Sziasztok, bocsi hogy magara hagytam a topicot de most ugy probalom kezelni a dolgot mintha nem is lenne.Koszonom mindenkinek az epito jellegu hozzaszolasokat. Tanulok,dolgozok, nem vagyok se emos se buzi. Mostanaban kezdett visszaterni az eletkedvem de idorol idore vmiert sajat magam emlekeztetem ra hogy nekem igenis rosszul kellene erezni magam
érdekes, én gondolkodtam azon gimis koromban hogy megunom e valaha például a Quake3A -t amit pl akkor épp nyomtam (mármint a menetét, a reflexigénylõ jó kis célzós FPS játék jelleget, az idõvel együtt "egyre romló" grafikától eltekintve), csak azért, mert felnõtt leszek majd. Most 6-od éves egyetemistaként úgy vagyok hogy még simán jöhet(-ne, csak nincs idõm vagy másra fordítom (azzal együtt, hogy ha lenne netem itt az albiban ahol egyetemen vagyok akkor azért már biztos nyomtam volna nosztalgiázásként pár pörgõs menetet)) :) Volt/van benne turret fight is, (amikor le lehet rakni forgólövegeket és csalikaraktereket a pályára csapatszín szerint a másik csapat ellen) ahol nagyon trükkös helyzetek fordultak elõ és jó emlékeket is idéz. Szóval lehet hogy csak azért is mert nem lesz majd mondjuk idõm játszani vele, de szvsz jobban bele tudok majd rázódni ezekbe felnõttként, mint a mostani felnõttek abba amit pl õk csináltak gyerekkorukban (azzal együtt, hogy ugye egyre kevesebbet fogok nyilván a múltbéli játékokkal foglalkozni az idõ elõrehaladtával)
Ezt úgy hívják: öregedés. Vagy pontosabb lenne az idõsödés, csak az meg hülyén hangzik:) A bulik egyre kevésbé érdekelnek majd, végül egyáltalán nem is fogsz járni.A fórumozás, bratyizás, csetelés is elmarad majd.A kor elõrehaladtával más dolgok lesznek fontosak.Ennyi
Értelek. De nincs igazad. Nem tudsz semmit, semmirõl. Ha tudnál valamit bármirõl is, tudnád, mennyire kevés ez a tudás. Minél többet tudsz - annál kevesebb.
A másik problémád adódhat abból, hogy már mindenki párkapcsolatban él körülötted, akivel jó volt egy társaságban lenni, a többivel meg nem érdemes. És ugye a párkapcsolatban élõk meg azt hiszik: innentõl mindent csak együtt kell, mások nélkül. Aztán nem értik, miért utálnak egymásra nézni is egy idõ után.
Azt gondolom, érdemes lenne valamiben elmélyedned kicsit. A felületek soha nem hozzák a kívánt eredményt.
"mindent elolvasta roluk" nem egyenlõ a kipróbálással ergo nem tudsz midnent róluk "Lanyokkal akikkel mostanaban egyutt vagyk..." másság? para. azok az idõk elmultak... , felnõttél?
a depresszió nem rossz olyankor nem kell semmit se csinálni
óvatos ember lehetsz de ez a jó igazából...megfontoltságot érzek benned. Dönts ahogy jónak látod, drukkolok legalább neked jöjjön össze a változtatás...
Ha már ott fogok tartani, hogy semmi sem fog úgy alakulni, ahogy szeretném, akkor még mindig ott lesz az a lehetõség, hogy durván közbeavatkozzak a dolgoknak, köszönhetõen, hogy szinte senki nem sejt semmit, én viszont elég sokat tudok.
De ha megteszem, akkor már nem lesz visszaút, a következmények elkerülhetetlenek lesznek. Amit még nem tudok, hogy ezek a következmények vajon jók, vagy rosszak lesznek.
De ha jók lesznek, akkor végsõ megoldásként így is kijöhetek a dologból jól. Aztán utána meg már nem fog érdekelni semmi, ha ez sikerül, akkor egy jó ideig nem fog zavarni sok minden.
Most csak az a probléma, hogy hiába tudok sokat, ha még mindig nem eleget ahhoz, hogy bármi is kiszámítható legyen. Ahhoz meg túl sok forog kockán, hogy vakon nekiálljak elõre rohanni. Úgyhogy egyelõre most csak abban bízhatok, hogy jókor leszek jó helyen, az események majd a hasznomra lesznek, közben meg megtudok egyre többet ahhoz, hogy esetleg nyíltan közbeszólhassak majd a dolgoknak.
Nekem péládul szoktak lenni olyan furcsa napjaim, nem is tudom miért amikor egyszerûen szinte semmi hangulatom, tényleg érzés nélkül, teljes lelki üresség környékez meg ami borzasztóan nyomasztó tud lenni.Nem találom a helyem.Nem is olyan, minta valamiért aggódnék vagy valami nagy feladat elõtt állok és besokallok a sok összegyûlt dologtól, mert az ilyen kihívások még felvillanyozzák az embert.De ez olyan semmilyen érzés.Aztán egy-két nap és elmúlik szerencsére. Csak olyan furcsa, hogy egyik napról a másikra mekkora kedélyállapotváltozás következik teljesen ismeretlen okból.Ez olyan, hogy az egyik este nagyon jól érzem magam, reggel felébredek és kivagyok.Na persze nem a másnaposság miatt. :D
Kevés a sikerélmény az életedben. Valamit muszáj lesz okozni, mert elõbb-utóbb a legnagyobb kitartás is elfogy sikerek nélkül, ez egyenes út a beforduláshoz és a kirekesztõdésedhez.
Hát nem tudom. Lehet az én helyzetemben más már öngyilkos lett volna. Én meg itt vagyok, és azon kívül, hogy már nem bírok bizonyos dolgokat magamban tartani, élem tovább az életem, ahogy eddig, de még mellette próbálom is úgy rendezni a dolgokat, hogy a körülmények a lehetõ legoptimálisabbak legyenek, ha eljön az idõ. Szóval lehet ha a hivatalos formájában nem is létezik a depresszió, de különböznek az emberek abban, hogy mit képesek elviselni.
Amúgy mint mondtam nincs semmiféle hatalmas megoldhatatlan probléma, de az életem szinte minden területén lettek kisebb-nagyobb problémák, és akkor még ott van valami, amit már nem tudom minek nevezzek, de annyira bonyolult, hogy amíg nem tudok mindent, amit kell, addig teljesen kiszámíthatatlan hogy sülne el ha tennék valamit.
Ma pl megtudtam valami olyat, hogy csak néztem percekig a semmibe. És nagyon is fontos dolog volt, valószínûleg csúnya vége lett volna majd a dolognak, ha ezt most nem tudom meg idõben.
Én pl. nagyon nehezen tudom megemészteni, hogy amég a szorongásos betegségekre van mûködõ pszichoterápia, addig egy skizofrént gyógyszerekkel lehet olyan szintre lebutítani, hogy emberibb életet tudjon élni. Hiába mondaná neki valaki, hogy nincsenek hangok, nincs semmiféle sárkány, a psziché sokkal erõsebb, õ teremti azt, amit valóságnak hívunk.
Hogyne, és nem létezik tudathasadás, paranoia, se Alzheimer-kór, csak a sok vén trottyos lusta gondolkodni, és inkább azt mondják elfelejtenek dolgokat.
Néha nekem is elegem van ezekbõl, ki kell kapcsolnom kicsit, hogy élvezni tudjam. Évente max 4-5 buliba jártam el eddig. Meg kell tanulni élvezni. HA te is akarod :D
Én is hasonlókat élek át 18-19 évesen. Ha lekötöd magad melóval, tanulással, hobbival, az sokat segít. Tudom, elõbb utóbb, megunod azt is, de ne hagyd ott! Egy ideig ne! És közben keress új dolgokat. Elkezdtem motorozni, elkezdtem rajzolni. Ha nem is folyamatosan csinálod, de legyen ott és ha kedved támad valamihez, hozzákezdesz... És télleg a sok szabadidõ is közrejátszik ebben. Na most leírtam azt, amit az elõzõkben leírtak :) Bár nekem egy másik lelki probléma is közrejátszott, hogy ide jutottam, aztán az ezotéria, ami persze mindig ki is rángat innen. Soha ne add fel :)
én pl sosem voltam bulizni rendesen akkor erre mit mondasz! mert én rühellem az éjszakai életet jó, vagyis normális életem van nem kellenek az idegen emberek ilyen szempontból...utálom a zajt meg minden ilyesmit ami tánc meg zene
látom ez vadonatúj topik! és látom ezt is nekem nyitották:P:P üdv érzéketlen elvtársaim:)
Életembe szinte alig sírtam ami érzelmi dolog...! pl Édesapám, Nagynéném, Nagyapám halálánál ami az elmúlt 5 évben történt egyáltalán nem tudtam sírni:S elég fura dolog! ez már azt jelentheti h nekem nagyon mélyen vannak bennem az érzelmeim...
well, kösd le magad melóval, sporttal, tanulással, találj egy barátnõt és nem lesz idõd agyalni ilyeneken. Nekem 2 munkahelyem van, hetente min. 2 alkalommal hajnalig nyomom, szóval lekötöm magam eléggé :)
Ja, ez mellett fõsulira járok (igaz levelezõre, de tanulok, van célom)
hétvégénte 1-2 alkalommal squash v. kondi, aztán barátnõ +haverok.
így vagyok ezzel én is. jány nélkül jönnek a megtört gondolatok -.- szeretet és szerelem az ellenszer mindenre. na meg a kemény munka. Csak azt ugye nehéz elkezdeni
Hát ez a dolog, ami miatt van az egész kicsit több, mint 1 éve van az én esetemben. De igazából akkor kezdett szar lenni, amikor rájöttem, hogy mégsem olyan esélytelen ebbõl jól kijönni(történt 1-2 nagyon meglepõ dolog), viszont alig volt már idõm bármit is tenni, elõtte meg hónapokig nem is próbáltam semmit, annyira lehetetlennek gondoltam.
Meg a szar az egészben, hogy pont a legjobb barátom az, akivel emiatt nagyon szembe kerülhetek(errõl kizárólag a véletlen tehet), ha megtudja, szóval még mindig hatalmas a kockázat, és a lehetõségeim is nagyon korlátozottak egy ideje. És sajnos úgy néz ki, hogy ha újra eljön majd az idõ, akkor is megint nagyon kevés idõm lesz.
És az a durva, hogy egy egyszerû(igaz nagyon fontos) dologról van szó, de mégis annyi dolog bonyolítja, hogy lassan nehéz elhinni, hogy ez mind véletlen történt így. És az az igazság, hogy van akirõl el tudom képzelni, hogy szándékosan rendezett így 1-2 dolgot.
Jónak tartom ezt a Topikot, mert nekem is ismerõs ez a helyzet éltem már át olyat.
Ez nagy igazság :"asszem pont az a baj nálad, hogy még semmit nem láttál a világból, ha tudnád mekkora mocsok az egész, örülnél annak az 'unalmas' életednek" Szerintem sokat kell tenni mindenért ahhoz, hogy az ember jól érezze magát,bármirõl is legyen szó. Gondolkozz el mitõl lennél boldog, mik azok a dolgok amik boldoggá tesznek téged. Korábban miket szerettél csinálni, amitõl boldog voltál? Vagy foglalkozz olyannal amit még nem csináltál és akkor lesznek olyan ami nem unalmas. De abban egyetértek veled, hogy ha az ember nem jár társaságba, akkor elõbb utóbb depis lesz.
Egybkt sztem a megoldás: mindenkinek vannak kényelmi zónái, amiben mindennap benne él. Ezek a megszokott dolgokat jelentik, amik adják a biztonságérzetet, és a komfortérzetet legfõképpen. Nos,hogy túllépjünk ezen a "mindentunok" dolgon, egyszerûen ki kell lépni ezekbõl a kényelmi zónákból, új dolgokat kiprobálni, bármit ami eszünkbe jut (agyvihar módszer: fogj egy tollat, egy papírt, felírod fentre címként, hogy "A legbolondabb dolog amit kiprobálok", vagy vmi ilyesmi, és leírsz MINDENT, ami eszedbe jut, azt is amit már leírtál egyszer, vagy amit akora baromságnak hiszel, hogy komolyan meg akarod fontolni, hogy leírd-e.). Szóval vhogy így kéne sztem. Legyél nyitott a világra, találj ki új dolgokat, amik színesítik az életed. Nem egy új falszínre gondolok, vagy ilyesmire, hanem próbálj ki egzotikus kajákat, új stílust, új zenét, egysezrûen bármit ami esezbde jut. Sok sikert.
kurva jo h a csávó már rég eret vágott ti megit koptatjátok az ujjatok
ettõl lehet, hogy még sokkal rosszabbul lenne. Elég nehéz kint normális társaságot összehozni, ha kimehetne tanulni az lenne az igazi aduász. Kolesz, haverok ,buli, fanta...
Keresd fel a szerencsétlen Tertovan topikját a Saját-ban, régóta vágyik egy társra, végre és együtt mondogathatjátok, hogy " :((( semmihez nincs kedvem" :))))
Amúgy én azzal értek egyet, hogy túl sok a szabadidõd. Melózz, sportolj, keress hobbit a szabadidõd eltöltésére.
Vegyél egy motort azzal elég sok adrenalint tudsz kicsikarni a szervezetedbõl. És ha megunnád az utcát mehetsz pályára elkezdhetsz Stuntolni és ha belejössz járhatsz bemutatókra és akár pénzt is kereshetsz vele.
Mindegy, hogy mit csinálsz, csak hülyeséget ne (pl: öngyilkosság) keressvalami újat. KEressegy nõt akivel tudsz beszélgetni, sétálgatni
nem vagy ezzel egyedül, ezt szerintem valamilyen szinten mindenki átéli ilyen korban (én is).
ahogy többen írták már: keress új hobbit, foglalkozz mással. nem is hinnéd, mennyit változtat a hangulatodon. utazz, kirándulj.
azt, hogy meguntad a netet, azt nem értem. mit lehet azon megunni? én naponta nézek e-mailt, torrentet, fórumot, stb.......ha úgy gondolod, hogy nem lógsz egész nap rajta, annak csak örülhetsz.
Rosszul fogalmaztam kicsit. Szóval elvagyok úgy is és jól is tudom érezni magam. De NÉHA üresnek érzem úgy az életem. Nem vagyok olyankor teljesen elégedett vele.
Mindenestre ez olyan, mintha azt állítanánk, hogy a gatyánk nélkül már nem is vagyunk emberek. Hát kéremszépen! A gatyától leszünk azok, avagy miarák?!!?!?
Igenhát nagyszerû önkritika, amikor egy termék fikázza az összes terméket, így önmagát is. -.- Ha veszel egy mozijegyet, akkor a szolgáltatások rabja vagy...! Megugye még jó eséllyel zabálsz popcornt és/vagy iszol colát. :O Szörnyû. Szerintem inkább a Visitor Q címû film alapján próbáljunk élni... -.-
A barátodnak eléggé igaza van ebben a 4 dologban (szvsz).
Számomra a legfontosabb az 1. pont (a keménydrogokat és a megvilágosodást még nem próbáltam :] ). Ha van egy jó társaság akkor jól érzi magát az ember. Programokat szerveztek, nem unatkoztok. Elõfordul, hogy egy ilyen társaság kezd szétesni, mert mondjuk a tagja "felnõnek" és másfele sodorja õket az élet vagy csak egyszerûen nincs idejük. Ez általában pont a 20-23 éves korban jön el szerintem (én 23 vagyok és ezt tapasztalom). Ilyenkor jó ha az embernek van valakije. Én például ha van barátnõm és jól érzem magam vele (nem, nem szerelemrõl beszélek elég ha csak jól elvagytok) akkor boldog vagyok és elégedett az életemmel. Ha nincs éppen akkor meg elégg üresnek érzem az életet :S