Azt mondod a csajokat nem illik verni, na de a csaj "megverhet" engem? Nem ténylegesen megverni, hanem úgy ahogy a 162-ben leírtam. Látod a lányok mindennel visszaélnek Nem illik nõt verni (ez tény és való, én is elítélem azt aki nõt ver), na de akkor ez fordítva is legyen igaz, hogy nem illik játszadozni a férfi emberrel
Lényeg az, hogy a rosszfiúkon nevelkedett lányok könnyen kitudják használni a jófiúkat. Mint például lelkiszemetes, vagy valami alkalmi kis kapcsolat. Ezzel valami reményt ébresztenek a fiúban, majd delete, mert jött egy rosszfiú megint, aki miatt lelép a csaj :D
sorry rosszul fogalmaztam. A nõk 90%ának fontos, hogy a párja gazdag legyen a biztonságérzet miatt. a fiatal lányoknál akiket még a szüleik tartanak el más a helyzet ott 90%ának fontos, hogy úgy nézzen ki a partnere, hogy dicsekedhessen netán henceghessen vele a barátnõi, haverjai elõtt. Persze már ennél a korcsoportnál is fontos a pénz, mert ugye ki nem szeret kocsikázni, meg drága szórakozóhelyekre járni.
Egyébként....a lényeg az, hogy rohadtul le kell szarni, hogy szerinted mit akar a csaj, és nem nyalni kell neki. Egyszerûen csináld azt amit te akarsz, és a többi megy magától.......lehet, hogy csak ezzel átkerülsz a csaj "rosszfiú" besorolásába.
Mondom én ezt majdnem zéró tapasztalattal.......de ismerõseim + egyéb dolgokból erre következtetek, és meg is próbálom követni, de nem mindig sikerül.
Nem rossz stratégia. És magam is tapasztaltam a hatékonyságát. Érdekes módon sok nõ nem tud normálisan nemet mondani... Én meg csak a konkrét nembõl értek. És ha egy kis rámenõséggel, elérem amit akarok, miért kéne kevésbé rámenõsnek lennem?
A legtöbb nõ valóban nem mer, általában az én kapcsolataim is úgy értek véget, hogy miután ritkultak a programok és a találkozások (mert a partner húzta az idõt, eltûnt, "nem ért rá") én léptem ki. Holott õ akarta így, csak ahelyett, hogy konkrétan kertelés nélkül nemet mondott volna, szivatott még hetekig/hónapokig. Persze lehet, hogy én sem veszem elég könnyen tudomásul a dolgokat.
Lehet, nemtom, én nem szoktam áltatni senkit, viszont akik igen, azoktól ilyen okokat hallottam, amikor megkérdeztem. Az ilyen csajok általában a legjobb barátaimmal akadnak össze, sajnos... :S
de ez szar dolog,és most egy egyszerû dologról is van szó,ha párom nem akar valamit,bátran mondjuk hogy most nem akarom,vagy nem.ennyi,ne féljen nekem mondani,múltkor megmondtam páromnak ezt,ne féljen már,nyugodtan mondja,nemkell kétségbeesni sem,megértem a dolgot bármirõl van szó :)
Engem is borzasztóan idegesít, hogy van egy kialakulóban lévõ kapcsolatom, amirõl 1 hónap után eldöntöttem, hogy akarom, a csaj meg csak húzza az idõt.
Az a legrosszabb, amikor nem mond nemet, te meg belelovallod magad, hogy ez most biztos igent jelent. Gyak. egy bizonytalanságra építesz egy kártyavárat, ami persze majd összeomlik.
Ebben a 2 mondatban benne van a válasz is, hogy miért. Annyit már leszûrtem, hogy a rosszfiúk csak ideiglenesen megfelelõek a csajoknak. De az pont elég a rosszfiúknak. Hiszen azért rosszfiú, mert már száll is át egy másik virágra nem?
Az ember természetébõl adódóan hullámzó természetû, nincs egy ember sem akinek "konstans" kedve van:) Így kell a nõkkel is. Kicsit adni, aztán visszakozni, és ez így tovább míg éltek. Ami könnyen jön, az könnyen megy, hamar megunjuk. Ha épp olyan periódusban van, hogy nagyon veled akar lenni, mindent megtenne érte, akkor kell kicsit visszább venni, hogy még jobban akarjon:) Amikor ez a hatás elmúlt, és megint úgy érzed hogy kezd "megunni" (nyílván itt valami egészen enyhe megunásról beszélek), akkor kicsit neked pedálozni, mondhatni erõltetni a kapcsolatot. Amikor ezt megszokta, hogy a tenyereden hordod, akkor lépni vissza ismét. Azt hiszi a nõ, hogy már az övé vagy - de ha látja hogy "mégsem", akkor újra õ akar visszaszerezni. Szerintem ilyen egyszerû:) Csak rá kell hangolódni a párodra, neki nem is muszáj tudni az elméleti háttérrõl:D
Szépen kidolgozott szisztéma. Azon töröm a fejem, hogy... Ez a statégiai hozállás nem épp "szív ellenes"? Vagyis nemtom... Tehát ha azon gondolkodom, hogy a "barátnõmet hogyan fogom megtertani, ez épp milyen stratégiai lépéseket kíván tõlem?" az nekem nem épp úgy hangzik mint a szerelem. Nem azért mondom, én is imádom a katkikát, komolyan, csak úgy vagyok vele, hogy ha meg lehet bízni a lányban és tudom hogy szeret, akkor minden idõleges elhidegülést és felforrósodást természetes fluktuációnak fogok fel. Ettõl még nem tudatos szinten lehet így mûködik, csak... Leírva olyan "hideg és számító"... Ne értsetek félre ez nekem TETSZIK!
Jó lehet a taktika bizonyos esetekben, de sajnos legtöbbször egész egyszerûen az okozza valamelyik (vagy mindkét) fél boldogtalanságát, hogy a másik nem azt akarja, amit õ. Alkalmazkodni senki sem szeret, sokan nem is tudnak, így valaki mindig elégedetlen. Az egy nagyon szerencsés eset, amikor egy párkapcsolatban mindenki elégedett a másikkal és a körülményekkel. Sajnos ez az állapot sosem tart hosszú ideig.
Míg egy üzleti tranzakciónál az egyik fél a pénzt, a másik fél a szolgáltatást vagy terméket akarja, így nem nehéz megegyezi, a párkapcsolatoknál mindenki a saját boldogságát akarja, ami viszont túl összetett ahhoz, hogy meg lehessen fogalmazni a siker receptjét. Nem mellesleg abszolút egyénfüggõ.
Taktikázni egy kapcsolatban? :D Mit gondoltok ti a kapcsolatokról? Hogy háború? Csata? És mégis, kivel harcoltok? A nõvel, vagy a saját érzéseitekkel? :)
sarkosan fogalmazva, soha nem lesz az amit a csaj akar. ha boldogan megölelne, akkor te lehûtöd, ha magába fordulna, akkor meg nem szállsz le róla. vagyis csak úgy lehet, ahogy te irányítod? jó kis taktika. :D
nemkell taktikázni igazából,csak néha odakell figyelni arra hogy a párunk miként viselkedik,és ha érzed hogy valami nemteljesen okés,tenni ellene,ennyi.kicsit felfrissíteni a dolgokat sem árt.ha stratégiázol,mindig taktikázol,mással sem foglalkozol,és az egész kapcsolatod errõl szól csak,nem az érzelmekrõl amirõl valóban kellene,nem vagy boldog,csak törekszel mindig arra hogy ne haggyon el,hogy minden jó legyen,azztán végül ezzel baszod el,ez kúrvaélet ígyvan.
Na igen.
Ma volt egy beszélgetésem egy barátommal. Nõ nemû, de tényleg barát... Az Õ pasija, "jófiú" és szinte már ideális családmodellben élnek. (forog néha a jó öreg Fantom gyomor, dehát ilyen ez) De mikor velem lóg, mégis felszabadultabb, és õszintébben nevet, meg csinál mindenféle dolgokat. Miért lehet ez? Szerintem a szabadság miatt. Mert én nem várok el semmit, és nem csak tõle, azoktól a nõktõl sem akikkel együtt vagyok (vagy szertnék lenni). Szabadság, felszabadultság. Ki lehet engedni mindent. A gõzt, az ösztönt, el lehet engedni magad, és azt tenni ami jólesik. Ez a vonzó a roszfiúságban a nõknek szerintem...
Ha Te mondod, pajtás, biztos. :) Nekem tetszik a "rosszfiú" lét. És ez nem jelnti hogy ne lennék hûséges akár, csak ahoz az kell hogy ne "unatkozzak". :)
akkor mondd el azt, hogy mivel szeretsz foglalkozni, ami másokat megbotránkoztat. :D érdekelne, hogy férfi szemmel mi a rosszfiúság, én csak egyoldalúan tudom megítélni.
Egyébbként pont azzal. Maga a sokkolás, megbotránkoztatás, hétköznapi tudatállapotból kilökés érdekel. Felmérem az embereket, és mindenkinek egyénileg találom ki, hogy mivel lehet a legjobban sokkolni. :)
Klart jól kiegészítette #221-ben a mondanómat, nyílván megölné a kapcsolatot ha másból sem állna ez egész.
Velem/velünk ezek olyan 5-6 hetes ciklusok, szóval ilyen idõközönként van 1-2 nap amikor kell/érdemes taktikázni. Olyasmi ez, mint ahogy a madarak repülnek: ha túl sokszor csapkod a szárnyával, elfárad és leesik. Azonban ha észreveszi az áramlatokat, és akkor csap párat amikor kell, sokkal tovább bír repülni:) Kicsit éreztetni, hogy én tisztában vagyok az értékeimmel. Ha kellek, akkor ne csak az kelljen amit nyújtani tudok, "köszönje is meg":)
Az olyan ötletekre, hogy akkor ez nem is szerelem... Mindenkinek mást jelent a szerelem. Van, aki szeret "epekedni", kitenni szívét-lelkét és megelégszik egy csöppnyi boldogsággal is. Na, én nem ilyen vagyok. Mondhatjuk szebben is: én így küzdök a szerelemért, a boldogságért. Nyílván nem kizárólag így, ez önmagában édeskevés; ez csak amolyan szintfenntartásra való. Arra viszont kitûnõ!
- amúgy ez az egész régebben, fõleg bátyám hatására alakult ki bennem. Õ fiatalon megnõsült, és 12 évig bírták egymás mellett a feleségével, aztán szétmentek. Már az utolsó pár évben folyamatosan errõl dumáltunk, mondhatni megfejtettük a nõi lelket:) Pontosabban... az emberi lelket. A vágy a változásra van meg bennünk, ezért fejlõdünk. Ki tudja, talán pont ezért másztunk le a fáról.
Hát a boldogságodért tartod fenn :D Mindenki a saját boldogságáért és boldogulásáért teszi, amit tesz, ennek az ellenkezõje csak a filmekben létezik.