Tintát csak vízes oldatban lehet nyomtatóban használni. Az meg egy közkeletû ostobaság hogy kijelentik valamirõl hogy kétszáz évig is jó lesz pedig semilyen bizonyíték nincs rá.
Tehát: Az eredeti kérdéshez, hogy van-e olyan különbség a digitális és a filmes gépek között, ami eltüntethetetlen? Szerintem a nagy különbség nem a gépek között van, hanem a tárolásban. Hagyományos filmen, papírra készült képet 100 évnél régebbit is lehet látni. Amikor a kép nincs kézzelfoghatóan papírra kinyomtatva (mert pl. annyi készült, mert nem kellett a nyersanyaggal spórolni), akkor elég egy vírus, hogy a nyári szabadságon készült összes képnek annyi legyen. A CD-k élettartama eléggé véges, bármit is írnak a CD gyártók (Nekem volt olyan, hogy - igaz, hogy noname CD, de kb. 5 év alatt teljesen eltûnt róla minden). A szabványok változnak, ha nem foglalkozol vele, akkor egyszer csak azon kapod magad, hogy megvan az adatod, de nincs mivel elolvasni. Tintasugaras nyomtatóval fotópapírra ugyan nagyon jó képeket lehet nyomtatni, de nehogy akár néhány csepp víz érje. (Szemben azzal, hogy mondjuk egy fekete fehér képbõl még árvíz után is lehet látni valamit.) A hagyományos képeket berakod az albumba, és majd az unokáid megnézik, hogy a nagyapjuk milyen vicces alak is volt :-D
"Mellesleg a digitálison is 1db gombot kell lenyomni és szép képeket csinál" -> ez a "Tokéletes Kép" gomb :D
6mpx-es DSLR képbõl simán csinálnak óriásplakátot. Hülyeségeket beszélsz, már bocsesz, jó minõség pont nem oda kell.
Na azért ez nem vicc. A diditális fényképezõgép sose fogja az analógot utolérni! Améregdrága digigépek lehet hogy jól fognak fotózni de: 1.Az ára egy azonos minõségû digigépnek az analóghoz képest kb. sázszorosa és az anyagár midig marad 2. a monitornyi kép az lehet hogy digin is jó de egy óriásplakátot nehezen izzadna ki.
Amit ti bakelitnek hívtok abból soha nem készítettek hanglemezt! A fekete vagy akár színes, átlátszó analóg hanglemezeket PVC-bõl sajtolják. Mivel régen fõképp fekete Bakelitbõl készült sok használati tárgy,(telefon, fogantyúk...) ezért a színe miatt a hanglemezt is Bakelitnek hívják. Ami kb olyan mint a BMW X3-ast, vagy a Toyota Landcruisert dzsípnek hívni, miközben az egy márka: Jeep!! Vagy minden láncfûrészt a cigányok stilfûrésznek hívnak, pedig az is csak egy a sok láncfûrészmárka között(bár a legjobb): Stihl, Husquarna, Alko...
Aki cerkófszinten tud fényképezni az jó képet soha nem fog csinálni. Legalább páviánszinten kell tudni.
Hangtechnikáról meg annyit ,hogy akinek van ideje látogasson el a Limar audio Kft hez hallgasson meg egy mark levinson szettet cd vel majd bakelittel és döntse el melyik a jobb. (nem kell vájtfülûnek lenni a döntéshez)
Hogy ON is legyek: az analóg gépek élnek és még élni is fognak egy darabig. Persze tömegtermékként már nem, de a profiknál igen. Möci-vel pedig teljesen egyetértek.
No meg azon is elgondolkodhatunk, hogy ha a CD oly tökéletes, akkor mi a fenének kell a DVD-audio (96Khz, 24bit) és a Super-Audio CD (192Khz, 24bit). És a studiókban miért készítenek még ennél is nagyobb felbontású felvételeket (32bit, ... bit).
"A CD-rõl való adat kiolvasában nem lehet hiba" Nos az adat CD kiolvasásakor valóban nem. De ne felejtsük el hogy az Audio CD szabányt 1982-ben készítették, akkor még senkinek eszébe nem jutott rajta adatot tárolni. És bizony az Audio CD nem egyenlö az Adat CD-vel, és az Audio CD egy hatalmas hibája a sok közül, hogy a kiolvasás nagyon is analóg elven mûködik.
Egyszer volt alkalmam a hangtechnika-tanárom egyik ismerõsénél látogatást tenni. A fickónak volt egy hangszigetelt szoba a lakásában, abban egy lemezjátszó (csak a tû volt több százezer forint), egy csöves erõsítõ, és egy pár hangfal. Semmi 5.1, semmi dolby-parasztvakítás, kevergetés összevissza.. Szimfónikusokat, illetve klasszikus lemezeket rakott fel. Legszívesebben hazáig rugdostam volna a discman-em cd-stõl...
Magyarul, ahogy a tároló kapacitás nõ, a digitalizálást is lehet finomítani. Persze sose lesz analóg, de egyre több ember számára észrevehetetlenné tud válni a különbség. A digitális gépek fõ elõnye a kényelem ( a videó felvétel lehetõsége, nem kell mindent elõhívni, sok kép egy kártyán ....) A digitális gépekben leginkább ami zavar az ISO , nem hinném hogy erre egyáltalán szükség lenne. Valószínû a gond ott van, hogy kicsit az érzékenységi tartománya a szenzoroknak. Ezért egyes részek kiégnek, mások meg sötétek.
A CD, DVD biteket rögzít. A bakelit hanghullámokat.
A DVD hangfelvétel nagyjából úgy mûködik, hogy a bemenõ hanghullám átmegy egy AD (analóg/digitális) konverteren ami a következõképp mûködik:
Ugye a gép csak 1eseket és 0-kat tud tárolni, tehát a bemenõ hanghullámot valamire le kell képeznie. Ez is egy hullámszerû ábra lesz, csak annyi eltéréssel, hogy ki kell jelölni, hogy hogy van a hullámok maximuma és minimuma, tehát vesz egy átlagot, és ami valós hang a fölött van azt óhatatlanul levágja, és elveszik.
Érthetõbben...rajzolj egy valamilyen hulllámot, lehet nagyon recés is. A gép azt csinálja, hogy ezen a hullámon több pontot jelöl ki, ez a mintavételezési frekvencia. És a pontokat nyíl egyenes vonallal összeköti.
Ugye, ha kevés a pont akkor érthetõ, hogy ami közte van az megszûnik létezni.
Namost ha nagyon jó minõséget akarsz akkor sok sok pont kell, viszont az adatmennyiséged is rendesen megnõ, ami CD-re nem fér rá. Csak DVD-re. De ha azt akarod, hogy tökéletes hullámot kapj vissza nagyjából az összes pontjával, ahhoz a DVD is nagyon kevés.
És ha ez megvan, még akkor sem tudod visszakapni az eredeti hullámot, mert a gép matematikailag számolja ki a hullám kinézetét ugye a PI-vel. Nade a PI értékét pontosan nem ismerjük, ezért a tökéletes hullám nem lesz meg.
Ellenben a bakeliten minden rögzül, viszont a használattal a minõsége romlik.
Te komolyan azt hiszed hogy sok rossz kép volt a filmesnél? Ott meggondolta a fotós hogy exponáljon e nem kattogtatott ész nélkül mint némelyik filmen látszik.Jártam Velencében és 3 tekercs 36-os filmbõl 112 felvétel lett jó.
Inkább azt kellene megcsinálni hogy pontosan ugyanazt a témát ugyanazzal a képkivágással ugyanolyan fókuszú optikával megcsinálni, (a digitális lehetne egy 10 megapixeles Nikon)és 18x24-es képet csinálni mindegyikrõl egymás mellé téve meg lehetne nézni.
Ja igen digitalis gep VS filmes mondjuk makro felvetel. Nagysagrendekkel reszletesebb - szinhelyesebb a kep filmes gep reszerol persze ha jo a feny, film, gep es jo a fotos. Egy dob scannerrel pedig felelmetes nagyitast lehet elerni vele ugy, hogy a kep eles maradhat... nem pixelesedik ki. Es ez igaz minden digi gepre.
Adott zeneszamot ha meghallgatsz CD rol es bakelitrol rajossz, hogy a CD hangzasa eros tulzassal elve konzervdoboz a bakelithez kepest.
A Film vs Digital meg Bakelit vs CD összehasonlításnak nem sok értelme van. Mindkettõ fél részérõl van ótvar és profi megoldás is. Egy szempontból van értelme azt mondani ekkora általánosságban, hogy jobb a bakelit vagy hogy jobb a filmes gép, hogy a sok selejtgyártó már kiszállt az üzletbõl. Az analóg technikákban maradtak a régen befutott, örökké élõ termékek, és pár gyártó jelenlegi profi megoldása.
Hang visszaadásban pedig nem a hangszóró a gyenge pont, hanem minden. A legkisebb része is a technikának és helységnek, aminek közvetlen vagy akár közvetett szerepe van a visszajátszásban. Ja egy dolog nem kell hozzá, a 0,1% audiofil ember, csak egy normális hallással rendelkezõ ember
Ugyanez igaz a fényképezésre is. A gépen kívûl van még pár tényezõ ami kell egy jó képhez...
Nem akarok senkit megsérteni, de átrulja már el valaki, hogy a bakelit miért jobb, mint a CD? A CD-rõl való adat kiolvasában nem lehet hiba, míg a mechanikai elven alapuló SOHA nem tudja kétszer ugyanazt kiolvasi é minkét oldalról sérülhat. A tû is lehet szar és a lemez is. Az erõsítõk ma már olyanok, hogy gyakorlatilag egy 20ft-os erõsítõ egyenletes átvitelt ad a hallható tartományban. A hangszóró a gyenge pont, abból hasonló minõséghez egy nagyságrenddel több pénz kell.
Erõs túlzás, amit most mondani fogok, de hasonlatnak nem lesz rossz! Tehát: nagyjából annyi (nem is annyi, hanem inkább OLYAN) a különbség, mint a festmény és a róla készült poszter között.
Ha digitálisat vittek volna, akkor csinálhattak volna ötvenszer annyi képet, rögtön látnák, hogy hogyan sikerült és nem maradnának le a megörökítendõ dolgokról, otthon meg kiválogatás utána tényleg csak azt kell elõhivatni és fizetni érte ami jól sikerült és nem minden gagyi gépért. Mellesleg a digitálison is 1db gombot kell lenyomni és szép képeket csinál. Ezért halt ki a hagyományos fényképezõ.
Odaviszed a kártyád és elõhívják neked a képet, nem kell semmilyen kábel, olvasó stb, max ha te otthon akarod kinyomtatni. Ebbõl következik, hogy vágni, méretezni stb sem kell, ennyi erõvel az analóg filmet is neked kéne elõhívnod, hogy a megfelelõ expozíciót, vágást, nagyítást stb. meghatározd. Sõt egyes mûszaki áruházakban te magad hívhatod elõ a képet, benyomod a kártyát, s nyomja ki a fotót.
Már rég a digitalizációé a jövõ, manapság olyan digitális fényképezõgépeket vágnak hozzád potom pénzért amit egy cerkófmajom is tud használni, arról nem is beszélve, hogy nagyon szép képeket lehet csinálni, fõleg ha még ért is hozzá az illetõ. Csomó olyan hely van már ahol otthonról elküldheted a digitális képeidet és elõhívják, de ha akarod még retusálják is. És nem is annyira drágán.
Szüleim most voltak nyaralni. Felajánlottam vigyék el a digitális gépem nyugodtan, ha AUTO-n használják még különösebb oktatásra se lett volna szükségük. Végül azt a racionális döntést hozták, elviszik az ezer éves, filmes kisgépet, amin csak 1 gombot kell megnyomni, és mellesleg szép képeket csinál. Így beadják a tekercset, elõhívják nekik, és mutogathatják ahol akarják. Ha digitálist vittek volna, lehetett volna válogatni, méretezni, vágni, arról nem is beszélve, hogy árban is van kis különbség az elõhívásban. Mert nem mindenhol áll rendelkezésre net, USB kábel, xD olvasó, stb. Na ezek a dolgok egyelõre eltüntethetetlen különbségek :)
Azt hiszem ide olyan fotósok is szoktak írni, akik már régóta csinálják.Õket kérdezném: Szóval van valami olyan különbség a digitális és filmes gépek között ami eltüntethetetlen? Gondolok itt arra, hogy a CD és bakelit között volt, ezért nem szorult ki. De itt van-e?