Sziasztok, eleg regota foglalkoztat ez a dolog,idorol-idore elokerul de megprobalom letagadni,nem foglalkozni vele mondvan nem is fontos. Megprobalom konkret dolgokon keresztul osszefoglalni. Lassan 23 eves leszek es ugy erzem hogy mintha mar nem talalnek ujdonsagot a vilagban.Rengeteg dolog erdekel de ugy erzem hogy mar mindent elolvasta roluk,mindent tudok.Egyre nehezebb megnevettetni is engem. Lanyokkal akikkel mostanaban egyutt vagyk mar a szivemet sem dobogtatjak meg,sot meg akad hogy felizgatni is nehez. Ezert kb 3 hete mar nem is voltam bulizni,nem erdekelnek az emberek. Nem erzem azt hogy egy idegen ember vmi erdekeset,szepet tudna nekem mutatni. Jo ideje nem sg-zek mar,neha-neha meg bepillantok de mar allok is tovabb.Ha most jol emlekszem 2001-ben regiztem be akkor tok jo volt,bar nem akarom azt mondani hogy azert mert ujdonsag volt,hanem kulonfele emberekkel tudtam felvenni a kapcsolatot hol volt meg akkor wiw meg msn max icq. Hol vannak azok az idok amikor a kozepsulibol hazamentem otthon ettem utanna tv,meg haverokhoz atmenes,kicsi tanulas.
Bar ez a harom temakor elegge elter egymastol remelem lesz aki megerti
Nézdd meg a Fight Club c. filmet. Szerintem kapnál egy kis ihletet.
és a lányok pl tudják h "nem dobogtatják a szíved" ? komolyan kérdezem...
Én szerintem ezt úgy hívják, hogy elõrehaladott depresszió...amikor már az sem foglal le/vidít fel amit álltalában csinálni szoktál, akkor az a depi tipikus tünete.
Amúgy rengeteg lehetõség áll elõtted. - Lehetsz emo, járkálhatsz fekete cuccokban, vasalt hajjal, répagatyában, szerezhetsz csomó tizenéves emo havert. - Drogozhatsz, és néger lehetsz. - Felpattinthatod az ereidet. - Vagy elmész egy pszichológushoz, és megkéred, hogy segítsen neked.
bizony az ilyen gondolkozás depresszió, és nem sajna ez nem az emós vagyok trendy vagyok depresszió, hanem a valós :) mennyé orvoshoz, az majd megmondja, hogy mit csinalj, hogy ujra dugjá, bulizzá, meg mittomén micsinajjja :)
valszeg komolyabb vagy a korodnál és most tudatosul benned lassan, h gyerek módon gyerekes dolgokat csináltál, sõt, úgy is gondolkodtál, mint egy gyerek. most, hogy kezdesz kilépni ebbõl a korszakból, érthetõ, hogy kicsit zavarodottnak tûnsz. az is lehet, hogy kicsit parázol, mi lesz ezután - még ha nem is tudatosan. itt az idõ elgondolkodnod azon, milyen is lenne, ha kicsit kézbevennéd a sorsod: írj egy szép listát, mivel szeretsz foglalkozni, mihez értesz és mibõl lehet megélni - aztán csináld, amit tudsz! ha 30 éves korodra benne leszel a 100 leggazdagabb magyarban, már megérte - és addig sem unatkozol...
Vagy nem vagy depressziós egy kicsit? Én annyi mindent csinálnék, hogy 4 élet is kevés lenne hozzá. 25 vagyok, tudok komoly is lenni, de azért nagyon sokszor nem tûnök annyinak. Mondjuk ez a mostani generációra sokszor igaz mások vagynuk, mint az elõttünk járók, de a világ is nagyot fordult azóta.
Az utóbbi idõben én is voltam így sokszor, igaz az én esetemben ennek megvan az egyértelmû oka...
Igazából 2 részre osztható, amit észrevettem. Az egyik az, hogy bizonyos információk megszerzésének érdekében olyan dolgokra vagyok képes, amire régen nem, simán belemegyek sok értelmetlennek tûnõ, vagy veszélyes dologba, nagyon könnyen feláldozok sok mindent, ha tudom, hogy az majd a hasznomra lehet, ha eljön az idõ.
A másik része a dolgoknak meg az, hogy valahogy kevésbé féltem magam, régen egy csomó dolog miatt aggódtam, most meg nem érdekel mi lesz. Meg valahogy sokkal nehezebben leszek dühös, de ha az leszek, akkor viszont eléggé elszáll az agyam, és nem sokat gondolkodok. De ugyanúgy boldog sem vagyok igazán, bár nevetni azt továbbra is sokat tudok a dolgokon. Mondjuk ehhez a boldogság dologhoz az is hozzá tartozik, hogy sok más dolog sem valami jól alakult az életemben az utóbbi idõben, tehát valószínûleg egyébként sem lennék annyira boldog.
De mondom, ennek megvan az oka, mint mondtam, "ha eljön az idõ", tehát várok valamire, már egy jó ideje, meg egy lehetetlenül bonyolult helyzet áll az egész mögött.
Mondjuk ez a nem érdekel dolog annyira nem mondható el rám, inkább az van, hogy érdekel, de nincs már türelmem vagy erõm hozzá.
Az ember idõvel rájön, hogy mindaz amiért mások aktívan lelkesednek (sõt, ha elég hülye, akkor õ is lelkesedett valaha értük) egy nagy adag lótúrót sem érnek és földi hívságok csupán, értelmetlen, agyatlan pótcselekvések. 1x fel kell nõni a felnõttkorból is, sokaknak haláluk napjáig sem jön ez össze...
Összefoglalom: (...)
Az élet nem csak az élmények keresésérõl szól. Tûzz ki célokat, amiketárt meg kell dolgozni, amiket öröm lesz elérni. Sportolj ;)
én is 23 leszek, de én már kb fél éve nem voltam bulizni, nagyjából 3 barátom van akivel tudok is dumálni valamirõl és engem sem érdekel már a net úgy mint az elején. de ez engem azért nem zavar, mert igazából ott a munka, az edzés, a tanulás, amik olyan dolgok h ha van kedvem ha nincs, meg kell csinálni és kb el is fáradok bennük. de ha van is szabadidõm, hétvégén inkább kimegyek az erdõbe sétálni egyet, vagy a vízpartra, pedig régen szerettem lemenni bulizni. nemtom, lehet h öregszünk :)
Én csatlakozok Dodo55-höz. Kb. ugyanolyan nagy szarban lehetek mint õ. Már sokéves és bonyolult. Nem érzem hogy boldog lennék, de valahogy teljesen összeroppanni sem tudok. Nyugodt vagyok, néha annyira nyugodt hogy az már másokat idegesít. Nem zargatom magam, mert tudom hogy a dolgok még rosszabbak is lehetnek, de a jelenleginél most nincs rosszabb. Ritkán húznak fel szintén, de akkor robbanok, szinte kifordulok magamból. Az hogy én bulizni már több éve nem voltam, mert nincs olyan ember akivel szívesen elmennék, mert a legtöbb embernek az a célja hogyberúgjanak, és nem a szórakozás. Találj valami hobbit vagy sportolj. Én még nem próbáltam :D De azt mondják kikapcsol, és boldogít.
Ezt pár éve én is leírhattam volna. Sokan ezt depresziónak neveznék, de ez marhaság: gondolj bele, depreszió nem is létezett addig, amíg valamelyik gyógyszergyár fel nem találta az antidepresszáns gyógyszert... Ez csak a korral járó rossz közérzet, ahogy egyre beljebb vagy a világban, egyre többet látsz annak aljasságából, és ezek elnyomják az élet értelmét, szépségét. Pedig az élet szép, egyszeri és megismételhetetlen.
"Fordítsd arcodat a Nap felé, és az árnyékok mögéd kerülnek"
Fúúú, de sajnállak komolyan. Milyen kegyetlen az életed -.-
Menj el dolgozni baszod...letolsz 8-9-10 órát/nap, örülni fogsz annak is, hogy bejösz az SG-re, alig várod majd a hétévégét és minden percet kincsként fogsz kezelni amikor azt csinálod amit szeretsz. Ennyi. A te bajod a túl sok szabadidõ.
Jung szerint ez 40 és 50 éves kor között történik meg, ha ez nem megy végbe, akkor az illetõ visszaesik egy elõzõ szintre (pontosabban nem lép túl rajta), ahol megismétli az egész addigi életét.
Huszonévesen szerintem az ember feladata az egzisztenciálisan önállóvá válás, ami mostanában egyre eltolódik felfelé. Ez könnyebben megy, ha az ember elõzõleg már talált valami olyan elfoglaltságot, ami erõt ad neki, amiben tehetséges, aminek teljes egészében képes átadni magát, ez pótolhatja a kiesõ élvezeteket.
Egy barátom szerint egy ember négy féle dolgot tehet, hogy jól érezze magát, és ez még nem a boldogság:
1, Közzösséget teremt maga köré, lehet ez egy, vagy több fõ, akik megértik, figyelnek rá. 2, Egyedül van, és elmélyülten, szenvedélyesen foglalkozik valamivel, lehet ez zene, írás, sport, bármi, ami alkotás. 3, Drogokat használ. 4, Megvilágosodik.
Ezek nem kizárólagosak, általában keverednek. A hármas pont gyorsan visszaüt, a negyedik pedig általában nem elérhetõ, amég az ember ki nem teljesedik a világi lehetõségeiben, és rá nem jön, hogy mindez hasztalan volt. Ez a lépés szerintem nem átugorható, ha csak az ember nem valami szerzetesrendbe születik bele, ahol megkapja ugyanazokat a rituálékat, amiket a nyugati civilizációban egészen más dolgok jelképeznek.
Ez még nem depresszió. Akkor lesz depresszió, ha ezzel a problémával nem képes valaki megbirkózni, mert nincs hozzá eszköze, vagy nem ismeri fel õket. Szerintem mindig mindenhol voltak lelki problémák kultúránként eltérõ gyógymóddal. Sokan mesélték, hogy akkor voltak pánikbetegek, amikor még egyáltalán nem volt ismeretes sem a diagnózisa, sem a terápiás módszere. Pedig nem túl kellemes dolog.
igen. Régebben a pánikbetegekre ráfogták, hogy megszállta a rossz szellem, vagy az ördög, és jött a sámán, vagy pap, aki kiûzte belõle. Csodák csodája, emberünk meggyógyult - miért is? Nem azért, mert körbeugrálta egy õsember, vagy vizet locsoltak rá, hanem azért, mert hitt benne :)
A barátodnak eléggé igaza van ebben a 4 dologban (szvsz).
Számomra a legfontosabb az 1. pont (a keménydrogokat és a megvilágosodást még nem próbáltam :] ). Ha van egy jó társaság akkor jól érzi magát az ember. Programokat szerveztek, nem unatkoztok. Elõfordul, hogy egy ilyen társaság kezd szétesni, mert mondjuk a tagja "felnõnek" és másfele sodorja õket az élet vagy csak egyszerûen nincs idejük. Ez általában pont a 20-23 éves korban jön el szerintem (én 23 vagyok és ezt tapasztalom). Ilyenkor jó ha az embernek van valakije. Én például ha van barátnõm és jól érzem magam vele (nem, nem szerelemrõl beszélek elég ha csak jól elvagytok) akkor boldog vagyok és elégedett az életemmel. Ha nincs éppen akkor meg elégg üresnek érzem az életet :S
Igenhát nagyszerû önkritika, amikor egy termék fikázza az összes terméket, így önmagát is. -.- Ha veszel egy mozijegyet, akkor a szolgáltatások rabja vagy...! Megugye még jó eséllyel zabálsz popcornt és/vagy iszol colát. :O Szörnyû. Szerintem inkább a Visitor Q címû film alapján próbáljunk élni... -.-
Mindenestre ez olyan, mintha azt állítanánk, hogy a gatyánk nélkül már nem is vagyunk emberek. Hát kéremszépen! A gatyától leszünk azok, avagy miarák?!!?!?
Rosszul fogalmaztam kicsit. Szóval elvagyok úgy is és jól is tudom érezni magam. De NÉHA üresnek érzem úgy az életem. Nem vagyok olyankor teljesen elégedett vele.
nem vagy ezzel egyedül, ezt szerintem valamilyen szinten mindenki átéli ilyen korban (én is).
ahogy többen írták már: keress új hobbit, foglalkozz mással. nem is hinnéd, mennyit változtat a hangulatodon. utazz, kirándulj.
azt, hogy meguntad a netet, azt nem értem. mit lehet azon megunni? én naponta nézek e-mailt, torrentet, fórumot, stb.......ha úgy gondolod, hogy nem lógsz egész nap rajta, annak csak örülhetsz.
Mindegy, hogy mit csinálsz, csak hülyeséget ne (pl: öngyilkosság) keressvalami újat. KEressegy nõt akivel tudsz beszélgetni, sétálgatni
Vegyél egy motort azzal elég sok adrenalint tudsz kicsikarni a szervezetedbõl. És ha megunnád az utcát mehetsz pályára elkezdhetsz Stuntolni és ha belejössz járhatsz bemutatókra és akár pénzt is kereshetsz vele.
Keresd fel a szerencsétlen Tertovan topikját a Saját-ban, régóta vágyik egy társra, végre és együtt mondogathatjátok, hogy " :((( semmihez nincs kedvem" :))))
Amúgy én azzal értek egyet, hogy túl sok a szabadidõd. Melózz, sportolj, keress hobbit a szabadidõd eltöltésére.
ettõl lehet, hogy még sokkal rosszabbul lenne. Elég nehéz kint normális társaságot összehozni, ha kimehetne tanulni az lenne az igazi aduász. Kolesz, haverok ,buli, fanta...
kurva jo h a csávó már rég eret vágott ti megit koptatjátok az ujjatok
Egybkt sztem a megoldás: mindenkinek vannak kényelmi zónái, amiben mindennap benne él. Ezek a megszokott dolgokat jelentik, amik adják a biztonságérzetet, és a komfortérzetet legfõképpen. Nos,hogy túllépjünk ezen a "mindentunok" dolgon, egyszerûen ki kell lépni ezekbõl a kényelmi zónákból, új dolgokat kiprobálni, bármit ami eszünkbe jut (agyvihar módszer: fogj egy tollat, egy papírt, felírod fentre címként, hogy "A legbolondabb dolog amit kiprobálok", vagy vmi ilyesmi, és leírsz MINDENT, ami eszedbe jut, azt is amit már leírtál egyszer, vagy amit akora baromságnak hiszel, hogy komolyan meg akarod fontolni, hogy leírd-e.). Szóval vhogy így kéne sztem. Legyél nyitott a világra, találj ki új dolgokat, amik színesítik az életed. Nem egy új falszínre gondolok, vagy ilyesmire, hanem próbálj ki egzotikus kajákat, új stílust, új zenét, egysezrûen bármit ami esezbde jut. Sok sikert.
Jónak tartom ezt a Topikot, mert nekem is ismerõs ez a helyzet éltem már át olyat.
Ez nagy igazság :"asszem pont az a baj nálad, hogy még semmit nem láttál a világból, ha tudnád mekkora mocsok az egész, örülnél annak az 'unalmas' életednek" Szerintem sokat kell tenni mindenért ahhoz, hogy az ember jól érezze magát,bármirõl is legyen szó. Gondolkozz el mitõl lennél boldog, mik azok a dolgok amik boldoggá tesznek téged. Korábban miket szerettél csinálni, amitõl boldog voltál? Vagy foglalkozz olyannal amit még nem csináltál és akkor lesznek olyan ami nem unalmas. De abban egyetértek veled, hogy ha az ember nem jár társaságba, akkor elõbb utóbb depis lesz.
Hát ez a dolog, ami miatt van az egész kicsit több, mint 1 éve van az én esetemben. De igazából akkor kezdett szar lenni, amikor rájöttem, hogy mégsem olyan esélytelen ebbõl jól kijönni(történt 1-2 nagyon meglepõ dolog), viszont alig volt már idõm bármit is tenni, elõtte meg hónapokig nem is próbáltam semmit, annyira lehetetlennek gondoltam.
Meg a szar az egészben, hogy pont a legjobb barátom az, akivel emiatt nagyon szembe kerülhetek(errõl kizárólag a véletlen tehet), ha megtudja, szóval még mindig hatalmas a kockázat, és a lehetõségeim is nagyon korlátozottak egy ideje. És sajnos úgy néz ki, hogy ha újra eljön majd az idõ, akkor is megint nagyon kevés idõm lesz.
És az a durva, hogy egy egyszerû(igaz nagyon fontos) dologról van szó, de mégis annyi dolog bonyolítja, hogy lassan nehéz elhinni, hogy ez mind véletlen történt így. És az az igazság, hogy van akirõl el tudom képzelni, hogy szándékosan rendezett így 1-2 dolgot.
így vagyok ezzel én is. jány nélkül jönnek a megtört gondolatok -.- szeretet és szerelem az ellenszer mindenre. na meg a kemény munka. Csak azt ugye nehéz elkezdeni
well, kösd le magad melóval, sporttal, tanulással, találj egy barátnõt és nem lesz idõd agyalni ilyeneken. Nekem 2 munkahelyem van, hetente min. 2 alkalommal hajnalig nyomom, szóval lekötöm magam eléggé :)
Ja, ez mellett fõsulira járok (igaz levelezõre, de tanulok, van célom)
hétvégénte 1-2 alkalommal squash v. kondi, aztán barátnõ +haverok.