Ma volt egy beszélgetésem egy barátommal. Nõ nemû, de tényleg barát...
Az Õ pasija, "jófiú" és szinte már ideális családmodellben élnek. (forog néha a jó öreg Fantom gyomor, dehát ilyen ez)
De mikor velem lóg, mégis felszabadultabb, és õszintébben nevet, meg csinál mindenféle dolgokat.
Miért lehet ez?
Szerintem a szabadság miatt. Mert én nem várok el semmit, és nem csak tõle, azoktól a nõktõl sem akikkel együtt vagyok (vagy szertnék lenni). Szabadság, felszabadultság. Ki lehet engedni mindent. A gõzt, az ösztönt, el lehet engedni magad, és azt tenni ami jólesik. Ez a vonzó a roszfiúságban a nõknek szerintem...