Ennyi erõvel minden ésszerû és racionális bizonyos nézõpontból. Felélni a felélhetõ készleteket, semmibe venni annak a rendszernek az egyensúlyát, mely többek közt minket is megalkotott holott tisztában vagyunk vele, hogy nagyon véges idõn belül nem lesz mit felélni - végülis ésszerû és racionális... Szeretem az önigazolást, mert oolyan megnyugtató...nincs is semmi gond. Üdvözöllek a szolgáltatóiparban kukacos... :)
Ezek arra példák, hogy a "racionális" és "ésszerû" jelzõk szubjektívek. Hitler a maga kis világában teljesen racionálisan és ésszerûen járt el, erkölcsileg kifogásolhatatlan módon. A végeredményt ismerjük. Nem mondhatod meg, hogy hogy kellene viselkedni, mert másnak esetleg más az ízlése.
A páva és az atomháború arra volt példa, hogy még a matematika és a fizikai törvények (evolúció) is bizonyos szinten önkényes döntések eredménye és implicit értékválasztásokat tartalmaz.
Díszletet cserélnek, igen. Néha meg kell tenni, hogy ne legyen olyan unalmas. :) A lényeg viszont már jó 5000 éve mit sem változott, ugyanazokon a sablonokon alapul a boly, ugyanazzal a mentalitással tartva fenn az ön és külsõ szabályozást, csak most épp bugatti suhan az aszfaltúton ahelyett, hogy lovasszekér suhanna a kövezett úton vagy egy ökrösszekér a poros úton. A játékszerek változnak, a lényeg mindig ugyanaz maradt.
Ez mind igaz, csakhogy egyik sem példa igazán arra, hogy racionális és ésszerû döntések együttese is vezetett már katasztrófához. - Az atomháború egy teória, szót se kell rá vesztegetni jelen esetben - A páva farka ezek szerint mégsem akadályozta a túlélésben, hisz a mai napig létezik, ellentétben oly sok más fajjal akik kivételesen nem az ember miatt pusztultak ki - Értékkülönbségekbõl fakadó problémák... Ez hogy jö ide, mint példa? Mire példa ez?
Ugyan... az emberi társadalmak folyamatosan átalakulnak. Róma ezer éven át fennállt, mégis megbukott a végén. A modern technika persze új veszélyeket rejt, mert stabilizálhat egy megoldást, lásd Szép új világ. De a kérdés nem csak annyi, hogy gondolkodjunk felelõsen, mert a felelõs döntés nem egyértelmû. Vegyük pl. a globális felmelegedést. Oroszország a szíve mélyén tutira nem ellenez egy kis felmelegedést. Hány tajgalakó ér annyit, mint egy Száhel-övezeti fekete? Kinek lenne joga eldönteni a váltószámokat?
Hogy egy meghökkentõ példát mondjak, egy potenciális nukleáris háború elemzésében kimutatták, hogy bizonyos doktrínák követése esetén lehetséges racionális döntések sorozatával eszkalálni. Magyarán mindkét fél lokálisan a legjobb megoldást választja, de a végén mindkettõ megnyomja a legnagyobb piros gombot.
De mondhatnám a páva farkát, ami a páva számára racionális, de a túlélése szempontjából nem az.
Vagy az emberi társadalmak értékkülönbségébõl fakadó problémákat. A muzulmán világban elõfordul, hogy a szólásszabadság ellen tüntetnek és nem fordítva. Egyik megoldás sem bizonyíthatóan felsõbbrendû a másiknál.
Az irányítás mindaddig a majom kezében lesz, míg a csajokat a "fantastic four" (endorfin, szerotonin, dopamin, adrenalin) irányítja és nem a józan megfontolás. A párzás pedig szerintem egyáltalán nem tartozik a józan megfontoltság témakörébe... :) Ugyanakkor fenn lehet maradni nem genetikai úton is az emberek gondolataiban, világnézetében (amirõl ugye tudjuk, hogy bonyolult folyamat és fejlõdése általános jelenség :]), ezt teszi az irodalom például. Érdekes példa, hogy néhány mai használati tárgy, vagy kifejezés, uralkodó gondolat, létezne-e egyáltalán, ha annak idején néhány író fejében nem született volna meg a gondolat, hogy ezek a jövõben majd ilyenek és olyanok lesznek?
A klónozásról meg annyit, hogy aggnak lenni nem is olyan rossz, ha cserébe ott van a fejedben az a csomó felhalmozott "tudás" (nagyon idézõjelben), mivel így sokkal pontosabban tudnál megbecsülni olyan dolgokat és kiszûrni olyan ciklikusan felbukkanó hibákat és limiteket az emberi gondolkodásban, amikre jelen pillanatban -idõ hiányában- nem lennél képes. Ragadozóknak kiváló lehetõség. Ugyanakkor ez sem a követendõ fejlõdési út szerintem, de meg lenne a haszna a bolyban.
asztó változásoknak nézünk elébe. Szóval nem egyszerûsödik a világ, a közhiedelmekkel ellentétben, hanem qrvára még bonyolultabb lesz, és amint sikerült kiiktatni egy problémát, helyette megjelenik másik 4. Na, mondjatok egy jó hasonlatot a görög mitológiából erre a jelenségre. Ja, eszembe jutott: Sissy Fuß. :-)
Mese. A döntés egyelõre a csajoknál van. Lehetsz te ragyogó szellem, ha nem vagy jó az ágyban, nem fogod tudni továbbvinni a ragyogó génjeid, zsákutca leszel. Egyrészt.
Másrészt, ha bekövetkezik a klónozás - bár most úgy rúgkapál ellene a társadalom, mint szûzleány a nászéjszakán -, akkor ezen a téren forradalmi, de egyben agg
Épp ellenkezõleg. Én valahová a kettõ közé próbálnám belõni a dolgot, hisz az emberek többsége amúgy is hangyamentalitásban éli le életét az emberi társadalomnak nevezett nagy bolyban azt a szent meggyõzõdést osztva, hogy a legtöbb, amit elérhet, egy sodródó, szürke középszerûség, bonyadalmaktól és nagy horderejû döntésektõl (felelõsségtõl) mentes, rábízva életét a "szolgáltatóiparra" (állam/vallás/média/stb., kinek mi tetszik), mely leveszi a válláról a döntés terhét és kész megoldásokkal szolgál arra, miként is élje életét. Ezzel szemben a ragadozó (tigris a te példádban) a változás elõidézõje, az örök megújító (ragadozók nélkül a falkamentalitású élõlények soha nem fejlõdnének kellõ mértékben), viszont együttmûködésre képtelen, individualista alkat. A jelenlétére mindaddig szükség lesz, míg az ember mint faj nem szakít falkaszellemével, mint evolúciós maradvánnyal és nem kezd el felelõsséget vállalni, szellemi lénnyé alakulni a majomból, ahonnan jött, de nem az ideális állapot.
Csakhogy hangyának lenni sokkal kényelmesebb és a szolgáltatóipar, miként minden igazi parazita, mindenáron megpróbálja fenn is tartani ezt az állapotot és meggyõzõdést ameddig csak lehetséges, ugyanakkor el kell altatnia az immunrendszert is (azokat az egyedeket, akiket nem elégít ki a középszerûség és elõre kívánnak haladni), vagy ha ez nem sikerül, akkor elpusztítania a deviáns egyedeket. Nyilván ennek ismerete a legtöbb deviáns elemet szépen vissza is tartja, inkább vállalván a bolyba való beolvadást, viszont ez is a felelõsség kerülése és szerintem rosszabb, mint azok, akik soha nem ismertek/akartak mást, mint a bolyt, mert belõlük indulhatna meg a változás. Mindenhonnan zsákutca. Mindezek okán meggyõzõdésem, hogy a jelenkorban minél több ragadozóra lenne szükség, mert a boly belsejébõl induló fejlõdés lehetõsége csekély, vagy inkább elhanyagolható a belsõ szabályozásnak köszönhetõen. Hát ezt értük el azzal, hogy úrrá lettünk a káoszon. Egy kvázi önszabályzó, de önmagát is visszatartó rendszert, mely végsõ soron a széthullásba visz, mert rugalmatlan lesz mindenféle változással szemben és teljességgel szembemegy az õt megalkotó és körülvevõ dinamikus rendszerrel.
Minden élõlény saját maga választja egyensúlyát a közösség és az egyéni érdek között. Az egyik véglet a hangya, a másik a tigris. Az ember valahol a kettõ között. Ha a hangya irányába szeretnéd eltolni a megoldást, nem biztos, hogy önmagában üdvözítõ lenne.
Ez nem ilyen egyszerû. Nincs egyedül üdvözítõ, nyilvánvaló út elõttünk. Teljesen racionális és ésszerû döntések együttese is vezethet katasztrófához, és nagyon sok mindent nem látunk elõre, csak szívunk, amikor már bekövetkezett. Faji és egyedszinten is.
Sõt, õk vannak többségben, hisz agresszívabban tudják fenntartani fizikai létüket - mások és szellemük rovására, ez igaz. Ugyanakkor nem lehet mindent a genetikára fogni, mivel minden generáció kitermeli a maga elõremutató egyedeit is, de többségük beletörõdik kortársai többségének visszahúzó hatásába...igen, mondani könnyû, hogy mi lenne a helyes út, tény. Senki sem mondta, hogy felnõni (felelõsséget vállalni) könnyû. Nem látom be viszont, hogy amennyiben egyed szinten egy csomó ember átélte már a felnõtté válás fizikai nehézségeit -márpedig így van-, miért nem hajlandók (pedig képesek lennének) ezt megtenni szellemileg és faji szinten is. Semmivel sem lenne nehezebb. Könnyebb sem, az igaz. De hát a gyerek játszani akar, nem felelõsséget vállalni, persze.
kukacos: "Ahogy a Kapcsolatban mondja az ûrhajósnõ, egyetlen kérdése lenne az idegen lényekhez: õk hogy élték túl ezt az idõszakot, amiben mi élünk most?" Na, és ha megmondaná, azzal elõbbre lennénk? Állítólag Jézus megmondta a tutit, de én is <- odatettem az állítólag-ot, és még mennyi tamáskodó van rajtam kívül.
mainruler: "Azt pedig, hogy mi lenne a válasz, még én is meg tudnám becsülni: Nõjetek fel. Nem egyed szinten, faji szinten." Könnyû ezt mondani kérem szépen. Mondani én is tudok. Amúgy - megint állítólag - felnövés az lenne, de mindjárt van visszanövés is. Az ember a józan paraszti darwinista (JPDÉ) eszével azt gondolná, hogy van itt evolúció, az okosok, becsületesek, szépek génkészlete örökítõdik tovább. Pedig dehogy: a potyautasok, a másokon élõsködõk és értéket nem termelõk is árnyékként kísérik az emberiség történelmét.
Az ember azért lendít ki rendszereket az egyensúlyából, mert gyermeki arrogancia (fogalmazhatnék úgy is, hogy a következményeket sem figyelembe vevõ kíváncsiság -mint amikor a gyerek békákat gyújt fel, nem feltétlenül gonoszságból, hanem sokkal inkább azért, mert mindenek felett kíváncsi arra, hogy mi fog történni-, más esetekben pedig kényelmes nemtörõdömség) jellemzi.
Azt pedig, hogy mi lenne a válasz, még én is meg tudnám becsülni: Nõjetek fel. Nem egyed szinten, faji szinten.
Az ember nem azért lendít ki rendszereket az egyensúlyából, mert ez a hobbija, hanem mert nem érti a mûködésüket és nem látja elõre a jövõbeli következményeket. Az egyensúly amúgy is az aktuális állapot függvénye, nem valamiféle mindig kívánatos állapot. Kilendítve majd új egyensúlyt vesz fel idõvel.
A kapcsolatba lépés nekünk lenne óriási segítség, mert egy külsõ, autentikus forrásból tippeket kapnánk, mit csinálunk rosszul. Ahogy a Kapcsolatban mondja az ûrhajósnõ, egyetlen kérdése lenne az idegen lényekhez: õk hogy élték túl ezt az idõszakot, amiben mi élünk most?
Természetesen, hisz a változás egy dinamikus rendszer egyik legalapvetõbb ismérve. Amire én gondoltam, az a tipikusan emberi, hierarchikus, szabályokat áthágó és általánosságban öncélú, abszolút, statikus változtatás, mely nem veszi figyelembe az adott rendszer egyensúlyát.
Kapcsolatba lépni...ez egy másik érdekes dolog. Miért kéne? Miért érzi kényszerítve magát az ember, hogy ezt megtegye? Mégis milyen választ lehetne kicsikarni egy olyan életformából, amely minden tekintetben különbözik a miénktõl? Hogy mi a végsõ válasz? 42 Az "egyszerû" megértése, elfogadása egy ilyen életformának vagy formáknak nem lenne épp ugyanannyira elgondolkodtató és tanulságos, mint a kapcsolatfelvétel?
Engem ez arra emlékeztet, mint amikor egy ember ott úszik a vízben egy delfinnel és folyamatosan üti-rúgja, hogy "beszélj már b*zd meg, hát miért nem vagy képes a mi nyelvünkön szólni?!"
Egy dinamikus rendszer alapvetõ eleme a káosz, miért kéne felülemelkedni ezen. A folyamatos rendteremtés a káoszban az ember egyik vesszõparipája és teljesen hibás. Ha kiveszed egy dinamikus rendszer egyik alapvetõ mozgató elemét, azzal felborítod a rendszer egyensúlyát. Ezt próbáltam taglalni alant: Azzal hogy az ember megpróbálja leredukálni az univerzumot képletekre és kölcsönhatásokra csak azt éri el, hogy egy alapvetõen ellentétes szemlélettel próbál megérteni (statikusan) egy dinamikus rendszert. Ezek elvi dolgok...egy matematikus elvei esetleg. Kérdezz meg egy festõt vagy egy irodalmárt, mi errõl a véleménye. Ezek szerint tõlük is megtagadttatik a (teremtõ, alkotó) szellem létezése?
Ahhoz, hogy létezzen, muszáj módosítania, ha csak finoman is. Létezni nem lehet módosítások nélkül, ezt a termodinamika második fõtétele egyértelmûen kimondja.
Én azt a kérdést feszegetem, hogy lehet, hogy bizonyos fajta létezést nem feltétlen vesszük észre célzott kutatás nélkül. Esetleg megbizonyosodhatunk létérõl, de nem tudunk kapcsolatba lépni vele, ha õ nem akarja.
Pedig, ha nem tud felülemelkedni a káoszon, akkor nincs értelmes létezés (szellem). Ezek elvi dolgok. Létezni persze lehet az univerzumban, haló poraidban is.
Miért az egy fejlett életforma meghatározója, hogy mennyire tud felülkerekedni a káoszon és mennyiben képes befolyásolni az univerzum anyagait/törvényeit? Ez emberi gondolkodás...felülkerekedni...megzabolázni...uralni...módosítani... Az univerzumban létezni kell, nem felülemelkedni rajta, ez tipikusan szûklátókörû darvinista szemlélet. Ha valamit is meg kéne zabolázni, az maximum a folyamatban való részvétre való képtelenség lehetne. Szerintem
Isten lényege épp az, hogy felette áll az entrópia törvényének. Õ az Ige.
Mindenesetre érdekes vallásértelmezések lehetségesek... Pl. ez az intelligencia már egy elõzõ Univerzumban keletkezett, és befolyásolta az õsrobbanás paramétereit, tehát egyfajta értelemben valóban teremtette a világot. Az utolsó ítélet és az Eljövetel a technológiai fejlettség azon szintjét utal, amikor az emberiség egyesül ezzel a lénnyel... és ki tudja, Jézus esetleg egy olyan pillanat, amikor megpróbált direkt beavatkozni :) Lehetséges, hogy nem akarja az itt kifejlõdõ megoldásokat elveszíteni, és igyekszik biztosítani a túlélésünket a kritikus pillanatig, amíg eljutunk az õ szintjére.
Szóval roppant érdekes alternatív teológiákat lehet kidolgozni :D Mindezt ráadásul szigorúan racionális spekulációk alapján.
Biztos hallottál már hívõt arról beszélni, hogy Isten ott van minden fûszálban. Ahogy írtam, szerintem is lehetséges, hogy van a fûszálban intelligencia. Sõt az is lehet, hogy a hívõkkel kapcsolatba lépett ez a magasabbrendû intelligencia, de akkor jelenleg kicsit homályos, hogy miért nem tárja fel valódi természetét, és miért erõltet rájuk egy hagymázas közmondásgyûjteményt :D Egy tisztességes intelligencia elmondaná, hogy egyszer én is olyan ronda fehérjekocsonya voltam, mint ti, csak átszerveztek. Mondjuk segíthetne is nekik megnyerni a lottót vagy hasonló.
Viszont így valószínûleg baromi jól szórakozik :D
De elgondolkodtató, hogy lehetne-e csinálni valamilyen élet-detektort. Az élõlények azon igyekeznek, hogy kimossák az entrópiát a testükbõl. Alacsony entrópiás táplálékot vesznek fel, amibe átrakják a bennük felhalmozódó rendezetlenséget, majd azt eltávolítják vagy félreteszik. Elméletben lehetne mérni, hogy egy anyagdarab mennyi entrópiát "ürít" és mennyit vesz fel. Struktúrálatlan anyagnál lehetne becsülni azt is, mennyinek kellene ennek lennie elméletben. Az eltérések kimérésével lehetne tesztelni, van-e rejtett struktúra a körülöttünk levõ anyagban, ami valamiféle extra információtartamról árulkodik. Ha az élet-detektor bejelezne egy kõdarabnál, akkor erõsen gyanús, hogy a világban több van, mint amit látunk benne.
Hát ha hihetünk Kurzweilnek és társainak, a technológiai szingularitás a nyakunkon van. Eszerint átmeneti formák, mint mi most, legfeljebb nagyon rövid ideig léteznek, pár ezer évig.
S mi van ha egy heregolyó szerves részei vagyunk...
A kérdés igazából az, hogy mennyi ideig létezünk még ebben a formában. Miután az Univerzum úgy tûnik nincs tele rádiózni akaró, saját SETI-t futtatók zöld emberkékkel, elképzelhetõ, hogy a technikai civilizációk nagyon gyorsan elérik az anyag manipulációjának finom módjait. Ezer év? Tízezer év? Elhanyagolható.
A legtöbb futurológus és sci-fi gigantikus energiafelhasználású civilizációkban gondolkodik, pedig a trükk a miniatürizálásban, a fizikai törvények finom kihasználásában van. Minek teret görbíteni és csillagok energiáját elszipkázni, ha lehet létezni egy marék homokban is?
Arról nem akarok vitát nyitni, hogy ha létezik, akkor egyetlen ilyen intelligencia van-e, avagy több :) De semmiképp sem a jó öreg kaporszakállú. Alighanem egyáltalán nem érdekeljük õ(ke)t, legfeljebb szórakozásból foglalkozna velünk. Semmi újat nem tudunk neki nyújtani.
Pedig az idegenek nagyon is lehetséges, hogy köztünk vannak... csak kimutathatatlanok.
Az élet az energiafolyamatok szabályozása úgy, hogy az élõ rendszer megtartsa alacsony entrópiáját és információtartalmát. Ez az általunk ismert élõlények brutális erõvel: direkt energiatárolással és átalakítással, az entrópia (és egymás) ellen folytatott folyamatos harccal érik el. Direkt célgépeket alkalmazunk, ami primitív módszer, de evolúciós örökségünk miatt egyelõre rá vagyunk kényszerítve, hogy kocsonyás fehérjekolloidok formájában létezzünk.
Egy fejlett intelligencia viszont eljuthat arra a szintre, hogy képes legyen finoman manipulálni a világ anyagát, és így a létét alkotó információt tetszõleges mértékben elossza. Bármilyen anyagban képes létezni tetszõleges idõskálán. Ezt a fajta intelligenciát nagyon nehéz észrevenni. Képzeljük el, hogy néhány szaharai homokszem struktúrája a Szaharában kicsit módosult, és mondjuk száz év múlva valami más csillagrendszerben az általuk kibocsátott rádióhullámok valami más üzenettel együtt kiadják egy gigantikus lény, egy anorganikus számítógép egy gondolatát.
Szerintem ez a kifutás bármely technikai civilizációban nagyon is valószínû, és könnyen lehet, hogy ezért nem látunk intelligens lényeket ûrhajóval rohangálni: egyszerûen felszívódtak a Világegyetem anyagában. Talán ezért sem kell félnünk az általunk a jövõben létrehozott szuperintelligenciák versenyétõl: egyszerûen nem ugyanezen a szinten mozognak, mint mi.
Megtalálni õket lehetetlen. Kereshetünk rendezettségre utaló jeleket a minket körülvevõ világban; furcsa energiafolyamokat, amelyek valamilyen rendszerben kimutathatóan alacsonyabb entrópiát okoznak, de ilyenbõl eleve rengeteg van. Honnan lehetne tudni, hogy egy gyémánt csak kristály, vagy a benne véletlennek tûnõ szennyezések nem valami iszonyat bonyolult óriási rendszer egy számítását végzik-e el? Lehetnek akár az asztalomban, vagy a billentyûzetben, amit püfölök. Vagy akár a saját testemben.
Egy ilyen fejlett intelligenciával csak akkor léphetünk kapcsolatba, ha õk is így akarják.
"semmi más nem kellett hozzá csak, sok anyag, némi keveredés és ellenõrizhetetlen idõ mennyiség"
És _rengeteg_ rendszerbe táplált energia. Kihagytad, pedig a legfontosabb az egészben. Az "ellenõrizhetetlen" jelzõ ebben a témában nem értelmezhetõ.
"mi az akadálya ennek.?! "
Akadálya semmi, de amíg nem találtunk egy ilyet, addig ez irodalom kategória, fantáziálás. Nem az a kérdés, hogy mi _képzelhetõ el_, hanem hogy mi _van_.
Azon is érdemes elgondolkodni, hogy milyen életet keresünk. Itt a Földön is rengeteg olyan terület van, ami hemzseg az élettõl, de még semmit nem tudunk róla.
Valójában azért olyan érdekes az ûrt kutatni, mert megvan a lehetõsége, hogy nem egyszerûen egy életformát, hanem értelmes civilizált, sõt hozzánk hasonló életformát találunk!
Nekem úgytûnik az emberben benn van az az ösztön, hogy vágyik arra hogy idegen kultúrákat ismerjen meg, akikkel aztán nekiáll háborúzni!;)))
Isten létezik, azt mondta az õ testének részei vagyunk. Lehet tényleg így van csak nem vesszük észre
Semmi. Valószínûleg ki is alakultak. Viszont kissé hiú remény - hogy ennél a példánál maradjak- kommunikációt kezdeményezni a nappal, hisz ha egy sejtet kiragadsz egy élõ testbõl, akármeddig faggathatod, nem fog semmilyen válasszal szolgálni... :) Vajon hány, a bõrünkön élõ baktérium próbált már kommunikálni az "univerzumával" (vagyis a mi testünnkel)...és hány, ezeken a baktériumokon élõ gomba próbált már kapcsolatot teremteni az õ univerzumával (vagyis a rajtunk élõ baktériumokkal)... :) Minden csak lépték kérdése. A mai baktériummozi kínálata: "A mitokondriumok lázadása" :)
Lehet, hogy mi is egy hatalmas élõlény apró részei vagyunk? Láttátoka sötét anyag alkotta hálózatról készült képet, vagymit, úgy néz ki mint egy agy neuron hálózata. Érdekes volt a sliders egyik részében a tûz, láng, egy élõlény volt, még komunikálni is tudott. De tényleg a keletkezés elméletek szerint az õs pocsolyából származik az élet, semmi más nem kellett hozzá csak, sok anyag, némi keveredés és ellenõrizhetetlen idõ mennyiség. Ezzel az erõvel a sokmindennel keveredõ homokból is ki kellett volna alakulni a egyfajta életenek, ami persze teljesen eltérõ a mienktõl. Sõt földünknél sokkal öregebb és összetettebb anyagokból felépülõ bolygók is lehetnek élõk, akkár egy egész élõbolygó, mi az akadálya ennek.?!
Két rák beszélget...és egyetértenek... :))
Szerintem amúgy sem konkrétan kereséssel fogunk rájuk találni, hanem majd valami egyéb tevékenységünk(felderítés, csillagközi kolonizálás) közben fogunk idegenekbe futni, de nem mostanában. Majd csak ha ilyeneket(kolonizálás) csinálunk napi rendszerességgel, akkor...
Igazad van, nem praktikus (legalábbis az ember jelen szemléletét figyelembe véve), ezért írtam, hogy hibáztatni nem lehet ezért, de meglepõdni sem kell, hogy nem kapunk pontos választ semmi lényegesre. :) Ahhoz, hogy olyan életformákat megértsünk, melyekkel jelenleg lehetetlen a kapcsolatfelvétel, az ember, mint faj szemléletén kéne alapvetõ változtatásokat végrehajtani elõször, s csak aztán tekintgetni kifelé, mert akkor már lenne esély, hogy lásson is valamit, vagy legalábbis valami lényegesebbet, mint a jelenlegi apró morzsák. Sõt, morzsácskák. :) Szerintem.
Mert az ember törvényszerûen csak a magáéhoz hasonló életformák és folyamatok megértését tûzte ki célul -mondjuk hibáztatni igazán nem lehet ezért, bár a gondolatmenet kissé elavult-, és nem azt keresi, hogy milyen lehet egy gyökeresen más életforma. Mondjuk a napot, mint élõlényt vizsálni. Például. Ha benne vagy egy folyamatban (ráadásul nem is törekszel rá, hogy kint legyél belõle), akkor csak a folyamaton belüli apró részeket láthatod, magát a folyamatot soha (persze körülbelül tudsz következtetni a folyamat egészére a benne lévõ apró részek viselkedésébõl/kölcsönhatásaiból, de pontos választ soha nem fogsz kapni, lévén kiragadott állóképekbõl próbálsz meg összerakni egy dinamikus egészet, ami nem lehetséges), pláne nem egy olyan folyamatot, ami a tiéden kívül létezik és mûködik. Hát ezért. :)
"Még nem ismerjük a pontos folyamatot" Nem is fogjátok soha :)
Az én hûtõszekrényemben ilyenkor hóvégén már elég nagy ûr van!;) Kéne valami összefogás a probléma megismerése érdekében. Megadnám a számlaszámomat, hogy aki az állampolgárok egyéni kezdeményezésének keretében anyagilag is hajlandó támogatni az "ûr"kutatást az ide irányíthatja nagylelkú anyagi segítségét.;)))
Az a baj, hogy még mindig a sötétben tapogatózunk és csak a "házunk udvarát" ismerjük hellyel közzel. Valami összefogás féle kellene, hogy gyorsabban tudjunk ismerkedni az ûrrel.
Semmi gond, csak a mi naprendszerük valós, az összes többi amit látunk csak illúzió.
Ezt csak azért gondolod így, mert nem tudod mi a vírus. A vírus úgy szaporodik, hogy megtámad egy másik sejtet, és a DNS-éhez kapcsolódva a saját sorozatgyártására kényszeríti az adott sejtet. Amikor már nem férnek el a gazdasejtben, az elhal, és a vírusok kiszabadulnak, és keresik a következõ gazdatestet.
Tehát a vírus az csak késõbb keletkezhetett, mint a gazdasejtek. Lehet, hogy egy hibás sejt kezdett el vírusokat gyártani...
Ha nem tudod mi az a "FKAKFKFKWF", akkor elég nehezen találod meg azt egy sivatagban ( Ergo azért az ilyen életet keresik mert csak ezt tudják azonosítani, mást nemigazán tudnak észrevenni/felfogni )
kedves vajon kiki: nem kötözködni akarok csak a vírusos elméletednek egy másik részére,egy hibájára ,rá mutatni."Nekem személy szerint meggyõzõdésem, hogy a földi élet színterén (is és minden egyéb esetben (pl.: más égitesteken)) a vírusok elõzték meg azt az élõnek nevezhetõ organizmust, amely már teljes egészében tudja magát reprodukálni. "a jelenleg általánosabb és elfogadott elmélet szerint a vírusokat megelõztek a bacik és az ehez hasonló formák,a vírusok pedig egy belõlük kiszakadt genetikai állományok mely mutációk folyamán érték el ezt a se nem élõ se nem élettelen formát,ere jelentõs bizonyíték hogy a vírusok abszulut paraziták(csak sejten belül mutanak élet jelenséget)
"hiszen gondoljunk csak számítógépes programokra, az adatokra és a bitekre, amelyek 100%-os pontossággal tudják magukat reprodukálni, ha kell, gondoljunk csak a számítógépes vírusokra, amelyek megelõzték magát a programot, hiszen a programozó pont azért hozta létre a programot, hogy a benne lévõ vírussal mások tevékenységét figyelje meg. ... "
errõl valami link? én informatikus vagyok de ekkora sületlenséget még egy mondatban nem nagyon hallottam... Most ugye kezdhetném ott hogy a bit nem tudja magát reprodukálni lévén egy elméleti fogalom, az adat dettó. És folytathatnám ott hogy miféle virus elõzte meg a programokat? Lyukkártyára irták a virust? vagy esetleg önmagát kábelezte be? (mivel a kezdeti gépeken még kb. ez igy müködött hogy nem volt "program" hanem amit szerettél ugy kellet dugdosnod az aljazon a kábeleket. Kb. mint a régi kézi telefonközpontok. És sorolhatnám még. Remélem a biokémiához jobban értesz mint az informatikához :)
Most hirtelen az jutott eszembe, hogy mindig valami eszméletlen bonyolult apró kis valamit keresünk, de közben nem esünk e abba a hibába, mintha pl az elektronika jelének egy civilizáció esetében a 4-5 magos szuperintegrált csipeket fogadnánk csak el. És hiába vannak ott bazi félméteres elektroncsövek a szemünk elött, azt nem vesszük észre.
Szal miért kéne az életnek apró kis szuperbonyolult instabil molekulákként megjelennie? A világegyetem tele van szerves anyaggal, de egy önreprodukáló alapciklus lehet hogy az õstengerben pont egy õstenger méretû volt! Aztán ennek alakultak ki egyre kisebb részfunkciókat ellátó részei. Az ideális élõlényt alapból örök életûnek képzeljük, nem furcsa hogy a bioszféra egészén kívül semmilyen általunk élõlénynek nevezett dolog nem az?
Jókat szoktam magamban kuncogni ezeken a csodálkozó tudósokon, meg egyéb ufóhívõkön. Ha a világegyetem egységes, márpedig az, akkor mibõl gondolják egyes "tudósok", hogy pár fényévvel odébb minden másként van?
Variációk egy témára.
Ellentétben a vírusokkal, amelyek átmenetet képeznek az élõ és élettelen anyag között és melyeknek egy része nemcsak a gazdatestben, egy élõ szervezetben életképes, az élõ anyagok normál esetben képesek önmagukat 100%-os pontossággal reprodukálni, míg a vírusok esetében minden generáció mutáció.
Nekem személy szerint meggyõzõdésem, hogy a földi élet színterén (is és minden egyéb esetben (pl.: más égitesteken)) a vírusok elõzték meg azt az élõnek nevezhetõ organizmust, amely már teljes egészében tudja magát reprodukálni.
Valamint hozzá kell tenni azt is, hogy az élet az univerzumban (fõleg a végtelen univerzumban) nem kiváltság, hanem törvényszerûség, amely a legkülönbözõbb és legelképzelhetetlenebb helyeken is létrejöhet és létrejön, hiszen gondoljunk csak számítógépes programokra, az adatokra és a bitekre, amelyek 100%-os pontossággal tudják magukat reprodukálni, ha kell, gondoljunk csak a számítógépes vírusokra, amelyek megelõzték magát a programot, hiszen a programozó pont azért hozta létre a programot, hogy a benne lévõ vírussal mások tevékenységét figyelje meg.
Az élet bonyolult szerveskémiai és fizokémiai reakciók összessége, amelyben a résztvevõ vegyületek és keverékek együttesen igyekeznek mindenáron az õket körülvevõ elemeket és vegyületeket , ugyanolyanná formálni, több-kevesebb sikerrel. Földi körülmények között a DNS-nevû szuperkeverék teszi ezt, mintegy 3.8 millárd éve. Az akcióban résztvevõ keverék "kevesebb sikerét" hívjuk evolúciónak, ekkor egy ugyan hasonló, de nem 100%-ig az azt létrehozóval azonos keverék jön létre. Az élet tehát egy kémiai reakció burjánzása.
Informatika és tudomány
mi az akadálya ennek.?!