"szabad evolúciós cella" --->ökológiai niche a szakirodalomban
A tüdõ dologra: Jelenleg is a tüdõnek nevezett szervek (a légköri levegõ belégzésére alkalmas szervek) teljesen eltérõ evolúciós múlttal rendelkeznek, és teljesen eltérõ módon is mûködnek. Ha egy gerinces tüdejét összehasonlítod egy pók tracheatüdejével, vagy éppen egy tüdõscsiga tüdejével akkor világosan látható, hogy mennyire eltérõ szerkezeteket tud produkálni az evolúció hasonló feladatra. Nem is szólva az olyan "félmegoldásokról" min pl. a szárazföldön élõ ászkarákok légzõszervei, vagy az alacsony oxigénszintû vizegben élõ halak rektális oxigénfelvétele. Tehát ma is számtalan olyan légzõszerv-verzió létezik, ami ha az összes tüdõvel lélegzõ állat eltûnne, és megnyílna a többiek elõtt a sok "üres niche" akkor átalakulhatna tökéletesen funkcióképes szárazföldi légzõszervvé.
Az emberekre vonatkozó rész nem teljesen jó.
Az emberi faj, csak úgy mint más fajok már azért létezik egy ideje...
A civilizáció az a minek ilyen hatása van, az meg még csak pár ezer éves.
Na igen, ez a hozzászólásom nem lett túl színvonalas.
Lényegében arra akartam rákérdezni, hogyha valamilyen úton-módon a tüdõ, mint légzõszerv alkalmatlanná válna, és csak a kopoltyú maradna alternatívának, de aztán a tüdõ ismételten kifizetõdõ lenne, vajon újra megjelenne-e, esetleg jobb hatásfokkal? A cikk végül is errõl beszél, csak kisebb léptékekben.
#6 | Xantia "Mi az, hogy "szabad evolúciós cella"?"
Olyan környezet, ahol még nincsen más állat. Legjobb példa erre talán a harkály. Látta, hogy a fakéreg kopogtatást még senki nem csinálja, gyorsan kifejlesztette a megfelelõ csõrt, hosszú nyelvet, és azóta is vígan éldegél. Egyébként az evolúciós celláknak - bár lehet, hogy nem ez a pontos kifejezés rá - köszönhetõ, hogy különbözõ kontinenseken, egymással kapcsolatban nem álló fajok azonos irányban fejlõdtek ki, mert a környezetük által támasztott követelmények hasonlóak voltak. Ilyen például a tatu, aminek meg vannak a megfelelõi (egyezõ kinézet, táplálékszerzési mód, stb.) az élõhelyétõl távol lévõ kontinenseken is, pedig nem ugyanabból a fajból fejlõdtek ki.
Az emberi evolúció érdekes, mert véleményem szerint már nem beszélhetünk ugyanarról az evolúcióról, mint az állatok esetében. Nincs meg azaz egyértelmû túlélési kényszer, ami a vadonban megvan. Már nem csak a legjobb marad fent, hanem a gyenge, vagy elkorcsosult példányok is sokáig élhetnek. Sõt, bizonyos értelemben már egy magasabb szintre léptünk - a kulturális evolúció és az ideák fejlõdése a legmeghatározóbb.
Nem is írtam, hogy élõlények, csak evolúciós szempontból akár annak is tekinthetõek.
Nem értem mit köteksszel, mikor szemmel láthatóan kerültem a vírusok élõlénynek való nevezését
Igen, bár elég primitív az idõ rövidsége miatt (asszem pár évig csinálták)
Szintén a Drosophilákkal csinálták, és arra alapozták, hogy egy közös populációból kiindulva külön csak a sötétben aktívabban és csak a világosban aktívabban párosodó egyedeket szaporították. Azt hiszem 50 körüli generáció után már összengedve a két populációt azok nem párosodtak egymással, mert az egyik csak világosban a másik csak sötétben volt aktív.
A faj emberi fogalom, a természet nem foglalkozik ilyesmivel. A szaporodásképtelen utód, mint kritérium ahhoz, hogy ne nevezhessük ugyanannak a fajnak, túl erõs. A farkast és a kutyát jellemzõen külön fajnak tekintjük, mégis képesek szaporodóképes utódot létrehozni.
Az egész téma a fajokkal kapcsolatban pont az evolúciós elmélettel elavulttá vált, de egyelõre nincs jobb. Azért mégsem lehet teljes génszekvenciával jellemezni az élõlényeket...
Úgyhogy szerintem a kérdés filozófiai, jelentõsége meg nincsen.
A vírusok nem élõlények!
Ennek ellenére evolúcióra képesek, és valóban velük történtek a legelsõ és legegyszerûbb evolúciós kísérletek. (Pl. egy nagyon régi híres kísérlet volt ha jól emlékszem, hogy vírustenyészethez a reverz transzkriptáz fehérjéjüket -ez írja be a vírus genomját a gazdáéhoz hasonlóvá- gátló anyagot adtak, egyre növekvõ mennyiségben. A végén olyan vírus verziók jöttek létre amik az átíródáshoz már igényelték az eredetileg gátló hatású anyagot)
Ebbõl is az látszik, hogy a sok oda-vissza-fejlõdgetés röhelyes külsõt eredményez.
:p
Az evolúció a környezethez való alkalmazkodást jelenti. Ha visszaállítunk egy régi környezetet, akkor az csak kis részben eredményezi azt, hogy a genetikai kód a régihez hasonlít. Inkább a meglévõ genetikai kód próbál alkalmazkodni a környezethez, új kódot létrehozva. Minnél nagyobb a távolság a régi és az új élõlény között, annál nagyobb esellyel történik ez így.
A jelenségre az egyik legszebb példa a Koboldmaki. Õsei eredetileg éjszakai életmódot folytattak, ezért éjszakai szemük volt. A Koldboldmakik az evolúció során áttértek egy rövid idõszakra a nappali életmódra, ezért elvesztették éjzakai szemüket. Ezután ismét éjszakai életmódra tértek át, de nem visszafejlesztették éjszakai szemüket (ez lehet hogy nem is lehetséges), hanem egy sokkal egyszerübb módszert választottak és megnövelték a szem méretét. Az eredmény itt látható:
Ez a jelenség is az evolúció mûve.
Mivel van egy csomó ember aki eltartja õket, így sikeresnek mondhatóak, jól megélnek, és szaporodnak is mint a gomba. Majd ha nem lesz aki eltartsa õket, õk is eltûnnek, de addig minden marad a régiben.
Én csak azt sajnálom, hogy az evolúció az embereknél már nem mûködik. Igazán kihalhatna pedig néhány államilag támogatott népcsoport.
Feltalálták a spanyolviaszt.
Mindenki tudta, hogy az evolúció a környezethez való alkalmazkodást szolgálja, és ha egy tulajdonság nem hátrány az adott környezetben, akkor az nem fog csak azért eltûnni, mert régen nem volt.
A vírusok talán a legprimitívebb élõnek tekinthetõ lények.
Szerintem, ha bizonyíték kell az evolúcióra, ott kéne kutakodni.
De ez nem hiszem, hogy érdekli a tudósokat. Aki biológus szakember, annak nem kérdés, hogy van-e evolúció.
Ezzel foglalkozni igazából politika, nem tudomány, de ezt szerintem hagyjuk.
tudtommal nem.
De ezen nincs mit csodálkozni. Az elmélet még 200 éves sincs, a fajok kialakulása az elmélet szerint is kb millió éves nagyságrend alatt megy végbe.
Ezt ha 1-2 nagyságrenddel felgyorsítod, még akkor sem lehet pár száz év alatt modellezni.
Sóval tárgytalan a téma. Bár én annyira nem értek hozzá, csak olyan általános mûveltség szinten vagyok vele. Erre igazából te is rájöhettél volna
Kísérlet nem volt, de erre vonatkozó megfigyelés már igen. Bizonyos csigafajnál (hadd ne keressem meg melyik) a populáció egy bizonyos része elkülönült egy hosszabb idõszakra az eredeti törzsterületen élõ társaiktól, majd késõbb amikor élõhelyeik ismét átjárhatóak voltak egymás számára, már nem szaporodtak egymással, külön fajt alkottak. Nyilván kísérletesen ezt problémás megismételni, mert sokezer év kell hozzá, de molekulárisan ellenõrizhetõ, hogy valóban így történt.
Látom itt vannak kábé kozzáértõ emberek. Azt akarom csak kérdezni h volt már olyan kísérlet, ami során 'A' fajból 'B' faj lett rengeteg nemzedék után?
Tehát konkrétan az érdekelne, hogy kísérletileg bizonyított-e, hogy új faj létrejöhet puszta szelekció útján?
Kösz
sõt.. a madarak tüdeje bizonyos szempontból fejlettebb az emlõsökénél...
"Csak abban az esetben, ha valaki elkezdi felsorolni, "
Én úgy emlékszem, hogy van az ilyesminek elõzménye :p
"De mi van, ha csak úgy tudnak az emlõsök helyére lépni, hogy újra kifejlesztik a tüdõt"
pl. a hüllõknek meg a madaraknak is van tüdejük, és egyik sem emlõs.
Mi az, hogy "szabad evolúciós cella"?
Bármikor, akár ebben a pillanatban is megszülethet egy olyan hal, amely tüdõszerû képzõdénye van, mert mivel társai nem kapnak oxigént kopoltyún keresztül - az õ génjei szaporodnak tovább.
Például az emlõsõkre jellemzõ elevenszülõség nagyon sok fajnál megjelent már (halaknál, hüllõknek, rovaroknál, pókoknál).
Az állandó testhõmérséklet kialakulásához is inkább az kell, hogy a minden évszakban, napszakban legyen elegendõ táplálék. Ha adott, akkor viszonylag hamar megjelenhet egy valamilyen módon állandósított testhõmérseklet.
Az "emlõs" nem evolúciós niche(fülke, talán?). A kis testû rovarevõ pl evolúciós niche. Aztán hogy egy kis testû rovarevõ, vagy hüllõ, vagy madár, az már részletkérdés.
Az meg, hogy lesz-e újra emlõs... Ha csak a fõ szempontot nézzük, akkor az emlõsök nagy elõnye az, hogy a magzat fejlõdése során védve van. Ez meg már van néhány kígyónál, amelyik a testében kelti ki a tojásait. Effektíve ugyanaz a hatás, csak más szervrendszerrel érik el.
A tüdõ jóval régebbi cucc, mint az emlõsök. Már a kétéltûeknek, hüllõknek is van. Nem kéne újra kifejleszteni.
Olyan sem nagyon van, hogy "kipusztulnak az emlõsök". Nemigen van olyan dolog a világban, ami kiválogatná az emlõsöket... És mint a cikkbõl kiderül, ha véletlenül elõfordulna ilyen, egyáltalán nem biztos, hogy lenne még egyszer emlõs.
Se füle, se farka annak amit mondasz :D
Az emlõsök elõtt is voltak lények akik a szárazföldön éltek, és a madarak elõtt is voltak lények akik repültek :)
Vajon van-e olyan 'script' az evolúcióban, hogy a már csõdöt mondott túlélési technikák újra kialakulnak? Tegyük fel, hogy kihal az összes emlõs. Vajon lesznek-e újra emlõsök? Mert ugye, ahonnan kipusztultak, ott szabad evolúciós cella, vagy mi jelenik meg, amit nagyon szívesen betöltene minden állat, ha éppen úgy mutálódna. De mi van, ha csak úgy tudnak az emlõsök helyére lépni, hogy újra kifejlesztik a tüdõt? Esetleg egy jobb, nagyobb hatásfokú tüdõt?
Csak abban az esetben, ha valaki elkezdi felsorolni, hány nagy tudós volt vallásos, és hány vezetett piros Ladát. :b
Informatika és tudomány
