Itt jön a képbe / amit sokan vitatnak / : a KÁOSZ elmélet. Mert igazából sosem tudod mi lesz a tetted következménye. Vedd csak példának az amik afganisztáni szerepét. Mikor kigondolták igy akarták? A fenét. Csak nagyon sok tényezõvel talán nem számoltak. Tehát Te sem egy embert akartál "megölni", az csak a "véletlen", hogy épp alatta tartózkodott.
Igen, igazából a tudat is egfajta anyagi változás eredménye, egy összetett rendszer eredménye, amely képes az okokat vizsgálni, és ok nélkül cselekedni.
Mondok egy egyszerû dolgot:
Van egy feszes kötél, amit ha elvágok nem tudom mi történik, mert nem érdekel, vagy ha érdekel is lusta vagyok utánnajárni.
Külsõ szemlélõ lát egy eseményt, mégpedig, hogy egy emberre ráesik egy 1tonna súlyú acél gerenda.
Ez a külsõ szemlélõ elkezdi vizsgálni az okát, mi történhetett.
A kötél elszakadásának a feltétele teljesült, de nem az volt az ok, hogy megöljön egy embert.
Olyan frankón fogalmazol, hogy belekötni is nehéz. Most natúr magáról az idõrõl van szó, melyben az egyik talán legfontosabb kérdés, hogy van e jelen. Te a gondolatot említed. Abban a "pillanatban" / ilyen nincs, mert az nagyobb a nullánál /, mikor kigondolsz valamit az már a múlt. Az más kérdés, hogy amit kigondolsz az majd a jövõben jön létre. De az már okozati függõség.
miért logikai képtelenség? én sem hiszek benne, de van aki szerint az okság nem bizonyított szal, miért képtelenség?
"Viszont mi az oka, hogy vonza? Semmi. Ok nélkül vonza." Ilyen nem lehetseges. Irtam mar mashol is hogy LOGIKAI KEPTELENSEG hogy valaminek ne legyen magyarazata, magyarazoja, okozoja.
Mind a gondolatnak, mind a tudatosulásnak el kell kezdõdnie a jelenben. Sõt, folytatódnia is a jelenben kell. Ami pedig elmúlt belõle az a része van a múltban. Egy része viszont mindig a jelenben. Én inkább annak a híve vagyok, hogy a gondolat ahogy keletkezik úgy tudatosul, illetve maga a keletkezése a tudatosulás.
Ezen túl még a legszimpatikusabb ennek a lényegi megragadása:
Hogyan lehetne valóságos a világ, amely múltat, Jövõt s jelent meghaladó természetével Nem múlik el, nem jön el, S egy pillanatra sem áll?
Ha örök változás van, hogyan létezhet Nem pillanatnyi dolog? Ha viszont nincs változás, Hogyan lesz valami valóban más?
Mivel a pillanat véget ér, Kell, hogy legyen eleje s közepe. Ha viszont hármas egység a pillanat, A világ pillanatnyi nem lehet.
Ez nem teljesen igaz. Ha én elkezdek gondolkodni valamin, benne van a kifejezésbe, hogy elkezdem. Tehát a gondolatnak volt kezdete, csak mire akár ez tudatosulhatna bennem, addigra már régen csak volt kezdete.
Ezért nem lehet mérni sem, mert amit megmértél az akkor annyi volt amennyi, de a jelenbe már megváltozhatott, és ha újra méred akkor szintén már elavul az eredményed, amire használnád a mérési eredményedet, elõre meg nem tudod megmondani, hogy 36,2543... másodperc múlva milyen hosszú lesz, vagy hány kg stb.
Ehhez el kéne ismerni, ha a gondolatot idõtengelyen ábrázolod, akkor nincs kezdete. Ha így lenne, akkor a múltban sem lenne kezdete, így nem lehetne a múltban sem élni.
Az is nagyon érdekes, hogy állandóan a múltban élünk. A gondolat sebességével vagy annál is gyorsabban telik az idõ, mert mire gondolatban rájönnél, hogy most MOST van addigra már a MOST VOLT LESZ.
Gondold végig azt is, hogy ha, valami egy kicsit másképp történi, akkora talán nem vagy ma itt.
Minden eddig történt dolog feltétlenül jó a te szemszögedbõl nézve, hiszen most élsz.
A legeslegelsõ dologig ha visszamegyünk, szerintem azt kapjuk, hogy abban az egy dologban már benne van minden ami eddig volt, ami most van, és az is ami még csak lesz.
Neki minden egyszerre VAN.
Kis idõ kell, amíg ez megnyilvánul, olyan, mint amikor a gondolatod már megszületett, de még vetetted papírra.
Ha a téridõben tud teremteni, számára az idõnek feltétlenül teljesen másképp kell megnyilvánulni. Kb. olyan lehet, mintha egyszerre látná az összes lehetséges következményt, és megpróbálja kiválasztani a számára leginkább tetszõt.
Esetleg ha van valami mondanivalója, mint a mûvészeknek is, akkor megpróbálja "téridõre vetni".
Létezhetnek e olyan lények, akik szabadon mozoghatnak az idõ dimenziójában ?
Ha megtehetnénk, megkérdezhetnénk arrõl az általunk rajzolt (teremtett) két dimenziós "embert", hogy el tudná e képzelni, hogy lekerül a síkjáról, kilépve oda, ami számára semmi ?
Miközben rajzolunk, gondolatban már látjuk a kész "embert", legalábbis azt, amit szeretnénk elérni. Tehát a fejünkben az idõ le van sûrítve, csak idõbe telik, amíg a "képzeletet" papírra vetjük.
Talán ugyanúgy van ez a teremtésnél is, valaki a téridõt talán úgy tudja használni, mint mi a rajzlapot.
Az energia is egy dimenzió, vagy ha szerinted nem az akkor minek lehetne nevezni.
Önmagában az elméleti tér semmit nem jelent, az anyagot mindenki hozzá tudja rendelni egy x, y, z koordinátához, de ez semmi, ehhez jön még az idõ dimenziója, és utánna az energiáé.
Az energiaszintje egy anyagnak ugyanúgy megkölönbözteti az állapotait.
azon filózom, hogy...: ha VAN idõ, akkor létezik az OK-OKOZATI (vagy karma) törvény vagyis minden folyamat végeredménye (a megfelelõ ismeretek birtokában) kiszámítható vagyis, tulajdonképpen nincsen szabad akaratunk ... ergo ... szabad akarat tényleg csak egy olyan univerzumban lehetséges, ahol NINCS idõ
úgy figyeltem meg, hogy éppen errõl nem volt szó (ti. mi van, ha NINCS idõ)? minden másról igen
Mikike kedves, olvasd el az egeszet amit irunk, irok. Koszi :Pp
ja jó, részben te is ezt írtad 10100 kísérletz a végtelennel szemben
ez így nem igaz eddig MINDIG leesett (ahol megfigyeltük) de LEHET, hogy jõvõ héten már nem így lesz semmi nem biztos
a topikhoz igazából nem is az izgat, mi az idõ (tér/anyag/gravitáció)... hanem, hogy mi van ha NINCS ha tényleg MINDEN MOST van hogyan lehet ezt elképzelni?
Vagy eszembe jutott még egy érdekes, ugyanez a dolog mikrovilág szempontjából. Pár éve láttam TV-be hogy tán japánok vagy mittom én kik, nem lényeg, hatalmas földalatti helyen, nagymennyiségû ultratiszta vízet figyeltek, és várták amikor egyetlen proton a víz hidrogénjébõl csak úgy elbomlik. Most 1 mól(18 gramm) vízbe 1 Avogadro számnyi molekula van 6,023*10^23 ha ebbõl tonnákat veszünk milyen iszonyatos nagy szám jön ki,és õk hosszú idelye várták azt az egyetlen protonbomlást, azt az egyetlen esetet amikor a stabilnak tekintett proton részecske önként csak úgy elbomlik. Ez a példa is mutatja hogy mekkora nagy biztossággal lehet mondani hogy a proton stabil részecske, de ez sem örökké. Lehet valaki szakibb tud errõl többet és tud proton felezési idõt(azóta)
Én mondok még olyanabbat: gravitáció. Ha végzel 100 kísérletet hogy a kõ vagy alma ha leejted leesik a Földre...igen, mind a 100 szor leesik. Végzel 10 000 kísérletet, még akkor is mindig lefelé esett, ebbõl a 10100 kísérleti mérés alapján a gravitáció törvénye 100%-os törvény. De mi van a végtelennel szembe. Mindjuk csinálod a kísérletet évmilliokig-milliárdokig, elõször is a Napunk élete végén kiég, felégeti/elnyeli bolygóit, megszûnik a Föld, a kíséletnek annyi és az eredménynek is. Menjünk a galxisköz térbe, ott vizsgáljuk a gravitáció törvényet, ahol nem kavar be a csillagok pusztulása, ott csinálod a kísérletet(mérést)évtrillárdokig, de az univerzum maga tágul, lehet valamikor majd annyira ritka lesz, hogy összeomlik minden, nem lesz így tér meg idõ mint ahogy van, akkor megint a kísérletet nem tudod végezni, vagy ha tudod megváltozott körülmények lesznek, és lehet módosul a gravitáció törvénye. Tehát semmilyen törvény sem lesz örökké(úgyértve folyamatilag, végtelen mérés alkalmával) IDÕN TÚL IS mindig állandó.
Írok még hozzá...:-) Nagy Nap-év(év,hónap,nap)...káldeus korszak(susu,ner,sar)...ekliptikus-korszak(anu,elil,ea)...halandók-napja-korszak(kriáyuga,tretáyuga,dráparayuga)...stb... ..........stb. Tehát ......Tér....... .....Idõ...... ......Ember..... ....Isten... napmozg.-földfor. Nap - Föld Érver.- Légzés tér-idõ-anyag felett
..amikor a számsorokat a legkevesebbre csökkentették,s egyesítették a csillagidõket az emberi funkciókkal,s kiegészítették az isteni számokkal,melyek valós csillagászati értékek,akkor egyetlen képletben áll a makró-és a mikrokozmosz,az égi és a földi világ,közepén az emberrel... Tehát... az idõ=ember
En nemtartom érthetetlennek a világot. Szerintem azért az embereknek mindent betegyenek valahova mert nem látják mindennek az összefüggését(na igen, ettõl még nem biztos hogy aki lát összefüggést az valós/helyes is) A világ egy végtelen szabályhalmaz, ahol minden törvény más törvények következménye, és ha jól megfigyeled épp ezért nem lehet rámutatni/fellelni egyetlen tökélestesen egzakt törvényre sem, mert nem lehet megtudni/figyelembe venni az õt alkotó összes altörvényt. Es ezzel a látásmóddal szerintem mindent meg lehet magyarázni, még magát a Világot, Univerzumot is, hogy micsoda, honnan van, meddig lesz(de errõl irtam az en topikomba)
Aaa, nem mindenki szakbarbar, nem mindenki csak annyit tud amennyit belecsömnek a suliba, és amennyit bemagolt. Vannak még akiknek érzékük is van a realitáshoz, és egy kis filozófiai hajlamuk is van, hogy tul tudjanak látni a szakkönyvön... :)
Van olyan szakterület, amihez jobban értenek. Nincs meg az egyensúly.
gondoljatok bele abba hogy vissza lehet lépni a tengapba [ elméletileg] a zóna idõ miatt de persze a gyakorlatba nemigazán. Mert ettõl nemfog az megtörténni veled mint tegnap tehát. az idõ ho vissza fele mész akkor is úl dolgokat áûllít eléd? [ fiktív]
Hát igen..:-) Az ember testileg is mikrokozmosz...:-)
Gondoltam annyi esze mindenkinak van, hogy rákeres a gogliban, és megnézi mit ír a wiki.
Csakhogy, tomi, léteznek emberek, akiknek ennyi nem elég.
Emiatt gondolkodnak, hogy alaposabban megértsék, feltárják a mûködését, törvényszerûségeit...
Van aki inkább kántörsztrájkol, van aki kolinmekrézik, és igen, még ma is van ódivatú konzervatív ember, aki használja a fejét is, arra amire való.
Az idõ az a fogalom, mely a történések egymásutániságát fejezi ki. Az idõ olyan tényezõ, mely az állapotváltozásokat jól jellemzi. Az idõszámítás az a mérési rendszer, amellyel meghatározzuk egy folyamat hosszát. Sokféle idõmérték van, de a legelterjedtebb az év / hónap / nap / óra / perc / másodperc egységekkel dolgozó.
Ezoterikus megközelítések: Az idõ más felfogások szerint az egyetlen létezõje az Univerzumnak, vagyis az idõ maga az Univerzum egésze, minden benne meglevõ létezõvel, tehát az energia és az anyag is az idõnek egy-egy módosulata. Ebben a felfogásban az idõ közegszerû valami, vagyis valami, és nem az a fiktív színpad, amilyennek ma sokan hiszik. Einstein és matematika professzora Minkovszki a teret és az idõt nem különbözõ dolgoknak, hanem egy valaminek írták le, "raumzeit", és nem raum + zeit. Ezek szerint az idõ nem a negyedik dimenzió, hanem az elsõ, és egyúttal az utolsó is. Ha alaposabban végiggondoljuk a relativitás-elméletet, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy az nemcsak a rakéták és az utasok szintjén igaz, hanem az atomok szintjén is, és még a kvarkok szintjén is, és ez a jövõben lehetõvé teszi az idõ relativitáselméletének részletekbe menõen való kidolgozását. Az egydimenziós idõ nem egy szál, amit a geometriából kikövetkeztethetnénk, hanem itt is egy pontosabb kidolgozás mentén kell tovább haladni. Az idõ a világegyetem egyetlen olyan valamije, amely dinamikus, vagyis egyetlen tárgyat sem lehet leírni csak a térben, mert ezzel együtt léteztetni kell az idõben. Ezt a dinamizmust jelzi a latin nyelvekben a tempo elnevezése is. A szó végén a po a forrást jelöli, ami logikus is, hiszen semmiféle hullám sem létezhet generátor elem, vagyis forrás nélkül. Ez a po.
..ennyit a topicról.. a fantáziálásokról.. ez tény... UI.: 1részt jó 5let a topic, de másrészt ami ugy 90% nem.. nemtom mérkell ilyet nyitni :S
Úgy gondoltam, hogy amég az idõ csak gondolatok közt létezik, a mozgás érzékszervileg is tapasztalható. Nem azt akartam írni, hogy lenne bármiféle valódi létezõ idõ. Visszaolvasva félreérthetõ voltam. :)
Az idõ pedig visszavezethetõ csupán anyagi változásra. Tehát nincs okunk azt képzelni, hogy az óra valami valódi létezõt mérne, ha csak nem az anyagi mozgást, és nem pedig valami mindent átható dimenziót, amihez nincs érzékszervünk.
Különben pedig van egy ilyen, hogy idõérzék, pl. mikor vekker nélkül kelünk idõben, szerintem tudat alatt az is úgy mûködik, hogy a test változásához igazítja az ébredést.
Jó veled vitatkozni, ha ezt egyáltalán annak lehet nevezni, mert a végére mindig igazat adsz nekem, vagy utalsz rá ;)
Hátde akkor nincs is értelme arra törekedni, hogy gyorsabb ûrhajót építsenek és eljussanak máshova. Mert akkor csak számukra lenne gyorsabb, mi meg még lassabbnak érzékelnénk :(
Ikerparadoxon léphet fel, (pont ebbõl a történetbõl kifolyólag!) ha két ürhajós (akik ikertestvérek) közül az egyikük elmegy egy ûrsétára, felmegy az ûrbe és gyorsan ugazik. Még a mai ember által létrehozott ûrhajók sebességével is megfigyelhetõ ez az idõ-torzulás, szóval az a történet az ikrekrõl, mostmár nemcsak a fantázia szüleménye, hanem valóság is lehet(ne).
Van ennek képlete is, hogy kiszámítsuk mennyi idõ telik el abban az inerciarendszerben, ami v sebességgel halad.
Az egész "létezik-e az idõ" dolgot vissza lehet vezetni a világegyetemre, és feltenni a polcra azon kérdések mellé amelyeket elõre láthatólag soha, vagy legalábbis sokkal késõbbfog az ember megválaszolni.
Pont egy olyan kérdés, hogymidnenki azt hiszi érti, de senki nem tudja úgy elmagyarázni hogyne lehessen belekötni.
de, de nem úgy értem a sebességet... nem nagyon tudom elmagyarázni, mert magam sem értem teljesen, hogy mire gondolok :)
érdekel a téma... végigolvasgattam a hszeket, néhányra reagáltam is... az idõt én egyfajta negyedik dimenzióként tudom elképzelni, aminek a tengelyén csak egy irányba tudunk haladni és mindig ugyanazzal a sebességgel (legalábbis jelenlegi tudásunk szerint)
pedig de. ezt szokták az ikerparadoxonnal magyarázni. valami olyasmi, hogy van egy ikerpár (akik ugye egyidõsek). az egyiket felteszik egy közel fénysebességgel közlekedõ jármûre, és hogyha mondjuk visszatér, amikor számára eltelt mondjuk 25 év, akkor lehet, hogy a testvére már nem is fog élni, mert egyszerûen megöregedett és meghalt.