Dr. House nagy kedvencem nekem is! Mielõtt bejött volna a sorozat Magyarországra, már kitaláltam egy hasonló mondást: Ügyfél, tehát hazudik. (Ügyfélszolgálatos vagyok) Egyébként akkor jön ez a gondolkodási idõt kérek dolog, mikor gyáva megmondani a másiknak, hogy kopjál le, mást akarok. Mert a másik még nagyon szereti ..
ergó arról van szó, hogy gyávák vagyunk, félünk... de amint látom itt a pasik a nõket akarják rossz színben feltüntetni, holott valljuk be a pasik sem szentek. Ha már nem akarom a kapcsolatot és csak azért vagyok a másikkal mert tudom, hogy szeret, akkor is elmondom, hogyan látom a dolgokat, hiszen más érzéseivel nem játszhatok. Legalábbis mindenkinek így kéne felfognia... szerintem.
Igaz, így KÉNE! De nem így tesznek, hanem idõt kérnek, ami semmi jót nem jelent. Válás/elhagyás lesz belõle. Az a legrosszabb, hogy ilyenkor a másik még reménykedik! Lásd témaindító esete, lásd én esetem stb.
Nos, erre sokmindent nem tudok reagálni... én nem voltam ilyen cipõben, mert mikor éreztem, hogy valami nem mûködik, elmondtam kínom bajom a másik félnek és kértem, hogy váljunk el... félreértés ne essék, nem voltunk házasok csak annyit kértem, hogy õ menjen erre én meg megyek arra... Volt olyan esetem, hogy megkértem az akkori párom, ha esetleg találna nálam jobbat és úgy érzi boldogabb lenne vele nem kérek semmi mást, csak azt, hogy mondja el. Ne mástól tudjam meg, hanem tõle. Elsõízbõl. Na mi lett ebbõl? Magamnak kellett rájönnöm... pff... õszinteség kihalófélben :S
Én nem szoktam hazudni csak nem a teljes igazat mondom...
Szerintem is az ilyen idõkérés, csak annak jele hogy nem meri a szemedbe mondani, hogy game over.
A lazítsunk a kapcsolaton megint más tészta.
Lazítsunk a kapcsolaton? Mozgásteret mindig kell hagyni a másiknak. Ha el akar menni pl szórakozni, jól érezni magát a haverjaival engedni kell és nem hívogatni 10 percenként, hogy hol van, kivel van és mit csinál éppen. Én úgy vagyok vele, hogy minden nap együtt lenni sem olyan jó. Inkább vágyakozok és várom mikor látom ismét. : ) Ha ennél nagyobb lazítás kell, akkor az már részemrõl nem kapcsolat...
Sztem az egyik legrosszabb dolog amivel ki lehet csinálni a másik felet egy kapcsolatban, az az idõkérés...(tapasztalat,senkinek nem kívánom).Miért nem lehet ezt a dologot lerendezni magadban?! és a döntésedet közölni a pároddal:szeretlek minden ok; nem szeretlek legyen vége...de mikor csak lóg a dolog a levegõben...szeret?nem szeret?...áhhh.Szóval ha nem muszáj, akkor senki ne tegye ezt meg a párjával...
Persze ez már veszett fejsze nyele...ez akkor van ha nincs annyi az illetõben hogy õszintán megmondja vége...
Csatlakozom az elõttem szólókhoz. Nem szabad ilyen játékokba belemenni, mert ilyenkor már nem azon gondolkozik, hogy veled maradjon-e, hanem hogy veled vagy a másikkal. Két éves kapcsolat, igaz a végén már nagyon szemét voltam, és a bnõm többször is mondta, hogy nem érzi hogy szeretem. Októberben egyszer szakítottam vele, közel 1 hónapig, akkor hetekig zokogott utánam, végül adtam neki még egy esélyt. Valentin napra még nagy szerelmesen ajándékot vett nekem, aztán összevesztünk és 1 hétig nem nagyon beszéltünk, majd lementem hozzá egy virággal, és közölte hogy nagyon szeret, nagyon hiányzok, de idõre van szüksége. Elhúzta még pár napig, múlthét kedden végleg lezártuk összebújva, bár én még nem akartam, mentem utána, de beláttam, hogy nagyon sok fájdalmat okoztam neki, pedig nagyon szeretett. Rá 1-2 napra már mással volt, vasárnap ki is tették iwiw-en, hogy kapcsolatban... Oké, hogy lezár az ember egy kapcsolatot, de szinte még vége sincs, és már az embernek bele kell abba gondolnia, hogy nemsokára mással fog egy ágyban... Nem tudom hogy lehet 1 nap alatt lezárni egy kapcsolatot, úgy hogy pár hete még halálosan szeretett, amit az anyukája is megerõsített. Igaz sok olyat tettem ami már tényleg nem azt tükrözi hogy foglalkozok vele és szeretem...
Egyetértek. Hogy lehet egy több éves kapcsolatot lezárni hipp-hopp, úgy hogy pár nap múlva már mással van? Velem is épp ez történt, úgy látszik nem egyedi eset. Ez olyan mintha a másik leszarná az együtt töltött idõt, a sok közös élményt, és végsõsoron téged. Nálunk is az volt azonban ami nálatok, hogy nem érezte már, hogy szeretem, pedig én sok mindent megpróbáltam, hogy bizonyítsam. Nem volt elég. De ez akkor is a legdurvább az egészben, hogy pár nap és más fickóval kavar. Undorító!
egy elég rossz módja a felejtésnek... így nem fog lezárni teljesen, ha rögtön belekzed egy új kapcsolatba. max elfedni próbálja a régit. nekem az jön le ebbõl, hogy nem bír egyedül maradni a gondolataival...
Jó, mondjuk 1 hónap eltelt mire ágybabújt vele. De akkor még a feleségem volt és szerettem õt!! Ebbõl is látszik, hogy a házasság intézménye már rég kiüresedett, senki se veszi komolyan. Az a gond, ha el akar menni valaki, elmegy. Tökmindegy, hogy mit csinálsz, akkor is.
Az meg milyen már, hogy "véletlenül" akkor hagy el, amikor már tudja, hogy bejön egy másik srácnak! Amikor már kvázi megvan az új párjelölt. Addig persze jó voltam a ro.adt k..vának! És én hülye még azt hittem miattam tornázik minden nap este 1 órát! Hát a fenét, a másik srácnak akart imponálni, hogy lead pár kilót. Undorító! Átbaszott a palánkon, de rendesen. Na ezért váltam el tõle haraggal.
na ez tényleg szemét. viszont így nekem már úgy tûnik, hogy sokkal elõbb lezárta magában a kettõtök kapcsolatát, csak errõl téged elfelejtett tájékoztatni... gondolom sokkal kényelmesebb volt neki veled maradni, míg nem jön egy másik biztos. :S akkor hogy oldotta meg? rögtön hozzá is költözött?
Rohamtempóban, pár nap alatt felhajtott egy albérletet és minden könyörgésem ellenére odaköltözött. Még én adtam arra is 40k pénzt, hogy ki tudja fizetni a kauciót. Aztán 3 hónap múlva már félig odaköltözött az új sráchoz, a kollégájához.
Igazad van, szerintem is lezárta már magában ezelõtt, csak lehet, hogy magának sem vallotta be, nekem meg fõleg nem.
Szerinte biztosan gerinces volt, hogy megmondta elõtte, nem szeret és vége. Szerintem nem, mert még mindig szerettem és a feleségem volt, miközben már mással dugott.
Nálam is volt ilyen régen a volt barátnõmmel, amikor azt mondta gondolkodik, és addig nem találkoztunk. Pár héttel késõbb szakított velem. Igaz utána 2 hónapra rá újra összejöttünk, de az csak 1 hónapig tartott.
A mostani b.nõm is mondott már olyat,hogy gondolkodik és olyat is, nem akar látni egy darabig, de vele még sosem szakítottunk, pedig már 6 éve együtt vagyunk és remélem együtt is maradunk.
hat ev alatt sok minden tortenhet. En azt mondom, hogy ha ezt az elso ket evben jatsza el a noszemely, akkor nagy valoszinuseggel bukta lesz a vege. Mi is ujra osszejottunk topikban emlitett lannyal, aztan persze befuccsolt a dolog. Az a furcsa, hogy tobb mint tiz evig senki nem jatszotta ezt el velem...
Na egy hete velem is megtörtént ez az eset egy két éves kapcsolat után, külföldi nyaralás közben (együtt) elég gázos volt, hazajönni sem tudtam. Azt mondta idõt kér, elõször belementem. Két napig bírtam aztán azt mondtam hogy döntsön, úgy döntött hogy vége, de én úgy gondolom jól tettem, a szünet sohasem vezet jóra.
Külföldi nyaralás közben mondta ki,hogy vége? Gratulálok. Sok esze volt, nem mondom.
Bocs, hogy ezt mondom, de ez egy hülye picsa! Elrontja a nyaralást ezzel! Nem bírt volna várni pár napot, amíg hazaértek? Neki ott kellett mindenképpen kimondania, hát pffff! Arra se volt tekintettel, hogy ezzel neked is nemcsak fájdalmat okoz, hanem tönkreteszi a nyaralásodat is. Jó fej, mondhatom! Jól tetted, hogy tiszta vizet öntöttél a pohárba. Ne tartson bizonytalanságban senki!
Nem akarta elmondani, hanem épp írta valakinek iwiwen hogy nem tudja hogy szeret e még mikor véletlen rápillantottam a monitorra mert ott ültem a szobában és odamentem hozzá. Ráadásul az Õ ismerõseinél voltunk, ez szerdán volt és csak hétfõn jöttünk haza. Remek volt. Tök érdekes mert még mindig azt érzem hogy ezt is elnézném ha újra együtt lennénk de ez esélytelen. Az biztos, hogy Németországba többet nem szívesen megyek pedig Bonn is Köln is szép város.
Miért hülye p* attól vki, hogy szakít? Sokkal rosszabb illúziókban élni...
A lány nem tudta pontosan, hogy mit érez. Fatal ettõl türelmetlen lett és bepipult, és ezzel borult a bili. Talán több türelmet kellett volna tanúsítania...
Lehet hogyha nem csinált volna ekkora ügyet abból a pár sorból még mindig együtt lennének, és a lány is megondolta volna magát.
Miért kell így összeomlani egy szakítástól? Miért kell szakítás után hülye p*-ni azt akit szeretünk? Miért nem lehet szakításkor is ember módjára viselkedni, még akkor is ha esetleg a másik nem úgy viselkedik?
"Lehet hogyha nem csinált volna ekkora ügyet abból a pár sorból még mindig együtt lennének, és a lány is megondolta volna magát."
Lehetséges, de nem hiszem elõtte nem találkoztunk egy hónapig mert vidéken volt gyakorlaton. Én nem csináltam nagy ügyet belõle, megkérdeztem mit érez, mit szeretne akkor mondta a szünetet.
Türelmetlen voltam, ez így van.
"Miért kell így összeomlani egy szakítástól?" Mert szeretem, ilyen egyszerá.
"Miért kell szakítás után hülye p*-ni azt akit szeretünk?" Én ilyet nem mondtam, de mégcsak nem is gondoltam.
"Miért nem lehet szakításkor is ember módjára viselkedni, még akkor is ha esetleg a másik nem úgy viselkedik?" Úgy viselkedtem, legalábbis úgy érzem. Nem üvöltöztem, nem csapkodtam, nem kiabáltam, kultúráltan próbáltam beszélgetni. Õ nem akart, megértem.
Mi mást mondjak arra, aki a barátjával történõ nyaralás kellõs közepén ilyeneket írogat egy ismerõsének? Teljesen megértem, hogy Fatal nem akart bizonytalanságot ebben. Én is ezt tettem volna. És ha vetted volna a fáradságot arra, hogy egyáltalán elolvasd normálisan és értelmezd, akkor rájöttél volna hogy én mondtam azt, hogy HP a csaj és nem Fatal. Nem az én barátnõm volt! Egyébként meg teljesen átmégy már olyan szintre, hogy mindenbe belekötsz amit írok. Nem veszed észre magad? Saját magadról állítod ki a szegénységi bizonyítványt ebben a topicban is meg a többiben is ahol kizárólag velem kötözködsz.
Az olvasásról annyit, hogy hol mondtam én, hogy fatal mondta hogy h.p. a csaj? Ott oldalt lennt volt, hogy: Válasz 'Jacky' üzenetére (#110) Válasz 'Jacky' üzenetére (#113) A félreértés abból fakadt, hogy Fatal elsiklott efelett.
Az én szegénységi bizonyítványom hmmm... már nem is tudom hányadik lesz. Azzal tapétázok
salsoul én befejeztem veled, mondtam már. Nem kérek semmiféle véleményt a hsz-eimhez tõled. És nem is veszem figyelembe többé.
Fatal: Tegnap még akartam írni, de már fáradt voltam hozzá. Nekem az nem tetszik ebben a történetben, hogy tuti nem ott lett ilyen a lány, biztos volt ennek valami elõzménye. Nem hiszem el és olyan nincs is, hogy egy nyaralás elsõ napjai alatt jön rá, hogy nem biztos hogy szeret. Tudta ezt már elõtte is, de mégis elment nyaralni veled! Sajnos ez van.
Azt mondják a 7. év a kritikus a nagy szerelmeknél. Valahol meg azt olvastam, hogy 3 év max egy szerelem "kihordási ideje", aztán megszûnik és marad a szeretet, tisztelet. Jó esetben.
Voltam. És tisztában vagyok a szerelem tulajdonságával. Amíg tart mindenki vak. Nem egymást szeretik a felek, hanem azt amit egymásba vetítenek. Aztán idõvel egyre inkább fogy a vetítés, és egyre inkább felszínre tör a valóság. És ez a kapcsolatok legkritikusabb pontja.
És ha két ember mégsem kompatibilis egymással akkor meg kell szüntetni a már (elég ha csak egyik fél számra) terhessé vált kapcsolatot. Mert semmi jó nem fog belõle kisülni. Illúziók ide vagy oda... Vagy te mit gondolsz errõl?
Azt is érdekesnek találtam, hogy a szerelmesek nem fordítanak egymás megismerésére idõt...
Na visszavittem a cuccait, gondoltam hogy valaki más van a háttérben mert már van valakije. Két év után, két hét alatt:D Biztos nagyon szerethetett, de mindegy, majd találok jobbat.
Ugyanígy volt nálam is. Egy kis idõ és kihevered. Így van, találsz jobbat.
Már hogyne találnál!? 10 férfira jut 11 nõ, szóval rád jut akkor 1,1 A régit ne számoljuk, az már más vizeken evez. Viszont így rád vár valaki valahol, az tuti, csak meg kell találnod. Hajrá, elõre!
Üdv a klubban, nekem is két hete. Nekem is hiányzik, de ez van. Más mással van és általában ilyenkor ez a helyzet. Ha nem is fizikailag van mással a szünet alatt, de lélekben mindenképpen. Fel a fejjel én is próbálkozom. Mennyit voltatok együtt?
Ez nehéz és hosszu mese lenne de ha gondoljátok megosztom. Kicsivel több mint 1 honap volt de az rendkívül tartalmas volt és nagyon nagy volt a fellángolás mind a kettõnk részérõl. Elõtte volt nemsokkal egy több mint 2 éves kapcsolatomnak vége (én szakítottam, de ez is hosszu mese)de ez az egyhónapos kapcsolatom ugyérzem többet adott nekem mint a 2éves.
szoval. a 2 éves kapcsolatom után 1 héttel jöttem össze az emlegetett hölggyel. találkozgattunk s mindenben megfeleltünk egymásnak akkor még. lementem hozzá még mielõtt elutaztak s nagy esõ volt este (pince tele meg minden)s nemtudtam hazajönni(nemis akartam de ez más kérdés)így ottragadtam. mondanom sem kell hogy együttaludtunk s onnan már nem volt megállás. olyan jo volt minden hogy nemhittem el. anyukája iszonyu kedves volt, öccsével is tökjol megvoltam. elutaztak egy hétre s mikor hazajött az egész hetet együtt töltöttük s utána is náluk voltam 1 hetet meg még lementem szoval az 1 honapbol itthon voltam kb 1 hetet persze összeadva a napokat. olyanok voltak a beszéletések s minden ami végülis minden vágyam volt. ugy gondolkozott ugy állt hozzám s terveimhez. ezért mondom hogy rengeteg kaptam tõle persze átvitt értelemben s nemis tudom lesz e még valaha ilyen. nekem minden tekintetben megfelelt a hölgy. persze még teljesen nem ismerhettem ennyi idõ alatt. de jött egy pont amikor idõt kért s elmondta hogy nincs bennem meg feltétlen az amit õ keres egy férfiben. mondtam hogy nemis voltunk még annyit együtt de õ így látta. s eltelt 2 és fél hét s mikor hazajöttem nyaralásbol megkérdezte mikor adhatja vissza a holmim. igy lett vége. volt vagy inkább vannak olyan pillanatok amikor magamat hibáztatom. szerettem volna olyan lenni ami neki megfelel. hibáztattam az életet.
ez a legszarabb amikor neked jo a partner de te nemvagy jo neki. és nemtudsz tenni ellene...
Elnézést ha eltértem a témától...
ha gondoljátok leírom majd a 2 évest is akkor csak tényleg nemakarok nagyon eltérni a topik valodi mondanivalojátol
Na most tanács kéne :( Egy közös ismerõsön keresztül kiderült hogy csak azért van a másikkal mert felejteni akar. Nem értem akkor miért szakított, és most kéne beszélnem vele de nem tudom mit tegyek vagy mit mondjak. Help me!
Hívd fel és kérj tõle talit. Amikor találkoztok, mondd el, hogy mit érzel iránta. Ezt te tudod a legjobban. De mindenképp személyesen szerintem. Kérdezd meg tõle, hogy miért szakított veled. Mit szeretne? De azért éreztesd vele, hogy neked sem volt ám könnyû.
hi mindenki., ez a felejteni akar szöveg egy nagy kalap sz@r!!! simán vége.azért van a másikkal mert õ kell neki . ennyi. nyavajgás helyett te is menj és keress magadnak egy megfelelõ párt.
na megoldódott már szerintem a dátumból ítélve... :P
nem történt semmi különös, keresgélek, de nem érdekel már:D
egyébként nem nekem mondta, hanem barátnõjének, de igazából a kutyát nem érdekli :D
Hidd el, egy idõ után annyira le fogod tudni szarni, hogy még magad is meglepõdsz rajta.
Lány: Idõt kérek. Fiú: Én meg egy sört.
Igen, csak ehhez tényleg idõ kell. Attól függõen, mennyire mély volt a kapcsolat, mennyi idõ, energia, pénz, stb. volt benne, mennyire volt nagy a szerelem. Fõként az elhagyott részérõl ugye ...
Na meg ott vannak a tervek. Az a legrosszabb, mikor tervezel, mert úgy gondolod, hogy 100%-ig megbízható a partner. Aztán akkorát koppan az ember mint ide Nagykovácsi!
Tervezel házat, gyerekeket, elkezded megvalósítani. Mondjuk elõször a házat . Közben meg a másik benyögi: bocs, nekem idõre van szükségem. - Anyád! (bocsánatot kérek mindenkitõl, nem sértõnek szántam ezt most, hanem egy õszinte reakciónak) Ezt KÉNE mondani ilyenkor, de nem ezt teszik/tesszük általában, hanem próbáljuk "helyrehozni a kapcsolatot", ami az esetek 99%-ában nem megy, mert a másik részrõl ez nem pillanatnyi elmebaj, hanem már régóta érlelõdött.
Gondold el ha már egy kis Fatal szaladgált volna a lábaitok körül. Vagy a közösen felvett 20 éves hitellel a nyakatokon derül ez ki, a közös lakásotokban ..
Nem hiszem, hogy ez a gondolatsor bármit is változtatna a ressentiment-on.
És nem hiszem, hogy az anyagi dolgok fájnának ilyenkor a legjobban. Az ember gyereke pedig még az ember gyereke marad attól, hogy a szülõk elválnak. Mindketten szerethetik a gyereket is és egymást is. Tudni kell különbséget tenni szeretet és szerelem között. (Nem kell egy válástól rögtön utálnunk egymást, és azt keresni, hogy hogy tehetjük tönkre a msáikat.)
Ez igaz, és az is igaz amit salsoul említ a #154-ben :) Nem értem egyébként sem az embereket hogyha szétmennek akkor miért kell utána a másikat tönkretenni/megnehezíteni az életét, miért nem lehet békében elválni..