Nem vagyok profi, de... A National Geographic Fotóiskola könyvsorozata szerintem jó választás az alapok elsajátításához. Az alapokon kívül a könyvek teli vannak jól használható tanácsokkal és tippekkel is. (Persze a könyv csak akkor ér valamit, ha a benne lévõ tanácsokat valaki meg is fogadja.) Ezen kívül érdemes minél többet gyakorolni és érdemes más fotósok anyagait is tanulmányozni. Ha el tudod viselni a kritikát, akkor tedd közszemlére a képeidet valamelyik fotós fórumon és kérj véleményt róla. Lehetõleg olyan fórum legyen, ahol nem csak szembedicsérnek mindenkit, hanem valódi kritikát írnak. (Még ha ez néha tömör és velõs is...) Itt az SG-n a Digitális és analóg fotográfia topik pl. ilyen. De talán a legfontosabb, legyél önmagad legfõbb kritikusa!
Bevallom õszintén, én is a szemétgyártók közé tartozom, 1-1 túra alkalmával simán ellövök 1 GB képet, amit mondjuk 50MB-ban is össze tudott volna foglalni egy ügyes fotós. Elolvastam néhány cikket a neten, elolvastam 2 kezdõknek szóló könyvet, de ahogy sejtettem, nem sokat érnek. Próbálok gyakorolni, de nem túl sok sikerrel. Aki profi, adhatna tippeket, hogy mibõl tanulhatnék. Nem akarok profi lenni, idõm sincs, de azért mégis illendõ kicsi érteni ehhez is.
Miért veszélyes, hogy bárki feltöltheti a képeit? Szerintem épp ez a jó az egészben. Megosztani az emléket, a pillanatot, megpróbálni más szemével látni
Mi számít elektronikus szemétnek? Egy rosszul megkomponált kép? Amihez fûzõdik valami szép emlék vagy gondolat vagy a parlamentrõl készült képek mondjuk a 90-ediktõl? Az biztos, hogy a filmes gépeknél 24-36 kocka behatárolta a lövöldözést. Gondolom általában volt benne pár ami nem is sikerült, így azért más lehetett fotózni. Én is analóggal kezdtem, és tényleg megválogatja az ember, hogy mire pazarol el egy kockát... digitálisnál mindenrõl lehet képet készíteni, tárkapacitás nagyjából végtelen.
Igen, sko igazság van a cikkben - és sok túlzás is. Nem lehet ennyire élesen elhatárolni a digitális fotózást az analógtól. Aki az utóbbival kezdte annak idején, és "menet közben" váltott digitálisra, az szerintem nem fog szakítani a tárolással sem, és a felvételei ugyanúgy megmaradnak az utókor számára, mint hogyha filmen rögzítette volna õket. A baj nem a minõséggel van, hanem a mennyiséggel. Olyan hatalmas volumenû képanyag születik manapság, hogy azt képtelenség megfelelõen kezelni. Kiválasztani az értékeset a silány közül, még hagyján. De értékes is sok van. Silány meg még több.
Én speciel nem felejtem el átélni a pillanatot. Számomra a fotózás ugyanolyan izgalom, mint analóg korában volt. Még az ismeretlen eredmény izgalma is megmarad, mert személy szerint én nem szeretem használni a kis képernyõt. Nem is látnám sok hasznát, lévén igen apró. Képminõséget semmiképpen sem bíznék rá. Tehát ha kimozdulok fotózni (természetfotós vagyok), akkor legkorábban csak otthon, a túra után látom a felvételeket, amikor felteszem õket a számítógépre. NEM IS AKAROM KORÁBBAN LÁTNI. Hadd maradjon meg egy cseppnyi a rizikóból.
Gondolkodni... Igazad van. Néhai tanítómesterem azt súlykolta belém - és kollégáimba - hogy az igazi fotó 75%-ban akkor kész, amikor az ember lenyomja a kioldógombot. A maradék 25%-ban a többség a labormunkáé, és talán 1-2% az, ami a fotózást a pillanat mûvészetévé teszi. Gondolkodni kell, ez igaz. És akkor már nem kerül fölösleges szemét a memóriakártyára. Sem a számítógép merevlemezére. Sem pedig a gombamód szaporodó fórumokra, ahová boldog-boldogtalan feltöltheti a képeit.
Sok igazság van a cikkben. Sajnos az emberek hajlamosak elfelejteni, hogy a fotózás során gondolkodni is kell. Görcsösen lövik a képeket valamirõl, aminek az emlékét szeretnék megõrizni, de se elõtte, se utána nem gondolkodnak el azon, hogy hogyan is lehetne ezt az emléket leginkább megfogni. (És közben elfelejtik átélni is az adott pillanatot.) Hiányzik a látásmód, hódit a sekélyesség és közben csak gyûlik az elektronikus szemét.
Nem értem, h miért olyan nagy probléma az, h elvesznek bizonyos képek és az utókornak nem marad meg az összes. Mindig is így volt, ami fontos volt arra ügyeltek, másolatokat készítettek róluk. A többi meg eltûnt, kidobták, stb.
Eletem egyik legjobb dolga volt, hogy Tole tanulhattam meg a riportfotozas alapjait!
Informatika és tudomány
