Vannak erdekeltsegek akiket zavar az Internet puszta lete is. Egyre tobb van ilyen. Az ujsagirok meg "letakarnak" egy ket dolgot masokat meg kihuznak vastag cezruzaval es maris kesz a hangulat a napkoziben. Ha ugyanezt nagyban is latni akarod, kapcsold be a TV-t!
A cikkhez azért hozzáírhatták volna az elõnyöket is. Ami az ezerszerese annak, hogy van 1-2 hipochonder is. Ez a gonosz az internet dolog már fárasztó. Inkább legyen 1000-el több egézséges ember mint egy hipochonderrel kevesebb.
(A depresszió nem szûnik meg attól, ha nem vesznek róla tudomást, hanem inkább súlyosbodik, sok más betegséghez hasonlóan. De többféle megoldás is létezik rá.)
Ez így hiányos és közhelyes. 2. Nagyon is sok depressziós van. Attól, hogy vannak igazán súlyos, mániás depressziósok, stb., a "sima" depresszió nem lesz semmis. Mint ahogy a sima gyomorrontás is tud elég "kellemetlen" lenni, nem kell ahhoz gyomorrák. (Persze itt sem feltétlenül a pirula a megoldás. És az sem mindegy, milyen pirula.)
És amit kihagytál: 4. Nehezen felismerhetõ, vagy éppen elhanyagolt, nem komolyan vett betegségek. Illetve betegségmegelõzõ állapotok, amikor odafigyeléssel elkerülhetõ a nagyobb baj. És az "odafigyelés" nem feltétlenül pirulákat jelent.
1. Ismerek képzelt betegeket, valóban betegek, de pszichésen, olyasmi mint a klausztrofóbia. Nehéz kimagyarázni õket belõle, de gondolom a diliházban a sok Napóleont is nehéz meggyõzni, az ember lelkivilága már csak ilyen ha kisiklik. Õk azért elég kevesen vannak, de tényleg odafigyelést igényelnek.
2. Vannak persze enyhe esetek, az emberek ugyanis szeretik sajnáltatni magukat, az áldozattudat pedig ugyebár felment sok mindennapi felelõsség alól, szóval a lustaság és a gyávaság is bõven benne van. Ezek például a mai divat-depressziósok. Nekik az elég lenne, hogy találkozzanak egy valódi depresszióssal (mint a hasfájást szimuláló kiskölök egy gyomorrákossal).
3. Sosem érezzük magunkkat teljesen 100%-nak, és nehéz felmérni, hogy mikortól kell orvoshoz menni. A "puhány" társadalmunkban az emberek ingerküszöbe alacsonyabb, és olyankor is orvoshoz mennek, meg gyógyszert vesznek be, amikor nem kéne. Amikor gyógyszerrel a betegség 2 hét, gyógyszer nélkül 14 nap, akkor inkább nem kéne a szervezetet pirulákkal terhelni.
"Németországban Bleichhardt becslései alapján a lakosok 7 százaléka, vagyis minden tizennegyedik ember képzelt beteg."
Szerintem egy jó részük egyszerûen érzi, hogy nem teljesen egészséges, de az orvosaik nem találnak semmit. Ez nagyon is jellemzõ a mai orvoslásra.
Ez biztos valami propaganda-cikk. Bizonyára akadnak igazi hipochonderek, de a normálisabb orvosok nem tagadják, hogy nem hogy nem árt, de nagyon is hasznos mindenkinek (kiv. a súlyosabb hipochonderek) tisztában lenni az alapvetõ egészségügyi ismeretekkel. Az orvosi diagnosztika sem éppen maga a tökély, fõleg hogy az orvosok nem olyan "megszállottak", mint dr. House. (Hasonlóan, mint ahogy a rendõrségi nyomozók sem Colombok.) Különben is a legtöbb betegséget már csak utólag diagnosztizálják, de nem kötelezõ megvárni ezt a pontot. Az embernek ismernie kell a saját testét, annak visszajelzéseit, stb. Ezt úgy hívják, egészségtudatosság. Nem lehet mindent az orvosra bízni.
Doktor beszélget reggel az ápolókkal: -Történt valami az éjjel? -Semmi különös, csendes éjszaka volt. Ja, és meghalt a hipochander.
pl nekem milyen jól jöttek, hogy amikor az orvos megmondta mi a bajom, akkor neten pontosan utánanéztem, és az orvos által adott instrukciókon kívül így egészítettem ki a teendõimet. Diagnoztizálni magamtól eszembe se jutott, csak kb-ra tudtam, mi lehet, és megnéztem, ilyenkor mi a teendõ addig, amíg orvos nem lát.
Informatika és tudomány
