat.
Pl azt is lehet, hogy valaki a tanulmányok után még a családjával él. És eldönti, hogy a következõ három évben dolgozni fog, és minden megkeresett pénzét arra fogja félretenni, hogy a három év után önálló életet kezdjen.
Tudom durva volt, de akkor is. Miért ne segíthetne be a család egyúttal a szexbe is? Hátha az sem megy önerõbõl...
Az elsõ lépcsõfok elsõ lépcsõfok marad. És aki nem lépe az elsõre nem léphet a másodikra, aztán a harmadikra sat. akár mennyivel vonzóbbak is a további lépcsõfokok mint az elsõ.
Egy Nõ is többre fog értékelni egy saját lábán önállóan élõ embert, még ha szerényen is él, mint egy olyat aki az utolsó pillanatig - kényelmében - szüleivel lakik.
A másik dolgot illetõen amit R17 mondott, hogy "a másik hogy egy csajnak akit szeretek elnézõ vagyok,még egy haveral abxolút nem" a lehetõ legrosszabb mentalitást. Nem ismerek olyan ilyen kapcsolatot ahol elõbb vagy utóbb elég brutálisan ki ne borult volna bili... Senki sem tudja megjátszani magát hoszzú távon. A béketûrést sem.
ez azért kicsit dúrva, de jót röhögtem rajta :D (van valóságalapja, de még mindig nem érted meg ahogy látom h ne mmindenkinek megy csak úgy simán h annyit keressen amivel el tud költözni otthonról)
nem is arra gondoltam h szeméttelepre költöztél :) csak mondtam h jelenleg egy szarul fizetõ állásból budapesten nagyon fos albikat lehet találni (tudom mert ismerõsöm kereset...) ahova meg én nem szívesen költözö,m, inkább rohadok akkor itthon még pár évet, és ha találtam egy normális jól fizetõ állást, esetleg barátnõt akivel össze lehet költözni majd akkor elmegyek, ettõl még nem érzem magam kis tutyimutyi anyámasszony katonájának...
Szülõi támogatásból:d.aligha lehetne kibirhatatlan ha az lenne eleve nem látna bennem sok fantáziát szerintem.a másik hogy egy csajnak akit szeretek elnézõ vagyok,még egy haveral abxolút nem.
már boccs de én nem fogok a szeméttelepen lakni 60ezerbõl csakmert sokkal jobb lesz nekem ha nem itthon lakom (2éve, 19 évesen nem is gondolkoztam olyanon h el kéne költöznöm, merthát annyi idõsen még nincs probléma)
szvsz örülök h neked összejött az élet, de nem mindenki talûál egybõl egy biztos és jól fizetõ állást, ebbe azért gondolj bele, elhiheted h a legtöbb ember ha úgy látja h már van mibõl megélnie, az el is fog menni otthonról...persze itt nem a kis elkényesztetett sznob gecikre gondolok, bár õk amúgy is kapnak lakást stb stb
am meg az is emberfüggõ h ki mennyire találja fel magát, attól még h vki otthon lakik, mert pillanatnyilag nincs jobb, attról még nem törvényszerû h nem tudná egyedül is megállni a helyét
hiába volt jobb két éve a helyzet: két éve sem kezdtetek bele, mert két éve is azt mondtátok két éve jobb volt, de két év múlva is ezt fogjátok mondani a mai helyzetre
az egyik ember minden helyzetben minden idõben feltalálja magát a másik pedig még a kánaánban is panaszkodik és kifogásokat keres
#4843: eleinte kíborod amíg jobbat nem tudsz összehozni senki sem azt mondta hogy ebben a formában és 60eFt-ból kell leélned az életed azzal lehet mit kezdeni ami van, és többre lehet vele menni, mint azzal ami nincs
Magyarán salsoul rossz tanácsokat ad.az én tanácsom az hogy merjetek kezdeményezni.ha bejösz csajnak oké ha nem akkor hagyd a francba.ennyi.nem kell a mellé duma
haverral össze lehet költözni, az kb csak poénszinten megy :)
Ha az alatt azt érted hogy egy lakást töben bérelni igen.tapaxtalatom nincs de aki már úgy élt halotam egy s mást.elég nehéz úgy.pl alkalmazkodni a másikhoz vagy ha nõjét hoza kefélni,esetleg rendetlen stb