"Körbe kéne definiálnod" megintcsak oda lukadunk ki, hogy végeredményben "minden függ mindentõl" :D Vagyis minden kapcsolatba hozható mindennel, ha nem is közvetlenül, de áttételesen mindenképpen.
Elfogadjuk, hogy létezik, mert élünk..ha nem lennénk (és nem lennének más élõlények sem az Univerzumban) akkor lenne aki elfogadná, hogy létezik, tehát nem is létezne..
Attól még létezne :) Hogy nincs aki elfogadja vagy gondolkodjon róla, az az idõt különösképpen marhára nem érdekli, ugyanúgy "folydogálna" vígan továbbra is.
nem lenne értelme azt kérdezni h létezik e, ha nem lenne megfigyelõ. tehát megfigyelõ nélkül akár azt is mondhatnánk h nem létezik. ha már itt tartunk, hogyan definiálod azt a fogalmat h "létezik"?
Attól hogy nincs megfigyelõ, attól még létezik. 3 milliárd évvel ezelõtt nem volt megfigyelõ, mégis létezett, "élt" az univerzumunk, a napunk, a bolygónk. Az csak egy dolog, hogy késõbb kifejlõdtünk mi, akik nevet adhattunk ezeknek a tõlünk függetlenül is ténykedõ erõknek.
A "létezik" szó egy ige. Szinonímája a van igének és származtatható abból (lenni). Azt jelenti, létjogosultsággal bír, vagyis befolyásolja a környezetét, függ tõle, adott esetben kölcsönhatásba lép vele.
idõ azóta létezik amióta az ember az események változására kitalálta ezt a fogalmat (illetve korábban, azóta amióta a tudat ismétlõdõ periódusokat vélt látni eseményekben)
az idõ csak egy "segéddimenzió" a téridõben, a tudat szüleménye
Ez egy baromság. Attól hogy nem volt neve, még ugyanúgy mûködött mint azután hogy mi nevet adtunk neki. Semmi nem változott, csak adtunk neki egy nevet (ami egyébként magát az idõt qurvára nem érdekelte). Nem attól lesz valami valami, hogy nevet kap, hanem attól, hogy úgy mûködik ahogy mûködik. Ennyi erõvel azon is elkezdhetnénk vitázni, hogy melyik a "valóságos" idõ, a mi "idõ"-nk, vagy az angolok "time"-ja...
Nekem az a fura, hogy Te nem érzed az abszurditást a saját szavaidban. Az ember egy gondolkodó lény, de nem a világmindenség agya. Mi csak nemes egyszerûséggel kifejlõdtünk, a nagy büdös világegyetem egyik Isten háta mögötti galaxisának valamelyik elfeledett karjában. Attól, hogy azt hisszük mi szartuk a spanyolviaszt, még az nem biztos hogy úgy van. Más népekhez, civilizációkhoz képest olyan fejlettek vagyunk, mint egy döglött pávián seggszõrébe kapaszkodó csontkeményre száradt szarcsimbók.
Az univerzum mûködik. Csillagok robbannak, szakadnak alkotóelemeikre, míg mások megszületnek, minden egyes pillanatban. Olyan anyagtömegek rohannak tehetetlenül a végzetükbe, olyan energiák szabadulnak fel, mások pedig tûnnek el egy-egy óriási fekete lyuk feneketlen gyomrában, amelyeket ép ésszel fel sem tudunk fogni. Milliárd és milliárd élet születik és válik az enyészet részévé minden másodpercben. És ezek mellett még azt állítod, az idõ csak azért létezik, mert az ember megszületett és nevet adott neki? Hát óriásit tévedsz, barátocskám!
És hogy a kérdésedre is válaszoljak: Az általad említett ÉN nem más, mint az egód, ami kiböffen belõled. Az évszázadok alatt belédsulykolt eszme, ami szerint egyedül mi létezünk a világegyetemben, és csak azért jöttünk létre, fejlõdtünk ki, mert olyan különlegesek, egyedülálóak vagyunk az általunk ismert valóságban. Persze, ez csak addig lesz így, míg az ember rá nem döbben az ellenkezõjére...
mondom én, már #651-ben írtam, hogy ez lesz..én értem te mit mondasz, de te nem amit én :P
(másrészt még ez az érved sem helytálló, hisz te is tudod, nincs abszolút idõ, energia és tömeg függvénye lenne a dolog..)
"Feltehetjük a kérdést, hogy vajon tényleg létezett-e az univerzum, mielõtt érzékelni kezdtük” – mondja. „A jó öreg Schrödinger-féle macskakérdésrõl van szó. S az én válaszom az lenne, hogy úgy látszik, mintha az univerzum már azelõtt is létezett volna, hogy én érzékelni kezdtem. Amikor egy hét múlva kinyitjuk a macska dobozát, vagy élõ macskát találunk benne, vagy egy bûzös húsdarabot. Mondhatjuk, hogy úgy tûnik: a macska egész héten át halott volt, vagy élt. Amikor az univerzumra tekintünk, ehhez hasonlóan legfeljebb annyit mondhatunk, hogy úgy látszik, mintha már 10 milliárd éve ott lenne.” "Linde úgy tartja, valószínûleg helyes Wheeler intuíciója a valóság közremûködéses természetérõl. Egy lényeges ponton azonban eltér a véleményük. Linde szerint a tudatos megfigyelõk lényegi alkotóelemei az univerzumnak, s nem helyettesíthetõk élettelen tárgyakkal. „A világegyetem és a megfigyelõ egy párként létezik” – fogalmaz. „Azt mondhatnánk, csak akkor áll fenn az univerzum, amikor van megfigyelõ, aki elmondhatja: igen, látom ott az univerzumot. Ezek a parányi szavak – úgy néz ki, itt volt – gyakorlati szempontból talán nem sokat számítanak, de ami engem mint emberi lényt illet, nos, én semmiféle olyan értelmet nem ismerek, melyben kijelenthetném, hogy megfigyelõk hiányában itt van az univerzum. Együtt vagyunk, az univerzum és mi. Ha valaki azt állítja, hogy bármiféle megfigyelõk nélkül létezik a világegyetem, ehhez én nem tudok értelmet társítani. Nem tudok elképzelni olyan, következetes elméletet a mindenségre, ami figyelmen kívül hagyná a tudatot. Egy felvevõkészülék nem játszhatja egy megfigyelõ szerepét, mert hát ki fogja elolvasni, hogy mit ír ki ez a készülék? Hogy láthassuk, hogy valami történik, és elmondhassuk egymásnak, hogy valami történik, szükségünk van egy univerzumra, szükségünk van egy felvevõkészülékre, és szükségünk van önmagunkra. Nem elég, ha az információ elraktározódik valahol, ahol egyáltalán senki nem férhet hozzá. Szükséges, hogy valaki megnézze. Megfigyelõk híján halott az univerzumunk.”
persze Linde elvetemültebb, de Wheeler gondolatai elég cáfolhatatlanok :O
egyébként szerinted, szerintetek más abszurd dolgok is ilyen egyszerûen megismerhetõek és feltárhatóak, mint az idõ fogalma? kvantum-anomáliák, szingularitások, Õsrobbanás?..
Ez a Linde is inkább foglalkozott volna valami hasznos dologgal, minthogy ilyen zagyvaságokat vakar ki magából. Ezek azt hiszik, hogy az ember egyenértékû az Univerzummal? Hogy ha nincs ember, akkor az Univerzum sem létezik? (Számunkra lehet hogy nem, mert ha nem vagyunk, akkor a "számunkra" sem létezik - de ez megintcsak filozófiai sík, semmi köze az objektív valósághoz.) Az emberiség a Világegyetem végtelenségéhez képest csupáncsak egy buborék annak a seggén lévõ elmérgesedett pattanásban... A világmindenség csak köhint egyet, amitõl kidurran az a kis pattanás, kifröccsen belõle az embert jelképezõ kis bubi, és volt emberiség nincs emberiség. Ám ettõl még az általunk ismert világ még nem fog megszûnni létezni :) Szerintem az Univerzumunknak fogalma sincs róla, hogy valahol az ülepén, egy mikronnyi ciszta tövében, az egyik rég parkolópályára állított sejttermelõ egység részeg öntudatlanságában véletlenül kifosta magából az ember nevû lényt.
Az univerzumot igazán nem érdekli hogy valakik megfigyelgetik-e vagy sem, õ csak mûködik és ténykedik a maga módján immáron több mint 10 milliárd éve. Hol van ehhez képest az emberiség a maga alig néhánytízezer éves létezésével? Egyszerûen nem lehet egy lapon említeni az embert az Univerzummal, de még valahol a hátsó lap alján egy apróbetûs, áthúzott széljegyzetként se. Legfeljebb az egóját.
Sztem hagyjuk ezt a témát, mert mindketten más véleményen vagyunk. Szted én hülyeségeket beszélek, énszerintem meg Te idézgetsz baromságokat ilyen tudósnak vagy nem tudom minek nevezett, feltûnési viszketegségben szenvedõ majmoktól. És nagyon úgy tûnik, hogy egyikünk sem fogja tudni meggyõzni a másikat a saját világnézetérõl.
úgy látom nem olvastad el a cikket egészben, többször is írják hogy senkik vagyunk. én is írtam már #647-ben
Nem pont ezt mondják. A lényeg itt az, hogy az Univerzum megfigyelõ(k) mellett másként "mutatja" magát. Olvasd el a cikket, és megérted a visszafelé ható okságot és a kétrés interferencia új, késleltetett módszeres kísérletének nagyléptékû kiterjesztését..
Wheelert meg lemajmozni...édesistenem..ez téged minõsít sajnos..
Az idõ? Megismerhetõ? Feltárható? Hiszen még megfogalmazni sem tudjuk hogy mi is valójában :)
Született nemrég egy fószer, aki valami - a többség számára tökéletesen érthetetlen - tézist állított fel az idõre. Ezt elfogadjuk, két okból: egyrészt mert úgy tûnik, többé-kevésbé fedi a valóságot, másrészt mert jobbat egyelõre nem tudtunk még kitalálni.
De kérdésedre válaszolva: valószínûleg egyiket sem nehezebb megérteni mint a másikat, feltéve hogy rájöttünk már a tényleges mibenlétére és használni, kihasználni, alkalmazni is tudjuk a sajátosságait :)
Bocs Wheelerért... Mindenesetre annyira szöges ellentétben áll a világlátása az enyémhez képest, hogy elsõ reakcióként ez buggyant ki belõlem. Bár nem ismerem a fickót, de ez igazad van, nem adja a kezembe a jogot a lemajmozására.
A kétréses cuccra dobsz egy linket? Rég olvastam, ideje lesz felfrissíteni a dolgokat. Fõleg mielõtt vitába szállnék a témát illetõen :D
a cikkben külön ott van, hogy nem szabad túlmisztifikálni semmit se, ezért ne tévesszen meg, hogy maga az oldal és az elsõ bekezdések hangulata is affelé hajlik, ez már a közzétevõ hibája!
Idézek: "A részecske és a macska most egy olyan kvantumos rendszert alkot, mely a kísérlet összes lehetséges kimenetelét tartalmazza. Az egyik kimenetel halott macskát foglal magában; a másik egy élõt. Egyik sem válik valóssá, amíg valaki ki nem nyitja a dobozt, és bele nem tekint."
Lehet hogy én vagyok nagyon buta, de többszöri olvasásra sem látom a lényeget ebben. Egyelõre misztifikációnak tûnik.
Attól, hogy nem nyitjuk fel a dobozt, attól az a macska még továbbra is vagy élõ, vagy döglött. Amíg nem nyitjuk fel a dobozt, nem tudjuk, de a doboz felnyitása semmin nem változtat. Amikor kinyitjuk a dobozt, akkor szerzünk bizonyságot a macska állapotáról. Ha él a macska, akkor elõtte is élt, ha meg döglött, akkor már a felnyitás elõtt is döglött volt a dobozban. Az, hogy mi nem tudunk semmit a macska élõ avagy halott állapotát illetõen, nem befolyásolja a dobozban lévõ macska életminõségi állapotát.
"Amikor egy hét múlva kinyitjuk a macska dobozát, vagy élõ macskát találunk benne, vagy egy bûzös húsdarabot. Mondhatjuk, hogy úgy tûnik: a macska egész héten át halott volt, vagy élt. Amikor az univerzumra tekintünk, ehhez hasonlóan legfeljebb annyit mondhatunk, hogy úgy látszik, mintha már 10 milliárd éve ott lenne."
Úgy látszik... Persze, mielõtt tudatra ébredt az elsõ ember, az azt megelõzõ másodpercben hirtelen puff, Kurt Cobain odavarázsolta az Univerzumunkat a jelenlegi helyére, hogy majd késõbb tudjon hol zenélni :D Azelõtt meg csak egy nagy csokor szegfû volt a helyén mi? Ennél már az õsrobbanás elmélete is hihetõbb.
"A részecske addig marad ebben, amíg valamilyen módon meg nem állapítjuk, hogy valójában hol és milyen állapotban van. A probléma ott kezdõdik, hogy mérés (megfigyelés) hatására a szuperpozíció összeroppan, és a részecske egyértelmûen a lehetséges állapotok egyikébe kerül."
Nem mondom, hogy nem így volt. De: Egy lehetõségnek valószínûsége van. Minél kisebb ez a valószínûség, annál több (négyzetesen, ha nem faktoriálisan!!) "társlehetõség" áll vele egy valószínûségi szinten. Minél valószínûbb valami, annál kevesebb "társlehetõség" áll vele azonos valószínûségi szinten. Ezeket akár osztályozhatjuk is:
Vegyük ismét elõ a macsekot a dobozban. Legyen elsõ osztályú lehetõség az, hogy a macska él. Ebben az esetben vele azonos szintû valószínûségi lehetõség, hogy a macska döglött. Tehát az is elsõ osztályú lehetõség. Más lehetõség nem létezik.
Ez így nem helyes. Létezik más lehetõség, de iszonyú minimális valószínûséggel. Például elõfordulhat, hogy a macska egy zombimacska lett, vagy háromfejû, tûzokádó sárkánnyá változott (ezekben az esetekben ugyanis vita kérdése, hogy a macska élõ-e avagy nem, hiszen ha zombi, akkor mindkettõ egyszerre, ha viszont sárkány, akkor élõ ugyan, de nem macska). Ez is egy-egy lehetõség, amelyek kábé azonos valószínûségi szinten állnak - messze alatta a két elsõ osztályú lehetõségnek. Ezek innentõl kezdve második osztályú lehetõségek, és ezekkel egy szinten van még kismillió másik lehetõség, amik második osztályúak. Épp ezért nem mondhatjuk a két elsõ osztályú lehetõségre, hogy 100%-os bizonyossággal vagy egyik vagy másik, hanem csak 99,9999999 (és itt lehet írni a végtelenségig a kilenceseket) %-os valószínûséggel.
Ennyi a legtöbb, amit le tudok szûrni a macskás buliból.
ebben a 99%-os dologban igazad van, hiszen bármi megtörténhet. "minden lehet igaz, és annak az ellenkezõje is" :D
viszont azt kellene belátnod, hogy az változtat a dolgok kimenetelén, hogy van-e vagy nincs megfigyelõ a rendszerben. ebbõl pedig egyenesen következik az antropikus elv.
egy 5perces szemléletõ videó magyar felirattal ezt a kísérletett fejlesztette tovább Wheeler, amikor is arra jött rá, hogy ez nagy léptékben is ugyanígy mûködik. innen a kvázár-os példázat, még a megfigyelõ(k) elõtt eldõlt, miként fog viselkedni a részecske.. ez a visszafelé ható zárt oksági hurok, és ezek miatt van kitüntetett szerepe bármilyen tudatnak az Univerzumban
Sztem nem következik egyenesen, csupán származtatható belõle - az más kérdés, hogy megállja-e a helyt, vagy nem. De erre majd a jövõ hozza meg a választ.
Valamint abban is biztos vagyok, hogy ez az egész kétréses anomália csak egy furcsa fricska a természet részérõl, semmi misztikum nincs benne. Csupán még nem jöttünk rá, hogy miért is létezik ez a furcsaság. Láttunk már rá példát nem egyszer, volt is szép számmal félremagyarázás és misztifikálás, aztán mindig kiderült, hogy vagy nem voltunk elég fejlettek (agyi, technikai, stb. szinten) a megértéséhez, vagy csak több érdekük fûzõdött egyeseknek a misztifikálásban mint az igazság "kihirdetésében" (jó példa rá Galilei munkásságának és az egyház eretnek-humbugjának kapcsolata).
Értem mire akarsz kilyukadni, de ezeknél az anomáliáknál egyértelmû, hogy megfigyelõhöz vannak kötve, nem mondom, hogy tisztán értjük és ki lehet dolgokat nyilatkozni, de szerintem kb. olyan mérföldkõ elõtt van a tudomány, mint amikor rájöttek, hogy gömbölyû lehet a Föld, és emiatt Kolumbusz elindult India felé..
Nagyon jó a video, pont ilyenre volt szükségem :) Nem egy száraz, képletekkel meg szakkifejezésekkel teleokádott szövegre, hanem konyhanyelvi leírásra. Köszi!
Ettõl még továbbra sem hajlok a megfigyelés által indukált változás elméletére, viszont van min törni a fejem ;-)
Itt viszont továbbra sem találok párhuzamot a macskás cucc és a kétréses anomália között, azon kívül, hogy mindkettõben a megfigyelõnek tulajdonítanak kitüntetett szerepet, de nem tudom összepasszintani õket (és a macskás humbug lényegét továbbra sem értem :D).
és akkor most ennek tudatában, Wheeler megpróbálta kicselezni ezt a kísérletet, és továbbfejlesztette, ám:
"Csábító lenne furcsa ötletként annyiban is hagyni Wheeler gondolatkísérletét, de ezzel van egy kis probléma: laboratóriumban demonstrálták. A Marylandi Egyetem fizikusai 1984-ben elvégezték a késleltetett-választásos kísérlet forgatókönyvének asztali változatát. Egy fényforrás és tükrök sajátos elrendezésével számos lehetséges foton-útvonalat biztosítottak, s képesek voltak annak kimutatására, hogy a fotonok által bejárt ösvények egészen addig nem voltak lerögzítve, míg a fizikusok el nem végezték méréseiket, még akkor is, ha ezekre a mérésekre azután került sor, hogy a fotonok már elhagyták a fényforrást, és elkezdték keringésüket a tükrök pályáján! "
"...sajátos elrendezésével számos lehetséges foton-útvonalat biztosítottak, s képesek voltak annak kimutatására, hogy a fotonok által bejárt ösvények egészen addig nem voltak lerögzítve, míg a fizikusok el nem végezték méréseiket..."
Sztem azért, mert ez benne a misztikus, az érthetetlen, a felfoghatatlan, ezt akarták kimutatni, ennek a bizonyítására irányult az egész kísérlet, és nem arra, hogy vajon mi egyéb más játszhat szerepet, mi más okozhatja az anomáliát. Vagy nem jól látom? Próbáltak más magyarázatot találni, felfedezni, rájönni más törvényszerûségre, valami más utat találni, amely igazolhatja ezt a jelenséget?
És ez most nagyon durva lesz, ez csak az én elmélkedésem:
gondoljatok bele, hogy egyszer meg fogjuk látni az Õsrobbanást is (áttételesen) távcsöveinkkel -persze csak a kihûlõ maradványát- most tartunk 11-12 milliárd fényév körül (13,7ig kell eljutni) egy kis magyarázat közben: ugye az égen a múltat látjuk, csak most ér ide a fény, azaz a "tér" hamarabb kitágult az Õsrobbanás során és az információ csak most ér ide stb.) visszatérve: megpillantjuk a fényt, amikor is megfigyelõként befolyásoljuk miként mutassa az anyagi tulajdonságát, ám ez bizony más az Õsrobbanás során eldõlt... na így vezetem én le az antropikus elvhez.
Vagy mindig is mindkettõben létezik, és ezserint is viselkedik, csupán valami furcsa sajátosság - amire még nem jöttünk rá, nem fedeztük fel - okozza a kétréses anomáliát.
Térjünk vissza a kis videohoz! A végén ott a rúdra szúrt szemgolyó, amely jelképezi a megfigyelõt. Ez csak valamilyen mûszer lehet, vagy elég ha én odaállok? Ha elég nekem is odaállnom, akkor tudnom is kell-e hogy mi történik, vagy elég ha csak (tudatlan kisbaba vagy vén kutya módjára) nézem a dolgokat? Nekem ilyen kérdések fordultak meg a fejemben a videot nézve.
igen, tükrökkel ki akarták cselezni, elkerülni az anomáliát, de az még durvábban visszaütött.
begépelek a könyvbõl: a redõny mögött két távcsövet helyezett el amelyeket az egyik ill. másik résre irányított. Ha a foton közeledik a redõny felé, a megfigyelõ eldöntheti zárva tartja-e a redõnyt és a hagyományos Young-féle (ez van a videón) kísérlethez hasonlóan az ernyõn felfogja a fotonokat(-> interferenciakép), vagy pedig kinyitja lehetõvé téve, hogy a távcsövek regisztrálják, melyik résen haladt át a foton. A megfigyelõ által az utolsó (utáni) pillanatban meghozott döntés hatással van a valóság természetére, méghozzá a múltban.
(azaz a részecske már azelõtt úgy mutatta magát mielõtt megfigyelték volna a Young féle módon..)
"Ha makroszkopikus fizikai tárgyról van szó, ez a hatás jól tervezett és kivitelezett megfigyelésnél, mérésnél elhanyagolható.
A mikrovilágban viszont a megfigyeléssel (méréssel) komoly hatással vagyunk a megfigyelt objektumra.
Pl. ha egy elektron helyzetét, vagy sebességét akarjuk meghatározni, bármilyen módszert választunk is, olyan erõhatást gyakorolunk az elektronra magával a méréssel, hogy annak sebessége és helyzete megváltozik."
és ide tartozik a Schrödinger és a két-rés kísérlet is, és ki tudja mennyi van még..
Ezzel nem tudok vitába szállni, amíg magát az elméletet elfogadottnak nem tekintem. Viszont: Magát az õsrobbanást nem sok esélyed van meglátni, hiszen nem mi vagyunk az õsrobbanás központi helyétõl 14 mrd fényévnyire, hanem az általunk ismert (és ismerhetõ) univerzum gömbperemén fénysebességgel haladó részecskék. Mi ettõl csak beljebb lehetünk, hiszen tömeggel rendelkezõ dolog nem haladhat a fény sebességével.
Errõl egy elmélet: Az õsrobbanás folyamán az elsõ pillanatok során olyan kolosszális mennyiségû energia szabadult fel, amelynek méretbeli nagyságrendjérõl sincs még csak halvány lila fingunk se. Ez ugye gömb alakban távolodva került kisugárzásra a robbanás epicentrumából kiindulva. Ám ez nem tûnt el, továbbra is ott halad fénysebességgel valahol a nagy büdös semmiben, tõlünk tizeniksz milliárd fényévnyire, gyakorlatilag egy iszonyú energiával rendelkezõ pajzsként körbeölelve Univerzumunkat. Ez a pajzs fénysebességgel halad, és energiájának köszönhetõen minden útjába kerülõ dolgot az azzal történõ érintkezése pillanatában elemészt.
Lehet hogy ezért nem látunk semmit a 13,7 mrd fényévnyire lévõ dolgokon túl?
ha pedig vágyvezérelt gondolkodó lennék, azt mondanám ez azért van így, mert az emberiség (ill. bármilyen élõlény) csak akkor jöhet rá saját és az Univerzum eredetére, ha intelligenciája és technológiai tudása eléri a kvantumléptékeket és megbirkózik az efféle anomáliákkal :DDD:dd
de persze nem vagyok vágyvezérelt, így csak annyit mondok az a biztos, hogy a tudatnak kitüntetett szerepe van az univerzumban.
de hülye vagyok, a WASP elvileg 380e fényévvel az Õsrobbanás után már vett jelet.
Újabb kérdés:
"...a megfigyelõ eldöntheti zárva tartja-e a redõnyt és a hagyományos Young-féle (ez van a videón) kísérlethez hasonlóan az ernyõn felfogja a fotonokat(-> interferenciakép), vagy pedig kinyitja lehetõvé téve, hogy a távcsövek regisztrálják, melyik résen haladt át a foton."
No és mi történik akkor, ha két mérõmûszert állítanak egymás mellé (mögé, hogy a kettõ által bezárt szögtõl is megszabaduljunk), és az egyiket zárva, míg a másikat nyitva tartják? Mi történik akkor, ha a mérõmûszert beállítják a megfelelõ pozícióba, és véletlenszerûen vagy bekapcsolják vagy nem (a mûszer állapotáról viszont senki nem tudja hogy épp mûködik-e vagy nem)? Ezek szerint a kapott lenyomat alapján meg lehet határozni, hogy a mûszer be volt-e kapcsolva vagy nem?
És mi történik akkor, ha a mérõmûszert ugyan bekapcsolják, de a mérés eredménye a legutolsó lépcsõben nullpontra van vezetve?
Sok-sok kérdés, amelyeket mind-mind igazolni, megválaszolni lenne szükséges ahhoz, hogy esélyt adjunk magunknak a jelenség pontos megismerését illetõen.
nem tudom, de tuti kipróbálták. gondolom nem járt releváns információval, azért nem olvasni róla. aztán lehet, csak én nem tudom. De ezt a kísérletet ne úgy fogd fel, mint valami vágyvezérelt fizikusok klubdélutánját az intézetben mûszak után, hanem a kvamtummechanikát és világszerte az egész tudósközösséget megrengetõ alap kísérletként! És azóta eltelt 20 év..
Egyébként így belegondolva ez az egész egy paradoxonnak tûnik. Jó, maga az egész anomália az :D De egy bizonyos része önmagában is, függetlenül a kisérlet eredményétõl.
Ugye fotonokkal bombázzák a réseket. Viszont a megfigyelõ is a szemébe (mérõmûszerbe) érkezõ fotonok alapján kap információt az egész kísérletrõl. Ez olyan, mintha a golyszlilövöldözõs automatás kísérletet vizsgáló mûszer nem a látottak, hanem a mérõmûszerre "pattanó" golyók alapján szûrne le következtetéseket a kísérletrõl. És itt az újabb kérdés: vajon milyen eredményre jutna a kísérlet, ha tényleg a pattogó golyók által a mérõmûszerbe vitt információk alapján vizsgálódnánk? Lehet hogy ez esetben is megjelenne valamiféle csíksor? :) Na akkor aztán qrva nagyot röhögnék a rákövetkezõ fejvakarászáson :DD
"vajon milyen eredményre jutna a kísérlet, ha tényleg a pattogó golyók által a mérõmûszerbe vitt információk alapján vizsgálódnánk"
itt pontosan errõl van szó.. de te most hülyének néztél több millió tudóst _D:D_:D_:d
Biztos van valami rejtett változó, csak Bohr, Einstein, meg a többi ostoba fizikus azóta sem találta meg. Valószínûleg nem is gondolnak rá. :D Nem rossz dolog a wishful thinking, a tudományban is jól jön néha.
lol! "nem rajzolom le, mer nemtok macskát rajzolni...mást see..de aztán macskát pláne nemtudok rajzolni..Schrödinger macskával fogalmazta meg, õ tudja hogy miért macskával fogalmazta meg, nem volt macskakedvelõ, kutyája volt neki..lehet, hogy ezért fogalmazta meg macskával." _D:D_:D_:D_D:d
Ne légy cinikus. Einstein elõtt is tele volt hatalmas koponyákkal a világtörténelem, mégsem volt egyik "ostoba" sem képes arra, hogy felfedezze a relativisztikus sebességeknél adódó "rejtett változót".
"A rejtett változók elmélete tagadja, hogy a kvantummechanikai állapotleírás a fizikai rendszer teljes leírása. Sikeres rejtett változó elméletet még soha nem sikerült kidolgozni. Fontos elvi meggondolások ítélhetik kudarcra egy egyszerû rejtettváltozó-elmélet megalkotását, nevezetesen a Bell-tétel.
A rejtettváltozó-elméleteknek egyetlen olyan típusa van, aminek érvényessége nem tûnik kizártnak: a nemlokális rejtettváltozó-elméletek, azaz olyan elméletek, amelyekben a rejtett paraméterek a rendszer tetszõlegesen távoli részeiben hatnak egyidejûleg. Az olyan rejtettváltozó-elméleteket, amelyek ennek a feltételnek nem tesznek eleget, lokális rejtettváltozó-elméleteknek nevezzük."
Amúgy Einstein is kb. azon az állásponton volt, mint Te, amikor azt mondta, hogy 'Isten nem kockajátékos'. Nehezen fogadta el a tényeket. :)
az utolsó egy óra egyébként kérdésekre válaszolás, nem kapcsolódik a témához (nem különösebben, mint más elõadásai)