Flash alapon lehet majdnem olyan gyors meghajtokat epiteni, mint amilyen a rendszer ram. Regen nemelyik gepnek eeprom/flash alapu volt a programmemoriaja is.
A problema a kovetkezo:
-ha olcso es nagy, akkor lassu, mert soros hozzaferesu
-ha megbizhato, akkor nem nagy kapacitasu, mert egy single level cell-bol kevesebb fer el mint multilevel-bol
-ha gyors akkor pedig nem lesz nagy es nem lesz olcso, bar legalabb megbizhatobb
Ezek kozzul lehet valasztani, mindegyik opcio egy-egy technologiat kepvisel.
Adattarolasra a kozepes meretu, sebessegu es aru single level-es soros hozzaferesu a jo, ez a klasszikus flash. A tobbi ennek a technologianak a modositasaval jott letre. Az ujrairhatosag pedig csak ott szamit igazan, ahol nem adattarolasra, hanem atmeneti tarolasra kell, pl. rendszermeghajtokent. Ebben az esetben egy flash/disk backed ramdrive az igazi megoldas.
bezmá ne a sebességgel kápráztassanak, hanem a jó ár/gigabájtal, és a 53453453453453453455345 szeres újraírhatósággal. utána jöhet az adatátvitel.
kicsit bulváros lett a cikk, mivel jótékonyan kimaradt belõle, hogy az X18-M és X25-M az extrém család tagjai, a sima mainstream sorozat viszont csak 70MB/s sebességet nyújt, ami azért elég gyengécske..
Kellenek már nagyon ezek a fajta SSD-k, de azért a gyártó tesztjeinek ne nagyon higgyünk.
5 év múlva 10x ekkora kapacitás túlságosan kevés lesz.
Informatika és tudomány
