Akkor én sem értem hogy miért ilyen makacs. Lehet hogy büszkesége túl nagy ahhoz hogy bevállalja. De ezzel tényleg csak tönkre fogja magát tenni! És ez a hardboy.hu amit írtál (közben sikerült visszaolvasnom) ilyen gyógyszerhamisítványokkal foglalkozik?
De ugye már abbahagyta a szedésüket? Azóta javult a helyzet?
köszi ramer, jól esik! próbálkozom, mindenben mellette próbálok állni, csak nehéz, és egyre nehezebb... de már én is úgy érzem hogy fel kell neki hoznom a kapcsolatunkat ha jutni akarok 1rõl a kettõre...
az egészségét úgy értettem, hogy általában azok a bogyók amiket netrõl lehet rendelni, meg amiket az utcán veszel, azok ilyen kamu potencianövelõk amik a legjobb esetben is csak ártalmatlanok, de tartalmazhatnak mérgeket is, meg sokszor drogot találnak bennük a vizsgálatokon... na most egyszer rendelt ilyet, és addig az volt a gond hogy nem volt 100%os erekciója, utána viszont már egyáltalán nem volt, csak egyszer kétszer, és nem tartott 5 percig sem... szerintem ez a kamu bogyók miatt van! de õ mintha nem is akarna tudomást venni róla...
De ha meg is tudja valaki istenem, az egészsége fontosabb. Csak ha megnézzük, mi rosszabb, ha valaki megtudja, vagy ha attól való félelmében, hogy mások mit szólnak, nem megy el orvoshoz. Ez nem olyan mint egy fájós fog. És ezt neki is meg kell értenie. Ha meg ennyire mellette állsz, akkor ezt értékelnie kellene, és összetennie a két kezét.
Szerintem azt kellene megértetni a pároddal, hogy erre a problémára van megoldás, és nincs ezzel egyedül! Nincs valaki akivel errõl el tudna beszélgetni? Esetleg keress olyan fórumokat, ahol hasonló problémával kóüszködõkkel tud beszélgetni, de magyarázd el neki azt is, hogy hosszú távon erre rámehet a kapcsolatotok is, de te mellette állsz, és mindenben támogatod, és hogy legalább beszélgessen el egy orvossal. Senki em fogja megtudni mirõl volt szó a rendelõben. Fõleg ha gyógyszerekkel próbálkozik, akkor inkább irattasson fel szakorvossal, majd te kiváltod egy távoli gyógyszertárban ha kell n eki, nem kell elmennie neki érte. Gondolom neki is az a legnagyobb problémája ezzel az egésszel, hogy nem szeretné ha valaki is tudomást szerezne róla. Sajnállak nagyon Kati!
Hogy érted azt hogy tönkreteszi az egészségét?
tudom, és azt is teszem... de meddig még? illetve õ miért képtelen megtenni azt amit csak õ tehet? miért nekem kell erõltetni hogy gondoljon az egészségére is, ha már a kapcsolatunkhoz így áll hozzá?
Oh, de ez mehet felé is :) Lehet jólesne neki, ha elmennél vele orvoshoz. Persze nem arra gondolok, hogy azt mondod neki elmentek egy moziba aztán sutyiba beviszed egy kórházba, hanem együtt kéz a kézben. Az mégiscsak erõt ad.
az igazság az hogy ez így nem mehet tovább... már fizikailag érzem magamon ennek az egésznek a hatását... csak azért mert õ nem hajlandó valamit tenni az ügy érdekében. tudom soul, de mondom hogy én már mindent megpróbáltam...
aranyos vagy, de a páromról van szó, nem róla:) és pont az a gond nem akar elmenni orvoshoz, pedig szerintem már csak ez az egy megoldás maradt... mondom, azt is valószínûnek tartom, hogy tönkretette még pluszba a szervezetét is azokkal a bogyókkal amiket a netrõl rendelt! de ha így van akkor miért félne elmenni a dokihoz?
Azért biztos van olyan erotikus eszköz ami segít:P Nem akarok vájkálni, de lehet, hogy a szerep játékok bejönnének, vagy ha csak egy picit más oldalról állnátok neki a dolgoknak. Lehet egy pszichológus is beválna, vagy egy szexológus, nem tudom. A lényeg, az hogy a szervezeted fellázadt, vagy csak mondani akar valamit. Az orvos segít, menj el mindenképpen. Olyasmit úgyse csinálnak amit nem akarsz.
Nem biztos, hogy ez lenne a prob, bár nem ismerem :). Az biztos, hogy minden serkentõ/ajzó vagy nem tudom, hova soroljam ezeket, van negatív hatása a szervre. Lehet egy kis levegõváltozás segítene. Egy hétvége a hegyekben, jó levegõ, sok séta, romantika. Hümm : )
az a helyzet hogy az utóbbi idõben mindent elolvastam ami a témához kapcsolódik! hardboy.hu-tól kezdve, ami kifejezetten ezzel a problémával foglalkozik és a veszélyeire hívja fel a figyelmet, erotikus izgató dolgokon keresztül mindent bevetettem már... ezen csak orvos segíthet(ne), de oda meg nem akar menni...
Annyira önbizalomhiányosak vagytok, hogy máris a top1-be hoztátok a totyikot?!?!? :DDD
Szolgáljon ez például és ne legyetek elkenve, hiszen máris gyõzetetek!
Nem hiszem, hogy te lennél az oka.
Van egy olyan klisé, hogy a nagy akarásnak beszarás a vége. Talán tulságosan teljesíteni akar aztán a visszájára sül el a dolog.
Próbálkozzatok erotikus masszázzsal esetleg - ami a test teljes területére kiterjed. Kicsi relax, meg oldódás... biztos jót tenne. Van sok jó könyv a témában, és a kettõtök kapcsolatát is gazdagít(hat)ja.
de mibe? annyiszor próbáltuk már, és már nem is akarja, érzem ahogy eltávolodunk egymástól... alapvetõen rendes meg figyelmes, de amikor intimebb helyzetbe kerülnénk egymással, és most csak arról beszélek hogy bebújunk egymás mellé az ágyba, teljesen elhidegül...
loál.menj a faszba akkor,mert én biztos ismyzny akarog,a kép azér kellett volna hogy lássam mondjuk van e valami gondveled,ami miatt megse kúrna a barátod,bocs gecyvagyok mostmá :-|
kb. 3-4 hónapja tart... a leghosszabb próbálkozása az utóbbi idõben kb. 5perc volt, de akkor is még a vége elõtt lelankadt... ez volt az utolsó próbálkozása is, és az elmúlt egy hónapban nem is szeretkeztünk, pedig már másfél éve együtt vagyunk. én nagyon szeretem, de egyszerûen nem tudok mit kezdeni vele. mondtam neki hogy miért nem megyünk el orvoshoz, mert feltételeztem hogy az internetes cucc amit rendelt az tett be neki -elõtte inkább az volt a jellemzõ hogy nem volt 100%os merevedése-, de hallani sem akar róla... ha valóban gondja lenne, és nem én lennék az oka, akkor szerintem nem habozna elmenni...
ez elég kellemetlen lehet:c azelõtt mûködött a dolog?mióta van ez.privátban esetleg láthatnék egy fotót rólad?csak hogy teljesen képben legyek,kíváncsivagyok:o
nem is tudom, beszélgettünk már róla, gyógyszert is próbált, az internetrõl rendelte -ami szerintem nagyon nagy marhaság volt, tudva hogy mikbõl készül-, de még mindig semmi... és ez már jó ideje fenn áll, illetve sajnos nem... már nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy én tehetek róla... ez a gondolat viszont lassan felemészt...
le kell ülni és meg kell beszélni vele. minél tovább tart ez a dolog, annál rosszabb lesz és annál jobban fog a barátod is stresszelni és csak azért sem fog sikerülni. beszéljetek róla, ne legyen feszültség emiatt. ha kell, akkor próbáljon ki egy gyógyszert, hidd el, utána már az sem fog kelleni, csak át kell lendülni a "holtponton".
sziasztok könnyû azt mondani hogy "kezd el!" én már sokszor próbáltam kimászni a depresszióból de minden próbálkozás kudarcba fulladt és akármennyire erõlködtem ugyanott vagyok tehát ezután szerintetek mennyi kedvem van hozzá?
pusztán idõt kell szakítani az összecsiszolódásra - szerintem
nekem mér abszolút önbizalomhiányom van mert akár hányszor le akarok feküdni a pasimmal, neki nem igazán megy... az elején még azt hittem, hogy van ilyen, megesik, de már ott tarok, hogy biztos én tehetek róla... de ha már nem tetszem neki vagy nem szeret akkor miért van velem? nem is tudom mit gondoljak, teljesen össze vagyok zavarodva...
sok dologra rávilágítottál most, asszem kell valami sportot keresnem
még 1 kérdés, ha mindent tudsz, mert a reagálásaid ezt mutatják, miért nem teszel ellene? amugy igy ,hogy minden jó tanácsra akik itt adtak, megírod hogy "igen tudom, és megmagyarázod, csak is 1 dologra vall beképzeltségre. ez esetben nemtudom menynire drasztikus
1 rakásszar maradok egész életemben függetlenül attól mit csinálok.
akkor kezdj el teniszezni, valamit csinálni amit nem adsz fel, vagy 1 rakásszar maradsz örök életedben :d.. [bár ez sokmindene múlik] tenisz sokba kerül, lehuzzák az embert minden helyen, szal óvatosan.
Mindenen elgondolkoztam amit eddig írtak nekem és általában másodpercek alatt realizáltam, hogy az adott dolog bizony lehetetlen az én esetemben.
"1 senki és semmije nem lesz" -> pontosan, tökéletes megfogalmazás, de azt a leszt, tegyük jelen idõbe.
Én is teniszezek az egyetemen és ehhez sincs tehetségem, de viszonylag jól érzem magam, amikor csinálom.
Képes vagyok napokon keresztül éheztetni magam, ha nincs otthon olyan étel, amit szeretek (és ez azért elõfordul gyakran, met sok mindent nem eszek meg). Jelen pillanatban is korog a gyomrom, de nem érdekel.
ez valami förtelem. a legjobb a dologban , hogy neked tényleg értelmes választ írnak a nyomorodra. és "foglalkoznak" veled, bár fórumon keresztül ez elég mókás. szülõi ágon van elrontva a dolog . az ,hogy nincs akaraterõd, ez a halvérség csak a lejtõn lefele vezet. ezekre meg ne irjál semmit, sõt azokra se irj amit pl Fbn Lx irt, hanem igen is gondolkozz el rajta, hogy mégis "mi a fasz van"?aki nem tesz semmit, a jõvõjét illetõen, azt veszi észre ,hogy 1 senki és semmije nem lesz. fbn felhozott 1 példát teniszt :D.. mókás , teniszezek, komolyabban verseny szinten 3 éve foglalkozom vele, és tényleg nemtudsz semmit az elején. van akinek van labda érzéke, van aki botkezû.. ,de hiába vagy tehetséges ,ha nem csinálsz semmit? vágod? és azért mert meg kell mozdulni ne érezd már magad szarul. be kéne rakni téged valami kiképzõ /éhesztetõ táborba, lehet észbe kapnál.. nem lenne idõd a saját sajnálatra rossz létre, örülnél ha lyuk lenne a seggeden
áve
Ugyan azt az energiát amit a boldogtalanságba ölsz a boldogságba is fektethetnéd.
Rajtad áll! Minth azt mondtad volna, hogy boldog akarsz lenni! Itt a lehetõség.
Az a méltó rá, aki megérdemli. Az érdemli meg, aki tesz is valamit érte. Én nem teszek érte semmit és nem is tudok tenni érte semmit se.
Amúgy ha félnek tõlem, hát féljenek. Megmondtam, hogy ha nem tudnak olyannak elfogadni, amilyen vagyok, akkor nincs mirõl tovább beszélnünk. Az emberek mindig is kerülték, lenézték és kiközösítették az olyanokat, akik különböznek a többiektõl.
Kezdetektõl fogva nem tagadtam én, hogy lusta vagyok, ám arra kíváncsi lennék, mégis hogyan képzelitek, hogy segítene rajtam az edzés? Több önbizalmam lenne tõle? Dehogy. Megmondom õszintén: nekem nem nagyon van gondom azzal, ahogy kinézek. Ha most „mindenkit leosztó, basztató, verõlegény, utca vagánygyereke” hatást keltek, akkor azután mit fognak csinálni az emberek? Átmennek az utca túloldalára? Én elfogadtam magam olyannak, amilyen vagyok, sajnos ha erre a többi ember nem képes én nem tudok ezen változtatni. Boldogabb lennék attól, hogy kifáradok? Sok tesi óra után a tüdõmet kiköptem olyan fáradt voltam, mégse éreztem semmi olyat, hogy bennem most megváltozott valami legbelül. Általában lejátszódott az alábbi ciklus: tesi elõtt szarkedv->tesi közben szarkedv->tesi után hullafáradtan szarkedv->hazemenés, pihenés után szarkedv. Az edzéstõl más lesz a személyiségem? Máshogy fogok viselkedni? Más lesz a beszédstílusom? Máshogy fogok viszonyulni a dolgokhoz? Nem. Én az edzést egyfajta optikai tuningnak fogom fel, amire nekem nincs szükségem. Én a személyiségemen akarok változtatni, de az én esetemben, nem az edzés a kulcs hozzá. És ismét megjegyezném, lusta vagyok. Rátapintottál a lényegre, ha nem látom, hogy valaminek eredménye van, akkor hagyom a picsába. Elkezdek valamit, látom, hogy nem megy és nem is érzem magam jól ha csinálom->elmegy tõle a kedvem->nem csinálom. Én a helyedben már régen nem veszõdnék se a kondizással, se a WT-vel, de nem akarlak róla lebeszélni, mert te jól érzed magad, hogy csinálhatod, hát csináld.
én nagyon vékony voltam ám tizenegy-néhány évesen. Aztán elkezdtem mászni elég komolyan (volt olyan idõszak, mikor napi 4-5-ször) 3-4 évet másztam mikor abbahagytam, rámentem a konditeremre. Mondjuk mászás eleve korrekt izomzatot adott, de így, hogy gyúrok is, még jobb. Ugye nagyon szálkás vagyok és ehhez eléggé megizmosodtam, és hát ez eléggé bejön a lányoknak :p Osztályban én lettem a legerõsebb, pedighát össz-vissz 70 kilo vagyok még most is. Le kell menni heti 3-4szer konditerembe, mellette viszonylag értelmesen kajálni, meglesz az eredménye. Nekem az önpusztító (folyamatos bulizas :p) életmód mellett is sikerül fenntartani, csak elhatározás kérdése.
Néha eltúlzod kicsit. Minek írsz le olyan dolgokat, amikrõl te is tudod, hogy faszság?
Ja, mellesleg a sok dagadt, lúzer, otromba, buta tekintetû roncs, akinek vigyor van az arcán, és élvezi az életét, miért nem panaszkodik? õk bezzeg méltóak rá?
Bizony ám, a boldogság egy létezõ fogalom, ami kiválasztja a legrátermettebb, és legtökéletesebb külsejû/lelkû embereket. Ezt te sem gondolod komolyan.
Ja meg olvastam hogy azt írtad, biztos potenciális öngyilkosnak meg lúzernek tartanak, ezért nem közelednek feléd. Képtelen vagy beismerni, hogy te magadat maximum görbe tükrön át látod. Megmondom én, hogy civil szemmel, ismeretlenként hogy nézel ki. Egy mindenkit leosztó, basztató, verõlegény, utca vagánygyereke. nem azért nem mernek közeledni hozzád mert lúzer vagy, hanem azért, mert olyan hatást keltesz, hogy FÉLNEK TÕLED az emberek, hogy milyen véleménnyel fogod õket illetni, azzal a szarkazmust sugárzó tekinteteddel. És ez kb. korrekt teljesen. Én látlak kívülrõl, és hogy hogy viselkedsz.
Na ebben a kommentben benne volt minden. Egyszerûen lusta vagy, és ahogy NessieGraf bölcsen mondta, mazochista. Nem kell ezt az izomzatodra fogni, vagy arra visszavezetni, hogy nincs ritmusérzéked. Ezek olyan önámítások, amiket azért mondasz, hogy elhitesd magaddal: nem azért nem kezdesz bele semmibe mert lusta vagy, hanem azért, mert nincs rá affinitásod. És ez a legnagyobb hülyeség, amit bebeszélhetsz magadnak. Másfél hét folyamatos súlyzózást után nem múlt el az izomláz? na az a röhej, hogy elhiszed, hogy ez baj. Mivel a családodban vannak izombetegek, ezeket magadra veszed, és képtelen vagy felülkerekedni rajta. Ha én edzek egy héten háromszor, gyakorlatilag egész héten izomlázam van, és a következõ héten is. Hülyeség, hogy rádolgozással elmúlik. Ha súlyzózol, csak rápihenéssel múlik el sok nap után. Ha nem hagyod abba, hanem csinálod rendszeresen, megmozgatsz minden izmodat, akkor 2-3 hónap után érezni fogod, hogy nagyobb súlyt kellene venni. Másfél hét gyakorlatilag semmi.
Arra jutottam, hogy a nagy hiba a te gondolkodásodban: Mindent azonnal akarsz. Csak akkor akarsz valamit, ha az 100%-ig genetikádból fakadóan számodra termett a világra, csak akkor fognál bele valamibe, ha teljesen egyértelmû lenne, hogy totál sikert viszel véghez. Türelmetlen vagy. Te engem ismersz, naponta látsz, szinte. Amikor nem jártam le tréningekre, akkor kondiztam. gyakorlatilag eléggé rendszeresen edzek. Ennek ellenére te látod rajtam, hogy egy hatalmas izmokkal rendelkezõ állattá fejlõdtem volna? Attól, mert nem érsz el látványos eredményt hetek alatt, érdemes csinálni. Attól, mert nem születtem nagytestû embernek, érdemes edzenem, és attól, mert vékony vagyok, illetve pont ezért, érdemes megtanulnom egy harcmûvészetet. Nem csak akkor lehet belekezdeni valamibe, ha kiemelkedõ vagy benne - a legnagyobb emberek nem tehetséggel válnak naggyá, hanem szorgalommal. Puszta tehetséggel maximum csöves lehetsz, az gyakorlatilag semmit nem ér. Szorgalom. Az egyetlen kiút ebbõl az, ha elkezdesz valamit csinálni, ha választasz egy területet, Teljesen mindegy, hogy úgy érzed, arra születtél-e, a lényeg, hogy folyamatosan fejleszd magad benne. És ne állj meg. Ha nem tudsz focizni, mert képtelen vagy egy egyeneset rúgni a labdába, arra ne az legyen a válasz, hogy mert szar vagyok, hanem az, hogy addig rúgod kapura a labdát, amíg bal lábbal, 179 fokos hajlásszögbõl fel nem tudod rúgni a sarokba. A legtöbb "nagy" ember gyerekkorában nem tehetségesebb az átlagnál. Elkezd valamit 15-30 évesen, és sok gyakorlással a mesterévé válik. a tudás alapja a kemény munka, nem a tehetség. A teniszt is MINDENKI úgy kezdi, hogy nem tud egy egyeneset ütni. Aztán két irányba fejlõdhet az ember: van, aki ebbe beletörõdik, és van, aki tesz ellene. Nem tehetségtelenek és tehetségesek vannak, hanem lusták, és keményen edzõk. Ugyanakkor, ha valaki alapjában véve ügyesebb egy adott dologban, mint mások, egyáltalán nem biztos, hogy neki való. Sõt, ha a tehetség nem párosul szorgalommal, nálad viszont igen, akkor úgy lepipálhatod, hogy te totál ügyetlenként kezdted. Erre én gyakran látok példát. Ne ámítsd magad azzal, hogy a te izomzatod rosszabb. Nem rosszabb az enyémnél. ha a családodban vannak betegek, akkor az arra kellene hogy sarkalljon, hogy megmutasd, hogy nem kell ugyanezt öregedõ felnõttkorodra elszenvedned, hogyha mûveled az izomzatodat, ha elegendõ tápanyagot juttatsz hozzá, ez simán elkerülhetõ. Kezdj el keményen edzeni, és soha ne ülj le kifogásokat keresni arra, hogy miért nem edzel. A te bajod, hogy úgy gondolkodsz, mintha egy animében lennénk. Minden harcos tehetséges, gyorsan tanul, és rögtön szuperképességei lesznek.
Az ember elõször balfasz, aztán több éves úton eljut egy magasabb szintre. Volt egy srác, aki jött dobolni, kezdetben szinte nevettem, hogy milyen szinten balfaszul fogja a verõket, hogy mennyire ügyetlenül áll hozzá az egészhez, és mennyire nincs ritmusérzéke. Eltelt két év, õ most olyanokat nyom dobon, amire én nem vagyok képes. Mert õ komolyan vette, én meg nem. pedig volt hozzá tehetségem. A tudás a szorgalomnak nyílik meg, nem a tehetségnek. Ahogy a kínaiak mondták. Mindent kung fu által lehet elérni. A kung fu jelentése pedig kemény munka. Az igazság az, hogy a depresszió, és minden lelki betegség a mozgáshiányhoz kapcsolható. Ez a teljes valóság. Aki keveset mozog, nem tartja karban a szerveit, nem szabadul fel az edzés utáni endorfin, lanyhább lesz a teste, és ez kihat az elméjére is. Ha egy jót edzek, kifáradok, teljesen más szögbõl szemlélem a világot. Mindent csak elkezdeni nehéz. Ha nem azt tartod szem elõtt, hogy másoknál legyél jobb, hanem azt, hogy napról napra, akár hajszállal is jobb legyél saját magadhoz képest, évek múltán azt veszed észre, hogy másoknál is jobb lettél.
És te honnan tudod ki mit élt át?Ha valaki depressziós dögöljön meg?Ezt a nácik a gyakorlatban így gyógyították de szerintem ma már tudunk ennél jobbat is.Igen létezik depresszió ami kialakulhat mégolyan normális embereknél is(pl.Churchillnek is gyakran voltak sötét korszakai-az"én fekete kutyámnak"hívta az ilyen idõszakot-és festéssel küzdött ellene.Hogy valaki mélypontra került és rettenetesen elkeseredik sõt kilátástalannak érzi az életét nem ok rá hogy halált kívánj neki.Súlyos depresszió esetén pedig semmit sem segít az olyan tanács h.szedd már össze magad!Meg hasonlók.Szakszerû segítség nélkül ugyanis nem lehet leszámolni vele.Egy bizonyos szinten ez a betegség már nem gyõzhetõ le pusztán akarattal.Olvassátok csak el a neten a depik típusait.