Még annyit hozzáfûznék ehhez, hogy a régimódi konvenciók szerintem nem feltétlenül rosszak, pont ez a szép az udvarlásban, hogy megadja a módját mindkét fél. Ezek azok a dolgok, amiket nyugodt szívvel át lehet venni az õseinktõl...szerintem.
Ez érdekes, de ez megintcsak egy olyan dolog, amit nem lehet elõre látni, szóval lehetséges, hogy nekem egyszerûen le kell tennem az ilyen csajokról. (Ugyanis a másik típus meg pont nem ezt igényli, mert megriasztja, ha pl. vitatkozik az ember, pedig az a legtermészetesebb egyébként, hogy nem egyezik a véleményünk valamiben)
Bõven van ilyen, de az, hogy éreztesd, hogy nõ az olyan, hogy... nem kell úgy kezelni, hanem ha te vagy a vezetõ és mondjuk fáradt napon megmasszírozod a hátát este, az is egy ilyen dolog :)
Az udvariasságról és a gáláns viselkedésrõl annyit, hogy az sem jön be mindenkinek...nekem volt dolgom olyan lánnyal, aki tuti, hogy megetette volna velem a virágcsokrot, ha azt viszek magammal randira...õ pl. pont azért bírt, (megmondta) mert nem játszok szerepet, nem akarok valamiféle kikent dzsigoló lenni, és mindenrõl van határozott véleményem, aminek hangot is adok, még akkor is, ha az konflikthelyzet kialakulásához vezet a társaságban. Emellé mondjuk elég vad is volt, az a fajta csaj, amelyik szereti, ha éreztetik vele, hogy nõ. Nem volt egy "cicás" típusú lány, mégis képes volt éreztetni velem, hogy szeret... Az a fajta volt, akivel el kell menni sörözni, meg nagyokat röhögni, utána ücsörögni a Dunaparton, és idõnként egy jó alaposat dugni. Mégis aranyos volt, és nõies, annak ellenére, hogy leszarta ezeket a régimódi konvenciókat...
van amiért érdemes megváltozni, nem a születésedtõl kezdve vagy olyan amilyen, folyamatosan formált a külvilág,halálodig változol nem szégyen változtatni egy nõért vagy akármiért ha az a javadat szolgálja. Szerintem
Persze nemszabad általánosítani, meg mondjuk ez a kor függvényében biztosan változik... Mert végülis ha beszippantja az embereket a meló, meg a hétköznapok, akkor kicsit átértékelõdnek a dolgaik, és akkor nem a hétvégék, a buli, meg a kaland lesznek az elsõdleges dolgok, hanem inkább a biztonságos és kényelmes hétköznapok...
Nem hiszem, hogy különösebben számít a pénztárca. Az alap, hogy az elsõ randin, elsõ moziban a férfi fizet, ha együtt mennek valahová, akkor nem kéri el a benzinpénz felét, de nem hiszem, hogy a csajok drága autót, nagy lakást, drága pezsgõt igényelnének. Ha nem jönnek össze átlagos pasikkal a jó csajok (ha így van - én nem vagyok biztos benne), akkor az azért van, mert az átlagos, rendes pasikat unalmasnak találják, nem pedig szegénynek.
A színházat úgy értem, hogy megjátszod magad. Pl általában rendetlen alak vagy, mindent szétszórva hagysz ám hogy imponálj rendet raksz, és mivel nem magadért raktál rendet hazudsz magadról.
"Hiába selyem, bársony, ékszer, hajviselet, pirosító, fehérítõ, feketítõ, mosoly, hiába az egész bolondító farsang, hiába és hiába."
---
"Ha egy szép test látására A szíved benned habot vet, Ne hajts sokat kis habjára, S ne fonj neki kötelet: Oh! mert ez még nem szerelem, Csak csalóka érzemény, Csak buborék gerjedelem, És habként eltûnõ kény, Egész életed pályályára, Minden napod nyugalmára Egy kis vérhab nem elég, Egy tenger kell ahhoz még."
Nagy igazságokat fogalmaztok itt meg, nekem is pont ezek a tapasztalataim és az elképzeléseim, csak nem tudom ilyen jól megfogalmazni, mint itt egyes beszélgetõtársak.
most ilyen, érezze magát egy kicsit elhanyagolva, hogy már nem szereted (ez független attól hogy szereted e vagy nem) máris változik a felállás
Lehetsz akármilyen rendes srác..azt tudni kell,hogy a nőknek nem ezek a pasik jönnek be!Lehetsz te udvarias,vagy bármilyen kedves,jólelkű..Eztmondják,ilyen férfiról álmodnak,hameg ottvan előttük..izéé..akkor már nem.Ja hozzáteszem ez a felállás csak akkor nyerő,ha azért a pénztárca is vastag,vagy van a hitelkártyán fedezet. Mert ritka,hogy egy "jó"nő mondjuk átlagosabb palival jönne össze. Mondjuk egy normális srác nem is az ilyen "jó"nőket keresi:-)
Nagyon kevesen, de van, aki nem ilyen. Ismerek jópár olyan csajt, aki él-hal azért, hogy foglalkozik vele a barátja minden tekintetben és soha el se gondolkozott azon, hogy esetleg unalmas a dolog. Barátnõmmel nem régen vagyok együtt, de õ is kb. ilyen, meg még lehetne sorolni jópár olyan tulajdonságát, ami nem jellemzõ a mai fiatalokra.
De aki egy nõt helyén tud kezelni, az rendelkezik is akkora önbizalommal (jobb esetben), meg kellõ vagánysággal, hogy ne legyen unalmas egy nõ számára. Itt jön be az a sztereotípia, hogy egy kapcsolat alakulása java részt a férfiakon múlik. (Ha megunható, akkor azért bukó, ha meg nem akkor azért nyerõ) Meg szerintem ez a "kifizetõdõ" szavacska is érdekes....úgy hangzik, mintha ez egyfajta befektetés lenne, aminek fenntartásához szükséges készlet elfogyhat az emberbõl.
azt mondtam, hogy megkell tanulni ezeket a dolgokat, hogy természetes legyen, mint az ajtó kinyitása,normális embernek ez nem egy megörltetõ udvariasság,abszolut természetes dolog. A megjátszásal van gond
Szerintem ez egyáltalán nem kifizetõdõ... Errõl már volt szó, és osztom azt a véleményt, ha egy nõ mindent megkap akkor egy idõután unalmas alaknak fog tartani, és keresni fogja az olyan kalandokat, ahol tudja hogy a primitív bunkó összevissza vetít neki ezt azt csak hogy megdughassa, és akkor pont ez fog kelleni neki, h valaki belerúgjon...
pedig jobban tennéd, ha próbálkoznál idõsebbekkel. nekem 2 éve, 20 évesen volt "kalandom" egy 28 éves nõvel. teljesen más kategória, mint az én korosztályom. sokkal egyszerûbb volt vele minden.
nem lehet tudni...próbálkozni kell... van aki a kártyában szerencsés, van aki a szerelemben...én a kártyában... már nem is izgatom magam rajta...meg van szokva
22-nél fiatalabb csajjal kezdeni...hát max rövid távra, fiatalok azok még egy tartos kacsolathoz. Ahogy iskolát váltanak,elkezdenek dolgozni felfedezik magukban a nõt és már mást akarnak.És nem a jelenlegit megváltoztatni hanem teljes lecserélni mindent,eldobni minden régi dolgot. (kegyetlenek a nõk:D)
most hogy ilyen topik is van kiderult hogy nemcsak lanybol de fiubol is ritka a rendes..nagy meglepetes? mellesleg ettol nem lesz tobb:)
A normális férfi olyan, aki meg tudja testesíteni magában egy nõ minden vágyát. És tudja tenni ezt lazán, természetesen, csípõbõl. Nem pedig egyfajta kötelesség tudatból. Egy igazi nõi lélek meg olyan mint egy gyermeké: igényli a gondoskodást, a szeretet gyakori kifejezését iránta, kényeztetést, biztonságot, stb. Aki ezt minden erõlködés nélkül tudja biztosítani párja számára, na az az olyan ffi/fiú, aki nemhogy kibírható, hanem kész fõnyeremény egy nõ számára.
Aszondod mégis, hogy a majdnem állandó figyelmesség a férfi részérõl nem okos dolog és néha legyen kicsit távolságtartó. De most meg, hogy nem jó. Hogy is van? :-|
Na most ez a legutóbbi eset pont többhónapos ismeretség (a barátság túlzás) után alakult ki. Jól megértettük egymást, jól eldumálgattunk. Amikor elhívtam egy programra, rögtön meglépett.
Könnyen lehet. Vagy a túl fiatal volt a csaj. (Bár többször is megtörtént az eset, de most a legutóbbiról írtam) Lehetséges, hogy a 25 évnél idõsebb csajoknál jobban menne a dolog, õk már azért tudják, mit akarnak. Csak én sem vagyok még túlságosan benne a korban, de még ahhoz képest is a fiatalabb csajok tetszenek. Mindig is a 15-20 év közötti csajok vonzottak, hiába volt mondjuk egy 20 fölötti csaj elérhetõ közelségben, még csak meg sem próbáltam (sajnos).
Valóban nem értem a nõi lelket, annak ellenére, hogy az utóbbi években sikerült némi tapasztalatra szert tennem. Én teljesen máshogy gondolkodom, mint õk, ha elhív valaki egy vendégségbe, egy programra, egy baráti sörözésre vagy egy üzleti megbeszélésre (nemtõl, kortól függetlenül), én elmegyek és megnézem, hogy mi lesz ott, hátha kisül belõle valami jó. A csajok meg úgy veszem észre, hogy nagyon szeretnek pl. suliban, suli után dumcsizni, de ha már kezdeményez az ember, akkor kevés kivételtõl eltekintve elutasítás az eredmény.
Szerintem nem a figyelmességre érti, hanem a taktikázás, hogy érdekes legyen mindig a dolog köztük... Mit mondjak nekem se fekszik azért a dolog, hogy így viselkedjek esetleg néha, de...
Én általában mindig beégtem, amikor elhívtam egy csajt valahová, mondjuk egy kávéra vagy egy vacsira. Volt azért kivétel természetesen, de általában ez a gesztus volt a sokat ígérõ kapcsolat vége. Én az a vicc, hogy pont ilyenkor voltam 100%-ig udvarias és gáláns. Mindig tovább jutottam olyan csajokkal, akikre oda sem figyeltem, még beszélgetést sem kezdeményeztem.
ez is tipikus probléme, a nõnek férfi kell a férfinak meg nõ. Ha egy nõt nõnek tekintesz, nõnek fogja érezni magát melletted és nõ lesz és fordítva ugy így. Nem hiszem hogy apróbb figyelmességek mimelések lennének. Ez olyan mint amikor kinyitod egy nõnek az ajtót és elõre engeded. Tanult szokás. Megkell tanulni bánni a másik nemmel.
én gyakorlatilag 2hét után költöztem össze a barátnõmmel, ennek majd 6éve. Ha adhatok egy tanácsot szülökhöz NE!!! Akármennyire is édesek meg aranyosak a szülök, árt a kapcsolatnak és nem kicsit. Inkább albérlet.
Én nem szeretek mímelni. Olyan vagyok, amilyen. Term. tudok hazudni, mint a vízfolyás, de miért tenném, ha nem fizetnek érte?! A nõkkel való játszadozás meg végképp hidegen hagy. Neki is épp úgy szüksége van férfira, mint vica-versa, ergó vallja be (magának is), mit akar és akkor kevésbé fogjuk félreérteni egymást. Ha pedig ennyi intelligencia sem szorult bele és mégiscsak játszadozni akar, akkor menjen a gyps. haverjaihoz, vagy azokhoz a tipikus kúróbogarakhoz, akik a szemébe hazudják, amit hallani akar, aztán eldobják, mint egy csikket! Agyõ kis kurvinyek! :FFF
Van aki a saját kárán SEM tanul. A nõk ebben többnyire élen járnak. :D Term. tisztelet a kivételnek!
ja adni, a nõk kimondottan igénylik, hogy kapjanak, nem nagy dolgokról van szó, kis apróságokról, figyelmességekrõl amiket váratlanul kapnak. És persze ezt sem szabad túlzásba vinni:)
nem szabad rámászni a másikra, kell levegõt hagyni, saját dolgai legyenek, nem kell mindenhol ott lenni, mindenbe beleszolni stb stb. mindenkinek szüksége van megánéletre még akkor is ha kapcsolatban van.
Látszik, hogy nem érted a nõi lelket (én sem teljesen) ez amúgy igaz mind két nemre:
A túlzótt rajongás alapból elrémiszt, elveszi az izgalom, kihívás lehetõségét. Meg kell találni az arany középutat, hogy éreztesd a másik féllel az érzéseidet, de érezze ha nem küzd érted elveszíthet. Ez a legnehezebb egy kapcsolatban, adni,hódolni és távolságot tartani. Ezért van az hogy egy kapcsolatban szinte sosem ugyan azok az érzései a feleknek. Egyik mindig jobban szereti a másikat. És mint írtam már a vagány beleszarok macsó figurák csak kalandra jók, így fordítva a buta csinibabák is. Komoly kapcsolathoz mindenki értelmes (saját szintjéhez képest) odaadó normális embert keres. Persze a külsõ számít, ez is elég tág fogalom, mi a szép, kinek mi, a lényeg hogy az ember számára visszataszító emberhez nem megy oda ismerkedni.
Off - Na nézd már egy Beast! De rég volt az L2! - Off vége
Run, nem szabad feladni, mert egyedül halsz meg elhagyatva! Nem fog megtalálni a szerelem, ha nem adsz esélyt. Legalább annyit tegyél meg, hogy eljársz társaságba ha teheted, vagy szórakozóhelyekre. Ha esetleg ez nem jön be, akkor még mindig ott a netes társkeresõ. Higgyétek el, vannak ott rendes lányok és fiúk is. Én tuti Volt már viszonylag hosszabb kapcsolatom netes társkeresõbõl és ahogy láttam newhouse is netrõl ismerte meg a barátnõjét.
legyen vagány a pasi, de ne szarjon le mindent... nem negatívum, ha elhívtok minket...örülünk neki (de ehhez mondjuk mindenki másképp áll hozzá, pl. h ki fizet, stb.)
Annyiban számít, hogy egy csúnya figurával nem áll le egy jó csaj (az esetek többségében). Ha már megismerték egymást, akkor talán a szerelem kialakulásánál már nincs olyan nagy szerepe a külsõnek.
Azért én nem sajnálnám a csajokat, de tény (és egyben nagyon furcsa és érthetetlen számomra), hogy miért negatívum a lányok szemében, ha meghívják õket ide-oda, illetve a kedvükben próbálnak járni. A tapasztalataim szerint a lányok többségének a macsós, "szarok bele mindenbe" hozzáállás tetszik, és inkább õk szeretnek futni a fiúk után.
Az ember egy idõ után belefárad a színházba. Az állandó akarás, kiöltözés, saját magunk megcsalása hogy a másikat megnyerjük, üres bájcsevegés, a másik kedvének állandó keresése stb stb... nagyon fárasztó és hosszú távon fenntarthatatlan.
Végeredményként oda jutottam, hogy hagyom az egészet magától alakulni. Vagy összehoz valakivel az élet, vagy nem. És vagy elfogad az a valaki színház nélkül, vagy nem.
Itt is fenntartom azt a bizonyított tényt, hogy egy bizonyos értelmi szint felett kevésbé hatnak az emberekre a berögzült prehisztorikus genetikai maradványok... Ugyanígy a kevésbé értelmes embereknél a nonverbális gesztusok (sokkal) többet vannak használva, mint az "okosabbaknál".