Volt egy kamaszkori élményem, még Erdélyben, soha nem felejtem el. Bementünk bátyámmal és munkatársával - aki egy minden hájjal megkent vén gazember, mellékesen szûztipró is volt, legalábbis a meséi alapján - egy vendéglõbe.
Ahogy kijött a pincércsaj, hogy felvegye a rendelést, az öreg elkezdte dicsérni, bókolni neki.
Az unott arcú hölgy hirtelen megelevenedett, mintha felvillanyozták volna, máris leseperte az abroszról a morzsákat, elkezdte tenni-venni magát. Fejedelmi kiszolgálást kaptunk!
Én azóta is néha bevetem a trükköt, sok elfásult teszkós és korás pénztároshölgynek okoztam kellemes perceket ezzel. Persze, mérlegelni kell, elõtte, de ez már emberismeret.
Különben Kós Jancsi panaszkodott egyszer, hogy mekkora különbség van a német meg a magyar kabarék közönsége között. A magyar közönség unott, kedvetlen, nagyon meg kell kínlódni, hogy fel lehessen vidítani. Más nációk fiai eleve úgy ülnek asztalhoz, hogy lerí róluk a jókedv. ott már csak apró pöccentéseket kell adni. Tanulság: kezdeményezzünk, ne várjuk a sültgalambot.
Már nem tudom hogy ki írta, de valaki tartott egy élménybeszámolót egy külföldi utazásról, lehet hogy pont itt az SG-n, ahol több ország fiataljai voltak összezárva. Tapasztalatai szerint a magyarok a lengyelekkel és az írekkel jöttek ki leginkább, legkevésbé az angolokkal, románokkal, és olaszokkal, franciákkal.
Beszélgettem errõl svájci ismerõssel, az ottani németeknek, franciáknak, olaszoknak más a habitusa, ez letagadhatatlan. Ezek a kulturális különbségek bizony befolyásolják, hogy az ember hol érzi jól magát. Egyébként Svájcban én pont az olasz részt kedveltem meg leginkább, szóval nem tudom mi volt a gondja az olaszokkal a másik utazónak, nekem szimpatikusak voltak (legalábbis Svájcban).
Egyébként annyira nem vészes itthon, mint ahogy írod. Angol-szász vidékek közül Írországban, Dublinban voltam, sok különbséget nem láttam, pláne nem olyan kontrasztosan, mint te. (Elképzelhetõ, hogy kizökkentél már a magyar rutinból - ha egyáltalán van ilyen.) Viszont sokkal több szemét volt az utcán. Budapest sokkalta tisztább hely, mint Dublin.
Baszki, h kiforgatod mar a szavait! Nem ugy ertette a menekulest sem.. Szerintem nagyjabol talan 1et is ertetek, csak 1mas mellett beszeltek el, mas oldalrol kozlitetek, de alapvetoen hasonlot gondoltok.
2. Bevasarlas. Ha valaki az utamba lep, vagy netan en lepek ki ele (a legkevesbe sem tulzok) nagyjabol 50 ilyen esetbol egyszer ha elofordul, hogy nem kolcsonos mosollyal zarul.
Ma történt velem, hogy biciklizek haza, egy keskeny járdán, mert az úton nem tudtam menni. Jön velem szembe egy fiatal, szép lány, elõzékenyen félre áll, megköszönöm, mondja, hogy szívesen, majd mindketten mosolyogva tovább haladunk. Még ugyanebben az utcában jön egy csöves-kimustrált vén nõ(?), ugyanaz a helyzet, de itt végül én húzódok le, de ennek ellenére elkezd ordítozni, szitkozódni stb. Következõ reklám tábla, amit meglátok: 'Ford, feel the difference.' :)
Azt hiszen értem hogy mirõl írsz, de nem tartom nemzeti sajátosságnak. Tapasztalataim szerint azok a jelenségek, amiket Magyarországról leírtál, még sok más országra vonatkoznak, amik érdekes módon mind volt gyarmatok. Úgy látszik, hogy ezzel jár a megszállás során végzett lelki hadviselés. Amikor olyan országokban jártam (vagy beszélgettem az idejött lakóival), amelyek évszázadok óta függetlenek, én is úgy vettem észre, hogy az emberek felszabadultabbak.
Mintha valami súlyos terhet cipelnének a magyarok, a németek, az indonézek, ami hiányzik az amerikaiak, svájciak, thaiföldiek válláról. Ez érdekes módon független az illetõ ország életszínvonalától, szinte kizárólag azon múlik, hogy gyarmatosították-e elõtte, vagy sem.
Más, a városok kultúrája: eddig csak egy városban jártam, ami Budapestet alulmúlta és ez érdekes módon Bécs. Pedig pozitív elõítéletekkel mentem oda, de nagyot csalódtam az emberekben, és a városban is. Ismerõsöm szállodában dolgozik, azok az amerikai turisták, akik mindkét helyen jártak, egyértelmûen Budapestet favorizálják. Mondjuk nem zengenek dicshimnuszokat a BKV-rõl, de ha az ember olyan helyre megy, amit nem szállt meg a turizmusmaffia, máris kiderül, hogy van aki képes Demszkygrádban is mosolyogni.
Mást ne mondjak, rendszeresen piacon vásárolunk, és minden eladó udvarias és mosolyog, ha a sietségben összeütközünk valakivel, nem gyõzünk bocsánatot kérni egymástól, és nevetünk az egészen, és ez a nagy büdös Budapest kellõs közepén! Ja, hogy itt nincsenek gyanús alakok, zugárusok, megélhetési bûnözõk... nem tudom hogy oldották meg hogy nem visítozik a kisebbségi ombudsman, de ez tényleg egy magyar piac, és ha nem kell attól tartani, hogy kilopják a pénztárcáját, a magyar ember is tud mosolyogni. Kb. mint egy magyar/sváb/horvát stb. falu, amit nem szálltak meg az indiai bevándorlók. Érdekes módon az ilyen települések tiszták, mindenki köszön egymásnak, az emberek udvariasak, az élet normális.
Idegen helyen az ember stresszes, és szüksége van arra, hogy hazamenjen kipihenni magát. Viszont ha a saját hazád sem a tiéd, hol fogod magad kipihenni? Hát én nem csodálkozom hogy a magyarok olyanok amilyenek. Amikor az agyonhajszolt, alulfizetett Tescós pénztárosnak nincs hozzám türelme, nem tudok rá haragudni, én is dolgoztam azon a lepratelepen, tudom mit kell elviselnie. Ráadásul én csak átmenetileg voltam ott, neki így kell etetni a családját évtizedekig. Csoda hogy nem bolondul meg tõle teljesen, én nem bírnám ki :(
OK, megbeszéltük. (Amúgy sem fogadtam volna el, nem vagyok potyázó. :-) A linket máris nézem, és ígérem, hogy titokban fogom tartani (sõt azonnal törlöm is).
> Engem érdekelne a tanulmányi körút, ha fizeted. :-D
Mivel a kutatasi alapokat errefele is divat ujabban farigcsalni ennyire nem vagyok eleresztve, de ha netan sajat koltsegeden idetevednel szivesen latlak. :)
> Apropó, úgy szeretnék már büszke lenni rád (is), esetleg megtudhatnám, hogy mire kell kidülleszteni a mellem?
PM-ben elkuldom a linket az elsodleges projektem honlapjahoz. A projekt nem titok (sot) de a keresem az volna, hogy a link egyelore maradjon privat amig a honlap keszuloben van.
Tipikus egomániás érzés, csak fordítottan : "Bezzeg milyen rossz itt..." Mindenhol rossz az élet, csak mindenhol máshol.
Engem érdekelne a tanulmányi körút, ha fizeted. :-D Apropó, úgy szeretnék már büszke lenni rád (is), esetleg megtudhatnám, hogy mire kell kidülleszteni a mellem? (persze, nem akarlak sürgetni...ráér)
> Az, hogy elõször azt mondod, hogy mindenkire jellemzõ, majd valahogy amellett kezdesz el kardoskodni, hogy csak a magyarokra, logikátlanság.
Tisztelt Uram, idezetek kovetkeznek es egy keves mondatelemzes:
#4"> Természetesen az 1970 óta amerikai állampolgár, most 87 éves Nambu Jóicsiróra is japánként tekintett mindenki.
Ez igy szokott lenni, mikor az erdemeiket osztjak akkor mindenki be akar allni mogejuk."
Mindenki = azok is akik segitettek, meg azok is akik atgazoltak rajta.
Mas szavakkal, nem hatarolodnak el azok sem akik mas hasonlo beallitottsagu embereket uldoznek szisztematikusan. Hallottal mar olyat, hogy valaki egy pl. magyar szarmazasu kulfoldon elo elismert kutatora magyarkent hivatkozik? Es ugyanezektol az emberektol lattal mar olyat ekozben modszeresen b.szogatnak mindenkit aki egy picit is tehetsegesebb mint ok maguk?
Bizonyitek? Tartsd nyitva a szemed es majd eszreveszed te is a sajat kornyezetedben, hogy azok a fiatalok akik maskent gondolkodnak azokat a kornyezete nem egyszer oli-marja. Amire raprobaltam vilagitani, hogy ez nem mindenhol van igy.
------------------
#6"Nem Epi, ilyen magyar termeszet (tisztelet a keves kivetelnek) - pont ezert irtam amit irtam."
A Tisztelt Forumozotars altalanositott, hogy szerinte ez mindenhol igy van. Mivel valamennyire ismerem ot a forumokrol, tudom, hogy Mo-on el es felteteleztem, hogy talan a kornyezetebol indul ki, ezert helyesbitettem. Ajanlom figyelmedbe a kivastagitott reszt - az is a mondat resze, nem karacsonyfa.
> Nyilvánvalóan nem csak a magyarokra jellemzõ, hogy a híres embereket szeretik saját népükbe valónak tudni, hanem a cikk alapján a japánokra is, akik japánként tekintenek az amerikai állampolgárságúra.
Idezet es mondatelemzes ismet: #4Ez egyebkent Mo-on IS divat
Az is a mondat resze.
> Másrészt nem válaszoltál arra: milyen jogon vonsz párhuzamot azok között, akik elüldöznek embereket, és azok között, akik örülnek a sikerüknek?
Te most eppen a sikereimnek orulsz vagy "bicskat" nyitogatsz a gallerom elott? Ha majd tiz-husz ev mulva azokat a dolgokat hasznalod napi gyakorisaggal es kenyeret adnak neked ill. az utodaidnak amik anno az en fejembol, vagy masok fejebol pattantak ki mit fogsz majd mondani? Azt, hogy ezek az emberek "derek magyarok", vagy azt, hogy meg egy forumban is reflexszeruen a torkuknak ugrottal mert kilogtak a sorbol. Vagy netan fel sem fogod, hogy napi gyakorisaggal magad is ugyanezt teszed?
Honnet tudod, hogy momentan vagy akar evek, evtizedek mulva nem ezeknek az embereknek az agyszulemenyeik adjak akar a mindennapi betevodet vagy akar mentik meg az eletedet mikor a mutoasztalon sikogatsz?
> Ezzel gyakorlatilag mindenkit, aki örül egy külföldre szakadt magyar sikerének, azzal vádolsz, hogy õ üldözte el.
Mindenkit, kiveve a kiveteleket amiket emlitettem es frappansan atsiklottal felette. Van egy regi mondas: "Kinek nem inge nem veszi magara". Gondolom mar tudod mit jelent.
> Hogy képzeled ezt? Ezt tanultad a mosolygós külföldön?
Dehogy. A "mosolygos kulfoldon" megtanultam hogyan lehet kibirni masokat nemb.szogatni es viselkedni. Ha erdekelne egy tanulmanyi korut szivesen segitek.
"> Te anyaországi magyar vagy, most persze már brit is"
Tevedsz. Nem tartozom egyik kozosseghez sem, legalabbis nem erzem magamat reszenek egyiknek sem. Itt befogadtak es emberseggel bannak velem, de az en hazam az ez a bolygo. En itt mindenutt otthon vagyok, emberek kozt csak akkor beken hagynak.
"> amúgy is te felsõbbrendû vagy."
En azt gondolom, hogy ebben kulonosen tevedsz, meg odaig sem jutottam el, hogy kategorizaljam magam, nemhogy meg azon belul fole vagy ala.
"Te "menekultel" valami elol, en kerestem es uldoztem valamit."
Persze, igazad van. Te anyaországi magyar vagy, most persze már brit is, én meg még mindig "román", és amúgy is te felsõbbrendû vagy. Nem is akarok ezzel vitába szállni, úgyis neked van igazad.
Az, hogy elõször azt mondod, hogy mindenkire jellemzõ, majd valahogy amellett kezdesz el kardoskodni, hogy csak a magyarokra, logikátlanság. Nyilvánvalóan nem csak a magyarokra jellemzõ, hogy a híres embereket szeretik saját népükbe valónak tudni, hanem a cikk alapján a japánokra is, akik japánként tekintenek az amerikai állampolgárságúra. De hallottunk már román Mátyás királyról is, ha nem tévedek.
Másrészt nem válaszoltál arra: milyen jogon vonsz párhuzamot azok között, akik elüldöznek embereket, és azok között, akik örülnek a sikerüknek? Ezzel gyakorlatilag mindenkit, aki örül egy külföldre szakadt magyar sikerének, azzal vádolsz, hogy õ üldözte el. Hogy képzeled ezt? Ezt tanultad a mosolygós külföldön?
Erre mondtam, hogy a nagyvaros az egy mas vilag. Nem csak itt, mindenutt. Az "idegengyulolet" meg mestersegesen gerjesztett es politikai celt szolgal. Pont ugy mint Mo-on mas kerettel, mas vonatkozasban.
Ugy latom, hogy itt egy hangos gondolkodast osztottal meg velunk. Lassuk:
> Meg a jelek szerint a japán is.
Nem eltem Japanban, ugyhogy ha te igen akkor elhiszem.
> Egyébként magadnak mondasz ellent...
Abban az esetben ha az eredeti szovegkornyezetebeol kiragadsz mondatokat, a parbeszedekbol ezt-azt osszevagdosol, tudatosan kihagyol belole mas hozzaszolok valaszait + a sajat konzekvenciaidat beleszovod. Mindezek mellett atsiklassz olyan mondatok felett amelyeket ha elolvastal volna megsporolhattal volna mindkettonknek nehany felesleges sort.
"Mindenki", azaz nem csak a magyarok. Mo.-n IS divat, tehát máshol is.
Keves embertol hallottam dicserni az angolokoat.. en is itt elek, talan nem olyan regota mint te, de mar latom h ez nem az en vilagom. Itt nekem minden rosszabb mint otthon, kiveve a penzt. Az emberek mosolyognak igen, de az mumosoly es 1re tobben utaljak az idegeneket. Az utcak koszosak, annak ellenere h az allam rengeteg penzt kolt recyclingre, kornyezetvedelemre, az emberek szemetelnek es "leszarom" tipusok; talan mert az orszagban burkolt szocializmus van, a segelyezes.. a sok allami meg royal ceg. Bar lehet h nem ez a jo kifejezes, mindenesetre az allam sokkal erosebb szerepet vallal ott mint pl Nemetorszagban. Mar eleve a politikajuk durva (ok a mienk meg durvabb), h nyaljak az amcsi segget, mintha egy 2. USA lenne, semmi kozuk Irakhoz pl, de megis rengeteg lovet beleoltek. (Persze a hatterben kapnak is vissza rendesen). A terrorizmussal ugyanugy fenyegeti az allampolgarokat mint a Nagytestver es (errol jut eszembe) a megfigyelo technologiakat is hasonloan alkalmazzak.. A kultura joval alacsonyabb szinvonalu mint Mo-n es az angolok tobbsege muveletlen es kicsit 1szeru gondolkodasu. Lehet h regebben sok underground stilus indult innen v bontakozott itt ki, de ma nincs ilyen, max az oltozkodesben, de az sem tuti, ugyanis Angliaban az elit meg mindig az olasz, francia estleg japan divathazak szerint oltozkodik. A gaz az, h a legtobb angol viszont nem az igazi elitet tartja posh-nak, hanem a dusgazdag popenekeseket es lehuto barati koruket, akik trendive teszik pl a bohocstilust.. Az elegancia, a gentlemanek mar csak az arisztokraciara jellemzo, pedig a penz nem lehet akadaly.. Az angolok egyszeruseget mindenhol tapasztalom es minden ismerosom ezt tapasztalja.. tudom h nem reprezentativ a minta, de hasonlo magyar halmazzal ossszevetve lenyeges a kulonbseg.
A kettonk sorsa nagyon elter egymastol, Te "menekultel" valami elol, en kerestem es uldoztem valamit. Egy olyan helyet ahol a munkamat ugy vegezhetem, hogy a kornyezetem nem az ellensegem, nem martjak belem a fogukat ha kilogok a sorbol, hanem elfogadjak azt. A kutatok az tipikusan azon tipusu emberek akik valami ujat akarnak alkotni. Ahhoz, hogy ujat tudjanak alkotni ki kell logni a sorbol es minel uttorobb dologgal akar valaki eloallni annal jobban ki kell logni (jo, sajnos manapsag erre pejorativan egyre tobb pelda is van komplett orultek szemelyeben es sajnos pont azok isszak meg a levet akik valodi alkoto munkat vegeznek). A helyzet pedig, hogy ezeknel az alkoto munkaknal eppen az evtizedekig az alkapcsukat csattogtato kibicek a nyertesek, mert nemelyikunk ERTUK csinalja azt amit csinal - csak hat hagyni kene.
Engem speciel egy munkahelyen sem turtek meg. Nem azert mert szarul vegzem a munkamat vagy ne ertenek hozza, hanem sajnos pont azert mert tulsagosan is alaposan es korultekintoen dolgozom. Az en munkam es egy masik atlagos szakmabelie kozt laikusok szamara nincs kulonbseg, kulonosen nem elkeszultevel rovid tavon. Hanem evekkel kesobb amikor tovabbra is uzembiztos minden vannak tobb eves tapasztalatok akkor elkezdik megerteni, hogy miert kellett 3x annyit szivni, fejetetejere allitani mindent, apro hulyesegnek tuno dolgokkal szoszolni es minden kovet megmozgatni. Ehhez persze az kell, hogy engedjek, hogy en is kialljak a sorbol es a magam modjan csinaljam azt amit csinalok.
A masik dolog pedig, a szuleim elvaltak, a Mo-i rokonokkal nem tartom a kapcsolatot, itt. tizenvalahany unokatestverem el, a nagynenem, anyam es egy napon feltettem magamnak a kerdest: "mi a banatot csinalok en Mo-on?". Ott hagytam a hazamat, birtokaimat es most itt elek.
"3. Aztan mikor elkeszul a muve, akkor rend szerint az ilyen formatu tuskok huzzak ki a mellenyuket kulfoldiek elott: "bezzeg ez is 'magyar talalmany' am"... "
Összemosod azok csoportját, akik elüldözik, és azokét, akik büszkék rá. Milyen alapon? Mi erre a bizonyíték?
"Nem Epi, ilyen magyar termeszet (tisztelet a keves kivetelnek) - pont ezert irtam amit irtam. "
Meg a jelek szerint a japán is.
Egyébként magadnak mondasz ellent, hiszen egy korábbi hozzászólásodban:
"Ez igy szokott lenni, mikor az erdemeiket osztjak akkor mindenki be akar allni mogejuk. Ez egyebkent Mo-on is divat"
"Mindenki", azaz nem csak a magyarok. Mo.-n IS divat, tehát máshol is.
Akikrol irt azokkal *nem* akart kommunikalni, ez a lenyeg. Ha vasarolni akarsz vagy igenybevenni egy szolgaltatast vagy akarmi hasonlot csinalni ahol valakivel beszelned kell de nem akarsz az elado/uzletkoto/kollega/stb. baratja lenni akkor baromira nem erdekel hogy mi a vilagnezete meg milyen szemelyiseg. Legyen csak udvarias felszinesen, mert egyikotok se akar a felszin ala nezni, azt mar csaladnak vagy baratsagnak hivjak.
Ok, csak egy szösszenet, mert ígérem, hogy válaszolok, aztán jönnek egyéb témák, és nem fogok válaszolni, elõre tudom. A rövid válaszom az, hogy a véleményed meg tudom érteni, de nem tudom elfogadni. Picit hosszabb válasz: leírtam már itt a fórumon, én Erdélybõl települtem Magyarországra 1990-ben. Sok erdélyi szerint hülye voltam, mert miután megadtam a részem a román államadósságból, idejöttem, hogy még egyszer megcsináljam ugyanazt. Van ebben valami. Mégis, úgy érzem, hogy megfutamodtam az ottani bajok elõl, ezen igazából soha nem tudom túltenni magam. (Apropó, a tegnap este volt egy dokufilm Kincses Elõdrõl, ezek azért felkavarnak érzelmeket.) Most tudnék ideírni szép magyarázatokat, szerintem a kutyát nem érdeklik ezek a magyarázatok. Saját magam pedig nem akarom megnyugtatni, mert annak sincs semmilyen értelme. Pár hónapja egy erdélyi család hazatelepült. Pár hete egy 6 éve itt (Magyarországon) élõ erdélyi ismerõs Nyugat-Európába települt. Én ezeket a híreket tudomásul veszem, és nem ítélkezem senki felett. Ez utóbbi ismerõsnek épp csak annyit mondtam, amikor pár nap után lelkendezve írt az ottani körülményeirõl - akárcsak te! - hogy remélem, hogy jobb élete lesz, de ilyen rövid idõ múlva ne ítélkezzen elhamarkodottan, a másik, hogy ... bocs, nincs másik. Szeretnék valamiféle következtetésfélét írni, de félek hogy nincs szép, formás konklúzió. Talán csak annyi, hogy az ember önmaga elõl nem menekülhet, bármennyire is szeretnénk néha, a múlt, az emlékek örökre velünk maradnak. Idõben visszafelé utazni nem tudunk, csak elõre, azt is lassan, így nem marad más hátra, mint megpróbálni nem haraggal nézni vissza, és formálni valamennyire a jövõt. Nem írok többet, ez is túl didaktikusra sikerült.
> már bocsi, de ez a Nobel díj kapcsán erõsen OFF.
Egyaltalan nem. Olvasd el cikket, a hozzaszolasokat es megerted, hogy mibol indul el az eddigi beszelgetes (ON) es mivel zarult (ON). Ami kozotte van pedig abrazolja nehany okat annak, hogy miert vandorol mas orszagokba az ertelmiseg es miert ott kapjak meg az erdemeiket. Sokszor ahhoz, hogy az "ON"-t meg tudd valaszolni "OFF"-olni kell ettol az meg valojaban "ON" marad.
Osszefoglalva - mivel nyilvanvaloan nem astad bele magadat nagyon a hozzaszolasokba - az egyes orszagokat erinto tomegdepresszio eluldozi a kreativ embereket. Ezt a tomegdepressziot vazoltam fel a sajat megfigyeleseim alapjan az itteni forumozoknak konkret peldakkal.
> Azért minden társadalomnak megvan a maga keresztje.
Ezt nem is vitatom, sot erintolegesen utaltam is erre. :)
> Neked lehet, hogy a higgadtság, az udvariasság és a személyes szféra maximális tisztelete fontos erény. Én többre értékelek egy mélyebb, belemenõs beszélgetést az "I'm fine, thanks" sablonok végtelen ismételgetésénél.
En ugy szinten. A fentit viszont cafolnam, ugyanis a "felszines udvariaskodast" gyakran kozeli baratsag valtja fel. Az itteni emberek lassan, nagyon lassan engedik kozel magukhoz az idegeneket es ez csak hosszu itt toltott ido utan derul ki. Egyszer meg is jegyeztek nekem: "tul hamar engeded magadhoz kozel az embereket, legyel ovatosabb". Van benne valami.
A nagyvarosi angolok az megint egy mas kategoria, ill. en elvbol nem baratkozom "ivocimborakkal". Azokbol sajnos boven akad errefele.
Es igen, nekem fontos, hogy ne kossenek belem az emberek minden utcasarkon. Igy oda tudok figyelni arra amit csinalok es azt szivesen is csinalom.
Azért minden társadalomnak megvan a maga keresztje. Az angolok udvariasságuk miatt nagyszerûek felszínes érintkezéshez, de barátként, emberi kapcsolatként általában nem kívánnám õket. Ahogy egy itt élõ lány épp a hétvégén keserûen megjegyezte, amíg nem isznak, nincs személyiségük, és amikor végül elég részegek, akkor kiderül, hogy a személyiségük csapnivaló. Neked lehet, hogy a higgadtság, az udvariasság és a személyes szféra maximális tisztelete fontos erény. Én többre értékelek egy mélyebb, belemenõs beszélgetést az "I'm fine, thanks" sablonok végtelen ismételgetésénél. A kommunikáció nálam nem kurkászás, hanem az az értelme, hogy mondjunk valami újat (esetenként meghökkentõt vagy kellemetlent) a másiknak, amitõl mindketten gazdagodunk.
Szóval ízlések és pofonok, kinek melyik ország kultúrája jön be... :)
> Az, hogy te kimentél a júkéjbe, és ott most újdonságnak hat minden...
Az nem "most" - ahogy fogalmazod - hanem sok evvel ezelott volt, mikor "ujdonsagnak hatott minden".
Vannak olyan tudósok, akik igazi tudományt nem is az anyanyelvükön mûveltek. Ezt secperc meg tudom neked magyarázni: az anyanyelvre nagyon sok minden rá van rakódva.
Fergeteges, kerlekszepen. Rengeteg ujat lehet toled tanulni.
Na, de ha mar a - szinte nosztalgianak szamito - ujdonsagoknal tartunk hadd emlitsek meg neked nehanyat:
1. Anno az egyik legnagyobb meglepetes az volt, hogy helyenkent az utcan vadidegenek - sokszor idosek - elore koszontek. Ez azota is igy van annyi kulonbseggel, hogy ma mar en koszonok elore. Ez a fiatalabb korosztalyra is jellemzo, nemelyik idegenben is illedelmesen koszon.
2. Bevasarlas. Ha valaki az utamba lep, vagy netan en lepek ki ele (a legkevesbe sem tulzok) nagyjabol 50 ilyen esetbol egyszer ha elofordul, hogy nem kolcsonos mosollyal zarul.
3. A munkahelyen nem orditozik veled a munkaltatod. Nem is meri megtenni mert napok leforgasa alatt vagy akar orakkal kesobb nem marad embere. Erre a leggyakoribb kivetel amikor helyi, semmibol 1-2 ev alatt kiskirallya avanzsalt munkaltatod van + kulfoldieket alkalmaz es annyira hulyek vagytok, hogy hagyjatok.
4. Aztan legyen itt egy szemelyesebb tapasztalat is. Nehany eve volt egy balesetem, itthon fekudtem hetekig mire annyira ossze tudtam szedni magamat, hogy bevasarlast es egyebeket el tudjak intezni. A kollegaim - akiket akkor meg alig ismertem - mikor megtudtak, eljottek hozzam es meglepeteskent feltoltottek a konyhamat + hutoszekrenyemet nagyjabol masfel havi elelmiszerrel. A penzt ok dobtak ossze (nem keves osszegrol van szo) es az volt a keresuk, hgoy ne sertsem meg oket, hogy ki akarjam fizetni. Hangsulyozom nem jomodu emberekrol es baratokrol van szo.
5. En amiota itt elek - jol figyelj - soha (!!!) egyetlen alkalommal nem tapasztaltam, hogy bevasarlaskor elado, utazaskor kalauz, etteremben a felszolgalo beszolt volna, vagy csak jatszotta volna az eszet. Mo-on bizonyos helyeken akar nehany ora leforgasa alatt is tucatnyit talalni. Stb, stb, kedves Epikurosz.
Tobb pelda most nem jut eszembe mert ezek a dolgok mar mindennaposak, nem veszem eszre es lassuk a kontrasztokat, valamint nehogy az a vad erjen, hogy bekepzelem magamnak vagy elfogult lennek a kerdest illetoen, nezzunk ra ellenpeldakat is. Kb. masfel evvel ezelott ugy adodott, hogy Mo-ra kell mennem es maradnom 2-3 honapig. Ez volt az elso alkalom, hogy miota itt elek, hosszu evek utan eloszor Mo-ra mentem.
Amig vartam itthon az utazast, mas sem volt a fejemben mint, hogy csinaljak Budapestrol kepeket vagy ellatogassak nevezetes helyekre. Ahogy kiszaltam a gepbol Ferihegyen, percekkel kesobb belemveszett a szemelyzet - teljesen apro dolog miatt. Azt hozzafuznem, hogy a kaffogasuk utan tovabbra is higgadt es udvarias maradtam.
A masodik napon, delutan a Parlament fele vettem az iranyt, hogy csinaljak rola kepeket az ittenieknek. Talan egy ora telt el amikor a Kossuth szobornal csinaltam kepeket, majd ram nezett egy ember es odajott: "Latom maga is zsido ugyhogy gondoltam elmondok maganak egy-ket dolgot errol az emberrol." (Kossuthrol) Majd kb. tiz perces ingyeneloadas mellett Kossuth szerencsejatek adossagairol meg korozesereol meg a tobbi mittomen mirol hadovalt es, hogy a magyarok szobrot allitottak neki. Majd a tortenete atmenetek nelkul atcsapott a "dicso zsido multba". Egy darabig hallgattam azt is aztan kozbeszoltam, hogy "tisztelettel megkerdeznem uram: mi kozom van nekem ezekhez a dolgokhoz? Engem kifejezetten a szobrok, a szobraszat erdekel es, hogy momentan ezekrol az ominozus szobrokrol kepeket keszitsek". Kerek szemekkel, meglepetten ramnezett: "Hat maga nem zsido? Pedig tisztara ugy nez ki mint mi." Ezzel csalodott tekintettel le is zarta a beszelgetest, majd koszones nelkul elment.
Kovetkezo nap elindultam, hogy kiado szobat keressek. Az elso helyen kedvesen fogadtak egeszen addig mig nem erdeklodtek afelol, hogy honnet erkeztem, majd a foberlo "kedves ismerose" aki eppen ott tartozkodott durvan szemelyeskedesbe kezdett a tema kapcsan. A koltoi kerdes pedig az volt, hogy hogyan gondoltam en, hogy elhagyom a szulohazamat?. A kolto valasz pedig az volt, hogy "hogyan gondolja on, hogy a maganeleti donteseimet szamonkeri rajtam?".
A majdhogynem mindennapos kaffogasokat az utcan, metron, villamoson, amiket tapasztaltam most nem emelnem ki mert szerintem felesleges. Hat ember! Te itt ilyet nem latsz, nem hallassz! Ez errefele legendanak szamit, hogy napi szinten ernek attrocitasok. Olyan szinten kirivo, hogy a helybelieknek mikor ezekrol beszeltem ketelkedve fogadtak.
stb, stb, stb....
NEM ERDEKEL, hogy ki milyen zaszlot lenget, milyen szinu partjelvenyt tuz a mellkasara, melyik galleros gazembernek hajt fejet. NEM ERDEKEL.
NEM ERDEKEL, hogy milyen pici hulye jatekert, rogeszmekert el-hal.
NEM ERDEKEL, hogy milyen napi kifogasokat talal a szisztematikus kotekedesekre, bunkozasokra, vagy a maganeletemben valo kotoraszasra.
Epi, napokig tudnam neked az ilyen esemenyeket irni. Kerlekszepen, az elso het sem telt el, mar haza akartam jonni. Most anyam ment el harom hetre Mo-ra nagy lelkesedessel, de mar a masodik napon felhivott csaknem sirva, hogy haza akar jonni: "Fiam, ez egy beteg tarsadalom. Maskor honapok alatt nem er ennyi attrocitas mint itt". De vannak itt rokonaim akik eppen iden nyaron jartak eletukben eloszor Mo-on, szinten csak megerositeni tudjak a fentieket.
De kerlek, ha tovabbra is ketelkedsz, kerdezz meg valaki ismerosodet aki mar tobb eve, evtizede itt lakik. Nagyjabol ugyanezeket az eszreveteleket fogja veled megosztani, tudod: "ami hirtelen ujnak tunik"...
-----------------------------------------------
Termeszetesen ellenpeldak is vannak mindket oldalon meglehetosen arnyaltan es atfedesekkel, de a ket teljesen elszigetelt tarsadalom kozott a kontrasztok azok orditanak.
Itt itthon vagyok es emberkent szolnak hozzam, emberkent bannak velem. En is ezt teszem. Az ismerosok es baratok eszrevehetoen nagyobb aranyban talalni joindulatu embert mint Mo-on.
Ilyen kornyezetben a legnagyobb kitartast igenylo munkakat is orommel vegzi az ember, amit meg orommel vegez az elobb utobb eredmenyhez vezet.
> Légy szíves ne szédíts engem. Mással lehet, hogy menni fog, de velem nem. Ahhoz túl jól ismerem én az embert.
Van egy nyugdijas pszihologus baratom aki hozzavetolegesen husz evet a szakmajanak egyetemi tanitasaval is toltott. Egyszer azt mondta nekem: "Miota nyugdijas lettem es van idom toprengeni, rajottem, hogy rossz emberismero vagyok." S mivel te vele ellentetben tulsagosan is "jol ismered az embert" bizonyara nem fog ujdonsagokkal terhelni az alabbi szocikk sem.
Légy szíves ne szédíts engem. Mással lehet, hogy menni fog, de velem nem. Ahhoz túl jól ismerem én az embert. Az, hogy te kimentél a júkéjbe, és ott most újdonságnak hat minden, és te magad is újdonság vagy, az egy dolog. Néha, szükség van erre, a levegõváltoztatásra. Vannak olyan tudósok, akik igazi tudományt nem is az anyanyelvükön mûveltek. Ezt secperc meg tudom neked magyarázni: az anyanyelvre nagyon sok minden rá van rakódva. Jó is rossz is. jÓ esetben csodálatos dolgok tudnak születni, tud. téren is. rosszabb esetben van olyan, hogy vki más környezetben, akár más nyelven is jobban tud koncentrálni a kutatása tárgyára. Na, mind1 ezek túl általános kijelentések, ne is vesztegessük rájuk az idõt.
> Természetesen az 1970 óta amerikai állampolgár, most 87 éves Nambu Jóicsiróra is japánként tekintett mindenki.
Ez igy szokott lenni, mikor az erdemeiket osztjak akkor mindenki be akar allni mogejuk.
Ez egyebkent Mo-on is divat:
1. Amig az eletmuveert evtizedekig kuzd a szerencsetlen csoro addig az emberek olik a mocskos pofajukkal, megelegeli aztan keres egy masik orszagot ahol nyugodtan vegezheti a munkajat.
2. Mikor mar elment, latogatni sincs kedve visszamenni mert szemermetlenul a pofajaba dorgolik, hogy: "te mar messzirol jottel".
3. Aztan mikor elkeszul a muve, akkor rend szerint az ilyen formatu tuskok huzzak ki a mellenyuket kulfoldiek elott: "bezzeg ez is 'magyar talalmany' am"...
Ez a jóslat borítékolható az LHC indulásával, bizonyára találnak egyet és mást, de az emberi tényezõ is fontos. Lehet hogy a Nobel-díj bizottság a figyelem ráirányításával kívánja elõmozdítani az ügyet, talán ezért vált aktuálissá a nevezett tudósok munkája is. Szerintem is van benne (tudomány)politika, de ezúttal jó értelemben.
Szerintem meglehetõsen kiegyensúlyozottan adják a Nobel díjakat ha egy-egy évben a 6 féle témában kiadott díjakat egyszerre nézem.
Ugyanakkor van még egy dolog, amit érdemes szerintem a Nobel díjak kapcsán megemlíteni. Sokszor az a tudományterület elõtérbe a következõ években, amit elõtte díjaztak. Ergo ez alapján a cikk alapján például lehet, hogy a szubatomikus fizikában várhatunk a következõ 2-4 évben áttöréseket és ott jönnek elõ komoly kérdések.
Valóban nagy fegyvertény, hogy egyszerre három japán is Nobel díjat kapott, viszont a díj erõsen politikai: évtizedes felfedezéseket díjaznak, és pusztán szubjektív döntés kérdése, hogy egy 23 éve vagy egy 16 éve végetért projekt vezetõjét jutalmazzunk most, 2008-ban az elismeréssel.
Informatika és tudomány
