Hozzá sem tudtál szólni a témához, csak moslékot fröcsögtél eddig. Akármilyen tanult lehetsz, itt csak egy tanulatlan majom képében jelensz meg. Értéktelen vagy. Húzd le magad a budin.
Az én véleményem sokkal többet ér mint a tiétek. Ti nem is biztos, hogy léteztek. Elfajzott spam botok vagytok mind. Legalábbis ennek is megvan az esélye.
Remélem több munkát fektettél bele, mint a hsz-eidbe. Nehezen tudom elképzelni, hogy jó könyvet írjj. Néha összefüggéstelen, és nyelvtanilag kifogásolhatók a hsz-eid.... gondolom a könyv is ilyen lesz.
Elõször is nem fogadom el ha valamire annyit írsz hogy hülyeség, további indokot várok tõled. Nem írtam olyat, hogy a newtoni fizika felesleges. Csak van egy jobb modellünk, az einsteini. De ettõl még van ahol a newtonit könnyebb használni. Ha arra vagyok kiváncsi, hogy mennyi energia kell a Holdra jutáshoz, nyilván newton és nem einstein képletével számolok, nem lövök ágyúval verébre.
Miért ne foglalhatnék állást a relativitáselmélettel kapcsolatban? Az a szakterületem. Amikor azokról írsz, akik az életület szentelik neki, akkor rólam írsz. Vannak információim, ami alapján döntök, hidd el. Van egy olyan érzésem, hogy kezdek érteni a dologhoz. De azért tetszik hogy ennyire vehemensen védesz minket, szeretnél egy példányt a relativitáselmélet könyvembõl ha kész lesz? :)
Az igazán szomorú az, hogy sokan azt hiszik, értik a relativitást, ha ismerik az egyenleteket, az alapokat, és alkalmazni tudják. Aki téridõrõl makog, az nem érti. Semmiféle idõdimenzió nincs.
De, az idõ múlása függ a mozgásodtól. Helyesebben számodra nem, de akihez képest mozogsz, az lassabbnak látja és méri a te idõd múlását. Õhozzá képest pedig te mozogsz, emiatt õ a te idõdet méri lassabbnak. Ez eddig tény. Sokan ebben a 4D-s téridõ bizonyítékát látják. Ez viszont egyszerûen HAZUGSÁG.
A gravitáció einsteini egyenlete egy közelítés.Nyilván nem egy gömbfelületet leíró egyenlet fogja helyesen leírni a gravitációt. Emiatt csõdöt is mondott a Pioneer-anomáliánál.
A kvarkok töltései egy ötágú csillagod adnak ki. Az alsó szár a +2/3 töltés, a felsõ ferde pedig a -1/3 töltés. A felsõ egyenes pedig az elektron. Ebbõl az sejthetõ, hogy az elektront kvarkok alkotják.
Nem akartam, de õszinte leszek: számítógépen végzem a munkám, és néha jó beleolvasni más témába, és álmodozni ûrhajókról, meg Einsteinnek képzelni magunk. :-) Utána aztán rendre kimegyek egy sétára, és lehûtöm magam.
1. Mindenhez hozzászóltok, akármilyen téma kerül a tudományos rovatba. Szerintem beteges kicsit, függõk vagytok:) 2. Csak azért nem, piszkállak, mert tudom milyen a függõség, én játékfügõõ vagyok, és semmi értelme nekem azt mondani, hogy ne csesszem el az idõt ilyenekre, ezért tudom, hogy nektek is hiába beszélnék. 3. Mert el akartam olvasni, az ember kiváncsi. Bár kicsit hülyén néz ki mikor a munkahelyen felröhög az ember, miközben az agyalmányaitokat olvasa. Néha nem is olyan vicces, inkáb fájdalmas, ilyenkor szoktam abbahagyni. 4. lásd fentebb. 5. Igy is túl sok idõt vesztegettem rátok, megyek inkáb játszani a civilizatin IV-el.
Hát habozva, mivel nem tudjuk, nem látjuk. Csak úgy mondtam vmit, mellesleg nem is tudom te mit értesz itt halo alatt :) De most ha találnánk még sok anyagot az nem biztos, hogy segítene rajtunk, mert az anyag csak lassítja a tágulást, most meg pont gyorsulni látszik, amit a sötét energiának elnevezett vmi okozhat. De még ez változhat persze, az eddigi Sn mérésekben van bizonytalanság.
Ezt a "bizonyára gömbszimmetrikus"-t mintha kicsit habozva mondtad volna. De ha úgy lenne, mármint, hogy ott a halló, akkor lehet, hogy akkora nyomása van, ami épp elég a hiányzó súlyhoz, és nincs is semmilyen sötét energia, mert ez azért lássuk be eléggé misztikus lenne, hanem csak sötét anyag, amelynek rácsaiban fénylünk mi, és ráadásul burokként is beborít mindent. Mint a légydarazsak lépszerû fészke. A sötét anyag pedig nem más, mint az õsrobbanásból fennmaradt elsõdleges anyagforma, amely még nem csomósodott össze hétköznapi, szokványos anyaggá. Ne kérd, hogy matekosan levezessem, mert nem tudnám. :-)
1. "Nem tetszik amit csináltok..." Mit csinálunk? Kíváncsivá tettél. 2. "...de nem akarlak érte piszkálni..." Nagyon rendes vagy, de nyugodtan piszkálj, elég magas az ingerküszöböm.
3. "...mert aki nem akarja úgysem olvassa el." De te elolvastad. :-)
4."Látszik az írásotokon, hogy ez a hobbitok, ezzel szórakoztatjátok magatokat." Mármint, mi a hobbink? Az, hogy szórakoztató néha, aláírom, mert ha nagyon fájna, akkor elõbb-utóbb leszokna az ember róla. Kivéve, persze a függõséget. 5. "Azért néha irtózatosan nagy baromságokat sikerül leírni." Tudom. De epekedve várom, hogy jól helyrerakjál, fõleg engem, mert az tény, hogy én néha szeretek hülyülni, bár ez a többi kollégáról nem mondható el annyira. Szerintem, õk sokkal komolyabbak mint én, de lehet, hogy nekem jobbak a laboreredményeim (koleszterin, vérnyomás, vérzsír, testtömegindex). Vagy csak szeretnék ebben hinni. :-)
Az, hogy az írásod alapján olyan mintha a newtoni fizika felsleges lenne. Ráadásul téveszméket kergetsz a tudományokkal kapcsolatban. 1. bekezdés: hülyeség. 2. bekezdés: te nem foglalhatsz állást azzal kapcsolatba, hogy elfogadható-e a rendszer amit einstein dolgozott ki. Sok ember az életét szenteli ennek a tudományágnak, neked csak annyi rálátásod van amit ök a külvilág felé kicsöpögtetnek. Nem tudsz önálló véleményt alkotni információ hiányában, ha mégis, hidd el, hogy az csak illúzió. 3. bekezdés: ez így van:) 4. bekezdés: megjegyezném, hogy a két tudós között eltelt pár száz év, nem lehet õket összehasonlítani, csak annyi közös vonás van köztük, hogy mindketten nagy rendszerezõk voltak, a munkásságuk mérföldkövei a tudománynak. 5. bekezdés: hülyeség 6. bekezdés: hülyeség
Megszeretni nem fogom. Nem tetszik amit csináltok, de nem akarlak érte piszkálni, mert aki nem akarja úgysem olvassa el. Látszik az írásotokon, hogy ez a hobbitok, ezzel szórakoztatjátok magatokat. Azért néha irtózatosan nagy baromságokat sikerül leírni.
Ami a fénykúponkun kívül vagy az eseményhorizontunkon kívül van nevezhetjük akár halonak is, mert nem tudjuk mi van ott, de az bizonyára gömbszimmetrikus :)
Ja a tömeget meg kihagytam. Nem tudom elképzelni a tehetetlen tömegtõl hogy lehetne megválni. A testek más mértékben gyorsulnak ugyanakkroa erõtõl (most nem gravitációs hanem vmi mechanikai vagy elekromos) meg ütközéseknél is számít a testek tömegnek nevezett paramétere. Szóval ez egészen közvetlenül tapasztalható, nem úgy mint a súlyos tömeg.
Nem kell Hubble ahhoz,hogy régi fényt lássunk. A Földrõl látjuk a háttérsugárzást, ennél régebbi nem fog jönni. De az hogy a háttérsugárzás kb 13 milliárd évig utazott felénk nem jelenti,h ilyen távol van tûlünk az a hely ahonnan indultak. Amikor indultak a fotonok csak 40 millió fényévre voltak, most pedig már több mint 40 milliárdra vannak tõlünk. A fényút idejébõl számolt távolságot ne keverd össze a valós távolsággal. Ezért mondom, hogy azt nem fogjuk megtudni mi van az univerzum széle felé, mert a háttérsugárzás helyérõl sem kapunk fényt többet, mert túl van az esemény horizontunkon. Ezen túlról meg fõleg nem fogunk kapni semmit.
Másrészt meg hiába látunk távoli kvazárokat 5-6 vöröseltolódással, ezekkel nem tudunk pontosan távolságot,gyorsulást mérni, csak a Hubble törvény szerint megbecsüljük milyen messze lehet. A Sn mérések meg pont azt mutaják mennyire tér el a tágulás a Hubble törvénytõl,tehát gyorsul vagy nem, de ezeket meg z=1.5 körülig látjuk csak egyelõre.
Ahogy mondod a távoli Sn-ek halványabbak mint kellene, ezt magában sok minden magyarázhatná. De ha megnézed a Sn mérésekbõl kapott fényesség-vöröseltolódás és idõdilatáció-vöröseltolódás görbéket akkor ezek csak a relelmhez, pontosabban az ált.relhez illeszkednek. Ezt már többszáz Sn támasztja alá. Ha a gyorsulást nem az áltrellel hanem vmi más hatással értelmezzük, akkor annak tudnia kell ezeknek a görbéknek a magyarázatát. Egyszer, ha elég jó mûszereink lesznek közvetlenül is mérhetjük majd a gyorsulást/lassulást, mert ilyen esetben egy objektum(galaxis) z-je idõben változik. Csak meg kell várni, hogy kb 10^-9 pontosságunk legyen.
Ha a newtoni vonzóerõt nyomóerõvel helyettesíted, visszakapod a newtoni gravitációelméletet, ami sokkal kevesebb jelenséget magyaráz meg mint az einsteini. Ez szerintem visszalépés. Én akkor tartom úgy, hogy többet tudok mint tegnap, ha ma meg tudok magyarázni egy jelenséget, amit tegnap még nem tudtam.
Nem ragaszkodom einstein elméletéhez, bármikor szívesen megválok tõle, ha látok egy olyan elméletet, ami megmagyarázza az összes jelenséget, amire a relativitáselmélet képes, és még legalább egy olyat, amire nem képes. Van mibõl válogatni, például az Allais effektust, vagy a Pioneer anomáliát, vagy a fly-by effektust, amirõl ez a cikk is szól, vagy a galaxisok rotációs görbéjét, az Univerzum gyorsuló tágulását.
Szerintem akkor van értelme a munkánknak, ha felvállaljuk a számolás nehézségeit is. Tapasztalatom szerint, csak akkor értem meg igazán a jelenséget, ha magam is utána számolok. A relativitáselméletet is csak akkor lehet kritizálni, ha az ember tudja, hogy mirõl beszél, muszáj megismerkedni azzal az elmélettel is, amit cáfolunk.
Meg kell hogy mondjam, a relativitáselmélet a maga görbült téridejével nagyon ütõs téma, newton elmélete hozzá képest, mint legózás a felhõkarcolóépítéshez képest. Olyan a természetben megfigyelt, és kisérletileg bizonyított jelenségeket játszi könnyedséggel kezel, amihez a newtoni erõ-modell köpni nyelni nem tud. Másrészt a szingularitások problémája is jelzi, hogy Einstein jobban megközelítette a valóságot, mint Newton, de nem érte el.
A verseny nyitott, és annak van a legjobb esélye, aki ötvözni tudja az eredeti ötleteit matematikai tudással, felhasználva a fizikai általános ismereteit. Muszáj a számolás, mert a matematika az egyértelmû nyelv amin meg tudjuk fogalmazni a gondolatainkat.
És még egy fontos dolog. Einstein annyira túllépett Newtonon, hogy az erõ fogalmát már nem lehet visszaerõszakolni a gravitáció tárgyalásába. Erõnek csak távolhatásnál van értelme, és minden kölcsönhatás közelhatás, ez már biztos. Távolhatásnál ugyanis ha megmozdul egy test, az általa kifejtett erõ azonnal megmozdítaná a másik testet, tehát végtelenül nagy sebességgel terjedne az információ.
Neked is lehet véleményed, én nem akarlak meggyõzni semmirõl.
A számolást meghagyom másnak, sokmindent nem kell újraszámolni mert a vonzóerõk helyére nyomóerõket helyettesítünk és ha ezek ugyanarra a pontra hatnak akkor a kettõ fizikailag ekvivalens.
A naprendszernek van halója, a Tejútnak is. Nagy hülyeséget írok, ha azt mondom, hogy a Világegyetemnek is lehet ilyen "holdudvara"? Szerintem, igen.
Nem reagáltál a #161-es hozzászólásomra (ami elég hosszúra sikeredett, bocsi). Feltettem benne néhány kérdést. Kiszámoltál az elméleted alapján bármit számszerûen? Apróságokat, mint a földfelszíni gyorsulást, kepler törvényeket, vagy komolyabb dolgot is, mint mondjuk a keringõ pulzárok pályájának a változását?
Azért szerintem úgy vélik, hogy a Hubble jócskán a széle felé lát el, olyan 12-13 GLy távolságig a gravlencsék segítségével. Mivel azt is feltételezik (persze rosszul) hogy a világegyetem 13.7 Géves körüli, ebbõl az adódna, hogy igencsak a széle felé kellene járni. A 0.5 körüli redshift is már 5 GLy távolságnak felel meg. Na ezekre dolgokra azért én sem ennék mérget.
A relelm miért is kell a gyorsulva táguláshoz? A távoli SN Ia -k halványabbnak látszanak mint kellene és kész, szerintem.
Nekem úgy tûnik, hogy a tehetetlenség okozza a tömeg képzetét, eszerint gyorsulnak a testek. Nemis tudják megkülönböztetni a kétféle tömeget, mert csak egyfajta van. Ráadásul az sincs :)
Kösz a választ! A Sn mérésekkel azért annyira messze nem tudunk ellátni. Vöröseltolódásban vmi 1.5 körüli a legnagyobb. A háttérsugárzás meg z=1000 körüli, ami lényegében a részecske horizontunk. De nem gondoljuk, hogy itt lenne a világ széle, meg azt sem, hogy mi vagyunk a középpontban. Szóval van bõven anyag a Sn-on túl is, a szélérõl nem tudunk semmit. De nem is ez a lényeg, hanem az hogy a tágulás idõben gyorsul vagy éppen lassul, távolságfüggést nem mutattak ki. Ezt a gyorsulva tágulást a mérési eredményekbõl az ált. relativitás segítségével kapjuk. Most nekem úgy tûnik ezt te nem szeressed, ezért kérdezem, hogy akkor hogyan értelmezed, vagy mibõl gondolod egyáltalán,h gyorsul a tágulás.
A másik dolog: ha jól értem szerinted nincs súlyos tömeg ami gravitálna, csak tehetetlen van, ugye? Akkor a DVAG nyomásából származó erõ gyorsítja a testeket a tehetetlen tömegüknek megfeleõen.
Nekem szükségem van a sötét energiára (DVAG), így remélem az SN mérések késõbb is megállnak majd.
Ha az Univerzum a feltételezett széle felé egy kicsit gyorsabban tágul mint a mi környékünkön akkor ezt úgy is értelmezhetnénk, hogy az Univerzum DVAG nyomása a szélsõ galaxisokat gyorsítja, mivel "kívülrõl" kevesebb DVAG gravitonsugárzás érkezik.
Szerintem lehetett Big Bang, ez persze nem egy pont hanem egy (nagyon) nagy fekete lyuk felrobbanása volt. A tágulást nem az Univerzum vonzása fogja megállítani, mert az nincs neki, így az összeomlás más mechanizmussal fog bekövetkezni. A világegyetem össztömegének kiszámítása tehát ebbõl a célból értelmetlen, mert az a tágulás lefékezésében nem vesz részt.
De szerintem nem tiszta ez az egész tágulás, sokminden változhat még.
Kár, hogy a szövegkörnyezet hogyismondjamcsak egy kicsit furcsa: speciális frekvenciákkal programozott desztillált víz.. Hmm Azért érdekelne, hogyan kell programozni a vizet..
Nem ezt kerestem, de ott van: "Einstein kései írásaiban azt állította, hogy a tömeg mint olyan nem létezik, hanem minden elektrorezgéses mágneses energia, a testek egyszerûen rezgési sûrûségek."
És aki a NASA-ról azt hiszi, hogy ott csupa oktondi ember ül az meg téved... Szerintem...
Nincs görbült tér, nem létezi többféleképpen múló idõ, nincsenek féregjáratok stb... Ezek csak pont olyan kitalációk amiket én közreadtam, mint saját elgondolásom... Mindezt azért tettem, hogy megmutassam, ilyeneket kreálni nem nagy dolog... De a valóság még ettõl valóság... Az ilyen elméletekben való vakhit, is csak vakhit... Félreértés ne essen, a mai tudományos eredmények közelítik meg eddig legjobban a valóságot, a fent leírtak kivételével! Tehát pl.: a kvantummechanika teljesen létjogosult, csak nem szabad misztifikálni!
- A gravitációs hullámok által "elszállított" energiát már megfigyelték, az egymás körül keringõ neutroncsillagok pályája olyan mértékben szûkült, ahogy az a gravitációs hullámok elméletébõl következik. Lehet hogy ráhibáztak, mindenesetre a helyes modellnek is ki kell hoznia ugyanazt az eredményt, legalább akkora pontossággal. Mondjuk ha foglalkozik ezzel az elméleted, tesztelheted azzal, hogy kiszámolod a keringési energiaveszteséget.
- Szerintem a fizikában a filozófiai kifogások érdektelenek. Inkább azzal törõdjünk, hogy kijön-e a megfigyelt eredmény, vagy sem. Amikor téridõrõl beszélünk, az valójában csak játék a szavakkal. A tények a számszerû eredmények, amiket a kisérlet/megfigyelés vagy igazol, vagy nem. Kizárólag ezen múlik egy elmélet helyessége.
- A relativitáselmélet csak egy határesete a valóságnak. Egy jó modell, ennyi. Minden modell hibádzik. Senki sem várja el egy gyufaszálakból összerakott játékhajótól, hogy lõni lehessen az ágyúival. De az elvárható tõle, hogy méretarányosan bemutassa az igazi hajót, és mondjuk ússzon.
A relativitáselmélet a létezõ legjobb modellünk az ismert égitestek mozgásának magyarázatára. Nyilván a szingularitások léte fizikai képtelenség, a legtöbb komoly fizikus szerint a relativitáselmélet nem képes kezelni a fekete-lyukak eseményhorizontján belüli világot. Ezért a gravitáció következõ elméletétõl elvárható, hogy ezt a problémát megoldja.
Viszont a gravitáció következõ elméletének képesnek kell lennie mindarra, amire a relativitáselmélet is. Például ha a játékhajó tud úszni, akkor ugyanez minimum elvárható az igazi hajótól is. És persze többet is elvárunk tõle, mondjuk mûködjenek a vitorlái, és küszöbölje ki a szingularitást a fekete-lyukak belsejében :)
- Kvarkokat "láttak" már, gyorsítókban elektronokat ütköztettek protonokkal, és a szóródó részecskék pályáinak vizsgálatából három szórócentrumot különböztettek meg benne, két 2/3 pozitív töltésût, és egy 1/3 negatív töltésût, ezek felelnek meg a két "u" és egy "d" kvarknak. Ezt azóta több hadronnal és mezonnal is elvégezték, és minden esetben sikerült igazolni az elmélet által megjósolt töltésû és tömegû kvarkok létezését. Szóval egy részecskefizikai elméletnek ezeket az eredményeket illik figyelembe venni.
- A kozmológiai modellek alaposan felborultak, elõször 1998-ban, amikor kiderült, hogy gyorsulva tágul az Univerzum, aztán a "Gonosz Tengelyével" (volt róluk cikk itt az SG-n), szóval egyenlõre szabad a pálya. Én jelenleg nem mernék sem támogatni, sem ellenezni egyetlen elméletet sem, inkább kivárom az új ûrteleszkópok fellövését, hátha látnak valami újat. Kivéve persze, ha az elmélet olyasmit jósol, amit megfigyelésekkel már most cáfolni lehet.
- Egyesített elméletekbõl Dunát lehetne rekeszteni, mindegyik tökéletesen egyesíti az összes kölcsönhatást, csak éppen választani nem tudunk köztük. Azok a kísérletek, amik döntõek lehetnének, még nem lettek elvégezve, mert még nem elég fejlettek a mûszerek/gyorsítók/távcsövek. Van pl. húrelméletbõl egy rakás, van kvantumgravitációs elmélet, membrános elmélet, Heim-elmélet, ésatöbbi ésatöbbi... Ha már mindenképpen bõvíteni akarod a megkévõ túlcsordult készleteinket, mondj valamit, amitõl kézzelfoghatóan jobb a te elméleted, mint a többi. Ismerek olyat, aki elõ tudna téged terjeszteni a Nobel-díj bizottsághoz :)
- Szerintem a lézert már megmagyarázták 50 éve, de végülis nem árt ha a te elméleted is mond róla valamit. Jó teszt, számolj ki valamit, mondjuk egy adott frekvenciájú fénybõl álló lézersugár széttartásának a szögét. Kiváncsi vagyok, hogy kijön-e neked a megfigyelt érték.
- Hát, csillagközi utazásra elméletben mindig is képesek voltunk... :)
- Érdekes ez az Allais effektus, ha valóban a gravitációval függ össze, akkor ezek szerint az elsõ olyan jelenség (amirõl hallottam), ami meghaladja a relativitáselmélet mint modell képességeit. Persze ha van egy új modelled, annak nem csak az ALais-effektust kell tudnia megmagyarázni, hanem az összes többit is, amit Einstein elmélete meg tudott.
- Engem inkább a számszerû eredmények érdekelnek. Kidolgoztad a gravitációra vonatkozó elképzeléseidet? Kipróbáltad már pl. hogy ki tudod-e számolni vele mondjuk egy bolygó keringési idejét, ha ismered a Naptól való távolságot, és a Nap tömegét? Vagy mondjuk ki tudod számolni az elméleted alapján a földfelszíni gyorsulást? Mert newtonnál kijön a 9.81 m/s^2 és természetesen a relativitáselméletbõl is kijön ugyanaz, tehát a tiednek is tudnia kell ezt.
Te, Astrojan, én csak kapkodom a fejem. Szó se róla, a honlapodon a grafika nagyon tetszetõs, és szerintem, ami szép, az igaz is, talán még az emberi életben is így van ez néha. :-) Amúgy, ne hagyd abba, de gondolj hozzám hasonló lelkes, ám dilettáns amatõrökre is, és a tõmondatok mellé tegyél be pár fogódzkodót is.
Ezek harmincas-negyvenes évekbeli dilemmák, jó részüket már megoldották, és ahogy Epikurosz is írta, a húrelmélet is hasonló megoldásokat kínál, persze ott számszerüsítve vannak a dolgok.
Although gravitational radiation has not yet been directly detected..
Azért ne felejtsük el, hogy gravitációs hullámokat még soha senki (emberfia) nem detektált, akkor honnan tudhatnánk mekkora a sebessége ???? Csak képzelõdnek nyugi, mint én is.
Sokmindent meg tud magyarázni, csak néhány példa: a gravitáció fizikailag létezõ anyagi magyarázata ahelyett, hogy a teret (= a semmit) görbítgetnénk. A tér egy fizikailag nem létezõ, az ember által kitalált s ezáltal csak a fejünkben létezõ FOGALOM, nem anyag. Így a térnek mint fogalomnak semmiféle hatása nem lehet az anyagi világra. A tér nem létezik. A világunkban csak és kizárólag anyag létezik. Az összes többi fogalom kitalált, azoknak semmi hatása nincs az anyagi világra.
vagy, nem kell szingularitást feltételezni. A relelmnek szüksége van rá, bele is bukik.
megjósolható a különbözõ méretû fekete lyukak maximális belsõ középponti nyomása. Nem tart a végtelenbe, a DVAG nyomásával lesz egyenlõ.
nincsenek proton méretû, párolgó fekete lyukak (senki nem látott még olyat)
nincsenek kvarkok (senki nem látott még olyat)
más, új kozmológia. A világegyetem sorsa nem az Univerzum össztömegétõl függ, ezt felesleges számolgatni
valójában egyesített elmélet, a gravitációt ötvözi az általunk ismert vagy ismerni vélt erõkkel (fény és anyagmodell)
Sõt a kvarkoknak az a tulajdonsága, hogy nincs szabad kvark, mert ha nagy energiát közölsz vele, hogy elszakadjon a párjától, akkor mind a két kvarknak új párja keletkezik, nagyon is jól illeszkedik ebbe. Gondolj bele az anyag és az energia ugyan az, szerintem a hullám energiája. ha létezik egy olyan állóhullám amelyet egy nagy erõ stabilan tart meg az állapotában (pl.:csak adott hullámhossza, mérete (amplitúdója) lehet mert ez az erõ ebbe a helyzetbe kényszeríti, akkor amikor energiát közölsz vele ketté kell szakadjon két állóhullámá, mert nem tud terjeszkedni. Ha két kvark együtt képeznek egy állóhullámot akkor a közölt energiából két újjab kvark keletkezik hogy a leszakadt részt kiegészítse a teljes hullámá. Mivel az energia== anyag== hullám Így az átalakulásnak semmi akadálya...
Összegezve: Szerintem létezik foton, elektron, proton, stb. mint részecske de a részecskék hullámokból vannak. Ha létezik gravitációs mezõ, akkor létezik gravitációs hullám is, ha pedig létezik akkor interferrálhat, tehát kialakulhat "sûrûbb" és "ritkább" mezõ... Ha nem az anyag hozta létre a gravitációs mezõt, akkor nagy valószínûséggel az utóbbi hozta létre az anyagot (mivel a tömegvonzás az anyaggal együtt jelentkezik). A gravitáció egyenetlensége ugyanis megzavarhatta azokat a hullámokat amelyek a részecskéket alkotják (így jöhetett létre a részecske szerkezet), azért mert a gravitáció hat más hullámokra, pl.: az elektromágneses hullámokra is. Ha ez így lenne, még könnyebb lenne számos dologra magyarázatot találni... Persze sok ha van, de a más elméletekben is...
"Van olyan természeti jelenség, amit a tudomány nem tud megmagyarázni," Szerintem egyszerûsödne a világkép, leginkább azzal, hogy nem kellene a fotonok elektronok esetében kettõs tuladonságról beszélni (anyagi és hullám). Azért mert ha szintekre bontjuk (hullámok, részecskék, atomok, elemek, vegyületek, stb.) a létezõ valóságot, és úgy tárgyaljuk akkor nem is merül fel az a kérdés, hogy részecske vagy hullám (mint ahogy az sem kérdés, hogy az elemek atomokból, a vegyületek elemekbõl állnak). Ez által rögtön magyarázatot nyerne többek között miért interferrálhat önmagával 1db foton. Miért nem lehet megállapítani adott idõben hol tartózkodik egy elektron. Hogy lehetséges a feketelyukakban olyan anyagsûrûség, miért semmisül meg a pozitron és az elektron találkozásukkor, hogy alakulhat át az anyag energiává... Mert a hullám szinten tárgyaljuk és nem kérdés ezek többsége, hiszen magától érthetõdik, mig csupán a részecske szinten nem lehetne csak eröltetett magyarázatot adni ezekre. Ettöl független léteznek a részecskék, csak az már magasabb szervezõdésû szint...
A honlapod nagyon érdekes. Van olyan természeti jelenség, amit a tudomány nem tud megmagyarázni, de a te elméleted igen? Vagy pl. ki tudsz számolni valamit az elméleted alapján, amit a mai tudomány csak tapasztalati alapon ismer? Mondjuk egy természeti állandót.
"A gravitáció nagyságrendekkel gyorsabban terjed mint a fény." Ez tuti nem így van, de már válaszoltak helyettem
"A fekete-lyuk nem szív." ok, gyorsulnak feléje a dolgok, csak direkt konyhanyelven mondtam :)
"" gravitáció is fénysebességgel terjed." Ami nincs..." Tehát lebegünk, a levegõ elszáll a Földrõl, a Föld a naptól, és az összes csillag szétvetõdik az egész univerzumban... szerintem még ugyanaz a neve annak a még létezõ jelenségnek, ami annó Newton fejére dobta az almát, gondoljuk azt erõnek/sugárzásnak/téridõgörbületnek/önmagába záródó 11dimenziós energiahúroknak/stbnek :)
Igen, lehet hogy nem elektromágneses hullám, mert lehet hogy létezik egy hullámtipus amely az elektromágneses hullámokat generálja (arra gondolok, hogy egy fajta rezonancia hozza létre). Ha egy hullám ellentétes töltések közötti ingadozásból állna az sok mindenre jó lenne. Ha ez a hullám létezne, és lehetséges volna olyan állóhullámokat létrehozni amelyek három állapotúak lehetnének, tudnilik mikor egyik töltés csak kifelé a másik csak befelé valósul meg a térben (ebbõl kétféle lehetne) és olyan mikor mindkét töltés azonosan jelen lenne kifelé, akkor már meg is kaptuk a három alaptípust. De lehet hogy még a ma ismert részecskék szintje alatt sokkal mélyeben létezik ez a "fiktív" hullám, ezért még elõfordulhat az is hogy még ismeretlen részecskéket is találnak. Ezek tulajdonságai pedig eltéréseket is hordozhatnak a ma ismert törvényszerûségektõl... És ha a szintek egymásra épülnek is, minden szintnek meglehet a saját fizikai törvénye amely részben csak arra a szintre jellemzõ (pl.: Newton-i eltér a kvantumi tól mégis a saját szintjükön igazak). De ha a ma ismert szinteket nézzük, sajnos nem 100% az ismeret, ezért lefelé éppúgy csak találgatás minden, mint az enyém... De nem haszontalan találgatás, egyszer valaki csak tán jól találgat...
Még egy kicsit csavarod és kijön Hoyle és Narlikar elmélete, hogy egy test tömegét a többi test tömege definiálja :)
Informatika és tudomány
szerintem még ugyanaz a neve annak a még létezõ jelenségnek, ami annó Newton fejére dobta az almát, gondoljuk azt erõnek/sugárzásnak/téridõgörbületnek/önmagába záródó 11dimenziós energiahúroknak/stbnek
:)
