Ez már szeptemberben meg fog jelenni? Az tök jó lenne.
Megjelent egy újjabb információ a játékból. Állatian néz ki.
Szeptember 26.-án jelenik meg.
Már kint van a Cd Galaxisneten a játék, nagyon jó lesz.
Elkelne ide egy orvos ... gyorsan ... xD
Aztán miért kéne orvos?
Na senkit nem érdekel a játék?
Nagyon jó játék, és nagy a gépigénye is, bár elég kevésre értékelték, nem tudom hogy ti hogy vagytok ezzel? Szerintetek is harmatos folytatás lett?
De milyen játék ez? Az égvilágon semmi infót nem adtál róla
Az angyal tudta, hogy feladata van. Szent pallosát megemelve magában elszámolt négyig, majd lekaszabolta a környéken leledzõ gonoszokat. Áh, gondolta magában, még kettõ, végre szintet lépek, és akkor talán a gazdi sem nyúz ma éjjel már tovább. Hát igen, a Sacred karaktereinek motivációja mindig is humoros volt - nem fogsz azonban röhögni akkor, ha hatalmas rajongója vagy a �térdig a belekben� stílusú hack 'n' slash játékoknak, hiszen kiderült: legkorábban 2008. elsõ negyedévében � január, február, március... - találkozhatunk az inkvizítorral, a gonosz szeráffal, vagy éppenséggel az ezekhez képest teljesen humánus orvul hátba döfködõ sorozatgyilkossal. No nem, nem ezeket kell leütnünk, ezekkel leszünk majd � azonban, hogy elkerüljék az overlordi zsenialitást, még alávalóbb gonoszokat rángatnak elénk � ha minden igaz, én is szerepelek majd egy fõellenség képében, mint az óriási, morcos tollas-karmos-csõrös vérbagoly. Sasát is csak a korhatár megjelölés miatt hagyták ki... Szóval ne feledjétek: Sacred 2: Fallen Angel legkorábban jövõ év elején. Újabb videoteszt-áldozatunk ezúttal a Sacred 2 lett, az akció-RPG-k mûfaját koptató program kapott hideget, meleget egyaránt... Idehaza magyar nyelven hozták forgalomba a játékot, ami nagyon dicséretes, az más kérdés, hogy maga a program magát sem veszi túl komolyan. A fantasy és a sci-fi stílusjegyek összekeverése érdekes próbálkozás, maga a játékmenet, fõleg a mágia-rendszer rendkívül dicséretes, de sajnos más téren viszont komoly problémák akadnak. Mindez kiderül a közel 10 perces videotesztbõl, melybe még az easter egg Blind Guardian jutalom-koncertet is sikerült becsempészni, melynek felvételén mi is ott voltunk a Hajógyári-szigeten, a 3D Brigade motion capture stúdiójában. Errõl az eseményrõl úgyszintén készült egy videoösszeállítás, bemutatva a kulisszatitkokat. A Sacred elsõ része annak idején itthon kisebb õrületté fajult: szinte megdöbbentõ rajongási hullám vette körbe, annál is inkább, ha belegondolunk, hogy egy kissé bugos termék volt a drága. De hát a digitális szerelem már csak ilyen... ...elég egy hangulatos program, és az ember hajlamos elnézni a hibákat, az esetleges kiegyensúlyozatlanságokat, és csak a kedvencére koncentrálni. Láttunk már ilyet sok esetben � személyes kedvencem, a Gothic sorozat is hasonló cipõben jár �, azonban a tény az tény marad: hangulatos játékból olyan kevés van, hogy az ember akaratlanul is megszereti a próbálkozókat. A Sacred folytatása azonban elsõ ránézésre mellõz minden malõrt, amit az elsõ részben elkövettek: vérporfi 3D grafika, remek animációk, nagyon kellemesen tálalt, folyamatosan adagolt PR-tevékenység övezi a terméket, ami nem is csoda, a rajongókat ugyanis � mert most már vannak � ki kell elégíteni; bármi áron. Megjelent egy kis videócsomag a programból, amelyben az egyik hõst nézhetjük meg magunknak egy útvesztõben, a szabadban, valamint véres hentelés közben, belassítva. Én azt mondom, lenyûgözõ a látvány, most már csak a játékon kell sokat melózni. Sacred 2: PhysX Effekt Turbó
Sogun, 18:06 - PC - : - ADATLAP - (28 komment)
(HW Insider) Márciusban érkezik a hardvergyorsított Sacred 2 NVIDIA® PhysX™ patch. Természetesen ATI kártyákon nem mûködik a rengeteg beépítésre kerülõ új funkció, de nézzük csak, miért ne nagyon szomorkodjanak az ATI tulajok:
A PCGamesHardware videóban Igor Stanek, Nvidia Product PR menedzser töri az angolt. Igor bemutatja, hogy leginkább a varázslatok használják ki a Physx-et. Az elkasztolásra kerülõ jégvarázs ezer pici szilánkra robban. Tovaterjedõ lángfal-varázs követi a fahíd alakját. Magas sziklafalon néha kisebb kövek pattognak le, kóbor falevelek kíséretében. Hõsünk fegyverein is PhysX-es láng lobog. A széllökés-effekttel nagymennyiségû falevelet magához vonzó és örvényeltetõ fényoszlop viszi el a pálmát. Hiányzik azonban a prezentációból a wow-faktor. Talán az ellenfelekbõl kicsapó vérzivatar fizikai motorral megsegített változatával és a Baldur's Gate-ben látott csillió pörgõ húsdarabkára robbantással értek volna el állkoppantó hatást a Sacred 2 fejlesztõi. Azonban egyikhez még csak hasonló se került be a Sacred 2 PhysX patchjébe, így az ATI tulajok nem sokat vesztenek.
Hé, Te ott! Igen Te, Te retkes talpú parasztgyerek ott a disztingváltan mocskos tehén mellett! Volna kedved megmenteni a világot? Hogyhogy melyiket!? Hát ezt; ugyan kicsi, büdös, és távolról sem eredeti, de azért csak a mienk. Mi az, hogy te ehhez nem értesz? Nem is kell. Évtizedek óta minden tápos parasztgyerek beletanult már a világmegmentésbe. Muszáj volt. Te meg még kapsz némi metált is aláfestõ zenének.
Amennyiben a felvázolt nyitás nagyobbik része valamilyen rejtélyes oknál fogva rendkívül ismerõsnek tûnne a kedves Olvasó számára, kérem ne ijedjen meg: Önnek csupán eszébe jutott az elmúlt húsz év cRPG termésének mintegy kilencven százaléka. Amelyekben érdekes módon mindig jött egy übergonosz, ki el kívánta tiporni a világot és a királylányok erényét, de ebbéli tevékenységükben megakadályozta õket egy jólfésült parasztfiú. Azaz mi. Természetesen a legtöbb cRPG, illetve hack’n’slash megpróbál valamiféle épkézláb háttér-, és kerettörténetet kitalálni ahhoz, hogy miért van szükség tápos parasztgyermekekre a közjó érdekében, meg úgy egyáltalán miféle gonosz is támadta meg a világot. A Sacred 2: Fallen Angel azonban nem ennyire szofisztikált játék: gonosz van. Meg metál. És ki kell nyírni. Mármint a gonoszt. Pont.
Imígyen veszi kezdetét tehát a 2004-es év egyik nagy meglepetésjátékának folytatása, amelyben bõségesen hullik mind a nép, mind az ellen, mind pedig a hõsök. Az elsõ, és egyben legfontosabb tudnivaló a Sacred 2-rõl, hogy a játék abszolúte nem veszi komolyan önmagát: ha az ütemes gitárakkordokra komponált intro után még volna valakinek bármiféle kétsége is afelõl, hogy ez a játék félig paródia, akkor ne legyen. A Sacred 2 ugyanis az. Paródia. Bár ezen mivolta a már említett, Mike Tyson jobbegyenesével felérõ intro után nem világlik ki rögtön, a humort azért folyamatosan adagolták a játékban. Igaz, ez sajnos fõként az egyes szereplõk beszólásaiban merül ki, és kevéssé a küldetések milyenségében. Karaktereink ugyanis folyamatosan kommentálják az eseményeket, igaz, mindez igen hamar repetitívvé válik, akárcsak az egyes – beszélni tudó – ellenfelek benyögései. Mindezzel azonban nincs különösebb probléma, hiszen valamilyen szinten mégiscsak humorforrásként szolgálhatnak, akárcsak az egyes, nem is olyan finom célzások az adott helyszíneken; így például a „kritikusok” feliratú szarkofág a temetõben...
A történet mint olyan, nem érdemel túlzottan sok szót: háború van, káosz, pusztítás, halál. Meg persze tökös parasztgyermekek, akik végigmészárolják széles e térképet. A kezdetekkor hallhatunk ugyan valamit bizonyos T-energiáról, meg elfekrõl és szeráfokról, valamint a gonosz hordáiról, de mindennek az érdekessége erõsen konvergál a nullához. Eget rengetõ meglepetésekre és érdekfeszítõ történetre tehát ne számítsunk, ellenben akcióra és darálásra minden mennyiségben, hiszen a stílus semmit sem változott: hack’n’slash ez a javából, amelyben egyik mészárszék követi a másikat, hogy aztán a hangulatot feloldják egy vérbõ harmadikkal. A terület, amelyen világmegváltó és szörnymészároló tevékenységünket kifejthetjük, a Sacred 2 egyik legfõbb erényei közé tartozik, hiszen a bejárható térkép óriási. Ejtsd: hatalmas, gigantikus, amelyet holmi egyenes vonalú egyenletes mozgással is órákig tart, mire átszel az ember, pontosabban a karakter. Van itt kérem minden, mi szem-szájnak ingere: óriási zöld mezõk, egzotikus tengerpartok, õsi romok, havas hegyek, kis falvak, óriási városok, és még óriásibb szörnyek. Bár a térképen elviekben különösebb korlátozások nélkül grasszálhatunk fel s alá, ezen sétafikálásainkat igen hamar félbeszakíthatja egy jól irányzott csapás törékeny kobakunkra, hiszen a különféle régiókban fellelhetõ lényeg nehézségi szintje is eltérõ. Azon áldatlan állapotot, miszerint egy felettébb pimasz goblin megehet minket reggelire, a fejlesztõk a lehetõ legkézenfekvõbb módszerrel oldották fel: a játékos ugyan bárhova mehet, azonban a történetvezetés igen nagy valószínûséggel mindig a megfelelõ irányokba rugdossa el. Vagyis rugdosná, ha a fent említett kerettörténet, és szinte az összes mellékküldetés nem lenne halálosan unalmas, amelyeket ugyan merõ kötelességérzetbõl megcsinál a játékos, de az érdeklõdését felkelteni ezek nemigen tudják. Az Ascaron fejlesztõi láthatóan nem voltak képesek elszakadni az innovatívnak aligha nevezhetõ „a játékos elmegy B pontba, legyakja C szörnyet, majd visszamegy B pontba” körtáncától. Ennek folyományaként hiába hirdették fennen, hogy a Sacred 2-t dugig töltötték melléküldetésekkel – amelyekbõl több száz található a játékban –, ha egyszer ezek túlnyomó többsége annyira érdekes, mint a Magyar Királyi Televízió mûsorstruktúrája.
A küldetések során likvidálandó ellenfelek terén lényegesebb jobb a helyzet, mint maguknál a feladatoknál. Utazásaink során rengeteg kisebb-nagyobb szörnnyel, mezei rablóval és gigantikus pókkal találkozhatunk, rájuk igazán nem lehet panaszunk. Habár az adott területeken általában ugyanazzal a pár ellenségtípussal futhatunk össze, a bejárható régió nagysága miatt ez így is tisztes szörnysort takar. Az életünkre igen nagy vehemenciával törõ lényeg intelligenciahányadosa ugyan éppen hogy megüti a Forres Gump-i szintet, azonban e téren túlzottan nagy elvárásai aligha voltak bárkinek is. Apró különbségek természetesen észrevehetõk az egyes szörnyek viselkedésében, így például a humán ellenfelek néha már-már taktikai lépésekhez folyamodnak (azaz a közelharcosok ránk rontanak, a varázslók pedig távolról osztják az észt és a tûzlabdát), a manók nagy csapatokban támadnak, de némi veszteség után gyorsan vissza is vonulnak, míg például az élõhalottak nemes egyszerûséggel csak durr bele, nekünk jönnek. Mindebben sok meglepetés nincs, hiszen a hack’n’slash klikkelõbajnokságokban a kihívást soha nem az ellenfelek szofisztikált MI-je nyújtotta, hanem sokkal inkább azok óriási mennyisége.
Karaktereink, kikkel belevághatunk a kalandokba és az ellenfelekbe egyaránt, szám szerint hatan vannak, és a hagyományos fantasy klisékbe belesimuló mivoltuk ellenére kellõ változatosságot adnak. Elsõ karakterünk, a Szeráf afféle „földre szállt angyal”, aki egyaránt járatos a közelharcban és a varázslásban is, ezáltal az arany középutat képviseli nem csupán az elméletben, hanem a gyakorlatban is. Kicsit póriasabb megnevezése az efféle játékokban a paladin. A ritka idióta nevû T-energiához jól értõ elfek közül került ki második karakterünk, kinek neve nemes egyszerûséggel csak Elf. Õ a varázsleányzó, aki ugyan még egy csenevész varangyos békától is szívszélhûdést kap, ellenben utána meteornak is beillõ tûzlabdákkal fogja szétbombázni az egész tavat békástól és aranyhalastól egyaránt. Mint azt már a Sacred 2 elõzetesében említettem, a Templomõr egy igen fura szerzet – voltaképpen az egyetlen karakter, akire (avagy amire) a hagyományos klisék nem illenek rá. Hõsünk egy õsi, csontvázszerû kiborg, kutyaszerû fejjel, és irdatlan nagy plazmaágyúval felszerelve. Alapvetõen távolsági fegyverekre szakosodott osztály ez, amelyik ugyan valamilyen szinten képes a közelharcra is, azonban ebben záros idõn belül ott fogja hagyni a fogát, pontosabban valamelyik anyacsavarját. Vele ellentétben az Árnyharcos egy igen masszív élõhalott, aki minden szofisztikált stílust nélkülözve nemes egyszerûséggel csak megy elõre, és eltöröl minden ellenállást. Korunk T-800-as modellje õ, aki ugyan nem fog minket parádés effektekkel és akrobatikus mozdulatsorokkal elkápráztatni, viszont ahova odacsap, ott kõ kövön nem marad. Az Árnyharcossal ellentétben a Driád nem nagyon bírja a komolyabb gyûrõdést, azonban a vadonban gyilkos fúvócsövével rendet vág a gonoszok között. Jól hangzik ugye? Nem, valójában borzalmasan hangzik egy félmeztelenül rohangáló elfutánzat, aki roppant félelmetes fúvócsövével operál; tiszta szerencse, hogy nyíllal is nyomulhatunk, illetve némi természeti mágiai is szorult ebbe a lénybe. A totálisan gonosz karakterek kedvelõi is megkapják a maguk adagját az Inkvizítor személyében, aki nem csak csúnya, és gonosz, hanem egy rosszul sikerült hálóköntösben rohangálva osztja az észt és a halált. Meglehetõsen vegyesfelvágott karakter õ, aki egyaránt járatos a közelharcban és a mágiában is, de mindennek ellenére fõként a mágiahasználatát ildomos kihasználni, lévén nem létezõ szíve mélyén õ mégiscsak egy nekromanta.
Az azonban mindenképpen negatívum, hogy az adott karakterekbõl kizárólag egyfajta létezik, azaz nem indíthatunk külön férfi avagy nõi egyedet, mindig csak az elõre megszabottal játszhatunk – ez azoknak, akik nem szívesen játszanak ellenkezõ nemû karakterrel, igencsak bosszantó lehet. Ennek értelmében a Driád, az Elf és a Szeráf nõi karakterek, az Inkvizítor és az Árnyharcos férfiak, míg a Templomõr nemiségét inkább meg sem tippelném, ha nem muszáj...
A gyorsabb haladás érdekében egy bizonyos idõ után szert tehetünk majd hátasokra is, amelyek között óriási póktól a kardfogú tigrisen és a pokolkutyán át egészen az egykerekû fotelig van minden, mi szem-szájnak ingere. Akárcsak a skillek között, amelyek csoportokba rendezõdnek, s nem túlzottan meglepõ módon a nagyobb hatékonyság elérése érdekében minél több pontot kell rááldoznunk az adott képességre. Összesen mintegy száz szinten keresztül tápolhatjuk választott karakterünket, amit a terület nagyságát, következésképpen a játékidõt ismerve bõségesen ki is használhatunk, akárcsak a hatalmas mennyiségû ruhanemût, amelyek dicséretes módon mindig változtatnak valami a kinézetünkön.
Amennyiben karakterünknek a szó legszorosabb értelmében „nyakára hágna” egy gaz monszta, úgy sincs különösebb probléma, hiszen a legközelebbi monolitnál feléledhetünk. Ezek afféle konszolidált kis pulzáló obeliszkek, amelyekbõl szép számmal találhatunk a térképen elszórva, és amennyiben megérintjük õket, úgy a legközelebbi elhalálozásunkkor (avagy a játékból való kilépésünkkor) azon a helyen fogunk feléledni, ahol legutoljára monolitet tapiztunk. Ennek folyományaként hagyományos értelemben vett mentés nem létezik a Fallen Angelben, amit személy szerint nem igazán tudok respektálni, már csupán azért sem, mert az újbóli betöltéssel együtt az összes ellenfél is reinkarnálódik. Belõlük pedig jó sok van, igaz, a Sacred 2-õt nem nevezném rettenetesen nehéz játéknak – csínjával adagolják a kihívásokat, megfelelõ mértékben.
Ami feledteti a rendkívül lapos történeti szálat, a játékban bennfelejtett bugokat (merthogy ezekbõl is akad szép számmal), és a nem túlzottan szofisztikált aláfestõ zenét, az egyértelmûen a grafika. A Sacred 2 alatt dübörgõ motor remekül teljesít: aprólékosan kidolgozott világban mászkálhatunk, amelyben általában gyönyörû effektek, és pofásan animált szörnyek kaptak helyet; némelyik helyszín majd’ megszólal, annyira szép. Ugyan némely belsõ terepen az alkalmazott effekteknek hála kicsit plasztik szájízt kap a látványvilág, továbbá egy picit minden „túl szép és színes”, a Sacred 2 által prezentált látványorgiával nincs probléma, sõt. Külön érdeme a játéknak, hogy a háttérben tölt, így mi elviekben korlátlanul mehetünk jobbra, balra, és az elsõ nagyobb szörny gyomrába.
A hangok terén már kevésbé rózsás a helyzet: a különféle effektekkel nincs különösebb probléma, azonban a szinkronhangok hagynak némi kívánnivalót maguk után: fõként átélés kéne ide, de nagy lapáttal. Az aláfestõ zene metálos akkordjai elsõ, második, és harmadik blikkre is igen furcsának hatnak; nem azért, mintha nem szeretném a mûfajt, hanem mert magához a játékstílushoz kapcsolódóan furcsa. Ennek ellenére bizonyosan sokaknak bejön a metálos, mi több Blind Guardianes vonulat a játékban, s ezzel nincs is probléma, hiszen kétségkívüli színesíti a Sacred 2-t. Hogy mennyire jó irányba, az már egy másik kérdés. De színesíti, annyi szent.
A Sacred 2: Fallen Angellel az Ascaron alapvetõen megfelelt a Sacred folytatásával szemben támasztott elvárásoknak, hiszen az elõd mindenben szebb, jobb, nagyobb, és élvezetesebb, mint elõdje. Ugyan a zsenialitás, az igazán formabontó ötletek hiányoznak a játékból, a tisztes iparosmunka eredményeképpen szégyenkezniük a fejlesztõknek aligha kell, hiszen remek játékot hoztak össze, melynek kisebb-nagyobb hiányosságait feledtetik szép számmal fellelhetõ erényei. S habár kétlem, hogy évek múltán majd klasszikusként emlegetnénk a Sacred 2-t, a téli hónapokra mindenképpen kellemes kikapcsolódást nyújthat a játék. Sõt, némi zombitrancsírozás erejéig tavaszra is. szólj hozzá! (8) | Írj Te is ismertetõt! | Nyomtatható változat játékinfó Sacred 2: Fallen Angel
* Olvasóink véleménye (13 szavazat) 9,2 * Játszottál a játékkal? Szavazz Te is! * Add játékgyûjteményedhez a játékot! * Írd meg saját ismertetõdet a játékról!
Pozitívumok
Óriási bejárható terület Gyönyörû grafika Változatos ellenfelek Néhol egészen humoros Negatívumok
Dögunalmas kerettörténet Meglehetõsen elcsépelt karakterek Bugok interaktív Játékgyûjtemény Ez a játék 29 felhasználónk listáján szerepel. Add hozzá Te is a listádhoz!
Olvasói cikkek Még nincs errõl a játékról olvasói cikk. Írj Te is cikket a játékról!
Cheatek
* Ehhez a játékhoz még nincs cheat, küldj be egyet!
a rovat legfrissebb cikkei
* 9,0F.E.A.R. 2: Project Origin * 7,0Rise of the Argonauts * 8,5Mirror's Edge * 7,0Lord of the Rings: Conquest * 7,0Hunyadi hadai
online áruházunk ajánlata FIFA 09 FIFA 09 11990 Ft Norton Internet Security 2009 (HU) 1 felhasználós, upgrade Norton Internet Security 2009 (HU) 1 felhasználós, upgrade 9490 Ft helyett 7990 Ft Logitech Comfort Lapdesk for Notebooks Logitech Comfort Lapdesk for Notebooks 9990 Ft a depo.hu ajánlata Tibo S1200