Annyira mi sem kiabálunk. Nem sok rádióadásról hallottam amit idegeneknek küldtek. Volt az Arecibós adás 1974-ben. 1 irányba küldtékel, összesen egyszer, 1GW teljesítménnyel. Mondjuk fogalmam sincs ez mennyire számít erõsnek vagy meddig juthat el úgy, hogy értékelhetõ maradjon.
és 14 milliárd fényév után, egyszer csak van egy MALTER fal és vége VAGY söröspista korcsmája + Univerzum Viszontlátásra tábla LOL
Kiváncsi lennék azért erre..mert ezt a 14 milliárdot asszem jó ideje tudni...azontúlról meg még semmi hír?összesküvéselméletetérzek némi árulással füszerezve
Gyakorlati szempontból mindegy, hogy végtelen sok bolygó van-e, mert a világ úgy tûnik nem végtelen ideje létezik. Így aztán 14 milliárd fényévnél távolabbi helyekrõl elvileg sem kaphatunk semmi infót. Más galaxisbeli bolygók találásáról csak álmodhatunk. Csak a szoros környezetünkben tudunk keresgélni.
A kisfiú lát!vegyük ezt az öntudatra ébredés pillanatának.Mondjuk.Ha vak marad az oké, amit mondtál...de én erõsen a változásra mutattam, h újra/vagy elkezdett látni.És hiába lát, nem fogja tudni felismerni a neki ismeretlen dolgot...
Pont én vagyok az aki mondja, h tuti, h nem vagyunk egyedül :) és nem arra gondolok, h az x. galaxisban van pár tölcsér virág :P :) Szal én nem veszem magamra. Csak neked mondom, h azért az ngc-n is foglalkoznak a témával...és nem pont a mi életkörülményünkre specializálódnak.De, ha belegondolsz....Hány milliárd csillag van..Mennyi idõ is lenne, azt végig böngészni..A Föld valóban qva speciális az tuti, h ritkán vannak ilyen bolygók.NA DE, ha a világegyetem végtelen, akkor még így is végtelen mennyiségi ilyen bolygó lehet
Láma vagy te. A te példádnál maradva: Ott van az a vak kisfiú. Majd elõtte szaladgál egy csomó állat, élõlény de mit ad isten épp egyik sem ad ki magából hangot. A növények is szépen nõnek, virágoznak a virágok szintén hangtalanul.
Ezután a vak srác megállapitja hogy egyedüli élõlény a galaxisban, mivel semmilyen más élõlény hangját nem hallja, és õ sajnos csak igy tudja felfogni a külvilágot.
Ha megnézed a galaxisban uralkodó körélményeket, meg a földi körülményket, akkor még a hülyének is fel fog tünni hogy a föld egy nagyon nagyon speciális bolygó. És rajta az élet egy nagyon nagyon speciális körülmények között megmaradni tudó valami. Hisz ha csak a hõmérsékletet nézed a világegyetemben, azt látod hogy a -270 foktól néhány millió fokig terjed, azaz gyakorlatilag pár millió fok hömérséklet tartományt jelent, na most a földi élet ebbõl egy kb 80 fokos tartományban életképes, és még ez a kis tartomány is abszolut behatárolva kb. -10-tõl +70 fokig... Na mindegy vagy felfogod vagy nem, de könnyen elõfordulhat hogy mi vagyunk a kakuktojás és egyébkén az univerzum tele van élettel, csak épp a miénk olyan speciális hogy csak minden egymilliomodik ilyen, ezért nem találjuk, közben meg ugy vagyunk mint a fennti kisfiú az erdõben...
ui: azzal nem vitatkoznék hogy mekkora az esélye egy FÖLDI életforma kialakulásának vagy egy ilyen tipusú élet detektálásank, csak arra probáltam felhivni a figyelmet hogy amikor naivan kijelentjük hogy ritka/nincs más élet a galaxisban, akkor ezzel lehet hogy csak a saját korlátoltságunkat fejezzük ki.
Ennyi hülyeséget baszod.HOGY AZ ISTENBE "keresel rá" az ürben arra amit NEM ISMERSZ te mindentudó?A rákot direkt írta, h ironizáljon, mert amit írsz hülyeség.Nevetséges lenne, egy ISMERETLENRE keresni.A legelsõ lépés szerintem, a saját fajtánk keresése.Sokkal könnyebb úgy keresni valamit aminek már tudod a tulajdonságát, ha ez nehézkesen megy, és nem lesz eredmény akkor lehet gondolkodni egyéb hülyeségeken.
Csak, hogy érzékeltessem mit beszélsz : adott egy vak kisfiú, aki még az életében nem látott/hallott mondjuk LÁMÁT/RÓL (gyk: ), és vmi csoda folytán LÁT!Odateszed 500 db állat elé, és válassza ki a lámát, 1 választásból.Szerinted kitudja?.....
Egész egyszerüen szépen fejlõdni kell, és pásztázni az eget stb, és emellett pluszba keresgélhetünk a mi civilizációnkhoz hasonlóakat.Amirõl tebeszélsz, olyan civilizációkat véletlenül fogunk csak megismerni.Ezért fölösleges ez a "mekkora fass*ság, h csak a mi életformánkra keresünk rá, korlátolt majmok vagyunk" mentalitás.
Ott a spore, jó kis játék lesz.Szerintem el vagy maradva pár évvel
"Én megmondom neked, hogy van élet a Földön kívül. Most boldog vagy?" Nem vagyok boldog, mert ez csak annyit jelent, hogy TE hiszel benne. Számomra viszont ez nem változtat semmit.
"Az Európa (hold) kéreg alatti óceánjában alatt valszeg lesz valamilyen primitív élet. Ennyi elég?" Nem lehet valószinûséget becsülni az élet kialakulására 1 db elõfordulás (Föld) alapján. Van rá esély. Remélem találnak valamit. De, hogy valószínûleg... Valószínûleg van ott egy óceán a felszín alatt...
"csak a nagy számok alapján mondjuk, hogy elég valószínû" Természetesen akkor is csak valószinûségrõl lessz szó, de egészen más kategórában, mint jelenleg nem tudunk, nemhogy a valószinûséget mondani arra, hogy bármilyen élet kialakuljon valahol, de azt sem tudjuk, hogy nincs-e valami olyan speciális dolog a földben, vagy nem történt-e valami olyan dolog annak idején, amitõl annyira kicsi lesz a valószinûség az élet kialakulására, hogy szinte kizárja a lehetõséget, hogy más élõlényekkel találkozzunk a világegyetemben.
Ellenben amint rálelünk csak egyre... Ez az elsõ, jelentõs bizonytalansági tényezõ máris kikerül a képbõl.
"Mert a TÉNY, hogy létezik élet a Földön kívül (bármilyen fejletlen is), méghozzá szinte a közvetlen közelünkben a világûr óriási méretéhez képest, elõre vetíti, hogy fejlettebb életneki is lennie KELL valahol"
abszolút nem áll a kettõ ok-okozati kapcsolatban. mi(akarom mondani, korunk nagy tudósai[úgy értem, én nem vagyok az, hanem a mi úgy kb az emberiséget jelenti.. most ebbe belebonyolódtam?]) csak a nagy számok alapján mondjuk, hogy elég valószínû, h létezik az embereken kívül is értelmes életforma. már, ha magunkat nevezhetjük annak?
érdekes az élõ galaxis és egyéb felvetésekbe belegondolni: mi van, ha a galaxisunk csak 1 kis sejtszervecske(nekem amúgyis 1-2 sejtszervecskérõl a galaxis jutott eszembe, van, amelyik hasonlít rá) egy nagyobb lényben, amelynek a mi eszünkkel felfoghatatlan hosszúságú az életciklusa, és amely épp 1 gyorslefolyású, halálos betegségben szenved, olyasmi, mint a rák, egy véletlen mutáció hatására (a Föld körüli Hold->kiszakadt a Földbõl még anno, vagy egyéb elméletek) megjelenik az ember, amely aztán tönkretesz és elpusztít mindent maga körül. szaporodik, sokasodik stb.. az elmúlt 50 év alatt micsoda forradalma van a technikai civilizációnknak: ha ez valamilyen formában megmarad, leigázzuk a galaxist.. egyszer... soká.. ha addig nem pusztítjuk ki magunkat... ha addig nem találkozunk egy olyan civilizációval, amelyik együtt él a természettel->fehérvértestek analógiájára... mindez a gigantikus lénynek 1-2 pillanat(nap?), nekünk egy földtörténeti korhoz hasonló idõszak.. álmodjatok szépeket!
Az Európa (hold) kéreg alatti óceánjában alatt valszeg lesz valamilyen primitív élet. Ennyi elég?
Azért jólenne ezt a gyarló fénysebességet már egyszer túllépni.
Ne röhögtess. Bármilyen földön kívüli vírusoknál magasabb rendû életforma hatalmas tudományos szenzáció lenne. Sõt. Nem is csak tudományos, hanem filozófiai, és vallási is. Mert a TÉNY, hogy létezik élet a Földön kívül (bármilyen fejletlen is), méghozzá szinte a közvetlen közelünkben a világûr óriási méretéhez képest, elõre vetíti, hogy fejlettebb életneki is lennie KELL valahol. Méghogy nem érdekel minket minden... LOL
Aztmonták hogy 10 éven belül találnak földönkivüli életet vagy bolygot amin lehet és most itvan lehetöség , akik ezt monták szavatrtó emberek.
Tökmindegy hogy ragazzuk az a lényeg hogy csak szén alapú a földihez hasonló életformát tudunk felismerni. És én simán el tudom képzelni (fõleg ismerve az univerzumban uralkodó zord körülményeket) hogy valójában mi vagyunk a kakukktojás akiknek valamilyen nagyon speciális körülmények kellenek nagyon szük határokon belül hogy életben maradjanak.
"nem ismerünk másik szén alapú életformát a galaxisban. De ez csak a mi felfogoképessünk korlátoltságát jelenti"
Az, hogy mit ismerünk az nem a felfogóképességünk vagy a képzelõerõnk függvénye...
Nem mondanám, hogy csak ilyet tudunk elképzelni, azonban ez az egy, amirõl biztosan tudjuk, hogy mûködõképes, tehát ez az egy "kombó", ami után tudjuk, hogy érdemes keresgélni. Ehhez képest az összes többi csak elmélet, tehát hiába állapítjuk meg egy bolygóról, hogy ammóniában és nitrogénben gazdag atmoszférája van és 342C° a napi átlaghõmérséklet, azzal semmivel nem jutottunk elõrébb abban a tekintetben, hogy megbecsüljük, kialakulhatott-e ott élet, vagy sem.
de az amóbõbát is jobban érdekel egy sajátjához hasonló életforma, amit biztos betud azonosítani, mint egy olyan amit nem, illetõleg valószínûbb hogy több haszna származik egy hozzá hasonló életformából... lehet nem szén alapú életformát is keresni, de ehhez gondolj bele, hogy meg kell tudnod mondani hogy mit keresel... szénbõl biztos létezik számunkra felfogható élet, ergo ezt a legkönnyebb keresni...
Amit mondasz csak azért érdekes, mert az összes erre irányuló kutatás arra alapoz hogy nekünk földi szén alapú életnek milyen körülmények szükségesek.
Idézem a linkedbõl: "A lakható övezet (LÖ) egy csillagrendszer ama területe, amelyben az általunk ismert élet ki tud alakulni."
Ez úgy érzem semmiben sem különbözik attól mint amikor az amõbánk (és nem rák tanulj meg olvasni) megállapitja hogy õ milyen életkörülmények között él, majd csak ezt tudja elképzelni lakható övezetnek. Miközbe ugye tudjuk hogy nem.
És akkor arról már nem is beszélek, hogy egy nem a miénkhez hasonló életformát lehet hogy fel sem tudnánk fogni. ha egy életformának 10 millió év az életciklusa, akkor abból mi semmit sem éreznénk hogy az a valami él. Vagy ha egy életforma pl egy galaxis, és mi magunk csak egy parányi sejt v baktérium vagyunk benne akkor fel sem fogjuk tudni fogni hogy az a valami él. Azért mert akkora nagy és olyan hosszú az életciklusa. És most csak pár példát mondam.
Úgyhogy per pillanat csak egyvalamti lehet biztosan kijelenteni: nem ismerünk másik szén alapú életformát a galaxisban. De ez csak a mi felfogoképessünk korlátoltságát jelenti
"mindig oda lyukadunk ki hogy csak a miénkhez hasonló életformát tudunk elképzelni"
Ezzel nagyon mellélõttél, mert az embert épp az különbözteti meg a rákodtól, hogy van fantáziája, el tud képzelni még nem tapasztalt dolgokat is, persze azért a háttérben ott marad a ráció.
Aztán, hogy a képzeletbõl mennyi igaz, azt eldönti a tapasztalat és a megfigyelés.
Mert ugye elképzelni mindent lehet, de ami soha nem realizálódik a valóságban, az a szellemvilág része, így sok vizet nem kavar.
Most láttam, egy filmet a HOld kialakulásáról és szerepérõl. Noshát ha úgy nézzük ha nincs hold, most nem lenne élet. Másrész meg lehet, hogy már vagy 3-4 milliárd évvel ezelött megjelenhetett volna az ember. Mert uyge amíg kilóméteres dagályok voltak, addig a szárazföldön max rákok éltek valszeg.
Egyébként meg vihar a biliben. Mondok példát: Ha egy amõba tudna gondolkodni és az oceán legközepén élne a felszin alatt 1000 méterrel és egész élteében 100 métert ment arrébb, akkor megállapithatná a következõket: -Élet csak vizben lehetséges. -Minden élõlénynek usznia tudnia kell. -Az élethet oldott állapotú oxigén szükséges, lég halmazállapotú halálos! -Az élethez nem/alig szükséges hõ és fény. -Az ideális nyomás 1000kg/dmm
Na szóval ezzel csak azt akartam mondani hogy mindig oda lyukadunk ki hogy csak a miénkhez hasonló életformát tudunk elképzelni
Igen, elég tág határok között mozoghatunk. A pontos azonosság valóban nem feltétel. Inkább csak érdekesség.
Ez igaz. De bizonyos, méghozzá elég tág, határok között az általad felsorolt érvek még mind ugyanúgy igazak a legtöbb csillagra. (Elegendõ élettartam, megfelelõ kor, összetétel...) Tehát nincs különösebb jelentõsége annak, hogy pontosan a Nappal megegyezõ méretû, tömegû, összetételû legyen a csillag az élet kialakulásának szempontjából.
A Nap valóban kicsi csillag, éppen ezért teljesen átlagos, túlnyomórészt hasonló és még kisebb tömegû csillagokból állnak a galaxisok. Hogy a Naprendszer mennyire átlagos, azt nem tudjuk. A jelenleg ismert exobolygók (többnyire "forró Jupiter" típusok) rendszereinek tulajdonságaiból nem szabad messzemenõ következtetést levonni, egyszerûen arról van szó, hogy azokat a jelenlegi technikával eredményesebben észlelhetjük, ezért a felfedezettek között túlsúlyban vannak.
Az elõzõ hozzászólásom némi korrekcióra szorul. HRD diagramm helyesen: HR diagramm. A HRD-ben a D betû a diagrammot jelenti (Hertzsprung-Russel diagramm), így szóismétlés lépne fel.
A méret - pontosabban a csillag tömege - nagyon fontos paraméter, ha értelmes életre alkalmas környezetet keresünk. A csillagfejlõdés stabil idõszakának idõtartama - amíg a csillag a HRD diagrammon a fõsorozatban van (tessék kigúglizni, akit érdekel) - kizárólag a csillag tömegétõl függ. Nagyobb tömeg rövidebb idõt eredményez a fõsorozaton, nincs elég idõ az értelmes élet kialakulásához. A kistömegû, ezért nagyon hoszú életû csillagok közül a már nagyon öregek megint csak kizárhatók, mert ezek ún. elsõ generációs csillagok, azaz a Világegyetem létrejöttét követõen a galaxisok kialakulásának kezdetén keletkeztek, így a felhõ, amibõl születtek, nem tartalmazott nehéz atommagokat elegendõ mennyiségben, ami megint csak feltétel az élet kialakulásához. Úgy tûnik tehát, hogy a Naphoz hasonló tömegû, életük delén járó csillagok körül kell keresgélnünk.
Nyilván a fentiek a Földihez hasonló élet kialakulására érvényesek, ez van, mást nem ismerünk, erre kell építeni a keresési stratégiát.
Szerintem meg az unvierzumban ha körbenézel pont azt látod hogy a föld nem átlagos. A nap egy kicsi csillagnak számit, a föld egy pici bolygónak, túl közel kering a napjához a többi bolygóhoz képest (ha belegondolsz 8-9 bolygó van (plutó rulez) és ebbõl a 3. a föld...). A naprendszer épphogy a galaxis peremén helyezkedik el, kurva messzire a közeppontól, jóval túl a szél és a közép felezõpontján és a csillagsürüség is átlagon aluli.
Ha mindezt egy külsõ pontból tudnánk szemlélni és hasonlitani probálnák a földhöz, akkor gyakorlatilag úgy nézne ki a dolog mint a földön valahol a csendes oceán közepén az isten háta mögött egy apró kis sziget, amihez a legközelebbi sziget is 500 mérföldre van.
Csak a földi típusú életformát ismerjük, ennek tudjuk a tulajdonságait, ezért az ilyeneket fel is ismerjük. A ktudja milyen életformákat lehet akkor sem látnánk, ha az orrunk elõtt lenne.
Szerintem van valami abban, hogy a föld se nem távol se nem közel kering a naphoz, a nap mérete és hõmérséklete se nem túl nagy se nem túl kicsi. A naprendszer nem a galaxis peremén, de nem is a magban helyezkedik el, egy átlagos csillagsûrûségû helyen található. Szerintem ez a kulcs, minden átlagos.
A gyenge antropikus elv ismerõinek talán érdekes lesz az az analógia, amikor az amõbák lelkendeznek a pocsolyában, hogy "milyen csodálatos is az Úr és a természet, hisz pontosan akkora iszaptartalom van, ami nekünk jó, a savasság pont megfelelõ és a hõmérséklet épp ideális"... szóval sosem tudjuk, hogy mekkora rész adaptáció és mekkora rész mázli, szóval addig nem kell lelkendezni, amíg nem bizonyítottuk, hogy a Naprendszer ritka vagy épp egyedi konfiguráció.
Bárki bármit el tud képzelni, de csak a földihez hasonló életforma életkörülményeit ismerjük. Ha találunk másfajtát, akkor annak is kereshetjük a körülményeit. Még így leszûkítve a keresési feltételeket is irdatlan esélytelen találni valamit, lévén a világegyetem végtelen. Ámbár az ad egy kis reményt, hogy a világegyetemben lévõ anyag mennyisége talán véges.
"ennek a csillagnak lesz a legnagyobb az esélye, hogy körülötte valaha is élet alakulhatott ki"
mindenki csak a földihez hasonló életformát bír elképzelni?
A tömeg meghatározását nem newton-i fizikai értelemben értettem, mert ez magában nem határozza meg. De a bolyók egy bizonyos módon alakulnak ki, és az ilyen rendszerekben megvan mindennek a helye. Pl. gázóriás nem kering közel a csillaghoz, de ha mégis akkor olyan nagy árapály hatást okoz hogy az életre nem sok esély van. Föld méretû bolygó sem keringhet túl távol a csillagtól, vagy ha mégis akkor túl szélsõségesek az évszak változások (a bolygó nem kör, és nagy pályamagasság esetén egy kisebb torzulás is szélsõségesen változtatja meg a beesõ sugárzást.)
A naprendszer egy nagyon csodálatos dolog. Mintha pont arra lett volna kitalálva, hogy élhessünk benne. Nem egyszerû találni hozzá hasonlót.
Azért ez nem teljesen van így. A keringési pályának a csillagtól mért átlagos távolsága nagyjából meghatározza a bolygó tömegét. Bizonyos távolságon túl már csak gázóriások vagy hideg és halott, légkör nélküli objektumok találhatók. Bizonyos határokon kívül már nem valószínû hogy adottak az élet feltételei, ezért kutatnak leginkább a naphoz hasonló csillagok környékén.
"Mivel a szóban forgó csillag több, mint 200 fényévre található bolygónktól, ezért még egyetlen rádió- vagy televíziójelünk sem juthatott el odáig, tehát ha van ott intelligens élet, akkor még nem hallhattak rólunk."
Itt Tekkla 23517300078 megfigyelõ állomás !
Kérünk 636 millió fuziós reaktort, mivel a megfigyelt bolygó (kódneve: fejlõdõ civilizációs esély 325) új szakaszba lépett ganda 232. havában. Át kell állnunk kevésbé szórt irányzott információküldésre. Mesterséges szondáik keresztezhetik az adás csatornákat.
Hipper, hüpper banama :)
Mellesleg nem értem, hogy csak azért mert nagyon hasonlít a Naphoz, miért sokkal nagyobb ott az élet kialakulásának valószinûsége. Más méretû, vagy akár más tipusú csillagoknál is ugyan máshol helyezkedik el a lakható zóna, mint a Nap esetében, de (jelen tudásunk szerint) azért általában létezik ilyen. Tehát az, hogy a csillag mennyire hasonló a Naphoz önmagában nem sokat számít. Az sokkal inkább, hogy az adott csillag lakható zónájában található-e bolygó, és az milyen tulajdonságokkal rendelkezik.
Csak 300, mert az elsõ jelek már vagy 100 éve úton vannak.
Informatika és tudomány
), és vmi csoda folytán LÁT!Odateszed 500 db állat elé, és válassza ki a lámát, 1 választásból.Szerinted kitudja?.....
]) csak a nagy számok alapján mondjuk, hogy elég valószínû, h létezik az embereken kívül is értelmes életforma. már, ha magunkat nevezhetjük annak?
