Egy lehetõségnek valószínûsége van. Minél kisebb ez a valószínûség, annál több (négyzetesen, ha nem faktoriálisan!!) "társlehetõség" áll vele egy valószínûségi szinten. Minél valószínûbb valami, annál kevesebb "társlehetõség" áll vele azonos valószínûségi szinten. Ezeket akár osztályozhatjuk is:
Vegyük ismét elõ a macsekot a dobozban. Legyen elsõ osztályú lehetõség az, hogy a macska él. Ebben az esetben vele azonos szintû valószínûségi lehetõség, hogy a macska döglött. Tehát az is elsõ osztályú lehetõség. Más lehetõség nem létezik.
Ez így nem helyes. Létezik más lehetõség, de iszonyú minimális valószínûséggel. Például elõfordulhat, hogy a macska egy zombimacska lett, vagy háromfejû, tûzokádó sárkánnyá változott (ezekben az esetekben ugyanis vita kérdése, hogy a macska élõ-e avagy nem, hiszen ha zombi, akkor mindkettõ egyszerre, ha viszont sárkány, akkor élõ ugyan, de nem macska). Ez is egy-egy lehetõség, amelyek kábé azonos valószínûségi szinten állnak - messze alatta a két elsõ osztályú lehetõségnek. Ezek innentõl kezdve második osztályú lehetõségek, és ezekkel egy szinten van még kismillió másik lehetõség, amik második osztályúak. Épp ezért nem mondhatjuk a két elsõ osztályú lehetõségre, hogy 100%-os bizonyossággal vagy egyik vagy másik, hanem csak 99,9999999 (és itt lehet írni a végtelenségig a kilenceseket) %-os valószínûséggel.
Ennyi a legtöbb, amit le tudok szûrni a macskás buliból.