A bolygókeletkezés valszeg viszonylag gyorsan lezajlik, és valszeg a csillagképzõdéssel nagyjából azonos idõszakban. Szal a csillagokhoz közel is kialakulnak gázóriások, csak egyszerûen elforrnak hosszabb-rövidebb idõ alatt, amikor a csillag beindul. Rengeteg forró-Jupiter típusú exobolygót ismerünk, amelyek vagy instabil páyájuk miatt kerültek a csillag közelébe, vagy egyszerûen ott keletkeztek. Ez nagy meglepetés a csillagászoknak. Bár a jelenlegi exobolygó detektáló eljárások pont az ilyen típusú planéták megtalálására alkalmasak inkább. Szal a statisztika majd azért jelentõsen módosul, ahogy a mûszerek érzékenysége javul.
Azért ez alapján a kérdésed alapján kíváncsi lennék, hogy szerinted miért, és hogy jön ide az elõzmények alapján? roliika: Hja, valaha nekünk is fejbõl kellett nyomni! :) És hogy útáltuk! :D
Megint benéztem, de még mindíg nem látom az értelmét. Pontosabban máshol gyûjtöm az adatokat..:)
Persze. Hogy a kemenyseget/szivossagat igeny szerint elerjek az adott felhasznalasi teruletre. Ezt a homerseklet valtoztatasaval, a lehules, felmelegites es hontartas idotartamaval vegzik melynek eredmenyekent a vasban levo szennyezodes osszetetetele es az anyag kristalyszerkezete valtozik.
(az edzes modjait nem irom le, mert konyvet lehetne faragni belole)
Amennyire én értek hozzá (olvasok ezt-azt, összeszedem a szaklaikus szintet xD), a gázbolygók a naptól távolabb alakulnak ki, mert a napszél lefújná a gázokat a magról. Ezért csak ott képzõdnek, ahol már gyenge a napszél, és elég hideg van ahoz, hogy félig-meddig cseppfolyósodjanak.
Egyrészt vajon meddig marad meg egy forro-Jupiter, szerintem max néhány száz millió évig a keletkezésétõl számítva. Szal a Merkúr akár 4 milliárd éve is ilyen lehet mint most. A kérdés viszont továbbra is az, hogy mibõl származik a bolygók mánesessége, amit a Föld esetében sem tudunk biztosan, a Jupiter szerû bolygók esetében meg pláne. Szal amit írtam az kevésbé magyarázat a mágnesességre sokkal inkább, hogy miért olyan nagy a Merkúr vas magja, ami viszont már kihült állapotban is tárolhat valami maradvány megnesességet. A kérdés az hogy lehet-e olyan folyamat/állapot, hogy a gázbolygó magja már szilárd és viszonylag alacsony hõmérsékletû, miközben pl. a gázokból, könnyûfémekbõl álló légkörében levõ konvekciós mozgás még jelentõs mágnesességet kelt.
> Az acélban 1,5% szén van és az vaskarbid vegyület alakjában van jelen.
Vaskarbid is meg szen is. De a pontossag kedveert az 1.5% helyett 2% alatt beszelunk acelrol. Nem is lehet pontos szazalekos arannyal kifejezni mivel az mindig a felhasznalasi terulettol fugg, hogy mennyire tisztijak meg.
Nem mindig es kizarolag vaskarbidrol van szo. A vas szennyezettsege nagyon valtozatos, meg a fent emlitett ken is megtalalhato benne sok mas egyeb mellett mint a vasgyartas mellektermekei. Ez itt egy Fe-C allapotabra, megfigyelhetoek benne a Fe–Fe3C es Fe-C allapotok kulonbozo homerseklet es C szennyezettseg mellett:
az elpárolgott hidrogén többé már nem bocsát ki ferromágnesességet, az ellilanás pillanatától kezdve, ma pedig szinte zérus % található ebbõl az anyagból a Merkúron, a magjától kezdve a felszínéig. a másik gond az hogy a Merkúr felszíne tele van több milliárd éves kráterbecsapódási nyomokkal, ha pedig valaha is gázbolygó lett volna akkor a sûrû légkörében a meteoritok nem érhették volna el a felszínt , mert elégtek volna a légkörben.
Olvadt állapotban mindegy minek hívod, mert nincs vas-szulfid molekula. Arról szól a cikk, hogy az elegy differenciálódik, a vasatomok egyszerûen nehezebbek. Fölöslegesen mérgelõdsz ez miatt, nem szobahõmérsékletû a Merkúr belseje, ne számíts kémialaborban megszokott körülményekre.
Szerintem meg a Merkur egy forro-Jupiter szeru bolygo volt, csak mar el parolgott a gaz-folyadek legkore. Akkor a nagy nyomason femkent viselkedo hidrogen femszerusege votl az eros magnases ter forrasa. Amit ma mernek az mar csak maradvany magnesesseg, ami a bolygo magjaban, ami ma gyak a Merkur, megmaradt.
"Mert nincsen szo vas es ken reakciojarol igy vegyuletrol sem. Ez vas-ken oldat/otvozet"
A kémia nem toto. Vagy tudja valaki vagy nem. Ha oxigén is lenne akkor vasszulfát lenne, tudod? Ez elég elemi szintje a kémiának, ha valaki ezt sem tudja..Az nagy baj mikor olyanok nyilvánítanak véleményt kémiáról akik nyolc osztályos szinten sem értenek hozzá.
Nem kell kisérõ égitest a mágneses mezõhöz, dinamóhatás kelti. A Föld mágneses terének az eredetérõl Hraskó Péter tartott elõadást, vannak internetes jegyzetei.
Az otvozethez csak egy fem kell, nem minden komponensnek annak lenni. Lasd pl.: acelgyartas, vas-szen otvozet. Egyebkent a keverek valoban atfogobb meghatarozas ra.
nem vagyok biztos benne, de azt hiszem a vas-kén reakcióhoz oxigén katalizátor is kell, tehát földi körülmények között viszonylag könnyen létrejön a vas-szulfid... nem úgy a merkúr bolygó-köpenyében... nyílván ott is keletkezik valamennyi de a túlnyomó többsége a rigidus által leírt _keverék_ marad (az ötvözet szó talán nem a legjobb mert az kettõ vagy több különbözõ szilárd FÉMre utal, az oldat pedig talán azért nem , mert az pedig inkább folyadékokra jellemzõ, a Merkúr köpenyében pedig ez a két elem már inkább gáz, gáz-plazma állapotában lehet)
A vas-gõz és a kén-gáz a Merkúr köpenyében ugyanúgy nem lépnek reakcióba egymással, mint itt a Földön a Nitrogén és az Oxigén a légkörben. Ám amint a körülmények adottak (nagy hõmérséklet) pl: villámcsapás közelében, egybõl Nitrogén-dioxiddá alakul az egyébként nem túl reagens Nitrogén.
Félretéve a viccet.. a Merkúr belsejében a keringése és a tengelyforgára miatt kialakult (2:3) árapály-erõk és a viszkóz bolygóköpeny , valamint annak anyaga együttesen hozzák létre a kondenzált magnetoszférát a cikkben leírt módon.
A Föld a mágneses mezejét a Holdnak köszönheti, amely a magra folyamatos hatást gyakorolt és "kevergeti" nem hagyja kihúlni. Ezenkívül a mag anyaga (túlnyomórészt vas) az ami hozzájárul a mágneses erõvonalak kialakulásához.
A Merkúr esetében a 100-ad akkora mágneses mezõ abból adódik, hogy ab ovo kisebb a tömege, más összetételû a magja (a vason kívül jelentõs ként is tartalmaz) valamint nincs ugyan Holdja, amely fojton kevergethetné a magját, de a 2:3-os forgási keringési ciklus és a Naptól való távolsága (közelsége) megteszi azt.
Bemegy a muki a templomba, hallja hogy imádkoznak: "Jupiterünk, Jupiterünk...", továbbmegy, bemegy egy másik templomba, ott is hallja hogy imádkoznak: "Vénuszunk, Vénuszunk...", továbbmegy, bemegy egy harmadik templomba is, ott nem hall semmit... "Miért van itt ilyen csend??!" - kérdi: "...Merkúrunk..."
Rakd már be ide a névvel ellátott fényképedet, hogy elmenthessük, és amikor nagy tudós leszel elõvehessük és emlékezhessünk arra, hogy annak idején megosztottad velünk hihetetlen elméd egy aprócska szikráját.
Valószínû, hogy a sok( lövésem nincs a pontos számról, de egy kicsivel több mint egy Bunsen-égõ) fokon és mégsokabb nyomáson nem a kémia 8.-nak megfelelõen fognak mûködni a dolgok...
A kénben gazdag üledékbõl ( is) következtettek arra, hogy sok kén van a magban. Szvsz. Csak egy kicsit feltételezzük már, hogy egy fokkal jobban értenek hozzá, mint mi. Szintén Szvsz...
valami ilyesmi lenne az egyenlet
3Fe(II)S-->Fe(III)2S3+Fe
de lehet h elõször Fe(II)S keletkezik és utána magas hõmérsékleten keletkezik Fe(III)2S3 és ekkor csapódhat ki vas de ebben nem vagyok biztos
"a ként és a kénben gazdag üledékeket a bolygó felszínén"
Elöször a bolygó magjáról beszélnek utána a felszínérõl. El kellene dönteni már hogy mirõl is hadoválunk.
"olvadt vas-kén keveréke lassan lehûl, vasatomok csapódnak ki"
Az agyukból!Úgy látszik a Merkúron nem érvényesek az elemi kémiai törvények.Ha nyomás van valahol akkor ott a hõmérséklet magasabb mint ahol kisebb a nyomás.Az baromság hogy kén és vas KEVERÉKE lenne! Mivel magasabb hõmérsékleten VEGYÜLET keletkezik! És abból nem csapódik ki egyik alkotórész se!
Az kimaradt a cikkbõl, hogy esetleg élet is lehet a bolygón...
Miért nem keletkezik simán vas-szulfid a vas és kén reakciójával??
Urak, felhívom a szíves figyelmét mindenkinek arra, hogy a cikk nem a légkörben szállingózó vashóról írt, hanem arról, hogy a Merkúr magjában egyfajta, a földi havazáshoz hasonló körfolyamat játszódik le, havazás alatt azt kell érteni, hogy az olvadt vas-kén vegyület a magban a bolygó középpontjától távolodva lehül, szilárd halmazállapotúvá válik, majd idõvel visszasüllyed a központi tartományokba. Ezutóbbi a havazás. A felszín kénességének vizsgálata áttételes módon támaszthatja alá ezt, ha sok összekénezõdött területet látunk, akkor joggal feltételezhetjük, hogy bizony a Merkúr bolygótestében is bõségesen van az anyagból.
A felszíni szondás küldetés végülis annyira nem bajos, bár eléggé ordenálé viszonyok uralkodnak a felszínen is, légnyomás a földi billiomodánál nem nagyobb, légkör nagyjából csak hélium, nappali max. hõmérséklet +430 Celsius fok, éjszakai minimum -170 Celsius fok. Valószínûleg az itt leszálló szonda nem fogja oly mértékben túlteljeseíteni az elvárásokat, mint a két Mars-járó, bár azért a Merkúr nem is annyira izgalmas hely, ami miatt nagyon oda kellene menni.
Ki jön Velem vasgolyócsatázni???
És ha esetleg egy szonda szállna le oda, nyilván nem is lenne vele ezért rádió kapcsolat.