A cél, hogy a szakemberek megpróbálják megtanítani a játékfüggõ felhasználóknak joystick, billentyûzet, egér és játékok nélkül is van élet. "A számítógépes programok gyakran teljesen ártalmatlannak tûnnek, azonban kevesen tudják, hogy ugyanolyan függõség alakulhat ki használatuk során, mintha valaki dohányzik, rendszeresen iszik alkoholt vagy szerencsejáték-függõ" - nyilatkozta Keith Bakker, az amszterdami Smith & Jones Addiction Consultants nevû intézet igazgatója. A bekerülõ páciensek általában képtelenek meglenni a játékok és a kiegészítõk nélkül, gyakran gyöngyözik a homlokuk, izzadnak és gyakorlatilag szinte a végkimerülésig hajszolják magukat. A terápia során fokozatosan próbálják meg õket leszoktatni a függõségrõl. A 4-8 hetes programban egyéni és közös terápiás ülések, az egészséges életmódra figyelmet felhívó foglalkozások és kirándulások szerepelnek. "Nagyon sok olyan fiatal van, akiknek fogalmuk sincsen arról, hogyan is kell valakivel szemtõl szemben kommunikálni. Õk éveken át legfeljebb mikrofonos fejhallgatókon és telefonokon keresztül beszélgetnek internetes ismerõseikkel. Gyakorlatilag teljesen eltûnt a szociális hálózatuk" - mondta a szakember, aki szerint jelenleg még nehéz különbséget tenni a sokat játszók és a függõk között.
A 28 éves Hyke van der Heijden 20 évvel ezelõtt lett függõ. Iskolásként már napi 14 órákat játszott és különbözõ drogokat fogyasztott, hogy minél tovább bírjon fent maradni. "Sosem volt elég. Mindig még többet és többet akartam, amíg egyszercsak össze nem rogytam a végkimerüléstõl" - emlékszik vissza a fiatalember. Elõször drogelvonó kúrán vett részt, ám rá kellett jönnie, nem ez a fõ probléma, hanem a játékfüggõsége.
"A legtöbb fiatal így próbál meg elmenekülni a rá váró feladatok, megoldandó problémák elõl. Aztán fokozatosan egyre mélyebbre kerülnek. A legnagyobb gondot az jelenti, hogy a szülõk nem veszik észre a játékokban rejlõ veszélyeket. Még örülnek is, hogy milyen jó, hogy az õ gyermekük nem drogozik, nem lesz bandatag. Amikor viszont már észlelik, hogy baj van, gyakran túl késõ van. A legtöbben azt mondták: "Tudtuk, hogy nagy baj van, de nem tudtuk hogy mi az" - emelte ki Keith Bakker.
Az Egyesült Államokban és Kanadában már körülbelül egy tucat hasonló, de nem csak erre speciallizálódott intézmény mûködik, Kínában pedig durvább módszerrel, elektrosokkal próbálják kigyógyítani az ilyen szenvedélybetegeket.
Megnyílt az elsõ klinika játékfüggõknek Gyakran a teljes kimerültségig játszanak, elõfordul, hogy szinte elájulnak a több tíz órán át tartó partikon.
Õk a játékfüggõk, akik gyakorlatilag nem bírják elképzelni az életüket a számítógépes vagy konzolos játékok nélkül. Olyanok nekik a játékok, mint másnak a víz vagy a levegõ. A függõség általában az egyik legrosszabb betegség. Az 1990-es években az orvostudománynak két új fogalmat kellett megtanulnia a technika fejlõdésével, az egyik az internet-, míg a másik a játékfüggõség. A nyugati világban nagyon komolyan foglalkoznak mindkét problémával. Ezek után talán nem meglepõ, hogy pont Amszterdamban nyílt meg a világ elsõ játékfüggõkre specializálódott klinikája.